a Római Szerződések
5. Sikerek és kudarcok – integrációtörténet, 1958–1969
5.1. Felgyorsult gazdasági integráció
Az 1960-tól az 1973-as olajválságig tartó időszak a gyors gazdasági növekedés időszaka volt. A hatvanas évek elejére már kézzel fogható eredményei voltak a második világháború után beindított gazdasági újjáépítésnek, melyek elégedettséggel és ambícióval töltötték el a tagállamokat. Egyes szerzők szerint a háború utáni gazdasági növekedés olyan mértékű volt, amely kivételesen kedvező környezetet teremtett az integrációnak. „Az 1945 és 1968 közötti időszak tapasztalatai Nyugat-Európa addigi történelmében semmivel sem mutattak
1 REID, T. R.: The United States of Europe. The superpower nobody talks about – from euro to eurovision. London, 2005, Penguin Books, 52–53.
hasonlóságot.” Példaként megemlíthető, hogy az 1948–68-as időszakban a nyugat-európai államok GDP-növekedése több mint kétszerese volt az 1922–37-es időszaknak.2
A hatok már az ötvenes évek végen, hatvanas évek elején megtették az első lépéseket a vámunió megvalósítására, és 1961-re még nem teljes mértékben, csak részlegesen, de ösz -szehangolták a vámjaikat, és megszüntették az importkvótákat.
Már az ötvenes években kiderült, hogy Franciaországnak és Nagy-Britanniának teljesen eltérő koncepcióik vannak az integráció megvalósítása tekintetében, amelyek a gazdasági együttműködés különböző formáinak a kialakításában öltöttek testet. Nagy-Britannia az 1950-es évek közepétől, vagyis még a Római Szerződések aláírása előtt megpróbálta rávenni az eu -rópai államokat, hogy az Eu-rópai Gazdasági Közösség tervezett vámuniója és később a közös piac helyett válasszák inkább a szabad kereskedelmi övezet lazább összefogását.3 Az 1950-es évek végére és az 1960-as évek elejére nyilvánvalóvá vált tehát, hogy az európai egység gazdasági vonulatát tekintve két eltérő álláspont létezik, és ezek mögött az európai államok különböző csoportjai sorakoztak fel. Az EGK hat tagállama, Franciaország, Nyugat-Német -ország, Olasz-ország, Belgium, Hollandia és Luxemburg első lépésben a vámuniót szerették volna megvalósítani.4 Az EGK-t létrehozó Római Szerződés ennél is magasabb integrációs szint elérését tűzte ki célul: a közös piac megvalósítását. A Nagy-Britannia által szorgalmazott szabad kereskedelmi övezet azonban csupán a külkereskedelem liberalizáció ját jelentette, és nem is kívánt ennél magasabb fokú gazdasági integrációt megvalósítani. Nagy-Britannia vá -lasztását az angolszász típusú szabad piaci kapitalizmus ideológiája és a szigetország konkrét gazdasági érdekei is indokolták. Nagy-Britannia egyelőre nem kívánt lemondani azokról az előnyökről, melyeket a nemzetközösségi kapcsolatai révén élvezett.
A britek meggyőzési hadjárata ellenére egyértelmű volt, hogy a hatok az EGK-t választ -ják. A szabad kereskedelmi övezetnél ugyanis már egy szorosabb együttműködés megvaló -sítása mellett kötelezték el magukat.
1960-ban, Stockholmban Nagy-Britannia vezetésével létrejött az Európai Szabad Ke-reskedelmi Társulás (EFTA). A dokumentumot hét ország: Nagy-Britannián kívül Ausztria, Dánia, Norvégia, Svédország, Portugália és Svájc írta alá. Az egyezmény célkitűzésként a gazdasági tevékenységek fenntartható bővülését, a teljes foglalkoztatottság elérését, a nö -vekvő termelékenység megvalósítását, az erőforrások ésszerű felhasználását, pénzügyi sta -bilitás megteremtését és az életkörülmények folyamatos javítását határozta meg. A tagálla -mok közötti szabad kereskedelem és a fair verseny megvalósításán túl az EFTA-t létrehozó egyezmény hangsúlyozta, hogy a fenti célokat úgy kívánják elérni, hogy kiküszöbölik a tagállamok közötti jelentősebb eltéréseket a nyersanyagellátásban, megszüntetik az egymás közötti kereskedelmi korlátokat, és ezáltal hozzájárulnak a világkereskedelem harmonikus fejlődéséhez.5 Az Egyezményhez 1970-ben Izland, 1986-ban Finnország, 1991-ben Liech -tenstein csatlakozott.
2 mILWARD, Alan S.: The European rescue of the nationstate. 2nd Edition. London–New york, Routledge, 21.
3 DINAN, Desmond: Europe recast. A history of European Union. Boulder London, Colorado, 2004, Lynne Rienner Publishers, 90.
4 A gazdasági integráció szintjei. Lásd 3. fejezet.
5 Európai Szabad kereskedelmi Társulás, Stockholmi Egyezmény, 1960.
Lásd http://www.efta.int/content/legal-texts/efta-convention/eftaconvention-texts/convention- stockholm/Stockholmconvention.pdf/view
5.1. FELGyORSuLT GAZDASáGI INTEGRáCIó 121
1. térkép: A hatok és a hetek Európája. EGK és EFTA, 1960.
Az 1960-as évek elején tehát úgy látszott, hogy Európában a fenti „versenytárs szerveze-tek” párhuzamos megalakulása miatt a gazdasági integráció két különböző formában való-sul meg.
Ennél is differenciáltabb kép tárulhat elénk, ha azt is figyelembe vesszük, hogy 1952 óta létezett a skandináv államok együttműködése az Északi Tanács keretein belül. 1952-ben Dánia, Norvégia, Svédország, Izland, Finnország hozta létre az Északi Tanácsot. Az Északi Tanács a tagok érdekeit együttesen érintő bármilyen ügyet felkarolt, kivéve a védelmi kér-déseket. Így például eltörölte az egymás közötti vízumokat, közös munkaerőpiacot hozott létre, megvalósította a diplomák és tudományos fokozatok kölcsönös elismerését, és elő-segítette a tagok jogharmonizációját. Tevékenysége tehát nem csupán gazdasági, hanem egyéb területekre is kiterjedt. Az Északi Tanács jelenleg öt ország és három autonóm terület szervezete. Két legfőbb intézménye a Tanács és a Miniszterek Tanácsa, előbbi a parlamen-táris, utóbbi a kormányközi együttműködés intézménye.6 Az Északi Tanács tevékenysége általában ajánlások megfogalmazására korlátozódik. A Feröer és Alland szigetek 1970 óta, Grönland 1984 óta van jelen az Északi Tanácsban.
Az Északi Tanács – mivel nem gazdasági integrációs szervezet, hanem különböző témák együttes megoldását menedzselő összefogás – nem vált az EGK versenytársává, azonban az
6 Lásd Északi Tanács honlapja http://www.norden.org/start/start.asp
EFTA létrejötte egy rövid ideig valóban versenyhelyzetet teremtett. Ez a verseny azonban nem bizonyult hosszú életűnek.
Az 1960-as évek elején még az EGK- és az EFTA-államokban működő vállalatok nem érezték a két integrációs blokk közötti versenyt, hiszen egymás piacai elérhetők voltak szá -mukra. Ahogy azonban a vámunió kiépítése haladt előre, úgy erősödtek a diszkriminációs hatások a másik blokkba exportáló cégek számára. Az EFTA és az EGK gazdasági súlya sem volt azonos. A hatok GDP-je a hatvanas évek elején több mint kétszer annyi volt, mint a hét EFTA-országé.7 Ahogy Lámfalussy tanulmánya is rámutat, a második világháború utáni nyugat-európai gazdaságok vizsgálatának egyik legfontosabb jellemzője Nagy-Britannia és a hatok gazdasági teljesítménye közötti növekvő eltérés volt. „Az ötvenes évek elejé -től kezdve minden egyes évben gyorsabb ütemben növekedtek a hatok tagállamai, mint a szigetország.”8
Az EGK sikeressége leginkább abban mutatkozott meg, hogy az és nem EFTA-tagállamok is tárgyalásokat kezdeményeztek a társulásukról. Az EGK keretein belül meg -valósított gazdasági integráció, amely a vámunió és később a közös piac megvalósítása felé haladt, felkeltette a külső államok érdeklődését. 1961-ben Görögország és a hatok társulási szerződést írtak alá, és három olyan tagállam, mint Nagy-Britannia, Írország és Dánia is bejelentette csatlakozási szándékát, melyek eddig másképp képzelték el európai szerep -vállalásukat. A szabad kereskedelmi övezet versus közös piac mint lehetséges gazdasági integrációs formák elméleti vitája abban a pillanatban, amikor az EFTA vezető tagállama, Nagy-Britannia jelezte a csatlakozási szándékát az EGK-hoz, véglegesen eldőlt. Ettől fog -va ugyanis már csak idő kérdése volt, hogy az EFTA milyen sebességgel „veszti el” azon tagállamait, akik számára már a hatok szorosabb gazdasági integrációja vonzóbb célnak bizonyult a szabad kereskedelmi társulás megvalósításánál.
A hatok gőzerővel folytatták a vámunió kiépítését. 1963 nyarára 60%-kal csökkentették az egymás közötti vámokat, 1968-ra pedig teljesen lebontották.9 A vámunió megvalósítása mellett valamennyi tagállam kiállt, és bár a franciák eredetileg szerették volna a kitűzött időtervet valamelyest kitolni, végül ők is tartották magukat az időzítéshez. 1968 nyarára, a tervezettnél másfél évvel korábban, megvalósult a vámunió.
A vámunió ilyen gyors kiépítéséhez hozzájárult az is, hogy ez az időszak világszinten a gazdasági növekedés időszaka volt, melynek következtében a gazdasági liberalizáció keve -sebb áldozatot követelt. Az EGK tagállamaiban ekkor átlagosan mindössze 2,5%-os volt a munkanélküliség, és a jövedelmek a háború utáni szinthez képest megkétszereződtek, mint Franciaországban, Belgiumban és Hollandiában, vagy megháromszorozódtak, mint Német -országban és Olasz-országban.10
7 BALDWIN, Richard–WyPLOSZ, Charles: The Economics of European Integration. mcGraw-Hill, 2004, 14.
8 LAMFALuSSy, Alexandre: The United Kingdom and the six : an essay on economic growth in Western Europe, Yale University. Homewood, Illinois, 1963, yale university. The Economic Growth Center, Introduction.
9 I. m. 13.
10 I. m. 13.