A BUCSAI GÉPÉSZ ÉS CSALÁDJA
HORNYÁK DEZS
(1906. június 8. - 1955. november 8.) A bucsai születés gépész élete dióhéjban,
Harcsa Tiborné Hornyák M. Katalin visszaemlékezése alapján, melyet
Bálint Csilla jegyzett le a Szókimondó folyóiratban Egy szoboszlói emberi sors a huszadik század
közepén címmel.
1906. június 8-án, délután négy órakor született Bucsatelepen, harmadik gyermekként. Római kato-likus szertartás szerint lett megkeresztelve.
Vele is hasonló események történtek, mint abban az id ben nagyon sok kisgyerekkel. Történt egyszer az elbeszélések szerint, hogy a szomszéd uradalomban él gépész feleségének egy komaszilkével ebédet küldtek.
Ezzel akartak kedveskedni a kismamának.
Dezs , aki még akkor nagyon kicsi volt, elindult a nagy hóban s ködben a másik uradalom felé. A nagy fehérségben eltévedt, körbe-körbe járt a pusz-tában, míg végül visszaérkezett saját otthonához.
Átfagyva a hótól és a hidegt l alig tudták leszedni róla a ráfagyott nadrágot.
Elvégezte a hat elemi iskolát. Mivel apja gépész-ként dolgozott az uradalomban, így természetes volt, hogy neki is hasonló szakmai életutat terveztek.
Ezért inasnak adták egy gépész-lakatos mesterhez.
is átélte az akkori inas-élet keserveit. Hiába volt édesapja is elismert szakember, a fiának éppen úgy át kellett esni a fegyelmezési-nevelési módszere-ken, melyet abban az id ben természetesnek vettek.
A visszaemlékezésb l olvashatjuk, hogy sokat éhezett, s az éhség csillapítására attól se rettent visz-sza, hogy a disznónak szánt moslék tetejér l lesze-degette a még ehet kenyérhéjat. Az éheztetés és az egyéb házimunka legyengítette. Mivel az édesapja szakmáját szerette volna elsajátítani és nem a rabszolga munkát , hát úgy döntött, sorsát más irányba tereli megszökött a mestert l. Az édesanya azonban kemény asszony volt, s visszavitte a kis
szökevényt. Bizonyára ez a kis epizód is hozzájárul ahhoz, hogy végül is szakmáját oly alaposan megta-nulta, megismerte.
Hornyák Dezs
Szinte élete végéig tanult, így újabb és újabb szakirányú végzetségeket szerzett. A sok gyermek-kori szenvedés pedig átsegítette az életében rá nehe-zed problémák megoldásán, a II. világháború után pedig a politikai széls ségek miatti kirekesztés túl-élésén. Lánya így emlékezik vissza a cikkben édes-apja fiatalkorára:
A viszontagságos gyermekkor után a remek hu-morú fiatalember a karcagi legényegyletben köz-ponti szerepet kapott, egyéni el adásmódjával, kü-lönleges képességével hívta fel magára a figyelmet.
M kedvel el adásokat rendezett, monológokat, kuplékat adott el . Budapesten a Vígszínházban tanult maszkmesterséget, vásárolt festék-, bajusz- és parókakészletet...
Már fiatalemberként is sokat dolgozott. Teher-gépkocsi-vezet ként is megállta a helyét, de szíve legmélyén csak gépészként érezte jól magát.
Házasságkötése után Hajdúszoboszlón, a Frenkel-féle Márta malomban lesz f gépész. A ma-lomban használatos gépeket már 1931-ben megisme-ri Nyíradonyban, ahol a Helmeczy Malom gépésze volt. Szerette, és ismerte a rájuk bízott gépeket. Mint fiatal szakember, állandóan újításokon törte a fejét.
Nappal dolgozik, esténként olvas, tanul, tervez, raj-zol. Élete a munka. Ez kíséri végig munkásságát. A gépek és az újítások.
Lelkesedésének, kitartó munkájának meg is lesz az eredménye: 1937 októberében kiváltja iparenge-délyét, mely párhuzamosan több szakma gyakorlásá-ra is szól: autó- és stabilmotor-szerel , autogén he-geszt üzem, gázgenerátorok és kátránykiválasztók készítése, diesel motorok szívógázra alakítása, az összes malomipari gép javítása és szerelése.
El z munkaadója egy igazolást állít ki, melyben elismeri addigi kiváló munkáját.
Többek között ezt írja:
Külön hangsúlyozni kívánom, hogy g zmal-momban külön m jéggyárat kezelt a legkifogástala-nabbul, ezen kívül minden néven nevezend eszterga munkálatokban teljes jártassággal bír, ugyancsak kiemelked , hogy malmi gépek javítását szintén ki-fogástalanul végzi, s t az el forduló szerelésekben és átalakításokban, modernizálásban a legnagyobb elismerésemet érdemelte ki.
Azt hiszem, ha egy munkaadó ilyen jellemzéssel válik meg kiváló szakemberét l, akkor annak min-den bet jét tényként kell kezelni. Ugyanakkor való-ban nem lehet leírni azokat a kisebb-nagyobb újítá-sokat, modernizáláújítá-sokat, amit egy ilyen szakember folyamatosan végzett. Pályafutása során sokszor dicsérik hozzáértését és lelkiismeretes munkáját.
A sors azonban vagy inkább a politika? na-gyon kegyetlen. A háború választóvonal volt életé-ben. Üzemét aknatalálat éri. A kár jelent s, a vállal-kozást teljes cs d fenyegeti. Az életüket pedig a
felszabadító megszállók:
Az oroszok megszállásáról is riznek kellemet-len emléket a gyerekek. Egy este vizeskanna fed nyi vodkával akarták megitatni Hornyák Dezs t, aki természetesen ellenkezett, hiszen sohasem ivott alko-holt, absztinens volt. Az orosz vendégek azonban úgy döntöttek, hogy mindenképp nekik lesz igazuk, végs meggy z érvként falhoz állították a házigaz-dát, pisztolyt tartottak a fejéhez. A kés bbi, nagyon beteg állapotáról rzött képhez hasonlóra bizonyára sokan emlékeznek.
A háború utáni id szak is sok nehézséget hozott Hornyák Dezs re. El ször koncepciós perben elíté-lik, mint a rendszer ellen lázítót. Debrecenb l bi-lincsben szállítják Budapestre. Felesége harcol azért, hogy bebizonyítsa férje ártatlanságát. Sok medd kísérlet után végül bejut a hírhedt Andrássy út 60-ba, ahol sikerült személyesen beszélnie a f parancsnok-kal, aki miután megismerte a tényeket, aláírta az ártatlan ember szabadulását jelent parancsot.
Ez az internálási id szak is megviselte, hiszen az elvtársak a pszichológiai hadviselés szakemberei voltak: kopaszra nyírták, ütötték-verték, nem hagy-ták aludni. A barakkokon felirat volt az rség részé-re: Ne csak rizd, gy löld!
Nem maradhatott el a kis üzem államosítása se.
1949. december 28-án ezt végre is hajtották. Elvet-ték mindenét, a m helyt, az irodát, még a jéggyár feletti magtár padlását is kisöpörték. EI kellett köl-töznie abba a kis házba, melyet édesanyjának vásá-rolt. Annyit megengedtek neki, hogy egy sonkát és egy oldal szalonnát magával vigyen.
(Az 50-es évek kegyetlenkedései nagyon mély nyomokat hagytak az emberekben. Ezért érthetetlen, miért nem foglalkozunk ezzel többet? Pedig a tények feltárásával csakis önmagunknak tartozunk. Vagy talán nem merünk belenézni ebbe a tükörbe?)
Csépl gép Bucsán
A kép bal oldalán, fehér nadrágban Tenyei Gyula iskolaigazgató, fenn a gépen kalapban Hornyák János gépész, a vízhordó fiú a gépész fia Dezs , mögötte egy szerszámot fog (Deákné) Kiss Erzsébet Er s, határozott férfi volt, családjáért aggódó
apa. Nem roppant össze. Munkát keresett és kapott.
Bárhol is dolgozott, mindenhol kit nt szorgalmával és tisztességével. Alkalmazkodott a korhoz. Tudta, csakis így tud újra talpra állni és tisztességes becsü-letes embereket nevelni gyermekeib l. Újításai fo-lyamatosan segítik munkáját, brigádja mindenkor a figyelem középpontjában van. Felel sségteljes, kö-vetkezetes és határozott magatartásával kivívta a munkatársak és a vezet ség elismerését is.
Az osztályidegen, népellenesnek bélyegzett em-ber nem sokat tör dött a sors fintorával. Továbbra is vidám, jó humorú ember maradt. Ezután is jártak színházba, kulturális rendezvényekre. Így oldotta fel önmagában, a politika által felgyülemlett keser sé-get. Vajon hány embernek nem sikerült túlélni eze-ket a megpróbáltatásokat. Ki tudja megmondani azon családok számát, melyek ezt a keser séget még a mai napig se tudják felejteni. Vajon a felel sök mikor kapják meg méltó büntetésüket? Szerintem soha, hiszen még csak kivizsgálásra se méltatják ezeket az eseteket.
Hornyák Dezs tanácsa, melyet gyermekeinek adott még ma is alkalmazható: Ha boldogulni akarsz az életben, tanulj meg az ellenségedre is mo-solyogni!
A csépl gép az alábbi részekb l, egységekb l állt:
Gépszekrény Karzatdeszka
Oldaltámasztó rúd Szalmacsúsztató deszka
Polyvadeszka Dob
Dobkosár Ver lécek
Szalmarázó berendezések Nagy gy jt asztal
Nagy tisztítóm Felvonó
Kis tisztítóm Osztályozó henger
Toklászó Rostakészlet
Tartalék rostaszekrény Különleges berendezések
F szíj Járószerkezet
Toklászó szíj Ponyva
Nagyszelel szíj Mérleg sulyok Kisszelel szíj T zi-fecskend Felvonó meghajtó szíja Kazalozó létra
Serleg szíj Feljáró létra
Kazalozó elevátor szíja Emel szerszámok
Ment láda Egyéb tartozékok
A fenti leltár szerinti felsorolás abból a jegy-z könyvb l lett kiírva, mely akkor késjegy-zült, amikor Hornyák Dezs 2 gépész-lakatostól 1949. július el-sején, még az üzeme államosítása el tt véglegesen és térítésmentesen igénybe vett a Magyar Mez gaz-dasági Gépállomás Hajdúszoboszlón.
2 Hornyák János Bucsán született és Hajdúszoboszlón él fia
A LÓRÉ
ucsai beszélgetéseim során többször emle-gették az id sebbek ezt a különös valamit.
Els hallásra is nagyon furcsán hat s minden-féleképpen a lóhoz kötöttem. S valóban. Ehhez is van némi köze. A ma Bucsán él fiatalok talán csak nagyszüleikt l hallottak err l ha egyáltalán hal-lottak. Sík Sándor A lóré cím verse azonban egyb l elárulja, mir l is van szó. Íme egy versszak bel le:
Szalad a lóré, csöpp hegyi vonat, Zörög az erd n nagy hegyek alatt.
Lógó fejjel, meggy z déstelen, Vén ló zördíti rozzant síneken.
Igen, a lóré eredetileg egy lóval vontatott kisvo-nat vagyis egy igaer vel vontatott kisvasút, ami energiatakarékossága (és lassúsága) miatt romanti-kusnak is nevezhet személy- és teherforgalmat
bonyolított le. Itt Bucsa környékén is sok feladata volt.
Azt hihetnénk, hogy a lóvontatás miatt kapta ezt a nevet. Pedig nem így van. Eredetileg az angol bányá-szok használták ezt a kisvasutat s az általuk használt kifejezést vettük át mi. Angolul: Lowry (kiejtve: lauri).
Mi természetesen egyb l magyarosítottuk , s mivel lóvontatással m ködött, természetesen lóré lett bel le.
.Eredetileg k szén szállítására használták s a benne elszállítható szén mennyisége egy mértékegy-séget adott. A lóré -ban 10.000 kg k szén fért el.
Ezáltal egy L, vagyis egy lowry, (egy lauri) k szén 10.000 kg-nak felelt meg. Nálunk nem szénszállítás-ra használták. A bucsai határban m köd lóré egy vagonjába 25 mázsa cukorrépa fért el.
A lóré egyik mozdonya a MÁRIA nevet viselte Itt éppen a Hosszúháti állomáson áll
A mozdony mellett áll Kindris Jen állomásf nök, mellette áll Mária nev felesége, a mozdonyvezet Koós István. Legfölül a bal széls ismeretlen, mellette kalapban Nagy István, majd Kindris József, jobb szélen pedig Hudák Lajos. A mozdony kéménye mellett balra Nagy György, jobbra pedig Nagy János. A kép leg-szélén jobbra Kiss Ferenc pallér áll. A többi személy, akik a munkások el tt állnak, a sarkadi cukorgyár át-vev i, akik a cukorrépa min ségét és mennyiségét ellen rizték.
Tehát az ittenieknek is megvolt a szállítási mér-tékegysége, melyet ezek szerint cukorrépában lehetett meghatározni. Természetesen búza és egyéb más termék szállítására is használták.
Sok kutatás után végre sikerült a bucsai birtokon közleked lóréról egy fényképet szerezni. Két évi kutakodás után ezt nagy sikernek könyveltem el.
Néhány hétre rá megszereztem a másik fotót is.
Most már mind a két mozdonyról volt hiteles doku-mentumom. Már csak a képen látható személyek azonosítására volt szükségem. Végül részben ez is sikerült.
Az állomásf nök: Kindris Jen , mellette áll Má-ria nev felesége. Ezek szerint a véletlen úgy hozta, hogy k is maguknak tekinthették a két mozdonyt, hiszen mondhatták, hogy az nevük szerepelt rajta.
De tudjuk jól, hogy ez nem így van.
A képen látható mozdonyon jól látható a neve:
MÁRIA. A kép bal oldalán egy másik vágányon vesztegl kocsi áll, vélhet en búzával teli zsákokkal, oldalán az azonosító jele van felfestve. BUCSA 76.
A kép jobb oldalán álló vagon oldalán is olvasható a BUCSA szó. A vagon sorszámát viszont eltakarja az el tte álló férfi válla.
A lórét, mint vasutat, teher és személyszállításra egyaránt használták. Valóban úgy m ködött, mint egy vasúttársasági rendszer bárhol az országban.
Állomások állomásf nökökkel. Szerelvények menet-renddel. Tényleg, mint egy vasúttársaság csak éppen kicsiben. Igen, szabályos menetrend szerint közlekedtek a kis szerelvények. S ez így volt helyes, hiszen csak így lehetett igazodni bármihez, például a munkakezdéshez és befejezéshez. A teherszállít-mányok is egy meghatározott rendszer szerint in-dultak és érkeztek. Egyik végállomása Mária major volt, a másik pedig a Hosszúháti állomás. Az állo-másokat telefonvonal is összekötötte, így vált lehe-t vé a menelehe-trend ponlehe-tos belehe-tarlehe-tása, illelehe-tve a különle-ges szerelvények els bbségének biztosítása is. A nagy vasutaknál is számokkal látják el a vagonokat, egy meghatározott rendszer szerint, akár a MÁV, vagy a GYSEV, esetleg bármely külföldi vasúttársa-ságról van szó. Az itteni vagonok (lórék) is meg-kapták a saját sorszámukat. Mint az el z ekben bemutatott kép nagyításán is látható, az egyik zsá-kokkal megpakolt kocsin olvasható az egyedi jelzés:
BUCSA 76. Ez nyilván egy sorszámot jelentett.
Ebb l következik, hogy legalább ennyi de bizo-nyára jóval több vagon tartozott a kisvasúthoz. Az elbeszélések szerint betakarításkor egy szerelvény akár 26 kocsiból is állhatott.
Bucsa pusztai világában azonban mint az el -z ekben már leírtam nem szénszállításra használ-ták a lórét. Ez egy mindenes szállítóeszköz volt. A lóré behálózta Fould-Springer báró egész birtokát.
Hajnalban ezzel szállították ki a földekre a
napszá-mosokat, a béreseket, a munkásokat, este pedig visz-sza. Betakarításkor a termény továbbítása volt a f feladata.
De luxus célokat is szolgált. Ha a báró meglá-togatta birtokát, a Mária-majori vagy a Jen -majori kastélyba a lórén jött. Tehát nemcsak a cukorrépa, marharépa, búza, kukorica, vagy az útépítéshez használt zúzott k került a lóré-ra, hanem a méltósá-gos báró úr és családja is. Erre egy külön, személyek szállítására is alkalmas vagon szolgált. Ezt kapcsol-ták a Mária nev mozdony után.
A lóré hozzátartozott a munkás-hétköznapokhoz minden vonatkozásban, hiszen a legtöbbet a birtokon dolgozók munkáját könnyítette meg. Hajnalban dult a szerelvény a Mari-majorból. A munkába in-dulók tudták mikorra kell megérkezniük, hogy még fölszállhassanak rá, s ne maradjanak le az aznapi munkáról, mert ha lekésik, akkor bizony még az állásukat is elveszíthették volna.
A bucsai lóré és utasai a Jen elnevezés mozdonnyal
Nyári hajnalokon a Mari-tanyáról indult a lóré ki a pusztába. A rajta helyet foglaló emberek beszél-getése, viccel dése, fiatalos vidámsága, a lassan s valóban romantikusan kanyargó szerelvényr l mesz-szire elhallatszott. A távoli szemlél talán azt hihette volna, hogy egy kiránduló csapat hangjait hallja, piknikre induló embereket lát a pöfög kis mozdony mögötti kocsikon. Az emberek szerették a lórét, hisz társuk és segít jük volt.
Kezdetben ló vontatta járm ként üzemelt, a gé-pesítés, a modernizálás itt is változásokat hozott. Két kis fekete mozdony váltotta fel az igás állatokat.
Fekete köpenyükön ezüstösen csillogott a krómozott név az egyiken: MÁRIA, míg a másikon: JEN . A bucsaiak szerint a báró ugyanis gyermekeir l ne-vezte el a két kis pöfög t, éppen úgy, mint annak idején a két majort is. (Csak egy probléma van ezzel az információval, hogy nem volt ilyen nev gyerme-kük. Következésképpen: önmagukról nevezték el a mozdonyokat és a majorokat is!) Talán meghök-kent ez a kifejlet, de hosszas kutatás után sikerült ezt felderítenem.
A falu lakosainak elbeszéléseib l kit nik, hogy ezen a vidékeken is romantikával egybekötött ha-szonjárm ként üzemelt. Ezeket az emlékeket immár soha nem lehet kitörölni az emlékezetb l, hiszen olyan mélyreható nyomokat hagyott, mely még ma is ott van a szívekben, lelkekben.
Fehér Jolánka mindig id ben értesült a báró ér-kezésér l. Ilyenkor magyaros ruhába kellett öltöznie, s f zte az ilyenkor szokásos birka-pörköltet. Az uraság csak az általa f zött ételt volt hajlandó elfo-gyasztani. Úgy id zítették az étkezést, a tálalást, hogy amikor a báró úr a családjával megérkezik a lórén, már a megterített asztalra kerülhessen a forrón g zölg szaftos hús, a frissen sütött és felszeletelt kenyérrel együtt.
Egy felújított, a BKV-nál is használt lóré A mozdonyvezet mellett voltak beosztottak is.
k voltak azok, akik a lóré m ködését technikai oldalról segítették. Voltak gépészek, f t k, váltóke-zel k, tolatásirányítók. A szerelvények, de f leg a mozdonyok folyamatos karbantartást igényeltek.
Szégyen lett volna a személyzetre, ha a báró, vagy akár a tiszttartó megjelenésekor a szerelvények gép-hiba miatt nem indulhattak volna. Szégyenkezhettek volna a falubeliek el tt is, ha porosak, olajosak, ko-szosak lettek volna a mozdonyok, vagy a vagonok.
Folyamatos gondozást igényelt maga a sínhálózat is. A sínek mellett folyamatosan kikapálták a gazt, nehogy tönkretegye azt az elburjánzással. A váltókat is mindig tisztán tartották, de odafigyeltek a vasutat keresztez utakról felhordott sárra, szennyez désre.
Itt is mindig tisztaság uralkodott.
Tulajdonképpen az el z ekben leírtak arra is utalnak, hogy a mez gazdasági munkából, a paraszti sorból kiemelked szakmunkások magukkal hozták a rendet és tisztaságot szeret el dök magatartását.
k már egy m veltebb, tanultabb réteget képviseltek ezen a környéken, s ezért példamutató munkájukkal, megszerzett szakértelmükkel járultak hozzá Bucsa és a környez gazdaságok ismertségéhez, elismeré-séhez. Úgy végezték munkájukat, hogy mások is lássák és érezzék annak különlegességét és hasznát.
A lóré megépítése és használata jól mutatja a kor iparosodását, a környék kitörését az évszázados el-maradottságból. Bucsa erre nagyon jó példa, hiszen a lecsapolás, a szikes talaj megm velése, a föld ter-mékenységének növelése nagymértékben el segí-tette az ebben az id ben a környéken kialakuló ipart, a kézm vességet, és a kereskedelmet.
A lóré segítségével épült a közút is. Nagy segít-ségére volt ez az útépít knek, hiszen a hosszúháti állomásról hozta be Mária-majorig a zúzott követ, hogy innen lovas-szekerekkel vigyék tovább és vég-re megépülhessen a poros-sáros út helyett a korsze-r bb, immákorsze-r majd autóközlekedéskorsze-re is alkalmas makadám út.
A lóré az áruszállítás mellett a munkások szállí-tását is elvégezte. S t, ezzel jártak a környez ta-nyákról, majorokról a gyerekek a jen majori iskolá-ba.
A legszebb és legromantikusabb útja a lórénak bizonyára az lehetett, amikor Fehér Jolánka és Bá-nyai Kálmán vitte be a faluba az esküv jükre. A lóré platójára székeket tettek s így indult meg a násznép a nagy eseményre. A vidám, jókedv vendégsereget meglep dve figyelhették azok, akik ebben az id ben a sínek mellett dolgoztak. Bizony különleges és érdekes nászmenet volt ez, de egyben mutatja azt is, hogy a bárón , vagy intéz i mennyire emberségesen álltak az alkalmazásukban álló emberek problémái-hoz, s mennyire voltak velük szemben segít készek.
Sok kedves emlék f z dik ehhez a kis vasúthoz.
Bárkivel beszéltem, mindenki megható nosztalgiával emlékezett vissza rá. Nem volt olyan, aki ne sajnálta volna azt, hogy már nem hallják a kicsi kerekek zakatolását, a mozdony vidám, egyenletes pöfögését, s a néha-néha felhangzó figyelmeztet fütyülését.
Sokáig üzemelt, hiszen a világháború után a köz-ség tulajdonába került. Itt lett tulajdonképpen leltár-ba véve, mint Gazdasági kisvasút . Ebb l a leltári füzetb l tudhatjuk meg, hogy az általa elfoglalt te-rület 10 hold és 213 négyszögöl volt. Talán ez nagy-nak t nik, de ha figyelembe vesszük a sínek hosszát s az állomások által elfoglalt jó pár négyzetmétert, akkor tudhatjuk meg igazán, mekkora is volt.
Hiába volt romantikája, hiába hozott hasznot és könnyebbséget a gazdaságnak, technikája, technoló-giája lassan elavulttá vált. A gépesítés immár más vonalon folytatódott. A kisvasút ideje lejárt. A lóré egyre kevesebbet lett használva, mozdonya folya-matos javításra szorult, alkatrészeit már nem gyár-tották. Kezel személyzete mindent megtett az üze-meltetéséért egyre kevesebb sikerrel.
Az 1960-as években elérte a végzete: megsz nt.
Mozdonyait, vagonjait elvitték, a síneket felszedték.
Emléke ugyan még mindig itt kísért, hiszen újra itt van közöttünk: kerítések, kapuk, hidak korlátjai emlékeztetnek rá.