Az Európai Unió jogforrásai

Az Európai Unió nem rendelkezik saját, önálló munkajoggal. Céljai körében természe-tesen hangsúlyos szerepet tölt be a munkavállalók jogainak védelme, azonban a közös-ségi jog a munkajog területét túlnyomó részben a tagállamok szabályozási kompetenciá-jába utalja. Mindemellett irányelvi szinten mégis ad jó néhány kötelező érvényű sza-bályt a nemzetállamok számára munkajoguk megalkotásához²⁷⁰.

Az ilyen jogi aktusok között a legjelentősebb a 2000-ben kihirdetett norma: az Európai Unió Alapjogi Kartája. A dokumentum az Európai Szociális Karta, illetve egyéb, kiemelkedő jelentőségű nemzetközi egyezményeknek uniós leképzése, mely az Unió, mint önálló nemzetközi jogalany vonatkozásában rendelkezik kötelező erővel²⁷¹. Jóllehet szabályait az egyes tagállamok más Európa tanácsi és ENSZ-egyezmények for-májában már nemzeti jogukká tették, ezek a megállapodások intézményileg nem vonat-koznak az Unió egészére, mint szupranacionális szervezetre, annak intézményeire és működési mechanizmusára.

Az uniós karta az Európai Szociális Kartához hasonlóan szintén tilalmazza a szolgasorban tartást, a kényszermunkát és a kötelező munkát²⁷². Rögzíti a szabad mun-kavállalás jogát és a foglalkozás megválasztásának szabadságát²⁷³. Deklarálja a nemi diszkrimináció tilalmát²⁷⁴, a munkavállalók tájékoztatáshoz való jogát²⁷⁵, a kollektív munkaküzdelem jogát²⁷⁶. Nevesíti a jogellenes elbocsátásokkal szembeni védelemhez való jogot²⁷⁷, a tisztességes és igazságos munkafeltételekhez való jogot²⁷⁸, a

gyermek-270 BANKÓ, Zoltán / BERKE, Gyula / BIRK, Rolf / GYULAVÁRI, Tamás / KISS, György (szerk.) / LADÓ, Mária: Az Európai Unió munkajoga és a magyar munkajog a jogközelítés folyamatában, Budapest: Osiris, 2001, 19-22. oldal.

271 Lásd.: Az Európai Unió Hivatalos Lapja, 2016/C. kötet, 202/02, 393-405. oldal.

272 V. ö.: EUAK. 5. cikk.

273 V. ö.: EUAK. 15. cikk.

274 V. ö.: EUAK. 23. cikk.

275 V. ö.: EUAK. 27. cikk.

276 V. ö.: EUAK. 28. cikk.

277 V. ö.: EUAK. 30. cikk.

278 V. ö.: EUAK. 31. cikk.

munka tilalmát²⁷⁹, a család és a munka összeegyeztethetőségét²⁸⁰, a szociális biztonság-hoz és a szabadidőhöz való jogot²⁸¹.

Az Európai Unió irányelveiben is kötelezi a részes államokat arra, hogy belső munkajoguk szabályai megfeleljenek a közösségi értékeknek. Ilyen irányelv rendelkezik a munkavállalókkal szembeni tájékoztatási kötelezettség teljesítéséről, mely részletesen kibontja a munkavállalók megfelelő informáltsághoz fűződő alapjogának szabályait²⁸². Irányelv szól a foglalkoztatók fizetésképtelensége esetén a munkavállalók jogait védő eljárásrend kidolgozásának szükségességéről²⁸³. Ugyancsak irányelv rendelkezik az üze-mi tanácsok működésére vonatkozó szabályozás egységesítéséről²⁸⁴. Szintén központi szabályozás alá vonta az Unió a csoportos létszámcsökkentés során megtartandó, garan-ciális, munkavállaló-védelmi normákat²⁸⁵. Irányelv egységesíti a komplex üzemátruhá-zások útján végbemenő munkaügyi jogutódlások szabályrendszerét is²⁸⁶, valamint a ki-küldetés szabályait²⁸⁷. Hosszú ideje van már hatályban a fiatal személyek munkahelyi védelmét egységesítő uniós irányelv is²⁸⁸, úgyszintén a foglalkoztatás során érvényre juttatandó egyenlő bánásmód követelményrendszerét szabályozó irányelv²⁸⁹.

279 V. ö.: EUAK. 32. cikk.

280 V. ö.: EUAK. 33. cikk.

281 V. ö.: EUAK. 34. cikk.

282 V. ö.: Az Európai Parlament és a Tanács 2002/14/EK irányelve (2002. március 11.) az Európai Közösség munkavállalóinak tájékoztatása és a velük folytatott konzultáció általános keretének létrehozásáról, Hivatalos Lap, 05/4. kötet, 219 – 223. oldal.

283 V. ö.: Az Európai Parlament és a Tanács 2008/94/EK irányelve (2008. október 22.) a munkáltató fizetésképtelensége esetén a munkavállalók védelméről (HL L 283., 2008.10.28., 36. o.).

284 V. ö.: Az Európai Parlament és a Tanács 2009/38/EK irányelve (2009. május 6.) az Európai Üzemi Tanács létrehozásáról vagy a közösségi szintű vállalkozások és vállalkozáscsoportok munkavállalóinak tájékoztatását és a velük folytatott konzultációt szolgáló eljárás kialakításáról (HL L 122., 2009.5.16., 28. o.).

285 V. ö.: A Tanács 98/59/EK irányelve (1998. július 20.) a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről (HL L 225., 1998.8.12., 16. o.).

286 V. ö.: A Tanács 2001/23/EK irányelve (2001. március 12.) a munkavállalók jogainak a vállalkozások, üzletek vagy ezek részeinek átruházása esetén történő védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről (HL L 82., 2001.3.22., 16. o.).

287 V. ö.: Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/957 irányelve (2018. június 28.) a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló 96/71/EK irányelv módosításáról (EGT-vonatkozású szöveg), HL L 173/16. szám.

288 V. ö.: A Tanács 94/33/EK irányelve (1994. június 22.) a fiatal személyek munkahelyi védelméről, HL L 216/12, 05/2. kötet, 213. oldal.

289 V. ö.: A Tanács 2000/78/EK irányelve (2000. november 27.) a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról, HL L 303/16, 79. oldal.

Az Európai Unió jogalkotásának figyelemmel kísérése és az Egyház foglalkoz-tatási jogviszonyaiban történő megfelelő alkalmazása szükséges és megkerülhetetlen.

Az Egyház központi hatósága: az Apostoli Szentszék az Európai Unió mellett is megfi-gyelői státusszal rendelkezik, továbbá részese és kedvezményezettje is az uniós egység számos előnyének, ideértve a legfontosabbak közül a közös európai valuta alkalmazha-tóságát, vagy a határok átjárhatóságát²⁹⁰. Amint a Szentatya fentebb már hivatkozott ju-bileumi köszöntőlevelében kifejtette, az Egyház és az Unió kölcsönös együttműködése össztársadalmi érdek és mindenki számára prioritás²⁹¹. Ebből következik, hogy a foglal-koztatás szabályai közül a közös európai szabályozó normákat is figyelembe kell venni a kánoni jogalkalmazás során. Nem csak azért, mert azok az európai államok nemzeti jogában is visszaköszönnek, hanem azért is, mert nagy részükben egybehangzóak az Egyház tanításában megnyilvánuló elvekkel.

Azonban nem minden tekintetben. Az Unió ugyanis számos kérdéskörben olyan progresszív álláspontot és világnézetet képvisel, melyek ellene mondanak a már megal-kotott pozitív kánoni rendnek, de nem ritka az sem, hogy bizonyos kérdéskörben magá-nak az isteni jogmagá-nak is. A kánoni jogalkalmazás feladata ezért, hogy ezeket a közösségi jogszabályokat az Egyház társadalmi tanításnak szűrőjén megrostálja és a munkaügyi dogmákkal összhangban – az isteni és pozitív kánoni jogot megfelelően figyelembe vé-ve – értelmezze és alkalmazza.

Erdő Péter bíboros fejti ki egy előadása alkalmával: az Egyház az európai kö-zegben elfoglalt helye miatt nem mellőzheti az uniós normák alkalmazását és ez sok he-lyütt összeütközésbe kerülhet az Egyház belső rendelkezéseivel. Ilyen kérdéskörnek tar-ja a foglalkoztatás körében mindenekelőtt a világnézeti lotar-jalitás követelményét, illetve az Egyház önrendelkezési jogának érvényre juttatását a munkatársak kiválasztási folya-matában. Maga sem vonja azonban kétségbe, hogy az uniós normák az egyházi foglal-koztatás viszonyrendszerében is alkalmazandóak. A bíboros is akként foglal állást, hogy az Egyháznak a szubszidiárius jogalkotás elve mentén helyi szinten kell megalkotnia azt

290 V. ö.: A Bizottság Közleménye a Tanácsnak - Jelentés a Monacóval, San Marinóval és a Vatikánnal kötött monetáris megállapodások működéséről, Brüsszel, 14.7.2009, COM(2009) 359. https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/HTML/?uri=CELEX:52009DC0359&from=EN (letöltés: 2020.

december 04.).

291 V. ö.: Letter of the Holy Father…, https://press.vatican.va/content/salastampa/en/bollettino/pubblico/

2020/10/27/201027b.html (letöltés: 2020. december 02.).

a részegyházi tételes jogot, mely alkalmas szabályozóeszköz lehet az egyházi foglalkoz-tatási szektorban²⁹².