ucsa, mint lakott terület régóta létezik. Érde-kes, hogy ez a legrégebbi elnevezés többször változik az id k folyamán, míg végül újra ezen a néven szerepel és éli önálló életét. Amíg mai állapotát elérte, bizony nagyon sok érdekes dolog történt az itt él emberekkel, de magával a telepü-léssel is.
Az 1903-ban megjelent Békés vármegye közsé-gei és egyéb lakott helyei hivatalos neveinek jegyzé-ke c. kiadványban1 az alábbiakat olvashatjuk Bucsatelep (eddig Bucsa néven) szerepl település mellett az alábbi puszták, telepek, majorok és egyéb lakott helyek voltak még:
Nagybucsa, Kisbucsa, Kiritó, Bogárzó, Rakonczás, Divikizug2, Nagyperjés, Kisperjés, Tót-sziget, Kisállás, Veresmajor, Vettrét, Nagymonostor, Kismonostor, Farkassziget, Kertészsziget, Görbeszi-get, Akasztó, BarnasziGörbeszi-get, Vargapál, Nagyhagymás, Kishagymás, Gara, Papsziget, Macskás, Sársziget, Vargazug, Pázmán, Hosszúsziget, Csárdakert, Kiscsikér, Nagycsikér, Kunérkert, Csukakert, Kecs-kés, Kátasarok.
36 kisebb-nagyobb település, amely néhány ki-vételével a régi Bucsa-Puszta területén volt, lakói nagyrész a jelenlegi Bucsa területére költöztek s élnek itt leszármazottaik mind a mai napig. Fontos ez a kutatás szempontjából, hiszen a régi anyaköny-vekben, ahol születés, házasságkötés, halálozás rögzítve lett mindig bejegyezték a lakóhelyet is, s bizony nem mindig Bucsát, vagy Bucsa-pusztát diktáltak be, hanem a saját majorjuk, pusztájuk ne-vét. Így az anyakönyvi kutatások alkalmával a felso-rolt 36 településnévre kell odafigyelni, ami bizony nem is volt olyan könny feladat.
A Mesél térképek fejezetben található térké-pen, mely a III. katonai felmérés alapján készült, megtalálhatók ezek a tanyák, majorok, s t még az épületek is jelölve vannak, tehát megállapítható az, hogy hány család élt az adott környezetben. Az, hogy milyen körülmények között éltek, arról meg-közelít pontossággal a halotti anyakönyvek mesél-nek és részben a születési anyakönyvek is. Az utóbbiak annyiban, hogy itt feltüntetik a halva szü-letett csecsem ket, mely sajnos elég nagy számban fordult el ezen a vidéken. A Halotti anyakönyvek már pontosabb adatokkal szolgálnak. Ezekb l pon-tosan megtudhatjuk, mely családból hány gyermeket ér korai halál, éppen az életkörülményeik miatt.
1 Az Országos Községi Törzskönyvbizottság kiadásában jelent meg 1903-ban.
2A kés bbi Jen major
Természetesen egy feln tt ember t r képessége és életképessége is az életkörülményeit l függ. Az anyakönyvbe beírásra került az elhalálozás oka is. A legtöbb gyermek gyengeségben, illetve vele született gyengeségben hal meg. Ez azt a feltételezést vonja maga után, hogy a család s f leg az anya olyan sze-gényes táplálékon él, hogy gyermekét vagy holtan, vagy igen fejletlen állapotban szüli meg. A hiányos és elégtelen táplálkozás arra vezet, hogy a kicsi nem tud fejl dni, védtelen lesz a betegségek ellen s így várható korai elhalálozása. Ha mégis átvészel né-hány hónapot, akkor hurutos megbetegedés követ-keztében gyengül le és ezután hal meg. A hurutos megbetegedés a környezetb l adódóan sok embert átsegít a túlvilágra, hiszen a környék növényzete, az él sköd k még a lecsapolás el tti id szakból itt maradtak, s ezek hatása folyamatosan érz dik az itt él emberek egészségén. Mindemellett a mocsaras földb l kipárolgó párás leveg ennek jó táptalajt ad.
A házak, vagy éppen kunyhók se nyújtanak min-dig elég védelmet, hiszen se higiéniai, se életmódi szempontból nem megfelel ek. Az itt él knek va-gyonuk nincs, ha van is, csak igen csekély, így a cseléd-sors meghatározza életvitelüket is.
A Gombos család
A paraszti osztály, igen kevés kivétellel, legna-gyobb részben a volt jobbágyságból származik. A volt jobbágyság is voltaképpen három rétegb l áll.
Egyik a házatlan zsellér, a legszegényebb de ehhez tartozik a bértelkes zsellér is. rendszerint napszámból él saját környezetében, vagy pedig a nagyobb gazdaságokban vállal munkát, esetleg cse-lédnek, napszámosnak szeg dik el. Másik réteg a házas zsellér, mely a már végrehajtott birtokrendezés és tagosítás következtében legel -illetményül né-hány holdnyi szántóföldet kapott, neki már háza és beltelke van. Ez a zsellér már kocsit, lovat és tehenet tart. Bérmunkára, aratásra szintén vállalkozik;
nap-számba, munkára és fuvarba jár. Harmadik réteg a telkes volt-jobbágyság, a telkes paraszt, aki már önálló házzal és beltelekkel is rendelkezik, azonkí-vül van neki legalább 8 10 hold szántóföldje, meg pár holdnyi legel je és mellette kaszálója is. Ez már akkora birtok, mely gondos kezelés mellett egy több tagú földm ves családnak is szerény, de teljes anya-gi jólétet biztosít.
A bucsai pusztán él k között mind a három réteg megtalálható, bár a legnagyobb létszámot azok kép-viselik, akik teljesen vagyontalanok. A jobb lét re-ménye mindig el ttük van, bár erre nincs reális esély. A föld megm velésére és az egyéb mez gaz-dasági tevékenységre alkalmas munkaer ben nincs hiány, így a béreket és az ellátmányt a munkaadó határozza meg természetesen a lehet legalacso-nyabb szinten, ezáltal mérhetetlenül kizsákmányolva az egyébként is nagy nyomorban él embereket.
Délutáni pihen
A XIX. század végén tapasztalható gazdasági fellendülés egy nagy lehet ség volt a parasztság számára, hiszen a gépesítés és a modernizálás csak az el nyére vált, ezáltal a munkalehet ségek is másképpen alakultak, mint addig. Ezt a rohamos fejl -dést mutatja az a változás, amely itt a környéken végbement. A mai területen álló község tulajdon-képpen ekkor kezdett megszületni. Az ipar megjele-nése és a mez gazdaság folyamatos gépesítése egy közös centrumba a faluba kényszerítette az em-bereket. Ez a folyamat azonban több évtizedig tar-tott.
A Nagy Bucsai Újülés-re betelepül családok telket kaptak, melyre felépíthették kisebb-nagyobb házaikat.
A házak nagyobb része alap nélkül, vályogból készültek. Építéskor az erre a tájra jellemz stílust követtek, hiszen célszer ségben és kivitelezésben ez már bevált. Mérete mindig attól függött, milyen anyagi háttérrel, illetve milyen rokoni segítséggel
rendelkezett a család. Szinte mindenhol a szoba-konyha-szoba elosztást alkalmazták. Az utca fel li helyiség volt az ún. tiszta szoba míg a középen elhelyezked konyhában volt a szabadkéményes t zhely és a kemence-torok. A konyhában folyt a mindennapi élet. Az udvar fel li hátsó szoba álta-lában a vasárnapi ebédre, és az éjszakai alvásra volt használva. A férfiak legtöbbször az udvar végében lév istállóban aludtak.
A terület parcellázása szabályos volt, ebb l is látható, hogy egy tudatosan megtervezett település kialakítása volt a cél. (A pusztában lév házak a környezet figyelembevételével épültek, a terület legmagasabb pontján az ár- és belvíz miatt.) Bucsa térképét tanulmányozva látható, hogy a Karcagot Füzesabonnyal összeköt f út a tengely, melynek két oldalára épültek a házak. Az els id szakban csak az észak-keleti oldalra települtek a környékbe-liek. Az els házak pedig a Berettyó-csatornát át-szel híd közelében voltak. Nyilván a bucsai pusztá-hoz való köt dés miatt, hiszen hiába jöttek át a híd innens oldalára, a rokoni és érzelmi köt dés még a régi irányba húzta ket.
A régebben épült házak stílusa és jellege azonos.
A ház bejárati része el tt mintegy megszélesítve az épületet , szinte mindenhol láthatjuk a tornácot, a gátor-t vagy más néven verandát, gang-ot. (Attól függ, hogy ki melyik vidékr l települt ide, mert an-nak a területnek a szóhasználatát alkalmazta. Az Alföldr l jöttek a tornác, vagy veranda kifejezést használták, míg az ország távolabbi vidékeir l ide-települtek a gang szót használták.) Ezek nyitottak voltak. Ide tették ki füzérekben a paprikát, vagy kukoricatörés után a kukorica-csöveket. Mivel védve volt az es t l és a hótól, sok mindent lehetett itt tárolni. Jó id esetén vasárnaponként ide lehetett kiülni beszélgetni, borozni, pipázni. A gang tet ré-szét oszlopok tartották, mely a jobb módú családok-nál téglából készült, az egyszer bb kivitel pedig fából, ez volt a faculáp . Egyszer volt, mert csak szekercével volt megfaragva, esetleg a fels része volt kiszélesítve, vagy díszítve.
A kehely formájú díszítés
Az utca felé néz homlokzat fából, deszkából ké-szült. A nyeregtet t ez a timpanon szer oromzat zárta le az utca felé. Az oromzat, az utcai homlokzat tulajdonképpen a barokk egy változataként kialakult
népi barokk, paraszt barokk, melyen minden különö-sebb cicoma nélkül az építés évszáma is szerepelhet, csúcsára egyszer díszt helyezhetnek. Legtöbb he-lyen l rés-szer nyílást, két kis ablakocskát nyi-tottak, ami nyári szell ztetésre is szolgált. Ezek a kis ablakok is a lakóház díszítését szolgálták.
Két kehely, középen egy szívvel
Érdekes következtetésre jutottam az oromzatok tanulmányozása közben: voltak olyanok, akik ezen küls homlokzatot választották arra, hogy vallási hovatartozásukról valljanak, és büszkén vállalják azt mindenki el tt. A Nefelejcs utcában ez két házon is felfedezhet . Az egyiken a kis ablakok kehely for-májúak, ezzel is mutatva azt, hogy épít je, tulajdo-nosa a református egyház híve volt.
Néhány házzal el rébb viszont egy katolikus család háza áll, akik vallási hovatartozásuk jeleként a homlokzati timpanon fels csúcsára egy fémke-resztet helyeztek díszítésnek. A másik házon ide csak egy fából készült egyszer néhol díszesebb csúcsot illesztettek. Egyéni elképzelések váltak valóra.
A homlokzaton lév nyílások kivitelezése az ácsmester, vagy a tulajdonos ízlése szerint változik.
Tulajdonképpen a népm vészetnek az egyik külön-leges formája ez. A népi építészet egyik megnyilvá-nulása, mely annyira jellemz itt az Alföldön.
Kereszt alakú kovácsoltvas díszítés a ház homlok-zatán
Téves az az elképzelés, miszerint a mez gazda-sági munkában megfáradt emberek semmit sem tör dtek környezetükkel. Ha jobban körbenézünk
egy településen, mi természetesen itt Bucsán még ma is láthatjuk azokat az érdekes és értékes alkotásokat, melyeket m vészi szinten alkottak, s mindezt azért, hogy azt a kis világot, melyben éltek, még szebbé, még otthonosabbá tegyék.
Kereszt és kehely variációk
A szépség iránti igény igenis benne élt az embe-rekben, függetlenül attól, milyen közösségben éltek, milyen végzettséggel rendelkeztek. A környezet kialakítása bemutatta azokat, akik itt éltek, dolgoz-tak, szerettek, szenvedtek. Önmagukról vallotdolgoz-tak, önmagukat tárták a világ elé.
Egyszer és mégis szép oromzati díszítések A mesteremberek mindenkor bizonyítani akarták szakmai felkészültségüket, s erre a legjobb lehet ség az oromzat díszítése. Ezeket bárki szemrevételezhe-ti, hiszen az utcán jártában-keltében egyb l szemébe ötlött mindenkinek a ház oromzata, a házat körbe-ölel kerítés, a jó emberek el tt mindig nyitva álló kapu. Mind-mind arra szolgált, hogy a szépséget és különlegességet mások felé közvetítsék.
Mint ahogyan az el z ekben is látható, ilyen esetekben fontos szerepet játszik a vallási hovatarto-zás. Egyik házon viszont éppen az t nt fel, hogy mind a két vallásnak a jelképe egyszerre van jelen.
Mint megtudtam, a valamikor itt élt házaspár egyike református, a másik pedig katolikus volt.
A nap sugarait mintázó oromzat
Akik nem akarták kihangsúlyozni, hogy melyik felekezethez tartoznak, azok csak egyszer díszítés-sel, vagy csak egy téglalap alakú, l rés-szer nyílás-sal látták el a házuk utcafrontjára es homlokzatát.
Az alföldi oromzatokra jellemz napsugaras díszítés is megtalálható Bucsán. A nap jelképesen a világos-ságot és a gazdagvilágos-ságot is jelenti, hiszen fényével és aranyos ragyogásával egyik alapja a b termésnek s ezáltal az életnek is. Ezek az érdekes jelképek te-szik értékessé és széppé ezeket a régi házakat.
A népi építészet egyik jellegzetessége, hogy a dí-szítéseket egyszer anyagokkal és formákkal oldotta meg, ugyanakkor a rá fordított anyagköltség nagyon minimális volt, mert nem a hivalkodás számított, hanem csak a hagyományos szépség.
A házakat évente meszelték kívül-belül, legtöbb-ször saját kez leg. A ház lakóinak tisztaságát tulaj-donképpen ez jelképezte. A színes házak csak a mai korban váltak divatossá.
Kapubejárat egyszer díszítéssel (Szabó János) Az Alföldön él emberek mindig büszkék voltak portájukra, udvarukra. Az utca fel l a kerítés zárta le a házat körülvev portát. Ennek a kivitelezése is változó, hiszen régebben a tehet sebbek deszkából készíttették el, míg a szegényebbeknek csak kóróból,
vessz b l font kerítésre tellett. A kapuk is bemutat-hatták a bent lakó családf szépérzékét, nemegyszer mesterségét is. Ilyen például a Szabó János gépész házánál lév kapu díszítése. Egyszer és szép, mely egyben monogramját is mutatja az arra sétálóknak.
Az utcák rendezettsége is a lakosokat dicséri. Mivel a bucsai föld f leg es s id szakban bizony ven-dégmarasztaló, meg kellett oldani az utcákon az es víz elvezetését. Ezért az árkok kiásása fontos volt. Mivel csatornázásról ekkor még nem beszélhetünk, ezért csakis így lehetett a felgyüleml felesleges vizet, csa-padékot elvezetni. A vendégmarasztaló sár még a csizmát is lehúzta az emberr l, így a gyalogosokat is védeni kellett valamilyen módon a dagonyától . Ki-alakították a járdás és a járdátlan oldalt. A járda se volt ekkor még kiépítve betonból vagy téglából. Egyszer -en pallókat fektettek le és ez-en közlekedtek. Nyilván ebben az id ben még több fa volt a környéken, több erd b l lehetett fát kitermelni. A betonjárdák kiépítése azonban még nagyon sokáig váratott magára.
Sárkaparó fels része érdekes, egyéni kivitelben A sár eltávolítása a sárkaparó vassal történt, mely kisebb-nagyobb variációkban, de minden ház bejá-ratánál ott volt. Az utcáról betér k ennek segítségé-vel kaparták le a sarat csizmájukról, cip jükr l. Leg-alábbis a nagyobb részét. Ezek a sárkaparók is mu-tatják az itt él emberek m vészi találékonyságát, hiszen ezeket a hétköznapi eszközöket is megpró-bálták a saját ízlésük szerint formálni. Az egyszer díszítések mellett itt is találkozhatunk olyannal, ahol a tulajdonos nevét illesztették be.
Az árok és vízlefolyó-csatorna rendszer arra volt hivatott, hogy az es által felgyülemlett csapadékot kivezesse a lakott területr l, így az utak is hamarabb felszáradtak és ezáltal használhatóbbá váltak a köz-lekedésre. A kiásott árkok azonban elszakították a házakat, telkeket egymástól, nem lehetett megköze-líteni az út másik oldalán lév szomszédokat. Eleinte kisebb átkel ket eszkábáltak össze a közlekedés el segítésére. Az id k folyamán azonban Bucsa tulajdonképpen hidakkal átsz tt településsé válto-zott. A kis deszkás hidacskákat felváltották a beton-ból, vasból épült biztonságosabb kishidak. Alap-anyagként néhol még a lóré elbontott sínjeit is felhasználták, máshol csak egyszer vascsövek ke-rültek biztonsági korlátként a hidakra.
HIDAK
idak és átjárók b ségesen találhatók Bucsán.
Ez is arra utal, hogy a környék valamilyen kapcsolatban volt, és van a vízzel. Nem ép-pen az itáliai Velencében oly megszokottá vált kis hidakhoz hasonlíthatók ezek az építmények. Mégis itt vannak. Életünk és mindennapjaink részesei, még akkor is, ha éppen nem is veszünk róluk tudomást.
A település két bejárata 1már jelzi: itt egy vízi-világ lehetett valamikor. A víz el- és meghódítása korlátok közé terelte a természet ezen féktelen er -vel és szeszéllyel rendelkez egységét. Bár napja-inkban már ember által létrehozott medrekben foly-dogál, azért mégis mindig tartani kell t le.
A falu kialakításakor létrehozták a csapadék le-vezetésére szolgáló árkokat, mélyedéseket, melyek jó szolgálatot tesznek az id nként er szakosan megjelen belvíz és a kertekben feleslegessé váló talajvizek elvezetésére.
Nem volt szokatlan ez a módszer, hiszen a kör-nyéken már régóta alkalmazták a szántóföldeken, legel kön és a tanyák, majorságok környékén is.
Ebben az esetben azonban mégis komolyabb dolog-ról van szó, hiszen egy több ezres település lakóit, házait, kertjeit kellett megóvni a természet váratlan támadásától.
Már a régi id kben is gondoskodtak a felesleges víz elvezetésér l. Gacsári István is megjegyzi ezt a Füzesgyarmati krónika c. könyvében:
Kanális van egy Bucsán, mintegy 2000 ölnyi hosszúságú és három ölnyi szélesség , szárazon vive a Sárréte közepére, az úgy neveztetett Nagy- és Kis-Halas álló tavakba felirtva, a vizeknek hamarábbi lefolyása végett.
Ugyanebben a kötetben több utalást is találhatunk a Bucsán átfolyó vizekr l, az itt fogható halakról, a tulajdonképpeni vízi világról:
A Berettyó folyó vize napkeletr l északnak lefelé nyugatra határozza; ott fordulván délre Bucsán, a határán keresztül folyik...
A terület múltja azért benne van még ma is a környék talajában, hiszen a Nagy Sárrét lecsapolása megtörtént ugyan, de a föld alatti vízfolyások, a vízzáró rétegek mind-mind jelen vannak láthatatla-nul s mégis érzékelhet en. Vagyis id nként igencsak testközelbe kerülnek ezek a tulajdonságok, hiszen egy kiadósabb es zés után, vagy a tavaszi olvadás következtében a jó bucsai föld nem engedi be magába a vizet s a felszínen maradva ragacsos, ta-padós, s r és tömény vendégmarasztaló sár for-májában boldogítja az itt lakókat.
1 Karcag és Füzesgyarmat fel li utak.
A hasonló kellemetlenségeket teljesen még mind a mai napig nem lehetett megszüntetni, de már a betele-pedést l folyamatosan megpróbálták hatását csökken-teni. Mármint a sár, a kellemetlen locs-pocs hosszabb jelenlétét. Az árkok, a levezet csatornák a lakott terü-leten kívülre vezetik el a felesleges csapadékot, bele a Berettyó csatornába, így hamarabb válnak a kertek, az utak, a járdák szárazabbá és használhatóvá.
A települést átszel árokrendszer mérnöki preci-zitással készült el, így még napjainkban is jó szol-gálatot tesz. Régebbi fotókon, képeken is láthatók ezek az árkok és az átkelést el segít hidacskák.
A kezdeti id szakban csak egyszer kis fahidak készültek, melyek az akkori igényeknek éppen meg-feleltek. A kocsik, szekerek súlyához készültek a nagyobbak, míg a gyalogosok részére sokszor csak egy palló szolgált.
Az id sebbek elbeszéléseib l tudhatjuk, hogy például mindkét nagyobb híd a Füzesabony fel l álló, és a Karcag irányában lév is faszerkezet volt még a háború idején. Az id azonban megkö-vetelte, hogy a technika fejl désével párhuzamosan ezek a nagy forgalmat lebonyolító hidak er s anyag-ból épüljenek. A könnyen korhadó és kis teherbírású faanyagot felváltotta a vasbeton. Ezen már nagyobb teherrel is közlekedhettek a járm vek. A fejl dés azonban itt is továbblépésre kényszerítette a hidak karbantartóit, hiszen 2005 nyarán a Karcag felé es hidat ki kellett szélesíteni, meg kellett er síteni.
Érdekes, hogy míg a faluban sok helyen pallók, vagy hasonló egyszer készítés átkel k voltak, addig Kis-Bucsa területén már betonból készült hi-dak, átfolyók épültek. A híd jelzésére és az átkelés biztonságára úgynevezett kerékvet ket állítottak (szintén betonból). A négy tömzsi betonoszlop még ma is megtalálható ezeken a helyeken.
Vízelvezet árok feletti híd (négy sarkán keréktör kövek)
Sajnos az tapasztalható, hogy a pusztában lév ún. m tárgyak karbantartására senki nem gondol, pedig nagy szükség lenne arra, hogy ezeket a kis
átkel ket folyamatosan tisztítsák, a kis véd oszlo-pokat visszahelyezzék eredeti helyükre. Sajnos a Kisbucsán épített zsilip fémrészei hiányoznak, az átfolyást biztosító nyílás be van töm dve, el van iszaposodva. Ennek következtében az oldalára he-lyezett vízszint-jelz szükségtelenné vált. El deink nem véletlenül és nem passzióból építették ezeket a létesítményeket. Mindennek meg volt a saját fel-adata, minden egy bizonyos hidrogeológiai elvárás szerint lett létrehozva, megépítve. Sajnos csak akkor döbbenünk rá hanyagságunkra, amikor már a termé-szet káros er i belvíz, es zések kezdenek mun-kálkodni.
Kisbucsai zsilip
A falu fejl désével a településen belül is , még több híd építése vált szükségszer vé. Bucsa Újtelep nev részének felparcellázása, majd az itt épül házak lakói is igényelték a mindennapi közle-kedésüket segít átkel ket. Ezek már a kor igényei szerint beton alapzattal készültek. A gyalogos rész biztonságát korlátokkal oldották meg, melyek egy része az abban az id ben felszámolásra kerül lóré sínjeib l lettek hegesztve. Ezáltal itt él tovább a régi Bucsa egyik legendás technikai emléke. Akkor a közleked ket szolgálta, most pedig a közleked gyalogosokat védi. Mivel Újtelep és a régi falu között húzódik egy mély, a Berettyó csatornába torkolló es -víz-levezet árok, így a f útról kifelé vezet minden utcán van külön a járm vek és külön a gyalogosok részére épített híd. Mindegyik egyedi jelleg , ezáltal is látható, hogy nem egy sablonra készültek.
A sportpálya végénél lév gyaloghidat még s r kerítésfonattal is ellátták, nyilván az itt közleked
A sportpálya végénél lév gyaloghidat még s r kerítésfonattal is ellátták, nyilván az itt közleked