ontos az ember életében, hogy miként alakítja életét. Ennek egyik formája a megfelel szakma kiválasztása, hiszen ett l függ jöv je.
A lehet ségek sokszor korlátozottak, de mindenki megtalálhatja a számára megfelel munkalehet sé-get. Valóra válthatja álmait, megmutathatja képessé-geit. Sokan már kisgyerekként álmodoznak jöv jük-r l, mások csak kés bb találják meg kenyéjük-rkejük-reseti forrásukat. Van aki a föld m velését vállalja, más a pékm hely forróságát, s vannak akik a kereskedést választják.
Farkasinszki András inas korában, hátán a kenyérkihordó kosárral
A lakosság élelmezése fontos egy falu életében.
A család ellátása mindenkor a háziasszony feladata volt. A mindennapi sütés-f zés rájuk hárult, hiszen a család minden tagja dolgozott ki a földeken, ki a m helyben. A ház körül volt ugyan baromfi és más háziállat, de azért szükség volt hentesüzletre, ahon-nan kisebb mennyiség húst is lehetett vásárolni.
Nagyon sok háznál saját kez leg dagasztottak ke-nyeret. A házi kemencék használata azonban nem volt kifizet d , így azt bérben süttették ki. Az iparo-sok, és a tisztvisel k házainál azonban nem volt erre lehet ség. Így k a pékségb l vásárolták a minden-napi kenyeret.
Bucsa egyik kedvelt pékm helyét Farkasinszki András m ködtette. A szakmát alaposan ismer mesterhez szívesen vitték a bucsaiak az otthon elké-szített kenyértésztát, mert tudták, hogy a pékmester úgy kezeli azt, mintha a sajátja lenne.
A mesterség megtanulása nemcsak a tészták el-készítésére és kisütésére szorítkozott. Egy jó mes-ternek illett tudnia, hogyan készül el az az eszköz, mellyel egész életében dolgozni fog. Jelen esetben a kemence építése és üzemeltetése is hozzátartozott a jó pék szakmai ismereteihez. Erre nagyon jó példa éppen Farkasinszki András esete. A II. világháború végén szovjet fogságba esett.
A fogolytábor ellátására valakik összetákoltak egy kenyér sütésre szolgáló kemencét. Az itt készült kenyér azonban sületlen, lapos vagyis ehetetlen volt. Farkasinszki András vette a bátorságot, és je-lezte az rökön keresztül, hogy ez a kemence nem alkalmas ehet kenyér kisütésére. A parancsnok azonnal magához kérette. A beszélgetésnek az lett a vége, hogy lehet séget kapott a kemence elkészíté-sére. A feltétel szigorú volt: ha nem sikerül, akkor kivégzik.
Kétnyelv igazolvány
Nem azért tanulta ki a szakmát, hogy egy ilyen kihívástól elriadjon. Vállalta a feladatot. A kemence elkészült. Ett l kezdve ehet és finom kenyér került a parancsnokság asztalára. Természetesen a táborban lév foglyok is érezhették ezt a változást.
Az orosz fogságból szabadulva önként jelentke-zett az új hadseregbe. Nem azért, mintha annyira harcolni szeretett volna, hanem azért, mert így meg-választhatta szolgálati helyét. Az ún. süt oszlop -ot választotta, ahol pékmesterként dolgozott. Az itt végzett munkájáért is kapott elismerést.
Az államosított Farkasinszki-üzlet csapata:
Opóczki András, Takács József, Farkasinszki András, Farkasinszki Andrásné, Bányai Margit
Farkasinszki András saját sütödéje el tt, amint útjára indítja Balázs András inast
A háború után tovább folytatta munkáját a bucsai sütödéjében. Az államosítás azonban t se kerülte el.
Kizsákmányolónak tekintették, így a m helyét és üzletét államosították. A hatalom új irányítói egy rosszindulatú bejelentés alapján meghurcolták, s t néhány napra be is zárták. A bucsai emberek azon-ban kiálltak érte, így a közösség nyomására szaba-don engedték.
Emléklap a süt oszlop -ban végzett szolgálatért
Visszatérése után se hagyta ott azt, melyet ma-ga teremtett. A pékséget és az üzletet most már ál-lami tulajdonként, de mégis vezette. Megmutatta, hogy nem a tulajdonjog számít, hanem a magas fokú szakmai ismeret, a szakma szeretete.
A Koczka gyerekek
György, István, Rozália, Pál, János Farkasinszki András kapcsolatba került a Koczka családdal feleségül vette Koczka Rozáliát.
A Koczka féle háznak is nagy híre volt. Beszélik, hogy a régebben csárdaként m köd épület alatt olyan pince volt, melyen keresztül az ott mulató betyárok bármikor el tudtak menekülni az ket üldö-z pandúrok el l. A menekülési útvonal kijárata állítólag a Berettyó csatorna túlpartján volt. Ennek a legendának lehetett alapja, hiszen a csárdában nagyon sok búvóhely volt fenn a padláson és lenn a pincékben is. Ugyanis két pince épült hozzá. Egyik-ben a zöldséget tárolták, a másikban pedig a bort.
A múlt században már csak az öregek emlegették a betyárokat. A padlás és a pince rejtekhelyeit most az unokák használták játékaik során. Míg k ját-szottak, addig szüleik, nagyszüleik végezték min-dennapi munkájukat, hogy ezeknek az apróságoknak egy jobb jöv t teremtsenek. Mindamellett nemcsak magukkal tör dtek. Segítették azokat, akik szegé-nyebbek, szerencsétlenebbek voltak. Ilyen volt az is, amikor disznóvágáskor az abáló levet oda adták az éhez knek. k ebb l finom levest készítettek csa-ládjuknak. Hiszen ha néha szétpukkant benne egy hurka, attól máris ízletesebbé vált az étel. Koczka
nagymama többször is gondoskodott arról, hogy valóban szétrepedjen egy vagy két hurka. így se-gítette a szegényeket.
A bucsai születés Koczka Pál olyan ember volt, aki el tt soha nem volt akadály. Mindig sikerült megvalósítani terveit egy kivétellel. Kit n tanuló volt s ezért tanító szeretett volna lenni. Szülei vi-szont nem engedték. Tótszigeten laktak, ahol a ju-hászként dolgozó édesapjával sokat daloltak a pusz-tában az állatok legeltetése közben. A nóta szeretete itt ivódott belé. Édesapjától és tót mamóka nagy-anyjától megtanulta a szöveget s a maga készítette citerán el varázsolta a dallamot is. Kés bb megta-nult cimbalmozni majd klarinétozni is. Legjobban azonban a heged vonzotta.
A 90 éves Koczka Pál heged jével
Els heged jét Keller Páltól vásárolta, mivel na-gyon biztatgatta:
Hallod-e Pali! Vedd meg ezt a heged t. Majd kifizeted akkor, amikor tudod.
Fájt rá a szíve, ezért nem kellett sokáig kínálgat-ni. Majd két évig gy jtögette a pénzt, míg ki tudta fizetni. De végül mégiscsak teljesült egyik álma:
saját heged jén szólaltathatta meg kedvenc nótáit.
Összeálltak a zenész barátaival s jártak bálokba, esküv kre. Az uradalomban dolgozó summások is meghívták ket egy-egy születés- vagy névnapra, s ott a pajtában húzták a kért nótákat.
Ifj. Koczka Pál, hentes
Nem volt ilyen egyszer az élete, hiszen tanító szeretett volna lenni. A szül k viszont a tanulmányi eredményei alapján papnak szerették volna taníttat-ni. Mivel hevesen ellenállt, az édesanyja határo-zottan döntött:
Majd kiverem én bel led ezt a hóbortot! Dol-gozni fogsz te is, mint a többi testvéred.
Így is lett. Ett l kezdve viszont folyamatosan be akarta bizonyítani a világnak, hogy mire képes.
Az els világháborúban jobb kezének négy ujja csonka lett. Nem keseredett el. Tovább is írogatta kis kottás füzetébe az összegy jtött nóták hangjegyeit.
Elvállalt minden olyan munkát, mellyel megbízták.
Köztiszteletnek örvend emberként volt községi bíró, kés bb a Hangyaszövetkezet elnöke lett. Érde-kelte a kézm ipar, hát kitanulta egy cip szabászati szakkönyvb l a szakma fortélyait. Ett l kezdve készítette a faluban a facip ket, a papucsokat.
Ezzel se elégedett meg. További ismeretekre vá-gyott új kihívást keresett. Most a hentesség felé for-dult. Ezt a szakmát is elsajátította. A fiaival hentes-ként dolgoztak Bucsán. Elismert szakember lett, hiszen a húsfeldolgozás minden csínját-bínját elsa-játította. Az üzletet végül Pali fia vitte tovább, hisz nyughatatlansága miatt új utat keresett.
Koczka János, fodrász
Kés bb János fiának egy fodrászüzletet nyitott.
A föld m velésével is foglalkozott. Szakkönyvek alapján telepített egy hold sz l t. Azt m velgette, metszegette, s mire term re fordult, megtanulta a bor készítésének is a fortélyait. A sz l feldolgozásához kádra, sz l présre volt szükség. Ezt is maga ké-szítette el. Kérésre másoknak is.
Koczka Rozália bejelent lapja
Semmiféle munkától nem riadt vissza, hiszen sz l t m velt, állatokat tartott, vályogot vetett.
Nincs olyan munka, amelyet el ne tudott volna végezni. Nem is csoda, hogy a megyében is híre ment. Több újság is készített vele riportot, hiszen életútja példaként állt minden olyan ember el tt, aki céljainak megvalósításához csakis önmaga erejét és akaratát használja.
Sokat tett családjáért és a közösségért, amelyben egész életét töltötte. Nagy szeretettel beszélnek róla.
Bucsán született, itt élt és itt is halt meg 91 éves korában.