II. A munkajog fogalma és fejlődéstörténete
1. A munkajog fogalma
1.1. Általános fogalom-meghatározás
A dolgozat kutatási eredményeinek részletes tárgyalását megelőzően szükséges a munkajog, mint adott jogterület körülhatárolása, főbb ismérveinek, céljainak és szerepé-nek a bemutatása úgy a világi-, mint a kánoni jogfelfogás szemszögéből.
A munkajog a klasszikus és leegyszerűsített definíció szerint a más részére vég-zett, nem önálló munka szabályanyaga15. Fogalmi ismérvei között nem annyira a tevé-kenység ténye a meghatározó, sokkal inkább annak jellege; ez segít megkülönböztetni ugyanis a munkaviszonyt az egyéb munkavégzésre irányuló jogviszonyoktól. A legfon-tosabb elhatárolási ismérv a munkaviszony „tevékenységi kötelem”-jellege. A munka-vállaló nem adott eredmény létrehozására szerződik – szemben az „eredménykötelem”-jellegű vállalkozási szerződésekkel – hanem egyfajta folyamatos, alárendelt munkavég-zésre; vagyis arra, hogy munkaereje rendelkezésre bocsátásával biztosítsa a munkáltató üzemszerű működését16. A más részére történő tevékenység kifejtésének tartóssága mel-lett a második ismérv a munkaviszonyban fellelhető alá-fölé rendeltség, mely kizárja, de legalábbis nagy fokban korlátozza a munkavállaló cselekvéseinek önállóságát. A munkáltató széles körű utasítási joga áthatja a jogviszony egészét, azonban ez a jog nem korlátlan: jogszabályok és egyéb munkaviszonyra vonatkozó normák, megegyezések, kollektív szerződések, önkorlátozó belső szabályzatok által behatárolt17.
Rendszertani elhelyezkedését tekintve a munkajog speciális. Fellelhetőek benne a magánjog elemei, de nem tekinthetjük a magánjog egy ágának, hiszen számos ponton kapcsolódik a közjoghoz is; akár a közhatalmi foglalkoztatók személyén keresztül, akár
15 V. ö.: PRUGBERGER, Tamás / NÁDAS, György: Európai és magyar összehasonlító munka- és közszolgálati jog, Budapest: Wolters Kluwer, 2014, 27. oldal.
16 V. ö.: WANK, Rolf: “Der Arbeitnehmer-Begriff Im Neuen § 611a BGB”, in: Arbeit Und Recht, 65/4 (2017), 140–141. oldal.
17 V. ö.: KARDKOVÁCS, Kolos (szerk.) / PÁL, Lajos, / LŐRINCZ, György / KOZMA, Anna / PETHŐ, Róbert: Az új Munka Törvénykönyvének magyarázata, Budapest: HVG-Orac, 2012, 17.
oldal.
a kollektív érdek-érvényesítés intézményrendszerének működési mechanizmusán át. A munkajog nem rendelkezik állandó rendszertani súlyponttal sem, egyensúlyi pontja ál-landó mozgásban van a magánjog és a közjog területe között. A klasszikus piacgazdaság országaiban inkább magánjogias jellegű, a fasiszta, nemzeti szocialista és kommunista termelési viszonyok között viszont elközjogiasodott18. A piacgazdaságra jellemző, hogy a felek megállapodása az alapvető szabályozóanyag, az autoriter-etatista rendszerekben viszont a központi irányítás normái19.
A jogterület különállását plasztikusan szemlélteti, hogy a németajkú országok-ban még ma is különbíróságként működnek a munkaügyi jogviták elbírálására szakoso-dott intézmények, bíróságok20. Hazánkban is, mint a német jogrendszer elemeit gyakorta átvevő államban, hosszú évtizedeken keresztül önálló fórum szolgált a munkaügyi ítél-kezésre. Csak a közelmúltban olvasztották be azt az általános hatáskörű bíróságok szer-vezetrendszerébe21.
A munkajogviszony kényes egyensúlyt hordoz. A munkavállaló munkaerejét túl-nyomórészt egy adott és meghatározott foglalkoztató irányába köti le, méghozzá terv szerint huzamosabb időre, ami számos esetben megfosztja őt képességeinek és készsé-geinek a munkaerőpiacon történő, további értékesítésétől. Ez gyakorta vonja maga után a képességek naprakészségének elvesztését is.
A munkavállaló egyirányú elköteleződése bizonyos mértékben kiszolgáltatottá teszi őt a köznapi életben is. Munkaviszonyából fakadó kötelezettségei idővel formálják és meghatározzák családi-, társadalmi életét, szabadidős foglalkozását és sokszor a vi-lágnézetét, vallásosságát is22. Különösen fontos ezért, hogy úgy a munkaviszony ala-nyai, mint a jogalkotók felelős magatartásukkal mozdítsák elő a munkavállalók alapvető jogainak érvényre jutását és biztosítsák az ezen jogok védelmét szavatoló
garanciarend-18 V. ö.: WELTNER, Andor: A szocialista munkajogviszony és az üzemi demokrácia, Budapest:
Akadémiai Kiadó, 1962, 84-85. oldal.
19 V. ö.: PRUGBERGER, Tamás / PLÖTZ, Manfred: Magyar és európai munkajog, Budapest:
Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1994, 21-22. oldal.
20 V. ö.: LINSENMAIER, Wolfgang: „Von Lyon nach Erfurt – Zur Geschichte der deutschen Arbeitsgerichtsbarkeit“, Neue Zeitschrift für Arbeitsrecht 8 (2004), 401-404. oldal.
21 V. ö.: Az egyes törvényeknek az egyfokú járási hivatali eljárások megteremtésével összefüggő módosításáról szóló 2019. évi CXXVII. törvény 183. §, in: Magyar Közlöny 2019. évi 212. szám, 9709. oldal.
22 V. ö.: HAJDU, Gábor / MEGYESI, Boldizsár: „Társadalmi tőke és társadalmi integráció”, in:
KOVÁCH Imre (szerk.): Társadalmi integráció. Az egyenlőtlenségek, az együttmJködés, az újraelosztás és a hatalom szerkezete a magyar társadalomban, Budapest: Belvedere Meridionale, 2017, 173-174. oldal.
szer hathatós és eredményes működését23. Ennek érdekében bírnak kiemelkedő jelentő-séggel az individuális és a kollektív munkajog rendelkezései, melyek a munkavállalói érdekegyeztetésen és érdekvédelmen keresztül képesek a fenti célok elérésére.
1.2. Egyházspecifikus munkajog-fogalom
A Katolikus Egyházon belül is érvényesek a munkajog azon általános fogalmi ismérvei és összetevői, melyek ezt a speciális jogterületet meghatározzák és elhatárolják a magánjog-, a közjog- és az egyházi szolgálati jog területétől. Egyházi értelmezésben azonban a munkajog nemcsak a más részére végzett, nem önálló munka szabályainak és rendező elveinek összessége, hanem az Egyház világi küldetését segítő és megkönnyítő rendszer is egyben. Nem lehet ugyanis elvonatkoztatni attól a ténytől, hogy az Egyház olyan alapküldetéssel bír a világban, melynek minden egyéb, kiegészítő tevékenységet alá kell rendelnie. Ez az alapküldetés pedig nem más, mint a Megváltó Örömhírének, vagyis az Evangéliumnak a hirdetése, melyet az Egyház, mint Krisztus Misztikus Teste valamennyi tagjának, így a világi krisztushívőknek is elő kell mozdítaniuk. Mindezt Krisztus példájából merítve, akár a köznapi munkavégzésük során24.
A munkajognak tehát az egyházi viszonyrendszerben meg kell felelnie az Egy-ház küldetésének. Kiemelkedően fontos ezért, hogy az egyes munkajogi szabályokat eh-hez megfelelő módon hozzáigazítsuk. Ebből adódik, hogy az egyházi munkajog definiá-lása során nem hagyható figyelmen kívül az evangélium hirdetésének feladata. Egyházi viszonylatban tehát a munkajog azon szabályozó normák összessége, melyek az evangé-lium köznapi cselekedetekkel történő hirdetését az egyházi foglalkoztató részére vég-zett, nem önálló munkavégzés kapcsán szabályozzák25.
23 V. ö.: NYILAS, Mihály / SZIKLAI, István: „A tisztes munka nyomában – foglalkoztatáspolitikai folyamatok és szociálpolitikai összefüggések”, in: Esély 22 (2011), 108-109. oldal.
24 Lásd LE 115. pont: „Ezt az igazságot, amely szerint az ember munkája révén Istennek, a Teremtőnek művében részesedik, egész különleges módon világította meg Jézus Krisztus – az a Jézus, akin első názáreti hallgatói «elámultak és azt mondták: Honnan veszi mindezt? S honnan adatott neki ez a bölcsesség... hát nem az ács ez?» Jézus ugyanis nem csupán meghirdette, hanem mindenekelőtt munkával megvalósította az «Evangéliumot», melyet az Atya Őrá, az örök Bölcsesség Igéjére bízott.
Éppen ezért az volt a «munka Evangéliuma» hogy Ő, aki meghirdette, maga is munkásember volt, ugyanúgy ács, miként a názáreti József”.
25 V. ö.: AYMANS, Winfried: „Die TrRger kirchlicher Dienste”, in: LISTL, Joseph / SCHMITZ, Heribert: Handbuch des Katholischen Kirchenrechts, Regensburg: Pustet, 1999, 251-252. oldal.
Ez a világi szabályozáshoz képest erőteljes, definitív súlyponteltolódás a hatá-lyos kánoni normákban félreérthetetlenül kifejezésre jut. A kánoni törvényalkotó ugyan-is akként rendelkezik, hogy a világi munkajog szabályait az Egyház által adott elveknek megfelelően kell értelmezni és alkalmazni26. Szükséges tehát, hogy a munkajog normáit egy olyan, különleges szempontrendszer alapulvételével vizsgáljuk, mely a jogszabá-lyok normatív tartalmát alárendeli az Egyház örömhír-közvetítő alapküldetésének.
A Katolikus Egyházon belül szintén kiemelt hangsúlyt kap a dolgozó ember vé-delme. Az Egyház társadalmi tanítása szerint a munkavégzés az emberi létezés egyik meghatározó ismérve és annak elválaszthatatlan eleme: az ember és a munkavégzés szervesen és elválaszthatatlanul összekapcsolódik27. A munka világának folyamatos vál-tozása az Egyház részéről is megköveteli, hogy erre a sajátságos fejlődésre és átalaku-lásra folyamatosan reagáljon. Szükséges ezért, hogy egyfajta „akció-interakció” útján gondoskodjék a dolgozó rétegek globális és elvi szintű védelméről, mint ahogyan az is, hogy mint foglalkoztató, szervezetrendszerén belül maga is kialakítsa, vagy alkalmazza azokat a saját, vagy más jogrendszerekből átvett normatív szabályokat, melyek az alá-fölé rendelt munkaviszony kényes egyensúlyának fenntartását szolgálják28.
Az egyházi munkajog ezen kötelezettsége szorosan összefonódik a munkajog egyházi értelmezés szerinti lényegével. Az evangélium hirdetése ugyanis egyet jelent az igazságosság, a bölcs egyenlőség és a szeretet elveinek gyakorlati alkalmazásával29. En-nek megfelelően az egyházi munkajog szabályai azon cselekvések rendezőszabályai is egyben, melyek elvezetnek a nagyobb társadalmi igazságossághoz.
26 V. ö.: CIC 1286. kánon.
27 V. ö.: LE 3. pont.
28 V. ö.: FEY, Detlev: „Wie viel NRhe zum Betriebsverfassungsgesetz – wie viel NRhe zum Mitarbeiter?
MVG-Reform zwischen Anpassung und Emanzipation“, in: REICHOLD, Hermann (szerk.):
Reformbedarf im Mitarbeiter-vertretungsrecht. Kirchliche Mitbestimmung im ständigen Wandel, Berlin: LIT Verlag, 2016, 29-30. oldal.
29 Lásd LG 36. pont: „Az Úr ugyanis azt kívánja, hogy a világi hívek is terjesszék országát, «az igazság és az élet országát, az életszentség és a kegyelem országát, az igazságosság, a szeretet és a béke országát»”.