itünk mindenkor útmutatóul szolgál minden-napjaink küzdelmében. Sokszor ad er t, hogy elviselhessük a megpróbáltatásokat, mindig megnyugtathat egy-egy rövid ima, vagy fohászko-dás. Jó érezni, hogy egy tiszta és er s közösséghez tartozunk, akikkel egyazon eszméket vallunk. A hitélet azonban sok-sok gonddal jár. Nem elég Is-tenhez fohászkodnunk, nekünk kell megoldanunk a saját és egyházközségünk problémáit.
Gyönyör és példamutató az a hatalmas er fe-szítés, mellyel létrehozták a bucsai református egy-házközség önállóságát is jelképez templomot. Ház-ról-házra, tanyáról-tanyára jártak a kezdeményez k, hogy a katolikusok után nekik, reformátusoknak is legyen egy templomuk s végre ne az iskolaépületben gy ljenek össze az istentiszteletekre. Nemcsak bucsaiak segítették adományaikkal a templom fel-építését, hanem a környez települések lakói is. Ami meglep , a református hív k mellett katolikus embe-rek is segítettek a gy jtés során, de leginkább az építés folyamán. Egymást segítve, összefogással épült meg a református templom Bucsa f utcáján.
Sok id telt el, amíg ez az örömteli pillanat bekö-vetkezett.
Az anyakönyvi bejegyzések szerint a környez tanyavilágban él bucsai emberek a körülményekhez képest folyamatosan gyakorolták vallásukat. Bár önálló templomuk nem volt, de mint filia, a karca-gi egyházhoz volt csatolva. Az anyakönyvezést azonban nem mindig itt végeztették el, hiszen akinek Füzesgyarmat volt közelebb, az oda ment gyermekét megkeresztelni, ott fogadott örök h séget választott párjának s amikor az Úr magához szólította, az itteni temet ben lelt örök nyugodalmat. De ez így volt a környez településekkel is. A szerteágazó anya-könyvezés miatt többek között ezért is nehéz felkutatni a bucsai slakosokat. Füzesgyarmat, Szeghalom, Dévaványa, Karcag, Szerep anyaköny-vei rzik a bucsai emberek neanyaköny-veit, foglalkozásukat, vallási hovatartozásukat.
A Bucsáról készült egyik tanulmányban az ol-vasható, hogy a tanyavilágban szétszórt lakosság az 1880-as években kezd betelepülni a jelenlegi terület-re. Ez valóban így van, hiszen az anyakönyvekben ebben az id szakban egyre s r bben találkozhatunk a Nagy-Bucsa Újülés megnevezéssel, mint lakhely-lyel, bár már 1861-ben is olvashatjuk a dévaványai halotti anyakönyvben az Újülés bejegyzést1. Nyilván itt is err l a területr l van szó, hiszen
elképzelhetet-1 Legközelebb 1892-ben a füzesgyarmati anyakönyvben talál-kozhatunk az Újülés település megnevezéssel.
len, hogy a környéken máshol is alkalmazták, más-hol is használták volna ezt a nevet.
Bucsa, mint az ország többi települése is, roha-mosan fejl dik. A nagymérték betelepülések, a községbe való beköltözések egyértelm vé teszik egyes intézmények, hivatalok megalakulását, létre-jöttét. A közösséget össze kell fogni, közigazgatási-lag, vallásiközigazgatási-lag, oktatási szempontból, valamint me-z game-zdasági, ipari és kereskedelmi vonalon is.
Bár nem alakul ki egy gazdag paraszti vagy pol-gári réteg, mégis felt n a fejl dés, hiszen a házak gombamód szaporodnak, a keresked k sorban nyit-ják üzleteiket, az iparosok folyamatos szolgáltatá-sukkal segítik a lakosságot.
Ilyen körülmények között természetes a vallás er södése a katolikusoknál és a reformátusoknál egyaránt. Az oktatás Németh Lajos községi tanító kezdeményezésére indult, míg a református isten-tiszteletek Kovács Károly füzesgyarmati lelkész közrem ködésével valósulnak meg. Az egyházi szolgáltatások alkalmanként állandó lelkész hiá-nyában a tanítókra hárult.
Természetesen nem helyettesíthették mindenben ket, de közös imádságokat szerveztek az iskola épületében, temetések alkalmával k búcsúztatták a halottakat imádsággal, énekszóval, prédikációval.
Németh Lajos mellett ott van segítségképpen a má-sik két tanító is: Vargha Károly és Koppányi György. Kés bb Császár Károly tanító lett a hitélet meghatározója s irányítója, akit sokban segít az uradalmi tiszttartó, Rákóczi Lajos. f gondnokként tevékenykedik mindaddig, amíg hivatása más helyre nem vezérli. Az munkáját folytatja Bucsa községi jegyz je, Egyed Ignácz.
Ezek a személyek nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a gyülekezet ne csak reményekben, hanem hitben is meger södjön, hiszen a hív k létszámának gyarapodásával nagyobb biztonságban érezhették magukat környezetükben.
Miért volt szükség a biztonságérzetre? Mert a vallási különböz ség miatt a katolikusokkal szem-ben mindenkor kisebb csatákat vívtak. A vallási másság meghatározta mindennapi életüket is. Mai viszonylatban már furcsának t nik ez az ellentét, de abban az id ben még a vegyes-házasság is nagyon ritka volt.
A versengés ezért talán még természetes is volt.
Valamilyen szempontból túl akarták licitálni a másik felekezetet. Éppen ezért az oktatás volt az els , mely-ben ezt meg lehetett valósítani, hiszen mindkét fele-kezetnek külön tanítói, külön iskolaépületei voltak.
Református templom képeslapon (a kép baloldalán a harangozó háza, a jobboldalon a gyülekezeti ház) Ebben az id ben a hív k adományaiból tudott
minden egyház ingatlant vásárolni, s ebb l az ado-mányból volt képes iskolát, imaházat, templomot építeni s t lelkészt illetve papot tartani. A refor-mátus egyháznak volt megm velhet földterülete is, ez 39 kataszteri hold volt.
1905-ben a református iskolák létesítése után végül sikerült telket vásárolni, ahová lelkészlakot, majd templomot szerettek volna építeni. Bucsa refor-mátus gyülekezete a békés-bánáti egyházmegyéhez tartozott. Innen került át a heves-nagykunságihoz,2 így a karcagi egyház biztosította a lelkészi szolgálatot.
Hosszú ideig a karcagi segédlelkészek jöttek át Bucsára a lelkészi teend k elvégzésére. Az áldásos tevékenységük tartotta és er sítette a hitet termé-szetesen a tanítókkal karöltve , az akkor már Bucsatelepnek nevezett községben.
A lakosság létszámának növekedése arra kész-tette az egyházi elöljárókat, hogy a leányegyházból anyaegyházat hozzon létre. Ez 1912-ben történt meg hivatalosan is. Az eseményr l a Nagykunság cím karcagi újság számol be 1912. augusztus 18-án megjelent számában. A cikk címe: A bucsatelepi református leányegyház ünnepe . Ebb l egy részlet:
Az elmúlt vasárnap Gy ry Lajos hevesnagy-kunsági egyházmegye esperese és Madarász Imre felügyel lelkész kiszálltak Bucsatelepre, hogy a
2 Évek múlva (1952) újra a Békési Egyházmegyébe térnek vissza.
leányegyház anyásítását a presbitériummal elfo-gadtassák. Az esperest, akit a felügyel és helyettes lelkész Hemz Lajos f gimnáziumi tanár, Hajdú Béni kurátor és Poócs Kálmán tanító kísért ki, a presbitérium tagjai Egyed Ignác f gondnokkal az élen a községházán nagy lelkesedéssel fogadták.
Délel tt istentisztelet volt, melyen Madarász Imre prédikált; beszédében buzdított, hogy építsenek templomot az Isten dics ségére. Istentisztelet után gy lés volt, melyen a helyettes lelkész, Fias Kálmán a presbitérium nevében üdvözölte az esperest és felügyel lelkészt és megköszönte nekik az egyház iránti atyai szeretetüket, és kérte ket, hogy azt kü-lönösen most mutassák ki a bucsatelepi református egyház iránt. A presbitériumi gy lés az esperes és a felügyel lelkész buzdítására egyhangúlag kimondta, hogy az anyásítás, illetve az önálló lelkészség felál-lítása ügyében leküldött kultuszminiszteri feltételeket elfogadja. A lelkészi fizetésre az évenkénti 800 nát megadja. S t kimondta azt is, hogy 20.000 koro-na t ketörlesztési kölcsönt kér az Egyetemes Kon-ventt l, hogy a templomot is minél el bb felépíthes-sék.
Ebb l kit nik, hogy már itt eltervezték a temp-lom felépítését, s t a kezdéshez szükséges alapt két megigényelték az Egyetemes Konventt l. A szándék és a lelkesedés immár megvolt, már csak a kivitele-zés volt hátra. Ehhez azonban még sok mindent meg kellett tenni. El ször is saját lelkipásztorra volt szüksége a közösségnek, hiszen kellett egy olyan
vezet , aki a hit terjesztése és oktatása mellett szer-vez ként is odaáll a gyülekezet élére.
1913 volt az az esztend , amikor végre saját lel-készt választhattak maguknak. Bucsai3 László volt az els lelkész, melyet a hív k maguknak választot-tak. Érdekes és figyelemre méltó, hogy az els lel-kész neve megegyezik a településével. Nyilván va-lamelyik sének lehetett köze Bucsához, hiszen csakis így vehette fel az illet ezt a nevet. Bizonyára innen származhatott ez a régi rokon.4
A református templom egy régi üdvözl lapon Végül a település nevét visel lelkész volt az, aki a templom építését szorgalmazta, majd végül azt meg is valósította. Nyilván lendületet adott neki az el bbiekben megemlített hitközösségek közötti ver-sengés is, mert éppen ekkor épült fel a római katolikus templom. Az 1914-ben felszentelt katolikus templom ösztönözte a reformátusokat is egy saját templom épí-tésére. Azonban hosszú id nek kellett még eltelni, hogy a szép tervek valóra is váljanak.
Bucsai László, mint az els önálló lelkész és mint a templom épít je szolgálatát a Zsoltárok Könyve 24:9 alapján végezte, mely így hangzik: Ti kapuk,
emeljé-3 Több helyen y végz déssel írták a nevét, de maga aláíráskor i végz déssel szignózott, tehát ezt az írásmódot tekinthetjük hitelesnek.
4 Kutatásaim során például Dobozon, az ottani anyakönyvben találkoztam több Bucsai nev személlyel.
tek fel fejeteket, és emelkedjetek fel örökké való ajtók, hadd menjen be a dics ség királya!
A lelkészek évenként összeállították az évi misz-szió munkarendjét, ezzel is segítve önmaguk mun-káját s a presbitérium elé terjesztve a hív k is meg-ismerhették azt. A hét minden napjára meghatároz-ták a tennivalókat, így az egységes rendbe szedett program szerint tudta elvégezni tevékenységét a lelkipásztor.
1949. október 31-t l 1950. március 15-ig terjed id re a missziómunkarendje. El terjeszti Tóth Kálmán lelkész.
Hétf n délután 6-7-ig fiúk részére vallásos el adás.
Vezet , a lelkész.
Kedden délután lányok részére 45ig vallásos el -adás. Vezeti, a lelkész és foglalkozik velök a lel-kész neje is.
Szerdán este 6-8-ig mindenki részére vallásos estély.
Vezeti a lelkész. Ifjúsági tagok és iskolás gyerme-kek szavalnak.
Pénteken délután 6-7-ig mindenki részére bibliaóra.
Vezeti a lelkész.
Vasárnap délutáni istentisztelet után ha nagy hi-deg nincsen gyermekek részére vasárnapi is-kola és gyermek-istentisztelet.
Állandó beteglátogatás.
Havonta egyszer házi-istentisztelet.
A missziói el adó beszámoló során kéri a pres-bitériumot, hogy hassanak oda, hogy a gyermekek minél nagyobb létszámmal vegyenek részt az isten-tiszteleteken és a vasárnapi iskolában.
1949. október 12-én egyházlátogatáson itt járt Nagytisztelet Gaál István esperes. Az megállapí-tásai híven tükrözik a kor vallási gondjait és problé-máit. Értékelésében kijelenti, hogy az egyházközség élete általában rendben van. (Ez az általában kife-jezés azt jelenti, hogy azért vannak megoldásra váró feladatok.)
A küls élet rendje azt mutatja, hogy nagyobb hi-bák a bels életben nincsenek. Mindenesetre szeretettel kérem és intem els sorban presbiter testvéreimet, hogy életükkel, magatartásukkal jó példát mutassanak a gyülekezetnek: igazi rállók legyenek.
A Nagytisztelet Gaál István esperes szavai jel-zik, hogy a vallási élet, mint az erkölcs és a lelki tisztaság hordozója bizony veszélyben van. Az emberek gondolkodásmódja megváltozott. Az élet nehézségei, kudarcai elfordítják az embereket Isten szolgálatától. A vallást gyakorló emberek is problé-mákkal küzdenek, s egy bizonytalan lét veszélybe sodorhatja a gyülekezetet.
Az esperes aggodalommal vizsgálja az adófizetés-r l szóló jelentést. Az egyház fennmaadófizetés-radása csak akkoadófizetés-r lehetséges, ha a hívek adóikkal ezt anyagi vonalon is er sítik. Mivel felülr l jöv támogatás nincsen, így a hív k támogatásától függ az egyház, s annak vezet jé-nek a léte is. A Nagytisztelet esperes szavaival:
...sokan nem teljesítik kötelességüket, nem gon-dolják meg azt, hogy Istennek adják azt abból, amit nekik Isten adott.
A Kisbucsán él Mészáros Sándor 1937. évi egy-házadójáról szóló átvételi elismervénye A vizsgálat során kiderült, hogy a bucsai egyház-községben tíz éve nem volt tisztújítás. Ezért felhívja a figyelmet arra, hogy a lehet legrövidebb id n belül ez történjen meg. Szigorúan szem el tt kell tartani azt, hogy ki választható meg presbiternek.
Presbiter csak az lehet, aki példát szolgáltat temp-lomba járásával, Úrasztalához járulásával, magán- és családi életével, hitével, áldozatával és h tlenséget nem követett el egyházával szemben. Ezt els sorban mindenki önmagáról állapítja meg és ha azt érzi, hogy ezeknek a feltételeknek nem felel meg, akkor nem vállalja el a tisztséget. A tisztújítás jelent s esemény az egyház életében, tehát felel sséggel kell hozzáállni, s a jöv t szem el tt tartva kell dönteni.
A Nagytisztelet esperes az alábbi szavakkal szól az egyház tisztségvisel ihez:
Szeretettel köszöntöm Zsombok György f gond-nok urat, az egyház hosszú esztend k óta els világi vezet jét. Z. Nagy Lajos gondnok urat az egyház gondos és pontos számadóját. Csekey Tibor kántor urat, akihez meleg szeretetem köt, de akit kötelez édesatyja h sége és áldozata. Köszöntöm az Egy-házközség öreg Harangozóját, aki olyan nagy sze-retettel végzi szolgálatát. Köszöntöm presbiter test-véreimet és családjukkal együtt kérem reájuk Isten gazdag áldását. Végül köszöntöm a gyülekezet lelki-pásztorát és munkájára Isten áldását kérem...
...Szemébe nézek presbiter testvéreimnek, kezöket megszorítom s azzal búcsúzom, ha reá bízzuk ma-gunkat a mi Atyánkra, Istenünkre, akkor nyugodtan és boldogan nézhetjük napjaink múlását és abban életünk jövend jét. Legyen dics ség Istennek!
Az esperes által jelzett id szer tisztújítás 1949.
december 18-án megtörtént. Az eseményen 178 egyháztag volt jelen, akik javaslataikkal és szavaza-taikkal megválasztották az új tisztségvisel ket. 12 évre választottak presbitereket és pótpresbitereket.
3-3 évre pedig f gondnokot és gondnokot. A köz-gy lés eköz-gyhangúlag választotta meg f gondnoknak Zsombok Györgyöt, gondnoknak pedig Z. Nagy Lajost.
1951. január 28-án a bucsai református egyház presbiteri gy lése megválasztotta az egyházkerületi f gondnokot. Az ekkor készült jegyz könyv szerint az egyházkerületi közgy lés elrendelte az egyházke-rületi f gondnoki tisztség betöltésére a szavazást. A presbitérium egyhangúan Erdei Ferenc földm velés-ügyi minisztert választja meg a f gondnoki tisztség-re.
Mivel az egyház nemcsak lelkiekb l él mint az el z ekben már említettem bizonyos javadalmak, anyagi támogatások szükségesek. A református egy-háznak is vannak földjei, melyen tisztességes föld-m ves föld-módján terföld-melnek. Az itt föld-megterföld-melt terföld-mé- termé-nyek eladásából és a hív k adakozásából tartja fenn magát az egyház, hiszen mindennapos kiadások itt is vannak: épület-karbantartás, f tés, lelkészlak fenn-tartása, lelkész fizetése, a harangozó illetménye, a templom t zbiztosítása stb.
Bucsán nem volt központilag meghatározott adó-kivetési kulcs. A református egyház a saját fenntar-tására a hívekt l földjük arányában kért hozzájá-rulást. Minden földtulajdonostól 1 Ft-ot kataszteri holdanként. A keresked kt l és iparosoktól 10-10 Ft-ot szeretett volna kapni. Ezek a pénzek azonban nem úgy folytak be, ahogyan azt az egyházi elöljá-rók szerették volna. A templom gondnoka bejárta a falut és a környez tanyákat, hogy az egyházadót beszedje. Látogatásai során el fordult, hogy egyet-len forint nélkül tért vissza egész napos körútjáról.
Szerencse, hogy a lelkészi és az egyházi földek ja-vadalmaiból valamennyi pénz befolyt, így a költsé-gekre némi fedezet azért volt. Jó gazdaként kellett kezelni az egyházi földeket is, hiszen ennek bevétele tudta biztosítani az egyház folyamatos m ködését.
A bucsai református egyház 1948. évi számadá-sa:
Bevétel Kiadás Maradvány
5.842,76 Ft 5.840,22 Ft 2,54 Ft Búza
A bucsai református egyház 1949. évi számadása
Bevétel Kiadása Maradvány
Az egyházi szolgáltatásokat is külön tételenként kellett kifizetni a lelkésznek illetve a kántornak. Így az esketési és temetési stólát is tételesen kifizették.
Mivel pénz nem állt rendelkezésükre, így ez is ter-ményben történt. Így például a meghatározott teme-tési stóla 300 Ft volt, ezt 10 métermázsa búzával váltották meg. (Ezek szerint a búzának 30 Ft volt mázsája!). Ez a kiadás is megterhelte az egyházat, így arra az elhatározásra jutott a presbiteri gy lés, hogy a stóla pénzt ne az egyház fizesse ki a lel-kész és a kántor részére, hanem az, akinek a részére történik a szolgáltatás. Meghatározták, hogy ezekért a szolgáltatásokért mennyit kell fizetni:
Keresztelési stóla: tetszés szerint.5
Esketési stóla:lelkésznek 15 Ft, kántornak orgoná-lásért 10 Ft.
Egyszer temetés: lelkésznek 20 Ft, kántornak 10 Ft.
Prédikációs temetés: lelkésznek 30 Ft, kántornak 15 Ft.
A teljesen vagyontalanok stólát nem kötelesek fizetni!
Az egyházközség szegénysége köztudott, de se a hív k, se az egyház nem tudta ezt megváltoztatni.
Az emberekb l lassan kezdett kikopni a hit és az egyház iránti elkötelezettség. A megváltozott politi-kai körülmények se kedveztek a hív embereknek. A munkahelyeken a pártfunkcionáriusok burkoltan de néha nyíltan is támadták a klerikális reakció förtelmes csökevényét , vagyis a hív embereket.
Ezért a vallásos emberek is lassan eltávolodtak hi-tükt l. Az a kevés mondhatjuk úgy is, hogy ma-kacs ember, aki megmaradt hitvallásánál, nem tudta fenntartani az anyagi nehézségekkel küszköd egyházát.
Az el z ekben megtudhattuk, hogy milyen kis vagyonnal, minimális bevétellel kellett beérnie a bucsai református egyháznak, s annak szolgálatára rendelt egyházi szolgáknak .
A szegénység még elviselhet a kevéssel, de a nincs már a legvégs pont a kétségbeesés el tt. Ilyen lehetett az az esemény, mely 1952. október 19-én került jegyz könyvi rögzítésre. A 84. számú esperesi körlevélr l van szó. Ebben arról értesítik a hív ket, hogy adott év november 1-én Békéscsabán egyház-megyei közgy lés lesz. A Nagytisztelet Esperes nyomatékosan felhívja a presbiterek figyelmét arra, hogy erre az összejövetelre nem lelkészi jelleg képvisel ket okvetlenül küldjenek ki. S itt jön a szomorúnak mondható bejegyzés, mely híven tük-rözi a egyház anyagi helyzetét miszerint: az egy-ház pénztára teljesen üres, de még kilátás sincsen arra, hogy a gy lésre kiküldöttek útiköltsége bizto-sítva legyen. A presbitérium tagjainak pedig annyi sokféle gondja, baja van, hogy bármennyire is sze-retnének néhányan a közgy lésen részt venni, de 70-80 Ft békéscsabai személyenkénti autóbusz útikölt-séget nem tudnak a magukéból el teremteni. Éppen azért bár nagy sajnálattal, de a presbitérium úgy határozott, hogy a közgy lésre nem lelkészi jelleg képvisel t nem küld. 6
A fenti sorok nemcsak azt mutatják, hogy sze-gény az egyház, üres a pénztára, hanem azt is, hogy a hív k még ennél is szegényebbek, s a
megtisz-5 Nyilván azért nem határoztak meg erre egy határozott össze-get, hogy az újszülöttek megkeresztelése során az egyház sorai-ba történ felvétel ne terhelje meg a szegényebb hív ket, s így ez ne riassza el ket ett l az eseményt l. Az 1952. október 19-én készült jegyz könyvb l idézett szöveg.
6Az 1952. október 19-én készültjegyz könyvb l idézett szöveg.
tel meghívásnak nem tudnak eleget tenni, bár-mennyire is szívükön viselik egyházuk sorsát, kö-zösségük képviseletét.
(Itt kell megjegyeznem, hogy pénzhiány miatt az 1953-ban tartott békéscsabai közgy lésre is csak a lelkészt tudják képvisel ként elküldeni!)
Nemcsak az anyagi dolgok hatnak ki az egyház életére. Az ország mindenkori politikai, közigazga-tási intézkedéseit is mindenkor figyelembe kell ven-ni. Alkalmazkodni kell a fels bb hivatalok szabá-lyaihoz, hiszen az egyházak alárendelt szerepet képviselnek az ország bels hierarchiájában. Ezt példázza a következ intézkedés is:
1952. március 30-án felvett jegyz könyv szerint a bucsai presbiterek a Heves-Nagykunsági Egyház-megye Nagytisztelet Esperesének 487/1952. sz.
leiratát tárgyalják s annak ajánlását szavazzák meg.
Ez tartalmazza azt az igényt, hogy az egyházmegye területe egybeessék a közigazgatási (állami) megye területével. A bucsai egyházközség Békés megye területén fekszik, viszont a Szolnok megye területén lév Heves-Nagykunsági Egyházmegyéhez tartozik.
A célszer ség azt kívánja, hogy a régi egyházme-gyéb l kiválva a Békési Egyházmegyéhez tartozzon.
A presbitérium egyhangú névszerinti szavazással elhatározza a régi egyházmegyéb l való kiválását, ugyanakkor tisztelettel kéri a Fels bb Egyházi Ható-ságtól ennek, valamint a Békési Egyházmegyébe történ felvételének jóváhagyását.
1952. július 13-án tartott presbiteri gy lésén a helyi lelkész, Tóth Kálmán bejelenti, hogy a Békési
Egyházmegye Esperesének 427/1952. sz. alatti érte-sítését, amely szerint a Bucsai Egyházközség 1952.
július 1-t l kezdve a Békési Egyházmegyébe tarto-zik.
Pénz nélkül az egyház se tud m ködni, bármeny-nyire is támogatják a hív k. Vannak olyan esemé-nyek, melyek teljesen függetlenek a vallástól, de nem függetlenek annak résztvev it l. Nézzük az
Pénz nélkül az egyház se tud m ködni, bármeny-nyire is támogatják a hív k. Vannak olyan esemé-nyek, melyek teljesen függetlenek a vallástól, de nem függetlenek annak résztvev it l. Nézzük az