hozott a kisded családra. A vagyon nélkül ma-radt özvegynek csakugyan lehetetlen volt Sándor-jának elég segédeszközt nyújtania kiképzéséhez.
Ilyetén leverő állapotban, az aggasztó jövőnek kü-szöbén azonban az alig hétéves Sándorunknak a jóságos Gondviselés rendelt támaszt, elhalt atyjának testvérében, a torontálmegyei NagyOsz (Trübswetter) község s f r a n -czia g y a r m a t plébánosában, kihez, özvegy anyjával együtt, el is költözött. E nemesszivü rokonban az árva gyermek igazán második atyát nyert, ki őt őrködő gondjába véve, rendszeres kiképeztetését eszközölte és megérte az örömet, hogy áldozatos fáradozásait a siker legédesebb gyümöl-cseivel látta jutalmazva.
Nincs abban kétség, hogy az első nevelés veti meg egész erkölcsi életünk alapját. A házi nevelés, hogy ugy mondjuk, a mi erkölcsi életfánk gyökere. Ha a gyökér ép, az egész fa virul és erősödik. Legyen bár, hogy az ősz meghervasztja, a tél letépi l o m b j a i t ; majd eljő a kikelet, s kihajt újólag ;. az áldott napsugár kifejti az ép gyökérből zsibbadt életét. Ez igazságot megszívlelve, a jámbor édes anyával egyetértő derék rokon, ki önfel-áldozásával mintegy szárnyakat füzögetett a kis unoka szép tehetségeinek, melyekkel ez utóbb az emberi nagy-ság oly diszfokára emelkedett, mély nyomásban haladó vallásos nevelésben s elemi oktatásban részesité Sándort.
Az elméjét és szivét igy már zsengekorában az Isten félelmével betöltött, és szent akarata iránt fogékony növendék, középiskoláit ugyanazon jótékony léleknek, nagybátyjának, kihez félszázados áldozárunk erkölcsisége aranyfonalának, mely egész életén átvonul, első vége fűződik, — segélyezéséből Temesvárott, Aradon és Sze-geden végezte. Es pedig, szerzetestanárainak, kik a bennök festvérileg frigyesült tudományt s lelki jóságot Sándorunkba átszállítani égtek, sovárogtak, — ügybuzgó kalauzolása mellett, az ihletett bölcs ez irányelvét kö-vetve: „Fili ! a iuventute tua excipe doctrinam, et usque ad canos invenies sapientiam" (Sir. 6, 18.), — fényes tehetségével párosult vasszorgalommal igen sikeresen.
Elérkezvén az idő, hogy Bonnazunk életpályát vállaszszon, ő előtte is, kit egész lényének kedvességeért minden körben oly nagyra becsültek, ott mosolygott a ezép világ az ő teljes pompájában, örömeivel s
gyönyö-reivel ; ő is tagjaiban hordozta a test törvényét, mely az elme törvényeivel ellenkezik ; ő benne is megvolt a test és szemek kívánsága, az élet kevélységének csirája.
De ő elforditá szemeit a világ hiúságitól, s azon bölcse-séggel, melyet az égi malaszt szikrája gyulasztott kebe-lében, korán belátta, hogy csak oly pályán lehet boldog, hol másokat is boldogíthat. Már alig várta, hogy a tet-tek mezejére lépve, Istennek s az emberiségnek minél inkább szolgálhasson, és ugy önlelkének is legtöbbet kereshessen. Lángbuzgalmának sugallatából papi pályára szánta tehát magát. Es ugyan benső erős hivatása őt a csanádi egyházmegyébe vonzotta , melynek területén nevelkedett, és a szellem gyakorlati iránya kimüvelte-tése mellett, nyerte az U r félelmében a szent talizmánt, mely őt további éltében is a lelki veszélyektől meg-óvandja.
Azon időben, 1833. őszén, midőn Bonnaz Sándor a csanádi megye növendékpapjai közé készörömest föl-vétetett, sz. Gellért örökében, Török Antal (f 1832) halála és Lonovics József (1834) kineveztetése között, széküresedés volt. — Mint a papjelöltek egyik legkitü-nőbbike 1883/4-re bővebb kiképzésre a nagy biboros Pázmány P é t e r intézetébe küldetett Bécsbe, melynek nagyhírű egyetemén sajátította el a hittudományokat.
Itt u j világ t á r u l t ki ifjúnk előtt, ki buzdító pél-dáknak, jeles tanárok s nevelőknek nem vala hiányában.
Nem is maradtak azok rája, ki csakhamar az intézet disze lőn, növekedvén korban, bölcseség- s kedvességben Istennél s embereknél, üdvös hatás nélkül. Püspöke, a
a nagytudományu Lonovics József, a kitűnő előmenetelt fölmutatott pályavégzettet, ki, szorgalma s kitartásának világos tanuságaul, még kispap korában, a tudorságra képesítő szigorlatakból is egyet, a szentírás magyarázat s keleti nyelvekből, jelesen kiállott volt, 1837. aug, 17-én áldó zárrá szentelte.
Mint már az egyházi rendnek fölkentje, főpászto-rának rendeletéből, kinek azon helyes elve volt, hogy az életet minden oldalról kell tanulmányozni, Karánsebesen káplánkodik vala egy esztendeig, mely időköz, a lelkészi foglalatosságok mellett, olvasás s tanulásban folyt le.
A fiatal káplán, ki mindenütt avval a törhetetlen hűség-gel s kitartással j á r t el tisztében, mely a szent hivatását komolyan felfogó férfmt jellemzi, az egyházi méltóságok teljéről, a püspökségről nem is álmodozott. Azonban ti-tokban késziti elő eszközeit a Gondviselés, kezeivel vezeti kiválasztott embereinek sorsát nem ismert utakon, mig végre egy kegyelmi perczben az illető fölismeri magas rendeltetésének előjeleit.
Bonnaz 1838-ban bölcs püspökének kívánatára, ki az i f j ú áldozárban, a ritka buzgóság kétségbe vonhatat-lan bizonyítékain kívül, a feddhetetlen életű s ernyedet-len munkásságu papot ismerte föl, igtató s h. sz. széki jegyzőül Temesvárra jött. I t t szép tisztkörének lelke egész buzgalmával igyekezett megfelelni, s hogy mily eredménynyel, mutatta főpásztorának elismerése. Majd pedig félév multával erkölcstudomány s lelkipásztorko-dás tanszékére pályázott, melyen tizennyolcz hónapig áldásosán működött, alapos készültsége, szellemes és élénk előadásával csepegtetvén a fiatal leviták sziveibe a
val-13 2 RELIGIO.
láserkölcsi örök elvek és magasztos ker. eszmék üdv-árasztó tanait. Az isteni malaszt munkálkodásával serény törekvése nem is szűkölködött óhajtott siker nélkül, mely
a hozzája bensőleg ragaszkodó tanítványainak rendület-len vallásosságában s ájtatos életében nyilatkozék.
Az ily dicső kezdet már magában foglalta az U r ezen hivatott szolgájának, ki a szentek tudományának
birtokában volt, melynek fénye bevilágítandó vala egy-koron állása ösvényeit, egész jövőjét. Előre is mondhatá mindenki, h o g y a jeles férfiúnak számára az egyházi méltóságok fokai vannak föntartva. A tapasztalás iga-zolta e sejtelmeket, és ezentúl Bonnaz Sándor időről-időre haladt az előléptetés pályáján.
Azonban, mintha az isteni Gondviselés, mely az angyalok s emberek tisztét kiosztja, minden egyházi hivatalon keresztül akarta volna ünnepeltünket vezetni, hogy majdan annál jobban ismerje különféle állású pap-jainak helyzetét, t e r h e i t : néhány esztendőre lelkész-szé lön.
Ugyanis tanárkodásának második évében elhunyván n a g y b á t y j a , a nagy-őszi plébános, kinél Bonnazunk édes anyja mindeddig tartózkodott, — elhatározta ez állomásért folyamodni. A kiváló tanárnak, a nagynevű Lonovics József püspök, bár nehéz szívvel, de érdemei-nek kellő méltánylásában, a tisztességes javadalomra való kijelöltetését j ó v á h a g y t a . Mert tudomása volt arról, hogy Bonnaz, kinek kebele igaz vonzalommal volt el-telve hittanári állása iránt, részben feledhetetlen atyai nevelője iránti kegyeletből, főleg pedig öreg édes anyjá-hoz való gyöngéd gondoskodásból, hogy ezt magáanyjá-hoz vehesse, vágyik Nagy-Oszre.
Valóban el is nyerte e plébániát, és Temesvárról rövid időn u j rendeltetéshelyére távozott, nemes
lelke-sedéssel elfoglalandó a ,művészetek művészetének" terét.
Miként a tartóra helyezett g y e r t y a világitván kifogás-talan életével, áhitatával, gyakorlati tapintata s jóté-konyságával ott, a lelkipásztorkodásnak szép, de
önfel-áldozással járó mezején, teljes tiz esztendőn keresztül szolgálta az U r a t . A nép atyja, vezére s tanácsadójának tekinté őt. A j t a j a a szegény előtt nyitva á l l o t t ; hivei mindig fiúi bizalommal voltak iránta. Az iskolát, gyer-meknevelést nagyon szerette. Legfőbb öröme, munká-j á n a k csöndes pihenése az volt, ha a kisdedek közé, kiket
az isteni Mester példájára, rendkívül kedvelt, — mehetett. R a j o n g t a k is érette a gyermekek, kiknek az á r t a t -lanság s engedelmességhez való szoktatására és más hasznos ismeretekben való képzésére minden alkalmat megragadott. Ha ugy estenden az utczán sétált, utána futottak a kicsinyek, s mily nagy volt örömük, ha a jó pap bácsi meg-megállott s velők beszélgetett
Ennyi iángoló buzgalomnak érdemei, bár arany-misésünk a példaszó szerint „hóban j á r t , és láthatatlanná kívánta tenni nyomát," sokáig nem l a p p a n g h a t t a k . T u -domására jöttek a királyi trónnak, honnan üdvös papi ténykedéseinek közepette lepte meg, a gyakorlati élet terén aranytapasztalatokkal s bölcseséggel megrakodott Bonnazt 1850-ben es. kir. iskolafelügyelővé való kine-veztetése.
Elképzelhetni, mily szomorúsággal látták a derék
nagy-ősziek körükből távozni azt, kit ők, mint oly szép évsoron át Isten erkölcsi országának terjesztésén buz-gólkodó lelkipásztort, bensően, őszintén, — egész oda-adásig szerettek. 0 maga is nehéz szívvel hagyta el Nagy-Oszt, hol híveinek körében boldognak érezé m a g á t ; de engednie kellett a magasabb parancsnak, mely őt u j hivatalába, Temesvárra már sürgölően hivá.
Majd három évet töltvén e terhes, mesterre váró feladatú pályán, hol rátermettségét és sokoldalú készült-ségét, mint a köszörült gyémánt fényét, mindenfelé su-gároztatá, — 1853-ban már ő fölsége által helytartósági tanácsossá, meg a csanádi székeskáptalan kanonokjává l é p t e t t e t e t t elő.
E kitüntető állomásokban is, melyekkel oly bokros teendők j á r t a k együtt, mindenki várakozásának megfelelt ünnepeltünk, és a személyéhez kötött reményeket ugy megvalósította, hogy á m b á r legfiatalabb volt a kápta-lanban, kartársainak bizalma mellett, — 1854-ben a vaskoronarend I I I . oszt. vitézeinek diszsorába lett ig-tatva. 1859-ben pedig p á r t f o g ó j a dr Csajághy Sándor püspökének, kinek bölcs kormánylata alatt, a csanádi egyházmegye, az 1848. év politikai viharai után, mint a hamvaiból fölujuló phoenix, emelkedett ki, — ajánlatára a legszentebbb Üdvözítőről nevezett szegszárdi apát lőn.
Az egyházi és polgári erények kedves illata, me-lyekkel annyi szivet megnyere, és hire, messzehatóbb müködéskörében is, bölcs, okos és magasztosan követ-kezetes eljárásának titokban nem maradhatott, haneui u j a b b kitüntetést hozott neki. Az isteni Gondviselés, mely elér végtől végig erősen és mindent elrendez kel-lemesen, Bonnaz Sándort azon polczra emelé, mely őt méltán megilleti vala.
Dr. Csajághy Sándor, kinek áldásos főpásztori em-lékén a szentirányu működés e h á r o m á g ú koronája ra-g y o ra-g : enyhíteni a földi nyomort; nemesíteni az erköl-csöket ; az igaz tudomány fáklyája mellett terjeszteni a fölvilágosodást, — 1860. febr. 7-én a boldog
örökké-valóságba költözött. Már ugyanazon évi junius hó 7-én fölséges u r u n k n a k elhatározott akarata ünnepeltünket, a legifjabbikat szólítja elő a gyászoló székeskáptalanból, és odaülteté sz. Gellért örökébe, hogy lássa a világ, miként az igaz érdemek elismerést és megjutalmazást aratnak. Az egyházi rend teljét 1860. nov. 4-én Kalo-csán Kunszt József érsek kezeiből vevé föl. A méltó-ságokban sebesebb előhaladás kedveért bár egy lépést sem tőn aranymisésünk, kinek minden cselekedetében Istennek nagyobb dicsősége, egyházának java s papsá-gának, híveinek üdvössége, előnye a legelső, — mégis 1862-ben IX. Pius pápai trónálló főpapjának, 1867-ben ő cs. apóst. kir. fölsége val. belső titkos tanácsosának czimével, és 1871-ben a vaskorona rend I. oszt. nagy-keresztjével tetézte az annyi főpapi s honfiúi erényekkel tündöklő férfiú érdemeinek hervadhatatlan koszorúját.
S most azt várja tán a nyájas olvasó, hogy elő-soroljuk a Jézus szive szerinti főpásztornak, kinek ne-vénél ragyogóbb betűkkel aligha lesz valakié irva a csanádi egyházmegye évkönyveiben, ivadékról-ivadékra emlegetendő halhatatlan m ü v e i t ? H a b á r százannyi volna is erőnk, mint a mennyit j u t t a t a részünkre a
Goridvi-17*
selés, hogyau mernénk arra vállalkozni ? ! Ily áldott, a legszentebb érdekekért lángoló püspök életének tün-döklő fényét hiven csak a gazdag egek sugároztathatják vissza.
Rövidek leszünk tehát már azért, mert áradozni tilt a szerénység, tilt saját gyöngeségünk érzete . . .
A kereszténység főparancsa: „Szeressed Urad Iste-nedet mindenek fölött, s felebarátodat, mint tenmagadat"
lelkére forrván Bonnaz püspöknek, ennek megtartása mintegy szellemi élvezése és jóllakása. Az első részéről e parancsnak leginkább benső áhitatossága t a n ú s k o d i k . . . A magát megalázó hit világánál ugyanis, melyet ő min-den földi bölcseség, kincs, dicsőségnek és boldogságnak föléje helyez, a viszonyt, mely embert Istenhez füz, mindinkább fölismervén, minden gondolata, vágya e sze-retetnek lélekzése, minden tette ennek megtestesülése . . .
Igen buzgó tisztelője e kivül a boldogs. Szűznek, kinek kegyhelyeit többször fölkeresi ; e gyöngéd érzés, mely őt már a vallásosságról egészen á t h a t o t t gyermekkorától csatolja a Megváltó édes anyjához, a férfi kebelében sem halt ki, és püspöki ájtatosságának is egyik ragyogó su-g á r a . . . A szeplőtlen Szűz iránti különös kesu-gyelete készté
arra is, hogy 1885-ben, midőn, minden ünnepeltetést ke-rülve, Mária-Radna csendes magányába vonult, itt az isteni malaszt Anyja lábainál mondjon szive elérzéke-nyülésében örök hálát az egek fölséges U r á n a k a neki, 25 éves püspöksége alatt, osztályrészül j u t t a t o t t oly ritka k e g y e l e m é r t . . . Aranymisésünk Isten iránti forró szere-tetének épületes bizonyítéka az ő példás türelme, mely-lyel évtizedet meghaladó (a mióta főpásztori segéde is van Németh József fölsz. püspök urnák valóban méltó személyében) testbaját a legnagyobb keresztényi meg-nyugvással viseli. Az önmegadó főpapnak szenvedő ar-czárói mintegy ezen szavak olvashatók l e : „A kinszenve-dés keresztjén történvén váltságunk, rendén van, hogy mi is részt vegyünk a szenvedésben, és egyenkint hordoz-zuk a fájdalmak kisebb vagy nagyobb sulyu kereszt-j é t . . . Hogyan is illenék sirhalmunkhoz a kereszt, ha azt életünkben, és pedig az isteni Gondviselés s a ba-jok üdvös czéljának szem előtt tartásával nem viseljük vala ! " . . .
Ki Istent ekképen szereti, az a főparancsnak másik részétől sem maradhat el : a felebaráti szeretettől. — Bonnaz 27 éves püspöksége szünetet nem ismerő ada-kozás. A gazdagot sáfárául küldi Isten az emberek közé, hogy fölöslegét oszsza ki azok között, kiknek kevesebb j u t o t t e l é g n é l . . . Ezenkivül az egyház jövedelmei amúgy is a szegények öröksége. Ünnepeltünk e kettős czimet busásan meg is tetézi ugy, hogy azon ritka nemeslelküek egyike, kik nem annyira egyes nagy tettek által lesznek nevezetesekké, mint a jótékonyság szakadatlan folytonos-sága által istenes életök egész nagy tetté válván, az ég áldásai a körnek, melybe őket a Gondviselés helyezé ; kik nem csillogni szeretnek, hanem használni, nem dicső-ittetni, hanem másokon segiteni ; kik, ha a szenvedők könyeit letörölhetik, a szomorúakat megvigasztalhatják, azt édesebb jutalomnak tekintik a világ minden óvácziói-nál ; kiknek lángoló emberszeretete a szerénység leplével titkolja el a rengeteg jótékonyságot úgyannyira, h o g y
csak következményeiben jöhet az n a p f é n y r e , áldva a nemes fát, melynek ily boldogitó gyümölcsei v a n n a k . . . Kormánya Bonnaz püspöknek a szent evangeliom szellemében való, szelid, bölcs, mindent felölelő s atyai kész szeretetet lehelő. H o g y a rábizott nyájnak, melyért, ha kell, életét, vérét is áldozatul adná, szükségleteit, fo-gyatkozásait kitanulja, székfoglalása után, Isten malaszt-jával, mely minden szent ügynél titokszerüleg működik,
megkezdte az egyházi látogatást, hirdetvén az Ur igéjét, s ennek e földön országát terjesztvén és szilárdítván. . . Tudván pedig, hogy „lágy pásztor előtt gyapjat r u g a farkas," a falusi lelkészekre kívánt nagyon hatni, az is-teni tisztelet disze, pontosságának szeretetére s a hitélet örvendetesebb lendületére valló atyai intései s buzdításaival.
Visszatérve ilyetén útjából főgondjának tekinté, részint pásztori körlevelek, részint a szt. székben elnöklete által a látogatásakor tapasztalt bajokat melőbb, a lelki gya-korlatok előmozdítása, a templomok, iskolák építése, gyarapítása által, megorvosolni. Apostoli buzgalmának kedvelt, fenkölt szivének választott tárgya az egyházi pályára készülő ifjak veteményes k e r t j e — a papnövelde hogy ugy fejlődjenek abban megyéjének reményei, mi-ként szentekhez illik. A nőszerzetesek behozatala, ápo-lása, a családi erények megmentése s nemesbítésére annyira szükséges leánynevelő-intézetek (Temesvárott, Lippán, Lúgoson, Oraviczán, NagyBecskereken, P e r j á -moson), melyekben boldogabb jövő reményében százak hintik ezerek fogékony kebelébe a valláserkölcsi élet-irányzatnak s közművelődésnek áldásozó magvait, — az árvaház (Temesvárott)^tanuskodnak, hogy három millióra rugó alapitványai között az olyanokról sem feledkezik meg, a személyére nézve szép jövedelmeinek közepette is valódi apostoli szegénységben élő Bonnaz püspök, melyekért nevét Klio azon nagy szellemek sorába ig-tatja, kiknek dicsőségét a szentek gyülekezete század-ról-századra beszéli el.
Állapodjunk meg. Mit is mondhatnánk még mi ott, hol százezerek lelkök-lelkéből esdik hálafohászuk-ban : „hogy a pásztorok főpásztora, Jézus az ünnepeltre, ki nagyszerű intézményeiben évszázadokon keresztül fogja hirdetni az üdvigét ; ki a nőnevelés által uj isten-félő élet alapjait r a k j a le a családba, megszenteli azt, s ezzel az erény ereje által szilárdabbá teszi a haza összeségét, a társadalmat ; ki a családok regenerátiója által meg fogja törni időnk elpogányosodott szelleme rabszolgaságát ; ki kifogyhatatlan bőkezűségével letörli a szegények s árvák könyeit, megdicsőitette az egy-házat, s halhatatlan érdemeket szerzett Isten és világ előtt, — áraszsza bőséges kegyelmét, adja, hogy rég emléke is örök áldásban maradjon nemzedékről-nem-zedékre!
rI s t e n ! s z e g é n y e k , á r v á k I s t e n e ! K i ü d v r e e g y i k l é p c s ő ü l t e v é d , M i t a v i l á g u t á l , a s z e n v e d é s t , M e l y l y e l k i n o z v a v a n a földi l é t : K i á l t a l j o b b o d a n n y i e n y h e t ád, T a r t s d m e g n e k ü n k a j ó t e v ő A t y á t !"
Dr Ç$QSZ Imre.
13 2 RELIGIO.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
Rozsnyó. A Kósa-Schoppper árva- s kórház. — (Vége.) A köztetszéssel fogadott beszéd után Hoffmann Vendel olvasókanonok emelt szót, elmondván röviden az alapítványok t ö r t é n e t é t : „A tisztelet a tisztelőé, — úgy-mond — és nem a tisztelte. Honor honorantis et non honorati", t a r t j a egy régi latin közmondás, mely az ér-demnek tartozó tisztelet megadásánál mindig szem előtt tartandó.
Eszerint Rozsnyó városa is csak magát tiszteli meg, ha az előttem szóló indítványát elfogadva, városunk azon
magasabb társadalmi állású lakosát, a ki már eddig is nemcsak a város közpolgára volt, hanem mint legtöbb adót fizető a város képviselő-testületének is tagja, nagy érdemeinek elismeréseül egyszersmind díszpolgári
ok-raánynyal tiszteli meg.
A hellen klasszikus ó-korból felhozott találó hason-latosságokkal és a monumentális épület dicsőítésével, a mely bármely elsőrendű városnak is díszére válnék s vá-rosunkra még azonfelül sok jótétemény s áldás kútforrása leend, kimerítően indokolt indítvány bővebb t á m o g a t á s r a nem szorul, de talán nem lesz érdektelen ez alkalommal az abban elhelyezett humanisztikus intézetek keletkezé-sének rövid történetét előadni.
Az árva- s kórház b. e. Kósa Károly és Mihajlovits Alojzia házastársak ájtatos hagyományának köszöni létét. 1) Ugyanis Kósa Károly mint Gömörmegyének nagynevű fő-orvosa 1837. évben a szenvedő emberiség nagy kárára Rozs-nyón legvirágzóbb férfi korában elhalálozván, h á t r a h a g y o t t végrendeletében nevezett hittvestársát tette jelentékeny vagyonának általános örökösévé, azon megkötéssel, hogy ez tetszésére h a g y o t t más ájtatos alapítványok mellett egy Rozsnyó városában felállítandó és 12 betegágygyal felszerelendő kórházra, — melyben a betegek vallás-különbség nélkül felvétetni és gyógyíttatni fognak és egy ugyancsak Rozsnyón létesítendő árvamenházra 12,000 — 12,000 p f r t o t hagyományozzon, ugy hogy ez alapít-ványi tőkék a rozsnyói káptalan által kezeltetvén, ezek-nek kamatjai mindaddig a tőkékhez csatoltassanak, amig az alap oly összegre nem növekszik, hogy annak ka-matjából az intézeteket felállítani és életbe léptetni le-hessen.
özv. Kósa-Mihajlovits Alojzia 1849-ik évben Buda-pesten meghalván, b. e. férjének utolsó akaratát híven teljesítette. Hanem szegény sorsban levő fivére s nővé-réről is gondoskodni akarván, végrendeletében akként intézkedett, hogy a mig a kórházra hagyományozott 12,000 p f r t hagyatékának letárgyalása után azonnal adas-sék át a rozsnyói káptalannak, addig az árvaházra hagyott tőke k a m a t j a i t nevezett testvérei élvezzék és csak
ezek-„Carolus Kósa i n t e r c o n t r i b u l e s suos i m p r i m i s sua se distinxit religiositate, in D e u m p i e t a t e , et t e n e r r i m a erga Eccle-siam cath. adhaesione, quam tarn cultus Div. q u a m S a c r a m e n t o r u m f r e q u e n t a t i o n e comprobavit, h u i u s q u e sensus religiosi e t i a m aegro-tis assistens l u c u l e n t a specimina d e d i t . Uxorem h a b u i t Alojziam Mihajlovits P h e s t h i n i n a t a m , mulierem religiosissimam et cum Deo c o n j u n c t i s s i m a m , quae in a u d i e n d a Missa q u o t i d i a n a , i n f r e q u e n -t a -t i o n e S a c r a m e n -t o r u m f r e q u e n s , v e r b u m div. diebus dominicis e-t festivis a t t e n t i s s i m e eccipiehat." ProtoçoUum f u n d . Kósa-Mihajlovits.
nek halála után fog a tőke az árvaház javára gyümöl-csözni. *)
Innét van, hogy a kórház tőkéje jelenleg 74,000 f r t r a növekedett, jóllehet abból 4000 f r t a telek megvá-sárolására fordíttatott, az árvaház tőkéje csak 25,000 f r t o t tesz, mert az alap k a m a t j á t élvező rokonok egyike csak 5 évvel ezelőtt halálozott el.
A fényes és nagyszerű épületben elhelyezett kis seminarium alapitója b. e. Huszko Károly nyugalmazott
hittanár és czimz. kanonok, a mely intézetnek alaptökéje 84,000 f r t o t tesz
Dr. Schopper György püspök ő misága, tekintve azt, hogy habár a két intézet tőkéje már eléggé je-lentékeny, hogy abból a czélnak megfelelő épületeket felállítani és az intézeteket életbe léptetni lehessen, az á j t a t o s alapítók szándékának mielőbbi érvényesítését elő-mozdítani és a szent czélra közreműködni akarván, nagy-lelküleg elhatározta magát, hogy ezen három intézethez szükséges czélszerü épületeket saját költségén fogja fel-emelni és ezen nemes szándékát r o p p a n t áldozattal,-Isten segítségével, szerencsésen végre is hajtá.
Mennyibe került ez a czélszerüseg, sőt még a kényelem minden kívánalmainak is egész a fényűzésig megfelelő s alkotójának áldott emlékét örök időkre
Mennyibe került ez a czélszerüseg, sőt még a kényelem minden kívánalmainak is egész a fényűzésig megfelelő s alkotójának áldott emlékét örök időkre