ária Terézia törvényben rögzítette, hogy a birodalom minden településén a születése-ket, házasságkötéseket és az elhalálozásokat a hozzá tartozó egyház anyakönyvekben rögzítse.
Abban az id ben nem volt minden településen templom és a templomhoz tartozó írástudó, így az egyházakhoz tartozó filiák lakosai kötelesek voltak az anyakönyvezést igényl eseményeket a hozzájuk tartozó plébániákon bejelenteni.
A kezdeti id szakban rögzített adatok nagyon hi-ányosak, de azért sok mindent elmond arról a korról.
Az anyakönyvek szerepe éppen abban nagy jelent -ség , hogy több évtizedet, évszázadot visszamenve is követni lehet egy-egy család mindennapjait.
Emberi sorsok, életek, örömök és tragédiák rej-t znek száraz adarej-tkénrej-t az egyházak álrej-tal vezerej-terej-trej-t anyakönyvekben, legyen az születési, esketési vagy akár halálozási. Adatok sora szerepel benne, melyek önmagukban nem mondanak semmit, de ha valamilyen céllal kutakodunk a sorok között, megle-p en sok és értékes adathoz jutunk.
Az anyakönyvekben a kézírás miatt sok akadály-ba ütközünk, ugyanis találkozhatunk szép írású ol-dalakkal, de nagyon sok esetben nagyon csúnyán íródott oldalak is fellelhet k, ezeknél rettenetesen sok energiába kerül amíg egy-egy nevet ki tudunk bogarászni. A tinta, amelyet a régi id kben használ-tak, bizony igen gyenge min ség volt, sokszor há-zilag állították el , így el fordul, hogy a leírt bet k nagyon nehezen olvashatók, mivel elhalványodtak az évtizedek, évszázadok során. Ezek csak a nehéz-ségek, de amikor már véget ér a bogarászás szemfá-rasztó id szaka, egyb l sikerélményként lehet el-könyvelni az el z id szak minden apró bosszantó mozzanatát.
Az anyakönyvek nagyon sok mindent elárulnak.
A sorok közül a sok adat mellett kiolvasható egyes családok vagy személyek, esetleg egy kisebb közösség gondjai, tragédiái, néha örömei. Bár ezek csak száraz adatok, mégis sok mindenre lehet következtetni.
A középkori feljegyzésekb l arra lehet követ-keztetni, hogy Bucsának volt temploma, mely több-ször leégett, de mindig újjá építették. Még a török id kben is állt itt templom. Az évszázadok viharai megritkították az itt él közösséget, így amikor újra, és ki tudja hanyadszorra a feltámadás id szaka következett, akkor bizony nem volt temploma egyik felekezetnek se. Ennek következtében, a Mária Terézia által kiadott rendelet értelmében a legkö-zelebbi anyakönyvezési helyre mentek keresztelni, házasságot kötni, illetve halottaikat eltemetni.
Általában közigazgatásilag határozták meg, hogy egy település mely templommal rendelkez köz-séghez vagy városhoz tartozik filiaként. Én ezt Bucsa esetében sajnos nem tapasztaltam. Az itt él emberek több helyen anyakönyveztettek. Karcag, Dévaványa, Füzesgyarmat, Báránd, Szeghalom templomainak anyakönyveiben találhatjuk meg a bucsaiak adatait.
Ahhoz, hogy megközelít leg pontos adatokkal rendelkezzem, a szomszédos települések egyházi anyakönyveit át kellett böngésznem, hogy az ott talált adatokat rögzítve kikeressem a számunkra értékes dolgokat.
A nehézséget fokozta még az, hogy az anya-könyveket folyamatosan írták, tehát a bucsai embe-rek adatai el voltak rejtve a helyiek között. Ezek közül kellett kikeresni azokat, akik Bucsán, vagy a Bucsához tartozó tanyavilágból kerültek bejegyzésre.
A kutatás fárasztó és id t rabló tevékenység. Eb-ben az esetEb-ben ez hatványozódott, hiszen az el bbi-ekben felsorolt települések anyakönyveit lapozgatva arra kellett koncentrálni, hol található Bucsára, vagy bucsai emberre vonatkozó bejegyzés. Kezdetekben a sor elején jelezték az anyakönyvezett hovatartozását, kés bb már külön rubrika szolgált erre.
Bucsát és a bucsai pusztán található településeket egy egységként kell kezelni. Így az anyakönyv lap-jain nemcsak a Bucsa szót kellett keresnem, hanem a többi kis egységet is. Ezek többek között: Rakonczás-puszta, Kerek sziget, Görbe sziget, Nagy-Bucsa, Barna sziget, Kis-Bucsa, Borz stb.
A bejegyzéseket úgy másoltam ki az anyaköny-vekb l, ahogy ott volt leírva, ezzel is jelezve a kor írásmódját, és egyben mutatva azt is, mikor hogyan nevezték ezeket a helyeket. Van amikor beírták, hogy Bucsa Puszta, máskor csak Nagy-Bucsaként, néhány esetben meg egyszer en csak Bucsaként jelölik meg. Másképpen írták a karcagiak, és másképpen a füzesgyarmatiak. A Füzesgyarmaton anyakönyvezett házasságoknál az 1861-ben történt bejegyzés például csakButsa-ként említi, majd csak 1869 táján változik át Bucsai pusztára, majd Nagy Bucsára és Nagy Bucsa Pusztára.
Nem sikerült bár nem is volt szándékomban egy teljes adatbázist létrehozni. Célom nem az volt, hogy minden bucsai lakost felkutassak, hanem az, hogy a jellegzetes és jellemz adatok birtokában bizonyos következtetéseket le tudjak vonni s ezeket a könyv megírásakor fel tudjam használni bizonyí-tékként, hiteles dokumentumként. A levéltári kutatás és az egyházi anyakönyvek tanulmányozása a leg-jobb alapot biztosította ehhez.
Egy figyelemreméltó anyakönyvi beírás (1844. március 13.) HALÁLOZÁSI ANYAKÖNYV
Nagy-Bucsai Ujülés önálló településként el ször 1892. szeptember 30-án szerepel a füzesgyarmati halálozási anyakönyvben.
Tehát az anyakönyvek adatai alapján meg lehet határozni, hogy mikor kezdett kialakulni az a falu, melyet napjainkban Bucsának neveznek. Nyilván nem a fenti id pontban épült itt az els ház, hanem csak ekkor lett bejegyezve egy itt él család halva született gyermekének temetése.
Ett l az id ponttól kezdve azonban egyre gyako-ribbak a Nagy-Bucsai Ujülés meghatározása lak-helyként. Ebb l következik, hogy rohamos fejl dés-nek indul a falu, legalábbis a betelepedések szem-pontjából.
Mint az el z ekben már jeleztem, ebbe az anya-könyvbe van beírva az els olyan temetés, amely ennek az új telepnek, a Nagy-Bucsai Ujülés-nek a saját temet jében történt. A dátum pedig: 1894. de-cember 2. Az anyakönyv szerint Sz ke Juliánna napszámosn 1 éves és 7 hónapos, gyomorhurutban elhunyt törvénytelen fia, János volt az els ide te-metett halott. S ett l kezdve már csak ebbe a teme-t ben leteme-tteme-tek elhanteme-tolva a bucsai haloteme-tteme-tak, bár maga az anyakönyvezés még sokáig Füzesgyarmaton volt.
A református egyház 1904. január 1-t l, míg a katolikus 1907. január 1-t l vezet önálló anyaköny-vet.
Ha nem volt se templom, se pap, se egyházfi, ak-kor vajon ki végezte el a temetési szertartást? Hiszen ebben az id ben e nélkül senkit el nem temettek. Az anyakönyv erre is megadja a választ. A megjegyzés rovatban ott szerepel, hogy Németh Lajos községi tanító végezte el az elmaradhatatlan szertartást, mely során egy utolsó énekkel és egy utolsó imával búcsúztatta az elhunytakat.
Tulajdonképpen ez máris kett s adat, hiszen eb-b l megtudjuk, ki a temetési szertartást elvégz személy s ugyanebben megismerjük az ekkor itt tevékenyked községi tanítót, Németh Lajost is.
A falu történetét tanulmányozva, az ott leírtak szerint az el bbiekben említett Németh Lajos (Nyemec? Lajos)1 volt az els tanító Bucsán. Leg-alábbis az eddigi adatok szerint. A halotti anyakönyv
1 Sok helyen így szerepel nem tudni miért.
azonban megemlít egy másik tanítót is, aki 1844-ben tevékenykedett Bucsán. Ez egy nagyon érdekes be-írás, hiszen a halott adatai mellé még bekerült egy Jegyzés , mely sok mindenr l árulkodik. 1844.
március 24-én, Bucsai Béres Károly Péter 5 eszten-d s leánya Juliánna halt meg. A temetés különleges-ségét, egyediségét a beírt személyi adatok alatt köz-lik velünk. Ez a szöveg pedig a következ :
Jegyzés: ezen halott Bucsánn az Uradalmi ma-jorban hólt meg és temettett el és a fenn-írt napok-ban ottani Tanító Tartsai Nagy Sámuel által Bú-csúztatóval, mind az árvizek dúlongási miatt minden arra lév gátak el-rontatván, nem hozathatott be a holt test az anya-egyházba temetésre.
Ezek alapján máris tudhatjuk:
1.) 1844 márciusában nagy árvíz volt a környé-ken.
2.) A területet már akkor gátak védték, hiszen ezek megrongálása miatt lett vízzel elzárva a település a közlekedési útvonaltól.
3.) A szokásoktól eltér en, a major területén lett eltemetve az 5 éves Károly Juliánna.
4.) Ebben az id szakban itt tevékenykedett Tartsai Nagy Sámuel tanító.
Néhány sor és máris négy adattal gazdagod-tunk. Mindezt egy gyermek elhalálozása kapcsán.
Hogy az említett tanító csak az uraság gyermekeit oktatta volna, vagy az ott él cselédek, béresek, nap-számosok s egyéb munkások gyermekeit is, az itt nem derül ki. Több mint valószín azonban, hogy minden iskolaköteles gyermek oktatása az feladata volt, hiszen a kötelez oktatást már az 1700-as évek elejét l törvény írta el .
A halotti anyakönyvek súlyos tragédiákról is árulkodnak: gyermekhalálozások, járványok, gyil-kosságok, balesetek tárulnak a kutató elé.
Az 1836. év augusztusától majd fél évig kolera (Cholera) járvány dúlt a környéken. Szerencsére az elszigeteltség miatt csak egyetlen bucsai áldo-zata van ennek a szörny kórnak. Az 1842-es év a Veres himl vel köszönt be, és tart egészen május végéig.
Mir l árulkodik még a halotti anyakönyv? Példá-ul arról, hogy egy bizonyos id szakban kik és mi-lyen pozíciót töltöttek be a bucsai uradalomban, s azt is, hogy milyen foglalkozású emberek éltek itt.
1833. február 22-én temették el fél esztend s Má-ria nev kislányát a Butsai Ispány Bergman József Úr -nak.
1842. április 2-án ismét találkozunk a nevével, mikor a 15 esztend s, Idegláz -ban szenved Ro-zina lányát vesztette el, Uradalmi Számtartó N. n.
Bergman József Úr .
Tragédiák végtelen sora szerepel a halotti anya-könyvben. Természetes, hogy családtagunk elvesz-tése igen nagy fájdalom, ha viszont ez sorozatban történik, akkor válik igazán elviselhetetlenné a tra-gédia. Nézzünk meg ezek közül is néhányat:
1843. május 1-én Varga Bálint bucsai béres fele-ségét, a 33 éves Szlatkányi Rebekát temeti el, majd néhány hónap múlva, december 4-én a 3 esztend s Juliánna lányát. Bizonyára férfiemberkén nem tudott úgy gondoskodni róla, mint egy édesanya, s így rövid id n belül felesége után elvesztette gyermekét is.
Hasonló eset történt 1892. áprilisában is. Gábriel András napszámos felesége Staczkó Rozália tüd -vészben hunyt el 4-én, s néhány nap múlva Rozália nev , 8 hónapos kislánya követi t.
Ez az év hasonlóan bánt el másokkal is. Itt van például Péter Dániel kertészsegéd, aki ekkor már a Nagy Bucsai Újülést vallja lakhelyének, decem-ber 27-én temeti 3 éves Ferenc nev fiát, majd né-hány nap múlva, január 2-án az 1 éves és 3 hónapos Mihályt.
Gyurik András napszámos és felesége Kürti Er-zsébet 1893. január 14-én temetik el 27 napos cse-csem jüket, s néhány nap múlva, január 25-én mellé temetik kistestvérét, az 1 hónap híján 3 éves Zsuzsánnát.
De itt olvashatunk egy még fájdalmasabb ese-ményr l, hiszen ikrekr l van szó. 1894. február 13-án Szabó S13-ándor kovács és felesége Pál Terézia (szintén Nagy Bucsa Ujülésr l) temetik el hörghu-rutban elhunyt Sándor nev gyermeküket, s egy hónap múlva, március 5-én követi t ikertestvére József is. Pedig milyen büszkék lehettek a szül k felcsepered gyermekeikre, akik bizonyára úgy ha-sonlítottak egymásra, mint egyik tojás a másikra.
Szörny halála lehetett 1892. március végén Pén-zes Lajos cs sz és Somogyi Zsuzsánna kisleányá-nak, aki szintén a Zsuzsánna nevet viselte, hi-szen a bejegyzés szerint a halál oka: megégés. Saj-nos hasonló eset történt Vida Sándor napszámos és Süt Juliánna fiával Sándorral is 1894. március ele-jén. Nála is a halál okaként megégés szerepel.
Ki tudja, milyen események késztették arra 1880.
márciusában Molnár Mihályt, hogy önkezével
ves-sen véget életének? Az anyakönyvi bejegyzés sze-rint: magát felakasztotta. Még inkább kérdéses az ilyen esemény oka és kiváltója, ha ez egy gyerekkel történik, hiszen Pata Sándor napszámos és Szécsi Judit fia Sándor 1891. novemberében még csak 12 esztend s múlt. Az esetében is öngyilkosság lett az anyakönyvbe bejegyezve. Hogy mi késztette ezt a kisgyermeket erre a szörny tettre, azt talán még a szülei se tudták.
Szintén nem tudhatjuk az okát annak, hogy Bara-nyai Zsuzsánna, Makai Balázs dohányos felesége 42 éves korában miért választotta ezt a szörny véget.
1893. július 17-én nála is az szerepel halálnemként, hogyönakasztás.
Baleset is történt Nagy Bucsa Pusztán 1886-ban.
Egy Deák Pál nev , 26 éves juhász vízbe fúlt. Lehet, hogy legeltetés közben a vizes, mocsaras vidéken olyan helyre tévedt, melyet nem ismert eléggé s a vízben elmerülve megtörtént a baleset. Az sem ki-zárt, hogy csak a nagy meleg miatt szeretett volna megmártózni a h s vízben s a tragédia így esett meg vele. Mindez 1886. június 5-én történt.
Érdekesnek mondható bejegyzést találunk a ha-lotti anyakönyvben az 1829-dik Esztend benn Januárius Hónapbann, mégpedig a 15-én készült írás szerint, melynek szövege a következ :
Egy bizonytalan Férfiú személynek jobbára már tsak tsupa csontokból álló holt Teste találtatott Gara Rét közepén a Nádvágó Emberek, nevezetesen Ker-tész Mihály által, illy positurábann: Hanyatt formán feküdve, valamennyivel jobb fele d lve, két kezeit mejjére téve, lábait öszve húzva.
Nevezetesebb meg-esmertet Jelei: Magas széles termet , kerek fej , barna nyírott hajú, fogai épek, és fehérek, mellyekb l azt lehet ki-hozni, hogy közép idej , javakorabeli ember vólt, továbbá egy Ingben Katonai Comthiss gatyábann, magas tetej Kalap fejébenn. A Zöld Leveles Nádat a fekvésben maga alá öszve-hajtogatvánn, úgy lehet gondolkodni, hogy még a Nyáron Kapállás tájban mehetett a Rétbe a mikor még ott víz nem volt, most ugyan már a Jégb l Nádvágóval vágattatott-ki. Megtaláltatván Koporsó csináltatott nékie, és a rendes Temet be minden Halotti pompa nélkül el-temettetett J. Hónap 18-dikán. A Láb szárain és Homlokába még valamelly kevés B r láttatott. Úgy vélekedhetni, hogy valami beteg szökött Katona lehetett.
1895 májusában egy gyilkosság borzolta fel a Nagy Bucsai Ujülés lakóit. A füzesgyarmati halotti anyakönyv szerint 27-én Stróbl János napszámost meggyilkolták. Az Észrevételek rovatban a követ-kez ket olvashatjuk:
A hulla hatóságilag felboncoltatván orvosi ren-deletre azonnal eltemetni kellett. A hal. vizsg. bizo-nyítvány különben illetékes anyakönyvezés végett áttétetett a szeghalmi rom. cath. lelkészi hivatalhoz 115/1895
BEJEGYZÉSEK RÉGI ANYAKÖNYVEKBEN
1829. januári bejegyzések
1839. július havi bejegyzések
1841. októberi bejegyzések
Volt például olyan haláleset, amikor a széna-boglya ráborult az alatta tevékenyked emberre, s mire kiszabadították, már halott volt. Egy másik baleset meg úgy történt, hogy a gulyás a kútból merte a vizet s közben belezuhant. Nem tudták ki-menteni, így megfulladt. Ilyen és ehhez hasonló tragédiák történtek el deinkkel.
Ha elmélyedünk ezekben a régi anyakönyvekben, akkor szinte regénybe ill eseményekkel, furcsasá-gokkal találkozhatunk. Ha egy kis fantáziával egy kerettörténetbe illesztjük ezeket az eseményeket, máris ott érezhetjük magunkat abban a korban, melyben seink, el deink éltek.
A halotti anyakönyvben olyan szavakkal is talál-koztam, melyek ismeretlenek voltak a számomra. Ez a halál okaként megjelölt betegségek nevei voltak. A kolera, a hurutos s egyéb más betegségek ismer sek voltak. Több helyen találkoztam egy furcsa szóval, mely a halál okát jelölte: Sinlés. Érdekes szó, de vajon mit jelenthet? Megkérdeztem id s embereket, orvosokat, egészségügyben dolgozókat de senki nem tudta megfejteni. Végül én magam döbbentem rá a rettenetes szónak a jelentésére. A Sinlés nem más, mint sínyl dés. Vagyis akinél ez a beírás sze-repelt, arról azt kell tudnunk, olyan szegénységben élt sínyl dött hogy még ételre sem tellett, ezért tulajdonképpen éhen halt. Bizony ez szörny halál lehetett. Éppen ebben az id szakban, 1846-ban írta Pet fi Sándor az alábbi sorokat:
Sinl dik az emberiség, A föld egy nagy betegház.
Igen, is használta ezt a szót, melynek haszná-lata szerencsére kiment a divatból , már nem na-gyon hallunk róla. Most már mással helyettesítjük, most már azt mondjuk: nyomorog, éhezik.
A másik szó, mely találós kérdésként merült fel el ttem: hagymáz. Tudtam, hogy nem köt dhet a hagymához, de akkor meg mi lehet? Ebben viszont a háziorvosom volt segítségemre. tájékoztatott arról, hogy a régi doktorok így nevezték a tífuszt. Tehát ezeknél a bejegyzéseknél tífuszban (hagymázban) elhalálozott személyr l van szó.
KERESZTELTEK ANYAKÖNYVEI
A keresztelési anyakönyvek már örömtelibb eseményeket rögzítettek. Ebben figyelemmel kísér-hetjük, egy-egy család fejl dését,
létszámgyarapodá-sát. Azt is megfigyelhetjük, hogy a keresztszül k kapcsán milyen baráti vagy rokoni szálakkal köt d-nek egymáshoz a bucsai családok, a bucsai emberek.
Érdekességeket azonban itt is találhatunk. 1866.
július 18-án született Carolina keresztszülei nem akárkik. A bejegyzés szerint: Comes Blankenstein Georgius, Com. Gebser Carolina, lakhelyük pedig Praedicum Bucsa. Vagyis Blankenstein György gróf és felesége Gebser Karolina Bucsa Pusztán lakott.
Még egy érdekessége van ennek az eseménynek.
Mindez 1880-ban lett bevezetve az anyakönyvbe, ugyanis nevezett Karolina annak idején törvényte-lenként látta meg a napvilágot s most (34 év múlva) a kérdéses gyermekre a következ képpen igazittatik ki. Vagyis az új bejegyzés szerint immár törvényes gyermeknek mondható ki.
Mivel az anyakönyvekben a foglalkozást is beír-ták, így megtudhatjuk, hogy 1885. február 22-én keresztelt Ferencz (szülei: Szabó János gépész és Sz cs Zsuzsanna) keresztanyja: Kósa Anna bába-asszony, Kövér Sándor neje. Ebb l máris tudjuk, ki segítette a napvilágra ebben az id ben az újszülötte-ket.
Más feladata is volt a bábaasszonynak. Ha azt ta-pasztalta, hogy a világra jött csecsem nagyon gyenge, esetleg csak órái vannak hátra, helyettesít-hette a papot és szükségb l megkeresztelhelyettesít-hette. Ez történt 1879. augusztus 22-én Balogh Mihály béres és Virágh Katalin Rozália nev kislányával. Bejegy-zésként az szerepel, keresztelte: szükségb l a bába.
Öröm a szül knek, amikor egyszerre két gyerek-kel örvendezteti meg a feleség a férjet. Ez történt 1882. augusztus 11-én Cserni János kertésszel, hi-szen felesége Kompán Anna egy fiúval (Sándor) és egy lánnyal (Mária) ajándékozta meg.
Majd 1887. december 15-én Takács Albert dohá-nyossal történik ez a nagy esemény: felesége Balla Mária két kislányt (Anna, Rozália) hoz a világra.
Mindez megismétl dik 1889. július 1-én Tímár Mihály napszámos házánál is. Felesége Tímár Vik-tória két kislánnyal ajándékozza meg párját. Nevük:
Viktória és Ilona.
Szomorú ikerszülés is történt Nagy Bucsa Pusz-tán. Mégpedig 1895. március 4-én. Suhajda László-nak és Orbán MagdolnáLászló-nak két fia születik, de saj-nos élettelenül. Érdekes, hogy ennek ellenére beke-rültek az anyakönyvbe, még pedig név nélkül, bizonyára azért, mert a gyerekek a kereszteléskor kapják a nevüket s itt ebben az esetben még a bába se tehetett semmit.
Van még egy olyan bejegyzés, mely abban az id ben fekete pontként szerepelt egy közösségben.
Ez pedig csak egy szó: törvénytelen. Ez olyan új-szülött esetén került a név mellé, amikor az anya férjtelen volt, vagyis lányanya.
Kivételesen egy olyan esettel is találkoztam az anyakönyvben lapozgatva, amikor néhány évvel kés bb az anya férjhez ment, s a törvénytelen gyer-meket saját nevére vette a férj. Ekkor lett törvénye-sítve az eddig törvénytelenként él gyerek. Ilyen volt az el z ekben már érdekességként bemutatott Hucke Lajos és Nagy Mária lánya Karolin, aki 34 évig törvénytelenként lett elkönyvelve. Csak ennyi id után vált végre törvényes gyermekévé anyjának s immár az apjának is. Azt hiszem maga is boldog volt a bejegyzés id pontjában, hiszen nem lehetett nagy boldogság törvénytelenként élni az életet. Míg gyerekként nem is érzi ezt senki, feln ttként már megalázó lehetett.
ESKETÉSI ANYAKÖNYV
Az ember életének egyik legfontosabb állomása a házasságkötés. Két ember egymásra találása, majd családalapítása az alapja egy nép, egy nemzet fenn-maradásának. Éppen ezért fontos mozzanat a csalá-dok életében ez az esemény.
Az esketési anyakönyvekben is találkozhatunk olyanokkal, akik itt éltek, itt dolgoztak Bucsán, vagy annak tanyavilágában.
Ezek közt lapozgatva is nagyon sok adattal gaz-dagodhatunk, ha nyitott szemmel kutatunk a sorok között.
1861. december 21-én egy obsitos katona, neve-zetesen Török Mihály köt házasságot Kisújszállási Véress Eszterrel (mind a ketten 37 évesek) Butsán.
Ez a bejegyzés két érdekességet is rejt. Egyik az, hogy 37 évesen már obsitos katonaként tér vissza Bucsára Török Mihály a hosszú katonai szolgálat
Ez a bejegyzés két érdekességet is rejt. Egyik az, hogy 37 évesen már obsitos katonaként tér vissza Bucsára Török Mihály a hosszú katonai szolgálat