A kánoni munkajog fejlődése

A munkavégzésre vonatkozó joganyagnak az egyházjog normarendszerén belül nem volt kiemelt helyzete és szerepe. Ennek oka részben arra vezethető vissza, hogy a munkavégzés a korai és középkori Egyház máig ható jogfelfogása szerint is klassziku-san olyan, az Egyház megszentelő és tanító feladatkörén kívül eső köznapi tevékenység, melyet részleteibe menően a világi jognak kell szabályoznia az egyes, nyilvánvaló evan-géliumi parancsok és tanítóhivatali megnyilatkozások megfelelő figyelembevétele

mel-68 V. ö. pl.: a köztulajdonban álló gazdasági társaságok takarékosabb működéséről szóló 2009. évi CXXII. törvény, in: Magyar Közlöny 2013. évi 169. szám, 42296. oldal.

69 V. ö.: a kulturális intézményekben foglalkoztatottak közalkalmazotti jogviszonyának átalakulásáról, valamint egyes kulturális tárgyú törvények módosításáról szóló 2020. évi XXXII. törvény, in: Magyar Közlöny 2020. évi 125. szám, 2965. oldal és az egyes törvényeknek az egyfokú járási hivatali eljárások megteremtésével összefüggő módosításáról szóló 2019. évi CXXVII. törvény 183. §, in:

Magyar Közlöny, 2019. évi 212. szám, 9709. oldal.

lett. A klasszikus egyházjogi gyűjtemények ezért – a ma hatályos Kódexhez is hasonla-tosan – csupán utalásszinten tartalmaznak munkajogi relevanciával is bíró normákat, melyek többnyire egy-egy evangéliumi tanításra vagy példabeszédre visszavezetve dek-larálják a munkás tisztes bérhez való jogát⁷⁰. Mindemellett azonban kivételesen az egy-házi jogtörténetben is feltűnnek olyan egyedi jogi szabályozó eszközök, melyek a klé-rus, vagy a laikus egyházi szolgálattevők és egyéb közreműködők megélhetésének fi-nanszírozását rendezik, vagy az egyházi szolgálataikért járó, illő juttatást szabályozzák.

Jelentős számban lelhetőek fel emellett olyan, ma összeférhetetlenséginek mondott, al-kalmazási korlátozásokat bevezető rendelkezések is, melyek bizonyos – az Egyház ér-tékrendszere szempontjából elítélendő – foglalkozások gyakorlót rekesztik ki az egyházi szolgálattevők és segítőik közösségéből⁷¹. Megjegyzendő, hogy úgy az Egyházban, mint a világi jogalkotásban, erre az egészen az újkorig terjedő időszakra sem általánosságá-ban véve, sem pedig – a nem is nagyon létező – munkajogi tudományterületet illetően nem az átfogó, absztrahált jogalkotás volt jellemző, hanem az egyedi – esetleg típusosan ismétlődő – élethelyzetek dekretális rendezése.

Az ősegyház joggyűjteményei közül először a Traditio Apostolica-ban bukkan fel munkajogilag releváns norma⁷². A temetkezési helyekről szóló XL. fejezet tartalmaz egy olyan érintőleges szabályt, mely talán az első, kifejezett munkajogi normának te-kinthető a kánoni jogban:

„Ne szabjanak súlyos feltételeket ahhoz, hogy valaki a temetőbe temetkezhessék, mert ez minden szegény számára hozzáférhető kell hogy legyen. Mégis, fizessék meg annak mun-kabérét, aki kiássa a gödröt, valamint a téglák árát […]”.

„A püspök gondoskodjék azok ellátásáról, akik a temetőt gondozzák és ott élnek. Így ke-rüljék el, hogy bárkit is terheljenek, aki erre a helyre jön”⁷³.

70 Lásd bővebben.: ZELLER, Franz (szerk.): Die Apostolischen Väter. Bibliothek der KirchenvRter, 35.

kötet, München: Kösel und Pustet, 1918; azonban v. ö. még: CIC 1286. kánon 2.

71 Traditio Apostolica 16. fejezet, in: BOTTE, Bernard: La Tradition Apostolique. Sources Chrétiennes, Paris: Cerf, 1984.

72 Lásd bővebben: DIX, Gregory: The Treatise on the Apostolic Tradition of St. Hippolytus of Rome, Bishop and Martyr, London: Alban Press, 1992.

73 Hippolütosz: „A traditio apostolica”, in: VANYÓ, László (szerk.): Ókeresztény írók, 5. kötet, Buda-pest: Szent István Kiadó, 1983, 101. oldal.

Az ezt követő idők egyházfegyelmi normái között sem a Didaszkália, sem pedig a Constitutio Apostolica nem nevesít olyan egyedi szabályokat, melyek jelen dolgozat szempontjából különösebb jelentőséggel bírhatnának⁷⁴. A későbbi jogirodalomban csu-pán a Corpus Iuris Canonici gerincét képező Decretum Gratiani foglal magában olyan joganyagot, mely elemeinek másodlagos jelentéstartalmából munkajogi rendezőelvek vezethetőek le⁷⁵. Ezek a normák alapvetően egyéb, túlnyomórészt magánjogi jellegű életviszonyokra vonatkoznak és csak érintőlegesen, példázat szintjén említenek meg egyes, a jogalkotó által közismertnek tekintett munkajogi jellegű kötelezettségeket, me-lyek léte ezáltal mögöttesen megerősítést is nyer. Ilyen, az orvosnak járó honorárium és a munkásnak fizetendő bér kérdése⁷⁶, vagy a jótéteményekért kifejezett hálának a mun-kás béréhez, bérigényéhez történő hasonlítása⁷⁷.

A Liber Extra már konkrétan értelmezhető rendelkezéseket is tartalmaz e kör-ben, melyek elsődleges jelentéstartalma részben foglalkoztatási normaként funkcionál, mint a klerikusok megélhetését szabályozó azon előírások, melyek kimondják, hogy az egyházi szolgálattevők javadalmazását az egyházi vagyonból kell megoldani, továbbá mindazok, akiket egyházi tisztségre választanak, nem kell, hogy lemondjanak a járandó-ság-igényükről, ahogyan a munkás is méltó a maga bérére⁷⁸. VIII. Bonifác pápa Liber Sextus-a inkább általános, de a jelen korig alkalmazott jogelveket rögzít, melyek néme-lyike, mint generális polgári jogi norma – a szerződések világában a munkavégzés kifej-tését célzó szolgálati szerződésekre – korunkban is megfelelően alkalmazható⁷⁹.

74 Lásd bővebben: TATTAM, Henry: The apostolical constitutions or, Canons of the apostles, in Coptic, London: Oriental Translation Fund of Great Britian and Ireland, 1848; és ERDŐ, Péter: „Az ókeresztény kor egyházfegyelme”, in: Vanyó László: Ókeresztény írók, 5. kötet, Budapest: Szent István Társulat, 1983, 108-245. oldal.

75 A dekrétumok szövegéhez lásd: FRIEDBERG, Emil (szerk.): Corpus iuris canonici, Graz:

Akademische Druck- u. Verlagsanstalt, 1959.

76 „Nam plerique nec medico volunt reddere honorem suum, nec operario mercedem”. (Decr. Grat. C.

14. Q. 5. C. 15.).

77 „Sane his, qui secum fuissent in adiumentum fortasse sociati, partem emolumenti tribuendam asserit tamquam mercedem laboris”. (Decr. Grat. C. 23. Q 5. C. 25.) és „Cavendum est nobis, ut, si forte aliquod bonum agimus, in praesenti seculo remunerationem accipiamus, ne forte dicatur nobis:

«Receperunt mercedem suam»”. (Decr. Grat. uo. C. 47.).

78 „Quum secundum Apostolum qui altario servit vivere debeat de altari, et qui ad onus eligitur repelli non debeat a mercede, patet a simili, ut clerici vivere debeant de patrimonio Iesu Christi”. (Lib. 3.

Tit. 3. Cap. 16.) és „sed quia dignus est operarius mercede sua [...]” (Lib. 3. Tit. 28. Cap. 1., és azonos érdemi tartalommal: Lib. 3. Tit. 28. Cap. 2.). A dekrétumok szövegét lásd: RICHTER, Emil, Ludwig / FRIEDBERG, Emil (szerk.): Corpus Iuris Canonici, Pars Secunda: Decretalium Collectiones Decretales Gregorii p. IX, Lipcse: saját kiadás, 1881.

79 V. ö.: BENEDEK: Római …, 180-181. oldal, és MARTON: A római…, 209-210. oldal. Lásd még e körben: MARTIN, Victor: „Gabriel Le Bras, L'immunité réelle. Étude sur la formation de la théorie canonique de la participation de l'Église aux charges de l'État, et sur son application dans la

A Tridenti Zsinat utáni egyházi munkajogban – a világi jogfejlődéshez hasonló-an – ugyhasonló-ancsak a 19. század hozott jelentős előrelépést⁸⁰. A kor társadalmi kihívásainak megfelelni szándékozó Egyház maga is több szentszéki megnyilatkozásban, encikliká-ban foglalkozott úgy általánosságáencikliká-ban véve a szociális kérdésekkel, mint kifejezetten egyes, munkajogi relevanciával bíró témakörökkel⁸¹.

Az újkori kánoni jogban az első, kifejezetten normatív jellegű munkajogi állás-foglalásnak XIII. Leó pápa II. Vilmos porosz császárhoz írt „Noi rendiamo grazie...”

kezdetű, 1890. március 14-én kelt levelét tekinthetjük, mely részletezi, hogy a világi jogalkotók munkajogi szabályozási szándéka mely jogi feltételek megvalósulása esetén eshet egybe az Egyház tanításával, illetve tarthat igényt az Egyház elismerésére és tá-mogatására⁸². Kiemelkedő jelentőségű XIII. Leó pápa „Rerum novarum...” kezdetű en-ciklikája, mely a végbemenő társadalmi változásokra reagálva először foglalkozik átfo-góan munkaügyi kérdésekkel⁸³.

Az 1917. évi Egyházi Törvénykönyv egy meglehetősen rövid kánonban (1524.

kánon) érinti a munkajogot, a korábbi évszázadok gyakorlatához híven leginkább a tisz-tességes bér kifizetésének kötelezettségét rögzítve⁸⁴. Munkajogilag értékelhető még

monarchie française du XIIIe siècle, 1920“, in: Revue des Sciences Religieuses 2 (1922), 376-382.

oldal.

80 V. ö.: MARMOT, Jean: „Chronique économique et sociale“, in: La Revue administrative 41 (1988), 190-193. oldal; és a témában lásd bővebben: JOBLIN, Joseph: „Le discours social de l'Église: ses transformations au cours des deux derniers siècles“, in: AHP 50 (2012), 167-197. oldal.

81 Lásd: BÁNK, József: Kánoni jog I-II., Budapest: Szent István Társulat, 1963, II. kötet, 397. oldal.

82 „Perciò Noi non potremo che appoggiare altamente tutte le deliberazioni della Conferenza, che tenderanno a rialzare le condizioni degli operai, come, per esempio, una distribuzione di lavoro più proporzionata alle forze, all’età ed al sesso di ciascuno, il riposo nel giorno del Signore ed in generale tutto ciò che impedirà che l’operaio sia sfruttato, come un vile strumento, senza riguardo per la dignità di uomo, per la sua moralità, per suo focolare domestico”, in: XIII. LEÓ pápa: „Noi rendiamo grazie...”, https://w2.vatican.va/content/leo-xiii/it/letters/documents/hf_l-xiii_let 8900314_noi-rendiamo-grazie.html (letöltés: 2019. január 16.)₁ .

83 V. ö.: XIII. LEÓ pápa: „Rerum novarum...”, in: TOMKA Miklós / GOLYÁK János (szerk.): Az Egyház társadalmi tanítása. Dokumentumok, Budapest: Szent István Kiadó, 27. oldal. Lásd még: V.

ö.: GENOSKO, Joachim: „Sozialpartnerschaft in einem vereinten Europa”, in: KLEINHENZ, Gerhard (szerk.): Soziale Integration in Europa II, Berlin: Duncker und Humblot, 1996, 115. oldal és BECKER, Winfried: „Die Enzyklika Rerum novarum und die Sozialpolitik des deutschen Katholizismus“, in: „Rerum novarum“ Écriture, contenu et réception d’une encyclique“, Róma: École Française de Rome, 1997, 389-409. oldal; és CLÉMENT, Jean-Louis: „La propagation de la doctrine sociale de l'Église dans le diocèse de Toulouse (1891-1956)“, in: Revue d'histoire de l'Église de France 79 (1993), 321-223. oldal.

84 „Can 1524. Omnes, et praesertim clerici, religiosi ac rerum ecclesiasticarum administratores, in operum locatione debent assignare operariis honestam iustamque mercedem; curare ut iidem pietati, idoneo temporis spatio, vacent; nullo pacto eos abducere a domestica cura parsimoniaeque studio, neque plus eisdem imponere operis quam vires ferre queant neque id genus quod cum aetate sexuque dissideat”, in: GASPARRI, Pietro (szerk.): Codex iuris canonici Pii X pontificis maximi iussu digestus, Benedicti papae XV auctoritate promulgatus, New York: Kenedy and Sons, 1918, 443.

oldal.

emellett az 1529. kánon is, mely a világi jog megfelelő alkalmazását rendeli – többek között – a munkaszerződéses szabályozás alá eső kánoni életviszonyokra is⁸⁵.

XI. Piusz pápa szintén önálló enciklikában néz szembe az első világháborút kö-vető társadalmi-gazdasági összeomlással, érintve a megújulási folyamat munkajogi as-pektusait is⁸⁶. XII. Piusz pápa több levelében és rádióbeszédében is érintett munkajogi-lag releváns témaköröket⁸⁷. Mindezeket követően Szent XXIII. János pápa bocsátott ki munkaügyi kérdéseket is érintő szentszéki dokumentumot⁸⁸.

A II. Vatikáni Zsinat dogmatikus konstitúciói közül a „Gaudium et spes...” kez-detű enciklika foglalkozik a munkajog témakörével is⁸⁹. Ezt követi Szent VI. Pál pápa

85 „Can 1529. Quae ius civile in territorio statuit de contractibus tam in genere, quam in specie, sive nominatis sive innominatis, et de solutionibus, eadem iure canonico in materia ecclesiastica iisdem cum effectibus serventur, nisi iuri divino contraria sint aut aliud iure canonico caveatur”, in:

GASPARRI, Codex…, 445. oldal. Lásd még: BÁNK: Kánoni..., 397-398. és 400. oldal.

86 V.ö.: XI. PIUSZ pápa: „Quadragesimo anno”, in: TOMKA / GOLYÁK: Az Egyház ..., 57. oldal. Lásd még: MONTCLOS, Xavier de: „Le discours de Pie XI sur la défense des droits de la personne humaine“, in: Achille Ratti pape Pie XI. Actes du colloque de Rome (15-18 mars 1989) organisé par l'École française de Rome en collaboration avec l'Université de Lille III - Greco n° 2 du CNRS, l'Università degli studi di Milano, l'Università degli studi di Roma - «La Sapienza», la Biblioteca Ambrosiana, Róma: École Française de Rome, 1996, 864-864. oldal és FARKAS, Péter: „A katolikus egyház társadalmi tanításának történetéből”, in: Kapocs 11/1 (2012), 41. oldal.

87 Lásd.: XII. Piusz pápa: „Allocutio ad adscriptos societatibus christianis operariorum italicorum, die 11 mensis Martii anno 1945, ex Italiae dioecesibus Romae coadunatos”, in: AAS 37 (1945), 68-72.

oldal; XII. Piusz pápa: „Allocutio ad adscriptos Societatibus Christianis Operariorum Italicorum, ex Italiae Dioecesibus Romae coadunatos, habita die 29 Iunii mensis anno 1948, in: AAS 40 (1948), 331-337. oldal; XII. Piusz pápa: „Allocutio sociis Unionis sodalitatum, cui nomen «Mouvement Ouvrier Chrétien de Belgique», ad S. Sedem peregrinantium, habita die 11 Septembris mensis anno 1948”, in:

AAS 41 (1949), 547-551. oldal; XII. Piusz pápa: „Allocutio participantibus Conventui internationali Studiorum rerum socialium et Conventui Sodalitatis internationalis socialis Christianae, Romae habitis”, in: AAS 42 (1950) 485-488. oldal; XII. Piusz pápa: „Allocutio adscriptis Sodalitati catholicae ex Operariis Italicis, ob commendationem Litterarum Encyclicarum «Rerum novarum» coadunatis”, in: AAS 45 (1953) 402-408. oldal; XII. Piusz pápa: „Epistula ad egregium virum Carolum Flory, praesidem coetus conventibus catholicorum «semaines sociales» in Gallia apparandis”, in: AAS 46 (1954) 482-487. oldal; XII. Piusz pápa: „Allocutio iis qui interfuerunt Conventui ex Delegatis a Sodalitate, quae «Organisation Internationale du Travail» appellatur, Romae habito”, in: AAS 46 (1954) 714-718. oldal; XII. Piusz pápa: „Allocutio ad adscriptos Societatibus Christianis Operariorum Italicorum ex Italiae Dioecesibus Romae coadunatos”, in: AAS 47 (1955) 402-407. oldal; XII. Piusz pápa: „Epistula ad rev.mum d. Hermannum Iosephum Schmitt' et ad clarum virum Iosephum Gockeln, delegatos a sodalitate «Fédération Internationale des Mouvements Ouvriers Chrétiens» ob conventum eiusdem foederationis in urbe Düsseldorf habendum”, in: AAS 47 (1955) 390-392. oldal;

XII. Piusz pápa: „Allocutio iis qui interfuerunt decimo Conventui Foederationis nationalis Italicae Agrorum Cultorum, Romae habito”, in: AAS 48 (1956) 277-282. oldal; XII. Piusz pápa: „Allocutio sodalibus Societatum Christianarum Operariorum Italicorum (A.C.L.I.)”, in: AAS 48 (1956) 287-292.

oldal; XII. Piusz pápa: „Allocutio iis, qui interfuerunt Conventui Romae habito Sodalitatis universae Iuvenum Operariorum Catholicorum (J.O.C.), in Foro Sancti Petri coadunatis”, in: AAS 49 (1957) 837-845. oldal; XII. Piusz pápa: „Allocutio ancillis mulieribusque domesticae curae in Urbe addictis”, in: AAS 50 (1958) 85-90. oldal.

88 Lásd: SZENT XXIII. JÁNOS pápa: „Mater et magistra...”, in: TOMKA / GOLYÁK: Az Egyház ..., 105-160. oldal.

89 II. VATIKÁNI ZSINAT: „Gaudium et spes...”, in: TOMKA / GOLYÁK: Az Egyház ..., 197. oldal.

„Octogesima adveninens” elnevezésű apostoli levele⁹⁰. Megemlítendő még az 1971-ben tartott Püspöki Szinódus is, melynek záródokumentuma munkajogilag szintén értékelhe-tő⁹¹.

A 20. század közepén, a II. Vatikáni Zsinat vívmányainak tükrében indokolttá vált az Egyházi Törvénykönyv átdolgozása. Az előkészítő munkák során külön tanács-adó csoport foglalkozott az Egyház vagyonjogi helyzetét érintő szabályozással⁹². Noha az egyeztetés során igény merült fel arra, hogy az Egyház megalkossa és kodifikálja a vagyoni viszonyokat rendező, sajátjogú, átfogó szabályozását, a konzultorok többsége megelégedett e körben az adott hely világi jogának alkalmazására történő jogszabályi utalással⁹³.

Szent II. János Pál pápa adta ki az első, célirányosan is a munkavégzéshez kap-csolódó enciklikát, mely már nem csak általánosságában foglalkozik az Egyház társa-dalmi tanításával, hanem annak kifejezetten a munkaügyi életviszonyokhoz kötődő szegmensét tárgyalja számos jogilag releváns kérdés kibontása mellett⁹⁴. Tartalmát a pá-pa a későbbiekben több apostoli megnyilatkozásában is következetesen megerősítette⁹⁵.

XVI. Benedek pápa és Ferenc pápa szintén több olyan intézkedést adott ki, me-lyek nemcsak iránymutatásként, de tételes jogként is szabályozzák egyes egyházi szol-gálattevők foglalkoztatási jogviszonyát⁹⁶. Ezekről az itt említett dokumentumokról a ké-sőbbiekben részletesen is szó lesz.

90 SZENT VI. PÁL pápa: „Octogesima adveniens...”, in: TOMKA / GOLYÁK: Az Egyház ..., 315.

oldal.

91 PÜSPÖKI SZINÓDUS: „De Iustitia in Mundo”, in: TOMKA / GOLYÁK: Az Egyház..., 349. oldal.

92 V. ö.: ONORIO, Joël-Benoît d‘: „Le Concile Vatican II et le droit“, in: Le deuxième Concile du Vatican (1959-1965) Actes du colloque organisé par l'École française de Rome en collaboration avec l'Université de Lille III, l'Istituto per le scienze religiose de Bologne et le Dipartimento di studi storici del Medioevo e dell'età contemporanea de l'Università di Roma-La Sapienza (Rome 28-30 mai 1986) Róma: École Française de Rome, 1989, 663-664. oldal.

93 „Ecclesia tamen, in suo iure, sancire potest ac debet conditiones servandas ut alienationes, emptiones, donationes, etc. fieri possint”. In: PONTIFICIUM CONSILIUM DE LEGUM TEXTIBUS: “Coetus studiorum «De Bonis Ecclesiae Temporalibus» (Sessio V)”, in:

Communicationes, 37 (2005), 120. és 135. oldal.

94 V. ö.: SZENT II. JÁNOS PÁL pápa: Laborem exercens..., Budapest: Szent István Kiadó, 1981.

95 V. ö.: SZENT II. JÁNOS PÁL pápa: „Sollicitudo rei socialis…” kezdetű enciklika a «Populorum progressio...» kezdetű enciklika huszadik évfordulójára, 15. pont, in: TOMKA / GOLYÁK: Az Egyház..., 487. oldal és SZENT II. JÁNOS PÁL pápa: „Centesimus annus...” kezdetű enciklikája a

«Rerum novarum...» enciklika kibocsátásának századik évfordulója alkalmából, 7 és 15. pont, in:

TOMKA / GOLYÁK: Az Egyház..., 531. oldal. Lásd még: LOWER, Michael: „John Paul II and employee participation in corporate governance“, in: Notre Dame Journal Law Ethics Public Policy 21 (2007), 111-158. oldal.

96 V. ö. pl.: XVI. BENEDEK pápa: „Venti anni orsono...” kezdetű motu proprio (2009. július 07.), in:

AAS 101 (2009) 712-726. oldal; FERENC pápa: „Rescriptum ex audientia Ss.mi” (Prot. N. 302.265/

A – 2016. június 14.), in: AAS 108 (2016), 792-797. oldal.

In document TEKINTETTEL A MAGYARORSZÁGISAJÁTOSSÁGOKRA A KÁNONI MUNKAJOG FORRÁSAI ÉS KÜLÖNÖSALAPELVEI (Pldal 31-37)