LAMY B. VIDA GY. és RÉVÉSZ ISTVÁN PLÉ-BÁNOS. JÉZUS SZENTSÉGES SZÍVE! KÖNYÖ-RÜLJ RAJTUNK! ÖNTÖTTE SZLEZÁK LÁSZLÓ M. O. ARANYKOSZ. HAR. MEST.
A modernizáció megkövetelte, hogy a templom-ban is villanyvilágítás legyen. A szakipari munkát a molnármesterb l kényszer ségb l villanyszere-l vé átképzett Lamy Bévillanyszere-la végezte, nagy szakérte-lemmel és odaadással. Az általa tervezett és kivi-telezett elektromos rendszer még ma is m ködik, bár néhány biztonsági felújításra szükség volt az évek folyamán. A villanyszerel mester felhívta a figyel-met arra, hogy a munkálatok során érdemes lenne egy villámhárító felszerelése is, hiszen a múltban voltak viharkárok többször is a templomon, s ezért meg kell el zni egy villámcsapásból származó tra-gédiát is. A villámhárítót felszerelte s ett l kezdve nyugodtabbak lehettek az emberek egy nyári vihar során tartott szentmise alatt is, hiszen egy esetleges villámcsapás már nem árthatott az épületnek s a benne lév embereknek se. Mondta is Lamy Béla a családjának: Most már nyugodtak lehettek ha vil-lámlik az ég, mert a templomra és a malom épületé-re elhelyezett villámhárítók elvezetik azt a földbe s ezáltal mi védve vagyunk.
Líbor István apátplébános, aki 1952-1954 között szolgált itt Bucsán, hasonló megrázkódtatások érték, mint egykori el djét Séber Andrást. Komoly papi lendületét semmibe vették, kívülr l és belülr l is érték méltatlan támadások. A folyamatos sért és durva megnyilatkozások meggyengítették tenni aka-rását, megrendítették egészségét. Így másfél évnyi küzdelem után feladta a reményt, és távozott Bucsáról.
Els áldozók Tímár Miháy plébánossal (1969) Az ifjúi lendület mindig nagy hatással van a kör-nyezetre. Ifjúi lelkesedés és tettvágy jellemezte né-hány évtizeddel kés bb Tímár Mihályt, aki 1966 szeptember 1-én vette át a plébánia és a templom kulcsait. Fadgyas tisztelend úr szerint Mindig mosolygós, kedves, hódító... egyéniség volt. Öt
évig küzdött új és új reményekkel, de ereje elfo-gyott, a remény köddé vált. A hív k lelki életét nem sikerült magasabb régiókba emelni. Tevékenységé-nek hitbeli látszata nem maradt, csak egyedül a templomtet felújítása, mely mind a mai napig az keze munkáját dicséri.
Az ekkorra már igencsak meggyengült cserepes tet t kellett felújítani, mivel az id elkoptatta azokat, de elkorhasztotta a tet faanyagát is. Pénz hiányában el kellett fogadni a legolcsóbb megoldást, így a cse-repeket hullámpalára cserélték. Itt is szívet melen-get az az összefogás, mely során a felújítási költsé-gekbe besegítettek a református hív k is. Ha mindig így cselekednének az emberek, mindjárt szebb lenne kicsiny világunk. A református templom építésekor is hasonló volt a hozzáállás a katolikus hív k részé-r l, hiszen kevés pénzzel, fuvarészé-rrészé-ral, kisebb munkák-kal k is segítettek annak idején.
Tímár Mihály plébános szentesíti Jakab Mária és Nagy György házasságát Arról viszont nem tehet, hogy a tet fed k ha-nyagul végezték munkájukat, így nagyobb vihar esetén a víz beszivárog a padlástérbe és átáztatja a templom plafonját, de ugyanez történik akkor, ha a téli hóvihar befújja a havat a padlástérbe s az ide bekerült hó olvadásnak indul. Sokszor próbálták a padlástérbe felgyülemlett havat eltávolítani, de ez csak részben sikerült, így folyamatosan romlott a tet felújításkor lefestett bels tér állaga. Ízlésesen és
szépen lett kifestve a templom belseje, de az állandó beázások bizony itt nyomot hagytak.
Sajnos a templom romló állaga valamilyen mó-don jelképesen az itteni hív k lelki életét is jelképe-zi. Egyre kevesebben járnak templomban, egyre kevesebb szül érzi fontosnak azt, hogy gyermeke meg legyen keresztelve, els áldozó legyen s felve-hesse a bérmálás szentségét. A kor világnézeti ráha-tása jelenik itt meg. Könnyebb a hitet megtagadni, elfelejteni, mint áldozatot vállalva gyakorolni azt.
Az itt szolgáló plébánosok bizony olyan ellenál-lásba, olyan közönybe ütköztek, melyek leküzdésére nem volt se idejük, se energiájuk. Szélmalomharc volt ez. Harc kilátás nélkül! Mivel anyagiak terén is szükséget szenvedtek a hív k, így ezen a területen se várhatott sok támaszt az egyház. Olyannyira, hogy a templomtorony bádogozását az 1955-1965 között itt szolgáló Kiss Sándor plébános a saját pénzéb l ja-víttatja meg. Többször el fordult a bucsai egyház-község életében, hogy az anyagi kiadások egy részét a plébánosok fedezték annak ellenére, hogy igen csekély jövedelemmel rendelkeztek.
Els áldozók Fadgyas István plébánossal (1972) Krisztust megszerettetni a bucsaiakkal! Ez volt a célja minden plébánosnak, akire ez a kis nyáj volt bízva. Rövidebb-hosszabb id elteltével döbbentek rá küldetésük nehézségére. Miért e makacs ellenállás a hit iránt, nem tudni. Sajnos még a magukat hív -nek valló emberek is el rébb helyezik önz érdekü-ket, minthogy ilyen ósdi felfogással egyetértsenek, mint a vallás. A plébánosok óvó és félt szavait elutasítják. Ha er teljesebben kihangsúlyoznak hit-beli hiányosságokat, akkor egyszer en megsért d-nek s még a templomot is elkerülik. A lelkipásztorok érzik, hogy sokszor érthetetlen gy lölet sugárzik feléjük. Érthetetlen ez, hiszen k mindig a hív k lelki életének tisztaságát óvják, szeretetet és megér-tést hirdetnek. A végeredmény az, hogy a lelkipász-torok egyre magányosabbak lesznek a szó szoros értelmében, hiszen a templomba járó, vagy csak hív nek vallók száma is egyre csökken.
A pesszimizmus már olyan mérték , hogy nem lehet csodálkozni Fadgyas tisztelend úr alábbi kifa-kadásán: ...lehet, hogy a jelenlegi lelkipásztor, e
sorok írója, nem képes Krisztushoz vezetni ezt a népet...
Majd kés bb így vall: Ha az Úr azt akarja, éle-tet is kell áldozni az emberek üdvéért!
Ezzel egybecseng az a kérés, melyet Dr. Udvardy József püspök úr fogalmazott meg, és írt be a Historia Domus-ba 1975. június 22-én:
A Szentlélek Úristen kegyelme segítse és virá-goztassa fel a bucsai egyházközséget!
Sajnos az id múlásával semmi sem változik. A keresztelések ritkák, az els áldozók is kevesen van-nak. Abérmálkozás szentségét is csak néhányan veszik fel.
1983-ban a következ sorokat olvashatjuk Fadgyas István plébános tollából:
De különben nincs lelki élet. Nincs keresztelés, nincs esküv . A falu elszakítása Krisztustól az iskola b ne. Különösen kb. nyolc év óta kegyetlen a vallá-sos hit elleni harc az iskolában,...
1987-ben se változik a helyzet:
Egyházközségünk lelki állapota állandóan rom-lik. A legjobb hittanosaim elszakadnak Krisztustól.
A negatív események között meg kell említeni azokat is, melyek reménysugarak ebben a hitben és vallásban szegény világunkban. 1983. április 1-t l segítséget kapott az egyházközség Majoros Erzsébet személyében. Fadgyas plébános úr szavaival:
...mindig der t sugárzó egyéniségével járja a csa-ládokat. Ennek köszönhet , hogy meglep mozgás tapasztalható a hívek részér l. Eddig templomba nem járó asszonyok teljesen önként, tudtomon kívül befestették a temet i keresztet. Azóta férfiak elkészí-tették a betonjárdát a keresztig, a kereszt el tt pedig kiképeztek egy 2x2 méteres teret, amelyeken adott esetben szabadtéri misét is lehet bemutatni...
A kis örömök között még egy példa: 1984. június 8-án, a templom felszentelésének 70. évfordulóján újra megtelt a templom. A kiküldött 300 meghívó ellenére csak kb. százan jöttek el a helyiek közül, a környékbeli településekr l idelátogató hívekkel pe-dig kiegészítették ezt a létszámot. Ünnepi szentbe-széd, filmvetítés, körmenet. Minden olyan szép volt, mint a régi id kben. De ez is véget ért.
Meg kell örömmel említenem, hogy a bucsai asszonyok nagyon szép terít garnitúrát hímeztek a templom számára. Ahogy elmúlt a nagy ünnep, ugyanúgy elmúlt a templom látogatása. Maradt az a 30-40 hív a vasárnapi szentmiséken.
Néhány adat:
1823-ban 4 családot jegyeznek fel katolikusként 1896-ban 12 katolikus hív
1912-ben a katolikus hív k száma: 1375 f (filiákkal együtt)
1948-ban 1505 f
1976-ban 641 vallja magát katolikusnak bár nem mindenki jár közülük templomba, 8 személy
bér-málkozott, a templomba 14 gyermek és 30-40 feln tt jár.
1979-ben a bérmálkozók száma 5 f 1987-ben 5 bérmálkozó van.
1984. július 8-án a templom felszentelésének 70.
évfordulóján 300 meghívottból mindössze százan jelennek meg a szentmisén.
Templom építésének kezdete:
1913, a felszentelés 1914. június második vasárnap-ján volt.
1929-ben egy szélvihar ledönti a torony keresztjét.
1948-ban államosítják a katolikus iskolát is.
Bérmálások ideje: 1912. 1921. május 2. 1927.
május 9. 1937. június 4.
Plébánosok Bucsán:
1903 Dérczi István külkáplán, 1903-1911 Gáspár István külkáplán, 1911-1916 Csernay Géza,
1916-1924 Ambrus Tibor, 1924-1926 Kovács Rezs , 1926-1931 Tímár Gyula,
1992-1993 Galvi János karcagi plébános, 1993-1996 Nagy József szeghalmi plébános, 1996-1999 Veréb László szeghalmi plébános, 1999-2000 Vargyas Emil szeghalmi plébános, 2000-t l Hüse József szeghalmi plébános.
Kovács Rezs Somogyi Ferenc
Karácsonyi Guido Tímár Mihály
61 Képviseltestületitagokfelssorban:Keller Mihály, Francz János, Pléli József, Csurka János. Képviseltestületitagokaközépen:SzatmáriJózsef,Venczel József, Méhész József, Fekete János, Ruzsányi Ferenc világi elnök, Komoróczki Pál, Nagy János Papokazelssorban: Ismeretlen,Dankó László, Pataki Kornél, Dr. Udvardy József püspök, Fehér Lajos esperes plébános, Tímár Mihály plébános, Dr. Tóth Ferenc (szalézi)