A
ma 55 esztendős bajor szerző kulturtörténésznek vallja magát, jóllehet történészi végzettsége nincs, s a meglehetősen vegyes színvonalú Zeitensprünge (Időugrás) c. folyóirat kiadójaként vált ismertebbé a saját hazájában. Több, mint jellemző s persze érthető is, hogy a szerző „nagy felfedezése" a magyar érdeklődő közvélemény egy részét csak hat év késéssel érintette meg, (nyilván a nyelvi akadályok miatt, elvégre 411 oldalnyi német szöveget nem könnyű áttanulmányozni, kivált, ha figyelembe vesszük rendkívül nehézkes és nyakatekert fogalmazásait), ám a közelmúlti ma
gyarra fordítása „elemi erővel robbant be" a kiválasztottak körébe, mivel nem kisebb személy, mint Pap Gábor professzor úr írt előszót a kötethez és népszerűsíti a művet mind a mai napig. A köréhez tartozók a legelemibb kritika nélkül ismételgetik a bizarr állításokat, mégpedig úgy, mint sziklaszilárd tényeket. Vannak olyan un. népszerű előadók, akik már rendszeresen így beszélnek: 896-ban, azaz 596-ban ugyebár, mint tudjuk. Nemrégiben a KAPU is foglalkozott a kötettel.
Az időszámítások és a különböző naptárak (kalendáriumok) elsőrendűen alkalmasak arra, hogy rámutassunk számos bizonytalanaságra, pontatlanságra, sőt hamisságra is. Miért van ez így ? Azért, mert bár az Időt az írásos történelem kezdeteitől igyekeztek mérni és meghatározni, különböző népek, különböző hatalmak, különböző kultúrák és vallások más és más módon végezték az időmé
rést. Ugyanakkor azt is tudni kell, hogy a kalendáriumok elsősorban az ünnepek és a kereszténység korában a helyi egyházak ünnepfelsorolásai voltak, az első ilyet Kr.sz.utáni 465-494-ból az andalúziai Carmona-ból ismerjük, ahol egy kőlapra vésve maradtak meg ezek az ünnep-felsorolások. A közép
korban igen nagyszámú ilyen kalendárium készült. Volt természetesen naptáruk a régieknek is, az egyiptomiaknak, a kínaiknak, a mezopotámiaiknak, hinduknak, a perzsáknak, a görögöknek, a római
aknak, az amerikai indiánoknak, a zsidóknak, az araboknak, etc.
Azt senki sem vitatja, hogy az alapvető időegységek kezdettől a következők:
Egy nap = a Föld egyszeri forgási idejével.
Egy hónap = a Hold fázisidejével, azaz 29, 5 nappal.
Egy év = a Föld Nap körüli keringési idejével, amely (mint un. tropikus év ) 365 nap, 5 óra, 48 perc és 46 másodperccel (annus Solaris).
Mivel az időszámítás megalkotói sokáig az állatövi csillagképek segítségével határozták meg az esztendő hosszát, vagyis, hogy a Nap meddig tartózkodik egy-egy állatövben, így például a hinduk
nak 365 és t/4 nap volt egy év, az egyiptomiaknál viszont 365 nap tett ki egy évet, amelyet ők pon
tosan 12 harmincnapos hónapra, a hónapokat pedig négy hétre osztották fel. Holott a hónapok hossza 29-31 nap valójában. A napot viszont napnyugtától számították, vagyis az estétől s nem a reggeltől, mint mi. A babiloniak a Hold-évet használták, amely 354-360 napból állt s így állandó kor
rekcióra szorultak a naptárak. Az eltérések okán jöttek létre a szökőévek, vagyis hogy minden negyedik év 366 napos legyen. A zsidók az időszámítás kezdetét a Teremtés napjától veszik s ezt Hillel Hanaszi rabbi 358-ban 3760-ra tette, mint egyik lehetséges változat. A zsidó időszámítás szerint ma 5762-ben vagyunk. S itt nyomban idéznünk kell llliget, aki a Von Zeiten und ihrem Ende (A korokról és azok végéről.) c. fejezetében azt írja, hogy a zsidók megpróbálták kiszámítani a Világ
üdvösségtörténetét: jüdische Historiker die Heilsgeschichte Dauer des Weltenlaufs zu errechnen such
ten. Majd azt kérdezi: Hogyan lehet megteremteni az időbeli kapcsolatot a teremtés és Krisztus születése között? (Wie konnte die Zeitspanne zwischen Schöpfung und Christi Geburt bestimmt wer
den ?). Ezt a kérdést összekapcsolja azzal, hogy Nagy Károly születési ideje mindenképpen essen egybe Krisztuséval (?!). A Komputisztikus végidőbeliség (Computistische Endzeitlichkeit) ennek a fejezetnek a címe. A computatio, a computus latinul számvetést, számítást jelent, de a számított Africanus rábukkant az Isten által akart számítási módozatra (/. Africanus war im 3. Jh. auf den gottge
wollten Rechenmodus gestoßen). Később a Kr.sz. utáni VII. században egy meroving szerzetes Europa, heimisch wurde. Ám itt is hamiskodik, mert Beda, az Egyháztörténeti művében, 730-ban nem az arab 0 számjegyről beszél, hanem nullum eum aequiparare, azaz valamely érték hiányát jelzi vele.
Magam is azt a történeti időszámítást tartom helyénvalónak, amely Krisztus születését a 0. évre teszi s örömömre szolgált, hogy Iliig Heribert is így vélekedik: die meisten heutigen Zeitgenossen das näch
ste Jahrtausend schon am i.Januar 2000 beginnen lassen, nicht erst - matematisch zwingend - am 7.
Januar 2001. (86.oldal) A mai időszámításunkból hiányzó O.év Dionysius Exiguus bűne !
Iliig később is bevet egy újabb trükköt s azt mondja: a hetedik világnap az Isten fiának lenne fenn
tartva, tehát Kr.sz. utáni 500 lenne Krisztus születésének valóságos napja, mivel azonban az idézett Computus 300 évvel korábbra helyezte a Teremtés napját, ezért az, vagyis Jézus születése, a Kr.
születése utáni 500 + 300, azaz 800-nak felel meg (sondern jetzt dem Jahr 800 n.Chr.). S ez csodálatos, mert így Jézus születése és Károly császárrá koronázása egybeesik (die Kaiserkrönung Karls und der Beginn vom Regiment des Gottessohnes auf Erden zusammen) ! Más szóval: Jézus és Nagy Károly azonos: Gleichsetzung von Karl und Christus!) Majd kijelenti: az én kezdeményezésem alapján tudjuk, hogy mind a prófétákat, mind a prognózisokat visszamenőlegesen találták ki (In meinem Ansatz wis
sen wir, daß sowohl Prognose wie Prophet rückwirkend erfunden sind.) Ebben a megállapításban sok igazság van, de haladjunk tovább.
Mivel a csillagászati évben minden nap 11 perc és 14 másodperccel rövidebb, mint a Nap-év, ezért 129 év alatt egy nap eltérés keletkezik, ám ez reciprok nem igaz, vagyis egy nap eltérés nem egyenlő 129 évvel I Á rómaiak 717 óta valójában 355 napos, január 1 -el induló, 12 hónapos Hold
éveket használtak, de minden második évben beiktattak egy 22-23 napos hónapot is, s az időt Róma alapításától, Kr.sz. előtti 754-től számították De hiába igyekeztek korrigálni, Kr.sz. előtti 47-re a valóságos tropikus évtől már 67 nappal tértek el. Ezért Julius Caesar elrendelte, hogy Kr.születése előtti 46-ban 23 + 67 nappal ki kell egészíteni a naptárt (Annus confusus). Ez lett a Julianus naptár, amelyet a görög-keletiek például mind a mai napig használnak, de már itt megjegyzem az évszámítá
suk csak 13 nappal tér el a miénktől s nem 300 esztendővel I A keresztény hagyományok nagyon erősek, erre példa lehet a koptok időszámítása is, akik máig a Diocletianus-féle keresztényüldözésekre alapozott naptárt használják, tehát az időt 284.augusztus 29-től számítják ma is. A Julianus naptár-reform következtében a tavaszi napéjegyenlőség március 24-re esett s az évek
_______________________________________ 21_______________________________________
egységesen 365 naposak lettek, de minden negyedik év szökőév lett (egy nappal több). Azonban ez a számítási mód sem volt pontos s így Kr. születése utáni 325-re, amikor a híres níceai zsinatot tartot
ták, a tavaszi napéjegyenlőség megint 3 nappal hátrébb került, azaz március 21-re.
S most ismét forduljunk Iliig felé, mert a nagy mutatványt éppen a niceai zsinat átértékelésével igyekszik megalapozni. Ő ugyanis azt írja, hogy az angolszász Alkuin (Albuin, Albinus), aki Nagy Károly gyermekeinek is a tanítója volt, s aki Toursban halt meg 804-ben, 798-ban az évkezdetet Húsvétról Karácsonyra tettette át, ami megegyezett a rómaiak régi évkezdetével. Ezt Iliig, céljai érdekében, etikai svindlinek (Etikettenschwindel) nevezi, mondván ezt csak azért csinálták, hogy Károlyt 801. január 1-én koronázhassák meg, ami így egybeesik (?!) Jézus születésével. Azaz: a császárkoronázás, az Úr születése és Isten uralmának kezdete egybeeseik: dér Kaiserkrönung, dér Geburt des Herrn und des Beginns dér Gottesherrschaft auf Érden ! Tovább csűri-csavarja a dolgot azzal, hogy a teremtés utáni 5200 évhez még hozzászámoltak újabb ezer évet (6200), amely megfelel a Kr.sz. utáni 1000-nek ! Károly császár magát szimbolikusan az ószövetségi Dávidnak nevezte, viszont kései utóda, III.Ottó császár, Szent István királyunk kortársa, az 1000. esztendőt, mint a hetedik világnap kezdetét értelmezte. Ezért kívánt lll.Ottó Jézus és az apostolok szolgája lenni. Ez utóbbit a források igazolják, ám a szerzőnek Jézus születésére vonatkozó kijelentése alaptalan. Majd kijelenti: mind a 800.év, mind az 1000. év utólagosan lett kitalálva: das Kaiserjahr 800... und das Jahr 1000 genauso rückwirkend fixirt worden se/. Ugyanakkor az 1000.esztendő világvége hangulatát ecseteli, mondván ez egyáltalán nem 1000-ben volt, hanem Barbarossa Frigyes korában, azaz a Xll.században, ekkor volt a félelem éve (Schreckensjahr). A kiliazmus jelenségét igyekszik felhasznál
ni a visszakeltezési manőveréhez, mondván 1158-ban, 1160-ban, majd 1260-ban is a végidőket várták nagy szorongással. Freisingi Ottó, Barbarossa nagybátyja, valóban azt írta a Világkrónikájában, hogy a világvége akkor következik be, amikor a római birodalom lehanyatlik, de ez egyáltalán nem az utolsó ítéletet jelentette nála. Az 1492-ben megjelent Schaedel-féle Világkrónikában olvasható számítások szerint a világvégének 1998-ban kellett volna bekövetkeznie.
Hogyan próbálja Iliig bizonyítani, hogy éppen és pontosan Kr. sz. utáni 614. szeptemberétől 911.
augusztusáig csak „kitalált Idő" volt (Die fiktive, erfundene Zeit reicht von September 614 bis August 911) ?
E kérdés valós megértéséhez fel kell elevenítenünk a naptár-reformok történetét. Addig eljutot
tunk, hogy Julius Caesar erőteljes javítást eszközölt, de 371 év elteltével (niceai zsinat) ismét zavarok keletkeztek, mivel ekkor még nem ismerték fel a napok valóságos hosszát. így hiába rögzítették már
cius 21-ében a tavaszi napéjegyenlőséget, ezzel felszámolva az addigi három nap hiányt, 1582-re újabb tíz nap „lemaradás" keletkezett. Hogyan tálalja mindezt Heribert Iliig ?
1582-re az eltérés 12,7 napra gyarapodott. XIII. Gergely pápa tíz napot korrigált, október 4 után, október 15 következett, ám itt egy elvi kérdés merül fel: Hier stellt sich eine Frage prinzipieller Natúr.
Mivel csak egész napokat javítottak, folytatja, 13 napot kellett volna venni, de miért csak tíz napot ugrottak ? (Warum wurden nur 10 Tagé übersprungen ?) A szakemberek ismerik a problémát és raf- fináltan úgy válaszolnak erre a kérdésre, hogy a pápa a niceai zsinaton helyre akarta állítani az Égi Rendet: Die Spezialisten kennen das Problem und antworten raffinierter: Dér Papst wollte den Hímmel über dem Konzil von Nicea, 325, wiederherstellen. Kitaláltak egy zsinati határozatot, amely szerint a naptárt utólagosan helyesbítették volna, de erről nem lehet szó, mert a fennmaradt zsinati akták között erre nincs adat, sőt ellenkezőleg van. Übereifrige Computisten erfanden einen KonzilbeschluS von 325, dass schon damals dér Kalender nachjustiert worden sei. Doch davon kann keine Rede sein:
es gibt in den erhaltenen Konzilsakten keinen Hinweis auf eine Kalenderjustierung, im Gegenteil. Az igaz, hogy a niceai zsinat hivatalos jegyzőkönyve (Aktenprotokolle) nem maradt fenn, de fenn
maradt a zsinat anyaga kopt és görög átírásban, tagadhatatlan sok későbbi bővítéssel s ezek között hamisítványok is vannak, mint például az az állítás is, hogy I. Szilveszter pápa személyesen is jelen lett
volna a zsinaton. Az azonban igazolt, hogy megállapodtak a Húsvét idejének meghatározásában, azaz kimondták, hogy a tavaszi napéjegyenlőség utáni első holdtölte utáni vasárnap lesz Húsvét (ha a holdtölte vasárnapra esik, akkor egy héttel később). A Húsvét meghatározza a többi un. mozgó egy
házi ünnepet, mint az áldozócsütörtök, a pünkösd, az Űrnapja, etc. Viszont ugyancsak Niceaban dön
töttek Jézus születésének napjáról, december 25-ről, tehát az állandó egyházi ünnepek legfontosab
bikáról. Állandó ünnep még január 6-a, Vízkereszt és Szent István király napja, augusztus 20. Frühlingspunkt und vor allém Ostertermin vereinheitlicht zu habén. Alexandria und Rom gingen von zwei unterschiedlichen Terminen für den Frülingsbeginn aus: dér Westen vöm 25. Mari, dér Osten vöm 21, doch beide beachteten nicht die tatsáchliche Himmelsituation. Zu Nicea ist dér 21 Márz genannt worden, ohne dali es dazwischen zu einer Kalenderkorrektur gekommen wáre. Majd ezzel érvel: Itt a források homályába keveredünk: Wir geraten hier ins Düster dér Quellén. Az igaz, hogy a történeti for
rások javarésze homályos és nem ritkán többértelmű, az lllig-féle nagy csavar azonban ott rejtezkedik, hogy ő úgy tesz, mintha minden józanul gondolkodó osztaná az ő vélekedését, hogy ti.
ha a csillagászati számítás szerinti 11 perc 46 másodperc 128,2 év alatt egy nap eltérést mutat, akkor két nap 256 évet, három pedig 384 évet jelent. Tehát a Cergely-naptár ennyivel rövidebb lett. S itt van bizarr elméletének nagy abszurditása. Nézzük ezt a döntő részt is eredetiben: wirstellen fest, dali jeder Korrekturtag für jene Abdrift steht, um die sich dér Julianische Kalender binnen 128,2 jahre von dér astronomischen Himmels situation enfernt hat. Zwei fehlende Korrekturtage bedeuten 256 Jahre, dreisolche bedeuten 384 Jahre, um die Gregors Korrektur zu kurz gegriffen hat.
Ezen nyilvánvaló képtelenség legnagyobb cáfolata, hogy 1582.október 4-én a pápa nem 300.
október 4-et jelölt meg, tehát 128,2 év szorozva 10 nappal, hanem csak tíz napot! Az már csak ráadás, hogy Iliig, minden indoklás nélkül, azt mondja: Én munkahipotézisként 297 évet nevezek meg, amit ki kell törölni a Gergely-naptárból (?!), hogy az megfeleljen a caesarinak. (Als Arbeitshypothese nenne ich 297 Jahre, die zu streichen sind, damit Gregors Korrektur direkt zu Caesar zurückfürt.) Azt még elképzelni sem tudja senki, hogy például Moszkvában, ahol a Julianusz naptár van érvényben ma is, valójában most 128,2 x 13 évvel kevesebb volna, vagyis Kr. sz. utáni 336-ban járnának. Az 1582 óta eltelt időszak gondját ugyanis 3200 esztendőre előre jól megoldották a beiktatott szökőévek. A szerző is tisztában van észvesztő fantáziálásával, ezért írta le: ez a naptárkritika semmiképpen sem kényszeríti ki egymagában a középkori fantomidő tézisét (diese Kalenderkritik ....keineswegs die These einer mittelalterlichen Phantomzeit im Alleingang erzwingt), hanem ezt megtámogatja, kiegészíti és korlátozza sok más körülmény. A tulajdonképpeni érveket, a forrásokkal összevetve, az építészeti és régészeti evidenciák adják: Die eigentlichen Argumente ergeben sich im Vergleich zwischen den Quellén selbst, vor allém...architektonischer wie archáologischer Evidenz.
S itt, képletesen szólva, kardjába dőlhet a szerző. S nemcsak azért, mert maga is tisztában van azzal, hogy vagy átírható és átírandó minden naptár vagy egy képtelen játéknak egyszer s minden
korra véget kell vetni. S ez számunkra is alapvető kérdés, hiszen az időrend, a kronológia minden történeti kérdés legfőbb alapja és tartópillére. Ezzel nem szabad felelőtlenül játszadozni, semmiféle álságos szenzációkeltés érdekében. Sem Németoszágban, sem nálunk.
A mindenáron óriási szenzációt tálalni kívánó Heribert Iliig is tudatában van bűvészi mutatványá
nak, ezért így fogalmazott: Természetesen minden olvasónak az a kérdés ég az ajakán, ha ez a tézis így volna, igaz volna, nem kellene-é a naptárok időszámítását azonnal megváltoztatni, már ami a Krisztus születése utáni időre vonatkozik ? (Nun brennt natürlich jedem Leser eine Frage auf den
______________________________________________ 2 3 _______________________________________________
Lippen: Müßten wir nicht, wenn diese These stimmt, sofort unsere Kalenderrechnung ändern, nachdem Kr.sz. utáni 1 közé helyezve ezen eseményt, ami időrendi képtelenség s így kétségtelenül tévesen járt el, és abban igaza van lllignek, hogy ez csak egy közmegegyezés (nur eine Übereinkunft) volt, min
denfajta történeti tény-alap nélkül (ohne historische Faktizität). Azt gondolja Iliig, hogy egy lyuk van az időrenden s ez sokak számára elfogadhatatlan (Loch der Chronologie). Majd hirtelen azzal áll elő:
ami tíz nappal lehetséges volt, elvileg lehetséges három évszázaddal is: Was mit 10 Tagen möglich war und ist, ist im Prinzip auch mit rund drei Jahrhunderten möglich. De ez egyáltalán nincs így, így a kérdés fel sem vethető, hiszen ha három nap egyenlő három évszázaddal, akkor 10 nap is egyenlő ezerkét- száznyolcvankét esztendővel. Majd belátja, hogy mindez abszolút káoszba torkollana (aber würden ins Chaos führen) s ez valóban így is van.
Micsoda badar zavarosság lett máris úrrá az érdeklődő misztikusok egyre népesebb és fanatiku- sabb köreiben !
Szerencsére Iliig is tudja, hogy ilyen, általa kitalált naptárreformot nem lehet végrehajtani a közeljövőben (in der näheren Zukunft nicht möglich ist), de azért biztatja a történettudományt, hogy egy új korszakot nyithatna, amelyben minden esemény egy új időtengelyre lenne felvíve. A nagyközönség számára lényegében semmi sem változna ezáltal (?), legfeljebb csak annyi, hogy az eddig „sötét évszázadoknak" ismert századévek nem létező századokká válnának. Németül ez így hangzik: Allenfalls die historischen Wissenschaften könnten sich eine neue Ära geben, um jedes Ereignis eindeutig auf einer ununterbrochenen Zeitachse zu fixieren. Insofern wird sich für die Allgemeinheit nichts anders ändern, als daß schon bislang kaum bekannte „dunkle Jahrhunderte" zu ganz Zeit und geschichtslosen Jahrhunderten werden. Ámde itt is nagyot lódit, mert a VIII-IX-X. századot nem azért nevezték (egyébként csak a XVI. században!) sötét évszázadoknak (saecula obscura), mert kételkedtek a létükben, hanem azért, mert elsősorban a pápaságban szörnyű dolgok történtek.
Az építészeti érvek közül az aacheni templomot emeli ki, kivált a kupolaépítés kérdéseit taglalva, s azt állítja, hogy Károly korából hiányoztak a megfelelő előzmények. Egyszerűen lehetetlen volt az aacheni kőkupolát a Vili. században megépíteni, erre csak a Xil.században lehettek képesek, holott a konstantinápolyi Hagia Sophia és a ravennai San Vitale kupolái a VI.században készültek ! Felhozza, hogy Nagy Károly korában városok sem voltak, sőt maga Aachen is csak 1356-ban lett koronázó város, majd részletesen elemzi a bizánci képrombolás korszakát, amelyet nemlétezőnek jelent ki, hasonlóképpen törli a vikingeket Európa történetéből a VIII-IX. században, és csak a 900 utáni ada
tokat tekinti hitelesnek Szemére veti a történettudománynak, hogy nem találták meg Nagy Károly sír
ját Aachenban, tehát minden un. sírfelnyitás hazug ámítás volt (1000-ben III. Ottó, 1165-ben Barbarossa Frigyes és 1215-ben II. Frigyes), holott például a magyar királysírok zöme is megsemmisült.
Az avarok esetében joggal kritizálja, hogy Einhard leírása képtelenség, ám abból a tényből, hogy a nyugatiak az avarokat gyakran hónoknak mondják, azt a következtetést vonja le, hogy máris megvan a háromszáz év, hiszen 700- 300 = 400, azaz máris Atilla korában vagyunk. A VII. századi for
ráshiányosságokat is ilyesféleképpen igyekszik magyarázni.
Közben persze sok helyes észrevétele is van, például az avarok királyi kincstárával kapcsolatosan, hogy - állítólag - 15 ökrös szekéren Aachenba szállított „temérdek kincs" megváltoztatta a frank biro
dalom egész gazdasági életét, ugyanakkor Harun al Rasid Bizánc ostroma után 20 000 teherhordó állattal hordatta el Bizánc kincseit, aranyát s alig volt ennek jelentősége a kalifátus gazdasági életében.
A szerzőnek minden igyekezete arra irányul, hogy Nagy Károly korát törölje a történelemből (Kari
als Fálschungsprodukt), ezért veszi bonckés alá a Nagy Károly féle klenódiumokat, szobrokat, ruhákat, településeket, templomokat s ezeket gyakorlatilag nem létezőnek nyilvánítja, illetőleg azzal érvel, hogy a Nagy Károly herma XIV. századi (igaz), a Lothar-kereszt X.századi (igaz), az aacheni trónus X.századi átépítési] és XX.századi rekonstrukciójú (igaz), de ezzel nem bizonyít semmit, hiszen eddig is ismert volt mindezen tény. Világos számunkra is, hogy a nyugati építészeti emlékek keltezése, jellemzése, eredete, építészeti jellegzetességei számos esetben igen vitathatók, amint a hazaiak is, kivált a sokszori átépítés és módosítás következtében, valamint az elégtelen régészeti kutatások miatt is. Vitatja és kétségbevonja az un. karoling reneszánsz egészét és benne a karoling könyvművészetet.
A Visszapillantás és kitekintés (Rück- und Ausblick) c. fejezetben az addig 380 oldalon keresztül kifejtett nézeteit összegzi ezzel a nyitó mondattal: Die hier entwickelte These láSt kaum etwas im Bereich abendlándischer Geschichtsschreibung unberührt. A kifejtett tézisek a nyugati történetírásban alig hagynak valamit is érintetlenül ! Az egész középkor egészen az újkorig radikálisan újragondo
landó. A frank, az itáliai a német uralkodóházaknak egészen új eredetük lesz s a középkor moz
gatórugói az alapoktól újak lesznek. (Die Herrscherháuser in Frankreich, Italien, und Deutschland erhalten ganz neue Ursprünge, die Triebkráfte im Mittelalter stellen sich von Grund auf neu dar.
Németország és Franciaország közvetlenül a meroving Ausztriából és Neustriából fejlődött ki (Deutschland und Frankreich entwickeln sich nun direkt aus den Merowingerreichen Austrien und Neustrien.) és csak 1032-ben lesz császári birodalom I De újra kell gondolni Európa kereszténnyé
Németország és Franciaország közvetlenül a meroving Ausztriából és Neustriából fejlődött ki (Deutschland und Frankreich entwickeln sich nun direkt aus den Merowingerreichen Austrien und Neustrien.) és csak 1032-ben lesz császári birodalom I De újra kell gondolni Európa kereszténnyé