egényen, de szépen éltek a bucsai ta-nyavilágban az emberek. Elbeszélése-ikben soha nem panaszkodtak a régi id kr l. Nem átkozták munkaadójukat a bárón t.
Nem a szegénységr l és a sok munkáról meséltek, hanem egy idillikus korról, amikor minden egy meg-határozott rendszer szerint m ködött, természetesem a megfelel el írások és elvárások betartásával.
Talán mégse volt olyan árnyékos a múlt, miként azt velünk el akarták hitetni iskolai tanulmányaink alkalmával? Mi lehetett a különbség a régmúlt, a múlt és a jelen között? Talán semmi!
A homályból a homályba vezet út miért lenne fejl dés, miért lenne egy új Kánaán?
Persze mindig történik valami. A környezetünk-kel, a családdal, az országgal, a világgal. Száz vagy kétszáz év alatt látszólag minden átalakul, de mintha az ember olyan maradna, mint amilyen volt. Akár-hogy is tanulmányozom a történelmet, nem tudom észrevenni a valós változásokat. Talán a saját telkén önállóan gazdálkodó, s közben persze robotoló jobbágy rosszabb sorsú lett volna, mint a kollektív gazdaságokban lenézett, s társadalmi viszonyaiban is alattvalóként létez termel szövetkezeti tag, vagy a jelenben immár a saját földjét l is megfosztott bér-munkás, vagy a munkanélküli segélyért sorba álló kisember, aki szomorúan látja mint kerül idegen tulajdonba seinek birtoka.
Ha árnyékos volt a múlt, akkor vajon milyen a jelen s vajon mit hoz a jöv ? A múlt az mindig biz-tos, hiszen ami megtörtént, azon változtatni nem lehet, csak letagadni, megmásítani, meghamisítani.
Ha csak az eseményeket soroljuk fel egy közösség, egy falu történetéb l, az még nem mutat meg sem-mit, hiszen az összefüggéseket is látni kell minden történés mögött. Ennyi id távlatából a múlt számos titkát megfejteni lehetetlen, de a töredékekb l is összeáll egy olyan kép, mely híven tükrözi az embe-rek viszonyát egymáshoz, a munkájukhoz, a kenye-rükhöz, s természetesen a földhöz.
A kenyér az élet. A kenyér maga a föld is. A föld, mely munkát ad, itt van velünk, táplál és re-ményt ad. Tehát a föld is maga az élet.
A földet m velni kell akkor is ha az a sajátunk, akkor is ha az a báró birtoka, és természetesen akkor is, ha az egy kollektivizált terület.
Mint láttuk, a Sárrét ezen vidékét a vadvíz or-szágból szakították ki s tették m velhet vé. De a természet soha nem adja meg oly könnyen magát.
Az elhódított földek megszelídítése hatalmas er -feszítésébe került az itt él embereknek. Ezt csak az tudja igazán, aki itt él s aki nap mint nap m veli is
azt. Furcsa ez a föld, ez a talaj: szárazságban ke-mény, mint a szikla, es k után lágy és ragadós, melyt l megszabadulni sokszor lehetetlen. Az m -veli jól a földet, aki vele együtt él, aki ismeri minden egyediségét, különlegességét, aki tudja miként lehet betörni, megtörni és a jó szolgálatába állítani.
Ismerni kell a földet, az abba ültetett növényeket, az id járást, s ezek egymáshoz való viszonyát. Az ember a föld megmunkálásakor a természetet is át-alakítja, környezetét is megváltoztatja. Így válik sajátjává egy terület. De ez nagyon sok id be és még több munkába kerül. Évszázadok tapasztalata volt az, mely ebben oly nagy segítséget nyújtott a pa-rasztságnak.
Többfunkciós g zgép
A pusztaságot árkok szabdalták keresztül-kasul.
Na nemcsak úgy rendszertelenül, hiszen ennek fel-adata volt. Mégpedig az, hogy a tavaszi olvadáskor és nyári záporok alkalmával összegy lt víz ne álla-podjon meg egy alacsonyabban fekv területen.
Ezek a csatorna-hálózatok elvezették a felesleges víz nagy részét a term területr l, így jobban lehetett megm velni a földet akár a tavaszi és szi szántás alkalmával, akár a nyári kapálások idején. A partján növ sás és nád jó volt a tanyasi embernek az ólak befedésére, a nyári id szakban a kapálás végeztével a szerszámok, valamint a kezek és lábak tisztítására.
A föld megm velése régebben csak bivalyok se-gítségével volt lehetséges. Bár a XIX. és a XX. szá-zad a mez gazdaság részére is meghozta a gépesí-tést, még nagyon sokáig szükség volt ezekre a nagyteherbírású állatokra.
Az ipari forradalom hatása a mez gazdaságban teljesült ki, hiszen a föld megm velését l kezdve egészen a termény feldolgozásáig nagy segítséget jelentett az emberiségnek.
A Sárrét nehezen megm velhet földjén is jelentek a speciális gépek, melyek lényegesen meg-könnyítették és gyorsabbá tették az azon elvégzend munkafolyamatokat. Elbeszélések szerint itt Bucsán a szántáshoz egy-egy g zgépet helyeztek el a meg-m velend terület egyik, illetve meg-másik végében. A két masinát drótkötél kötötte egymáshoz, melyre a szántáshoz használatos ekevasak voltak felszerelve.
A gépek beindulásakor az ekevasakat a földterület egyik végéb l a másik felé vontatták, miközben az a megfelel mértékben megforgatta a talajt. Ha átért a másik oldalra, ott megfordították az ekevasakat, s most már visszafelé végezték el munkájukat. A két gépet minden egyes váltásnál párhuzamosan moz-gatták, s így haladtak folyamatosan mindaddig, amíg a kijelölt rész fel nem lett szántva. A szakaszmunka befejezése után a g zgépeket áttelepítették egy má-sik területre s ott folytatódott a munka. A földmunka gépesítése tehát elkezd dött.
Vizsgálati bizonyítvány
A gépek kezelésére azonban szakemberekre volt szükség. A képzés folyamatos volt s a mez gazda-ság egyre több gépészeti ismeretekkel rendelkez embert alkalmazott. A gépészek vizsgálati bizonyít-vánnyal igazolták hozzáértésüket, alkalmasságukat a munka elvégzéséhez, a g zgépek, a lokomobil -ok kezeléséhez. A tanfolyamok alaposak voltak, min-denre kiterjed k, hiszen a kezelésen kívül a javítá-sukhoz is érteni kellett.
A megszerzett Vizsgálati bizonyítvány szövege is ezt tükrözi:
Ezennel hivatalosan bizonyíttatik, hogy: Kós La-jos úr, született 1869 évben Békés megyében, Szeg-halomban, a lokomobil kezel kre nézve el írt vizs-gálatot a mai napon alulírt vizsgáló bizottság el tt jó sikerrel letette.
Kelt Debreczenben, 1900. évi július hó 1-én.
A pecséten olvasható szöveg:
A G ZGÉPKEZEL K ÉS KAZÁNF T K VIZSGABIZOTTSÁGA, DEBRECZENBEN
A gépkezel ket és a gép mellett dolgozó sze-mélyzetet meg is becsülték, ugyanakkor ez egy bi-zonyos kiemelkedési lehet ség volt az addig csak mez gazdaságból él embereknek. A változásokra fogékony fiatalok lelkesen vállalták az új kihíváso-kat s szakmai ismereteiket folyamatosan b vítve egyre jobb szakmunkássá váltak. Ez már az iparoso-dás felé vezet út egyik szakasza volt.
Lánctalpas traktor a bucsai határban A föld m velése, mint látjuk nem volt egyszer feladat. Ha hozzávesszük még az id járás viszontagsá-gait, akkor látjuk igazán ennek a közösségnek az erejét és hitét. Erejét, mellyel a mindennapi munkáját elvé-gezte, és a hitét a szebb jöv kialakításáért. Ezt a nehéz munkát is nagy odaadással és emberi természetükb l adódóan jókedvvel végezték.
Vidám hangulatban történt még a vetés is, mint ahogy ezt Bányai Kálmán írja a galíciai frontról kedveséhez Fehér Jolánkához címzett egyik levelé-ben: Mondjad Sanyi bácsinak, hogy szeretném, ha itt lenne is. A nagyszem es k s r n esnek erre is!
Dalolgatnánk vele, úgy is sokat dalolgattunk vele, mikor együtt vetettünk valamikor.
Igen, az ilyen visszaemlékezésekb l lehet re-konstruálni ezt az id szakot. Képzeletünk szárnyán mi is ott lehetünk a földeken, ahol vidám természet emberek végezték mindennapi munkájukat. Vidá-man, jókedvvel és természetesen a megfelel hozzá-értéssel dolgoztak annak ellenére, hogy bizony nagyon korán keltek. Korán keltek akkor is ha saját földjükre mentek, de f leg akkor, ha az uradalom munkaterületeire igyekeztek.
Keller György, Botlik Gyula, Rózsa Károly, Hudák Gyula, Lép János, H gye Mihály, Keller József, H be Aranka, Kónya Teréz, Molnár Erzsébet, Pléli Aranka, Hudák Mária
Demeter Margit, Lengyel Eszter Mai fejjel elképzelhetetlen, miként tudtak id ben
felkelni a mindennapi fáradalmak után az emberek, hiszen akkor még ébreszt óra se volt a családoknál.
Erre csak a baromfiudvarban szolgáló kakasok volt kiképezve , akik korai kukorékolásukkal adták tudtára a világnak, hogy közeleg a hajnal, ideje elin-dulni. Ezt gondoltam én.
Az igazság, hogy az ébreszt éjjel (vagy hajnal?) kett órakor volt. Nem tévedés és nem rossz az in-formáció. Mindenki ezt mondta, bárkit kérdeztem.
Természetesen egyb l arra voltam kíváncsi, honnan tudták azt, mikor kell felkelni. Mindenki azt mondta:
Csörgött a vekker!
Tehát mindenki beszerezte magának az ébreszt -csörg órát, hiszen e nélkül bizony könnyen elveszt-hette volna munkáját. Annak ellenére, hogy az óra kegyetlenül jelzett minden nap, az emberek már a csörg megszólalása el tt talpon voltak.
Az uradalom területét behálózó kisvasút, a lóré szállította ki a munkásokat a földekre. Jaj volt annak, aki lekéste az indulást, hiszen az már másnap nem is állhatott munkába. Olyan napszámosokat nem szívesen alkalmaztak, akik pontatlanságukkal, felel tlenségükkel bizonytalanná tették egy csapat, egy brigád napi munkáját. A bandagazdák, akik a munkásokat beszervezték, mindig tudták, hogy kikre lehet számítani, ki milyen intenzitással és hozzáér-téssel végzi el a feladatát. Nem is kellett senkit bíz-tatni, mindenki értette a dolgát.
A korai kelés után a falu szélén, a Koczka ház-nál volt a találkozó. Onnan mentek át csapatosan a Mari-majorba. A munka kiosztása még napfelkelte el tt megtörtént. Az intéz k megbeszélték a napi feladatot a bandagazdákkal, akik kivezették az em-bereiket a munkavégzés színhelyére. A napfelkelte már a sorok között találta a szorgosan dolgozó em-bereket.
Kapálók csapata
Nagy felel sség volt rajtuk, hiszen egy gyengébb munkaer kiválasztása több ember megélhetését tette volna bizonytalanná. De ismerték is egymást a környékbeliek úgy emberileg, mint fizikailag.
Tavasztól szig mindig volt feladat az idény-munkások részére, míg a gépállomásokon dolgozók-nak és a majorságokban lév állatgondozóknak egész évre biztosították a munkát.
Csépl munkások Bucsa határában Es s id ben, mikor nem mehettek a nagy sár
mi-att a földekre, akkor a legel n szedték a szamártö-vist, vagy a lóré pályaszakaszát tartották tisztán.
Ésszer en gondoskodott a munka szervezésével megbízott intéz , hogy az alkalmazottak ne lézeng-jenek, és a rosszabb id ben is pénzt kereshessenek.
Minden egyes munkafolyamatnak megvoltak az el írásai, elvárásai. Az intéz k kiadták a munkát a bandagazdáknak, akikkel még az egyezkedés során megbeszélték a béren kívül a határid ket is, majd neki lehetett látni annak elvégzéséhez. A jó munkaszellemet dicséri, hogy sokszor a bandák egymás között versenyeztek, de volt rá példa a csa-paton belüli er fitogtatásra is. Mind a kett csak az elvégzend munka javát szolgálta, hiszen ezáltal könnyebben és vidámabban teltek az órák, a napok.
Aranykalászos Gazdatanfolyam bucsai résztvev i Ne feledkezzünk meg a Bucsán jelent s létszám-ban él gazdákról se. A környéken nemcsak az ura-dalom földjei voltak megm velve, hanem egyéni gazdák is rendelkeztek itt kisebb-nagyobb területtel.
Az sid k óta átvett termelési módszerek és mun-kam veletek alkalmazása nem vezetett mindig ma-gas terméshozamra. A kor szelleme megkívánta, hogy a gépesítés, az új m velési rendszerek ismere-tét mindenki elsajátíthassa. Éppen ezért a községbe dr. Dezsényi Mihály orvos kezdeményezésére bein-dult az Aranykalászos Gazdatanfolyam . Itt a tu-dományos módszerek eredményeit ismertették a fölm vel gazdákkal. A magasabb terményhozam, az ideális vetésforgó, a talajm velés min sége és a mez gazdasági gépek szerepe volt a f téma az el -adásokon. Országos hír , jeles mez gazdászok jöt-tek el adást tartani, magas termelési eredményeket elért gazdák számoltak be munkájukról és ismertet-ték munkamódszereiket.
A bucsai földm vesek is felzárkóztak az ország többi képzett gazdájához. Gazdaságuk szép lassan fejl dött, a földek b termést adtak, a ház körüli állatok húsa ízletesebb lett, a tojás mennyisége és min sége is változott. A jó terméseredmények bol-doggá és vidámmá tették a környék termel it, a falu lakosságát. Az szi betakarítások után báli rendez-vényeken, kisebb-nagyobb összejöveteleken pihen-ték ki egész éves munkájukat. Boldogok voltak.
Boldogságuk több t b l is fakadt. Mai körülmé-nyek között nem tudjuk elképzelni, hogy a minden-napi nehéz és valóban nehéz munka ellenére miért is voltak boldogok, miként tudtak még vidá-man hazamenni, hétvégeken nagyokat mulatni. Ha magyarázatot keresünk minderre, ne feledkezzünk meg arról, hogy apáink, nagyapáink a mindennapos fizikai megterhelést gyerekkoruk óta elviselték s valójában észre se vették.
A szántás, a kapálás, a kaszálás, a cséplés és a többi mez gazdasági munka mely reggelt l estig rájuk várt valóban jó fizikai er nlétet követelt, mely-nek k nagyon is megfeleltek.
Voltak persze gyengébb felépítés ek is, de k is megtalálták helyüket a gazdaságban, a ház körül, a szántóföldön, vagy cselédként, kocsisként esetleg más szakma képvisel jeként az uradalomban, a köz-ség iparosai között.
A mez n és a határban végzett munka valóban egész embert kívánt, de a visszaemlékezések során mindig csak a vidámságot és a szépséget hallottam róla. Arról már régebben is hallottam, hogy a nap-nyugtáig tartó munkából hazafelé menet énekeltek, nótáztak az emberek s olyan vidáman, mintha nem is egy nagyon fárasztó nap után lennének. A bucsai birtokon dolgozó cselédek, napszámosok még ezen is túltettek, hiszen az elbeszélések szerint k még reggel, a munkába menetkor is daloltak, énekeltek.
Ez a vidámság valóban egy szép kort idéz. S mikor rákérdeztem, ugyan miért volt szép ez az id szak, a válasz mindig azonos volt:
Mert fiatalok voltunk és szerelmesek!
Ezt támasztja alá egyik kedvenc versem is. Váci Mihály visszaemlékezése a cséplés szépségét mutatja be A cigánylány cím versében. Ebb l egy részlet:
Egy rég elhamvadt nyáron láttam a cséplések arany porában.
Ment fel a porszín mennybe, Szalmafelh vel görnyedezve.
Az ostorrá font sugaraktól a b re ki-kicsattant olykor.
Ment fel a sz ke kazalra, , a szomorú barna.
Szipogva táncolt a törekben, térdét h s vödrökkel törette.
A pelyvahordó nyele két sebbé csókolta tenyerét.
Ha vágta fel, mintha élne, úgy bomlott vállára a kéve.
És irgalomért a kalászos
rozs-szál mind lehajolt a hajához éj-arca körül olyan t z lett, mint a czesztohovai Sz znek.
A hajába pergett magoknak fényei este felragyogtak, s a kontyára hullt kalász pelyhe fejét éjjel körülderengte....
Ugye milyen szépen lehet elmesélni azt a nehéz és fárasztó munkát, mely a mez n várta az embere-ket? Mint a fenti sorok is olyan jól mutatják, a fiatal-ság a szerelmet, a barátfiatal-ságot vitte bele a legnehe-zebb munkába s így évek múlva természetesen csak ezek az emlékek kerülnek el térbe. Hiába törte fel a vasvilla nyele a nagy munkában a fiatalok
te-nyerét, a fájdalom, a kellemetlenség elmúlt s ma-radt az eltöltött id szak vidámsága s mellette ro-mantikus hangulata.
Milyen széppé lehet tenni egy embert-próbáló nehéz munka emlékeit. A régi id k felelevenítése során a bucsai emberek is hasonló módon meséltek err l az id r l. Nyilván nem a költ szavait hasz-nálták, nem azt mondták, hogy a cséplések arany porában dolgoztak, s a sz ke kazalt se szépsége miatt emlegették. De kiéreztem szavaikból, hogy hasonlóképpen derengenek fel nekik azok a forró nyarak, azok a vidám hangulatú hétköznapok.
Jól esik az otthonról hozott ennivaló
Ez az id szak egységgé kovácsolta a tanyavilágot s a falu népét. Ismeretségek váltak szoros kötelékké, munkatársi viszonyok több évi barátsággá, néha házassággá.
De a vidám hangzavart felváltotta a keser ség, a fájdalom és a mérhetetlen elkeseredettség. Az élet-er s, munkaképes férfiakat elvitték a csatamez kre, idegen földön harcoltak mondvacsinált érdekekért.
A politika megint er sebb volt a józan észnél. A termelés a frontra kiküldött emberek hiánya ellenére is ment a megszokott kerékvágásban, csak éppen más hangulatban. A földeket meg kellett m velni, a jószágokat el kellett látni. Egyre több felel sség és munka szakadt az asszonyokra, s természetesen a gyerekekre is, akik ezáltal jóval el bb váltak feln t-té, s nagyobb felel sséggel végezték munkájukat az iskola mellett.
Mindenki er s volt, mindenki bízott a szebb és jobb jöv ben, hiszen csak így volt értelme a szenve-désnek és a sok fájdalomnak. A harcmez kr l érke-z levelek id nként bíérke-ztatóak voltak, vagyis amíg érkezett levél, addig mindig volt a remény arra, hogy a családf , vagy a családok férfitagjai még vissza-térnek és leveszik a terhet a feleségekr l, anyákról, lánytestvérekr l.
Tudjuk, nagyon sok esetben ez nem történhetett meg. A gyilkos golyók és gránátok, az eltévedt re-peszdarabok végleg átformálták néhány család éle-tét. De az élet megy tovább. Dolgozni kell.
A háború befejeztével az uradalom területét fel-parcellázzák s kiosztják az addig cselédként dolgo-zóknak, a frontról visszatér , megtört embereknek.
Vigasz volt ez és egy új remény, egy új lehet ség egy másfajta életmód megvalósítására.
Az eddig is szorgalmasan dolgozó emberek most már saját földjeiket m velhetik, saját maguk hatá-rozhatják meg mindennapjaikat. Új élet kezd dött a számukra, hiszen a vágyak és elképzelések immár tágabb teret kaphattak. Aki eddig csak cselédként m velhette a földet, most már földtulajdonosként végezhette munkáját, a maga ura volt.
A megalakult földosztó bizottság kimérte a te-rületeket, átadta a legbecsesebb okmányokat az új tulajdonosoknak: a birtoklevelet. Hány ember sze-mében csillogott könny akkor, mikor el ször mond-hatta: ez a föld az enyém és csak az enyém! Tudták, hogy mostantól csak saját magukra számíthatnak, s érezték, hogy ezentúl más lesz az életük, most már a hétköznapok is ünnepek lesznek, hiszen elképzelhe-tetlen álmaikat megvalósíthatják. Nem is akárhol, hanem a saját földjükön. Ekkor egy új jöv t álmodtak maguknak s ennek alapjait próbálták meg lerakni a mostoha körülmények ellenére.
A szerencsésebbek már régebben is vásárolhattak földet maguknak, ha sok-sok munkával össze tudtak gy jteni annyi pénzt. S t, még részletfizetési ked-vezményt is kaphattak. Bizonyíték erre az a néhány okirat, mely még megtalálható egy-két családi irat-tárban.
A bucsai földosztók között ott volt: Kóti Kálmán, Kecse József, Roncsek Mátyás és még mások is.
Persze a gondok csak ezután kezd dtek igazán.
Föld volt, de a m velést el segít állatok, gépek, felszerelések hiányoztak. A gépek egy részét elvitte az el z tulajdonos, az állatokat pedig elvitte a hábo-rú. Az élet azonban nem állhatott meg. Az emberek összefogtak. Akinek ekéje volt, az azt adta kölcsön a másiknak, akinek igavonó állata volt (inkább tehén, hiszen a lovakat a háborúban elvitték) az azt adta oda kölcsönbe. Meg is volt az eredménye ennek a példás akciónak, hiszen az új gazdák földjei nem maradtak megm velés nélkül. N tt a vetemény, érett a gabona, s lassan a ház körül is szaporodtak a gaz-daságban nélkülözhetetlen háziállatok. Malacok röfögése, tyúkok kotkodácsolása, kacsák hápogása mutatta, hogy az emberek újra bíznak a jöv ben.
Boldogok voltak hittek önmagukban.
De hamarosan megint ajkukra fagyott a mosoly.
A fels bb politika újra az emberek helyett gondol-kodott. Ravasz módon szembefordították az ipari munkásokat a földet m vel parasztokkal. A gyá-rakban azt híresztelték, hogy vidéken nagyon jól élnek az emberek, van sok ennivalójuk, de nem ad-ják el senkinek, maguknak tartad-ják meg. A városi munkásokról meg azt terjesztették a falvakban, hogy nem adnak senkinek gépeket, felszereléseket, mun-kaeszközöket, a föld megm velésére, a gazdaság felvirágoztatására, mert inkább külföldre szállítják.
Persze nem mindenki hitt ezeknek a torz híreknek.
Néhányan elindultak a közeli városokba tojással, zsírral, disznóhússal. Nem pénzért akartak túladni rajta, hiszen azzal semmit nem értek volna. Munka-eszközöket: ásót, kapát, ekevasat stb. szerettek volna ezekért kapni. Itt szembesültek a fels politika által gerjesztett problémával. Rádöbbentek, hogy a cél az volt, hogy szembe állítsák a parasztságot a munká-sokkal.
Rózsa Mihály a boldog földtulajdonos Létre is jöttek kisebb üzletek , innen Bucsáról is elindultak Ceglédre, Pestre, Miskolcra, így szép lassan beszereztek maguknak néhány kisegít esz-közt, ami még a gazdaságból hiányzott.
Ennek ellenére fent, a minisztériumban meghatá-rozták, hogy a megtermelt javakból a parasztembe-reknek mennyit kell beszolgáltatni az államnak.
Beszolgáltatni és nem eladni. Tehát ha tetszett, ha nem, az el írt mennyiséget beszedték. Ha kellett er szakkal is. Erre mondták, hogy még a padlásokat is lesöpörték, hogy az utolsó gabonamagot is elvi-gyék a termel kt l.
A beszolgáltatás itt Bucsán is m ködött, hiszen
A beszolgáltatás itt Bucsán is m ködött, hiszen