Szolgálati közösség a kódex-előkészítés folyamatában

A szolgálati közösség intézményének létrejöttét lehetővé tévő jogi elgondolások egyrészt a 20. század eleji, vállalatirányítást érintő pápai állásfoglalásokban találhatóak, másrészt a II. Vatikáni Zsinat eredményeinek kodifikálása során fogalmazódtak meg. A fentebb idézett, századeleji megnyilatkozások a szervezeti struktúra lényegét érintették,

466 V. ö.: REIN, Michael: „Arbeitsrechtliche Konsequenzen von Ethikrichtlinien im Unternehmen“, in:

REICHOLD, Hermann (szerk.): Dienstgemeinschaft im 21. Jahrhundert. Christliche Unternehmenskultur auf dem Prüfstand, Berlin: LIT Verlag, 2017, 81-82. oldal.

467 V. ö.: SCHWENDELE: „Zum Stellenwert…“, 52-53. oldal. Lásd még: SCHINKELE, Brigitte:

„Religionsfreiheit und europRisches Antidiskriminierungsrecht – einige grundsRtzliche Überlegungen“, in: öarr 55 (2008), 196. oldal.

a kodifikációs munkák pedig a jogintézmény célját állították a középpontba. Ez utóbbi állásfoglalások a világiak laikus apostoli tevékenysége köré szerveződtek.

Az Egyház tervezett Alaptörvényének (Lex Ecclesiae Fundamentalis) előkészí-tése során konzultori munkacsoport foglalkozott a laikus világi apostolátus legelemibb szabályozóelveinek összegyűjtésével és azokból megfelelő jogi normák absztrahálásá-val. Később ezt az önállóan be nem fejezett munkát folytatta a kódex-előkészítő bizott-ság laikusok jogaival foglalkozó testülete is. Ennek a munkának a gyümölcse a ma hatá-lyos egyházi törvénykönyvekben érett be: az ekkor megfogalmazott és előkészített nor-mák megtalálhatóak úgy a latin-, mint a keleti kódexben⁴⁶⁸.

Az Egyház Alaptörvényének tervezett szövege a kezdetektől tartalmazta azt ká-nont, mely elismeri valamennyi krisztushívő jogát az önálló apostoli tevékenységre. E szerint a krisztushívők mindegyike saját életállapotának és életkörülményinek megfele-lően részt vehet az Egyház missziós küldetésében. Mindannyian jogosultak arra, hogy hogy saját kezdeményezéseikkel előmozdítsák és támogassák az Egyház apostoli tevé-kenységét, megőrizve természetesen az egységet az Egyház pásztoraival és figyelembe véve a jog mindenkor hatályos előírásait is⁴⁶⁹.

Boldog Álvaro del Portillo konzultor a laikusok Egyházon belüli szerepről, joga-iról és kötelességeiről összeállított, belső használatú kéziratában utalt arra, hogy ennek a missziós tevékenységnek az élet legkülönbözőbb területein is helye van. A laikusok apostoli tevékenységük ellátásával tudják csak igazán megszentelni a köznapi, szakma-specifikus munkavégzésüket („sanctificatio laboris professionalis”), mely ezáltal válik tökéletesen végzett munkává. Így vesznek részt a laikusok a Teremtő művében; ekként lesznek részesei személyesen is az emberiség történelmén átívelő Isteni Gondviselés ér-vényesülésének⁴⁷⁰. Boldog del Portillo rámutat arra is, hogy az Egyház nemcsak

intéz-468 Lásd: GLORIEUX, Achille: Elementa quaedam pro revisione Codicis Iuris Canonici quae laicos in Ecclesia respiciunt, Prot. N. 685/66, Pos. V.

469„Christifideles cuncti, quippe qui, unusquisque secundum proprium statum et propriam conditionem, in Ecclesiae missione participent, ius habent, ut propriis etiam inceptis, apostolicam actionem promoveant vel sustineant, debita ad normam sacrorum canonum cum sacris Pastoribus relatione servata”, in: PCCICR: Schema Legis Ecclesiae Fundamentalis. Textus emendatus cum relatione de ipso Schemate deque emendationibus receptis, Vaticanum: Typis Polyglottis Vaticanis, 1971, 18.

oldal.

470„Sanctificatio laboris professionalis, quod fieri debet ut opus perfectum, ad cooperandum in opere Creatoris et tamquam personalis contributio ad exsecutionem ordinis providentialis Dei circa historiam”, in: PORTILLO, Alvarus del: Introducenda in iure canonico. De laicorum notione deque eorum iuribus et officiis in Ecclesia, Romae: kézirat, 1966. octobris 2, 124. oldal. in: PCCICR: Pos.

V.

ményes formában részese a világi társadalomnak, így az evangéliumot sem csak a „hi-vatalos kereteken belül” hirdeti, hanem a krisztushívők egyes csoportjai, vagy maguk az egyes hívő személyek is jogosultak és képesek arra, hogy lehetőségeik és adottságaik fi-gyelembevételével az Örömhírt az élet különböző területeire elvigyék⁴⁷¹. Ezzel azonos álláspontot képviselt a kodifikáció során Stanislaus Lokuang tajpeji-⁴⁷², valamint Rafael Sarmiento Peralta ocaña-i püspök, későbbi nueva pamplona-i érsek is⁴⁷³.

A kodifikációs folyamat során kérdésként merült fel, hogy a köznapi apostolko-dás joga vajon kötelezettséggel is jár-e a laikusok számára? Másfelől fogalmazva, vajon kötelesek-e arra a laikus krisztushívők, hogy a hétköznapokban cselekedeteikkel minden körülmények között aktív, missziós tanúságot is tegyenek Krisztusról? A munkajog kö-rében ennek azért van kiemelkedő jelentősége, mert amennyiben a foglalkoztatottakat a munkavégzés során missziós kötelezettség is terheli, akkor azt kell megállapítanunk, hogy az Egyház által adott elveknek és az Egyház tanításának csak az a fajta munkavég-zés feleltethető meg, mely kielégíti az Örömhír hirdetésére vonatkozó kötelezettség tel-jesítését is⁴⁷⁴. Ennélfogva az Egyházi foglalkoztatóknál a de iure kialakítandó – vagy önmagától de facto ki is alakuló – szolgálati közösségben minden tagnak arra kellene törekednie, hogy felfedezze és megélje munkavégzésében a missziós elemet és lelküle-tet. Ez azonban különös helyzet kialakulását eredményezheti olyan egyházi foglalkozta-tottak vonatkozásában, akik bár egyházi fenntartású munkahelyen dolgoznak, nincsenek megkeresztelve; vagy keresztények bár, csupán nincsenek teljes közösségben az Egy-házzal, illetve annak fejével; esetleg korábban szervesen részt vettek az Egyház életé-ben, de mára azt – ha nem is formálisan – elhagyták. Az ilyetén követelmény ugyanis ellentétbe kerülne a polgári demokráciák általános előírásaival, melyeket azok a munka-vállalókkal szemben támasztható elvárások kapcsán fogalmaztak meg.

A konzultorok álláspontja a fenti kérdésben nem volt egyhangú. Többen voltak, akik úgy vélték, az Egyházhoz tartozás megköveteli, hogy a krisztushívők életállapotuk-nak és személyi körülményeiknek, adottságaikéletállapotuk-nak megfelelően, láthatóan is hirdessék

471 V. ö.: PORTILLO: ibid.,100. oldal.

472 V. ö.: LOUKANG, Stanislaus: Memorandum pro reformatione Codicis Juris Canonici, in: PCCICR:

Prot. N. 608/66, Pos. V, Fol. 2.

473 V. ö.: PERALTA, Rafael Sarmiento: De laicis, in: PCCICR: Prot. N. 609/66, Pos. V, Fol. 2.

474 V. ö.: CIC 1286. kánon, CCEO 1030. kánon.

az Örömhírt és igyekezzenek az élet minden területén – így a munkavégzés során is – tevőlegesen tanúságot tenni Krisztusról⁴⁷⁵. Boldog del Portillo álláspontja szerint azon-ban a missziós elhivatottság jóllehet valóazon-ban isteni rendelésen alapul, amely magáazon-ban hordoz egyfajta nyilvánvaló felelősséget is; nem szabad elfelejteni, hogy az evangélium hirdetésében való közreműködés kötelezettsége csak erkölcsi jellegű és semmiképpen sem bír jogi kötőerővel. Ez az elhivatottság ugyanis mindenkiben csak annyira lehet erős, amennyire azt a Szentlélek akarja és amilyen mértékben az erre való fogékonysá-got az ember lelkében elhintette. A Szentlélek ajándékainak gazdagságáért pedig senki sem tehető felelőssé, ennélfogva az Egyház apostoli küldetésében való részvétel csupán a krisztushívők joga, de semmiképpen sem jogi értelemben vett kötelezettsége⁴⁷⁶.

Ugyanerre a következtetésre jutott a jezsuita Nemeshegyi Péter is. A kodifikáci-ós munkálatokhoz küldött észrevételeiben hangsúlyozta, hogy nem helyes a hit térítésé-nek kötelezettségéről beszélni a világi krisztushívők viszonylatában. Egyetértett ezzel az előkészítő bizottság is annyiban, hogy Boldog del Portillo véleményével egybehangzó-an kijelentette: a laikus apostolátus csak erkölcsi kötelezettség, semmiképpen sem a ká-noni jog sztrikt előírása⁴⁷⁷.

A kérdésre adott válasz a szolgálati közösség elve szempontjából azért is jelen-tős, mert a 20. század derekától kezdve Európában a valóságban is egyre növekedik az Egyháztól eltávolodók száma: Egyre jelentősebb azok köre, akik nem vesznek részt az intézményes Egyház életében. Vallásukat nem gyakorolják, az egyházi közösségi élet-nek nem részesei, azonban alkalmazottai egy-egy olyan, egyházi foglalkoztató intéz-ménynek, melyben a dolgozók egyfajta szolgálati közösség tagjaiként hivatottak a mun-kavégzés terén megvalósított keresztényi együttműködéssel az Evangélium hirdetésé-re⁴⁷⁸. Ezeket az egyházi fenntartású szervezeteket, egészségügyi-, szociális és oktatási intézményeket ezért manapság számos kritika is éri, hogy a világi apostolkodás jellege és természete miatt sokszor annak ellenére tartanak igényt az egyházi fenntartói

státusz-475 V. ö.: Lex Ecclesiae Fundamentalis. Animadversiones factae ab Em.mis Cardinalibus, membris Commissionis, a S. Congregatione pro doctrina Fidei, necnon a theologis membris Commissionis internationalis theologorum, in: PCCICR: Prot. N. 2298/70, Pos. I, 44. oldal.

476 V. ö.: PORTILLO: ibid.,119. oldal.

477 V. ö.: Lex Ecclesiae Fundamentalis. Animadversiones..., in: PCCICR: Prot. N. 2298/70, Pos. I, 38.

oldal.

478 V. ö.: BRAUNE-KRICKAU, Tobias: „Die gelebte Religion der Diakonie Praktisch-theologische Perspektiven auf diakonisches Handeln”, in: ZThK 113 (2016), 389-390. oldal.

ból fakadó, világi jogpolitikai előnyökre, hogy munkavállalóinak jó része sem külső, sem belső jelekkel nem kapcsolódik az egyházi közösséghez⁴⁷⁹. A szolgálati közösség definíciója ezért napjainkban bizonyos tekintetben pontosítást és újraértelmezést is igé-nyel.

A jogirodalom szerint megoldás lehet, ha a szolgálati közösség szervezésében nem az egyházi kapcsolatok súlya és az egyházi fenntartás ténye válik hangsúlyossá, ha-nem a tevékenység végzését motiváló felebaráti szeretet, mint a világi apostolkodás mozgatórugója. Az ilyen magatartás ugyanis nem csupán az intézményes Egyház saját-ja, hanem magáé minden egyes jóakaratú emberé és azok szerveződéseié, világnézettől és vallási hovatartozástól függetlenül⁴⁸⁰. Fernando Retamal konzultor is hangsúlyozza, hogy a világiak apostoli tevékenységének valójában az emberek szükségleteihez kell al-kalmazkodnia, figyelemmel kell lennie az emberek élethelyzeteire. Nem csak a spirituá-lisakra vagy erkölcsi jellegűekre, hanem társadalmi, demográfiai gazdasági körülménye-ikre is⁴⁸¹. Napjaink jogfelfogása szerint tehát már nem mutatkozik szükségesnek, hogy a szolgálati közösség valamennyi tagja intézményes kapcsolatot ápoljon az Egyházzal és az sem, hogy mindannyian aktív, missziós tevékenységet is folytassanak a szakmaspeci-fikus kereső-tevékenységük ellátása során. Elegendő a felebaráti szeretet tényleges kife-jeződésre juttatása az intézményi működés során, illetve annak biztosítása, hogy a szol-gálattevők egy jól meghatározható – talán többségi – csoportja szervezetileg is az Anya-szentegyházhoz legyen köthető. Ez alapján már megállapíthatóvá válik az adott intéz-mény tevékenységének keresztényi, katolikus minősége, illetve egyértelműen felismer-hető lesz a krisztushívők – világi apostolkodás formájában kifejtett – evangelizációs te-vékenysége⁴⁸². Ez pedig már kellő létalapját képezi az a szolgálati közösségnek az ilye-tén egyházi intézményeknél.

479 V. ö.: POLLACK, Detlef: „Konjunktur oder Verfall? Gründe für den religiösen Wandel aus religionssoziologischer Perspektive“, in Herder Korrespondenz 69 (2015), 531. oldal. Lásd még:

DROEGE, Michael: „Die Kultur der Altruismus – rechtliche Determinanten christlicher Unternehmenskultur in Diakonie und Caritas“, in: REICHOLD, Hermann (szerk.):

Dienstgemeinschaft im 21. Jahrhundert. Christliche Unternehmenskultur auf dem Prüfstand, Berlin:

LIT Verlag, 2017, 18-19. oldal.

480 V. ö.: KOSTKA, Ulrike: „Von der Überzeugungs- zur biblisch geprRgten Handlungsgemeinschaft.

Gemeinsames caritatives Handeln als Basis der Dienstgemeinschaft“, in: REICHOLD, Hermann (szerk.): LoyalitRt und Konfessionsbindung in der Dienstgemeinschaft, Regensburg: Pustet, 2018, 30-31. oldal; és DROEGE: „Die Kultur...”, 17. oldal.

481 V. ö.: RETAMAL, Fernando: Votum de officiis et iuribus christifidelium, in: PCCICR: Prot. N.

1028/67, Pos. V, Fol. 2.

482 V. ö.: BACHERT: „Corporate Governance…“, 44-46. oldal.

Az Örömhír közvetítése tehát a szolgálati közösség tagjai részére mindenekelőtt egy őket természettől fogva megillető alapjog és keresztényi felelősségen alapuló, er-kölcsi kötelesség. Semmiképpen sem olyan tételesjogi kötelezettség, melynek teljesítése a jog erejével és szankcióival is kikényszeríthető lenne. A szolgálati közösségnek ezért valójában az alkalmat kell biztosítania ahhoz, hogy tagjai köznapi munkavégzésük so-rán eleget tehessenek evangelizációs alapküldetésüknek, amennyiben erre nézve a kellő képességet és elhivatottságot magukban érzik. Ez azonban azt is jelenti, hogy az egyházi foglalkoztatónál működő szolgálati közösségnek nem csak azok lehetnek tagjai, akik szakmaspecifikus munkavégzésük során az Egyház missziós küldetésének teljesítésében közreműködni készek és képesek, hanem olyanok is, akik akár jogilag, akár ténylegesen nem ápolnak intézményes jellegű kapcsolatot az Egyházzal⁴⁸³. Ez utóbbiakkal szemben a kánoni jog elvárása csak annyi, hogy magatartásukban és cselekedeteikben ne helyez-kedjenek szembe az Egyház missziós tevékenységével. Ne gyengítsék, vagy hiteltelenít-sék laikus munkatársaik világi apostoli tevékenységének azt a megnyilvánulási formá-ját, melyet e tevékeny krisztushívők foglalkozásuk mindennapi gyakorlása során fejte-nek ki. Megfelelő ugyanis, ha a szolgálati közösség tagjainak meghatározó hányada hor-dozza csak láthatóan is az Egyház missziós tevékenységében való közreműködés szán-dékát⁴⁸⁴. Ez a közösségrész mutatja fel azt a csoportjellemzőt, mely az egyházi foglal-koztató keresztényi működésmódját és ehhez kapcsolódó szemléletét meghatározza és a külvilág számára egyfajta szolgálati közösség formájában is láthatóvá teszi⁴⁸⁵.

A szolgálati közösség működését azonban a katolikus fenntartású munkáltatók-nál nemcsak tartalmi mélységében, hanem szervezetileg is biztosítani kell. A krisztushí-vők morális kötelezettségen alapuló missziós küldetésének gyakorlása ugyanis önmagá-ban még nem eredményezi egy ilyenfajta jogintézmény formális létrejöttét. Ki kell

épí-483 V. Ö.: SECRETARIATUS PRO NON CHRISTIANIS: The attitude of the Church towards the followers of other religions, https://www.pcinterreligious.org/the-attitudes-of-the-church-towards-the-followers-of-other-religions (letöltés: 2021. január 25.) és lásd még: PONTIFICAL COUNCIL FOR INTERRELIGIOUS DIALOGUE: Dialogue in Truth and Charity Pastoral Orientations for Interreligious Dialogue, Vatican City: LEV, 2014, 24., 39. oldal.

484 V. ö.: KOSTKA: „Von der Überzeugungs…”, 28. oldal.

485 V. ö.: HENSE, Ansgar: „Möglichkeiten und Grenzen der Mitarbeit von anders- und nichtglRubigen Personen in katholischen Einrichtungen aus der Sicht des Staatskirchenrechts”, in: REICHOLD, Hermann (szerk.): Loyalität und Konfessionsbindung in der Dienstgemeinschaft, Regensburg: Pustet, 2018, 97-99. oldal; és DROEGE: „Die Kultur...”, 17. oldal.

teni azokat a belső döntéshozatali mechanizmusokat és fórumokat is, melyekben a krisz-tushívők tevékenységüket összehangolhatják és a foglalkozó intézmény működését érin-tő döntéseiket a keresztényi egymásra figyelés jegyében együttműködve, közösen meg-hozhatják. A kodifikációs munkálatok során már Retamal konzultor is hangsúlyozta, hogy hasznos és szükséges lenne a világi apostolkodás egyes formáit végző személyeket intézményesen is összefogni egy megfelelő szervezet keretei között. Ebben – megőrizve individuális cselekvési szabadságukat – hatékonyabban tudnák örömhír-közvetítő tevé-kenységüket kifejteni⁴⁸⁶. Mint látható, igaz ez a munka-kötelezettségek teljesítése során kifejtett evangelizációs tevékenységre is. Ezzel egyező álláspontot képviselt a konzultá-ciós folyamatban John Ludvik Morkovsky, a galveston-houstoni egyházmegye apostoli kormányzója is. Indokoltnak tartotta egyfajta egyházmegyei koordinációs hivatal, vagy bizottság felállítását abból a célból, hogy ezen keresztül hangolják össze az egyházme-gyében kifejtett, laikus apostoli tevékenységet⁴⁸⁷.