1999. május 31.
Szakem ber sze rep lő k a film ben: Kari Lam berg, U SA Ign ace Burgeois, Belgium
N atalia P O L O S Z M A K és V ja cse szlá v M o logyin R u d o lf H auri, Svájc
Regina Schurta, Svájc M athias Seifert, Svájc W erner Sch o ch , Svájc Tanja Balujeva, M o szkva
Esther Ja co b so n , U S A
egy egészen idétlen amerikai diáklány
Rim a Eriknova, M o ngó lia, Altáj, m ú zeu m iga zga tó
A
helyszínt a film alkotói nagyon felületesen jellemezték. Több régész-csoport dolgozott itt 1993-ban. Az "Égi legelők" nevű helyen került elő köves kurgán alól, 3 m mélységből a gerendavázas sírkamra, amelyben hatalmas vörösfenyő un. egyfatörzsből készített koporsóban nyugodott a 170 cm magas, 20-25 év körüli női halott bebalzsamozott holtteste és mellette hat felszerszámozott, idős korú lova, amelyeket - úgymond - leszúrtak, holott jól látszik a koponyájukon, hogy egy hegyes eszközzel (csákány) fejbeverték őket. A lovak gyomor-tartalma is megmaradt. A fiatal hölgy tetemét bebalzsamozták, a koponya nyestprémmel, a test tőzeggel és fakéreggel volt kitömve. A hölgy bal karját, bal vállát és hátát fiatalkori tetoválások díszítették. A sírkamra gerendái 15 évvel a temetés előtt voltak élőfák, tehát egy lakóépületből származhattak.A friss fából készített koporsó tetejét négy hatalmas bronz szög rögzítette. A mellékletekről na
gyon felületes beszámolót kapunk: fa edények, fára szerelt bronz tükör szarvasos ábrázolással, tevealakos fafigurákkal díszített nyakék, egy méter magas fejdísz, elöl bronz állatszobrocskával és fából faragott griffel, birkagyapjúból készített magasszárú nemez csizma, sárga selyem blúz, vörös, bojtokkal ékes öv. A lábvégeknél kőtálkában koriander magvak.
A narrátor és a szereplők állandóan „Pazyrik-kultúráról", Pazyrik-törzsről, Pazyrik-emberekről, úgymond „pazirikekről" beszélnek s azt állítják, hogy a nagy előd Szergej Ivanovics Rugyenkó nevezte volna el így ezt a hagyatékot. A szkíta megnevezés csak érintőlegesen hangzik el s pusztán illusztráció Hérodotosz néhány szövegrészlete is. Azt hangoztatják, hogy a „pazirikek"
egy ősi nomád nép, amelynek írása nem volt, háza, állandó lakhelye nem volt, nyelvüket nem ismerjük. A feltáró régésznő szerint a „Pazyrik-előkelőség" úgymond „egy emlékező hölgy"
lehetett, fontos személy egykoron.
Esther Jacobson amerikai hölgy sziruposan érzelgős badarságokat beszélt, mondván: nehéz néki „feldolgozni" azt, hogy a feltárt holttest sírját - úgymond - megbolygatták. Hasonlóan meg
döbbentő dolgokat ad elő Rima Eriknova múzeumigazgató, aki szerint nem lett volna szabad ásatásokat végezni és a feltárt női halottat vissza kellene temetni!
A neves moszkvai antropológus, Tanja Balujeva egyértelműen állást foglal amellett, hogy a pazyriki 1993-as sír halottja is vitán felül europid embertani típushoz tartozik, ám ezt a film készítői igyekeznek kérdésessé tenni és lekicsinyelni, hogy kedvében járjanak a mongoloknak, mert „azért mégis inkább egy kissé mongoloid lehet."
A film valóságos szenzáció lehetett volna, ha valóban szakmai filmet készítettek volna!
Ám ehelyett igazi amerikai „feldolgozást" láthattunk, élőképekkel, tájtotálokkal, giccs-betétekkel
.85
és sok meséléssel, többek között egy idétlen amerikai diák
lány ostobaságaival, akinek minden „borzalmas" volt, amit az ásatáson tapasztalt.
Legelőször is, a tárgyszerű ismertetéskor az előzményekről kell beszélnünk, nyomban leszögezve, hogy sem Sz.l. Rugyenkó, sem M. Crjáznov, sem Kiszeljov soha nem nevezte a belső- és közép-ázsi
ai altáji sírokat „Pazyrik-kultúrának"! Kezdettől azt vallották, hogy szkíta sírokról van szó, a Krisztus születése előtti VI -V. és IV. századból. Ez a kifejezés
Az arzsáni kurgán szerkezete
csak legújabban jött divatba, elsősor
ban az 1996-ban Párizsban megjelen
tetett „Közép-Ázsiai kultúra története
Pazyrikban. Az igazi szenzációkat 1947- 49 között Pazyrikban, 1950-ben Basa-
tonnányi kőről van szó.) A sírok mélysége átlagban 4 méter. A sírkamra gerendákból ácsolt, nem egy esetben 300 gerendát is fel
használtak. Általában a sírkamra déli oldalán áll
tak a fa koporsók, amelyeket - például Basadarban - csodaszép faragások díszítenek. A sírkamrák falát és a padlóját nemez szőnyegek borították. Hatalmas méretűek is voltak: 6,5 x 4,5 m-es kínai főniksz-madaras szőnyeg ! Általában 2 x 2 m-esek. Teljesen magában álló darabok ezek a bolyhozott gyapjú szőnyegek, mert egy négyzetdeciméteren 7000 csomó található, míg a későbbi turkesztáni sző
nyegeken 500! Ezek igen nagy értéket képvisel
tek. Metellus Scipio szerint egy babiloni szőnyeg 800 ezer sestertiust, sőt olykor 4 mil
lió sestertiust é rt! Sibében 7 x 7 m-es volt a sírkamra és az északi részen voltak a lótetemek.
A sírkamárban a fa szarkofágon kívül voltak gyönyörűen faragott lábú asztalok álltak. A sírok általában ki voltak rabolva, csak a 2. kurgán lósírjai voltak sértetlenek. Az eltemetett lovak száma: 7 - 2 2 db. A Kubán-vidéki Ulszkij aulnál viszont 360 lovat temettek e l!
A lovakat szép rendben tették a sírba, aláhajtott lábakkal s így 180 -190 x 40-50 cm-nyi helyet foglalt el egy-egy. Az első sorban általában a legjobb lovakat helyezték el, de voltak 18- 20 éves öreg lovak is. Minden ló hímnemű vo lt! Kanca nem fordult elő, csak csődör vagy
ggcG f f
6
Nemes paripa
Rátétes kakas figurák a pazyriki 1. kurgánból
.87
1: kimmer lovas íjászok egy etruszk vázán, 2: szki'ták a perszepoliszi reliefen, 3: kimmer harcos a görög Frangois-vázán, 4: szkíta süveges arc, 5: az iszikkköli nyílvesszős fejdísz
heréit. A lovakat nem szúrták le, hanem egy csákány-szerű tárggyal a sírgödörben fejbe
verték, a homlokukon ott tátong a lyuk ! A pazyriki lovak zöme aranysárga vagy vörhenyes sárga volt.
„Aranyos lovú baktriaiak" kife
jezés ismert az írott források
ból. A Napisten kultusz állatai voltak ezek a lovak i s !
Nyeregtakaró bőrből kivágott rátétes dísze, pazyriki 1. kurgánból
II. Muvatalli hettita király: Égi Napisten, uram, népek pásztora! Te, Égi Napisten, a tenger habjaiból kelsz fel és emelkedsz az égbolton ! Óh, Égi Napisten, Te naponta ülsz törvényt., a mindenség felett..." Hatti napjelvények: szárnyas napkorongok. Az eltemetett lovak felálló sörénye rövidre volt nyírva, a farkuk befonva és/vagy csomóra kötve. Ám nem mindegyiké.
V.O. Vitt archeozoológus eredményei: a legjobb lovakat takarmányozták és istállókban tartották, tehát megtelepedett föld- mű-vesek is voltak, noha itt fenn a magas hegyek között földet művelni nem lehetett. Erre utal a sok kakas ábrázolás is, hiszen a szárnyasok tenyésztése és tartása egyáltalán nem nomád szokás. Még
agyag-A pazyriki 5. kurgán híres kultikus jelenete
Koporsó oldalának díszítése a basadári 2. kurgánból
edényeken is volt kakas-ábrázolás. A kakasnak termé
szetesen kultikus jelentése is volt.
De nyilván ide a lentebb lakó szkí
ták csak temet
kezni jártak.
Szarvasos masz
kok és orosz
lános lószerszá
mokat készítettek, amelyeket arany lemezekkel borítottak be. A közhiedelemmel ellentétben nem apró tarpánok, tehát mongol lo
vacskáik voltak, hanem magas (150 cm marmagasságú) un. arab (valójában turkmén) mének, kiváló közép-ázsiai import lovak, elsősorban Fergánából! Ezeket a kiváló lovakat Kína is importál
ta, elsősorban versenylovakként. A pazyriki lovak füle vágásokkal jelölt volt. Hosszú nyak, rövidebb törzs, a mellső lábak kissé hosszabbak. Volt az 5. kurgán sírban küllős kerekű fedeles kocsi is, amelyet négy igásló húzott, járom-szerű fogatolással. A többi temetkezés minde
gyikében is volt tömör kerekű kordé. Ámde miért ? Hiszen itt a magas hegyekben ezeket nem használhatták! Talán egy kínai hercegnőt hoztak rajta menyasszonyként ? Ugyanígy nyitott kérdés: a kurgános temetkezési forma is. A szkíták menekültek volna ide avagy inkább elrejtet
ték féltett halottaikat ? Később az altájiak lovai megváltoztak, kicsiny termetűek lettek. Az igás lovak régen egyébként sokkal kisebbek voltak, mint a hátasok. Ma fordítva van. A ló,
véleményünk szerint, Közép-Ázsiából terjedt el. Mari-ban már 3700-4000 évvel ezelőtt ismerték a kocsit és a lovat I Ennek ellenére az Ókori Keleten sokáig egyáltalán nem ismerték a lovat.
A sumér Úrban (Kr.sz. előtti III. évezred) például tehenek voltak a kocsiba fogva. Asszíriában és Urartuban (Kr.sz.előtti IX-Vll.század) viszont nagy lókultusz dívott az I. évezredtől.
Az altáji szkítáknak már volt zablájuk (vas és bronz, de faragott fa oldalpálcákkal), és a nyerget is a szkíták találták fel, amely ekkor még csak szarvasszőrrel és fűvel kitömött bőr párnákból állt, faváz nélkül, de volt már szügyelő, farhám és nyeregtakarók (cseprák vagy sabrak)s ezek igen szép díszítéssel készültek.
A pazyriki 3. és 4. kurgánban csak csontvázak maradtak meg, de a 2. és 5. kurgánban maguk a férfi és női holttestek is épségben voltak. Tetoválások voltak az 5. sír halottján ! Mi volt az értelmük, mi volt a rendeltetésük ? Talán az avatási szertartással voltak kapcsolatban.
Az eltemetett személyek europidok, nagyon kis mongoloid beütéssel, imitt-amott. Tetoválások a bebalzsamozott és kitömött testen jó állapotban maradtak meg. A hajzatok fésültek voltak, a kéz és lábkörmök gondosan levágottak. A ruházatuk: nemez hosszú harisnya, bőr csizma, ujjas kaftán, szőrmével díszítve. /Vidraprém szegély, leopárd és tigris bőr!/ A selyem és a birkagyapjú is nagyon finom kivitelű. Bőr öveket ezüst véretekkel díszítették, csúcsos, füles sapkákat viseltek s inget hordtak!
Fegyver nagyon kevés volt az eltemetettek mellett: íj, nyílvesszők fordultak elő, hasonlóan kevés munkaeszköz került a sírokba. fontos különbség is van. Pl. Noin-Ulában nincs lótemetetkezés.
Történelmi közhely, hogy a szkíták és a szarmaták úgymond „vitathatatlanul" iráni nyelvű nép volt, tehát az indoeurópai (indoiráni) nyelvcsalád tagjai. Ezt az irániságot már - úgymond - 1837- ben J.K. Zeuss és 1886-ban K. Müllenhof „bebizonyította". Dáreios perzsa nagykirály naqs-i rusz- tami feliratára szoktak hivatkozni, amelyen a szkíta-szakák négy csoportját különbözteti meg a feli
rat: szaka - haumavarga, azaz a hauma italt készítők, szaka - tigrakhauda, azaz a hegyes sapkát viselő szkíták (= masszagéták) szaka tyaig para Sugolam (a Szogdrán túli szakák) és szaka - paradraya (királyi vagy tengerentúli szkíták). Harmatta János szerint az ázsiai hónok, a hsziung-nuk is keletiráni, szaka- tipusú nyelvet beszéltek. De ha ez így lett volna, akkor több mint félezer évig hatalmas tömeg azért „akár a hunok elődei is lehettek" a pazyrikiek. A görög átírásban fennmaradt, eltorzult isten
nevek, (Tahiti, Papaiosz, Tagimaszdasz, Goitoszürosz), egyes személynevek (Targitaosz, Arpo- Lipo- és _____________________________________________ 8 9 _______________________________________________
' Makkay János, Az indoeurópai nyelvű népek őstörténete. Budapest, a szerző kiadása. 1998, 271.
Kola-xaisz), bizonyos helynevek és törzsnevek maradtak fenn, valamint Hérodotosznál az oior pata (férfiölő), az arimaszpu (egyszemű) és temerinda (mater maris, a tenger anyja).
Az altáji szkíták délnyugat felől érkeztek ide s talán ők a jüe-csik. Az ősi földjük Urartu területe lehetett s innen dél felől nyomultak fel a Kaukázuson át az európai un. királyi szkíták is a Fekete-tenger vidékére. A szkíta - szarmata - alán - őszét rokonság nagyon késői találmány (Miller és Abajev ötlete). Közép-Azsiában kétségtelenül igen erős volt az irániak hatása és szerepe: ezt egyértelműen jelzik a szogdok, korezmiek és a baktriaiak. A szogdok arameus abc-és írása és nyelve kétségtelenül iráni (ebből fejlődött ki a türk írás is!). A párthusok Nisa-i fővárosából többezer darab szogd kurzív írású tábla került elő s így az is világos, hogy a szkí
ta eredetű párthusok is iráni típusú nyelvet használtak az adminisztrációnál.
Krónikáink sokat beszélnek Szkítiáról, noha azt állítják, hogy Szkítiát és a hűn rokonságot is a külföld (a németek) találta ki nekünk. Az őstörténeti rész a krónikáinkban igen magas száza
lékarányú teret foglal el (100-ból 42,61 % - Norbert Kersken adatai, Veszprémy László nyomán).
Anonymus: Szkítia igen nagy föld, melyet Dentü-mogyernek hívnak. Kézai pedig - bár zavarosan - mégis különös módon írja le Szkítiát: „Szkítia tartománya Európában fekszik s kelet felé terjed, egyik oldalról az északi tenger, a másik oldalról a Riphei-hegyek (Altáj ?) határolják, zárják be.
Kelet felől Ázsiához csatlakozik...Szkítia vidéke kelet felől a joria-beliek országához (Grúzia ?) csatlakozik, utána Tarszia (Talasz völgye?) következik, végül pedig Mangalia (Mongólia?), ahol Európa végződik. A nyári nap felőli oldalon (kelet felől) a korozminok (Korezm) népe található, valamint Ethiópia, azaz India Minor (Afganisztán) s ezután dél és a Don folyó között áthatolhatatlan pusz
taság van. (Kirgiz-puszták?) A Don folyó ...a kerek tengerbe (Kászpi-tenger) ömlik. Nyugat felől szomszédja a besenyők és a fehér húnok (az Ural és az Arai között laktak!)... hegyeiben griffek fészkelnek és vadászsólyom madarak költenek, amelyeket magyarul kerecsetnek mondanak. Meótisz tartománya Perzsiával határos segy igen keskeny gázlón kívül mindenfelől tenger övezi."
Kézainak Justinus és Jordanes is forrása volt. Regino sok nagy tóról tett említést.
Mik a hasonlóságok a szkíta és a magyar múlt emlékei, hagyományai között ?
A kard kultusza: vö. Atilla-kardja! A földbe szúrt kard és a meztelen kardra esküvés.
A temetkezési szokások - lósírok. Lószerszámzat, nyereg, zabla . A visszacsapó reflexíj!
Az ábrázolóművészet - állatábrázolások - avar és magyar anyagokban. A griff kultusza, amely egyértelműen a Napisten -kultusza ! Az ősök szellemének a kultusza (lélekhit).
Megegyező a vérszerződés I (Lukiánosz, Toxarisz vagy a barátság c. művében beszéli el ezt) Az ellenség fejének levágása a csatában és annak bemutatása a királynak vagy a fejedelem
nek ősi szkíta örökség nálunk.
A magyar nyelv: ősnyelv s nem háromezer éve létezik ! Arany János szerint a magyar önálló anyanyelv. „Anyanyelv az, amely kimutathatólag nem származott más nyelvekből."
Szkíthia kétségtelenül egy bűvös zsák, amelyből sokminden kivehető. Lehetséges, hogy álomvilág
beli a magyar őshaza s így az évszázados kellemes merengések színhelye.
Petőfi Sándor így vallott:
Mert nem Adám-Eva óta miénk e föld Messze Ázsiában lakozánk azelőtt, Kászpi tengeren túl Aral-tó környékén, Irtóztató távol van az a hely innét.
Veigelsberg Hugó (Ignotus) azt írta, hogy a magyarnak van ugyan helye a világban, de nyomot nem hagy benne. Hasonló érzülettel szólnak e kérdésről a jelenlegi mérvadók, mint például Domokos Péter, aki kijelentette a Szkítiában tömöríthető keleti vonzalom rendkívüli módon felerősödött és agressszívvá vált, túllépve az elfogadhatóság, a maximális tolerancia küszöbét.
91