Közép-európai koncepciók és a történelmi példák összegzése

Augustin Thierry közös munkája), melynek elemei már visszaköszönnek a ma ismert integ -rációs intézményrendszerben. Saint-Simon olyan európai szövetség megteremtését javasol -ta, amely tagállami és szövetségi szinten egyaránt a parlamentáris demokrácia elvei szerint működik. Az európai parlamentet olyan testületnek képzelte el, amely a nemzeti parlamen -tek felett áll – így joga lenne például adót is kivetni. Tagjaitól elvárnák, hogy nemcsak saját nemzetük jólétéért munkálkodjanak, hanem az egész közösségért, ahogy Saint-Simon és Thierry írják, képesek az „egyetemes látásra”.¹¹

megszületett tehát az európai parlament ötlete, mely közös kulturális, oktatási, tudomá-nyos, adminisztratív, jogi, gazdasági, ipari, kereskedelmi és védelmi ügyekkel foglalkoz -na.¹² A szöveg természetesen tükrözi a parlamentarizmus korabeli felfogását és a cenzusos választójog természetességét – a szerzők javaslata szerint Európa írni és olvasni tudó lakói milliónként egy-egy kereskedőt, egy tudóst és két tisztviselőt delegálhatnának a közös kép -viselőházba, amelynek a korabeli demográfiai viszonyok szerint mintegy kétszáznegyven tagja lett volna.

Saint-Simon a politikai konstrukción kívül lényegesnek tartotta az európai identitástudat kialakítását – hiszen a nemzeti kormányok is polgáraik hazafiságára támaszkodnak –, vala -mint a szövetség gazdasági eszközökkel való alátámasztását is, így a tervezete a közös piac előfutárának is tekinthető. Az európai föderáció megteremtésében vezető szerepet szánt Angliának és Franciaországnak.

2.3. Közép-európai koncepciók és a történelmi példák összegzése

A 19. században a közép-európai térség gondolkodói is foglalkoztak a nemzeteken átívelő politikai konstrukciók és a föderalizmus elveivel. Az egység kérdése elsősorban a soknem -zetiségű Habsburg Birodalom fenntarthatósága, és a még nem egységes Németország fenn -tartható átszervezési módszereinek feltárása érdekében merült fel. A 19. század első felében élt német közgazdász, Friedrich List (1789–1846) a klasszikus közgazdaságtan kritikusa -ként lépett fel abban a tekintetben, hogy a szabad verseny elmaradott térségekre gyakorolt káros hatásaiból indult ki. A probléma orvoslása érdekében német szempontból a vámunió mellett foglalt állást. Politikai gazdaságtanában kitért a politikai föderáció kérdéseire is:

úgy gondolta, hogy az európai kontinensen gyakran előforduló háborús cselekmények, a gazdaságban pedig a brit dominancia ellensúlyozásaként feltétlenül szükség van a „szövet -kezésre” és az európai „szárazföld” egyesülésére.¹³

Eötvös József (1813–1871), a reformkor és a kiegyezés korának egyik legjelentősebb magyar gondolkodója világosan látta, hogy amennyiben a Monarchia és a Magyar Király -ság életben akar maradni, elkerülhetetlen egy új politikai konstrukció kialakítása, elsősor -ban a nemzetiségi problémák kezelése érdekében. A felvilágosodás és a francia forradalom eszméin felnőtt gondolkodó újraértelmezte közelmúltjának tapasztalatait a közép-európai

11 Lásd: Saint-Simon – Augustin Thierry: Az európai társadalom újjászervezéséről. In SZÉNáSI Éva: Elméletek az európai egységről. I. kötet. Budapest, 2002, L’Harmattan.

12 BóKA Éva: Az európai egységgondolat története. Budapest, 2001, Napvilág, 104.

13 LIST Frigyes: A politikai gazdaságtan nemzeti rendszere. Budapest, 1940, magyar Közgazdasági Társaság.

térség szempontjából: a francia mintájú, nemzeti alapon megteremtett állam mintáját követ -hetetlennek tartotta a térségben. Úgy gondolta, a nemzetiségi kérdés megoldására a legjobb eszköz a szabadság: a területi autonómia megadása mellett a svájci vagy amerikai föderá -lis megoldást tartotta kivitelezhetőnek. Ezért javasolta a Magyar Királyság és a Habsburg örökös tartományok konföderációját, melyet idővel kiegészítene az autonóm Csehország.¹⁴

Kossuth Lajos (1802–1894) a magyar szabadságharc leverése után a Duna-menti állam -szövetség tervével foglalkozott. Eötvöshöz hasonlóan felismerte, hogy a soknemzetiségű Közép-Európában nem lehet centralizált nemzetállamot létrehozni, ezért a nemzetiségek jogait és igényeit maximálisan figyelembe kell venni. ugyanakkor úgy gondolta, hogy a térség kisállamai egyedül életképtelenek – ezért javasolta a Dunai államok Szövetségének (Duna konföderáció) tervezetét, melynek lehetséges tagjai közé Magyarországot, Horvát -országot, Szerbiát és Romániát sorolta.¹⁵

A közép-európai koncepciókat Friedrich Naumann (1860–1919) Középeurópa című könyve koronázta meg,¹⁶ mely szerint a Német Birodalom és a monarchia demokratikus elveken alapuló konföderációvá alakításával kellene létrehozni a már létező vagy kiala -kulóban lévő nagybirodalmak mellé (Amerikai Egyesült államok, Anglia, Oroszország) a Közép-európai Egyesült államokat. Naumann érzékelte a térségben a germanizációtól való félelmet, s ezért olyan államszövetséget javasolt, amelyben a tagok (a soknemzetiségű térség nem német nemzetei) megőrizhetik szuverenitásukat, de kihasználhatják a hatékony együttműködés előnyeit.

Jászi Oszkár (1875–1957) az első világháború végéhez és a Monarchia és Magyarország széteséséhez közeledve, 1918-ban állt elő a Dunai Egyesült államok tervezetével. Olyan konföderációt javasolt, amely magában foglalta volna Ausztria, Magyarország, Csehország, Lengyelország és délszláv térség országait, s amelyben a minden nemzet autonómiája biz -tosított lett volna.¹⁷

Az első világháború és a Monarchia bukása után azonban az egységtörekvések nem jár -tak sikerrel. A Duna-menti népek békés együttélését célzó koncepciók a könyvtárak polcai -ra kerültek, s helyükre a nacionalizmus, a sovinizmus és irredentizmus lépett. Az együtt -működés, az integráció ismét, a mi térségünkben is álomnak bizonyult.

A fenti, az integrációs koncepciók teljességét távolról sem tükröző, rövid történelmi ív alapján érdemes végiggondolni, hogy az egységes Európa gondolata vajon milyen közös gyökerekből táplálkozik. A sokféle történelmi, társadalmi és politikai berendezkedés miért vetette fel az európai egység kérdését újra és újra? Legalább három ilyen motívumot tudunk azonosítani. Egyrészt, az európai egység lehetett volna az egyetlen biztosíték a kisebb egy -ségek (európai országok) közötti konfliktusok, háborúk megelőzésére. Szerencsére mai ge -nerációk túlnyomó többsége, de még szüleik is „csak” könyvekből, filmekből és híradókból

14 Lásd EÖTVÖS József: A nemzetiségi kérdés. I: Báró Eötvös József összes munkái 16. Budapest, 1903, Révai testvérek kiadása. Elemzi BóKA Éva: Az európai egységgondolat története. Budapest, 2001, Napvilág, 136–137.

15 NÉMETH István: Európa-tervek. Budapest, 2001, ELTE Eötvös Kiadó, 120–123.

16 NAUmANN, Friedrich: Középeurópa. Budapest, 1916, Politzter.

17 JáSZI Oszkár: A Monarchia jövője. A dualizmus bukása és a Dunai Egyesült Államok. Budapest, 1918.

2.3. KÖZéP-EURÓPAI KoNCEPCIÓK éS A TÖRTéNELmI PéLDÁK ÖSSZEGZéSE 43

Részlet Victor Hugo: Európa nemzet (1849) c. beszédéből

„…Eljön a nap, amikor Párizs és London, Pétervár és Berlin, Bécs és Turin közötti háború ugyanolyan abszurdnak és lehetetlennek tűnik, mint ahogy már manapság a Rouen és Amiens, Boston és Philadelphia közötti háború is abszurd és lehetetlen. Eljön a nap, amikor ti franciák és ti németek, a kontinens nemzeteit egy magasabb egységbe olvasztjátok, anélkül, hogy fel kellene adnotok sajátosságaitokat és dicsőséges egyéniségeteket; ugyanúgy létrehozzátok az európai testvériséget, mint ahogy egykor a normandiaiak, a bretagne-iak, a burgundok, a lotharingiaiak és elzásziak valamennyi vidékünk Franciaországgá egyesült. Eljön a nap, amikor nem lesz több csatamező, mint piac, s amelyek megnyílnak a kereskedelem számára, és a szellem, amely megnyílik az eszmék számára. Eljön a nap, amikor a golyókat és bombákat a népek szavazatai az általános választójog és egy nagy európai szuverén szenátus tiszteletreméltó döntőbírósága váltja fel, mint amilyen manapság az angol parlament, Németország (frankfurti) nemzetgyűlése és Franciaország törvényhozó (nemzet-)gyűlése! Eljön a nap, amikor a két nagy országcsoport, az Amerikai Egyesült Államok és az Európai Egyesült államok szemtől szembe kezet nyújt egymásnak a tengereken keresztül, s áruikat kereskedelmüket, iparukat, művészetüket és zsenialitásukat kicserélik, a földet termővé teszik, hogy a vadont gyarmatosítva az alkotást, az alkotó felügyelete alatt nemesítve a két végtelen erő kombinációjából – az emberek testvérisége és Isten mindenhatósága mindenki számára boldogulást teremtsen!”

Forrás: Victor HuGO: Európa nemzet (1849). In Németh István: Európa-tervek. 1300–1945.

ELTE Eötvös Kiadó, 2001, 138–139.

ismerik a háború borzalmait: tömegek halálát, éhínséget, pusztulást. Tudnunk kell azonban, hogy a történelemben ritkán fordultak elő háborúmentes korszakok: a fegyverek ropogása generációk sokaságának mindennapi élménye volt. Másrészt, időről időre Európát fenye-gették külső ellenségek is: a tatár hordák, a szeldzsuk, majd az oszmán törökök is. A külső védelem megszervezésére a belső konfliktusok megelőzéséhez hasonlóan, az európai egy-ség lehetett (volna) az egyik leghatékonyabb válasz. Harmadrészt, ahogy a keresztes hábo-rúk korában láthattuk, az európaiak által indított támadások idején a hátország békéjének biztosítása szempontjából is az integráció gondolata vetődött fel.

Ha áttekintjük a tervezeteket, az is feltűnik, hogy az európai egység gondolata mindig társult valami más eszmével. A középkorban az európai integráció eszméje leginkább a kereszténység gondolatkörével fonódott össze (Respublica Christiana). Később az európai egységgondolat leginkább a föderalizmus általános elveinek meghatározásával keveredett, és nemcsak az európai föderáció megteremtésére koncentrált (Sully, Saint-Pierre, Saint-Si-mon), hanem regionális egységek megteremtésére is (közép-európai gondolatkör, Eötvös, Kossuth, Naumann, Jászi).

Az integrációs eszmék felidézése során az is megfigyelhető, hogy a szerzőket alapve-tően kétféle habitus, gondolkodásmód jellemzi, s ezekhez különböző szerepek köthetők: a filozófusé és a „politikai konstruktőré”. Dante univerzális monarchiája, Rotterdami

Eras-mus békére való törekvése, Kant örök békéje, vagy Friedrich List gazdasági alapú politi -kai integrációja filozófiai, elméleti síkon tárgyalja az egység megteremtésének o-kait, cél -jait, és kevesebb hangsúlyt fektet a gyakorlati módszerekre. Pierre Dubois királyi ügyvéd a keresztes háborúk békés hátországát és Franciaország befolyását megteremtendő alkot össz-európai politikai konstrukciót, Sully, Saint-Pierre, Saint-Simon szintén adott politikai szituációra keres választ Európa-tervezetében. Eötvös, Kossuth és Naumann pedig a kö -zép-európai nemzetek békés együttélésének módozatait kutatja. utóbbi szerzők tehát adott politikai szituációkra keresnek konkrét megoldásokat, míg az előbbiek elméletileg támaszt -ják alá az európai egység gondolatát.

Lelkesedést önteni az emberekbe az európai eszme iránt azonban nem a filozófusok és a politikai konstruktőrök, hanem a művészek tudnak. Ezt illusztrálja Victor Hugo beszédének részlete, melyet 1849-ben Párizsban, a Pacifista Kongresszuson mondott (43. o.) el.