A RENDSZERVÁLTÁS FORGATAGÁBAN
SZIMBOLIKUS ÉRTÉKÛ REPRIVATIZÁCIÓK AZ 50-ES ÉVEKBEN
Ma már kevesen emlékeznek arra, hogy az 50-es években történtek apróbb kísérletek a reprivatizációra. Ilyen lépés volt – egyebek között – a legendás budai cukrászda, az Auguszt visszaadása. Auguszt Elemér cukrász-dáját 1951-ben államosították, majd õt és családját internálták. 1954-ben térhetett csak vissza Budapestre, a cukrászdát 1956-os forradalmat követõen vehette csak vissza.80Ennél nagyságrendileg fontosabb, de végered-ményben csak korlátozott értékû reprivatizációt jelentett az az 1958 tavaszán kiadott törvényerejû rendelet, amely az 1952-ben államosított házingatlanok, illetve családi házak egy részét visszaadta az eredeti tulajdo-nosoknak. Ez a visszaadás is jelentõs megkötésekkel történt. Így – például – erõsen korlátozták a tulajdonos-nak azt a jogát, hogy felmondja a korábbi években, az állami ingatlankezelõ szervezetek által kötött bérleti szerzõdéseket.
72
I. RÉSZ– A RENDSZERVÁLTÁS LOGIKÁJAjellemzi a helyzetet Hoch (1991) tanulmányának az a rövid, anekdotikus kitérõje, ahol arról ír, hogy 1953-ban – tehát mindössze 8 évvel a háború után –, a Nagy Imre-féle reformok idején még sorozatosan születtek viccek, amelyek úgy kezdõdtek, hogy „Kohn bácsi visszakapja az iparengedélyét…” Nyilvánvaló, hogy 45 évvel a háború után, túl az 50-es és 60-as évek nagy ipari fejlesztésein, a nagyvállalatok reprivatizációja elgondolhatatlannak tûnt.
Az elméleti közgazdászok közül kevesen vállalták, hogy komolyan szembenézzenek a reprivatizáció elméleti lehetõségével. 1982-ben Tardos Márton egy interjúban szokatlan – vagy talán éppenséggel páratlan õszinteséggel nyilatkozott: „Határozottan az a vélemé-nyem, hogy egy olyan ország, amely egyszer már végrehajtotta az államosítást, függetlenül attól, hogy akar-e, társadalmi méretekben nem tud reprivatizálni, mert a társadalom min-den politikai helyzetben megkövetelné a tõkeakkumuláció és az örökösödés erõs korlá-tozását.”81 Nagyon hasonlóan érvelt Bauer (1982a) is pár hónappal korábban megjelent, ak-koriban nagy feltûnést keltett tanulmányában: „Kizárhatjuk megfontolásainkból azt a lehe-tõséget, hogy a közép- és nagyvállalatoknál belföldi magántõkés gyakorolja a tulajdonosi funkciókat. (…) [A] nagytõke felszámolása harminc év után már olyan irreverzibilis folya-mat, amelyen csak külsõ kolonializáció változtathatna. Azt sem hiszem, hogy a magántõ-kés forma feltámasztása (…) társadalmilag vonzó program lenne. S csak ezután említem, hogy kül- és belpolitikai értelemben abszurdum.”82 Bauernál még bizonyítható is, hogy itt nem pusztán a politikai cenzúrának tett engedményrõl van szó. Ugyanebben az idõben ál-néven, szamizdatban megjelentetett tanulmányában is szinte szó szerint szerepel az idézett megfogalmazás.83
Az a vita, ami a mából visszatekintve privatizációs vitának tekinthetõ, és két évtizeden át „tulajdonreform” vitaként zajlott – mint látjuk, meghatározott történelmi premisszák alap-ján. A vita két síkon folyt.. Egyfelõl arról volt szó, hogy miként lehetne a létezõ, hagyományos állami tulajdoni formák mellett helyet teremteni újfajta tulajdonosi és vállalat-szervezési mo-delleknek. Másfelõl, és a maga idején ez volt a vita fontosabb és érdekesebb ága, az volt a kér-dés, hogy milyen átalakításokkal lehet nagyobb teljesítményre, jobb hatékonyságra kény-szeríteni az állami tulajdonú ipari nagyvállalatokat– ha abból indulunk ki, hogy a szov-jet fennhatóságtól belátható idõn belül nem lehet megszabadulni.
A privatizáció mai, utólagos megítélése szempontjából akár akadémikus jellegûnek, lényegtelennek is mondhatnánk a 80-as évek efféle vitáit. Végül is, az élet megoldotta eze-ket a kérdéseeze-ket. Ez azonban felületes érvelés. Azt a vitakérdést ugyanis ma sem lehet meg-kerülni, hogy vajon feladata volt-e a privatizációnak 1990 után a „megfelelõ” gazdasági szerkezet kialakítása. Ma is sokan gondolják úgy, hogy még olyan mértékben is hiba volt a privatizáció középpontjába állítani a bevételszerzést, mint amennyire ez a valóságban tör-tént; s helyette inkább „az optimális tulajdonosi és gazdasági szerkezet” kialakítására kellett volna törekedni.
Könyvében Voszka (2003k) maga is önkritikusan nyilatkozik korábbi álláspontjáról.84A vál-lalati szféra átalakulásának utolsó 10 évét elemezve a könyv meggyõzõen mutatja be, hogy a fentebb tárgyalt bizonytalanság miért és hogyan vezetett oda, hogy az 1990-ben felállított Gazdasági Versenyhivatal szándékosan távol tartotta magát a privatizáció befolyásolásától.
81 Mozgó Világ, 1983. 2. sz..
82 id. mû 34. o.
83 Bauer (1982b) 84 id. mû 45. o.
1
És itt jutunk vissza az újra-meg-újra felvethetõ dilemmához, hogy ti. 1989-ben sem volt, és nyilván e sorok írásakor, 2009-ben sem lehet szakmai konszenzus abban a kérdésben, hogy mi-lyen gazdasági szerkezet és mimi-lyen tulajdoni arányok tekinthetõk Magyarország számára „opti-mális”-nak.
* * * * * Elöljáróban szükséges még két megjegyzést tenni.
• Fontos jellegzetessége a magyar közgazdasági gondolat fejlõdésének, hogy a tudományos intézetekben, szakfolyóiratokban, minisztériumi és egyetemi fórumokon zajló vitákról a nyomtatott sajtó, a rádió és a televízió rendszeresen és bõ keretekben beszámolhatott, így az új gondolatok sokszorosan felerõsítve, széles körben terjedtek. A meghatározó jelentõségû gondolatok egy rendkívül szûk kör, mintegy 20-25 ember fejébõl pattantak ki. Több-ségük a budapesti közgazdasági egyetemen szerezte diplomáját; egymást és az ugyancsak „a Közgázon” végzett újságírókat személyesen ismerték, s az egyetem után is munkatársi, ba-rátsági, házassági és szerelmi szálak kötötték össze õket. Köztük sokan voltak, akik a 70-es évek második felétõl kezdve – többségükben a Soros Alapítvány fentebb említett támogatá-sával – egy-két évet, vagy néhány hónapot Nyugaton tölthettek.85 A meghatározó szerepet játszó reformközgazdászok közül igen sokan a rendszerváltás után pártpolitikusként, mi-niszterként vagy magas rangú kormánytisztviselõként folytatták pályafutásukat, s ezáltal módjukban állt a történelem szekerét abba az irányba tolni, amelyrõl korábban írtak, beszél-tek (1.1 táblázat). A reformgondolkodás folyamatában tehát a rendszerváltás Magyarorszá-gon nem jelentett elitváltást.
• Ha nem is teljes mértékben, de nagyobb részt igazat adunk a kor monográfusának is, Csaba Lászlónak, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy a rendszerváltás elõttkiötölt kényszermegol-dások a rendszerváltás után már egészen más helyi értékkel rendelkeztek. Nem a szerzõk hi-bája, hogy „az átmenetinek, illetve pótléknak szánt javaslatok – intézményesülve – önálló létre kelt gólemként járkáltak tovább”86. Jó példája ennek az ún. szövetkezeti külsõ üzletré-szek ügye, amelynek a jogi alapjait a 80-as évek tulajdonreform kísérletei teremtették meg, de az ennek kapcsán kialakult anomáliákkal még 2006-ban is küszködtek az illetékesek (2.5.4). Ha pedig személyekre gondolunk, akkor Diczházi Bertalan és Soós Károly Attila példáját érdemes idézni. Amikor az ÁVÜ-ben valódi döntési pozícióba került Diczházi „íróasz-tal mellett született koncepciónak” minõsítette a népi részvényre vonatkozó saját korábbi javaslatát87, Soós pedig országgyûlési képviselõként 1991 elején a kuponos privatizációt el-utasító korábbi álláspontját revideálta és egy fajta állampolgári részvény létrehozását java-solta (2.3).
85 Az 1.3 táblázatban felsoroltak közül egy 1980/81-ben 10 hónapot töltött Németországban Asztalos László, 1986–87-ben Ghanában dolgozott Bod Péter Ákos, 1978-ban egy évet tanult a Panamai egyetemen Bokros Lajos, 1986–87-ben a chicagói egyetemen volt ösztöndíjas Csillag István, rendszeresen járt francia egyetemekre taníta-ni Soós K. Attila; Kornai János 1963-tól volt rendszeres vendége több nyugati egyetemnek és kutatóintézetnek stb.
86 Csaba (1998) 116-117. o.
87 Ld. Diczházi nyilatkozatát a Beszélõ, 1992. 1. sz.-ban
74
I. RÉSZ– A RENDSZERVÁLTÁS LOGIKÁJA1.3. táblázat: A privatizációs viták főszereplői az 1989–1990 körüli időszakban Antal László1943MKKEMinisztertanács +SZDSZ közgazdászkandidátus Elhunyt 2008-ban (46)gazdaságpolitikaiországgyűlési(1985) titkárság vezetője, képviselő miniszterhelyettesjelöltje (1994, 1998) Asztalos László 1953MKKEMKKE Biztosításkutató+Hazafias MKBközgazdászKandidátusPSZÁF (36)Csoport tudományos Választási Koalícióigazgatósági (1990)Felügyeleti főmunkatárselnöke tag, AtlaszTanács tag (1989–1990); Biztosító Állami Biztosítás-FB-elnök felügyelet elnöke (1992–2000), PSZÁF Felügyeleti Tanács tagja (2004– ) Auth Henrik1951MKKEIpari Minisztérium,MSZMPSamuel Montagu bankár (38)miniszter-helyettes(igazgató), MHB, ABN-Amro, Postabank vezérigazgató, Magyar Posta Raiffeisen Értékpapír Rt. igazgatósági tag Név
Születési év (életkor 1 989-ben)
Egyetemi tanulmányok Munkahely 1 989-ben
Részvétel a Fordulat és
Reform írásában Részvétel a Híd-csoportban
Részvétel az Ellenzéki
Kerek asztal
tulajdonreform-bizottságának tárgyalásain Fontosabb állami és
politikai funk ciók
1990 után Szerepvállalás a privatizáció irányításában 1990 után Tiszts égek gazdasági
társaságokban 1990 után Eredeti képzetts ég
Tudományos fok ozat
Jelenlegi munkahely
1
Bauer Tamás1946MKKEFrankfurti Egyetem;++SZDSZ országgyűlésiközgazdászkandidátus (l984)Frankfurti (43)MTA Közgazdaság-képviselő Egyetem; tudományi Intézete(1994–2002)MTA Közgazdaság- tudományi Intézete Bod Péter Ákos1951MKKEOrszágos +MDFIpari és Kereske-Magyar közgazdászhabilitált (1998)BKÁE (38)Tervhivatal delmi Miniszter Fejlesztésigazdaságpolitikai Tervgazdasági (1990–1991);Bank elnöktanszék Intézete MNB elnök (1998–1999), osztályvezető(1991–1994), ; Herendi MDF tag Porcelánmanu- (1989–1996);faktúra Rt. IG tag, MDNP tag (1996–2001) Bokros Lajos1954MKKEMNB tőkepiaci+MSZP országgyűlési ÁVÜBÉT elnöke közgazdászkandidátus EU képviselő (35)főosztály vezető, képviselő (1990);igazgatósági tag (1990–1995);(l987) ügyvezető igazgatóPénzügyminiszter (1990–1991)Budapest Bank (1995–1996)elnök- vezérigazgató, Raiffeisen Értékpapír Rt. igazgatósági tag Csillag István1951ELTE JTKPM Pénzügykutatási +SZDSZ gazdasági Zwack Rt. jogász,kandidátus Eximbank Rt. (38)Intézet és közlekedési FB-tagközgazdász(1986)elnök minisztere (2002–2004) Név
Születési év (életkor 1 989-ben)
Egyetemi tanulmányok Munkahely 1 989-ben
Részvétel a Fordulat és
Reform írásában Részvétel a Híd-csoportban
Részvétel az Ellenzéki
Kerek asztal
tulajdonreform-bizottságának tárgyalásain Fontosabb állami és politikai funk ciók
1990 után Szerepvállalás a privatizáció irányításában 1990 után Tiszts égek gazdasági
társaságokban 1990 után Eredeti képzetts ég
Tudományos fok ozat
Jelenlegi munkahely
Diczházi Bertalan 1957BMEÁrhivatalMiniszterelnöki Privatizációs TVK, MVM Vegyész vegyészmérnök,Elhunyt (32)Hivatal kormánybiztosigazgatósági tagközgazdász2002-ben gazdaságpolitikaititkárságának osztály vezetőjevezetője (1990– 1991); ÁVÜ ig. tag (1990–1995); ÁPV Rt. IG tag (1998–2002) Kolosi Tamás1946ELTE BTKLáng-csoport,Miniszterelnök szociológusMTA doktoraLíra és Lant Rt. (43)vállalkozások gazdasági tanácsadó(1985)tulajdonos és tulajdonosatestületének tagja elnök (1999–2002) Kopátsy Sándor1922BMEPénzügykutató Rt. ++MSZOSZPrivatizációs MKBközgazdásznyugdíjas (67)Nyugdíjbiztosítási kormánybizottságigazgatósági Önkormányzat tagja (1990); SZDSZtag, TVK FB-tag képviselője jelöltjeként az ÁVÜ (1993–1997)igazgatósági tagja (1990–1991); Tulajdon Alapítvány Privatizációs Kutatóintézet elnök Kornai János1928MTA Közgazdaság-MNB JegybanktanácsközgazdászMTA-tag (1982)Collegium (61)tudományi Intézete tagja (1995–2001);Budapest osztályvezető Kotz László1928ELTE JTKOrszágos Tervhivatal elnök1990–1993nyugdíjas (61)főtanácsos(Magyar ÁÉB Bank Néppárt kép-FB-elnöke viselőjeként) Név
Születési év (életkor 1 989-ben)
Egyetemi t anulmányok
Munkahely 1 989-ben
Részvétel a Fordulat és
Reform írásában Részvétel a Híd-csoportban
Részvétel az Ellenzéki
Kerek asztal
tulajdonreform-bizottságának tárgyalásain Fontosabb állami és
politikai funk ciók
1990 után Szerepvállalás a privatizáció irányításában 1990 után Tiszts égek gazdasági
társaságokban 1990 után Eredeti képzetts ég
Tudományos fok ozat
Jelenlegi munkahely
76
I. RÉSZ– A RENDSZERVÁLTÁS LOGIKÁJA1
Krasznai Zoltán1950DATEKonjunktúra- MDF Szabadelvű ÁV Rt. kutatásértközgazdászFőiskolai oktató (39)és Piac-kutató IntézetKör alapító tag, felelős ügyvezető diplomáciai attaséigazgató 1994/95 Krokos János1945Ipari Minisztérium Budapest közgazdász, Pilwaxton Rt. (44)Holdingvegyészmérnök alapító vezérigazgató, Kossuth Holding Vagyonkezelő Rt. vezérigazgató Lengyel László1950ELTE JTKPénzügykutató Rt.++Kereskedelmi közgazdász, kandidátus Pénzügykutató (39)tudományos igazgatóBank politológus(1985)Rt. elnök igazgatósági alelnök, TVK Rt. igazgatósági tag. Liska Tibor1925Budapesti MKKE közgazdász MTA doktora Elhunyt 1994-ben (64)Közgaz-Vállalat-(1992) daságtu-gazdaságtan dományi Tanszék Egyetem Matolcsy György1955MKKEPénzügykutató Rt.++Miniszterelnöki Privatizációs közgazdászMagyar (34)főmunkatársHivatal politikai kormánybizottság Gazdaság- államtitkár (1990); elnöke (1990); fejlesztési EBRD munkatársa Tulajdon AlapítványIntézet igazgató, (1991–1995); Privatizációs Polgári Fidesz gazdasági Kutatóintézet Magyarországért minisztere (2002)igazgatójaAlapítvány Kuratóriumi elnök Név
Születési év (életkor 1 989-ben)
Egyetemi tanulmányok Munkahely 1 989-ben
Részvétel a Fordulat és
Reform írásában Részvétel a Híd-csoportban
Részvétel az Ellenzéki
Kerek asztal
tulajdonreform-bizottságának tárgyalásain Fontosabb állami és politikai funk ciók
1990 után Szerepvállalás a privatizáció irányításában 1990 után Tiszts égek gazdasági
társaságokban 1990 után Eredeti képzetts ég
Tudományos fok ozat
Jelenlegi munkahely
Sárközy Tamás1940ELTE JTKIgazságügyminiszter-Kormánybiztos Az 1995. évi Kopint-Datorg jogászMTA doktoraMTA Állam- (49)helyettes(2004)privatizációs törvény igazgatósági(1978)és Jogtudományi kidolgozásaelnökIntézet Síklaky István1927MKKESzabadfoglalkozásúBudapestiközgazdászElhunyt (62)gazdasági tanácsadó, XIII. kerület 2005-ben Mentor Kiszszövetekezet polgármestere munkatársa(1990–1991) Soós Károly Attila1944MKKEMTA+Ipari és Keres. Min.közgazdászkandidátusMTA (45)Közgazdaságtudományi politikai államtitkára (1992)Közgazdaság- Intézete (1994–1996); tudományi EBRD ügyv. igazgató Intézete (1998–2000); SZDSZ országgyűlési képvi- selő (1990–1997) Szalai Erzsébet1948MKKEPénzügykutató Rt.,+Független szociológusMTA doktora MTA Politikai (41)MTA Közgazdaság-Szakszervezetek (1998)Tudományok tudományi EgyetemeDemokratikusIntézete Ligája Tardos Márton1928József Pénzügykutató Rt. ++ SZDSZSZDSZ országgyűlési OrszággyűlésBÉT fb-tag,közgazdászElhunyt (61)Nádor*elnök-vezérigazgatóképviselőgazdasági bizottságaMNB fb-tag 2006-ban (1990–2002)privatizációs albizott- sága elnök (1993–1994) Voszka Éva1953MKKE, Pénzügykutató Rt.+Köztársasági ElnökBKV közgazdászMTA doktoraPénzügykutató (36)ELTE BTKfőmunkatársHivatalának gazd.-i(IG tag),(2005)Rt. tanácsadója MVM (1990–1995)(IG tag) *József Nádor Műszaki és Gazdasági Egyetem, Tervintézet (Leningrád) Forrás:Biográf Ki Kicsoda évfolyamai, 2004, Bozóki [1999], Antal és szerkesztőtársai [1999], napi sajtó Név
Születési év (életkor 1 989-ben)
Egyetemi t anulmányok
Munkahely 1 989-ben
Részvétel a Fordulat és
Reform írásában Részvétel a Híd-csoportban
Részvétel az Ellenzéki
Kerek asztal
tulajdonreform-bizottságának tárgyalásain Fontosabb állami és
politikai funk ciók
1990 után Szerepvállalás a privatizáció irányításában 1990 után Tiszts égek gazdasági
társaságokban 1990 után Eredeti képzetts ég
Tudományos fok ozat
Jelenlegi munkahely
78
I. RÉSZ– A RENDSZERVÁLTÁS LOGIKÁJA1
1.1.6.2 A Liska-modell
A legutópisztikusabb, s az államapparátus számára legkevésbé elfogadható koncepció Liska Ti-bor és tanítványai nevéhez fûzõdik. Liska már az 50-es évek közepétõl kezdve hirdette – a szó szoros értelmében vett – világmegváltó nézeteit. Õ ugyanis azon az állásponton volt, hogy a szocialista és a magántulajdonon nyugvó piacgazdaság egyaránt elvetendõ. Liska szemben állt az önigazgatás minden formájával is, ideértve a jugoszláviai modellt is.
„Ha munkás- vagy üzemi tanácsok, vagy az üzemi, illetve területi dolgozók bármiféle más társadalmi szerve lesz a termelés gazdája, akkor ez csak különféle szociális önjótékonyko-dásra lesz jó, de nem arra, hogy lényegesen megjavítsuk a gazdálkodást. A munkásoknak, a dolgozóknak az a legelemibb érdeke, hogy a gyárakat és más vállalatokat ne annak mun-káskollektívája vezesse, hanem egy hozzáértõ szocialista vállalkozó, illetve szakemberekbõl álló vállalkozócsoport.” – olvashatjuk a 60-as évek közepén írt kéziratban.88
Elképzelései szerint – melyeket könyv formájában 1964-ben vetett elõször papírra89–, az len-ne az igazán hatékony gazdálkodási forma, ha a vállalkozók len-nem tulajdonba, halen-nem csak letbe kapnák a termelõeszközöket. Végsõ soron egy aukciók, pályázatok sorozatán nyugvó bér-leti rendszert képzelt el, ahol mindenki csak addig rendelkezhet a társadalmi tulajdonnal – az õ szóhasználatát idézve a társadalmi örökséggel –, amíg egy rivális vállalkozó nem ígér na-gyobb társadalmi hozamot ugyanennek a vagyontárgynak a mûködtetésébõl. Liska a társadal-mi örökség fogalmának bevezetésével eljutott addig a gondolatig, hogy a szocialista állam jut-tasson minden újszülött csecsemõnek egy fajta értékpapírban megtestesülõ, pénzben kife-jezhetõ társadalmi örökséget, formálisan egy bankbetétet, amely egészen addig kamatos kam-atokkal gyarapodik, amíg az újszülöttbõl 21 éves felnõtt nem lesz. Akkor viszont ezzel a társa-dalmi örökséggel kezdheti meg vállalkozói pályáját és indulhat a társatársa-dalmi tulajdon kezelésé-ért folyó licit versenyben.90
Bár koncepciója távolról sem valósult meg, két fejlemény nagy erkölcsi elégtételt je-lenthetett Liska Tibornak. A 80-as évek második felében Magyarországon a gazdaság egy szek-torában, a vendéglátásban meghatározóvá vált a bérleti forma.91Ezt õ javasolta elõször. Liska volt a kezdeményezõje annak a gondolatnak is, hogy a vállalatvezetést birtokából bármikor el lehessen mozdítani annak az elvnek a nevében, hogy azé legyen a vagyon, aki a leghatéko-nyabban tudja mûködtetni. Ez a koncepció a késõbbiekben minden privatizációs törvénybe be-épült, mégpedig abban a formában, hogy a privatizációt nemcsak a tulajdonos – az állam –, ha-nem bárki, külföldi és belföldi magánvállalkozó, ezek társaságai, bármely más vállalat is kez-deményezheti. Ezt nevezték külsõ kezdeményezésû vagy harmadik utas privatizációnak. Ez az elsõ hallásra ésszerûnek tûnõ Liska-féle javaslat alaposabb meggondolás után elvileg is prob-lematikus, s ez rövidesen a gyakorlatban is megmutatkozott.
„A probléma csak az – írta Sárközy (1991), hogy ki dönt a kezdeményezés tárgyában? A Vagyonügynökség kötelezheti-e a vállalatvezetést arra, hogy külsõ pályázónak – esetleg 88 Liska (1988) 236. o. (Kiemelések az eredetiben – M. P.)
89 Liska két fõ mûve – az Ökonosztátés a Szent barmunk– csak 20-25 éves késéssel 1988-ban, illetve 1989-ben je-lenhetett meg könyv alakban. Liska nem volt sem jó konspirátor, sem jó szervezõ. Félhivatalos sokszorosításban vagy csak kéziratos formában hozzáférhetõ mûveit nemigen terjesztette. Bár sokan hallottak róla, csak nagyon kevesen olvasták – kevesebben, mint a kor más szamizdat szerzõit.
90 A Liska-modell szabatos és tömör leírását ld. Liska (F.) (1998) tanulmányában.
91 Macrae (1983). A cikk magyar nyelvû ismertetését ld. Síklaky (1985) 376-385. o.
konkurensének – információkat gyûjtsön, üzleti titkait kiadja? (...) (A) külsõ vállalkozó az államnak ígért nagyobb bevétellel kilicitálhatja-e a régi menedzsmentet? Nyilvánvaló, hogy egy ilyen szabályozás (...) a vállalatvezetés teljes elbizonytalanodásával, rövid távú érdekelt-ségének eddiginél is nagyobb mérvû felerõsödésével járna. Különösen irányadó ez, ha ez a
«kilicitálás» nem az egész vállalatra, hanem annak egyes részegységeire vonatkozik. Min-denkinek van annyi esze, hogy a jól menõ telepet, üzemrészt, büfét, modern gépet 'támad-ja' meg, és a veszteséges részeket rajta hagyja a vállalaton. Ez a módszer tehát alapjaiban érinti a vállalati gazdálkodás biztonságát.”92
Liska a 80-as évek közepétõl már súlyos beteg volt, a szakmai és politikai vitákban nem vett részt. Közvetlen munkatársai és tanítványai – pl. Siklaky István és Bokros Lajos – az új kö-rülmények között nem tudtak elegendõ támogatást szerezni az alapgondolatnak, a liciten ala-puló, ingyenes privatizációáltalános bevezetésének. Egy-egy rövidebb írás, egy-egy interjú még megjelent a lapokban, de ezek nem voltak képesek a folyamatokat érdemben befolyásolni. 96
„ A tulajdonreform során az õ gondolatait (ti. Liskáét – M.P.) is jól lehetne hasznosítani, és Siklaky István kisembervédõ programjának is meglenne a helye. A társadalmi vagyon 20 százalékát az állampolgároknak lehetne juttatni részvényvásárlásra jogosító ingyenes
utal-80
I. RÉSZ– A RENDSZERVÁLTÁS LOGIKÁJA92 Sárközy (1991) 159. o.
93 HVG, 2004. nov. 20.
94 NSZ, 2005. nov. 7., HVG, 2005. nov. 12.
95 A folyamat 1982-ben vett lendületet. 1988-ban a kiskereskedelemben mûködõ üzletek 11 %-a, míg az éttermek 44%-a erre a jogi formára állt át. Ld. Belkereskedelmi Statisztikai Évkönyv 1988, 158. o
96 Ld. MN, 1988. dec. 27., 1989. márc. 21., Bársony (1989). A belföldieknek történõ ingyenes privatizáció gondo-latát – egy eklektikus érvelésre alapozva – több cikkben is kifejtette Kozma Géza, a Világgazdaság c. lap újság-írója is. (Ld. VG, 1989. szept. 28., 1999. aug. 18., 1993. febr. 18. és Figyelõ, 1990. szept. 20.) Írásainak nem volt különösebb visszhangja.