AZ ORSZÁGGYÛLÉS ADÓSSÁGAI

Az AB 37/1996 (IX. 4) sz. határozatában kimondta, hogy alkotmányellenes helyzet állt elõ azáltal, hogy Ma-gyarország nem tett eleget az 1947. évi XVIII. törvénnyel becikkelyezett Párizsi Békeszerzõdés 29. Cikkének 3.

pontjában foglaltaknak, mely szerint „a magyar kormány kötelezi magát, hogy azokat a magyar állampolgá-rokat, akiknek javait e cikk értelmében elvették és nem adták vissza, kártalanítani fogja.” Az AB döntése sze-rint az Országgyûlésnek 1997. június 30-ig kellett volna új törvényt alkotnia, de ez még 10 évvel késõbb is csak ígéret – pontosabban mondva: alkotmányos mulasztás – maradt.

Említésre méltó részlet, hogy ebben az ügyben 1995-ben, az akkor éppen ellenzéki pozícióban lévõ kár-pótlási szakértõ, Sepsey Tamás is a taláros testülethez fordult.⁶⁵Az 1995-ös beadványt csak 2003 õszén bírál-ta el a testület, s részben igazat is adott a panasznak. Az AB szerint az Országgyûlés valóban alkotmányelle-nes helyzetet idézett elõ azzal a mulasztással, hogy nem rendelkezett a Csehszlovákiából 1946-ban áttelepített magyar nemzetiségû személyek Csehszlovákiában lévõ, de 50 hektárt meg nem haladó nagyságú, mezõgazda-sági rendeltetésû földön fennálló tulajdonjogának elvonása miatt történõ kárpótlásról. Az AB ismét felhívta az Országgyûlést, hogy jogalkotó feladatát 2004. június 30-ig teljesítse.⁶⁶A Fidesz nevében három képviselõ egy év késéssel, 2005 júniusában be is nyújtott egy ilyen célt szolgáló törvényjavaslatot, mely szerint egy két lép-csõs jogalkotás keretében néhány tízezer érintett vagy azok leszármazottai kaphatnának kárpótlást Csehszlo-vákiában, illetve Jugoszláviában maradt vagyonuk után.⁶⁷De ebbõl sem lett semmi, így e témában is fennáll az alkotmányos mulasztás esete.

2

tétele. (Nem véletlen, hogy Magyarország mellett éppen Lengyelország volt az, amely az évek során hasonló megállapodásokat kötött.⁶⁹)

Ezen megállapodások alapján tehát – elvben – a külföldön élõ magyarok többsége ki-hagyható volt a kárpótlásból. 2004 tavaszán újabb tervezet készült, amely az érintett magyar állampolgárok számát több tízezerre, a jogos kárigényt 20 Mrd Ft alatti összegre becsülte. A ja-vaslat mintegy 20 nemzetközi szerzõdésre hivatkozott, melyek alapján a magyar államnak va-lamilyen kártérítési kötelezettsége keletkezett. Így a javaslat szerint, ha – például – egy magyar állampolgárnak a náci Németországhoz csatolt Bécsben egykor „árjásították” a lakását, akkor ezért õ vagy örököse 2004-ben 100 ezer Ft-ra lett volna jogosult. Hasonló elvek szerint kapott volna kárpótlást az, aki Csehszlovákiából vagy Jugoszláviából menekült Magyarországra. A ter-vezet szerint az igényeket állampapírban és készpénzben elégítették volna ki.⁷⁰

Nehezen teljesíthetõ kárpótlási igénnyel léptek fel Magyarországgal szemben azok a Kár-pátaljáról 1938-ban és 1939-ben kitelepített „valódi” csehszlovák állampolgárok, akiknek szá-mát egy 1946-os jegyzék 6300-ban állapította meg.

Kárpátalja évszázadokon át a magyar állam része volt, de 1918-ban Csehszlovákiához csa-tolták. A Bécsi döntés nyomán Magyarország 1938-ban elfoglalta Kárpátalja déli részét, majd egy évvel késõbb az egész Kárpátalja magyar fennhatóság alá került. Ez az évtizede-kig alvó ügy 2002 tavaszán támadt fel, miután Orbán Viktor miniszterelnök magyar sére-lemként nyilvánosan is felemlegette a Benes-dekrétumok ügyét (2.9). Ekkor jelentkezett a sajtóban és Magyarország prágai nagyköveténél a Podkarpatska Rus nevû szervezet.⁷¹

A VII. törvény ötlete 1998 végén vetõdött fel, amikor világossá vált, hogy a Claims Conference nyomást gyakorol Magyarországra és a Magyarországon mûködõ, külföldi tulaj-donban lévõ biztosítókra, hogy fizessenek kárpótlást az 1946-ben kormányrendelettel érvénytelenített 1,4 millió életbiztosítási szerzõdés örököseinek.

Az ún. ICHEIC bizottságot (International Commission for Holocaust Era Insurance Claims) a Biztosítási Kormánybiztosok Országos Szövetsége alapította 1998-ban, több európai bizto-sító társaság, európai biztosítás-szabályozó szerv, zsidó szervezetek képviselõi és Izrael Ál-lam közremûködésével. A bizottság feladata egy igazságos folyamat kidolgozása, amely ki-vizsgálja a Holokauszt áldozatai számára 1920-1945 között kibocsátott, kifizetetlen bizto-sítási kötvényeket. Ez követõen jelentette ki Asztalos László, az Állami Biztosításfelügyelet (ÁBF) elnöke, hogy több százezer életbiztosítási szerzõdés sorsáról lehet szó.⁷²Lábady Ta-más, egykori alkotmánybíró pedig egy késõbbi nyilatkozatában úgy fogalmazott, hogy alkot-mánysértõ mulasztása volt a kárpótlási törvényeknek, hogy az élet-biztosításokról nem ej-tett szót. Az ÁBF 2000 végéig tervezte kidolgozni a kárpótlás részleteit, de idõközben a szer-vezet önállósága megszûnt, s ezzel a téma egy idõre elfelejtõdött. Az igények bejelentési ha-tárideje 2003. szeptember 30. volt. Az ICHEIC munkáját az elsõ öt évben nem sok siker kí-sérte: lapjelentések szerint önmagára a szervezet többet költött, mint amennyit a károsul-taknak kifizetett. 2006 végén azonban ismét lehetett hallani errõl a kezdeményezésrõl: a Generali biztosító fizetett hirdetés útján kereste a károsultakat.⁷³

69 Beszélõ, 1995. 24. sz.

70 HVG, 2004. ápr. 10.

71 NSZ, 2002. febr. 25.

72 NSZ, 1998. dec. 17. HVG, 1998. dec. 12., 1999. jún. 19. The Economist, 2003. aug. 2.

73 Ld. NSZ, 2006. dec. 14. és az ott hivatkozott internet címet: www.nazierainsurancesettlement.com

198 I. RÉSZ– A RENDSZERVÁLTÁS LOGIKÁJA

És még ezzel sincs vége a sornak! Az 1947–49 között végbement csehszlovák–magyar lakos-ságcsere alapján is járna kárpótlás az érintetteknek. Szlovákiából 89 ezer családot költöztet-tek át Magyarországra, míg Magyarországról 71 ezer család költözött Csehszlovákiába. A Csehszlovákiával 1946-ban és 1964-ben megkötött megállapodások értelmében a magyar fél lenne köteles kárpótolni a Csehszlovákiából kitelepített és Magyarországra betelepített lakosokat.⁷⁴ Ha valakinek még van kedve sorszámozni a törvényeket, akkor ez lett volna a VIII.kárpótlási törvény.

Per analogiam…Az ügyek hasonlósága és a méltányosság alapján sok minden felvethetõ. Ha jár kárpótlás a hadiárváknak⁷⁵, akkor járhat a hadiözvegyeknek is, ha jár kárpótlás az elvett istállóért, akkor van jogalap az államosított kocsma italkészletének visszaperlésére is. Igényt lehet támasztani az államosítás során értékét vesztett üzletrészek, részvények⁷⁶, bankbetétek, vállalati és államadóssági kötvények⁷⁷, vagy a hadifogság után kapott dollárutalványok⁷⁸után is. Ha jár kárpótlás az ÁVH okozta veszteségekért, akkor járhatna a megszálló szovjet csapa-tok okozta veszteségekért⁷⁹is stb.

74 Erre az elintézetlen „ügy”-re az általános ombudsman 2001. évi beszámolója hívta fel a figyelmet. VG, 2002. ápr. 12.

75 Legalábbis elvben jár - ti. az V. kárpótlási törvény szerint, amely sosem született meg. Ld. Sepsey Tamás nyilat-kozatát, NSZ, 1998. jún. 12.

76 Így például az 1991-es, II. kárpótlási törvény alapján jogosultak voltak a kárpótlásra azok is, akik hajdan bank-részvények tulajdonosai voltak. Arról nem készült összesítés, hogy ilyen címen hányan nyújtottak be kárigényt.

HVG, 2000. máj. 13.

77 Ilyen volt például az 1946-ban kibocsátott államadóssági kötvény, amelyet a búza rekvirálás során az állam a termelõknek adott egy késõbbi fizetés ígérvényeként. Ezt az ígéretét a Magyar Állam soha nem teljesítette. Így 2004-ben egy végeláthatatlanul elhúzódó per is lett az ügybõl. NSZ, 2006. aug. 16.

78 Egy AB döntés nyomán az 51/1992 (III. 18.) Korm. rendelet intézkedett arról, hogy miként kárpótolják az egyko-ri nyugati hadifoglyokat a soha-be-nem-váltott ún. dollárutalványokért.

79 Erre vonatkozóan született is AB beadvány, és az AB meg is állapította, hogy az Országgyûlés mulasztásos tör-vénysértést követett el azzal, hogy nem alkotott erre az élethelyzetre vonatkozó kárpótlási jogszabályt.

80 Mihályi (1987), MH, 1999. ápr. 6., ápr. 9., 2000. máj. 13. , HVG, 2005. febr. 5.

81 A kötvénytulajdonosok érdekképviseletére szakosodott dr. Patay Géza nyilatkozatát ld. Manager Magazin, 2004.

május

KÁRPÓTLÁS KÖTVÉNYEKÉRT

1999 áprilisában a Fõvárosi Bíróság precedens értékû, elsõ fokú döntést hozott egy 1000 svájci frank névérté-kû, 1924-ben kibocsátott ún. népszövetségikötvény tárgyában. Az ilyen jellegû kötvények tulajdonosait ko-rábban a magyar állam csak akkor volt hajlandó kárpótolni, ha az illetõ olyan állam polgára volt, amellyel Ma-gyarországnak kétoldalú megállapodása volt. A Fõvárosi Bíróság legújabb döntése szerint azonban a magyar állam a magyar állampolgárokat is köteles névértéken kárpótolni, egészen 1999. augusztus 1-ig. A döntés ál-tal elõállott helyzeten felbuzdulva a fõvárosi önkormányzat azt mérlegeli, hogy kárpótlást kér a jogelõd székesfõváros 1914-ben kibocsátott kötvényeiügyében is. Ezekben a kötvény ügyekben – jogi értelemben – a Legfelsõbb Bíróság 2000 májusában született felülvizsgálati döntése volt az utolsó szó. A bíróság kimond-ta, hogy a magyar felperesek részére a magyar államnak forintban kell kifizetnie az 1924-ben kibocsátott és 1979-ben lejárt államkötvényt. A döntés során a bíróság meghatározó módon vette figyelembe, hogy a szó-ban forgó kötvények esetében a Magyar Állam a külföldi tulajdonosokat már évtizedekkel korábszó-ban kárpótol-ta. Az 1914-ben kibocsátott székesfõvárosi kötvények ügyében viszont 2001 novemberében a Fõvárosi Bíró-ság elsõ fokon úgy döntött, hogy a jelenlegi önkormányzat nem jogutódja Budapest székesfõvárosnak, s így nem is kell helytállnia a korábbi kölcsönért.⁸⁰ De vannak más kötvény perek is, pl. az 1944. évi búzakötvény ügyében, ami annak idején a háborús erõfeszítéseket szolgálta és vannak ún. vármegyei kötvények is. Mind-két esetben az elévülés a perek legfontosabb vitakérdése.

A kötvények ügyében 2004 tavaszáig 10 alkotmánybírósági beadvány is született.⁸¹

2

Ha az elveszett telekkönyvi igazolás helyett egy tanúvallomás is elegendõ a földtulajdon igazolására⁸³, akkor legyen elég a tanúskodás a börtönben elszenvedett kínzásokért is. Ha idõt vesz igénybe, amíg a földárverések útján a szövetkezetek kárpótlási jegy tulajdonossá válnak, akkor a várakozás idejére bocsásson ki az állam pótkárpótlási jegyet. Ha határidõhöz van köt-ve a kárpótlási igények beadása, méltányossági okból az is javasolható, hogy kapjanak azok is lehetõséget a „pótkárpótlás”-ra, akik valamilyen okból mégis elmulasztották ezt a határidõt.

Ezt hívták a kárpótlási törvény újra-megnyitásának, amire több példa is volt, s amelyre rend-szerint az adott hivatkozási alapot, hogy a magyar és orosz levéltárak kutatható anyagai folya-matosan bõvültek.⁸⁴Hamar kiderült, hogy sem a bíróságok, sem az Országgyûlés nem tud el-lenállni az effajta nyomásnak.

82 A beadványt készítõ Gál Péter ügyvéd egész oldalas nyilatkozatát ld. NSZ, 2006. jún. 15.

83 Ez a megoldás mind a magyar, mind a román földreprivatizációs gyakorlat során polgárjogot nyer.

84 1993 októberéig 21 beadvány érkezett az AB-hez, amelyek mind a kárpótlás jogi kereteinek tágítását igényelték.

(HVG, Kárpótlás'93 Különszám, 1993. november) 1996 végén már látható volt, hogy emiatt mind az I., mind a II. kárpótlási törvényhez újra hozzá kell majd nyúlni. Így került sor 1997. április 29-én a politikai, május 6-án pedig a vagyoni kárpótlásra vonatkozó törvények módosítására, illetve kiegészítésére. (Ld. Az 1997. évi XXIX. tv.

az életüktõl és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. tv.

módosításáról; 1997. évi XXXIII. tv. a vagyoni kárpótlási eljárások lezárásával összefüggõ egyes kérdésekrõl.) A politikai okokból üldözöttek kárpótlásával kapcsolatos, 1997 októberében lejárt határidõt hat szocialista és egy SZDSZ-es képviselõ (Wekler Ferenc) még 2005 decemberében is újra megnyitni javasolta! Ezt a javaslatot 2006 februárjában – közvetlenül a választásokat megelõzõen – az Országgyûlés el is fogadta. Ezzel 4 hónapra – va-gyis 2006. márc. 31. és július 31. között idõszakra – ismét megnyílt a politikai kárpótlás igénylésének lehetõsé-ge. Ld. HVG, 2006. jan. 7., febr. 18.. A részleteket szabályozó kormányrendeletrõl ld. www.portfolio.hu, 2006.

márc. 21. Az újbóli megnyitás csaknem 50 ezer új beadványt eredményezet. Ezek – az elõzetes számítások sze-rint – 26 Mrd Ft többletkifizetést fognak generálni, és ehhez a második Gyurcsány-kormánynak a 2006. évi költ-ségvetést is módosítani kellett. De ezzel még nem ért véget a történet! A költségvetés módosítása után, a 2006-os nyári rendkívüli ülésszak utolsó munkanapján – szinte észrevétlenül – az Ogy. további 6 hónappal – 2006 vé-géig – meghosszabbította a kárigények beadását. Így várhatóan a személyes kárpótlás ügyét csak 2010 közepé-re lehet majd lezárni. Ld. http://www.kih.gov.hu/alaptev/karpotlas/tajekoztatok/kozlemeny_080402.html A sze-mélyi kárpótlás ügyében egyébként a magyar kormányt külföldrõl is nyomás érte, mind az Egyesült Államokban, mind az Izraelben mûködõ érdekképviseletek többször is kérték, hogy az ott élõ magyarok számára hosszabbít-sák meg a beadási határidõket, illetve egyszerûsítsék az igényjogosultság igazolását. Ld. Szabó Lajosnak, a Köz-ponti Igazságügyi Hivatal fõigazgató-helyettesének nyilatkozatát (MTI, 2008. máj. 12.)