A kánoni kodifikáció mélysége

A hatályos Egyházi Törvénykönyv megalkotása során mindenekelőtt az merült fel eldöntendő kérdésként a konzultorok előtt, hogy egyáltalán szükséges-e önálló, saját munkajogi rendelkezéseket lefektetni a kódexben, vagy sem. Az Egyház anyagi javai-nak szabályozását előkészítő munkacsoport tagjai eleinte megosztottak voltak ebben a körben. Mindenekelőtt a kodifikáció vezetője, a kódexrevíziós bizottság elnöke: Pericle Felici bíboros által megfogalmazott elveket tartották szem előtt, melyek hűen adták vissza Szent VI. Pál pápa jogalkotással kapcsolatos elképzeléseit is. A Szentatya azt látta a legszükségesebbnek, hogy az új kódex egyszerre feleljen meg a modern jogi közgon-dolkodásnak és legyen az Egyház pasztorális feladat-ellátásának is megfelelő táma-sza¹⁰⁴.

A kodifikálandó jog támogató jellege Felici bíboros összegzésében azt jelentette, hogy a jog feladata nem más, mint segítséget nyújtani az Egyház természetfeletti céljai-nak eléréséhez. De a jogcéljai-nak nem közvetlenül az ehhez szükséges előírásokat kell tartal-maznia, hanem elegendő mindössze megfelelő támaszt nyújtania hozzá¹⁰⁵. Ez pedig a

102 Lásd bővebben: MINELLI, Chiara: „La canonizzazione delle leggi civili e la codificazione postconciliare: per un approccio canonistico al tema dei rinvii tra ordinamenti”, in: Periodica de re canonica 85/3 (1995) 455-457. Lásd még: Animadversiones Udalrici Beste OSB, in: PCCICR: Prot.

N. 1230/68, Pos. X, Fol. 1: “Quod principium applicabilitatis iuris civilis in iis quae contractus spectat, Ecclesia Catholica in suo quoque foro ex diuturno tempore iam adoptaverat et praesenti canone 1929 denuo canonizat, firmat et praecipit [...]. Una tamen notatur et cavetur exceptio in clausula finali textus: nisi iuri divino contraria sint aut aliud iure canonico caveatur. Et hoc planum est”.

103 V. ö.: CIC 22. kánon.

104 V. ö.: SZENT VI. PÁL pápa: „Allocutio ad Em.mos...”, 988. oldal.

105 V. ö.: PCCICR: Principia quae Codicis Iuris Canonici Recognitionem dirigant a Pontificia Commissione proposita et primi generalis coetus «Synodi Episcoporum» examini subiecta, Status Civitatis Vaticanae: Typis Polyglottis Vaticanis, 1967, 9. oldal.

szubszidiaritás elvének alkalmazása mellett lehet a leghatékonyabb. A részegyházak, a területileg körülírható közösségek ugyanis azok, amelyek a helyi életviszonyoknak leg-megfelelőbb szabályozást ki tudják alakítani. Az egyetemes kodifikáció során ezért Fel-ici szerint a legfontosabb feladat annak a megvalósítása, hogy a központi joganyag csu-pán keretjelleggel adjon szabályozást az egyes életviszonyokra¹⁰⁶. Ezt aztán a helyi sajá-tosságoknak megfelelően, helyben megalkotott kánoni tételesjoggal fogják tudni meg-tölteni az erre jogosultak. Felici kiemeli azt is, hogy nem a legapróbb kánoni jogszabá-lyoknak kell azonosnak lenniük az egész világon, hanem a kánonjog alapelveinek, alap-vető jogintézményeinek, szabályozás-technikájának, melyhez mindenki megfelelően igazodhat¹⁰⁷.

Felici a világi javak kezelése kérdéskörében kifejezetten is rámutat a helyi jog jelentőségére és kiemelt szerepére. Meglátása szerint ugyanis az adott hely világi jog-szabályai nagymértékben képesek rendezni az Egyház társadalmi relevanciával bíró életviszonyait és a világi viszonyrendszeréből fakadó egyes kötelezettségeit is¹⁰⁸. Ide so-rolható természetesen a foglalkoztatási jogviszonyok széles spektruma is, melyek részé-re Felici értelmezésében nem indokolt az aprólékos, önálló kánoni szabályozás. Az egy-házi normákat úgy kell megalkotni, hogy azok nagymértékben támaszkodjanak az adott nemzeti jogra, beemelve azt a kánonjogba és közvetlenül alkalmazni rendelve. Az egye-temes kánonjog tehát a mindenütt alkalmazandó jogelveket kell, hogy rögzítse csupán, melyet aztán a részegyházi jogalkotók és jogalkalmazók feladata megfelelően interpre-tálni a helyi életviszonyokra.

A kodifikáció szervezőelveit felülvizsgáló püspöki szinódus szinte egyhangúan támogatta ezt az elképzelést, hasonlóan egyes katolikus egyetemek jogtudósaihoz¹⁰⁹. Emellett 17 püspök és 11 püspöki konferencia kifejezetten is akként foglalt állást, hogy a szubszidiaritás elvét – végeredményben a helyi jogalkotó önrendelkezési jogát –

kife-106 V. ö.: FELICIANI, Giorgio: „La codificazione per la Chiesa latina: attese e realizzazioni. Dobbiamo tornare alle Decretali?”, in: Stato e Chiese 38 (2018), https://core.ac.uk/download/pdf/296277911.pdf (letöltés: 2020. november 20.), 9-10. oldal.

107 V. ö.: PCCICR: „Principia…”, 11. oldal.

108 V. ö.: PCCICR: „Principia…”, 12. oldal: „Momentum harum peculiarium legislationum in novo codice Iuris Canonici accuratius esset describendum praesertim in re administrativa temporali, cum regimen bonorum temporalium iuxta leges propriae nationis magna ex parte ordinari debeat”.

109 V. ö.: «Animadversio generalis» de l’Université Catholique de Louvain, in : PCCICR : Prot. N.

109/79, s 21, Fol. 2 ; és Pontificia Universitas Lateranensis Institutum Utriusque Iuris Facultas Iuris Canonici: Osservazioni, Prot. N. 41/78, Pos. I-IV, Fol. 2; Report of the Catholic University of Washington DC, in: PCCICR: Prot. N. 130/79, Pos. S 21, Fol. 5.

jezetten ki kell terjeszteni a laikusokkal kapcsolatos életviszonyok szabályozására is¹¹⁰. Megjegyzendő azonban, hogy a szubszidiárius jogalkotás elvének gyakorlatba ültetését nem minden bíboros fogadta kedvezően. Laurean Rugambwa bíboros, dar-es-salaam-i érsek hangot adott azon aggodalmának, miszerint a helyi kodifikáció azoknak a részegyházaknak, melyek nem rendelkeznek a lebonyolításához szükséges személyi erőforrásokkal, indokolatlan tehertételt jelent, mely a pasztorális tevékenység rovására is mehet¹¹¹. Hasonló véleményt képviselt az Argentin Püspöki Konferencia is¹¹².

A kódexrevíziós bizottság vagyonjogi kérdésekkel foglalkozó munkacsoportjá-nak tagjai egyetértettek abban, hogy az egyetemes jogmunkacsoportjá-nak leginkább az alapelveket kell tartalmaznia. Vincenzo Fagiolo, az Apostoli Rota Romana Bíróság prelátus auditora, ké-sőbbi bíboros érsek és a Pápai Törvénymagyarázó Tanács majdani elnöke egyenesen arra az álláspontra helyezkedett, hogy az 1917-es kódexszel megállapított vagyoni- és munkajogi keretszabályozás akár továbbvihető is lenne. Abban szerinte ugyanis nem mutatkozik hiányosság, feltéve, ha elfogadjuk, hogy a további kodifikációs munkálato-kat a szubszidiaritás elve mentén kell a helyi közösségekben – a szükséghez képest – el-végezni. Az egyetemes jog által elismert munkajogi alapelveknek iránymutatásul kell csupán szolgálnia a részegyházak törvényhozói számára, akikre a jogalkotási feladatok jelentős hányadának ténylegesen is hárulnia kell¹¹³.

Hasonló álláspontot képviselt Frederic Richard McManus konzultor, a washing-toni katolikus egyetem professzora is. Úgy vélte, az új Egyházi Törvénykönyvnek a munkajogi életviszonyokat szabályozó részét redukálni kell néhány egyszerű és köny-nyen érthető szabályra. Szem előtt kell azonban tartani, hogy ezeknek az általános nor-máknak utalniuk kell a világi jogra. Álláspontja szerint is lehetőséget kell adni a helyi püspöki konferenciák számára arra, hogy maguk alkossák meg a világi jogszabályok al-kalmazását kisegítő, tételes kánoni normákat¹¹⁴. Az egyházi vagyon kezelőinek viszont

110 V. ö: Exitus manifestationis sententiae cum recensione modorum propositorum, in: PCCICR:

“Principia...”, 48. oldal; Observations of the Catholic Bishops’ Conference of Papua New Guinea and the Solomon Islands, in: PCCICR: Prot. N. 17/78, Pos. S 21, Fol. 2.

111 Lásd: Animadversiones Lauriani Card. Rugambwa, in: PCCICR: Prot. Nr, 20/78, Pos. S 21.

112 Lásd: PCCICR: Prot. N. 25/78, Pos. S 21, Fol. 2.

113 V. ö.: Votum Rev. Dni. Vincentii Fagioli diei 10 dec. 1968, in: PCCICR: Prot. N. 1682/68, Pos. X, Fol. 5.

114 Lásd a svájci püspökkar ezzel egyező véleményét is: PCCICR: Prot. N. 98/79, Pos. S 21, Fol. 2.

még ilyen részegyházi tételesjog nélkül is alkalmaznia kell a társadalmi igazságosság ál-talános alapelveit – így McManus – különösen az egyházi intézményekben foglalkozta-tottak vonatkozásában¹¹⁵. A konzultor a kodifikáció során mindvégig következetesen ki-tartott ezen álláspontja mellett¹¹⁶.

Stefan Wyszyński bíboros, Lengyelország prímása emellett azt is fontosnak tar-totta kiemelni, hogy a világi jog recepciója nem okozhat semmiféle kárt vagy hátrányt az Egyháznak, erre az egyetemes- és helyi törvényalkotóknak is figyelemmel kell len-nie¹¹⁷. Az Indonéz Püspöki Konferencia szerint pedig arra is nyomatékosan kell ügyelni, hogy a világi jog alkalmazása ne adjon lehetőséget a kánoni jogszabályok spekulatív megkerülésére¹¹⁸.

A bizottság véleménye abban a kérdésben nem volt egyhangú, hogy a munkajog alapelveit a kánoni egyetemes jog szabályainak valójában milyen mélységben is kellene tartalmaznia. Elegendő lenne az 1917-es Egyházi Törvénykönyv szabályainak megtartá-sa, vagy szükséges egy ennél részletesebb munkajogi alapelvi szabályozás lefektetése?

Az utóbbi álláspont képviselői szerint figyelemmel kellett lenni ugyanis a II. Vatikáni Zsinat által megfogalmazott elvekre is, melyeket az addigi szabályok nem feltétlenül tükröztek vissza¹¹⁹.

A bizottság felkérte Georges Jarlot jezsuita atyát egy részletesebb munkajogi szabályozás kidolgozására¹²⁰. Jarlot összetett, korábbi szentszéki megnyilatkozásokkal

115 V. ö: General observations concerning the Administration of ecclesiastical Property of Frederic R.

McManus, in: PCCICR: Prot. N. 1058/67, Pos. X, Fol. 5.

116 V. ö.: Animadversio generalis Friderici R. McManus, in: PCCICR: Prot. 1312/68, Pos. VIII, Fol.1:

“Multae quae nunc in canonibus inveniuntur potius pertinent ad Instructiones vel lineamenta, non ad Codicem universae Ecclesiae. Hoc certe valet pro titulis de bonis temporalibus. Vera recognitio iuris suppressionem omnium quae in Codice universali non certissime necessaria sunt requirit. Opus Commissionis fieri debet redactio paucarum normarum generalium”. Lásd még: Relatio de IV Sessione Coetus «De Bonis Ecclesiae Temporalibus», in: PCCICR: Prot. N. 1221/68, Pos. VIII, Fol.

1, és: Addenda ad relationem in IV Sessione Coetus exhibitam mensis februarii 1968, in: PCCICR:

Prot. N. 1414/68, Pos. VIII, Fol. 1.

117 Lásd: Animadversiones Stephani Card. Wyszyński diei 28 Junii 1978, in: PCCICR: Prot. N. 9/78, Pos. S 21, Annexum, Fol. 19.

118 V. ö.: Quaedam animadversiones relate ad Schema Canonum Libri V, in: PCCICR: Prot. N. 64/78, Pos. S 21, Fol. 1.

119 V. ö.: Relatio, PONTIFICIUM CONSILIUM DE LEGUM TEXTIBUS: “Coetus studiorum «De Bonis Ecclesiae Temporalibus» (Sessio III)”, in: Communicationes, 36 (2004), 303. oldal. Lásd még a Szentségi és Istentiszteleti Kongregáció átiratát is: 5. számú melléklet az 562/63. sz. átirathoz; in:

PCCICR: Prot. N. 117/79, Pos. S 21.

120 V. ö: Relatio de Sessione IV Coetus Studiorum «De Bonis Ecclesiae Temporalibus», in: PCCICR:

Acta et Documenta Coetus Studii «De iure patrimoniali Ecclesiae» Volumen II (Sessiones 4a, 5a, 6a, 7a, 8a, 9a), nem nyilvános, apud Pontificia Commissione per L’interpretazione Autentica de Codice

részletesen alátámasztott törvényszöveg-javaslattal állt elő, mely nem csak a helyi civil jog normáinak alkalmazását írta volna elő, hanem alapelvi szinten azt is, hogy a munka-jogviszony létesítése és fenntartása során a felek egymás kölcsönös érdekeit is figye-lembe kell, hogy vegyék. Ennek keretein belül az egyházi foglalkoztatók a dolgozókat – feladatkörüket, munkájuk minőségét, a munkáltató lehetőségeit és a közjót is tekintetbe véve – olyan munkabérben kell, hogy részesítsék, melyből azok méltó módon elégíthe-tik ki dologi, szociális, kulturális és spirituális igényeiket. Szövegtervezete kötelezettsé-get rótt volna az egyházi vagyonkezelőkre, hogy törekedjenek a munkavégzés feltételeit a dolgozók személyi körülményeihez igazítani. Elsősorban a családi életükhöz, különös figyelemmel itt a nők anyaságára; továbbá, hogy lehetőséget nyújtsanak nekik arra is, hogy munkavégzésük során képességeiket szabadon kibontakoztathassák. Tervezete alapvető jogként ismerte volna el a szabad szakszerveződés jogát is, melynek gyakorlá-sa miatt hátrány senkit sem érhet¹²¹.

A bizottság tagjai közül többen alternatív szövegtervezettel is előálltak. Athana-sius G. Welykyj bazilita szerzetes fontosnak tartotta részletesen is kiemelni a laikusok szerepét; az emberiesség, a szociális érzékenység és a felebaráti szeretet kérdéskörét.

Hangsúlyozandónak tartotta ezen túlmenően a társadalmi igazságosságot, a közjót, illet-ve azt, hogy a kánoni jog alkalmazása során is el kell kerülni az emberi méltóság sérel-mét¹²². Tomás García Barbarena konzultor tervezetében szintén nemcsak a dolgozók

di Diritto Canonico, 10-12. oldal.

121㤠1. In rebus ecclesiasticis administrandis, maxime in operariis conducendis, omnes rerum istarum administratores, praeprimis clerici et religiosi, leges sociales loci sancte seduloque servent.

§ 2. Invigilent ut mutuae quae ipsis cum operariis et subditis intercedunt rationes, ad mutuum obsequium, ad existimationem et benevolentiam conformentur, ita ut omnes tamquam ad commune opus sincera praesentique virium concordia conspirent.

§ 3. Ita labor remunerandus est ut homini facultates praebeantur suam suorumque vitam materialem, socialem, culturalem, spiritualem digne excolendi, spectatis uniuscuiusque munere et productivitate, necnon officinae conditione et bono communi.

§ 4. Curent administratores bonorum ecclesiasticorum ut universus laborum processus necessitatibus laborantium eorumque vivendi rationi accommodetur, imprimis vitae eorum domesticae, praesertim quod ad matresfamilias spectat; eisdem praebeatur facultas proprias facultates in ipso laboris exercitio explicandi; omnes insuper ad vitam familiarem, culturalem, socialem et religiosam colendam sufficienti quiete et otio gaudeant.

§ 5. Laborantium agnoscatur ius fundamentale consociationes libere condendi, vel eisdem nomen dandi, necnon earum navitati sine ultionis periodo partem sumendi”, in: PONTIFICIUM CONSILIUM DE LEGUM TEXTIBUS: “Coetus studiorum «De Bonis Ecclesiae Temporalibus»

(Sessio IV)”, in: Communicationes, 36 (2004), 310-311. oldal.

122 V. ö.: Propositiones ad titulum XXVIII «de administratione bonorum» P. Athanasii G. Welykyj, in:

PCCICR: Prot. N. 1259/68, Pos. X, Fol. 3: “Omnes, et praesertim bonorum ecclesiasticorum administratores, sive clerici sive laici, adamussim servent leges sociales locorum, in iis quae

magánérdekeinek védelmét tartotta fontosnak hangsúlyozni, hanem a közjó szolgálatá-nak kötelezettségét is; a munkajogi szabályokat ezért – álláspontja szerint – az össztár-sadalmi érdekeknek is megfeleltetve kell alkalmazni¹²³. Ercole Crovella – a témakör re-látora – pedig akként foglalt állást, hogy ha a tisztességes bérezésről is szó esik a kánon-ban, akkor nem csak a természetjog elveit, hanem az Egyház társadalmi tanítását is kife-jezetten meg kell benne említeni, mint mögöttes szabályozóanyagot¹²⁴.

A konzultorok többsége azonban ezeket a javaslatokat túlságosan mélyrehatónak vélte. Elegendőnek tartották végül csupán annak jogszabályi rögzítését, hogy a vagyon-kezelő a dolgozók megfelelő bérezéséről köteles gondoskodni, a világi jog szabályai mentén¹²⁵. Az alternatív szövegtervezetek egyéb részeit az Egyház társadalmi tanítása már úgyis magába foglalja – foglaltak állást a konzultorok – melyet a vagyonkezelők-nek munkájuk során megfelelően figyelembe is kell venniük. „Napjainkban ugyanis rendelkezésre áll az Egyház tanításának egységes gyJjteménye, mely szabályozza a gaz-dasági-szociális társadalmi viszonyokat és máskülönben maguk a világi törvények is ké-pesek ezen jogviszonyok rendezésére”¹²⁶.

A kodifikációs folyamat során tehát az az álláspont került többségi vélemény-ként elfogadásra, hogy a kánoni kódexben csupán a legszükségesebb, munkajogilag is értékelhető, egyebekben túlnyomórészt természetjogi eredetű alapelvek kerüljenek rög-zítésre, a részegyházak pedig ezeknek megfelelően alkossák meg helyi jogukat, vagy al-kalmazzák az adott hely világi munkajogát, mindezt az Egyház társadalmi tanításának figyelembevételével¹²⁷.

spectant: iustam honestamque mercedem operariis adsignandam; necessitudines humanas et sociales inter operarios et laboris datores promovendas; vitam religiosam, familiarem, socialem, culturalem operariorum earumque familiarium colendam mutuumque obsequium et benevolentiam in campo productionis et laboris excolendum. In his aliisque eluceat amor proximi, servetur iustitia, promoveatur bonum commune societatis civilis et Ecclesiae atque caveatur ne iura et dignitas singulorum aliquod capiat detrimentum”.

123 V. ö.: Relatio quam, supra vota Consultorum, apparavit Ill.mus ac Rev.mus D.nus H. CROVELLA, Relator in eodem coetu, in: PCCICR: Prot. N. 1275/68, Pos. X, Fol. 2.

124 V. ö.: ibid., 3. oldal.

125 V. ö.: Animadversiones Antonii Mauro, in: PCCICR: Prot. N. 1306/68, Pos. X, Fol. 2.

126„Nostris enim temporibus corpus completum doctrinae Ecclesiae habetur quae dirigit relationes ordinis oeconomico-socialis et ipsae legislationes civiles ultro progressae sunt ad illas relationes ordinandas”. Lásd.: PONTIFICIUM CONSILIUM DE LEGUM TEXTIBUS: “Coetus studiorum

«De Bonis Ecclesiae Temporalibus» (Sessio IV)”, in: Communicationes, 36 (2004), 311. oldal. Lásd azonban a Püspöki Kongregáció kritikai megjegyzéseit is a világi jog kanonizációjának észszerű határairól: Prot. N. 117/79, Pos. S 21., 7. old. e./ pont.

127 A témához lásd bővebben: V. ö.: HAERING, Stephan: Rezeption weltlichen Rechts im kanonischen Recht. Studien zur kanonischen Rezeption. Anerkennung und Berücksichtigung des weltlichen Rechts