III. A kánoni munkajog forrásai
6. Más egyházak és vallásfelekezetek munkajoga
Az egyes akatolikus egyházak és keresztény vallásfelekezetek munkajogának is-merete hasznos szempontokkal gyarapíthatja a világi jog foglalkoztatási alapelveinek keresztény szemléletű, helyes értelmezését. Ezek az egyházak és vallásfelekezetek ma-guk is rendelkeznek olyan normákkal, melyekkel a foglalkoztatás jogviszonyait
szabá-oldal.
426 V. ö.: CIC 1402. kánon, és a Kirchliches Arbeitsgerichtshof (KAGH) K 10/2011. és K 08/2019 és K 12/2019 számú döntései.
Https://www.dbk.de/themen/kirche-staat-und-recht/der-kirchliche-arbeitsgerichtshof/entscheidungen-des-kirchlichen-arbeitsgerichtshofs (letöltés: 2020. december 30.).
427„Az egyházmegyében a püspök nevezzen ki egyházmegyei bírókat, akik klerikusok legyenek. A püspöki konferencia megengedheti, hogy világiak is bírói kinevezést kapjanak. Közülük szükség esetén egyet be lehet venni a társasbíróságba”, CIC 1421. kánon 1-2. §. V. ö. még: HARTMEYER:
„PrRjudizialitRt...”, 60. oldal.
428 V. ö: https://www.dbk.de/themen/kirche-staat-und-recht/der-kirchliche-arbeitsgerichtshof/besetzung (letöltés: 2020. december 27.).
429 V. ö.: KAGH M 13/2019., M 19/2019. számú ítéletei. Https://www.dbk.de/themen/kirche-staat-und-recht/der-kirchliche-arbeitsgerichtshof/entscheidungen-des-kirchlichen-arbeitsgerichtshofs (letöltés:
2020. december 30.).
430 V. ö.: KAGH M 17/2019. számú ítélete. Https://www.dbk.de/themen/kirche-staat-und-recht/der-kirchliche-arbeitsgerichtshof/entscheidungen-des-kirchlichen-arbeitsgerichtshofs (letöltés: 2020.
december 30.).
lyozzák, hogy azok – sajátos szempontrendszerük alapján – megfeleljenek a munkálta-tás keresztény ismérveinek.
A Németországi Evangélikus Egyház a német katolikus egyházmegyékhez ha-sonló munkaügyi szabályozóanyaggal rendelkezik. A német evangélikus jog előnye azonban a katolikus normarendszerrel szemben annak átfogó, országos egysége. A rész-egyházak ugyanis a német evangélikus egyházban nem alkottak különböző regionális-, vagy egyházmegyei munkaügyi szabályokat. Országos hatókörű egyházi törvényekben gondoskodtak a munkáltatás szabályinak lefektetéséról431. Átfogó tarifaszerződésben rendezik a munkaviszonyra vonatkozó, egyes speciális kérdéseket is432. A német evangé-likus egyház szintén megalkotta a katoevangé-likus püspökkari joghoz hasonló, a munkatársi képviseleti rendszerről szóló, kollektív munkajogi szabályozását433.
Az Ausztriai Evangélikus Egyház szolgálati szabályzata konkrét rendelkezéseket tartalmaz az egyházias munkaviszonyok létesítésével és fenntartásával kapcsolatosan434. Külön rendelkezésben rögzítette ezen túl az egyház a kötelező heti pihenőidőre vonat-kozó normáit, összhangban az hitbéli tanítással435. Ezen túlmenően az osztrák evangéli-kus egyház saját magatartáskódexet is kiadott a munkavállalói számára436. Önálló
sza-431 Lásd: Kirchengesetz über die GrundsRtze zur Regelung der ArbeitsverhRltnisse der Mitarbeiter und Mitarbeiterinnen in der Evangelischen Kirche in Deutschland und ihrer Diakonie (ArbeitsrechtsregelungsgrundsRtzegesetz – ARGG-EKD),
https://www.kirchenrecht-ekd.de/document/28404 (letöltés: 2020. december 30.); és Kirchengesetz über das Verfahren zur Regelung der ArbeitsverhRltnisse der Mitarbeiterinnen und Mitarbeiter im kirchlichen Dienst (Arbeitsrechtsregelungsgesetz – ARRG),
https://www.kirchenrecht-ekd.de/document/3830 (letöltés: 2020. december 30.).
432 Lásd: Manteltarifvertrag für Arbeiterinnen und Arbeiter in kirchlicher Fassung (MTArb-KF) https://www.kirchenrecht-ekir.de/document/3998 (letöltés: 2020. december 30.).
433 Lásd: Neufassung des Kirchengesetzes über Mitarbeitervertretungen in der Evangelischen Kirche in Deutschland (MVG-EKD) vom 1. Januar 2019, https://www.kirchenrecht-ekd.de/document/28404, (letöltés: 2020. december 30.).
434 Lásd: Dienstordnung 2012 für die bei der Evangelischen Kirche beschRftigten Dienstnehmer vom 1.
September 2012, https://www.kirchenrecht.at/document/39164 (letöltés: 2020. december 30.), és Ordnung über den Dienst, die Begleitung und die Fortbildung von Ehrenamtlichen in der Evangelischen Kirche in Österreich (Ehrenamtsordnung) Vom 1. JRnner 2011, in: ABl. Nr. 195/2010, 209/2012, 167/2017,
https://www.kirchenrecht.at/document/39170/search/dienstgemeinschaft#s330000020001 (letöltés:
2021. január 26.)
435 Lásd: Arbeitsruheverordnung vom 16. Juli 1998, https://www.kirchenrecht.at/document/39166 (letöltés: 2020. december 30.).
436 Lásd: Respektvoller Umgang von MRnnern und Frauen am Arbeitsplatz vom 7. Juni 2011, https://www.kirchenrecht.at/document/39167 (letöltés: 2020. december 30.).
bályzat határozza meg a mindenkori minimálbér összegét is437. Ugyancsak rendelkezett az ausztriai evangélikus közösség is a megfelelő, egyházon belüli munkavállalói képvi-seleti rendszer kiépítéséről és működéséről438.
A Magyar Evangélikus Egyház szintén egyházi törvényeket adott ki a munkálta-tás tárgykörét érintően. Ezek rendelkeznek az egyes munkakörök betöltésére létesített munkaviszony adott tartalmi követelményeiről, a munkakör betöltőinek összeférhetet-lenségéről, a munkáltatói jogkör gyakorlójának kijelöléséről. Találhatóak még rendelke-zések egyes munkafeladatok ellátóival szemben támasztott képesítési szabályokról és az összeférhetetlenség egyes eseteiről is439.
Érdemben ugyanezek a szabályok lelhetőek fel a Magyarországi Református Egyház törvényeiben is. Megjegyzendő, hogy a református közösség a katolikus nor-mákhoz hasonlóan nyomatékosan és több helyütt utal a világi munkajog szabályainak figyelembevételére és kiemeli azok kötelező erejét. Emellett azonban a református tör-vénykönyv is tartalmaz bizonyos egyedi, összeférhetetlenségi szabályokat, illetve a munkáltatói jogkör gyakorlóját jogosító egyes részletrendelkezéseket440.
Hasonló normákat tartalmaz a Magyar Unitárius Egyház Szervezeti és Működé-si Szabályzata is441.
Jóllehet ezen vallási közösségek és a Katolikus Egyház hitbeli tanítása és egy-házfegyelmi normái nem minden tekintetben azonosak, társadalmi-szociális céljaik azonban alapjaiban mégis azok: mindannyian az üdvösség misztériumának hirdetésére helyezik a hangsúlyt és ennek rendelik alá a foglalkoztatási szabályaikat is. Ezért nyújt-hat segítséget a világi munkajog alapelveinek helyes, keresztény szellemiségű
értelme-437 Lásd: MindestgehRlter-Verordnung vom 1. JRnner 2003, https://www.kirchenrecht.at/document/45709 (letöltés: 2020. december 30.).
438 Lásd: Ordnung der Vertretung der Mitarbeiter und Mitarbeiterinnen vom 1. JRnner 2017, https://www.kirchenrecht.at/document/39169 (letöltés: 2020. december 30.); és Meldepflicht von Betriebsratswahlen vom 6. November 2001, https://www.kirchenrecht.at/document/40099 (letöltés:
2020. december 30.).
439 Lásd: a Magyarországi Evangélikus Egyház Törvénykönyve,
https://zsinat.lutheran.hu/torvenyek/hatalyos-toervenyek/toervenykoenyv%2020190531.pdf/view (letöltés: 2020. december 30.).
440 Lásd: A Magyarországi Református Egyház Törvénytára 2020,
https://www.reformatus.hu/egyhazunk/dokumentumkereso/torvenyek/egybeszerkesztve/ (letöltés:
2020. december 30.).
441 Lásd: https://unitarius.org/document/szervezeti-es-mukodesi-szabalyzat/ (letöltés: 2020. december 30.).
zéséhez az egyéb egyházak és vallási közösségek részegyházi jogának tanulmányozása.
Összhangban áll ez a II. Vatikáni Zsinat által meghirdetett ökumenizmus elvével is.
7. RÉSZEREDMÉNYEK
A törvény-előkészítő bizottság elnöke által megfogalmazott kodifikációs irányel-vekből – különösen a szubszidiaritás elvéből – valamint a konzultorok azt támogató ál-láspontjából levonhatjuk a következtetést, hogy az egyetemes kánonjog jelenleg hatá-lyos munkajogi vonatkozású szabályaira túlnyomórészt természetjogi eredetű, általános rendezőelveket tartalmazó normákként kell tekintenünk. A kódex valamennyi, munkajo-gilag értékelhető kánonja csak a legfontosabb alapelveket tartalmazza, vagy csupán utal azokra.
A részegyházi jogalkotás és a helyi jogalkalmazás során kell az illetékes tör-vényalkotónak vagy a foglalkoztatói jogkör gyakorlójának értelmeznie ezeket az alapel-veket. Ennek során alapul kell vennie a világi jogot, megtartva az isteni jog és a káno-nok elsőbbségét. Megjegyzendő az is, hogy a kódex szabályai kifejezetten támogatják a részegyházi munkajogi jogalkotást.
Az egyetemes jogalkotó álláspontjával egyező tehát minden olyan törekvés, mely a foglalkoztatás kánoni-, és világi jogi alapelveiből kiindulva kísérli meg levezetni az egyházi foglalkoztatási jogviszonyokban alkalmazandó szabályokat, mindezeket az adott földrajzi hely hatályos világi jogán és az ehhez kapcsolódó joggyakorlaton keresz-tül. Irányadóak az így absztrahált normák még akkor is, ha azok kifejezett, részegyházi kánoni szabályként nem is kerültek megalkotásra.
A kánoni munkajog tehát az általános foglalkoztatási alapelvekből a hely világi jogán és joggyakorlatán keresztül leszűrt, olyan normaanyag, mely szabályozó erejét és tekintélyét is sokszor az isteni jogra vezeti vissza.
Mindezekből következik, hogy a kánoni munkajog és a teológia kapcsolata szo-ros. E két tudományterület egymástól nem elválasztható. Egymásra épülnek, egymást kiegészítik és támogatják. Ez elsősorban abból következik, hogy a kánoni jog jellege szerint a jog olyan speciális ága, melynek egyedülálló karakterét és elhatároló ismérvét
pontosan a teológiával való szoros kapcsolata adja meg.
Hasonlóan gondolták ezt a kódexrevíziós bizottság konzultorai is. Egyhangú volt a véleményük abban, hogy a kódexalkotás során a teológiai elveket a megalkotandó va-gyonjogi- és munkajogi kánonokkal szerves egységbe kell kapcsolni; továbbá az Egy-ház társadalmi tanítását munkajogi kötőerővel kell felruEgy-házni. A két tudományterület egységben kell, hogy szabályozza a kánoni munkajogi életviszonyokat.
A szentszéki munkajogi gyakorlatban is ez az álláspont kerekedett felül a lehet-séges jogforrás-értelmezések közül. Mind a mai napig következetes a jogalkalmazó ab-ban, hogy a dogmatikai tanítást és a pápai megnyilatkozások mögöttes szabályozó tar-talmát a tételesjog erejével kell alkalmazni a munkaügyi jogviszonyokat érintő dönté-sekben. A római kúria: a vatikánvárosi állam munkajogi szabályrendszere, ítélkezési gyakorlata, de önmagában a „jog általános elveinek a kánoni méltányosság szerinti al-kalmazása” (CIC 19. kán.) is abba az irányba mutat, hogy az Egyház bármely fórumon közvetített társadalmi tanítását minden részegyházban a jog kötelező erejével kell alkal-mazni a munka- és a szociális jog viszonyrendszerében.
A kánoni munkajog személyi hatálya minden emberre kiterjed; az egyházi fog-lalkoztatói intézmények azon dolgozóira is, akik nincsenek teljes közösségben a Katoli-kus Egyházzal. Ennek oka főként az, hogy a kánoni munkajog egyetemes szabályai túl-nyomórészt isteni- vagy természetjogi eredetűek, ennélfogva személyválogatás nélkül mindenkire kötelezőek. Az Egyházi Törvénykönyvben, az egyéb tanítóhivatali állásfog-lalásokban, illetve személyes pápai nyilatkozatokban visszatükröződő jogi alapelvek ezért minden egyházi foglalkoztatott vonatkozásában alkalmazhatóak, vallásos meggyő-ződésüktől, felekezeti hovatartozásuktól függetlenül.
Jóllehet, az egyházi jogalkotó alapvetően nem terjesztette ki tisztán egyházi nor-máinak alkalmazási körét valamennyi emberre, azonban a kánoni munkajog szabályai elsődlegesen a foglalkoztatás céljára és intézményrendszerére vonatkoznak. Ennélfogva járulékosan érinti ezek hatálya azon közreműködő személyeket is, akik közvetlenül nem lennének címzettjei a tisztán kánoni jognak.
A kiterjesztett alkalmazhatóság létjogosultsága másik oldalról a kánoni- és a vi-lági munkajog szimbiózisára vezethető vissza. Az egyetemes kánoni munkajog recipiál-ja a világi munkajogot. Ez utóbbi lehetővé teszi a kánoni jogalkotó számára olyan
ma-gatartási szabályok előírását, melyek tisztán világi jogi szabályanyagként, felekezetre tekintet nélkül, minden munkavállaló vonatkozásában alkalmazandóak az adott kánoni foglalkoztató szervezetrendszerén belül. Ennélfogva maga a kanonizált világi jogi sza-bályrendszer is jogi kötőerővel ruházza fel azokat a tisztán kánoni normákat, melyek ha-tálya – csupán a kánoni jog alapján – nem feltétlenül terjedne ki az akatolikus foglalkoz-tatottakra.
A nemzetközi munkajog szabályai szintén részét képezik a kánoni munkajognak.
Itt mindenekelőtt az Egyesült Nemzetek Szervezete védnöksége alatt megalkotott egyez-mények szabályozó szerepére kell gondolnunk. Az ENSZ szakosított intézménye: a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet számos, munkajogilag releváns tárgykörben működött közre államközi szerződések megkötésében, ugyanúgy, mint az ENSZ Emberi Jogi Fő-biztossága is. Az Apostoli Szentszék maga is részese néhány munkajogilag is értékelhető nemzetközi egyezménynek; továbbá az Egyház központi hatósága intenzív kapcsolatot tart fenn az ENSZ szakosított intézményeivel, számos közös projekt résztvevőjeként.
Ugyancsak meg kell említeni e körben az Európa Tanács és az Európai Unió nemzetközi normaanyagát, mely több vonatkozásban is kitér a foglalkoztatási jogviszo-nyok szabályozására, különösen egyes alapvető emberi jogok feltétlen érvényre juttatása végett.
A fenti nemzetközi szervezetek közreműködése mellett megalkotott tételesjog egyfelől azért irányadó az egyházi foglalkoztatásban, mert az egyes államok szinte kivé-tel nélkül integrálták eme normákat a világi jogukba. Ezek kanonizációjával pedig a szabályok a kánoni munkajog elemeivé is váltak. Másfelől e normák kánoni alkalmazá-sára sarkall a Szentatya számos megnyilatkozása is, valamint a római kúria gyakorlata, melyek a munkajog speciális jogforrásrendszerében jogi kötőerővel bírnak.
Ugyanezen okokból nem mellőzhető az Európai Unió közös jogának a megfele-lő figyelembevétele sem. Jóllehet a foglalkozási részletszabályok megalkotását az Unió alapvetően a tagállamok hatáskörébe utalja, közösségi irányelveivel e nemzetállami nor-mák tartalmát mégis befolyásolja. E közös jog szabályozóelvei a kánoni jogban is köve-tendőek; nem csak tartalmilag, hanem formailag is. Az egyházi munkaügyi részletszabá-lyokat ugyanis lehetőleg helyi szinten kell megalkotni az egyetemes jog iránymutató szerepe mellett. A szubszidiaritás elve – mint látható – mélyen gyökeredzik az egységes
európai gondolkodásban. Nemcsak a kódexrevíziós bizottság konzultorai hangoztatták ennek fontosságát, de az uniós alapértékek megfogalmazói is.
Az egyes részegyházak már megalkotott joga önmagában véve is kiemelkedő je-lentőséggel bír a kánoni munkajog alapelveinek értelmezése során. E körben mindenek-előtt az Apostoli Szentszék és a Vatikánvárosi Állam saját munkajogára kell figyelemmel lennünk. Jóllehet, ennek rendelkezései csak az Egyház legfelsőbb intézményei vonatko-zásában bírnak közvetlen jogi kötőerővel, mint a római kúria gyakorlata azonban, mégis iránymutatóak valamennyi részegyház számára.
Ugyancsak fontos a német ajkú államok kánoni munkajogának tanulmányozása is, melynek fejlődése sajátos utat járt be. Az állam és az Egyház elválasztásának szigorú értelmezésén alapulóan ezekben az országokban az Egyház belső szabályozási körébe tartozik a munkajog egyes normáinak a megalkotása. Ez főként Németországban és Ausztriában bőséges számú kánoni tételesjogi szabály megalkotásához vezetett, ideértve egyes átfogó, elvi jelentőségű munkajogi rendelkezések kiadását is. Ezek a kánoni jog-szabályok szervesen kapcsolódnak az egyetemes joghoz, valamint az Egyház szociális tanításához. Nem csak pozitív jogi normaként tekinthetünk rájuk, hanem mint egyes ter-mészetjogi elvek és egyetemes érvényű szabályok megfelelő formában történő leképzé-sére. Mindemellett alkalmasak e rendelkezések arra is, hogy mintaképéül szolgálhassa-nak bármely részegyház újonnan megalkotandó kánoni tételesjogához.
A Magyar Katolikus Egyház nem rendelkezik átfogó, részegyházi munkajogi szabályozással. Egyes normatív szabályzatokban, körlevelekben fellelhetőek ugyan munkajogi rendelkezések – melyek lehetnek közvetlenül kötelezőek és iránymutatóak is – azonban ezek esetiek és járulékos jellegűek. Az egyházmegyei jogalkotásban is csak elvétve találunk általános, egyházmegyei szintű munkajogi szabályozást, holott néhány egyházmegyére kifejezetten jellemző a helyi törvényalkotás. A magyarországi viszo-nyokra leginkább az jellemző, hogy az egyes egyházi foglalkoztató intézmények adnak ki normatív rendelkezéseket a náluk státuszban lévő munkavállalók jogviszonyának ál-talános érvényű szabályozására is.
Magyarországon az egyházi foglalkoztatásra alapvetően az általános világi jog-szabályok irányadóak. Ezek mellett azonban megalkotásra kerültek olyan, egyedi,
álla-mi rendelkezések is, melyekben a világi törvényhozó kifejezetten az egyházi foglalkoz-tatók vonatkozásában alkalmaz kötelező érvényű előírásokat. Ezek elsődleges célja az, hogy kiküszöbölje velük a közcélú tevékenységek, úgy mint az oktatás, vagy a szociális szféra feladatellátása vonatkozásában az állami és az egyházi munkáltatás közötti bérfe-szültségeket és egyéb foglalkoztatási különbségeket. Ezen túlmenően hazánk is a ratifi-kált számos nemzetközi munkaügyi egyezményt, melyek – mint a belső jog részei – kö-telezően alkalmazandóak minden jogviszonyban.
A munkajog alapelveinek értelmezése során fontos a bíróságok joggyakorlatának vizsgálata is. Az Emberi Jogok Európai Bírósága több döntésében is elemezte az Egy-ház önrendelkezési jogának viszonyát más alapjogokhoz; ezáltal meghatározta az egyes államok világi munkajogának kötelező viszonyulásmódját az Egyház belső normarend-szeréhez. Jóllehet a másik oldalról e bírósági döntések az Egyházat közvetlenül nem kö-telezik, azonban a recipiált világi munkajogi normák helyes értelmezésmódját felfedik.
Így ezek járulékosan a kánoni munkajog területére is irányadóak. Az Európai Unió Bí-rósága az alapjogok védelme tekintetében tovább is fejlesztette az európai emberi jogi bíróság esetjogát: feltétlen elsőbbséget követel a tagállamoktól az alapvető jogoknak, ezek érvényre juttatása érdekében pedig még a nemzeti szabályok mellőzését is lehetsé-gessé – adott feltételek fennforgása esetén kötelezővé – teszi. Különösen jelentős lehet ez akkor, ha az Egyház kánoni munkajogot meghatározó társadalmi tanítása – vagy egy abban visszatükröződő, konkrét isteni jogi alapelv – szerez feltétlen elsőbbséget a sok-szor szekularizált, pozitív világi munkajog rendelkezéseivel szemben.
Az egyes nemzeti alkotmánybíróságok és általános hatáskörű felsőbíróságok ítélkező tevékenysége ugyancsak iránymutatással szolgál a munkajog alapelveinek ká-noni szemponttól is helyes értelmezéséhez. Ezek a döntések az egyes államokra legin-kább jellemző élethelyzetek alapulvételével bontják ki az egyes normákat. Általánosság-ban elmondható, hogy e határozatok leginkább az egyházi foglalkoztatási viszonyok más szolgálati jogviszonyoktól történő elhatárolásához kapcsolódnak. Hangsúlyos még az egyes kollektív munkaügyi jogosítványok értelmezése, illetve az egyénekkel szem-ben támasztott, különféle lojalitás-követelmények jogi megítélése is.
Az Egyház maga is rendelkezik munkaügyi kérdésekben eljáró kánoni
szakbíró-ságokkal. Ezek ítélkező tevékenysége szintén iránymutató az egyházi foglalkoztatás alapelveinek megfelelő értelmezéséhez. Döntéseikben ugyanis rendszerint a munkajog általános alapelveit helyezik egyházspecifikus megvilágításba, az Egyház által adott el-veknek megfelelően, azok tükrében.
Ugyancsak fontos értelmezési forrás lehet az egyéb keresztény egyházak, vagy más vallásfelekezetek munkajogi gyakorlata is. A foglalkoztatás normarendszere ugyan-is valamennyi keresztény egyház vonatkozásában az állami jog szabályaihoz kapcsoló-dik, melyeket azok igyekeznek sajátos hittani álláspontjuknak megfelelően értelmezni és alkalmazni. Jóllehet az Egyes keresztény egyházak és vallásfelekezetek tanítása és diszciplináris szabályrendszere nem azonos, jellegükből fakadóan azonban alapjaikban mégis igen közel állnak egymáshoz. Különösen igaz ez a munkavégzésre irányuló jog-viszonyokkal érintett hitbéli és társadalmi tanítást illetően. Ennélfogva az egyes világi foglalkoztatási alapelvek helyes, az Egyház tanításának megfelelő értelmezését segíthe-ti, ha figyelembe vesszük más keresztény vallási felekezetek munkajogi gyakorlatát:
foglalkoztatási normáinak tartalmát, vagy egyházi bíróságaik idevágó ítélkezési tevé-kenységét.