kormányköziség új köntösben
7.2. Thatcher és az EK csatája: a BBQ
7.2. Thatcher és az EK csatája: a BBQ
Az első bővítés kapcsán szóltunk arról, hogy a brit tagság komoly feszültséget hozott a Közösségbe. A brit csatlakozással szinte egy időben bevezetett közösségi saját források rendszere és a Nagy-Britannia által igénybe vett közösségi források ugyanis egyáltalán nem voltak egymással arányban. A tagállami befizetések a közös külső vámhatáron beszedett vámokból és agrárlefölözésekből, valamint a tagállamok hozzáadott értékadójának20 1%-ából származtak. A kiadások nagy többségét (a nyolcvanas években mintegy 70-80%-át) ugyanakkor elvitte a közös agrárpolitika, amelyből Nagy-Britannia, mivel csekély az agrár-szektora, vajmi kevéssé részesült. A hetvenes években a Wilson- és Callaghan-kormány (mindkettő munkáspárti) a csatlakozás utáni átmeneti időszakban folyamatosan növelte a brit befizetéseket, amíg a közös szabályok szerinti mértéket elérték. Ezzel párhuzamosan azonnal elkezdték a tárgyalásokat a befizetések és visszatérítések közötti aránytalanság kiküszöbölésére. Annak idején a konzervatív Heath-kormány azzal a reménnyel vitte be Nagy-Britanniát a Közösségbe, hogy a kezdeti aránytalanság az induló regionális politi-ka segítségével megváltozik majd. A Regionális Alap azonban a hetvenes években még egyáltalán nem tartalmazott annyi forrást, hogy gyógyírt kínált volna erre a problémára.
A munkáspárti kormányok a hetvenes években folyamatosan napirenden tartották a költség-vetési aránytalanság kérdését, és évről évre sikerült is ad hoc visszatérítéseket kieszközöl-niük. Minisztereik, bár természetesen részt vettek a Tanács ülésein, a belpolitikában élesen EK-ellenes nézeteket fogalmaztak meg.21
1979-ben megalakult Margaret Thatcher konzervatív kormánya. Mint említettük, a Kö-zösségben nagy várakozással tekintettek az új brit partner érkezése elé: egyrészt Tha tcher maga az 1975-ös EK-tagságról szóló retrospektív népszavazáson – egyébként a többi párt-hoz hasonlóan – a tagság fenntartása mellett kampányolt. másrészt, már csak a politikai logika okán is, az akkor ellenzéki Konzervatív Párt élén élesen támadta a Munkáspárt Eu-rópa-politikáját. 1979 nyarán tulajdonképpen barátságos lépéssel kezdte meg közösségi te-vékenységét: bár Nagy-Britannia nem lépett be a monetáris rendszerbe, de beleegyezett abba, hogy ők is hozzájáruljanak az Európai Pénzügyi Együttműködési Alap által képzett tartalékokhoz, s a font is az ECU-kosár része lett.
A feketeleves 1979 novemberében a Dublinban tartott csúcstalálkozón következett. That-cher – Sir Geoffrey Howe pénzügyminiszter véleményére alapozva, aki elmondta, hogy a költségvetési probléma jóval nagyobb annál, mint ahogy az az ellenzékből látszott22 – meg-tartotta híres sajtótájékoztatóját, amelyen kifejtette a „Vissza akarom kapni a pénzemet”
(„I want my money back”) tézisét.
20 Value Added Tax, VAT (Magyarországon általános Forgalmi Adó, áFA).
21 URWIN, Derek: A közös Európa. Az európai integráció 1945-től napjainkig. Budapest, 1998, Corvina, 192.
22 GEoRGE, Stephen: An Awkward Partner: Britain in the European Community. Oxford, 1994, Oxford university Press, 137.
170 7. 1980-AS ÉVEK: A MEGTORPANó, MAJD ÚJ LENDÜLETRE KAPó INTEGRáCIó
A brit költségvetési vita tehát még intenzívebben folyatódott, mint ahogy a hetvenes évek -ben elkezdődött. A szakirodalomba ez a vita BBQ (British Budgetary Question: „brit költ -ségvetési kérdés”) rövidítéssel vonult be, de Roy Jenkins, a Bizottság – nem mellékesen brit – elnöke állítólag ezt másképp (Bloody British Question: „nyavalyás britkérdés”) értelmez -te.23 Ahhoz azonban, hogy a vita természetét megértsük, röviden fel kell idéznünk azt a brit belpolitikai és gazdasági kontextust, amelyben ez a kezdeményezés megszületett.
Thatcher kormányra kerülése idején a brit gazdaság válságos állapotban volt. A munkás -párti kormányok politikája, amellyel az 1973-ben kitört gazdasági válságot kezelték, nem bizonyult megfelelőnek. Az 1979-ben kitört második olajválság még inkább súlyosbította a helyzetet. Korábban ismeretlen magasságokba emelkedett a munkanélküliség, csődhullám tört ki. Thatcher gazdasági programja a válságot nem tünetileg, hanem hosszú távon kíván -ta kezelni. Neoliberális gazdaságpolitikája azon alapult, hogy felszámolja a gazdaság-talan iparágak vég nélküli állami támogatását, hosszú távon csökkenteni kívánta az adókat és általában az állami kiadásokat. A gazdasági bajok okát alapvetően a keynesi gazdaságpo -litikában és a túl erős szakszervezetekben látta. A radikális reformpolitika jegyében csök -kentették a regionális támogatásokat, emelték az iskolákban az étkezési hozzájárulásokat, növelték az állami lakások lakbérét, többszörösére emelték a külföldi diákok által a brit felsőoktatási intézményekben fizetendő tandíjat. A komoly szociális problémák miatt azon -ban a szociális kiadások növekedtek. Ilyen megszorítások idején a költségvetésben minden fillér számított. Bár a közösségi költségvetés a mai napig a megtermelt nemzeti össztermék mindössze kb. 1%-át osztja újra (míg a tagállamokban ez az arány 35-50% körül mozog), a thatcheri EK-politikának üzenete volt: ha a brit állampolgárokat ennyi megszorítás sújtja, akkor a Közösség felé sem lehet a pénzt „kidobni az ablakon”. Ezenkívül a kormány – a
23 DINAN , Desmond: Europe recast. A history of European Union. Boulder London, Colorado, 2004, Lynne Rienner Publishers, 181.
Margaret Thatcher brit miniszterelnök sajtótájékoztatója (részlet).
Dublin, Európai Tanács ülés, 1979. november 30.
„Az egyik legnehezebb dolog itt a probléma természetének megértése. Mi egy fillért sem kérünk a Közösség pénzéből Nagy-Britannia számára. Amit visszakérünk, az a saját pénzünk, nagyon nagy összeg, az a különbözet, amely a befizetéseink és a vis-szatérítéseink különbségéből adódik.
Nagyjából minden 2 font befizetésünkből egy fontot kapunk vissza. Ez körülbelül 1000 millió font nettó befizetést jelent részünkről a Közösségnek és ez még emelkedni is fog a jövőben. Erről az 1000 millió fontról kezdtünk tárgyalni, mert nagy részét vissza akarjuk kapni. De nem a Közösség pénzét akarjuk: a Közösségtől az kérjük, hogy a saját pénzünket adja vissza. Gyakran mondtam: »Nézzék! Mi, mint a Közösség egyik szegényebb tagállama, nem tölthetjük fel a Közösség trezorját. Figyelmeztetem Önöket, hogy ezt egyszerűen nem engedhetjük meg magunknak!«
Lásd http://www.margaretthatcher.org/speeches/
7.2. THATCHER ÉS AZ EK CSATáJA: A BBQ 171 dolog természetéből adódóan – az első években rendkívül népszerűtlen volt. Az első évek -ben a közvélemény-kutatások szerint Margaret Thatcher volt a második világháború utáni korszak legnépszerűtlenebb miniszterelnöke.24 A közösség felé tett barátságtalan lépésé -vel tehát egyrészt a költségvetési hiány lefaragását, másrészt pedig belpolitikai pozícióinak erősítését célozta. utóbbit azzal, hogy a nemzeti érdeket képviselte Brüsszelben.
Thatcher fellépését követően minden Európai Tanács ülésén tárgyalták a költségvetési kérdést, s a Bizottság is számos tervezetet dolgozott ki a probléma megoldására. A helyze -tet súlyosbította, hogy a BBQ időben egybeesett a Közösség pénzügyi válságával. A közös agrárpolitika kiadásainak gyors növekedése ugyanis voltaképpen a csőd szélére sodorta az EK költségvetését. Nem volt más választás, minthogy az agrárpolitikai kiadásokat csök -kentik (ez elsősorban a tejtermelést érintette, amely ellen viszont az ebben a szektorban leginkább érintett írek tiltakoztak), valamint növelik a költségvetési bevételeket. Ez utóbbit legegyszerűbben úgy lehetett elérni – mivel a Közösségen kívülről beszállított árucikkek mennyiségére nem lehettek közvetlen hatással –, hogy ha növelik a VAT-hozzájárulás mér -tékét. A britek ugyanakkor nyilván nem járultak hozzá semmiféle emeléshez mindaddig, amíg a költségvetési vita nem oldódott meg.
1980 májusában Thatcher elfogadott egy átmeneti megoldást: 1983-ig, tehát három éven keresztül visszakapta a brit befizetések és a Közösségből az országba érkező kifizetések kö -zötti különbség kétharmadát. Mindenki tudta ugyanakkor, hogy a brit miniszterelnök olyan automatizmus kialakítására törekszik, amely hosszú távú megoldást ígér, tehát a kérdés végleges rendezése halasztódott csupán.25
A vita rendkívüli módon megrontotta Nagy-Britannia és a kontinens kapcsolatát. A bi -zalmatlanságot fokozta, hogy Thatcher külpolitikája az Európa vs. Amerika viszonylatban az amerikai kapcsolatrendszert (special relationship) részesítette előnyben. ő volt az az európai vezető, aki a leginkább azonosulni tudott a reagani csillagháborús programmal és a neoliberális, monetarista gazdaságpolitikával. Vele ellentétben a kontinentális Európa ve -zetői (még a hetvenes években Giscard d’Estaing és Helmut Schmidt) Moszkvában jártak tárgyalni. A kontinens országai az energiaügyi problémára a beszállítások diverzifikálásá -nak módszerét találták meg – s a közel-keleti energiaellátás mellett elkezdtek kiépíteni egy a Szovjetunióból induló gázvezetéket. Ezt a lépést Reagan és Thatcher erősen vitatta.26
Az átmeneti időszak még tartott, de a megoldás még nem körvonalazódott. 1981-ben ráadásul Helmut Schmidt is jelezte, hogy az NSZK folyamatos túlfizetését is mérsékelni kellene. Az egyébként is súlyosan konfliktusos helyzetben a britek 1982 májusában újabb barátságtalan lépésre szánták el magukat. Az 1982/83-ra vonatkozó agrárárak ügyében a britek a részkérdéseket megszavazták, az egész csomagot azonban – a luxemburgi kompro-misszum értelmében – létfontosságú nemzeti érdekre hivatkozva megvétózták. A többi tag -állam félresöpörte a brit vétót – a legnagyobb jóindulattal sem lehetett azt mondani ugyanis, hogy az agrárárak éppen Nagy-Britannia létfontosságú nemzeti érdekeit sértenék. Hiszen az
24 GEoRGE, Stephen: An Awkward Partner: Britain in the European Community. Oxford, 1994, Oxford university Press, 144–145.
25 DINAN, Desmond: Europe recast. A history of European Union. Boulder London, Colorado, 2004, Lynne Rienner Publishers, 183.
26 GEoRGE, Stephen: An Awkward Partner: Britain in the European Community. Oxford, 1994, Oxford university Press, 138–141.
172 7. 1980-AS ÉVEK: A MEGTORPANó, MAJD ÚJ LENDÜLETRE KAPó INTEGRáCIó
egész költségvetési vita a brit agrárszektor csekély voltából származott.27 A britek végül is nem tiltakoztak erősen – éppen ebben az időszakban zajlott ugyanis a Falkland-szigeteken zajló háború, amelyben Thatcher a közösségi tagállamok támogatására számított.28 That-cher még a GensThat-cher–Colombo-tervet követő nyilatkozatot is aláírta.
1984 elején Franciaország vette át a Tanács elnökségét. Mitterand – belpolitikai prob -lémáinak következtében is – erősen érdekelt volt egy sikeres elnökség levezénylésében, amelynek lényegi eleme volt a BBQ megoldása. A vita lezárásának több eleme volt. Elő -ször is sikerült megoldást találni a tejtermékek túltermelésének megállítására (csökkentet -ték a támogatás mér-tékét), Írország átmeneti kompenzációt kapott. Megállapodtak abban is, hogy a VAT-hozzájárulást 1%-ról 1,4%-ra emelik, majd 1986-ban 1,6%-ra: így kezelhe -tővé vált a közösségi költségvetés hiánya. A lényegi kérdésben, vagyis a brit visszatérítés ügyében is megszületett a kompromisszum: automatizmussá emelték, hogy Nagy-Britannia évente visszakapja a befizetései és a közösségi költségvetésből származó bevételei közötti különbözet 66%-át.29 A megállapodást az 1984. júniusi, Fontainebleau-ban tartott Európai Tanács ülésén írták alá.
A megegyezést több tényező segítette. Egyrészt Thatcher népszerűsége hazájában je -lentősen javult. A gazdaságot sikerült növekedési pályára állítania, a Konzervatív Párt megnyerte az 1983-ban tartott választásokat. Nem volt már tehát szükség a demonstratív európai erőfitogtatásra. Másrészt, a soros elnök Franciaország erősen érdekelt volt a meg -állapodás tető alá hozásában: ahogy korábban említettük, Mitterand-t belpolitikai kudarcai európai sikerek elérésére ösztönözték. Harmadrészt Thatcher olyan mértékben eljátszotta európai partnerei bizalmát, hogy nála népszerűtlenebb talán csak az új tagállam, Görög -ország miniszterelnöke, Andreas Papandreu volt. A bizalom annyira megingott a brit mi -niszterelnökben és Nagy-Britanniában, hogy az 1982-es brit vétót követően egyre többször és egyre több tagállam részéről hangzott el: ha kell, a britek nélkül lépnek tovább.30 Főleg Mitterand és Kohl hangoztatta 1982 és 1985 között egyre többször a „többsebességes” vagy
„változó geometriájú” Európa lehetőségét, vagyis azt az opciót, hogy ha a britek mindennek ellenállnak, egyszerűen kihagyják őket. Ha Thatcher tehát a továbbiakban újraválasztott
27 URWIN, Derek: A közös Európa. Az európai integráció 1945-től napjainkig. Budapest, 1998, Corvina, 194–195.
28 A Falkland-szigetek 1833 óta álltak brit uralom alatt. A kis szigetcsoport mintegy 250 kilomé-terre fekszik Argentína partjaitól, és az argentin–brit vita a szigetek státusáról hosszú időre tekintett vissza. A britek csökkentették hadihajó-kapacitásukat, mely lépést az argentin katonai junta vezetője (Leopoldo Galtieri) úgy értelmezett, hogy a britek nem érdekeltek a térségben. Diktatúráját egyébként is külpolitikai sikerekkel próbálta megerősíteni: 1982. április 2-án elrendelte a szigetek megszállását.
A brit válasz gyors volt, és határozott: június 14-ére visszafoglalták a szigetcsoportot. A háború az argentin diktátor bukásához és Thatcher megerősödéséhez vezetett. Lásd GEORGE, Stephen: An Awkward Partner: Britain in the European Community. Oxford, 1994, Oxford university Press, 146.
29 Külön vita tárgyát képezte, hogy mi számít brit befizetésnek. Mivel a Közösség külső vámhatára közös, a közösségi álláspont szerint a vámok és agrárlefölözések a Közösség saját bevételei, a tagál-lam csak a beszedés technikai lebonyolítója, s csak a VAT-befizetés tagáltagál-lami. A brit álláspont szerint ugyanakkor – mivel a britek továbbra is az átlagosnál több mezőgazdasági terméket importáltak – a vámok és agrárlefölözések is tagállami befizetésnek minősülnek. Erre a problémára a franciák köztes megoldást találtak, egy speciális számítási formula segítségével a két szélső pont között számították ki a brit befizetések mértékét.
30 moRAVCSIK, Andrew: The Choice for Europe. Social Purpose and State Power from Messina to Maastricht. London, 1998, uCL Press, 350.
7.2. THATCHER ÉS AZ EK CSATáJA: A BBQ 173
miniszterelnökként az Európai Közösség ügyeire hatással kívánt lenni, konstruktívabb hoz -záállást kellett tanúsítania. Negyedrészt, a brit költségvetés helyzete korántsem volt olyan válságos, mint öt esztendővel korábban: Thatcher már fiskális szempontból is megenged -hette magának a megegyezést.31
A költségvetési vita maga és Margaret Thatcher Európai Közösségről szóló nézetei a kormányközi elméleteket támasztják alá. Egy tagállam képes volt komolyan befolyásolni, sőt adott esetben blokkolni is a közösségi döntéseket – a következő alfejezetben tárgyalt déli bővítésre ugyanis csak a vita lezárása után kerülhetett sor. ugyanakkor, ahogy láttuk, a közösségi érdekeket képviselő intézmények már előkészítették az előrelépést, kezdett meg -fogalmazódni az egységes belső piac megvalósításának igénye.
31 Az itt kialkudott brit visszatérítés rendszere (British Rebate) a mai napig fennáll. megszünteté-se többször felmerült, hiszen a hetvenes években Nagy-Britannia a Közösség egyik legszegényebb tagállama volt, s ez a helyzet idővel alapvetően megváltozott. Legutóbb a 2007–13-as költségvetési perspektíva tárgyalásakor merült fel ez a lehetőség. Az akkori brit miniszterelnök, Tony Blair mind-össze a visszatérítés 20%-os csökkentésébe egyezett bele.
174 7. 1980-AS ÉVEK: A MEGTORPANó, MAJD ÚJ LENDÜLETRE KAPó INTEGRáCIó
Margaret Thatcher beszéde (részlet). College of Europe, Bruges, 1988. szeptember 20.
„Elnök Úr, Ön arra kért engem, hogy beszéljek ma Nagy Britannia és Európa kapcsolatáról. Azt hiszem, gratulálnom kell Önnek a bátorságáért.
Ha elhiszik mindazt, ami elhangzott vagy leíródott Európával kapcsolatos néze-teimről, akkor úgy tűnhet, mintha Dzsingisz kánt kérték volna arra, hogy beszéljen a békés egymás mellett élés előnyeiről!
Először is el kell hogy oszlassak néhány mítoszt országom, Nagy-Britannia és Eu-rópa kapcsolatáról, és ehhez el kell mondanom néhány dolgot magáról EuEu-rópa iden-titásáról.
Európa nem a Római Szerződések terméke.
Az Európa-gondolat nem valamely csoport vagy intézmény tulajdona.
Mi, britek, legalább annyira az európai kultúra örökösei vagyunk, mint bármely más nemzet. Kapcsolataink Európa más részeivel, a kontinentális Európával történel-münk meghatározó részét képezték. […]
Ma este néhány olyan, a jövőbe mutató alapelvet szeretnék lefektetni, amelyek – úgy gondolom – biztosíthatják, hogy Európa sikeres lesz nemcsak gazdasági és védelmi szempontból, hanem az életminőség és népekre gyakorolt hatások szempontjából is. […]
Az első alapelvem a következő: a sikeres Európai Közösség építéséhez vezető leg-jobb út a független, szuverén államok közötti készséges és aktív együttműködés.
A nemzet visszaszorítása és a hatalom koncentrálása valami európai konglomerá-tum közepén rendkívül káros hatású volna és veszélyeztetné azokat a célokat, ame-lyeket el szeretnénk érni.
Európa éppen azért lesz erős, mert Franciaország Franciaország, Spanyolország Spanyolország, Nagy-Britannia pedig Nagy-Britannia, mindegyik saját szokásaival, tradícióival és identitásával. Ostobaság lenne egy egységes európai valamibe bele-gyűrni őket.
Második alapelvem a következő: a közösségi politikáknak a jelen problémáira gya-korlati eszközökkel kell választ adniuk, akármennyire nehéz dolog is ez.
Ha nem tudjuk megreformálni azokat a közösségi politikákat, amelyek alapvetően rosszak, nem hatékonyak, és jogosan örvendenek közutálatnak, akkor a Közösség jö-vőjét a közvélemény nem fogja támogatni. […]
A harmadik alapelvem szerint a Közösségben olyan politikákra van szükség, ame-lyek támogatják a befektetéseket. […]
Negyedik alapelvem az, hogy a Közösség nem lehet protekcionista. […]
utolsó alapelvem a legalapvetőbb kérdést érinti – Európa országainak védelmi sze-repét.
Európának a NATO keretein belül kell megteremtenie biztonságát. […]
Most az a feladatunk, hogy a következő lépéseket meghatározzuk, és nem az, hogy hagyjuk magunkat utópikus célok által eltéríteni.”
Lásd http://www.margaretthatcher.org/speeches/