A
magyarság ezredévvel ezelőtt - hatalmasan eltérve a jelenlegi helyzettől - nagy és erős nép volt, testvér- és rokon népekben azonban már akkor is szűkölködött. Igaz, a vérszerződés révén eggyé olvadt az onogurokkal, az alánokkal, a besenyőkkel s már együtt vették birtokba a Kárpát-medencét, ahol jobbára ugyancsak magyar szó hangzott el az itt talált avar emberek ajkáról is, azt azonban a források bizonyítják, hogy a Keleten maradt magyarokkal fenntartották a kapcsolatokat. VII. Konsztantinosz bizánci császár a X. században jegyzte fel: /A magyarok/ egyik része kelet felé, Perzsia vidékén telepedett le s ezeket a türkök régi nevén mostanáig szavartoi aszfaloinak (szavár- doknak) hívják....a törköknek amaz imént említett népéhez, amely kelet felé Perzsia vidékén telepedett le, ezek a nyugati vidéken lakó / Kárpát-medencei magyarok/ mostanáig küldenek követeket, és meglá
togatják őket, s gyakran hoznak választ tőlük ezeknek.
A világtörténelemben csak két olyan népet ismerünk, amelyik ezredévek óta számon tartja testvéreit: a zsidót és a magyart ! Két kiválasztott nép, közös e két népben az eszmei gyökerek ősisége, közös bennük az erős összetartozás-tudat, a vérrokonok számontartása és felkeresése, de micsoda hatalmasok lettek mára a különbségek az ősi és szent hagyományok tűzön-vfzen való meg
tartásában, azok nyilt vállalásában, s milyen óriásiak a különbségek, ami a jelenlegi és a jövőbeni életkilátásokat illeti. Nézzenek szét Budapesten: messszefénylő hanuka-gyertyák tucatja szórja szét fényét, ám sehol egy Trianon emlékmű, sehol egy hatalmasan megvilágított Atilla-szobor, de még a Antal Károly Juliánusz-szobra is a Hilton-szálló foglya.
Mindkét népet, a világ kisebb-nagyobb hatalmasai, ezerdévek óta kiirthatónak és kiirtandónak ítélték, mert mások, mint a többiek. Mások az adottságaik, mások az ősi génjeik. Erasmus már félezred évvel ezelőtt hirdette: Nóvum non est, apud Hungaros esse praeclara ingenia I Azaz: nem újdonság a magyaroknál, hogy köztük a fényes elmék tündökölnek.
De akkor hogyan lett ez a befogadó magyar nép Európa gens detestanda-ja, azaz elátkozott nemzete, akik ellen már kezdetben, a X.század elején, keresztes hadjáratot hirdettek, akiknek szent királyait (sancti reges Hungáriáé) oly készségesen helyezték átok (anatéma) vagy kiközösítés (inter- dictum) alá, kezdve Aba Sámuellel 1044-ben (IX.Benedek pápa), folytatva I. András királlyal, akit Pozsony alatt 1052-ben III. Leó pápa, népével együtt, kívánt kiközösíteni, noha András királyt - egyedül az Álmos-Árpád szent dinasztia (stirps beata) 29 tagja közül - ruházták fel a Fehér és
Katolikus melléknévvel, folytatva a sort II.Andrással, akit IX.Gergely pápa tudtával Róbert érsek vetett interdictum alá 1232-ben, majd újra két év múlva s hasonlóképpen járt IV.László király is 1287-ben.
Vétkesek lettek volna királyaink a keresztény értékrend megsértésében ? Éppen például András király, aki 1231-ben útnak indította Ottó frátert és társait, hogy minden áron kutassák fel a keleten maradt magyarokat s tereljék be őket is Jézus Krisztus aklába ? Kelet Népeként vettük birtokba igazi hazánkat, a Kárpát-medencét, de kezdettől igyekeztünk beleilleszkedni Európa germán, újlatin és szláv tengerébe. Gondoljunk arra, hogy Almos, Árpád, Zulta, Taksony és Gézán kívül magyar ajkú, magyar génű anya nem szült királyt Hungáriának! Az anyja nyelve nem volt magyar sem Szent Imre hercegnek, sem Szent Lászlónak, sem Szent Erzsébetnek, sem IV.Bélának, sem Szent Margitnak! Az egyiket a bajor Gizella, a másikat ll.Ottó német császár unokája, a lengyel Ricséza, a harmadikat és negyediket a német meráni Gertrúd, az ötödiket a bizánci görög Laszkarisz Mária dajkálgatta, babus
gatta. S mégis magyar uralkodók lettek kivétel nélkül, annak ellenére, hogy nem ritkán az idegen ki
rálynék ármányai bomlasztották a dinasztiát. I. András özvegye, az orosz Anasztázia például tudatos döntéssel ajándékozta oda a királyi férje által is viselt Atilla-szablyát, a Magyarország ellen hadat vezető Nordheimi Ottónak. S a csodaszép szablya azóta is Bécsben van.
De mi adott oly hatalmas erőt Magyarország uralkodóinak, nagyfejedelmeinek és királyainak hét
száz éven át (819 - 1526) ?
Nem helyes idealizálni a mi múltunkat sem, a hamis tudat erőtlen és értéktelen. A mi történelmünkben is találhatók súlyos vétkek s nemcsak az újkorban. De az bizonyos, hogy hagyo
mányaink, ősi intézményeink, uralkodóink hatalmi eszmerendszere nem nyugati eredetű ! Királyaink hatalmát az Atillától származtatott szent dinasztia legyőzhetetlennek látszó összetartó ereje alapoz
ta meg. Ezért választotta Géza nagyfejedelem és fia, Szent István király Rómát és nem Bizáncot.
Nem azért döntött nagy királyunk a nyugati latin kereszténység mellett, mert ezt engedélyezte számára a német császár. Egyáltalán nem ezért. Ellenkezőleg: éppen azért, mert a teljhatalmú ma
gyar uralkodó számára elfogadhatatlan lett volna a bizánci istencsászárok fennhatósága és felsőbb
rendűsége (cezaropapizmus). A magyar királyok csak a Xll.századtól mondtak le, igaz többször is, mert nemigen tartották be, a főpapok kinevezési jogáról a pápa javára. A függetlenség, a szuvere
nitás mindennél fontosabb volt.
I.Komnénosz János bizánci császár egy ízben azt mondotta a Iréné császárnénak, Szent László király Piroska nevű leányának, aki csak kislány korában tanult meg magyarul a lengyel anya mellett, hogy Magyarország Bizánc hűbérese, mire Piroska ezt valótlanságnak nevezte. János császár ekkor megverte a magyar királylányt, a görög császárnét. Ezért.
De III.Béla király sem habozott száműzni szűlőanyját, az orosz Eufrozinát, amiért nem tisztelte a királyi hatalmát. 1203-ban III.Béla nagyobbik fia, Imre király, pusztán az ősi jogarral a kezében, min
denfajta fegyveres kiséret nélkül, odalovagolt lázadó András öccse katonáihoz és foglyul ejtve elvezette a testvérét. Senki sem mert kezet emelni a fegyvertelen királyra. Nyugaton bámulták a ma
gyar királyok rettentő hatalmát. Freisingi Ottó azt írta a XII. század derekán, hogy mindenki maga
tartását egyedül a fejedelem akarata határozza meg.
Ám az Álmos-Árpád-dinasztia utolsó évszázadának derekától, bármennyire is igyekezett a szét
vagdalt Gertrud királyné elsőszülöttje, IV.Béla kitartani a teljhatalom mellett, még a királyi tanács ter
mében álló székeket is kidobatva, sokasodnak a bomlás, a gyengülés jelei. 1269-ben még azt írta a montecassinoi apát, Bernát, hogy a magyar király ereje oly nagy, hogy keleten és északon moccanni sem mer senki, nemsokkal később Kőszegi Henrik a Nyulak szigetén 1272-ben egyszerűen leszúrta Béla királyi herceget és senki nem vonta felelősségre, egy András nevű főúr pedig buzogányával megverte a későbbi IV.Lászlót, ekkor még kiskorú trónörököst.
IV. Béla még herceg korában adott parancsot arra, hogy Ottó domonkos rendi szerzetes fráter nyomdokain haladva egy újabb expedíció induljon keletre, a magyar testvérek felkutatására. Ennek a csapatnak volt a vezetője Julianus és Gerhard (Gellert).
Julianus barát útjáról fennmaradt Richardus jelentése, ám annak dicsősége, hogy ez a jelentés hiteles és teljes, Bendefy László érdeme, aki 1937-ben közzé tette Julianus barát utazásának kéziratos forrásait.
Az Ismeretlen Julianusz 1936-ban jelent meg először, majd nemrégiben ismét reprintben.
A magyar király szándékait Julianus útjával kapcsolatosan teljes egészében ma sem ismerjük.
Nyilván hatalma erősítését is szerette volna biztosítani a keleten maradt magyarok hazahozatala révén, hiszen - végül is - ezért fogadta be nagy örömmel és pompával Kötöny kún király népét is. Ezt a feltevést erősíti, hogy két és fél évszázaddal később Hunyadi Mátyás is erre készült: haza akarta hívni a keleti magyarokat, mind Baskiriából, mind a Kaukázusból.
Mind az Árpád-korban, mind a Hunyadiak korában elég erős volt az ország ahhoz, hogy véreit ha
zatelepítse és itthon törődjön velük. S ami a zsiudóságnak sikerült 1948 óta, az nekünk ma
gyaroknak sohasem sikerült. Az 1941-ben hazatelepített bukovinai csángók sorsa is krisztusi szenvedés és szétszórattatás lett.
A kaukázusi magyarok históriájának is legelmélyültebb búvára Bendefy László volt, akinek erről írott jeles könyve, a Kummagyaria. Gyeretyán országa. A Magyarság kaukázusi őshazája után - hamarosan reprintben ugyancsak kapható lesz. Madzsar város (Kicsi Madzsar és Nagy Madzsar) létezése tény s hasonlóképpen tény a kaukázusi szavárd (szabír) magyarok egykori léte is. Amint for
rásokkal igazolható az is, hogy a Kuma folyó völgyében lakó Jeretán vagy Gyeretyán magyar királyi vérből származó uralkodóról 1329-ben is szó esik Xll.János pápa bullájában. A kaukázusi kapcsola
tok megmaradtak végig az Árpád-korban is. (Templomok, kegytárgyak, művészeti emlékek tanúskod
nak erről). Ugyanakkor IV. Béla híreket is akart gyüjtetni a fenyegető nagy keleti veszedelemről: a mongolokról.
A keleti magyarok kérdésköre kapcsán azonban másról is kell beszélnünk. Először arról, hogy hová tartoztunk, hová tartozunk, hová kell tartoznunk ? Másodjára arról, Julianus magyarjai bizonyítják-e a Volga-Káma vidéki un. magyar őshazát ?
IV. Béla király 1235-ben, trónra lépése pillanatában felmérte, hogy „Európa-idegenként" kezelt országát és népét csakis a pápaság vezette blokkban védheti meg, hiszen Bizánc, a német királyság és a velencei dózsé együttes erejével egymagában nem tud szembeszállni, amint elődei sem tudtak tartós sikereket elérni, hiába győzött sokszor II.Géza király Bizánc ellen. A pápa, a francia király, a szi
cíliai normán király és a délszláv fejedelemségek, valamint a magyar király azonban már kellő erő lehet. Ezért, elődeihez hasonlóan, ő sem gyakorolta a főpapok kinevezési jogát.
A magyar királyság a Xll.században már birodalom. III. Béla jövedelme jelentősen meghaladta a francia és az angol király bevételeit (23 000 tonna ezüst - 17 000 - 9 000 tonna), de a királyi hatalom egyre gyengült, így a pápai blokkhoz kötődés fejében elvárható volt, hogy Nyugat-Európa segít Magyarországnak, ha bajba kerül. Elvégre a magyar királyság hatalmas területét templomok, városok, falvak, várak népesítették be, a lakosság földet művelt, állatokat tenyésztett, a kereszténység legkeletibb fellegváraként őrködött a kereskedelmi utak biztonsága felett. Az idegeneknek, érthetően, egyre jobban megtetszett ez a gazdag és szép föld s mind többen költöztek be a Kárpát-medencébe.
A királyok általában oltalmazták a betelepülőket, kiváltságokkal halmozták el a hospeseket, átvettek olyan gyakorlatot, amelyek eddig idegenek voltak a magyarságtól. S hirtelen megjelent a Kárpát
medencében az idegengyűlölet (xenofobia), mert a magyar másodrendű kezdett lenni. Nyugat- Európa is tudomással bírt a hatalmassá vált mongol birodalom hódító szándékairól, ám az 1241/42- ben bekövetkezett katasztrófa előtt és után senki sem mozdította meg a kisújját sem a magyarok megsegítésére. S ő t! Frigyes, osztrák herceg elfogta a magyar királyt, elszedte kincseit, elvette három vármegyéjét, a csehek és a németek feltüzelték a lakosságot a befogadott kúnok ellen és megölették Kötöny királyt és családját, a francia király (IX.Lajos) és a pápa szövetséget kötött a mongol kánnal (Mengü kánnal), miközben IV.Béla segítségért könyörgött. Ámde senki sem adott egyetlen katonát sem, csak üres szavakat küldtek.
______________________________________________1 8 9 ______________________________________________
A mongolok 1237-ben fordultak a magyarok királyához, kérve, fogjanak össze, sőt később még házassági kapcsolatokat is felkínáltak. "En a Kán, az Égi Király követe, kitől a hatalmat kaptam a földön....csodállak téged, magyarok királya, hogy mikor már harmincszor küldtem hozzád, mint testvérhez követeimet, miért nem adsz választ 1" megegyezzünk a tatárokkal. A mieink nem lesznek hajlandók szembeszállni a tatárral.
Európa szíve (szívtájéka Brzezinski szavával) ezredéve elkívántatik a keleti népektől: a hunokat és Atillát máig tartó izzó gyűlölet vette és veszi körül, az avarokat a kiirtott nép szinonimájaként (testvérünknek) tetszését keressük. Mivel mindketten a szkíta nép fiai vagyunk. Tudjuk, a német és a szláv gyűlöl bennünket.
Mielőtt néhány szót szólnék a mai helyzetünkről, vizsgáljuk meg Julianus útjának őstörténeti vonatkozásait.
Julianus a Volga balpartján talált rá a magyarokra s a régészeti ásatások beigazolták, hogy itt a VIII- IX-X. században (s utána is) valóban magyarok laktak, hiszen feltártak számos olyan temetőt (Bolsije Tyigani, Tyetyus, Tankejevka, Boise Tarhán, Sztrelitamak), amelyekben magyar egyedek sírjai is meg
találhatók voltak. Baskíriában helynevek (Gyarmat, Jenő, Kondoros, Békás, Édes, Ökörös, Magas, Varjas, Szuvar) és a baskír nyelvben magyar szavak (lep-láb, lapas-lapos, lustái -lusta, apa - apa, szep=jó -szép) bizonyítják, hogy az itteni egykori magyarság neve madzsgar-badzsgar- badzsgirt, azaz baskír volt. Ám ennek nem az az oka, hogy itt lett volna az un. magyar őshaza, hanem az, hogy Kr.sz. utáni VII. században délről a volgai bolgárokkal együtt felvándorolt a magyarok egy része is ide s itt telepedett meg. Ezért mondta egyazon nyelvűeknek a baskírokat és a magyarokat Rubruk és Marco Polo. S ezért értette meg kifogástalanul Julianus a baskir-magyarokat 1235-36-ban, mert a madzsgar-baskír magyarok és a hungar-magyarok csak 4 évszázada szakadtak el egymástól, nem pedig másfélezer éve. De a mongol hódítások után a volgai magyarság eltűnt, asszimilálódott, felvette az iszlám hitet s beolvadt egészen a kipcsakos török nyelvűek közé. Hírmondójuk sem maradt, csak a földben, a sírok halottaiban. így járunk-e mi is a mostani és a következő évszázadban, ez most a magyarság számára a legnagyobb kérdés. Vajon igaz marad-e a krónikás szava: A magyar nemzetet annyi sok csapás és kifosztás után sem lehetett semmiféle háborúval kiirtani vagy Pannóniából kiűzni és megsemmisíteni!
Most ugyanis, megcsonkítva, kicsi földdarabra zsugorított maradék országunkban ismét abban reménykedünk, hogy Európa szeret minket és minden jóval fog elhalmozni bennünket, ha jók leszünk, ha nem nyaldossuk sebeinket, ha együtt örülünk a minket kifosztókkal, ha megtanulunk kicsik lenni, ha feladjuk nemzeti mivoltunkat. Csatlakozzunk tehát boldogan az Európai Unióhoz, mert akkor szabadon utazhatunk, bárhol tartózkodhatunk, választhatunk, diplomáciai védelmet élvezhetünk.
Az Egyesült Európa gondolata nem új, már 1848-ban hangoztatta Victor Hugó, majd 1923-ban Richard Calgeri (Páneurópa). S utána is erre nótára táncoltak a Marshal-tervtől a Közös Piacon át a
phare-programig. Azt hangoztatják: a nemzeti államoknak vége, a nemzeti érzés idejét múlta kacat.
A múltat el kell törölni.
Rájöttek egyesek, hogy nemzeti önbecsülés nélküli, nyomorban élő nincstelen testi és szellemi proletárokat kell rászabadítani a hatalomra, azok mindekit megdöntenek, ma már nem guillotinnal, hanem a parlamenti demokráciának nevezett, csalárdan manipulált szavaztatással. Az Európai Unió a nemzetközi pénzoligarchia világuralmának egyik eszköze. Bárhogy szavazunk majd április 12-én, azt nem feledhetjük, hogy nem lesz többé szuverenitásunk, nem lesz többé földünk, nem lesz többé magunk alakította történelmünk. Az országgyűlés végérvényesen a népet szórakoztató majomszín
házzá válik, a kormányzat kiszolgáló szervezetté. A környező nemzetállamok azonban megmaradnak annak, amik most. Ők lesznek a nyertesek megint. S nekik nem fog fájni, hogy más nép lakja majd az ősi magyar földet.
Gyűjtsük a magyar történelemről szóló igaz könyveket, mert néhány év múlva már lehet, hogy csak ennyi marad az ezredéveket átívelő magyar történelemből.
Nagyjaink, királyaink sírjai a mai kicsiny országunkban üresek. Szent Istvánnak legalább a jobbja megvan, Imre hercegnek, Aba Sámuel királynak azonban csak hűlt helye, I. András király tihanyi sír
jában megtalált (!) csontokat elvesztették, Szent László somogyvári sírja már a XII. században csak jelképes sír volt, Váradra átvitt szent testét a protestáns magyarok szórták széjjel, így III.Béla király kivételével egyetlen magyar királynak sincs meg a sértetlen sírja és teteme !
Európának tíz szentet adott az Almos-Arpád-dinasztia, védelmeztük a keresztény Nyugatot a tatár
ral, a törökkel szemben, elvéerztünk, elfogytunk, javaink zömét elorozták s mégis, ma is csak velünk van baj. Nekünk nem lehet kettős állampolgárságunk, nem lehet státustörvényünk, nem lehet méltóságunk, nem lehet becsületünk s végképp nem lehet jogunk. Tűrjük-e vagy ébredünk, ahogyan Sík Sándor ébreszgetett bennünket 1919-ben:
Szökj fel álmos óriás, Isten szép magyarja!
Hadd legyen napújulás Annyi béna jajra.
Lélek jöjjön és gerinc, Férfiúi kar.
Félre most, akik tagadnak I Szembe nézz a virradatnak, Ébredő magyar!
_____________________________________________ 1 9 1 ______________________________________________
(Elhangzott 2002. december 9-én)