abad életük volt a pásztoroknak s ezt a szabadságot soha nem adták fel. Élet-módjuk egyedi volt, hiszen a körülmé-nyek határozták meg mindennapjaikat. Az állatok rzése, legeltetése, gondozása nem volt munkaid -höz kötve. Ezt folyamatosan, a nap huszonnégy órájában tavasztól szig, vagy tavasztól tavaszig végezték, attól függ en, hogy milyen állatok voltak rájuk bízva.
H. Ditz 1869-ben a következ ket írja:
Magyar ember pásztornak s marhatenyészt nek született. Nincs nemzet a világon, mely marhája iránt oly gondot és szeretetet tanúsítana, mint ...
...A német, szerb és tót nem képes oly szeretetet érezni barma iránt, mint a magyar, még kevésbé oly szeretettel bánni vele.
Igen. Ez valóban így lehetett, hiszen egy gazda vagyonosságát nemcsak földje nagysága jellemezte, hanem állatainak száma is. Egy jó pásztor mellett az állatok is jól érezték magukat, nem beszélve a sza-porodó állományról. Tulajdonképpen a pásztoréletre születni kellett, hiszen nemcsak az állatok gondozá-sa és a legeltetés jellemezte ezt a foglalkozási ágat, de az életmód is. Az állatokkal való bánásmódot minden vidéken él ember már gyerekkorában megtanulta, hiszen velük együtt élt. Megtanulta, hogy sokszor el bbre való maga a jószág, a barom , mint az ember.
Mivel a magyar ember pásztornak született, így nem meglep , ha itt Bucsán is bárki vállalhatta az uradalmi állatok rzését, gondozását. Elismert és bizalmi állásnak számított ez. Mindemellett, ha va-laki még ügyes is volt, a pásztorbér mellett egyéb jövedelemhez is juthatott, hiszen ahogyan k mondták:
nem a konvencióból éltek, hanem az eszök szerint .
Ez pedig azt jelentette, hogy év közben a szapo-rulatot nem mindig tudta a gazda ellen rizni, így az mindig a pásztortól függött, mennyit vall be kenyér-adójának. Már csak azért is, mert a jószágtartás já-randósága mely nemcsak a hozzá járó bérb l és a konvencióból állt, hanem meg volt engedve a saját jószágtartás is. Így tehát a szaporulatról senki nem tudta megállapítani, kinek az állatától származik. A tavasztól szig a legel n él pásztorok könnyebben kijátszhatták a gazdát mint azok, akik naponta haj-tották ki a legel re a jószágot.
A pásztorok egy bizonyos rétegének saját háza, s t még telke is volt. A szegényebb pásztorok a há-zatlan zsellérek sorába tartoztak. Ezt láthatjuk az anyakönyvekben is, ahol a bucsai birtokon él egy ugyanazon ember foglalkozása, hol cseléd, hol gu-lyás, vagy juhász. Ezek, mint vagyonnal nem ren-delkez k, olyan munkát vállaltak, amire éppen a gazdaságnak szüksége volt.
Elszállásolásuk a cselédházban történt. Anyag-gy jtésem során több emberrel is beszélgettem, akik a bárói birtokon ilyen cselédházakban éltek. Elbe-szélésük szerint egy házban négy család lakott, akik egy közös konyhát használtak. A mellékelt ábrán jól látható az elrendezés módja. Ennek alapján el lehet képzelni az itt él k mindennapjait, ha hozzávesszük azt, hogy néha egy szobában akár nyolc, vagy tíz személy is élt.
Érdekes és talán meglep az eddigi tanulmánya-inkhoz képest, hogy itt Bucsán, illetve a majorokban él cselédeknek az elszállásolás mellett még jószá-gokat is tarthattak, s t még egy meghatározott nagy-ságú földterületet is kijelöltek minden család számá-ra, melynek m velése és a terménye is ket illette.
1910-ben épült hosszú cselédház részlete.
Tarhos-puszta (Békés vm.) a Kis magyar néprajz cím könyvb l
A Nagy-Sárréten az egyik legfontosabb és leg-jobban hasznosított növény a nád volt. Ezt mindenre fel tudták használni, és ami a legnagyobb el ny volt b ven termett és bárki könnyen hozzájuthatott. Fel lehetett használni házépítéshez, de ebb l készülhe-tett a ház teteje is, a padlást is ezzel szigetelték le, kerítés is készülhetett bel le, mindemellett még tü-zel nek is lehetett használni. Hodályt készíthettek bel le az állatoknak, es t l és a nap sugarától véd kunyhót a réten legeltet pásztoroknak. S t nádat helyeztek a bölcs és a koporsó aljába is, így jelké-pesen a nád végigkísérte az itt él embereket a szü-letést l egészen a halálukig.
Csónakkal a bucsai nádasban
Természetesen a település arculatával az élettér változásával, a házak külseje és belseje is átalakul.
Bár a szegénység és a környék adta épít anyag párhuzamosan jelen van, mégis egyre nagyobb és egészségesebb lakások épülnek. A tágasabb lakótér-be immár gyárilag vagy asztalosmester által készített bútorok kerülnek. Mindez azt mutatja, hogy itt a Sárrét szélén is szép lassan beindult a polgárosodás.
Megjelennek az úgynevezett tiszta szobák is, ahol már olyan bútorzat és apró értékek vannak el-helyezve, melyek nem szükségesek a mindennapok-hoz. Az ágyakon ízlésüket és vagyonukat jelképez hímzett párnák, dunyhák, sz ttesek, ágytakarók van-nak elhelyezve, a konyhában a polcokon pedig étke-zéshez nem használt díszes cserépedények sorakoz-nak.
A paraszti építészeti és lakberendezési kultúra alapjait feltétlenül a célszer ség és a környezeti té-nyez k határozzák meg. Ez látszik a házak építésé-hez használatos anyagokon: vályog, nád. A bels tér funkcionális kihasználtsága is ésszer . Ennek egyik jól érzékelhet eszköze a kemence. Bár típusában és méretében különböz ek, alkalmazása viszont ha-sonló, hiszen a téli id szakban a szoba f tésével párhuzamosan ellátja a konyhai feladatokat is, legyen az a kenyér sütése, vagy egyéb ételek f zése.
Felf tésére szalmát, gallyat, kukorica-szárat hasz-náltak. A modernizálódás sajnos elt ntette a laká-sokból ezt az igen célszer bútordarabot . Az ener-gia drágulásával igencsak felértékel dnének még ma is a kemencék, f leg a téli id szakban, amikor csak f tési célt szolgál. Használata ma is olcsó lenne.
Érdekes formájú kemence egy bucsai házban A kemence torka általában a konyha felé esett, innen táplálták tüzel anyaggal, míg a szoba fel l volt a kemence nagyobb és látványosabb része. Ez is célszer en lett kialakítva, hiszen körben egy padka volt, melyre le lehetett ülni, s t a hátsó részén volt a sut, amit egy gyerek akár alvásra is használhatott.
A nyári id szakban nem f tötték be a kemencét, hiszen akkor elviselhetetlenül meleg lett volna a lakásban, ilyenkor a konyhai t zhelyen készült az ebéd. A kenyér sütését nyári id szakban az udvari kemencében végezték, természetesen ott, ahol ilyen volt, vagy meghatározott napokon elvitték a pékekhez bérsütésre.
A tiszta szobát nem használták, csak nagyon különleges esetekben. Olyankor lett igénybe véve, ha esetleg távoli rokonok érkeztek, vagy nagyobb ünnepeken, ugyanis ilyenkor itt volt megterítve az ünnepi asztal. Ha a családban valaki lebetegedett és orvost kellett hívni, akkor is a tiszta szoba volt használva.
Az élet egyébként csakis a konyhában és az ud-varon folyt, hiszen a mindennapi munka által az emberek ruházata bepiszkolódott, es s id szakban a csizmára is jókora sár tapadt, ami alaposan beszeny-nyezte volna a lakást.
Az életviszonyok, s vele az életmód változásai, a szabadid eltöltésének és a szórakozásnak helyi sajátosságai egy új, egy polgárosodás felé hajló réte-get nevel ki itt az Alföldön. A nyugatról beáramló divat leginkább a városi emberekre hat itt a kör-nyéken is. A paraszti rétegek talán önvédelemb l még sokáig megtartják bels tagozódásukat, s bizo-nyos fokig zártságukat is.
HÁMSZÁRÍTÓ
ülönleges, érdekes kifejezésekkel találkoz-hatunk Bucsa történetének megismerése közben. Az elnevezések mindig köt dnek valamihez, esetleg valakihez. Éppen ezért érdemes ezeknek utána járni, hiszen ezek értelmezése, ere-detének kialakulása, elnevezésének körülményei a település történetéhez szorosan kapcsolódik.
Els sorban a majorok, és földterületek elnevezé-se az, mely visszanyúlik akár a középkorba is. Van-nak viszont olyanok, melyek csak az elmúlt század-ban alakultak ki.
Bucsa-puszta
Bármennyire is furcsának t nik, de ez a terület egy központi helynek számíthatott az 1500-as évek-ben. A feltételezések szerint itt egy monostor volt, mely egyházi központként a területet is felügyelte.
Mivel a lakosság elszórtan élt kisebb tanyákon, így több kis egységb l állt össze Bucsa. A terület határai jól láthatók az els térképeken, mely err l a terület-r l készült. A nagy pusztaságot Apaváterület-ra, Szeterület-rep, Füzesgyarmat, Szeghalom, Dévaványa, a Kisújszál-lási puszta, és végül Karcag tanyavilága határolta.
Mivel a terület tulajdonképpen egy nagy pusztaság volt, így minden olyan kis egység, tanya, major, földbirtok , mely ezen a területen helyezkedett el, összefoglalóan Bucsa-puszta néven emlegettek és jegyeztek fel okmányokon. Ezen belül természetesen megneveztek más településrészeket, de ezek is a Bucsa-puszta, néhol Nagy-Bucsa-puszta néven ne-vezett terület részei voltak. Ameddig egy központi hely, azaz egy falu nem jött létre, addig közigazgatá-silag Füzesgyarmathoz tartozott. De csak adminiszt-rációs szempontból, hiszen az itt él k soha nem vallották magukat se füzesgyarmatinak, se szeghal-minak, se szerepinek. Mindenkor bucsaiként éltek és dolgoztak.
Kismonostor
A kismonostori terület a középkorban a környé-ken m köd apátságtól, az itt épült monostortól kapta nevét. Bár a név eredetét mindenki másképp magyarázza, de többek szerint ez a legvalószín bb.
Kertészsziget
A Bucsa-pusztán található település neve még nyilván abból az id b l származik amikor a környék vizes területéb l szigetként emelkedett ki ez a rész.
A XIX. században meghonosodó dohánykertészek nagy része élhetett itt, s talán ezért is lett róluk elne-vezve.
Görbesziget
A pusztában található kisebb település-egységek nevei sokszor tartalmazzák a sziget szót. Ezek a magasabban álló részek voltak csak alkalmasak la-kott település kialakítására. Görbesziget nyilván az alakjáról kaphatta nevét.
Bogárzó
Furcsa név, de ennek is hallottam a keletkezését.
Azt mesélik, hogy amikor Bucsa elkezdett kiépülni, erre a részre a szegényebbek olyan kis házakat épí-tettek, melynek a tetejét nem cseréppel vagy az itt használatos náddal fedték be, hanem csak szalmával.
Ezek a zsúptetej kis házikók a füzesgyarmati híd fel l úgy néztek ki, mint az összebújó apró bogár-kák. Ezért lett a neve Bogárzó.
Paprét
Már a neve megmutatja névadóját. A falu mind-két egyházának voltak földjei Bucsa határában. Ez azért is volt célszer , hiszen az ott termelt javak bevételéb l a m ködésüket biztosítani tudták. Ez ma már az államosítás miatt megsz nt, az elkobzott egyházi földek hiányában szegény mind a két paró-kia. Az egyházi földek mellett az ott szolgáló pap is részesült földterületben. Ez viszont az javadalmát egészítette ki. A Paprét tehát a pap tulajdonában lév terület neve volt.
Ilona major
Az elnevezés nyilván az uradalom tulajdonosá-nak egyik leszármazottjára utal.
Farkasveremhát
A mocsaras, nádas vidék kedvez életteret bizto-sított számos halfajnak, sokféle madárnak, különféle vadaknak. A farkasok is szerették a zsombékos, bokros búvóhelyekkel s r n ellátott területet. A pusztaságban él kisebb eml sök és sérült madarak szolgáltak táplálékul ezeknek a kisebb falkáknak. A kemény telek beköszöntével azonban közelebb me-részkedtek a pásztorok karámjaihoz, a tanyák kisebb óljaihoz. A farkasok támadásától mindenki félt, hi-szen a falka még az emberekre is rátámadt. Mikor már megelégelték az itt él k a vad horda merészsé-gét és pusztítását, a határban farkasvermeket ástak, melyeket f vel s ágakkal fedtek be. A verem köze-pére csalinak feláldoztak egy-egy baromfit. A náda-sokban kóborló, a prédára leselked éhes vadak sorra áldozatul estek az emberi leleménynek. Az elbeszélések szerint ezt a területet nevezték el Far-kasveremhátnak.
Tótsziget
Az itt él tótokról lett elnevezve.
Hámszárító
Bucsa és környéke a XIX. század végén teljesen más képet mutatott a mostanihoz képest. Csak föld-utak, d l k voltak, melyen száraz id ben minden gond nélkül lehetett közlekedni. Tavaszi olvadáskor, a nyári és szi es s id szakban viszont szörny álla-potba került. Mivel köves út ekkor még nem volt, a talaj átázott s a rettenetes nagy sár bizony próbára tette az igavonó állatokat. A munkát, az áruszállítást a legnagyobb es ben és sárban is el kellett végezni.
A Karcagról vagy Füzesgyarmatról érkez lovas-szekerek egy pihen re megálltak a bucsai fogadónál.
Ez a fogadó a füzesgyarmat felé es hídnál volt. A kocsis betért egy pár falatra s néhány pohár borocs-kára, míg a lovakat kifogták a szekér el l, megabra-kolták s a rajtuk lév hámot is levették, hogy az átázott b rb l készült lószerszám ne áztassa tovább az állat sz rzetét.
Akivel el ször beszéltem a hámszárítóról, az azt mondta, hogy az es ben átázott lószerszámot kellett megszárítani. Másokkal történt megbeszélések al-kalmával tudtam meg az igazi hátteret. Ugyanis abban az id ben Füzesgyarmat fel l még nem volt híd (vagy csak személyforgalomra méretezett) s így az itt még sekélynek mondható részen kialakított gázlón jöttek át a szekerek. Tehát az itt átázott há-mokat kellett végül megszárítani, hogy az út további részén ne tegye tönkre a lovak sz rzetét, b rét.
Míg az állatok és gazdájuk pihent, a lószerszá-mokat kiakasztották egy erre a célra kialakított tá-roló helyre, hogy a leveg és a szél mozgása lassan megszárítsa. Ezt a helyet nevezték hámszárítónak. A neve fennmaradt egy területen is, mely a község kataszteri térképén is olvasható. A térképen ez a terület éppen a fogadóval szembeni részen van jelöl-ve, vagyis a mostani futballpálya fel li részen, a Deák Ferenc utcától egészen a Déli sorig. Gondolom ekkora terület nem kellett annak a néhány hámnak a megszárításához, melyre alkalomadtán sor került, hiszen maga a hám szárítására a csárda területén volt hely biztosítva.
Töviskeshát
Az itt elburjánzott vadnövényekr l kapta a nevét.
A tüskés, bozótos hely védelmet nyújtott a nagyobb ragadozóktól, például a farkasoktól.
Borz
A terület tulajdonosáról, az itt él Borz nev birtokosról nevezték el
Bekefalva
Állítólag a terület tulajdonosáról kapta a nevét.
Régebben különálló településrészként szerepelt.
Rakonczás
Egyel re nem ismert, hogy honnan kapta nevét.
Kis-Bucsa
Az 1800-as évek végén még csak néhány tanya van ezen a területen. Az 1900-as évek elejét l kezd betelepülni oly mértékben, hogy Bucsa-puszta egyik legjobban fejl d tanyaközpontja lesz. Talán ezért, vagy az ekkor már nagy létszámú falu közelsége miatt is nevezik el Kis-Bucsának.
Az els rész tanyái a falu fel l megközelítve, a mostani Bocskay út folytatásaként:
Jobb oldal:
1.) Kiss P. János
2.) Karsai János (Egy piros cserepes kis ház) 3.) Márki Elek
10.)Kapitány Gergely (kés bb Jáger Alajos) 11.)Roncsek
3.) Mészáros Sándor (kés bb Pócsiéké lesz) Czinege
Mária major
Régebben Bucsai Nagy major néven ismert. Va-lószín leg tulajdonosáról Springer Mária bárón r l kapta új nevét. Vélhet en ez volt a régi Bucsa tele-pülés. Lakói a közelben folyó Berettyó medrében mély kutakat ástak, mely a nagy szárazságok idején is táplálta ket friss vízzel.
Jen major
Diviki zug néven szerepel a régebbi térképeken.
A tulajdonosn férjér l, az ekkor már báróvá kine-vezett Fould-Springer Jen r l kapta nevét. 1926-tól találkozunk ezzel a névvel az anyakönyvekben.
Egy alapos kutatás lehet vé tenné, hogy megis-merhessük pontosabban ezen területek elnevezésé-nek körülményeit, jelentéseit. Az itt élt emberek ezzel nyilván nem foglalkoztak, hiszen számukra termé-szetes volt ezen kifejezések használata, alkalmazása.