A VERSENGÕ REFORM-JAVASLATOK KIOLTOTTÁK EGYMÁST

1.3 A VERSENGÕ REFORM-JAVASLATOK KIOLTOTTÁK EGYMÁST

A hosszú éveken át, nyilvánosság elõtt és zárt üléseken folytatott szakmai vitákban kiderült, hogy minden javasolt reform-megoldással szemben felvonultathatók nyomós elvi vagy prak-tikus ellenérvek. Ennek az lett a következménye, hogy az egymással rivalizáló koncepciók lényegében kioltották egymást. Különösen a formálódó politikai pártok nem-közgazdász veze-tõi bizonytalanodtak el ebben az intellektuális hangzavarban.

• Az 1984–85-ben bevezetett vállalati tanácsi rendszer a menedzsment nyereségérdekeltségétõl várta a hatékony mûködés kikényszerítését. De ez nem vált be, mert – mint Krokos (1988) ír-ta – „a vállalati vezetõk értékrendjében a vezetõi pozíció megír-tartása vált a legfontosabbá, míg a hatékony gazdálkodás csak másodlagos” volt.²²⁶

• A Liska-modellrõl elsõ ránézésre látszott a mesterkéltség, a másképpen uniformizált világ iránti vágy. Ahogy Kornai (1985) megfogalmazta: „Valóságos társadalmak játékszabályait (…) nem lehet tetszés szerint kiagyalni. (….) Valóságos gazdasági rendszerekben elven em-berek cselekszenek, akiknek rokonszenves és kevésbé rokonszenves tulajdonságait egyaránt bele kell kalkulálni a társadalomról szóló elképzelésekbe.”²²⁷

• A holding-koncepcióval szemben egyrészt az merült fel, hogy az „középirányító jelleggel” mû-ködne, ami eufemisztikus megfogalmazása volt annak a vélekedésnek, hogy a politika leg-felsõ szintjérõl nap-nap után be fognak avatkozni a vállalatok életében. Soós (1989) és Krokos (1989) helyesen mutatott rá arra, hogy ezt csak egy olyan konstrukcióban lehetne ki-küszöbölni, ahol a holding menedzsmentje valójában minden tulajdonosi jogosítvánnyal ren-delkezne az állami vagyon kezelésére, s az államnak semmilyen körülmények között nem lenne módja elmozdítani õket.

„A tõke kezelésére – ha nem is így hívtuk – eddig is volt, s ma is van bõven jelentkezõ. Nem csoda: nincs annál jobb üzlet, mint a más (a társadalom) tulajdonát részben a saját hasz-nunkra, de csakis a tulajdonos kockázatára üzemeltetni. Olyasfajta állás ez, mint a bukmé-keré. Ha veszít a fogadó, az az õ kockázata, ha nyer, a borravaló a bukmékernek is kijár.”–

érvelt meggyõzõ éleslátással Krokos János (1989)²²⁸

Éppen ezért egy ilyen konstrukció nyilván erõs társadalmi ellenállásba ütközne – hangzott Soós érve –, hiszen milyen alapon juttatna a mindenkori kormány ekkora hatalmat egy kivá-lasztott menedzsment-garnitúrának.²²⁹(Erre a felvetésre egyébként Tardosnak több év távlatá-ból is csak egyetlen válasza volt: reménykedni kell a felvilágosodott diktatúra józan belátásában.²³⁰)

• Hasonló érveket vonultattak fel többen is a kereszttulajdonláson alapuló privatizációs mod-ellel szemben. Mi a garanciája annak – kérdezték az ellentáborból –, hogy az efféle

kon-226 „Ha az anyagi juttatás éppen a vezetõi beosztáshoz párosul, akkor a sorrenden az sem fordíthat, ha a javadal-mazás a gazdálkodás hatékonyságának arányában növekedik. Ez a «22-es csapdája» az eddigi szocialista érdekeltségei mechanizmusokban.” – írta utólagosan is tiszteletreméltó éleslátással a szerzõ. Id. mû 952. o.

227 id. mû 316-317. o.

228 id. mû 156. o.

229 A Lengyelországban sok-sok éves vita után 1995-ben létrehozott állami holdingok felállítása éppen ezért késett, mert erre a dilemmára a törvényhozók nem tudtak elfogadható választ adni.

230 „Tudom, hogy az a politikai vezetés, amely ekkora hatalommal rendelkezik, az esetek többségében visszaél vele, és mégis ezt a lehetõséget próbáltam megjátszani, Gorbacsovokban és Nyers Rezsõkben bízva.” Ld. Tardos (1999) 16. o.

glomerátumokat irányító menedzsment felelõsségteljesen, valódi tulajdonoshoz hasonlóan viselkedne, ha a kereszttulajdonlás ténye önmagában is nehezíti, hogy külsõ szemlélõk át-lássák a tulajdonjogilag és szervezetileg összefonódott vállalatok pénzügyeit. Könnyû volt amellett is érvelni, hogy az efféle vállalati összefonódások könnyen vezethetnek kartellszerû megállapodásokhoz, tehát a verseny korlátozásához.

• Az önigazgató modellel szemben két érv merült fel. Egyrészt az, hogy – történelmi tapaszta-latok szerint – az ilyen intézményi formák csak forradalmi helyzetben, vagy válság idején alakulnak ki, de sehol nem tudtak megszilárdulni, és a gazdasági élet meghatározó koordiná-ciós formájává válni. Ezt Tardos (1982) már félévtizede hangsúlyozta.²³¹Mások a manipulá-ció lehetõségét hangoztatták. Mint bemutattuk, a jugoszláv példa túlságosan is ismert volt a magyar közgazdászok elõtt. A többség azt feltételezte, hogy a munkás-önigazgatás pillana-tok alatt menedzseri uralommá alakul át. Szalai Erzsébetnek (1988) az az érve, hogy a párt-állami diktatúra felszámolás után már nem kell az párt-állami manipulációtól félni, 1989/90 for-dulóján keveseket gyõzött meg.

• Kornai fenntartásait a külföldi tõkével szemben szintén könnyû volt cáfolni. Elég volt arra hivatkozni, hogy a nagy multinacionális vállalatok Magyarországi terjeszkedése egy globális expanziós stratégia része. A 1980/90-es évtized fordulóján hozzánk települt cégek – a Suzu-ki, a GM, a General Electric és a többiek – Magyarországot az akkor még intakt és mûködõ szovjet piac meghódítása szempontjából értékelték.²³²Számukra sokadrangú kérdés volt – ha egyáltalán mérlegelték –, hogy a magyarországi átalakulás milyen mértékben kedvez a hazai magántõke felhalmozásának, hogy biztonságban érzik-e magukat a magyar kisvállalkozók.

Arra viszont nagyon is odafigyeltek, hogy a magyar kormány milyen kedvezményeket és tá-mogatásokat ígért.

A közgazdász szakma – ideértve a gazdaságpolitikai vitákat akkor még figyelemmel követõ ál-lamapparátusi kart is – megosztottá vált, mindenkinek a tarsolyába bekerült egy-két olyan érv, amellyel bármilyen új ötletet cáfolni lehetett. Mindeközben kezdett fontossá válni, hogy ki melyik újonnan alakult párthoz vagy párt körül szervezõdõ holdudvarhoz tartozott. Ez is sze-repet játszott abban, hogy az egyik táborhoz sem kötõdõ Kornai János reform-koncepciója nem tudott átütõ sikert aratni. A mából visszatekintve kissé meglepõ, de tény, hogy 1989/90 for-dulóján egyedül az akkor éppen eljelentéktelenedéssel küzdõ MSZP karolta fel Kornai (1989) könyvét. A párt havi lapja címlap fotóval és terjedelmes írással számolt be arról, hogy a decem-ber 27-i budapesti pártértekezleten mekkora teret szenteltek a felszólalók Kornai könyvének.

Már a tudósítás címe is erre a paradoxonra utalt: „Lobogónk: Kornai?”²³³

Idõközben megkezdõdtek a valódi változások a reálszférában is. A bennfentesek jól tud-ták, hogy az elvi vita résztvevõi – például a Pénzügykutató Rt. munkatársai, a törvényter-vezeteket készítõ Sárközy Tamás és jogász kollégái – 1988-tól kezdve személyesen is közremûködtek állami cégek rt.-vé, illetve kft.-vé történõ átalakításában. Ez viszont az érintett szakmai tekintélyek erkölcsi hitelét gyengítette sokak szemében.

124

231 Ezt a vélekedést egyébként a lengyelországi fejlemények teljes mértékben igazolták. Mint ismeretes Lengyelor-szágban az 1980-ban alakult Szolidaritás mozgalom eredeti célja az önigazgató társadalom megvalósítása volt, de amikor a Szolidaritás 1989-ben kormányra került, Lengyelország a többpártrendszerû demokrácia és a kapitalista piacgazdaság kiépítése útján indult el. A dilemma részleteirõl ld. Kis (2005) kiemelkedõen fontos elemzését.

232 Ne felejtsük el, hogy az ekkortájt megvalósult beruházásokról az elhatározó döntéseket évekkel korábban – a Su-zuki esetében például 1984-ben! – hozták.

233 Új Fórum, 1990. január. A cím megértéséhez szükség van némi történeti visszatekintésre. 1949-ben a magyar kommunisták egyik vezetõ ideológusa, Horváth Márton „Lobogónk: Petõfi” címmel jelentetett meg egy brosúrát.

Ezzel kezdõdött Petõfi pártállami kisajátítása.

Sem egymáshoz, sem a korábban elhangzottakhoz képest nem mondtak mást a választá-si kampányban újonnan és még újabban alakult politikai pártok (1.7 táblázat). Minden párt mondott valami keveset a tulajdonváltásról, a privatizációról, de mai szemmel olvasva a szö-vegeket jól láthatók a sietség, az esetlegesség nyomai. A magántulajdon egyértelmû dominan-ciája mellett csak az SZDSZ, a Fidesz és a kisgazdák álltak ki, a többiek valamiféle harmadik utas megoldást szorgalmaztak. Nem mondott újat és mást az elsõ, szabadon választott kor-mány programja, az Antall József nevéhez fûzõdõ A Nemzeti Megújhodás Programjasem. Az 1990 szeptemberében megjelent dokumentum privatizációs fejezetében fel lett sorolva minden korábbi ötlet, a holding, az önkormányzati és a társadalombiztosítási tulajdon, a privatizációs hitel, a privatizációs kötvény és az alkalmazotti részvénytulajdonlás is.

1

126

1.7 TÁBLÁZAT: A LEGFONTOSABB POLITIKAI PÁRTOK ÁLLÁSPONTJA A PRIVATIZÁCIÓVAL KAPCSOLATBAN 1990-BEN Spontán Állam szerepe privatizáció Külföldi töke Holding modell Ingyenes tulajdon Participáció Bajcsy-Zsilinszky „szükséges mérték „Követeljük a nemzeti Endre Barátimegtartásával” tulajdon Társaságkiárusításának minden eszközzel való megakadályozásál.” FIDESZ „Nem hiszünk a „tartozásaink egy társadalombiztosítási gazdasági részét hazai és állami gondojainkra vállalatok vagyon alapok megváltást hozó részvényeivel államban.”törlesztenénk.” FKGP „magántulajdon elsödlegessége”, „minimálisra visszaszorított állami tulajdon” KDNP„korlátozott „a dolgozóknak magántulajdon”befolyást kell gyakorolniok a tulajdonukban lévö vállalatok irányítására”

1

Spontán Állam szerepe privatizáció Külföldi töke Holding modell Ingyenes tulajdon Participáció MDF „vegyes tulajdonú „az ingatlanokkal „észvénytöke "munkavállalók gazdaság”, „korszerüvaló sáfarkodást fel szétosztása a reális egyenjogusítása a szociális kell fiiggeszteni”. tulajdonosok között. vállalkozókkal és a píacgazdaság” beleértve a tulajdonosokkal” munkavállalókat is” Magyar Néppárt „harmadik út”. „Vegyes tulaidon” MSZMP „termelö eszközök „csak új. kiegészítö döntö többségének forrásként” társadalmi tulajdona” MSZP„vegyes tulajdon”, társadalombiztosítás „munkás-alkalmazotti „állami tulajdon vagyonhoz juttatása tulajdonban levö társadalmasítása” vállalatok” MSZDPszociális kizárva dolgozóí piacgazdaság, jóléti részvényvásárlás állam bankhitelekkel SZDSZ korszerü a részvények ne támogatja a külföldi közszolgáItató munkásrészvétel az piacgazdaság csússzanak át a múködőtőke intézmények üzemek vezetésében jelenlegi vezetés részvételét legyenek az állami kezébe vagyon tulajdonosai Vállalkozók tulajdonviszonyok befektetési Országos átalakitása társadalmi társaságok, kockázati Szövetsége (VOSZ) konszenzussaI töke társaságok Forrás:Pártprogramok. Ld. Magyarország Politikai Évkönyve 1990., Bauer (1990a)