Ebben a korban a temetkezések: földsírok vagy sírkamrák, halotti torok maradványaival. Eddig 14 lelőhelyről ismerünk 300 sírt. Ebből 230 felnőtt sírja volt. A sírokban csontvázas tetemek (111 nő és 15 férfi), bebalzsamozott hullák, emberalakú halotti bábuk (manöken-ek) és hamvasztásos temetkezések (32) nyomai voltak. 92 esetben vegyes temetkezési ritus volt. Általános az egyes, a páros és a csoportos temetkezés. A 3-4 ember együtt temetkezésének okai nem egészen világosak, nem egészen érthetőek, kivált, hogy különböző módokon temetkeztek. A vegyes ritusú sírok meny- nyiségi túlsúlya arra mutat, hogy együtt temetkezés céltudatos volt. A hamvasztást délről érkezett bevándorlók terjesztették el. Az Áltájban, Tuvában és a Bajkálon túli térségben ugyanis ismeretlen volt mind a szkíta, mind a hún-korban. Ám a hamvasztásnak elsősorban nem etnikai, hanem szociális és életkor szerinti megkülönböztető jellege volt, mondják Cyebec hívei, de ez még nincs tisztázva. A nők, a serdülőkorúak és a gyermekek csontvázasán lettek eltemetve s néhány ugyanolyan embertani tipusú férfi is, s az ő holttesteiket bebalzsamozták, a belső szerveket és az agyvelőt eltávolítva.
A sírmélység 150-300 cm, a sírfenék gyakran ki van deszkázva az oldalfalakon nyírfakéreg nyomai maradtak meg. Tájolás Ny-K vagy DNy-EK, nem ritka a többes, családi temetkezés. A sírok sorokban helyezkednek el. A felületen kő és földhalmok emelkednek, a sekély gyermek sírokban ládákban, kút- szerű gyűrűkben vagy gerendaácsolatban vannak a kis holttestek. A temetésekre mindig a melegebb időszakokban került sor, így tavasztól őszig. A kemény fagy miatt a téli hónapok nem jöhettek számításba. Ezért a halottakat „tárolták", ha téli hónapokban haltak meg. A Tastyk-korban megje
lenik már a mumifikálás és a hamvasztás. Ez új jelenség nincs előzménye ezen a tájon.
Jelképes sírok (kenotáfiumok) ismertek az altáji szkítakorból és Tuvából is, sőt a mongóliai hún temetkezésekből is (ruha, „portré", hajfonatok). A holtakat ruhában tették máglyára s általában 1-2 kg _____________________________________________ 7 7 _______________________________________________
Favázas sír-szerkezet
csont és hamu maradt az égetés után. A csontdarabokat és a hamvakat bőrzsákocskába gyűjtötték.
Azután az elhúnytra hasonlító kitömött emberi figurát (manöken) készítettek. Ezeket a temetési babákat általában fűvel tömték ki, a bőrön kívül nyírfakéregből is készíthették. Külön zsákot készítettek a fej és külön a törzs számára. Az arcot külön alakították ki festéssel és nyílásokkal. Az elhúnyt ter
metével nagyjából megegyező méretben készültek a babák és fel is öltöztették őket. A temetési bábuk a halott termetétől függően más és más eljárással készültek. Néha száraz fűcsomókat használtak, egymásra rakva építették meg a karokat, a lábakat, a törzset s bőrbe varrták őket. A bőrdarabokat és a külön készített testrészeket ínnal és bőrcsfkokkal varrták össze. Volt egy eset, amikor a törzs bárány- bőr-zsákocska volt. A fejeket gondosabban készítették el, ennek a formáját is fűcsomókkal adták meg, a szem, a száj, a pofacsont alakját kívülről fellvarrt bőrdarabokkal mintázták meg. A szemöldököt és az orrot kivarrták. Az arcot fedő bőrre piros selymet raktak, az orrvonalat fekete csíkkal jelölték. A bábúk hajviselete különböző volt. Volt, amikor skalpszerűen tettek rá hajat s volt, amikor bőr zsákocs
kába tett hajfonatokat helyeztek a fejre. A bábáknak volt nadrágjuk, kabátjuk, csizmájuk, bundájuk.
Sőt, egy esetben a halotti bábának maszkot is csináltak.
Általában a férfiakat hamvasztották el (Műszók és Komarkova Peszcsánája). Mind a csonvázas, mind a múmia-tetemek arcára maszkot tettek, a szem, a száj számára kivágatokkal. A maszkokat rá
tapasztották az arca, így megőrizték a belső felületek a ráncokat és a hajat is. A maszkok gipszből, kvarccal soványított gipszből és agyagból készültek. A maszkok kisebb vagy nagyobb térfogatúak, attól függően, hogy betakarták-e fület és az alsó állkapcsot vagy csak az arcot. Az eredetileg fehér maszkot bevonták angóbbal vagy pirosra festették, illetve meander vagy spirál mintát tettek rá. A fér
fiak maszkja sötétvörös volt, az asszonyoké fehér alapon piros mintás a homlokon és a nyakon. A maszkok között van olyan, amelyet a temetéskor megújítottak és újrafestettek! Előre elkészített maszkok?
A sírba fa- és agyagedényeket és ételeket tettek. Ám az nagy kérdés, hogy halotti útravalóként, avagy az isteneknek áldozatként?
A csontvázas temetkezések esetében az asszonyok és a serdülők, ritkábban a férfiak mumi- fikálásakor elsősorban arra törekedtek, hogy a fejet és az arcot őrizzék meg, mégpedig úgy, hogy az arcra gipszmaszkot helyeztek, többnyire meglékelték az agykoponyát és az agyvelőt eltávolították. Ezt már Adriánov megfigyelte az oglakti (Oglaktyínó) temetőben.
Adriánov (1854-1920) 1903-ban talált rá erre a temetőre, amelyből 9 sírt tárt fel. A gerendából épített sírkamrákban a halottak koporsóban feküdtek. A halottak arcára először selymet tettek, majd maszkot készítettek. A bebalzsamozott holt
testek arcára nyomban a halál beállta után zöld sely
met borítottak, (némelyiken kínai írás olvasható), majd gipszből maszkot csináltak. A maszkokat piros
ra festették. Egy ízben fehér volt. A maszkok nem
csak az arcot, hanem gyakran a nyakat és a füleket is borították. A szemek és a száj vonalát kivágták a selyemből. Gyakori rajtuk a tetoválás. Asztanában a selyem arctakaróra ezüst szem és szájlemezeket varrtak. A halottak arcának selyembe burkolása ősi kínai szokás.Vannak olyan esetek, amikor a csontvázak koponyájára készítenek maszkokat. Ez akkor fordult elő, amikor az elhúnyt tetemét a
„hallgatás tornyába" helyezték először. 0 7 7 A holttest kipreparalasanak folyamata es az arc-maszk... , , f , . . ,
A mellékletek zömmel fából készültek, ám a fémek hiánya nem a szegénység és az igénytelenség jele, mint ahogyan Bálint Csanád képzeli, hanem az, hogy az állattartó népek életében a fémek másodlagos szerepet töltöttek be. A fa tárgyak között sok a miniatűr tárgy (íj, kard). Ennek is nyomós oka kellett legyen.
A trepanációt specialisták végezték. A müszoki temetőben l.l. Gohman megfigyelte, hogy a gipsz
masszát a hullára korán helyezték rá, mert a nyak és az arc ráncai is megőrződtek. Az arcra, vagy csak a szemre és a szájra selyemdarabot tettek. A szem és a száj vonalának jelzésére a selyemben lyukat vágtak. A gipszbe kvarchomokot kevertek és ebből készítették el az arcmaszkot, amelyek zömmel fehér színűek, de vannak angóbbal bevontak is. Sőt, festéssel megkülönböztették az asszony és gyer
mek vázakat. Az asszonyok homlokára piros spirálisokat festettek a férfiak arcát vörös és fekete szín
nel festették be. Voltak büsztös maszkok is.
Érdekes jelenség, hogy néhol a koponya alatt köles-magvak voltak és juh vagy hegyikecske asztra- galloszok. Ezeken gyakoriak a tamgák, feltehetően jósló csontok voltak. Ámbár számláláskor és játékként is használhatták őket. A sírba tett állatok fajtái: juh, kecske, tehén és ló. Tepszej 3.kurgánban 50 tehén, 18 juh és 2 ló volt, a 4.-ben 85 tehén 17 ló és 15 juh. De voltak tetem nélküli kenotáfiumok is, ahol volt halotti áldozat, de nem volt holttest. De feltártak olyan sírokat is, amelyekben 25-40 halott illetve halotti bábú volt eltemetve! Gyakori a kőoszlopok felállítása, ezeket pominoknak nevezik. Az elhunyt rokonai állítják fel, gyakran 250 - 300 is található egy-egy sír körül. Később a türköknél találkozunk majd ezzel a szokással.
A sírokba fegyvereket nem tettek! Nagyon ügyeltek erre, mert még a nyílvesszőkről a nyílhegyet is jó előre leszedték és csak a vesszőt tették a sírba. Ezek átmérője 7-8 mm volt, a hosszuk 200-300 mm. Ezeket a vesszőket fekete és vörös festéssel és különböző mintákkal díszítették, néha aranyfüstle- mezzel voltak borítva. Maguk a nyílhegyek készülhettek fából, csontból vagy vasból. A fa vesszők esetében a nyílhegy és a vessző egy faragással készült, feltehetően rituális célból. A köpüs vagy tüskés csontnyílhegyek háromlapúak, levélalakúak vagy rombikus formájúak voltak, a vasak tövisesek és háromlapúak. A nyílvesszőket nyírfakéreg, bőr vagy szőrme tegezben hordták, amelyeket vas horoggal akasztottak az övre. Voltak olyan tegezek is, amelyeknek a peremét hieroglifákkal teli selyem borította. Ij és tőr csak modellként (fából) került a sírba ! Öt esetben találtak hajlított vesszőből készített ij-modellt, ideg nélkül s volt, amelyik az összetett reflexíjat mintázta. Ezek a modellek a temetési bábúk kellékei lehettek. A védőfegyverzet: sisak, pajzs, lemezpáncél vörös lakkal fedett papírmaséból készült. De modellek voltak a sírokban a nyergek, a nagajkák és a zablák is. Ezek zöme miniatűr volt. A mellékletek között nagyszámú a fa edény, kis asztalkák, nyírfakéreg kosarak voltak.
Hétköznapi viseletben temettek javarészt, bár voltak speciális halotti darabok is. Az alsóruha selyemszövetből, az ing juhgyapjú szövetből készült. A felsőruha bőrből és prémes darabokból állt.
Báránybőr nadrágot viseltek, amely a térd alá ért, a derékon övvel fogták össze. Rövid kaftán, darabokból varrott, de viseltek báránybőr subát, szőrrel befelé fordítva vagy kifelé. Térden felül érő szőrcsizmájuk volt és szőrme vagy bőr sapkájuk, selyem béléssel. Cobolyprémből varrt füles sapka is jellemző.
A férfiak, akárcsak az asszonyok varkocsot (copfot) viseltek. Az asszonyok a hajfonatukat a tarkón fonták össze és 10-12 cm magas nyírfakéreg „kupakkal" (hengeres forma) erősítették meg, amelyet belül vékony, kívül vastag selyemszövettel vonták be. A hajhoz ezt a szerkezetet két-három fejes csont kontytűvel erősítették oda. Néha a kupak aljához hajfonatot erősítettek. A tepszei ábrázolásokon (7 fa tábla) jól tanulmányozható a Tastyk emberek viselete. Az övükön övlemezek és csatok voltak.
Voltak még a sírokban toilett-dobozok, tükrök, etc. Az ábrázolások és a maradványok is egyértelműen europid embereket mutatnak, akik fehér bőrűek és vörhenyes (szőke) hajúak. A tibeti források egyértelműen azt mondják, hogy a Kinc'a-ban lakók (kirgizek) rőt hajúak, kékszeműek, azaz visz- szataszítóak és csúnyák, mert nem olyanok, mint a mongolok és a tibetiek ! A kínai források pedig azt _____________________________________________ 7 9 _______________________________________________
mondják, hogy a jenyiszeji kirgizek, azaz a hákászok a türkökkel és a húnokkal (ge-gun, gjan-guny) keveredett din-linektől erednek.
Abakán város melletti Aszkíz faluban 1940-ben egy 1500 m2-es alapozás nélküli palotát tártak fel, amelyet fal övezett és amelyben volt egy nagy terem és 20 szoba. Szárított agyagtéglából épült, a főfalak vastagsága elérte a 2,2 m-t. A tetőt a Han-dinasztia korából való feliratokkal és bélyegzőkkel ellátott agyagcserepek fedték (Kr.sz.előtti lll.század - Kr.sz. utáni ll.század). Minden cserépen ugyanaz a felirat volt: Az Ég Urának tízezer békés évet, az uralkodásához ezer örömteli őszt kívánunk, bánat nélkül. Ebben a palotában tehát valamiféle kínai helytartó lakhatott ? A szobákban padlófűtés volt, amely behálózta csaknem az egész épületet. De kémények is voltak a szobákban I A terem ajtói
ra öntött, bronz, maszkos díszeket raktak, a szarvakkal bíró szakállas szörny orrából lóg a bronz kari
ka, ám bármennyire szörnyek, első pillanatra látszik, hogy europidok IA palota romjai között sok lelet volt: szerszámok, nefrit edények koráll ékszerek, etc. Az itt lakók földműveléssel és állattartással foglalkoztak. Jurtákban és gerendaházakban laktak.
A kínaiak sok hadjáratot folytattak észak ellen, az egyik nevezetes volt i.e. 99-ben, amelyet Li Guan- li tábornok vezetett, de a húnok bekerítették és hétezer emberét vesztette el. Ekkor Li-Lin sietett a
A Tastyk-kor embertani jellege alapvető kérdés, hiszen ez a kultúra közvetlenül - térben és időben - kapcsolódik a szkítákhoz és az ázsiai hónokhoz.
Az újbáti temetőben kerültek elő egy csontból faragott fej és alkarok, amelyek egykor egy fa szo
bor tartozékai voltak, s ez a szobor fel volt textilekkel öltöztetve. A szakállas, bajúszos férfifej mon
goloid jelleget mutat. Fején sisakszerű fejdísz van, de biztosan egyéni portréról van szó. Noha ilyen szobor nem sok van, a nagyszámú halotti maszk éppen n e m mongoloid jellegű IA kaolinos gipsz és terrakotta maszkok vagy közvetlenül az elhúnyt arcáról készültek, vagy az őt ábrázoló mintáról.
Vászonból varrott sablont használtak, amelynek lenyomatai világosan látszanak.'A füleket külön készítették el és rakták fel az arc-maszkra. A maszkokat rendszerint díszítették és színezték: vörös, kék és fekete színekkel, a homlokra meandert, a nyakra spirálist rajzoltak. Ez kétségtelenül az élő test tetoválását utánozza, amelyről beszélnek is a kínai források, mondván a hákászok befestik a mellüket és a nyakukat.
Eddig kb. 300 maszkot ismerünk s ezek mind egyediek, tehát egyéni arcokat ábrázolnak s ehhez még hozzá kell venni, hogy ezeket a halottakat elégették s így csak ezek a töredékes maszkok jelzik, kik voltak őt. S ők egytől egyig europidok !
Más kérdés: mi volt az értelme, a jelentése és a jelentősége ezeknek a maszkoknak ? A halál a földi élet vége (Mors ultima linea rerum est), ám a lélek nem hal meg (morte carent animae)! Mindez azt jelenti, hogy a halott feltámadásában hittek. Voltak büsztös és vastag, nehéz maszkok, amelyeket nem lehetett a halott arcára helyezni, tehát az a rendeltetése ezeknek nem lehetett, hogy elszigeteljék a halottat az élővilágtól, eltömve a halott testnyílásait, amint ezt a szibériai néprajzi megfigyelések jelzik a halott arcára helyzett szőrme-maszkok esetében. Hasonló cél ugyan volt a Tastyk-korban is, amire az agyaggal betapasztott orr, fül és szemnyilások utalnak, de ez nem volt általános. Ugyanakkor nem a gazdag temetkezések kiváltságai voltak. Az egyiptomiak azért készítettek maszkokat, hogy megőrizzék az elhúnyt arcát, ám a tastykiak egyáltalán nem vigyáztak a maszkokra, a halottal együtt elégették vagy a sírba rakták.
A rómaiak maszkjai az ősök kultuszához kötődtek. Plinius, Tacitus, Appianos, Suetonius írt erről.
Tacitus az Annáién 73. fejezetében elbeszéli, hogy Augustus császár tiszteletére egy Cassius nevű mímus-színész részt szokott venni azokon a játékokon (artis ludis), amelyeket Augustus emlékezetére (in memóriám Augusti) szenteltek s ilyenkor a képmásait (effigies eius) használják. Ezek valójában gipsz és viasz maszkok voltak. Két maszkot készítettek tehát a rómaiak, egyet rátettek az elégetendő halott arcára, a másikat pedig a halottat megelevenítő színész viselte ! Majd, mint az ősök képeit (imagines majorum) a leszármazottak megőrizték azokat, sőt a leányok a hozományukkal is magukkal vitték. (Polybiosz VI.53,4.) A Tastyk-kori maszkokból eddig kettőt ugyan nem találtak, de az a körülmény, hogy a sírokban lelt maszkok szélén lyukak vannak, azt igazolja, hogy voltak duplumok, hiszen a halott arcára nem kellett zsineggel felkötni a maszkokat, a nyugvó halott arcáról nem esett le a maszk. A Han-kori Kínában is dívott a maszk-készítés, ám ezek nem voltak élethűek. Itt kell megem
líteni a kősztéléket és kőszobrokat, amelyek ugyancsak nem protrészerűek, nem élethűek, nem egyéniek, noha nagyon jellemzőek Belső-Azsiában.
Az első, amit le kell szögeznünk, hogy a Tastyk-kor halotti maszkot készítő művészek igen magas fokon bírták a mesterségüket! A második fontos körülmény, hogy mind a tagár-kori emberek, mind a karaszuki és a tastyk-koriak zömmel europidok. S a maszkok is azok ! A tudomány mai állása szerint a Tastyk-kultúra hordozói az ázsiai hunok, akiknek történetét a Kr.sz. előtti első évezred ele
jétől tárgyalják a kínai írott források. Nagyon fontos, hogy a szkíta kultúra átnőtt a hűn kultúrába s majd ebből alakult ki a türkök kultúrája!