Két évtized távlatából nézve meglepõ, hogy milyen kevés átfogó közgazdasági elemzés, mono-gráfia született a magyar privatizáció folyamatáról. Az elsõ évtized történéseit összefoglaló mo-nográfiámon (Mihályi, 1998a) kívül csak Voszka Éva könyveit (1995e, 1997d), Szalai (2001) elit-kutatásainak elsõ összefoglalóját, az Állami Számvevõszék megbízásából készült Báger – Kovács (2004) kötet összefoglaló tanulmányait, Soós (2009) hat országra kiterjedõ keresztmet-szeti elemzését, továbbá egy irodalmi feldolgozást, Kerékgyártó István (2001) regényét ajánlha-tom. Történészek vagy gazdaságtörténészek tollából – tudtommal – egyetlen könyv sem szüle-tett. Valamilyen okból nem kedvelték e tárgykört az akadémiai fokozatért disszertáció írására vállalkozó kutatók sem. Az MTA Kézirattárában mindössze három olyan kandidátusi disszertá-ció49 található, amelynek elsõdleges témája a privatizáció, akadémiai doktori értekezés pedig csak egy, az is e kötet szerzõjének munkája.50
Ugyanakkor a közgazdasági elemzés számára már eddig is megkerülhetetlenek vol-tak Sárközy Tamás e tárgyba vágó jogelméleti könyvei és tanulmányai, s ez bizonyára így lesz a jövõben is. Sárközy ugyanis nem csak akadémiai diszciplínaként mûvelte a privatizációs jo-got, de idõrõl-idõre kulcsszerepe volt a jogalkotásban is. Írásai egyben egy szemtanú beszá-molói is.51
Szakmonográfiák, sorozatok. 1996-ban az ÁPV Rt. Igazgatósága megbízásából, Csáki György igazgatósági tag szerkesztõbizottságot alakított egy privatizációval foglalkozó könyvsorozat megjelentetésére. E bizottságnak – mely több mint két éven át mûködött – magam is tagja vol-tam. A sorozat, mely címével egy Karinthy Frigyes versre utalt („Számadás a talentumról”) 1997-ben jelentette meg az elsõ kötetet, amelyet 1998-ban, 1999-ben és 2000-ben még továb-bi 20 kötet követett. A cél az volt, hogy az ÁPV Rt. megbízásából és költségére a hazai közgaz-daságtan jeles kutatói ágazatonként, vállalatcsoportonként, vagy egy-egy privatizációs techni-kára összpontosítva számot adjanak arról, hogy mi történt az állami vagyonnal, hogyan sáfár-kodtak a vállalatokkal a privatizációs szervezetek. A szerkesztõbizottság 2003-ban újrakezdte a munkát, s ennek nyomán 2005 utolsó napjaiban újabb 4 kötet látott napvilágot.52Kár, hogy a folytatás elmaradt.
A privatizáció idõrendi alakulását kutató szakemberek figyelmét szeretném felhívni két olyan páratlan értékû forrásra, amelyet munkám során magam is rendszeresen használtam. Az egyik a Magyarország Politikai Évkönyve(MPÉ) sorozat, amely három lelkes politológus – Kur-tán Sándor, Sándor Péter és Vass László – két évtizede tartó együttmûködésének köszönheti létét.
E sorozat, melynek elsõ kötete az 1988-as év eseményeit foglalta össze, minden évben közöl egy vagy akár több olyan tanulmányt vagy beszámolót, amely az adott év privatizációs folyamatait 49 Giday (1994), Medve (1994), Tóth István János (1994) és Héjja (1997).
50 Mihályi (1997i). A disszertáció lényegében megegyezik a késõbb könyv alakban megjelent, fentebb említett vál-tozattal. 1992 és 2009 között három könyvet és több tucatnyi tanulmányt írtam már a magyarországi privatizá-ció egy-egy idõszakáról, egyes részkérdéseirõl. Ezek jegyzékét ld. a 16. fejezetben.
51 Ld. összefoglaló céllal készült terjedelmes monográfiáját Sárközy (2009).
52 Megjelent továbbá egy két kötetes, angol nyelvû összefoglaló is, és az ÁPV Rt. gondoskodott arról is, hogy a so-rozat nyomtatásban megjelent kötetei CD formájában is elérhetõkké váltak.
tekinti át.53A másik információs forrás az Állami Számvevõszék(ÁSZ), melynek törvényszab-ta kötelessége, hogy legalább évente ellenõrizze az állami vagyonkezelõ(k) munkáját. Viszonylag hamar kialakult ennek a rutinja, s ezért az ÁSZ honlapjáról szabadon letölthetõ, éves beszámo-lók olyan egységes rendszert alkotnak, amelybõl jól nyomon követhetõ, hogy mikor, mi történt.
E két forráshoz képest kevésbé gazdagok, de azért nem mellõzhetõk az elvben éves rend-szerességgel elkészített Kormány-beszámolók. Ezek egyébként jobbára a vagyonkezelõ szer-vezetekben készültek, és a Pénzügyminisztérium kontrollja után kerültek a Kormány, illetve az Országgyûlés elé (8.8.6). Idõnként készültek összefoglaló anyagok is, amelyek 3-5 év fejle-ményeit tekintették át rövidebb-hosszabb terjedelemben. Ehhez képest aránytalan, hogy a leg-utolsó ilyen dokumentum – amely az 1990–2007 – közötti teljes idõszakról kívánt számot ad-ni, nagyon rövidre sikerült (48 oldal).54
A populista narratíva. Hiba lenne elhallgatni, hogy a könyvesboltok polcain, és a hazai politi-kai pártok programjaiban, illetve ezek nyomán a lapok, folyóiratok hasábjain bõségesen talál-hatók a magyar privatizációt egészében véve elhibázottnak, károsnak minõsítõ elemzések is.
Nagyjából a 90-es évek közepére datálható az a fordulat, amikor egymás után kezdtek megje-lenni a magyarországi privatizációt a keresztény-nemzeti tradicionalizmus kategória-rendsze-rében elemzõ, Magyarországot a globalizáció áldozataként bemutató, populista, de a szimpla publicisztika kereteit terjedelemben is, szakmai igényesség tekintetében is túllépõ írások. A sort Tellér Gyula szociológus írásai nyitották meg. Álláspontjának, írásainak elsõsorban az adott je-lentõséget, hogy gondolatai közvetlen módon beépültek a Fidesz politikájába, nyilvánosságra hozott programjaiba.552006 után ezt a szerepet Ángyán József agrárközgazdász, egyetemi ta-nár, a Fidesz országgyûlési képviselõje vette át. 2008-tól leginkább az egykori bankár, Róna Pé-ter tûnt ki ennek az álláspontnak a népszerûsítésével. Az alábbiakban röviden bemutatjuk a populista narratíva gondolatmenetét.
1. A társasági törvény és az átalakulási törvény már a ’80-as évek végén utat nyitott a spon-tán privatizációnak, melynek során a jövedelmezõ vállalatok külföldi magántulajdonosok kezébe kerültek.
2. A külföldi tõke beáramlása csak látszólag szolgálta az ország érdekét: amit megnyertünk a réven, azt többszörösen elvesztettük a vámon. A külföldi tulajdonú cégek felelõsek a defici-53 A sorozat kiadója kezdetben a Reform Kiadó volt. Késõbb az Aula – OMIKK kiadók, majd az Ökonómia Alapít-vány és az Economix Rt. neve fémjelezte a kiadAlapít-ványt. 1992-tõl a sorozat kiadója a budapesti közgazdasági egye-tem politológiai tanszékén mûködõ Demokrácia Kutatások Magyar Központja Alapítvány. (Tanszékvezetõ: Ágh Attila). 1999-ben a szerkesztõk egy külön kötetet – pontosabban két kötetet is – megjelentettek, amely az 1989-99-es évtized eseményeit tekintette át. Ebben a kötetben is jelentek meg átfogó tanulmányok a privatizációról:
Csáky – Macher (1998), Mihályi (1998e), Kovács (1998b), Voszka (1998b).
54 Ld. Magyar Köztársaság Kormánya (2009). Megemlítendõ azonban, hogy a Vagyontörvény 71.§ (2) bekezdése alapján az MNV Zrt. megbízásából a Horváth, Dóczi & Lehmann Ügyvédi Iroda 24 M Ft-os díjazásért készített egy ennél sokkal hosszabb, részletesebb -és véleményem szerint alapjában véve szakmailag korrekt - anyagot is, 463 oldal terjedelemben. Ld. Horváth és munkatársai (2008). Ezzel az anyaggal azonban a Vagyontanács is, meg a Pénzügyminisztérium is elégedetlen volt, s ezért döntöttek úgy, hogy ez az anyag csak ennyire megcsonkított formában váljék hivatalos dokumentummá.
55 Ld. a Fidesz (1996) vitairatának Utószavát, ahol közvetlen utalás olvasható arra, hogy a 40 oldalas gazdasági-társadalmi helyzetértékelés Tellér Gyula kéziratos tanulmányának alapján készült. Tellér akkoriban a MeH Stra-tégiai Tanácsadó Központjában dolgozott. Vélelmezhetõ, hogy ezt az addig nem publikált tanulmányt jelentette meg Tellér 1999 õszén, a Magyar Nemzet hasábjain 10 részes cikksorozatában, majd késõbb az ún. Fehér Könyv-ben. Tellér (2000).
40 I. RÉSZ– A RENDSZERVÁLTÁS LOGIKÁJA
tes külkereskedelmi mérlegért, a nálunk megtermelt profitok kivonása miatt a fizetési mér-leg deficitjéért is. A külföldi cégek sokszor csak piacrombolási célból jöttek be Magyarország-ra – ez a magyarázata a növekvõ munkanélküliségnek.
3. A privatizáció valójában nem a termelés bõvülését, hanem csakis a meglevõ vagyonok újra-elosztását szolgálta.
4. Az általános gazdasági leépülés oda vezetett, hogy ma (értsd: 1996-ban – M.P. kiegészítése) a koldusok száma megközelíti az 5 milliót.
5. A rendszerváltás legfontosabb kérdésében, a tulajdonért folytatott küzdelemben a társada-lom nagy többsége a korábbi elitekbõl verbuválódott csoportokkal szemben vereséget szen-vedett.
Talán meglepõen hangzik, de tény, hogy a fentebb összefoglalt állítások lényegében szó szerin-ti idézetek, közvetlen forrásuk a Fidesz 1996-os vitairata.56A késõbbiekben, ugyanezek a gon-dolatok megjelentek a politikai paletta minden árnyalatát képviselõ szerzõknél: a bal- és a jobb oldalon, illetve a politikai pártokat „civil” alapon elutasító mozgalmak képviselõinél. Lásd Mándoki (1995), Kopátsy (1998), Sebestyén (1998), Kõrösi (2001), Mocsáry (2001), Czike (2003), Pozsgay–Polgár (2003)57, Rubicsek (2004), Bogár (2004, 2009) és Obersovszky (2006) írásait, az ökológiai indíttatású Scheiring–Boda (2008) tanulmány kötet válogatását, a már em-lített Róna Péter bankállamosításokat sürgetõ cikkeit58, Prugberger Tamás tanulmányait59, Drábik János 2002 után megjelent könyveit, és legújabban Jelenczki (2010) 5 és fél órás doku-mentumfilmjét.
Figyelemre méltó, hogy a privatizációt anti-globalizációs – más megfogalmazásban: nem-zeti – szempontból értékelõ szerzõk írásaiban egyszer sem merül fel két, egészen kézenfekvõ megfontolás. Egyfelõl az, hogy Magyarországon a 80-as évek közepétõl kezdve munkahelyek százezrei születtek annak nyomán, hogy a globalizáció logikája szerint német, francia, ameri-kai stb. vállalatok otthoni üzemeiket éppen Magyarországra telepítették. Vagyis mi nyertünk azzal, hogy német, angol, amerikai stb. transznacionális társaságok60saját hazájukban üzeme-ket zártak be. Másfelõl, e mûvek és szerzõik arról sem szólnak, hogy a 90-es évek vége óta szá-mos magyar nagyvállalat (pl. Magyar Telekom, OTP, Mol, Richter) eredményesen terjeszkedik Közép- és Kelet-Európában – éppen úgy, mint az idézett szerzõk által kritizált „nyugati”, mul-tinacionális vállalatok. Kétségtelen, hogy amikor a magyar cégek terjeszkednek kelet felé, nap-jainkban ideértve most már több tucatnyi közepes méretû, vitathatatlanul magyar tulajdonban álló középvállalatot is, azzal itthon nem teremtenek munkahelyet, de a profitok repatriálása nyomán növelik a magyar gazdaság számára rendelkezésre álló forrásokat.
56 Fidesz (1996) 17-29. o.
57 Ld. különösen 45-53. o.
58 Róna gyakori média megjelenéseibõl (napi- és hetilapok, rádiót, tv stb.) ld. különösen NSZ, 2008. nov. 14., 2009.
jan. 6.
59 Sokszor már az írások címe is árulkodó. Ld. Prugberger (2008) tanulmányát, amely a magyar agrárium helyze-tét elemzi a privatizáció kontextusában. Az írás címe: „Termelõ- és fogyasztóellenes törekvések a multinacioná-lis tõke haszonmaximalizálása érdekében”.
60 A nemzetközi diplomáciai és statisztikai gyakorlatban a transznacionális társaság fogalmát az ENSZ szakosított kereskedelmi szervezete, az UNCTAD vezette be (8.3).