2. Az európai egységgondolat története a második világháború végéig: Erasmustól
2.1. Az ókortól a középkor végéig: eszmék és tervezetek az egységes Európáról
Az antik görög poliszok világa a kis egységek, a városállamok szabad polgárai számára biztosított keretet. A poliszok jellegében, berendezkedésében komoly eltérés mutatkozott:
elég talán Spárta és Athén eltérő politikai rendszerére utalni, melyekről minden kisdiák tanult. Az egység, az egymással való szövetség szükségessége azonban már itt is megmu -tatkozott: azért hozták létre az úgynevezett amfiktüonész intézményét3, hogy külső támadás esetén a szövetség közösen tudja biztosítani védelmüket. A szövetség, mely vallási és poli -tikai törekvéseket egyaránt szolgált, csak a – mai kifejezéseket használva – a védelem- és külpolitika céljából késztette olyan együttműködésre a tagállamokat, melynek érdekében a poliszok ideiglenesen lemondtak szuverenitásuk egy részéről. Nagy Sándor birodalma, majd később a Római Birodalom egységet teremtett ugyan – Nagy Sándor az univerzális harmóniát akarta létrehozni, Róma pedig számtalan jogi és államszervezési területen ha -gyományozott fontos örökséget az emberiségre –, de ezekből az „egységekből” hiányzik az
2 Lásd pl. NUGENT, Neill: The Government and Politics of the European Union. Houndmills-Basingstoke, 2010, Palgrave Macmillan, 7–8.
3 BóKA Éva: Az európai egységgondolat története. Budapest, 2001, Napvilág, 12.
2.1. AZ ÓKoRTÓL A KÖZéPKoR VéGéIG 35 integráció fogalmának lényegi eleme: az önkéntesség. Ezek a birodalmak hódítás eredmé -nyei voltak: nem tekintjük ezért létrejöttüket egységfolyamatnak.
A 13. században elsőként Dante Alighieri, az Isteni színjáték szerzője, az olasz nyelv atyja javasolta az univerzális monarchiát Az egyeduralom című művében.4 Dante korában Európa politikai térképe monarchiák és fejedelemségek sokaságából állt össze, a közös ne -vezőt a vallás és a latin nyelv jelentette. Mindkettő fenntartója a Róma-központú egyház volt, s ez valamiféle egymáshoz tartozásban, a „Respublica Christiana” gondolatában feje -ződött ki, mely azt mutatta, hogy a sokféleség ellenére a középkori Európa népei mégiscsak valamiféle vallási-kulturális-politikai közösségnek tekintették magukat.
Dante kiindulópontja az anarchia volt. Úgy vélte, hogy a népek egymással szembeni folyamatos és káros küzdelme tönkreteszi a világot, a vertu (erény, erkölcs) fenntartásá-hoz pedig a béke elengedhetetlen feltétel. Az univerzális monarchia lényege abban állt, hogy az államok bizonyos önállóságát biztosítva az államok feletti hatalmával biztosíta -ná a békét, a jó uralkodó, az univerzális monarcha irányítása mellett. Dante elképzelése nemcsak a világbirodalom ideája következtében tekinthető korszakalkotónak, hanem azért is, mert a korabeli kereszténységnek és
az egyháznak az élet minden szférájára kiterjedő világában a monarchát egy, az egyháztól független szereplőként kép -zelte el. Az egyházi és a világi hatalom viszonya ebben a korban rendkívül érzé -keny probléma volt, tudjuk, hogy meny -nyi harc vette körül a történelemből jól ismert invesztitúrakérdést. Dante egy olyan állameszményt írt körül, amely az egész világra kiterjed, de nem kíván egységes struktúrát rákényszeríteni el -térő helyi közösségekre, hanem csakis egységes irányvonalakat szabna meg, a béke megteremtése és fenntartása ér -dekében. Dante elképzeléseiben Euró -pa fogalma és helye nem volt pontosan definiálva, de az Isteni színjáték szer-zője valójában az európai föderalizmus eszméjét járta körül. Az elképzelés nyil -vánvalóan utópiaként hatott a kor körül -ményei között – a korabeli monarchiák nemzeti és vérségi alapon szerveződtek, elképzelhetetlen volt az ötlet gyakorlat -ba való átültetése.
4 DANTE, Alighieri: Az egyeduralom. Budapest, 2003, Kossuth.
Dante Alighieri (1265–1321)
Pierre Dubois (kb. 1255–kb. 1312) Dante kortársa, francia királyi ügyvéd volt. Terve -zetében, mely nem filozófiai, hanem politikai indíttatású, a keresztes hadjáratok által elő -idézett helyzetet kívánta kezelni.
Az ezredfordulót követően sajátos módon Európa eszmei közösségét nem a háborúktól való hatékony védekezés igénye, hanem a támadás teremtette meg. A még II. Orbán pápa (1042–1099) által elindított keresztes hadjáratok a szeldzsuk törökök fokozódó szentföldi jelenléte miatt, továbbá kolonizációs, kereskedelmi és hatalompolitikai okokból indultak, s még Dante korában is tartottak. A korszakban született több európai szövetségi tervezet azt a törekvést is kifejezte, hogy Európa népei ahelyett, hogy egymás ellen harcolnának, és ezzel gyengítenék egymást, inkább közös erővel terjesszék a hitet, és segítsék a keresztény -ség (földrajzi) előretörését. Ennek a törekvésnek két fontos következménye is van: egyrészt elültetődött a keresztény (európai) kultúra felsőbbrendűségének, a „barbár” népek elleni küzdelem jogosságának eszméje (mely kiegészítette a Nagy Károlyhoz fűződő „Nyugat”
felfogást), másrészt viszont a keresztes háborúk megteremtették a későbbiekben bekövet -kező, török elleni küzdelmek során később hasznosnak bizonyult európai összefogás gon -dolatának alapjait.
Dubois azért tartotta fontosnak az európai államszövetség létrehozását, hogy Európa or -szágai a belső béke megteremtésével is segítsék a Szentföld megszerzését. Tervezetében konkrét politikai konstrukciót javasol: a fejedelmi szövetség élén az államfők kongresszusa állna, a pápa és a fejedelmek részvételével zsinatot hoznának létre, a föderáció vitás ügyei -ben pedig nemzetközi döntőbíróság rendelkezne. A tervezetnek volt egy titkos záradéka is:
ebben Dubois kifejti azokat a technikai részleteket, hogy a szövetség vezetésében miként lehetne biztosítani a francia király vezető szerepét. Az európai egység nemes gondolata mö -gött tehát az egyedi érdektörekvések is meghúzódtak.
A 14–15. században az európai fejlődés nem az egységfolyamat, sokkal inkább a külön -bözőség meggyökerezését segítette elő. Az integrációs jelenségek lokálisak és egyediek voltak. A svájci kantonok egyesülésére a 13. század végén azért került sor, hogy megvédjék magukat és egymást a Habsburg uralkodók hódítási kísérleteitől. Az utrechti unió, amely
-Részlet Pierre Dubois: A Szentföld visszaszerzéséről c. művéből (1306 körül)
„[A Szentföld visszafoglalásához és megtartásához hatalmas haderőt kell kiállítani.]
Ha olyan sok ember kénytelen odavonulni és ott maradni, akkor szükségessé válik, hogy a katolikus fejedelmek egyetértésben éljenek és ne vezessenek egymás ellen hadat. Ha ugyanis ott tartózkodnak és megtapasztalják, hogy tartományaikat a háború elpusztítja és sivataggá változtatja, akkor elhagynák az Úr örökségét és visszatérnének saját országukba, hogy azt megvédelmezzék, ahogy az korábban már többször is megtörtént. Ezért kívánatos lenne, ha minden katolikus, vagy legalábbis a római egyházhoz tartozók közötti békét úgy biztosítanánk, hogy az ezen valláshoz tartozók egyetlen államot alkotnának, amelynek azonban olyan szilárdnak kellene lennie, hogy semmi se legyen képes azt felbomlasztani. (…)”
Forrás: Németh István: Európa-tervek. 1300–1945. 2001, ELTE Eötvös Kiadó, 61-–62.
2.2. FELVILáGOSODáS ÉS ÚJKOR 37 ben hét németalföldi tartomány lépett egymással szövetségre 1579-ben, szintén arra példa, hogy a külső fenyegetés (ebben az esetben a spanyol hódítás) miként képes közös fellépésre kényszeríteni egymástól független politikai egységeket. A függetlenség megőrzése érde -kében a tagok hajlandóak voltak szuverenitásuk egy részét (külügy, hadügy, pénzügy) egy szövetségi gyűlésre bízni, s ezzel megteremtették a gazdasági és politikai integráció egyik legfontosabb történelmi példáját.
Ebben a korszakban Rotterdami Erasmus (1469–1536) németalföldi humanista tudós a problémák lényegére világító címmel ellátott, „A béke panaszai” című írásában a béke mint megszemélyesített beszélő számolt be a háború és a békétlenség pusztító következ -ményeiről. Okolta ezért a fejedelmek vérségi és nemzeti önérdekein alapuló, területszerző politikáját, és ezek helyett szorgalmazta a keresztény moralitáson alapuló uralkodói elvek érvényesítését. A háborút teljes mértékben elvetette, szerinte a konfliktusok megoldásának minden más módszere jobb a fegyveres összecsapásoknál. A keresztény uralkodóknak tehát morális kötelessége olyan viszonyokat teremteni, amelyek megelőzik a háborús pusztítást.
A béke iránti vágy Erasmusnál nem kapcsolódott össze konkrét tervezetekkel, nem javasolt olyan konstrukciót, amely törekvéseit a gyakorlatban megvalósíthatóvá tenné.5
A háborúk kiváltásának konkrét tervét fogalmazta meg a 17. század elején Sully grófja (1559–1641), IV. Henrik francia király nagy hatalmú első minisztere. A Habsburgok eu -rópai hegemóniára való törekvéseinek ellenében a politikai tanácsadó azzal az ötlettel állt elő, hogy alakítsanak ki 15 európai állam segítségével egy, a konföderáció6 elveit alkal -mazó szövetséget. Ez az európai szövetség törvényeket alkotna, szabályozná a tagállamok kapcsolatait, és vezetője a tagállamok küldötteiből álló Európa Tanács (Conseil Général de l’Europe) lenne. A konföderáció működtetésében a terv kiemelt szerepet szánt Francia -országnak, aláhúzva a terv eredetét és a mindenkori francia király szerepét. A Habsburg-el -lenes él felfedezhető abban, hogy Sully a Habsburg Birodalom feldarabolását javasolta.
A tervezet tehát megalkotott egy konkrét európai együttműködési konstrukciót, javasol egy intézményrendszert, melyet később többen felhasználtak, koruk sajátos történelmi-politikai viszonyainak megfelelően módosítottak.7