Kr. sz. előtti V - II. század
A z altáji hercegnő
A
z Altájban, a Nagy Ulagan folyó medencéjében, Paziryk térségében, az Ukok-i platón 2200 m magasságban, ahol - a néphit szerint - kiáltani is szentségtörés, helyezkedett el a kőpakolásos kurgánokból álló Ak-Alaha-i temető. Az Ukok szó annyit jelent: Mindennek a vége !A kutatásokat az Orosz Tudományos Akadémia novoszibirszki Szibériai Tagozatának expedíciója végezte 1990-1995 között, Vjacseszláv Mologyin és Natalia Poloszmák vezetésével, folytatva Rugyenkóék sokkal korábi munkáját.
Az első 1990-ben feltárt kurgán alatt egy férfi és egy nő váza volt, harci baltával, késsel, íjjal. A kurgánok átlag magassága 3 m volt. 1993-ban találtak rá arra megboly
gatott halomra, amely a szenzációt hozta !
Ez a szétdúlt kurgán már csak 57 cm magas volt, az átmérője 18 m. A kurgán alatt került elő egy geren
davázas sírkamra tetején, egy keskeny fakoporsóba temetett, kőlapokkal lefedett sír és mellette három ló teteme. A kurgánt természetesen a sírrablók is meg
találták és ezt a sírt ki is fosztották, ám - a jelek szerint - azt hitték, csak egy temetkezés van a kurgán alatt. Ez a félreértés mentette meg az un. hercegnői sírt. Ez a felső
Az ak-alahai sír szerkezete
A hercegnő sírjában talált egyik ló szerszámozása
---A z altáji szkíta-hún lelőhelyek: 1: Pazyrik, 2: Tujekta, 3: Basadar, 4: Berel, 5: Ak-Alaha, 6: Mojnak, 7: Kizil, 8: Szebüsztej, 9: Kalanegir
temetkezés valamivel későbbi volt (Karakobino-i türk -es, a belső oldalon a gerendák simára voltak faragva.
A sfrkamra a 282 cm mély sírgödör alján, annak a szélén állt. Az egész sírkamrát, a 11, szorosan egymás mellé illesztett gerendából álló tetőzettől az aljáig jég töltötte ki. A sírkamra alján, a padozatot kavicsból és kőből képezték ki s erre egy fekete nemez-darabokból összevarrt ruhaalátétet helyeztek. A sírkamra déli falánál állt az egyfatörzsből kivájt koporsó (kaloda), amelynek a tetejében tövig bevert, kerek fejű réz szögek sorakoztak. Amint leolvasztották a koporsóról a jeget, előtűntek a szarvasfigurás bőr rátétes díszítések. A koporsó mellett állt egy edény, a padlón még két laposfenekű agyagkorsó, amelyeket azonban a jég széttört. Mellette volt egy lóhúsba döfött bronz szépen befont lófarkak is, valamint a fa lószerszámok és a nemez nyeregtakarók.
A hölgy vastag, kettős nemezrétegen feküdt, a feje alatt egy hengeres nemezpárna volt. A hölgy alvó pózban, a jobb oldalán feküdt, lábai térdben enyhén behajlítva, karjai a hasán keresztbe téve.
Testét növénymintás aranylemez-applikációkkal díszített szőrmével takarták be.
A hölgy öltözete kiváló állapotban maradt meg. Sárgás színű bő selyem ingjének ujjai a csuklóig értek, vörös zsinórral voltak díszítve, a kézfejnél kiszélesedő ruhaújj szélén vörös paszomány díszük.
Az ingen is arany flitterek voltak. A hosszú, fehér és vörös színű selyem szoknyát, selyem fonalakból összevart vastag vörös öv tartotta. Hosszú fehér nemez harisnyájának felső szélén piros nemez rátétes csík húzódik, A fején bonyolult szerkezetű fejdísz, amelyet saját hajból, lószőrből, nemezből, selyemből és favázból raktak össze. Ennek, a hajviseletetet megőrző, nehéz parókának a magassága 61 cm ! A fa vázra nemezt feszítettek, erre fekete vásznat húztak, amelyre 15 darab fából esztergá- lyozott, aranyozott madárfigurát varrtak fel. A madárkáknak a lába, a farka és a szárnya bőrből készült.
Elszenesedett gabonafélék magvainak héja is megmaradt. Ennek egy női fejdíszen különösen mély jelképi értelme van, hiszen a magvak a termékenység és az örök élet megtestesítői. Az is lehetséges, hogy a gabonamagvak elégetése az isteneknek és a szellemeknek ajánlott, vérnélküli áldozat keretében történt. A parókát három arany fóliával fedett fa szerkezet tartotta. A paróka csúcsára erősítettek egy sajátságos, hosszú virágsziromra emlékeztető díszt ( ez 61 cm). Elöl, mintegy kokárda, egy fából kifaragott szarvasfigurát tettek. A csúcsban összefogott hajfonatát vörös selyem tokba
.93.
Az amulettek, bronz csüngök eredeti
leg nyilván fonálra voltak felfüggesztve.
Volt mellette illatszeres készlet, benne lószőr ecset, kék, zöld arcfesték-por, szem- és szájceruza. A fejdísz mellett, egy kő tálkában koriander magvak voltak. Ugyanúgy, mint a paziryki 2., 3.
és 5. sírban. Illata az Isteneknek szóló áldozat jele volt, tehát nem azért tették a sírba, hogy a hullabűzt semlegesítse ! A hölgy testét kipreparálva meg. A nyakszirtnél a koponyán 4-5 cm átmérőjű nyílás tátongott, amelyen át legelők növényi gyökereit, vékony juh- szőrt és durva lószőrt. Mindezen
test felbomlását. Egyéb elvégre 25 éves múlt csak! Két foga hiányzott csak. A szemgödreiben téglaszínű, viaszra emlékeztető agyagtapaszok voltak. Valami hasonló anyag ma is ismert, parafin-alapú kenőanyag, amellyel a bőrt rövidebb időre (hetekre, hónapokra) tartósítani lehet.
A halott bőrének állapotából ítélve a halál beálltától az eltemetésig három hónapnál több idő nem telhetett el. A lovak gyomortartalmának elemzése alapján világos, hogy a temetés júniusban történt, az asszony vagy leány tehát márciusban vagy árpilisban halt meg. A rituális balzsamozás után, egy
Ez csaknem érthetetlen. Oka lehet: a/ vagy ugyanaz az europid komponens, amely megvolt egykor a pazirykiaknál és a szamojédeknél is, vagy b/ a Nyugat-Szibériai alföldről északra vándorolt északi szelkupok vitték magukkal ezt a genetikai komponenset. Ezt követik az újgurok és a kazahok, bár a genetikai távolság az europidoktól és az un. finnugoroktól kisebb, mint a középázsiaktól. Kimutatható a közvetlen kapcsolat az okunyevi és a karaszuki népességgel. A kisázsiai befolyás is kimutatható, például a Sztárüj Szad-i temetőben. Viszont az andronovói kultúra rasztipusa nem meghatározó a szkí
ta-szaka népességben.
A paziryki hercegnő egyedül lett eltemetve, a föléje temetett és kirabolt harcos későbbi! Ez is arra utalhat, hogy hajadon, tehát érintetlen (szűz) volt m ég! De utal arra is, hogy a keleti társadalmakban
.95. az ábrázolásokat: griff-csőrű szarvast, aganccsal, kőszáli kecskét, lejebb hátra fordított fejű kost, csukott pofájú foltos párducot, hosszú farokkal. Ez alatt egy fantasztikus kígyó, hosszú farkú tigris, kar
mos mancsokkal, fekvő szarvas hátából kinövő griff-fej látható. A csuklónál szarvas fej, hatalmas aganccsal. Mindezek az ábrázolások ugyanolyan „szakrális szövegek", mint az írott sorok ! Sok eset
ben a beavatási szertartások részei voltak a tetoválások. De az különös, hogy a paziryki hét múmia közül csak kettőnek a testén volt tetoválás, tehát nem velejárója volt a temetésnek. Sőt, Mologyin tetoválást talált egy közvitéz testén is, tehát nem csak az előkelőknek járt k i!
A bereli szk íta sírok
Kazah és francia közös expedíció kezdte a feltárásokat 1997-ben Nyugat-Altájban, a csodás erdőkkel (nyír, fenyő) fedett tájon, a Kempir, a Kajnár, a Karasoki hegyeknél, ahol a Buhtarma, az Akberel és a Bulanta folyók zubognak, 1100 m magasságban. Ásatásvezető: Zajnolla Szamasev.
Először 1865-ben V.V. Radlov ásatta meg a bereli nagy kurgánt, amelyet azután 1959-ben Sz.Sz.
Szorokin folytatott.
Ezen a fennsíkon 31 kurgán sorakozik lánc-szerűen s ezek eredetileg oly nagyok voltak, hogy bizonyosra vehető: a vezérek számára készített halotti „templomok" ezek.
A vezérek, a fejedelmek az Isten földi képviselői, az élők jólétének, boldogságának letéteményesei, ezért a testüket meg kell őrizni, a romlástól meg kell óvni. Ezért balzsamozták be a holttesteket és tisztában voltak azzal is, hogy itt, az örök hó és jég birodalmában, minden megfagy.
Az 1998-ban kutatni kezdett 11. számú kurgán átmérője több, mint 30 m, magassága 2,5 m. A köves kurgán köveit speciálisan termelték ki, megfelelő kőlapokból, görgetegkövekből és másféle kövekből. A kőpakolást nem töltötték ki aprószemcsés földdel, így mintegy természetes szabályzóként
A bereli 11. kurgán rekonstrukciós képe
működött ez a lyukacsos kőréteg a fagyos évszakokban. A kurgán a közepe felé enyhén lejtett.
Fáradságos munkával készült el egykor ez a kurgán. Sok ember vett részt az elkészítésében s ez jól szervezettségre mutat. Gigászi munkát fordítottak a temetkezésre, hiszen a köveket a szakadékos völ
gyekből, folyómedrektől kellett ide szállítani. A kurgánt függőlegesen felállított kőlapokkal vették körül, amelynek nemcsak gyakorlati rendeltetése volt, hanem magát a Koszmoszt szimbolizálta. Ugyanilyen szerkezetű volt a paziryki 5. számú, a tujektai és a basadári kurgán is.
A kurgán 2,5 m vastag kőhalma alatt, a fenyőgerendákkal lefedett mély sírgödör déli felében állt a vastag fahasábokból összecsapolt sírkamra, amelyet vastag szilfa deszkákkal fedtek be és megfüstölt teafa-cserjékkel szórták be. A sírgödör északi felében volt a lovak kamrája, fülkéje, amelyben két rétegben feküdtek a lótetemek. A fagyhatár itt átlag 150 cm a földben, a hegyekben régen a fagyhatár 8-900 m magasságban volt, manapság viszont 1000-1100 m. magasságban van. A talajban 3 - 6 m mélységben nyáron is fagypont alatt van a hőmárséklet.
A gerenda-sírkamra 3,43 x 1,85 x 1,26 m volt. A dendrológiai vizsgálatok kimutatták, hogy a fel
használt faanyag egy részét korábban készítették el s jóval a temetés előtt használták. A sírépítmény mennyezete felett szil és teafa ágai, cserjéi voltak elterítve két rétegben. A szil deszkalapok símán, csapolással voltak egymás mellé helyezve. Néhány helyen nemez vagy selyem maradvány volt a deszkákon, tehát eredetileg bevonták a deszkázatot. Ez alatt a cserje-réteg alatt a sírkamra mennyezete jött elő, amely vastag deszkából készült. Az oldalfalak minden oldalon 3-3 vastag deszkából készültek. A fa sírkamra észak-keleti oldalán volt a sírrablók aknájának nyoma. A sírmakra északkeleti sarkában állt két vörös színű füles agyag korsó.
A sírkamra déli oldalán, zöld kőlapokon és földből kialakított magaslaton állt a fenyőfatörzsből kivájt 61-78 cm széles és 273 cm hosszú koporsó (kaloda), amelyet gondosan megmunkáltak, meggyalultak és kezelték is, hogy a rothadástól, a korhadástól megóvják. Négy oldalán fogantyúk voltak, amelyek segítségével betették a sírkamrába. A fedlap négy sarkán aranyozott bronzból készített kiterjesztett szárnyú madár (turul?) díszlett, mintegy őrangyalokként.
A koporsóban egy 35-40 éves férfi feküdt, aki mellé, később, odatemették a valamivel idősebb feleségét is. Az elhúnytak feje alatt fahasábból kifaragott párna volt. A férfi hajviselete két fonatból állt, de éltében szakálla és bajúsza is volt. Drágakövekkel és arany díszekkel ékes bőr kaftánja nyomokban megmaradt. A férfit, előzetesen, mongoloid jellegűnek vélték s ez számunkra meglepő, ismerve a többi temetkezést! Elképzelhető tudatos mongolosítási kísérlet is.
A férfi koponyáján, a fejtetőn egy repedés volt, amely buzogánytól származhatott, amely ütést talán egy csatában kaphatott. Valószínűleg kísérletet tettek arra, hogy a vezérnek életében orvosi segítséget nyújtsanak. Ezt bizonyítják a sebből kiszedett csontszilánkok s a megalvadt vér nyomai, vagyis a trepanáció befejezetlen maradt. Ez a fejseb mindenesetre a férfiúi bátorságának bizonyítéka ! Merészségének bizonyítéka még számos borda és csigolyatörése, amelyet különböző időben szerzett s amelyeket túlélt.
A test bebalzsamozásához speciális aromákat tartalmazó füveket használtak. Az elhúnytakat díszes ruhákba öltöztették s csodás és cirkalmas, türkiz gyöngyökkel kivarrt, aranyfóliás díszítményekkel lát
ták el. Mivel a rabláskor víz jutott a koporsóba, a vékony szövetek zöme megsemmisült.
A két szintben elhelyezett 13 lovat hegyes csákánnyal ütötték agyon, a lyukak a koponyákon jól lát
szanak. A lósírnál az első réteg téglalap és négyzetalakú szilfa deszkalapokból csapolással volt meg
alkotva. Az alsó szintben hét ló feküdt s vastagon elterített szilfa és teafa cserjével választották el egymástól a szinteket. A felső szintben lévő rőt (vörhenyes) paripák feje a felkelő Nap irányába volt fordítva. Valamennyi ló a hasán feküdt, aláhajtott lábakkal. Mind fel volt szerszámozva. Megmaradt a lovak bőre, szőre, sörénye, farka, gyomortartalma, a teljes díszes lószerszámzat, a vászon lótakarók. A lovaknak vaskarikás, állatfigurákkal díszített oldalpálcás zabláik voltak, nyergük volt és piros lópokrócok fedték őket.
A 13 ló közül négy bőr maszkot viselt, amelyre természetes nagyságban, fából kifaragott hegyikecske szarvakat illesztettek.A faragásokat arany- illetve ónlemezzel vonták be, de csak a tömör arany illetve ezüst illúzóját akarták kelteni. Az egyik maszkon még fából kifaragott tigrisgriff is volt.
Spirálisos szarva bőrből készült. A fából kifaragott lószerszám-díszek (oldalpálcák, csüngök, szíj- elosztók) is ónnal és aranyfüstlemezzel voltak az elülső oldalukon bevonva.Hátoldalukon lévő nyílások segítségével erősítették rá a lószerszámzat szijazatára. A lószerszámzat minden egyes lovon egy és ugynazon díszítésű volt. Az ábrázolt állatok: szarvas, jávorszarvas, ragadozó madarak, hegyikecske, kőszáli kecske, párduc, mind az itteni altáji állatvilág képviselője. De fontos szerepet játszottak a fan
tasztikus, nem létező állatábrázolások is: a griffek. Az állatküzdelmi jelenetek: párduc támad szarvasra vagy hegyikecskére. Világosság - Sötétség = Jó és Rossz harca. Ugyanakkor az ábrázolt állatok, mint
egy összekötő kapcsok, láncszemek a földi és az égi világ, a hófödte hegycsúcsok alatt fekvő égi le
gelők között. A tárgyak művészi színvonala egyértelműen mutatja a bereli szkíták magasfokú fém- műves-, fafaragó, építőmesterségbeli, ötvös- és fazekas mesterségbeli tudását. A titokzatos és ridegen fenséges Altáj népeiről számos írott forrás megemlékezik.
_____________________________________________ 9 7 _______________________________________________