okumentumok rögzítik mindazt, ami a hiva-talos része volt az egyháznak és a vallásos közösségnek. Azonban az igazi hitéletet ma-guk a hív k élték a mindenkori plébános vezetésé-vel. Nehéz és küzdelmes munkája volt az itteni lel-kipásztornak. A munka, a hív k lakhelyének szét-szórtsága, az emberek hit iránti közönye miatt sok-sok keserves órát és napot szenvedett át a lelkek üdvéért tevékenyked pap. Mivel a település jórészt filiaként funkcionált, így a lelki segélyszolgálat is igencsak nehézkes volt. Az istentiszteleteken való részvétel csak a nagyon hív emberekre volt jellem-z . A régebbi id sjellem-zakról nincs err l pontos lejegy-zés, de vélhet en másképpen álltak a valláshoz az emberek. Ha figyelembe vesszük Szent István kirá-lyunk rendeleteit, mely a templomba járást, a böjtö-lést és egyéb a hitre vonatkozó el írást tartalmaz, máris tisztább képet kapunk. A vallás tiszteletét, a hit megtartását és gyakorlását, s annak minden el -írásának betartását szabályozza Dekrétumában.
Szent István Király Dekrétomainak Második Könyvének els fejezete is ezt hangsúlyozza ki:
A ki g gös kevélységében fenhéjázva, Isten há-zát semmibe veszi, és az Istennek szentelt és Isten tiszteletére a király oltalmának szárnyai alá helyez-tetett javakat becstelenül illetendi avagy azokban elvenni merészkedik, akárki legyen, mint Isten házá-nak megtámadóját és rontóját, rekeszszék ki a gyüle-kezetb l.
A Dekrétum 8. fejezete írja el a vasárnapi isten-tiszteleteken való részvételt:
Ugyan a papok meg az ispánok hagyják meg mindenfelé a falusbiráknak, hogy vasár-naponként az felszólitásokra minden ember, nagyja és apraja, férfia s asszonya, mind templomba menjen, kivéve azokat, a kik a t zhelyet rzik.
Gondok és problémák már a kezdetekt l fogva je-len vannak, de ezeket mindenkor próbálják az ideális keretek közé szorítani. Ezeknek a feladatoknak az el-látására vállalkoztak azok az emberek, akik a papi hivatást választották. Ezt a nehéz szolgálatot már Szent István királyunk a Dekrétumában is elismeri:
4. Fejezet a papok szüntelen és nehéz munká-járól
Tudjátok meg atyánkfiai mindnyájan, hogy min-deneknél feljebb munkálódnak a papok.
1. § Mert kiki közületek a maga terhét hordozza, k pedig a magokét és mindenekét egyen egyen.
2. § Annakokáért, valamint k ti értetek mind-nyájan, ti is azonképen tartoztok érettek munká-lódnotok minden er vel; ugy annyira, hogy ha kell, a lelketeket is rátegyétek értök.
Államalapító királyunk reálisan érzékelte a papi feladat mindennapi nehézségeit, melyek mind a mai napig nem változtak. Éppen olyan küzdelmes egy mai papnak a munkája, mint az a kezdetekben volt.
A bucsai emberek hitéletét híven tükrözi az a Historia domus Christi (Krisztus házának törté-nete) melybe a mindenkori plébános írta le a napi gondokat, az emberek hithez való köt dését s mind-azon eseményeket, ami a plébánián, vagy az egyhá-zon belül történt. Ez az egyházi krónikának is ne-vezhet feljegyzés minden plébánián ott volt mind-addig, amíg az a történelem viharaiban meg nem semmisült. Sok helyen még ma is megtalálható az eredeti kézirat. Édesanyám szül falujában, a Sop-ronhoz közel fekv Csapod plébániáján olvastam eredetiben az 1700-as évek elejét l íródott Historia domus -t. Különleges dokumentum ez, hiszen a kezdetekben még lúdtollal és latinul íródott. Szá-munkra sokszor érdektelen feljegyzések ezek, de mindenképpen a leghitelesebb korrajz, mely nem mindig a vallással foglalkozott, hanem az egyéb hétköznapi történésekkel is.
Fadgyas István plébános
Historia domus nyilván itt Bucsán is íródott már a kezdetekt l. Akkor is, amikor apátságként funkcionált, bizonyára kés bb is, amikor már csak filiaként tartozott Bárándhoz.
A korai dokumentumok nem tudni mely esemé-nyek következtében t ntek el. Több mint valószín török, vagy rác martalócok vandalizmusának esett áldozatul. A kés bbi okmányok sorsa már ismert. A II. Világháborúban az itt elszállásolt orosz katonák az elmondások szerint szétszórták, megsemmisí-tették.
Néhány irat és anyakönyv megmenekült a vandál pusztítóktól, nagyobb része azonban véglegesen elt nt. Nagyon nagy hiány ez a helyi egyház törté-nete szempontjából. Rengeteg kérdésre kaptam vol-na választ ezekben az iratokban. Így most csak né-hány halvány emlékb l meríthetünk.
1971-ben Fadgyas István plébános megpróbálta összegy jteni s leírni mindazt, ami még az emberek emlékezetében megmaradt. Sajnos kevés eredmény-nyel. Mindenesetre ez a feljegyzés szolgál alapul az
egyházközség történetének feltárásában. Köszönet neki azért, hogy ezt a krónikát elkezdte.
Historia domus Christi in Bucsa ab anno 1971.
et retrospectata usque ad fundationem . A latin nyelv címlap után kezd dik a magyar nyelv írás, mely próbálja összegezni a katolikus hitéletet, va-gyis Krisztus házának történetét az 1900-as évekt l.
El szavában így fogalmaz:
Feltétlenül fontosnak tartom sok érdekes esemény lejegyzését. Mert az egyházközség élete nem azonos az egymást követ lelkipásztorok meg-jelenésével elt nésével, helyváltoztatásával
Teljes mértékben igazat adok neki, hiszen az itt él emberek mindennapjai hit és munka határoz-zák meg a római katolikus egyház s azon belül is a közösség életét itt Bucsán.
Maga az egyházközség 1900-ban alakult, de ter-mészetesen el tte is volt itt hitélet. Bucsa ekkor már iskolával is rendelkezik, hiszen a betelepül k lét-számának növekedése magával hozza a kulturális, gazdasági és nem utolsó sorban a vallási fejl dést. A katolikus hív k és a püspökség támogatásával az egyház részére telket vásárolnak, melyre el ször egy iskola, kés bb egy plébániaház is épült. Az isten-tiszteleteket eleinte házaknál, kés bb a felépült is-kolában tartották. Az egy-tantermes, tanári lakással ellátott iskola úgy épült, hogy nagyobb létszám részvételével is lehessen vasárnaponként misézni, imádkozni. A telket 1912. augusztus 12-én vásárolja meg a Bucsatelepi Római Katolikus Egyház (a mai Árpád soron).
A vallást és annak gyakorlását nagyon komolyan vették az emberek abban az id ben akár a katoli-kusokról, akár a reformátusokról van szó. Éppen ezért egy kisebbfajta versengés is adódott, hiszen külön m ködött a katolikus és külön a református oktatás.
Az istentiszteleteken való részvétel is jelent s volt. Az iskola egybenyitott terme mindig megtelt hív kkel. Itt ugyanúgy m ködött minden, mint egy templomban, vagy kápolnában. Itt keresztelték meg az újszülötteket, itt fogadott örök h séget az esküv -re összegy lt násznép el tt az ifjú pár. Imához, litá-niához s minden egyéb egyházi összejövetelre is ide sereglettek a hív k.
Érdekes megjegyzésre bukkantam a keresztelési anyakönyvben. Az olyan gyermeknél, melynél nem szerepel az apa neve csak az édesanyáé, s az is a lánykori nevén, ott a törvénytelen szó kerül be-jegyzésre a keresztelend gyermeknél. Ha viszont az apa a kés bbiek során feleségül veszi az anyát és a gyermeket elismeri sajátjának, akkor ezt az Észrevételek rovatba beírják. Több ilyen bejegy-zés is szerepel. Az egyik ezek közül:
Bucsatelepi születés N. Mihály református uradalmi kocsis, bucsatelep-nagybucsai lakos e gyermeket magáénak ismeri és ennek anyjával róm.
kath. K. Rozáliával Bucsatelepen 1912. április 24-én polgári egybekelését követ , bucsatelepi róm. kath.
iskolakápolnában létrejött egyházi házasságával utólagosan törvényesítette. Lásd a nagyváradi lat.
szert. Egyházm. Hatóságnak1912. nov. 6-án 3864/1912 szám alatt kelt engedélyét a lelkészi le-véltárban 226/1912 sz. a.
A fenti sorokból kiderül, hogy templom híján is-kolakápolna szolgálja a katolikus hív ket. Tehát az anyakönyvi bejegyzések is igazolják, hogy a tanter-meket hétköznap oktatásra, vasárnapokon pedig istentiszteletekre használták.
A feljegyzések szerint 1896-ban még csak 12 katolikus hív élt Bucsán. A falu benépesedése so-rán természetesen ez a létszám folyamatosan növe-kedett.
Els lelkipásztor, Dérczi István segédlelkész volt Bárándról járt át a bucsai hív khöz lelki életük ápolására, valamint az istentiszteleteket megtartásá-ra. Ez bizonyára csak vasárnapi jelenlét lehetett.
Azért valószín , mert az egyház vezetése ügyelt arra, hogy a Tízparancsolatban leírtakat minden hív be tudja tartani, hiszen a vasárnap megszentelésére már Szent István királyunk is törvényt alkotott.
Az els lelkész, aki már itt is lakott s így min-dennap a hív k szolgálatára lehetett, az Gáspár Ist-ván külkáplán volt. már nagyobb aktivitással irá-nyítgatta nyáját. A plébániaház, melyben lakott ép-pen olyan egyszer vályogból épült, mint a többi ház a környéken. Az is lehetséges, hogy még ezekt l is szerényebb és rozzantabb volt, de a célnak megfe-lelt, hiszen fedelet adott a lelkipásztornak, és a hi-vatalos ügyeket is el lehetett itt intézni.
Az új plébánia épülete
Csernay Géza volt a plébániaház következ la-kója. Ha az elbeszélések igazak, nagyon okos ember volt, aki mindent megtett azért, hogy kis egyházköz-ségét még nagyobb színvonalra emelje. Az idejé-ben épült az a plébánia, mely még ma is áll. De en-nek története van, mely egyben utal arra, hogy abban az id ben se volt olyan könny hozzáfogni egy ko-molyabb építkezéshez, már csak azért se, mert a pénzhiány akkor is nagy volt errefelé. Megoldást kellett találni erre. Éppen ezért még egy kis
fur-fangtól se riadt vissza Csernay Géza plébános. Ezt így jegyzi le Fadgyas István 1971-ben:
A legid sebb hívek nevetve beszélik el a meg-valósítás störténetét. 1912-ben, amikor a bucsai els bérmálásra eljött az akkori nagyváradi püspök Széchenyi Miklós, az akkor álló plébánia épületet, mely nyilván elég szegényes volt, a plébános körül-támogatta oszlopokkal, hogy a püspök szívét meg-rendítse a látvány.
A terv bevált, a püspök elrendelte egy új plébá-nia-ház építését. A környék lakói örömmel fogadták ezt a hírt. Az itt él el kel ségek is úgy érezték, hogy ezt a nemes célt nekik is kell támogatni. Az épülethez a téglát Springer Mária bárón biztosítot-ta, ezzel példát mutatva a környékbeli nagybirtokos-oknak, akik kés bb is b adakozók lettek.
Mikor vet dött fel a gondolat egy templom fel-építésére, azt nem tudni. Több mint valószín , hogy az akkori nagyváradi püspökt l gróf Széchenyi Miklóstól származott az ötlet. Vallási intézmény építésében el kel helyet foglal el a f pásztor. Az irányításával és anyagi támogatásával épült a gy ri papnevel intézet és a hozzá tartozó kápolna is, va-lamint az orosházi templom, ahová halála után elte-mették. Itt kell megjegyeznem, hogy a bucsai lom hasonmásaként Monospetriben felépült temp-lom is az hagyatékából valósult meg, mivel akkor már nem élt.
Gróf Széchenyi Miklós püspök nemcsak szóbeli kezdeményez je volt az építkezésnek, de rögtön 10.000 (tízezer) aranykoronával hozzá is járult a költségekhez.
A templom belseje korabeli képeslapon Csernay Géza plébános így méltán lehetett büsz-ke arra, hogy szolgálata idején büsz-kezd dött meg az igazi hitélet Bucsán. Végre méltó helyr l hirdethette Krisztus igéjét, végre igazi templomba járhattak szeretett hívei, végre mindenki méltó helyr l intéz-hette fohászait az Úrhoz, s méltó helyr l szálltak az ég felé a hív k szájából az egyházi énekek ájtatossá-got és szépséget árasztó dallamai.
A templom felszentelését 1914-ben több mint való-szín , hogy a kezdeményez f pásztor végezte, hiszen mindenképpen t illette meg ez a szent feladat.
Csernay Géza plébános nagyon sokat tett hívei-ért, egyházáhívei-ért, a faluért. ..a lelke aranyát beledol-gozta a bucsai egyházközségbe. írja róla Fadgyas István, aki személyesen is ismerte. Kés bb így folytatja feljegyzéseiben:
Élmény volt nála gyónni. Oly lélekbemarkolóan tudott beszélni a b nbánónak Jézus szeretetér l, hogy azt sose lehet elfelejteni. Ugyanakkor megrá-zóak voltak prédikációi is.
A gyóntatószék
Bizonyára prédikációi és az emberekhez való köt dése volt az, amely a hit mellett másodlagosan templomba vonzotta a hív ket. Valami gond azért lehetett az egyházközségen belül, hiszen a templom építésében oly nagy lelkesedéssel részt vev plébá-nos áthelyezését kéri. Ezt az angyali jószív papot végül áthelyezik Gyomára.
Ha végigtekintjük a Bucsán szolgáló lelkipászto-rokat, tapasztalhatjuk, hogy nagyon rövid id t tölte-nek el itt. Nem tudom mi lehetett az oka, de néhány év után mindegyik távozott. A leghosszabb id t éppen a krónikaíró, Fadgyas István töltött el, még-hozzá 21 évet. Rajta kívül ketten voltak itt 10 esz-tendeig, a többiek csak néhány évig álltak Bucsán Isten és a hív k szolgálatára. Munkájuk nem volt könny , hiszen csak apró eredményeket érhettek el.
Ambrus Tibor volt a következ plébános, aki a Jézus Szíve templomban hirdethette az igét. Talán lelkileg szerencsés is volt Csernay Géza, hogy ebben az id szakban már nem volt itt, ugyanis az I. Világ-háború kivetette sarcát erre a kis közösségre is, mi-vel a templom tornyában lév négy harang közül hármat elvittek, hogy beolvasztva és átalakítva a harcoló katonákhoz kerüljön töltény formájában.
Milyen kegyetlen az élet és a politika. A misére, az ájtatosságra hívó harangot olyan célra használják, amit a Tízparancsolat is tilt: Ne ölj! Mi sem vall nagyobb cinikusságra, hogy a nagy népi gyilkossá-gokra éppen a felszentelt templomokból beszolgál-tatott harangokat használják fel. A harangok, me-lyek imára, szeretetre, hitre szólítanak mindenkit, most ártatlan életek kioltására lettek használva. Erre képes a politika, az önzés, a hatalomvágy. De sajnos ez az egész világon így van. Nem az emberek jóin-dulatára támaszkodnak, hanem a felkorbácsolt ér-zelmekre, a fentr l irányított gy löletre.
Hogy Fadgyas plébános szavaival éljek: A dia-dalmámorral indított, de végül nyomorba dönt els világháború elvitte 3 harangját a falunak . Az ép-pen ebben az id ben fejl désnek induló Bucsa gaz-daságát, privát világát, vallási életét tönkreteszi a háború. A hit, az ima és a fohász hozza az embereket a templomba, ahol a távolban harcoló szeretteikért aggódnak. A vigasztalásban nagy szerepe van tehát Ambrus Tibornak, hiszen van napi kapcsolatban hív ivel. Most és ekkor mutathatta meg, mennyire jó pásztor, mennyire tudja lelkileg meger síteni bárányait . Sikerült, bár a sebek még sokáig sajog-tak. Az élet ment tovább.
A torony keresztje a kerítésbe lett beépítve 1924-ben Kovács Rezs volt a plébános, de két év múlva már váltotta is t Tímár Gyula, aki 1926 és 1931 között szolgálta a bucsai híveket. Az ideje alatt történt egy baleset, (1929-ben) amikor is egy nagy vihar a templom tornyából letépte a keresztet.
A kegyetlen id járás megrongálta a falu házait is, de a kereszt lezuhanása megdöbbentette a híveket.
Szakembert hívattak, aki 100 peng ért újra vissza-helyezte eredeti helyére.
Kovács József tanulmánya és Fadgyas István naplójegyzete itt ellentmondásba kerül. Ugyanis utóbbi Borbás Pál plébános idejére teszi a kereszt lezuhanását. A szolgálati id k dátuma szerint azon-ban a fent leírtak a helytállóak.
Borbás Pál idején is történt beruházás, hiszen ek-kor vettek egy harmóniumot 2000 peng ért. Nagyon sokáig ez kíséretére az énekl hív ket a szentmisé-ken egészen 1974-ig, amikor kicserélték egy mo-dernebbre.
Az els világháborút követ Trianoni-seb vegyes indulatokat gerjesztett a magyarságban. Ezt a bi-zonytalanságot és visszafojtott dühöt aztán a politika újból és újból a saját céljaira fordította. Az egyház-nak ezért nehéz volt olyan utat mutatni, mely mentes minden er szaktól és széls ségt l. A két világhábo-rú között kezd kialakulni a kommunista gondolkodá-si mód, mely tulajdonképpen az orosz hadifogságból hazatér k és az 1919-es diktatúra alatt hatalomra került lumpenek gerjesztettek és terjesztettek. Id n-ként sajnos látványos sikerekkel. Mindez a II. Vi-lágháború után csúcsosodott ki, hiszen akkor már megfelel táptalajt biztosított a megszálló (bár fel-szabadítónak aposztrofált) szovjet hadsereg.
A vallási vezet k itt Bucsán de bárhol az or-szágban is soha nem voltak se kizsákmányolók, se népnyúzók, inkább a szegények és elesettek támo-gatói. Mégis az els cselekedetük az volt a friss ha-talmi embereknek, hogy a vallást hirdet , vagy gya-korló embereket megalázta, börtönbe zárta, életüket lehetetlenné tette. Sajnos ez itt se volt másképp.
Angyali szelídség és igen türelmes ember volt Séber András atya, aki 1945-1947 között volt plébá-nos Bucsán. Ha felbosszantották, akkor se veszeke-dett vagy kiabált, csak elpirult, mert magába fojtotta dühét. Ezt a jóságos embert próbálta megalázni a felhergelt emberek csoportja, egy Kardos nev em-ber vezetésével. A fellázított emem-berekkel ki akarta vezettetni a rétre legelni, mondván, hogy ezt ér-demli. Talán éppen ez lett volna a köszönet azért, hogy ket és gyermekeiket a jóra, a szeretetre és a hitre tanította? Hivatásának szépsége oly mértékben zavarta az új rend képvisel it, hogy eltávolítására, mint látjuk semmilyen eszközt l nem riadtak visz-sza.
A felbujtott tömeg el is indult a plébánia felé, élükön a hangadó Kardossal. Nem tudni mi lett vol-na a végkifejlet, ha nem akad egy bátor katolikus ember, aki a feldühödött csoport elé mert állni, aki oly meggy z en és ügyesen tudott az emberek lelké-re hatni, hogy azok végül elálltak ördögi tervükt l.
Jánosik György bátor és vakmer volt, hogy a tömeg lecsitítására vállalkozott. Mindenesetre példaérték volt a tette. Az eset azonban nagyon mély sebet ha-gyott a lelkipásztorban, és a hív kben egyaránt. A megfélemlítés miatt távozott Séber atya Bucsáról, de
híveit itt hagyta, akik továbbra is ebben a légkörben éltek, gyakorolták s vallották hitüket. Hívei nagyon szerették t. Ez abból is kit nik, hogy amikor 1947 januárjában katolikus lányok számára lelkigyakor-latot tartott Füzesgyarmaton, akkor a körösladányi, valamint a szeghalmi lányokkal együtt a bucsaiak is szép számmal vettek részt.
Az indulatok évek múlva is a felszínre törtek, bár id vel minden elhomályosul. De vannak olyan se-bek, melyek id nként felszakadnak s újra fájdalom-mal tölt el bennünket.
Kereszt Jézus Szíve domborm vel a plébániaépület falán
Vannak azonban olyan események, melyek re-ménnyel és megújult hittel tölti el az embereket.
Ilyen volt Révész István plébános ideje alatt az a nemes kezdeményezés mely egy új, egy nagyobb harang öntésére indult. Mivel csak egy kis harang a lélekharang maradt meg a templomban az I. Vi-lágháború után, úgy gondolták a hív k, mégis csak úgy ill , hogy egy mélyebb hangzású, egy nagyobb hanggal bíró, tekintélyesebb harang illeti meg kö-zösségüket. Megbízást adtak Szlezák László arany-koszorús harangönt mesternek az új harang elké-szítésére. Az adományozók neve szerepel a kiöntött harangon, hiszen ezzel hozzájárultak ahhoz, hogy minden nap délben és a szentmisék el tt megszólaló harangszó jelezze a kereszténység jelenlétét vilá-gunkban s itt Bucsán is. A 87 cm átmér j harangon a következ szöveg olvasható:
ISTEN DICS SÉGÉRE, JÉZUS SZENT SZÍVE TISZTELETÉRE ÖNTÖTTÉK A BUCSAI RÓM.
KAT. EGYHÁZKÖZSÉG HÍVEI AZ ÚRNAK
1948. NAGYBOLDOGASSZONY ÉVÉBEN.