Az egyes munkajogi tárgyú szentszéki megnyilatkozások

A fentiek tükrében szükséges, hogy e helyütt összegyűjtsük és tételesen is felso-roljuk mindazokat a főbb szentszéki forrásokat, melyek akár személyes pápai megnyi-latkozásként, akár valamely hatáskörrel rendelkező dikaszteriális szerv állásfoglalása-ként közvetítik az Egyház munkajogi vonatkozású társadalmi tanítását, vagy más mó-don tartalmaznak normatív szabályozást a foglalkoztatás viszonyrendszerére.

Mint arra már utaltunk, a 19. század vége felé XIII. Leó pápa fordult először munkaügyi kérdések felé. „Rerum novarum...” kezdetű enciklikájában (1891) a téma-kört jóllehet a magántulajdon védelme és a szocialista osztályharc-elméletek elítélése, illetve létjogosultságuk cáfolata oldaláról közelíti meg, tartalmilag azonban mégis na-gyobb szerepet szán az egyes munkásvédelmi intézkedéseknek¹⁵⁵. Kifejezetten nevesíti a dolgozók emberi méltóságát, melynek megőrzését megkerülhetetlenül szükségessé te-szi¹⁵⁶. Rámutat arra, hogy ennek kell meghatároznia a foglalkoztatási jogviszonyok mindegyikét. Deklarálja a tisztességes bérhez való jogot¹⁵⁷, illetve a rekreációhoz és a

154 CIC 19. kánon.

155 Lásd bővebben: XIII. LEÓ pápa: Rerum novarum. XIII. Leó pápa apostoli körlevele a munkások helyzetéről, fordította: Prohászka Ottokár, Budapest: Szent István Társulat, 1991 (reprint kiadás).

156 RN 32.

157 RN 34.

pihenéshez való jogosultságot is¹⁵⁸. Szükségesnek tartja a munkakövetelmények egyéni-esítését: ezeknek igazodniuk kell a munkavállalók képességeihez, fizikai lehetőségei-hez, vagy az adott munkafolyamat objektív körülményeihez¹⁵⁹. Támogatja a munkavál-lalók szakszerveződési szabadságát is, azonban ezt nem korlátlan mértékben. Sokkal in-kább a katolikus munkásegyletek működését látja célravezetőnek. Ezek egyszerre szol-gálhatják tagjainak klasszikus értelemben vett érdekvédelmét, valamint vallásos szük-ségleteiknek egyidejű kielégítését és a hit védelmét¹⁶⁰.

Az enciklika kiemelkedő jelentősége nemcsak abban áll, hogy ez a Katolikus Egyház első szociális körlevele, mely némely kérdéskörben meg is haladta korának köz-gondolkodását. Abban is, hogy nem csak egyszerű lelkipásztori buzdítást tartalmaz, ha-nem az isteni- és természetjogot kodifikálja. XIII. Leó pápa ugyanis különös gondot for-dított arra, hogy az enciklikában kifejtett tanításának kiemelje az isteni jogi gyökereit és kellő világossággal bemutassa, miért van joguk a dolgozóknak a méltányos bérhez és az miért nem lehet kizárólag a felek szabad megállapodásának tárgya. Részletezi azt is, hogy a pihenéshez, rekreációhoz, családi élethez való jog az ember természetéből faka-dó, elidegeníthetetlen joga, melyet a helyes mértékben minden munkaadónak biztosíta-nia kell, még akkor is, ha arra vonatkozó kifejezett rendelkezések nem is szerepelnek a munkaszerződésekben¹⁶¹.

Fontos jogdogmatikai újítás, hogy XIII. Leó pápa enciklikájában nem csak az egyes alapjogok kerülnek előtérbe, hanem a kollektív munkaszabályozás elve is: az egyes individuális munkajogviszonyokat nem kizárólag a munkaszerződéses rendelke-zések határozzák meg, hanem más, felsőbb szintű normák, többek között az isteni jog és a természetjog szabályai. Ugyanennek a csoportos munkaszabály-elméletnek a mentén rendelkeznek a mai kor polgári társadalmaiban kollektív szerződések a munkaviszonyok egyes feltételeiről, illetve ezért is nem lehet egyes minimum-követelményektől még a felek kölcsönös egyetértésével sem eltérni.

XIII. Leó pápa rendelkezései nagymértékben befolyásolták az 1917-es kánoni kódex munkajogra vonatkozó szabályainak a megalkotását is. A kódex hatályban volt szövegében pontosan azokat az isteni- és természetjogi gyökerű alapelveket látjuk visz-szaköszönni, melyek az enciklika gerincét is adják: a tisztességes munkabérhez való

jo-158 RN 32.

159 RN 33.

160 RN 37., 40.

161 RN 26., 29., 41.

got, a pihenéshez, rekreációhoz, családi élethez való jogot és az egyén adottságainak, képességeinek, valamint a munkafolyamat objektív körülményeinek figyelembevételére vonatkozó munkáltatói kötelezettséget¹⁶².

A „Rerum novarum...” kihirdetésének negyvenedik évfordulója alkalmából bo-csátotta ki XI. Piusz pápa a „Quadragesimo anno...” kezdetű enciklikáját (1931)¹⁶³. Ez tartalmában főként a fasiszta korporativizmus, a kommunista-, és a nemzetiszocialista államberendezkedés kritikája, azonban érinti e társadalmi formák létének egyik alapját, az emberi munkát is. Az enciklika a tisztességes bér tartalmi ismérveit bontja ki, melyet egyaránt szükségesnek lát a munka jellegéhez igazítani, ez azonban nem lehet kizáróla-gos szempont. Figyelembe kell venni emellett a munkás és családja szükségleteit, de a vállalat vagyoni helyzetét és a közjó követelményét is¹⁶⁴.

A „Rerum Novarum...” kiadásának hetvenedik évfordulója alkalmából (1961) bocsátotta ki Szent XXIII. János pápa a „Mater et Magistra...” kezdetű enciklikáját, hogy az választ adjon a második világháború lezárását követő korszak társadalmi válto-zásaira, illetve hogy megfeleljen a technológiai fejlődés és a formálódó fogyasztói társa-dalom új kihívásainak is¹⁶⁵. Értelmezi az Egyház két, már kiadott szociális enciklikájá-ban is tárgyalt témaköröket, különösen az igazságos munkabér kérdését. Fontos, új meg-látása, miszerint az igazságos bérezés és elosztás egyik záloga az, hogy a munkások ma-guk is tulajdonosokká válhassanak a foglalkoztatói intézményekben¹⁶⁶ és a kölcsönös to-lerancia, tisztelet és jóakarat elve mentén fáradozzanak közös gazdasági céljaik eléré-sén¹⁶⁷.

„Pacem in terris...” kezdetű enciklikájában (1963) újra összefoglalja Szent XIII.

János pápa a szociális szférát-, így a munka világát is érintő meglátásait, melyek alap-vetésül szolgálnak a II. Vatikáni Zsinat munkájához is¹⁶⁸.

162 V. ö.: CIC/1917, 1524. kánon.

163 V. ö.: XI. PIUSZ pápa: „Quadragesimo anno” kezdetű enciklika a társadalmi rend megújításáról, in:

TOMKA / GOLYÁK: Az Egyház ..., 57-104. oldal.

164 V. ö.: QA 71-74.

165 V. ö.: JEAN XIII: Mater et Magistra. Lettre encyclique Mère et éducatrice, Grenoble : Blanche de Peuterey, 2014.

166 V. ö.: MM 77.

167 V. ö.: MM 92.

168 V. ö.: SZENT XXIII. János pápa: „Pacem in terris…” kezdetű enciklika az igazságon, igazságossá-gon, szereteten és szabadságon felépítendő békéről a nemzetek között,

Szent VI. Pál pápa a „Populorum progressio...” kezdetű enciklikájában (1967) fordul a társadalmi fejlődés által felvetett kérdések irányába¹⁶⁹. Érinti a munka világát is, de leginkább csak felhívja elődei állásfoglalását. Kiemeli, hogy fontos a munka és a ma-gánélet közötti összhang megtalálása, a munka nem lehet öncélú, az élet nem szerveződ-het kizárólag a munkavégzés köré. Nem szabad hagyni – így Szent VI. Pál pápa – hogy a munka határozza meg az egyént¹⁷⁰. „Ecclesiam suam...” enciklikájában (1964) pedig Szent VI. Pál pápa a hívők laikus apostoli feladatellátásának szükségességét és gyümöl-csözőségét hangsúlyozza, a köznapi munkavégzés során is¹⁷¹.

Szent II. János Pál pápa átfogó enciklikát szentelt a munkavégzésnek (1981).

„Laborem exercens...” címmel kiadott rendelkezései aprólékosan tárgyalják a foglal-koztatás és a szociális gondoskodás egyes kérdéseit, külön fejezetet szentelve a munká-sok jogainak¹⁷². „Sollicitudo rei socialis...” kezdetű enciklikájában (1987) Szent II. Já-nos Pál pápa a munkanélküliség veszélyeire hívja fel a figyelmet és a helyes munka-szervezés szabályainak megtartására buzdít, hogy a munkavégzés mindenki számára a lehető legtöbb gyümölcsöt hozhassa¹⁷³. „Centesimus annus...” kezdetű enciklikájában (1991) újra értelemezi a „Rerum novarum...” tanítását, megfelelően interpretálva a 20.

század végi kelet-európai politikai átalakulások kialakította társadalmi viszonyokra is.

Ezen túlmenően – bár mondanivalójuk alapvetően más, általánosabban vett tár-sadalmi jelenségeket vesz célba – az alábbi pápai megnyilatkozások is tartalmaznak a munkajog területén érvényes szervezőelveket:

http://www.vatican.va/content/john-xxiii/hu/encyclicals/documents/hf_j-xxiii_enc_11041963_pacem.html (letöltés: 2020. december 06.).

169 V. ö.: SZENT VI. PÁL pápa: „Populorum progressio…” kezdetű enciklika a társadalmi fejlődésről,

http://www.vatican.va/content/paul-vi/en/encyclicals/documents/hf_p-vi_enc_26031967_populorum.html (letöltés 2020. december 07.).

170 v. ö.: PP 28.

171 V. ö.: PAUL VI: Encyclique Ecclesiam Suam, 6 Août 1964, La Salette: Action Fatima, 1964.

172 V. ö.: SZENT II. JÁNOS PÁL pápa: „Laborem exercens…” kezdetű enciklikája az emberi munkáról, Budapest: Szent István Kiadó, 1981.

173 V. ö.: SZENT II. JÁNOS PÁL pápa: „Sollicitudo rei socialis...”, in: TOMKA / GOLYÁK: Az Egyház..., 487-530. oldal.

– Szent II. János Pál pápa „Sapientia Christiana...” kezdetű apostoli rendelkezé-se az egyházi egyetemekről (1979)¹⁷⁴

– Szent II. János Pál pápa „Ex corde Ecclesiae...” kezdetű apostoli rendelkezése a katolikus egyetemekről (1990)¹⁷⁵;

– Szent II. János Pál pápa „Veritatis splendor...” kezdetű enciklikája az Egyház erkölcstanának néhány alapvető kérdéséről (1993)¹⁷⁶;

– Szent II. János Pál pápa „Evangelium vitae...” kezdetű enciklikája az emberi élet sérthetetlenségéről (1995)¹⁷⁷;

– Szent II. János Pál pápa „Dies Domini...” kezdetű apostoli levele a vasárnap megszenteléséről (1998)¹⁷⁸;

– XVI. Benedek pápa „Deus caritas est...” kezdetű enciklikája a keresztény sze-retetről (2005)¹⁷⁹;

– XVI. Benedek pápa „Spe salvi...” kezdetű enciklikája a keresztény reményről (2007)¹⁸⁰;

– XVI. Benedek pápa „Caritas in veritate...” kezdetű enciklikája az ember teljes értékű fejlődéséről a szeretetben és az igazságban (2009)¹⁸¹;

– Ferenc pápa „Laudato sì...” kezdetű enciklikája közös otthonunk gondozásá-ról (2015)¹⁸²;

– Ferenc pápa „Veritatis gaudium...” kezdetű enciklikája az egyházi egyetemek-ről (2017)¹⁸³;

– Ferenc pápa „Fratelli tutti...” kezdetű enciklikája a testvériségről (2020)¹⁸⁴.

174 Lásd: IOANNES PAULUS PP. II: Sapientia Christiana, Città del Vaticano: LEV, 1979.

175 Lásd: JOHN PAUL II: Apostolic Constitution Ex Corde Ecclesiae of the Supreme Pontiff John Paul II: On Catholic Universities, Washington DC: U. S. Catholic Conference, 1990.

176 Lásd: II. JÁNOS PÁL pápa: Veritatis splendor – II. János Pál Pápa Az igazság ragyogása kezdetJ enciklikája, Budapest: Szent István Társulat, 1993.

177 Lásd: II. JÁNOS PÁL pápa: Evangelium vitae – II. János Pál Pápa Az élet evangéliuma kezdetJ enciklikája, Budapest: Szent István Társulat, 1995.

178 Lásd: II. JÁNOS PÁL pápa: Dies Domini – II. János Pál Pápa Az Úr napja kezdetJ enciklikája, Budapest: Szent István Társulat, 1998.

179 Lásd: XVI. BENEDEK pápa: Az Isten szeretet kezdetJ enciklikája, Budapest: Szent István Társulat, 2007.

180 Lásd: XVI. BENEDEK pápa: Spe Salvi – XVI. Benedek Pápa enciklikája a keresztény reményről, Budapest: Szent István Társulat, 2008.

181 Lásd: XVI. BENEDEK: Caritas in veritate – XVI. Benedek pápa Szeretet az igazságban kezdetJ enciklikája, Budapest: Szent István Társulat, 2009.

182 Lásd: FERENC pápa: Laudato sì – Ferenc pápa Laudato sì kezdetJ enciklikája közös otthonunk gondozásáról, Budapest: Szent István Társulat, 2015.

183 Lásd: FRANCESCO: Veritatis gaudium, Città del Vaticano: LEV, 2018.

184 Lásd: http://www.vatican.va/content/francesco/de/encyclicals/documents/papa-francesco_20201003_enciclica-fratelli-tutti.html (letöltés: 2020. december 07.).

Az itt felsorolt enciklikákban foglalt rendelkezések túlnyomórészt csupán ismét-lései, vagy megerősítései a fentebbiekben már felsorolt pápai szabályozásoknak. Emel-lett azonban egyéb megnyilatkozásokban is találhatunk a munkához fűződő, egyes jogo-kat érintő normájogo-kat.

Szent VI. Pál pápa is több üzenetében szólt a munkások képviselőihez, az Egy-ház szociális rendelkezéseinek különböző részleteit kiemelve. Ilyen beszédei: az 1963.

október 19-én a munkások egy csoportjához intézett beszéd, mely a tisztességes bér kri-tériumait részletezi; továbbá a szolgálati közösségben teljesítendő lelkipásztori felada-tokról szóló, 1964. június 26-i beszéd¹⁸⁵. De ide sorolható még Szent II. János Pál pápá-nak a Béke Világnapjára írt 1999-es üzenete¹⁸⁶, XVI. Benedek pápa 2011. május 16-i, a

„Mater et Magistra...” kezdetű enciklika kiadásának 50. évfordulója alkalmából elmon-dott beszéde¹⁸⁷, vagy Ferenc pápának szintén a Béke Világnapja alkalmából kiadott, 2015-ös üzenete is¹⁸⁸.

1.5. A tételes kánoni munkajog személyi hatálya