A II. világháború utáni világpolitikai helyzet és annak hatása az európai egységesülési
3.5. A politikai integráció sikertelen kísérlete: az Európa Tanács
A politikai együttműködés a nemzetközi kapcsolatok klasszikus módszere. Bár a legsür -getőbb feladat a második világháború után a biztonságpolitikai és a gazdasági együttmű -ködés kialakítása volt, a klasszikus nemzetközi politika eszköztára sem merült feledésbe.
A második világháború alatt és után a föderalizmus eszméje hatotta át az Európa-eszme híveinek a gondolkodásmódját. A föderalisták a háborús pusztítás után rögtön az Euró -pai Egyesült államokban, azaz a föderális állam azonnali létrehozásában mint a pusztító háborúkat okozó nemzetállam meghaladásának egyetlen lehetséges módszerében gondol -kodtak. A föderalizmus a második világháború után mozgalommá szerveződött; 1946-ban megalakult legfontosabb szervezetük, az Európai Föderalisták uniója (union of European Federalists). Sajátos módon a föderalizmus programját egy brit politikus fogalmazta meg:
Winston Churchill híres, Zürichben megtartott beszédét tartják a föderalizmus legplasztiku -sabb összefoglalásának.
Winston Churchill Zürichben, 1946. szeptember 19.
48 mEZEI Géza: Európa kettészakítása és a kétpólusú nemzetközi rend születése (1945–1949). Eu-rópa és a hidegháború a dokumentumok tükrében. Budapest, 2001, Új Mandátum Könyvkiadó, 58.
49 DUCHENE, Francois: Jean Monnet. The First Statesman of Interdependence. New york, 1994, Norton, 169.
3.5. A POLITIKAI INTEGRáCIó SIKERTELEN KÍSÉRLETE: AZ EuRóPA TANáCS 81
Winston S. Churchill zürichi beszéde, 1946. szeptember 19.
„Európa tragédiájáról kívánok beszélni Önöknek. Ez a nemes kontinens, amely egé-szében véve a Föld legszebb és legmagasabb szinten megművelt térségeit öleli fel, s amelyet mérsékelt és kiegyensúlyozott klíma jellemez, a nyugati világ nagy múltú fajának az otthona. A keresztény hit és a keresztény etika kútfője. Benne gyökerezik mind az ókor, mind a modern idők kultúrájának, képzőművészetének, filozófiájának és tudományának legjava. […]
És miféle sors jut Európa osztályrészéül? A kisebb államok egy része kétségtelenül egész sikeresen talpra állt, de szélesen elnyúló területeken az elgyötört, éhező, elcsi-gázott és megzavarodott emberek hatalmas reszkető tömegei nézik szájtátva városaik és otthonaik romjait, s pásztázza a sötét látómezőket, félvén valamilyen új veszede-lemtől, zsarnokságtól vagy rémuralomtól. […]
Mindazonáltal van egy gyógymód, amelyet, ha széles körben és spontánul elfogad-nának, csodálatosan átalakítaná az egész színteret, s néhány év leforgása alatt ugyan-olyan szabaddá és boldoggá tenné Európát vagy nagyobb részét, mint amilyen szabad és boldog a mai Svájc. Miben áll ez a hatásos gyógymód? Abban, hogy teljes egészé-ben, vagy amennyire lehet, újrateremtjük az európai családot, és ellátjuk egy olyan struktúrával, amely lehetővé teszi, hogy békében, biztonságban és szabadságban él-jen. Valamiféle Európai Egyesült államokat kell felépítenünk. […]
Most mondok valamit, ami meg fogja hökkenteni Önöket. Az európai család újra-teremtésének folyamatában az első lépés a partneri viszony kialakítása kell legyen Franciaország és Németország között. Franciaország csak így szerezheti vissza erköl-csi vezető szerepét Európában. Európa újjáéledése elképzelhetetlen egy szellemileg nagy Franciaország és egy szellemileg nagy Németország nélkül. […]
Ebben a sürgető feladatban Franciaországnak és Németországnak kell magához ra-gadnia a kezdeményezést. Nagy-Britannia, a Brit Nemzetközösség, a hatalmas Ame-rika és, bízom benne, Szovjet-Oroszország – mert ez lenne az igazi – az új Európa barátai és támogatói kell hogy legyenek, lándzsát törvén az élethez és a ragyogáshoz való jog mellett. Ezért mondom Önöknek: Támadj fel, Európa!”
In mEZEI Géza: Európa kettészakítása és a kétpólusú nemzetközi rend születése (1945–1949). Eu-rópa és a hidegháború a dokumentumok tükrében. Budapest, 2001, Új Mandátum Könyvkiadó, 416–419.
Churchill beszédével kapcsolatban több tényezőt érdemes figyelembe venni. Ahogy már fentebb is említettük, Churchill ekkor a brit ellenzék vezetője volt, ezenkívül már az Egyesült államokban, Fultonban tartott beszédében (melyben híres vasfüggöny hasonlatát fejtette ki) kijelentette, hogy semmiféle hivatalos küldetése nincsen, csak a maga nevében beszél.50 ugyanakkor még ebben a pozícióban is jelentős mértékben meghatározta a brit
50 mEZEI Géza: Európa kettészakítása és a kétpólusú nemzetközi rend születése (1945–1949). Eu-rópa és a hidegháború a dokumentumok tükrében. Budapest, 2001, Új Mandátum Könyvkiadó, 117.
82 3. EURÓPA A KETTéSZAKADT VILÁGBAN
külpolitikát. Érdemes figyelni továbbá arra, hogy a beszédben az Európai Egyesült államok főszereplője Franciaország és Németország – Nagy-Britannia az európai konstrukció barátjaként és támogatójaként jelenik meg, amely szükségképpen kívülmaradást jelent.
Az európai egységmozgalom nemcsak politikusok és gondolkodók beszédeiben, hanem szervezetekben is megjelent. Az Európai Föderalisták unióján kívül megalakult az Európai Parlamentáris unió, az angol–francia Egyesült Európa Mozgalom stb. Ezek a szervezetek 1947 decemberében Movement for European Unity néven egyesítették erőiket, és nagyszabású Európa Kongresszust hívtak össze 1948 májusában Hágában. Európából, az Egyesült államokból, valamint Kanadából mintegy 800 fő vett részt a négynapos tanácskozáson, melyen az európai egység, kimondottan egy „európai unió” gondolatát, céljait és lehetséges módszereit vitatták meg. A kongresszuson Winston Churchill elnökölt, és a legkülönbözőbb (de nem a szélsőséges) politikai erők képviseletében olyan politikusok jelentek meg ott, mint például Konrad Adenauer, Harold Macmillan, Francois Mitterand, Paul-Henri Spaak és Altiero Spinelli. A kongresszus végén a résztvevők elfogadtak egy kiáltványt, amelyben követelték egy Európai Gyűlés létrehozását, mely előkészítené az európai unió vagy föderáció kialakításának technikai részleteit.51
A kongresszuson meghatározott elvek alapján elindult a kormányközi egyeztetés az új szervezet struktúrájáról és faladatairól. A vita az integrációs folyamatokra való tekintettel rendkívül tanulságosnak bizonyult: az összes főszereplő megmutatta valódi arcát az egységes Európa kérdésében. Először ütközött össze a szupranacionális és a kormányközi álláspont: Nagy-Britannia képviseletében Ernest Bevin külügyminiszter a tárgyalások során folyamatosan elutasította a tervezett intézményekben a többségi szavazás bevezetését.
Robert Schuman frissen kinevezett francia külügyminiszter a brit akadékoskodás letörésére pedig azt a lehetőséget is felvillantotta, hogy Nagy-Britannia nélkül is létre lehet hozni az új szervezetet. A kompromisszumok megkötése után végül 1949. május 5-én Londonban 10 ország52 írta alá az Európa Tanács (ET) alapokmányát. Legfontosabb célként az alapítók a tagok közötti nagyobb egység elérését, a közös örökségüket képező eszmék és elvek védelmezését és megvalósítását tűzték ki, melynek érdekében gazdasági, társadalmi, kulturális, tudományos, jogi, igazságügyi és emberi jogi együttműködést terveztek.53 már a célok és eszközök meghatározása alapján látható, hogy a sok általánosság hatékonyságot nem ígért. A szervezet fő intézménye a Parlamenti Közgyűlés és a Miniszterek Bizottsága.
A Parlamenti Közgyűlés az ET tanácskozó szerve lett, tagjai a tagállamok meghatározott számú parlamenti képviselői, és ajánlásokat fogalmazhat meg a Miniszterek Bizottságának.
A Közgyűlés kialakítása a nemzetközi szervezetek történetében egyedi: korábban nem volt olyan nemzetközi szinten működő, parlamenthez hasonlító intézmény. Ezt a példát később az Európai Közösségek alapítói is követték. A Miniszterek Bizottságának tagjai a tagállamok külügyminiszterei, és egyhangú döntést hoznak a közös ügyekben.
51 A Nemzetközi Bizottság, az Európa egységéért küzdő mozgalmak koordinálására alakult szer-vezet politikai bizottságának határozata. Hága, 1948. május. In NÉMETH István (szerk.): Európa, 1945–2000. A megosztástól az egységig. Budapest, 2004, Aula Kiadó, 149–150.
52 Eredeti aláírók: Belgium, Dánia, Franciaország, Hollandia, Írország, Luxemburg, Nagy-Britan-nia, Norvégia, Olaszország és Svédország. Ma már több mint 40 tagállama van.
53 Az Európa Tanács Alapokmánya (1949. május 5.). In NÉMETH István (szerk.): Európa, 1945–
2000. A megosztástól az egységig. Budapest, 2004, Aula Kiadó, 155–165.
3.5. A POLITIKAI INTEGRáCIó SIKERTELEN KÍSÉRLETE: AZ EuRóPA TANáCS 83
A szervezet megalakulása után a Parlamenti Közgyűlés kísérletet tett arra, hogy saját hatáskörét, sőt a szervezet hatáskörét is kiterjessze – a brit képviselők azonban minden ilyen javaslatot megvétóztak. Az Európa Tanács működésének első egy-két esztendejében tehát világossá vált, hogy Nagy-Britannia nem egyezik bele európai szinten a többségi döntés módszerébe, tehát szuverenitásának feladásába. Az is nyilvánvalóvá vált ugyanakkor, hogy a korábban ismert kormányközi módszerekkel hatékony európai együttműködést kialakítani lehetetlen. A dilemma az ötvenes évek elején tehát a következő volt: hatékony, szupranacionális integrációs módszerek vagy együttműködés Nagy-Britanniával.54
Az Európa Tanács fennmaradt, a hozzá való csatlakozás – illetve felvétel – máig az európai értékrend vállalását jelenti. ugyanakkor az „európai unió” megvalósításának nagyszabású céljához képest cselekvési területe meglehetősen szűkös maradt. Jelenleg az emberi jogok,55 a kultúra, a média, a környezetvédelem, a kulturális örökségvédelem, a sport és az ifjúságpolitika területén tevékenykedik.
A „nagy nevek” közül az Európa Tanács előkészítésének folyamatából egy feltűnően hiányzott: Jean Monnet-é. Az ő integrációs elvei ugyanis homlokegyenest ellentétben
54 mEZEI Géza: Európa kettészakítása és a kétpólusú nemzetközi rend születése (1945–1949).
Európa és a hidegháború a dokumentumok tükrében. Budapest, 2001, Új Mandátum Könyvkiadó, 64–68.
55 1950-ben fogadták el az Emberi Jogok Európai Egyezményét, melynek betartását segíti elő az Emberi Jogok Európai Bírósága, mely 1959-ben alakult. Magyarország 1990. november 6-án vált az Európa Tanács tagjává huszonnegyedik csatlakozó országként.
A Hágai Kongresszus, 1948. május
84 3. EURÓPA A KETTéSZAKADT VILÁGBAN
álltak az Európa Tanácsot létrehozó módszerekkel. Nem tartotta célravezetőnek ebben a tárgykörben a klasszikus diplomáciát, a „magas politika” (high politics) eszközrendszerét.
Úgy vélte, az egyedül célravezető út a funkcionális integráció: egy-egy ágazaton keresztül kell elkezdeni a szoros együttműködést, nem pedig általánosságokat lefektetni egy kormányközi szemléletű alapokmányban. Az ötvenes években kiderült: neki volt igaza.
Összegzés
A II. világháború után Nyugat-Európának meg kellett birkóznia a háborús pusztítás utáni újjáépítés, a gyarmati rendszer felbomlása, a kontinens közepén fekvő megszállt Német -ország és a kibontakozó hidegháború kihívásaival. A korábban elméleti szinten, illetve el -vetélt politikai kísérletekben megjelenő integrációs eszme ebben a válságos időszakban Nyugat-Európa számos problémájára kínált megfelelő megoldást, s a térség felszabadítója, az Amerikai Egyesült államok is támogatta. Az integrációs folyamat három fő csapáson indult meg: a biztonságpolitika, a gazdaság és a politika területén egymással párhuzamo -san. A biztonságpolitikai integráció a háború után közvetlenül elsősorban egy esetleges né -met agresszió kivédése ellenében indult el. Hamarosan kiderült azonban, hogy a legfőbb fenyegetés nem a széttagolt Németország, hanem a Szovjetunió részéről veszélyezteti a térséget. A hidegháború 1947-es elindulása után a szovjet agresszió a berlini blokádban teljes valójában megmutatkozott, az Egyesült államokat arra a lépésre késztette, hogy tevő -legesen is vegyen részt Nyugat-Európa biztonságának megteremtésében. A NATO 1949-es megalakulása azonban nem zárta le a térség biztonsági rendszerének kialakulását: a frissen kettéosztott Németország nyugati fele továbbra is korlátozott szuverenitással, a szövetségi rendszeren kívül várta az ötvenes évek fejleményeit.
A gazdasági integráció indulása szintén a hidegháborúhoz köthető: a Truman-doktrí -na gazdasági csomagjá-nak tekinthető Marshall-terv elosztására alakult meg 1948-ban az OEEC, melytől az integráció elkötelezett hívei az integrációs folyamat kiteljesedését vár -ták. Nem így történt: a szervezet 18 tagállama túl soknak és túl heterogénnak bizonyult a hatékony együttműködés kialakítására. Így, bár az OEEC feladatát teljesítette, nem vált a későbbi integrációs folyamat kiindulópontjává.
A II. világháború alatt és után fellángoló föderalista lendület az 1948-ban megrendezett Hágai Kongresszuson csúcsosodott ki. A klasszikus politika – amely a diplomáciai együtt -működés formájában volt jelen – azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Az Európa Tanács korlátozott hatáskörű, elsősorban az emberi jogok és a kultúra területén tevékenykedő kormányközi jellegű intézménnyé vált, s ezzel óhatatlanul az integrációs fo -lyamat fősodrán kívülre került.
A negyvenes évek integrációs fejleményei sok tanulsággal szolgáltak a későbbiek során. Bebizonyosodott, hogy az Egyesült államok támogatja az európai integrációt, mely körülmény nélkül a továbblépés lehetetlen lett volna. Nyilvánvalóvá vált, hogy – különösen (Nyugat)-Németország ellenőrzése érdekében – Franciaország erőteljesen szorgalmazza a nemzetek feletti együttműködést. Az Európa Tanács kialakításának tapasztalatai pedig megmutatták, hogy Nagy-Britannia, ha egyáltalán érdeklődik az európai együttműködés iránt, akkor azt csakis kormányközi alapon tudja elképzelni.
ÖSSZEGZéS 85
Kulcsfogalmak négy világcsendőr koncepció három kör elmélet Bizónia
Trizónia
hosszú távirat hidegháború Truman-doktrína marshall-segély berlini blokád
Vandenberg-módosítás NATo
oEEC
Hágai kongresszus Európa Tanács
Kérdések
1. Milyen állapotban volt Nyugat-Európa a második világháború befejezése után?
2. Hogyan viszonyult az Egyesült államok az európai egységfolyamat kérdéséhez?
3. Milyen körülmények vezettek a Truman-doktrína meghirdetéséhez?
4. Milyen belpolitikai folyamatok jellemezték Nyugat-Európát a második világháború után?
5. Melyek voltak a kontinens vezető országai?
6. Melyek a Dunkerque-i és a Brüsszeli Szerződések közös vonásai?
7. Milyen okok vezettek Berlin 1948-as blokádjához?
8. Mikor és hogyan alakult meg a NATO?
9. Mely szervezet segítette a Marshall-segély elosztását?
10. Milyen integrációs elvek ütköztek az Európa Tanács megalakításakor?