Gondvi-selés terve ma is az, hogy a pápáknak világi souverainitása rendezve legyen, apostoli hatal-mok szabályszerű gyakorlásának és szabadságuk, valamint függetlenségük hathatós oltalmának szempontjából.
(Vége köv.)
A művészet és az erkölcsiség.
TDx. I E > i s z t e r I z m i r é t ő l . ( F o l y t a t á s ) ,
8. É p p e n idézett tanulmányában egész beható mél-tatásban részesiti Greguss azon gyakran hangoztatott ellenvetést is, hogy hiszen az állatoknak is van szépérzé-kök;1) ez ugyanis a darwinismus egyik következtetése azon alapföltevésből, mely szerint „az ember csak az állat folytatása, nincs tehát egyetlen tulajdonsága sem, melyet legalább csirájában, az állatban is meg ne ta-lálnánk." Ha igy állna a dolog, akkor természetes, hogy a szépség nem lehetne érzékfölötti sajátság.
„Hogy a szépérzék az állatban megvan, azt D a r -win és hivei számos példával igyekeznek kimutatni, mely valamennyi abban a tételben foglalható össze, hogy az állatok képesek egymásban gyönyörködni.2) Darwin sze-rint a tyúk csak ugy gyönyörködik kakaea dus és t a r k a tollazatában, mint a műértő a milói Vénusban."
H o g y ezen ténynek bizonyító erejét megvilágítsa Greguss, azt kérdezi : „De ha csakugyan érzékeny (a tyúk) a szép iránt s a szépség reá nézve épen a dus és t a r k a tollazatban áll : hogyan van az, hogy ez a tyúk a fáczán és páva dúsabb és t a r k á b b tollazatában nem gyönyörködik ?" S az általános tételre, hogy az állatok is hódolnak a szépségnek, már száz esztendővel ezelőtt nyersen, de igazán megfelelt Voltaire : le beau pour le crapaud c'est sa crapaude.8 3)
A mi a tényeket illeti, — melyekről láttuk, hogy mekkora a bizonyító erejük, — ép oly nagy számban le-het ellenkező tényeket fölhozni az állatvilágból, melyek t. i. azt bizonyítanák, hogy az állatokban hiányzik a szép-érzék. „A négylábú állatoknál Darwin is megvallja, hogy társaiknak ereje nagyobb hatással van r á j u k , mint szépségük." — »Egy zebráról olvassuk, hogy közös is-tállóba tették egy szamárral ; a zebra folyvást rugdosta a szamarat, mig nem a szamár hátára olyan csikókat mázoltak, mint a zebra csikjai ; akkor aztán megbarát-kozott vele." Világos, hogy itt nem a szép-érzék, hanem valami más nem nyert kielégítést a zebrában.
Miért vonit a kutya a legszebb zene hallatára is ? 4) Miért fogja el reszketés a lovat a puszták
kirá-1) 298. 1.
2) Á l t a l a m l e t t aláhúzva.
') A v a r a n g y o s b é k á n a k a varangyos b é k a szép.
4) „Midőn az eb a h o l d a t köszönti, Beethoven s z o n á t á j á t keservesen üvöltésekkel és v o n i t á s o k k a l kiséri, semmi sem m u t a t arra, k o g y czélja bizonyos dallam előadása volna s az ilyen pro-dukcziót n e m is szokta senki sem k o m o l y a n h a n g v e r s e n y n e k ne-vezni." (Greguss 801. 1.)
RELIGIO. 85 Ivának hatalmasan dörgő szavára? Miért lesz dühödtté
az elefánt, ha vörös szint lát ?
„Darwin rendszerében a lélektant saját hivei is gyöngének Ítélik ; lélektanának leggyöngébb része pedig aligha nem éppen az, melyben azt szeretné kimutatni, hogy a szép érzéke az embernek az állattal közös. E nézet ellen ujabban Joly és Lévêque szólaltak föl győ-zelmesen ; legközelebb m e g egy tisztelt iró és tanártársam, Felméry L a j o s . . .
Azon tények magyarázata, melyekből a darwinismus az állatok szép-érzékére következtet, egyszerűen az, hogy az állatok képesek, egész ösztönszerűleg vagy a régiek szerint az u. n. vis aestimativa segélyével különbséget tenni a között, a mi az egyedi és faji fönmaradást és tenyészést elősegíti, és e között a mi azt veszélylyel fe nyegeti ; az előbbihez vonzódnak, az utóbbitól irtóznak.
S nem egyszer történik meg, kivált a madaraknál, hogy a szebb tollú, vagy énekii hím a tenyészésre is alkal-masabb levén, ezt részesiti előnyben a nőstény. „Egy pirókról olvassuk, még pedig darwinista könyvben, hogy betanulván egy keringő néhány ütemét, oly szobába ke-rült, hol több száz madár volt együtt, s a mint itt nó-t á j á nó-t f ú j nó-t a , a nősnó-tények mind köréje gyülekeznó-tek." — Miért nem a hímek is ? — ezekből egészen hiányzik a szép-érzék ?
Ezekből láthattuk, hogy tételünk első része, mely szerint a „dolgok szépsége érzéki tehetségeink által észre nem vehető sajátság" elég erős, és érveink, melyeken nyug-szik, az ellenfél részéről csak gyengén támadhatók meg.
A tétel második és harmadik része pedig ezen elsőből, önként következik. H a ugyanis a szép élvezetet okoz, de a szép nem érzéki tehetség által vétetik föl a lélekbe, tehát a származó élvezet sem lesz az érzéki tehetséget kisérő, vagyis érzéki élvezet. Végül mivel a dolgokat ér-zékileg kellemeseknek csak annyiban mondjuk, a mennyiben azok érzéki élvezetet keltenek, a szépség által n y ú j -tott élvezet azonban nem érzéki : ennélfogva lényegesen más sajátság a szépség, és más az érzékileg kellemesség.
Azon aesthetikának pedig, melylyel tanulmányunk-ban foglalkozunk, éppen alaptétele az, hogy a szép és az érzékileg kellemes azonos ; mit mondjunk tehát egy ilyen aesthetika tudományos értékéről ?
( F o l y t a t j u k . )
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
Budapest,
aug. 5. Az egyházi vagyon szekularizá-cziójának átka. — A tetőtől-talpig liberális Jules Simon-tól, franczia parlamenti ismert szónok és lapszerkesztőtől nem régiben egy munka jelent meg ezen czim a l a t t :„Nos hommes d'état" (Allamférfiaink). Ê munka hét sza-kaszának harmadikában, mely ezen sokat igérő szabad-kőműves r e f r a i n n e l : „Le cléricalisme, voila l'ennemi" van megjelölve, beszél az úgynevezett „clericalismusrólcsak-hogy nem oly értelemben, aminőre az előrebocsátott refrain után következtetni lehetne ; hanem inkább, j o b b szellemétől ösztönöztetve, védelmére kel a motto-jában ellenségül megbélyegzett egyháznak és szolgáinak, a mennyiben számokkal is igyekezik kimutatni azon
poli-tika tidvtelen, sőt káros mivoltát, melyet a franczia köz-társaság az egyház és ennek papsága ellen oly meggon-dolatlanul követ. — Közérdekeltségénél fogva megér-demli, hogy mi is tudomást vegyünk Jules Simon mun-k á j a emiitett szamun-kaszánamun-k legalább részbeni tartalmáról, annál is inkább, mert egy oly férfiúnak Ítéletét tünteti elénk, a kit senki sem vádolhat ultramontanismusról vagy clericalisruusról, m e r t mindig liberális eszmékért küzdött és — mint e müvében is hangsúlyozza — küzdeni is f o g egész h a l á l á i g ; de a ki azon nyomasztó anyagi állapotokkal szemben, melyeknek súlyát a köztársasági k o r -mány első sorban az egyház és ennek szolgáivat érezteti, mégis kényszerítve l á t j a m a g á t az igazságot bevallani és elég méltányos arra, hogy nem annyira az egyház és a papság j o g a i tekintetéből, melyek éppen nem feküsznek szivén, mint inkább hazája jól felfogott érdekében objectiv és egyúttal kárhoztató Ítéletet mondjon a k o r
-mány egyházellenes eljárására.
Jules Simon m u n k á j a emiitett szakaszának első fejezete a cultusbudget megbeszélésének van szentelve, a melyből a következő adatokat emeljük ki a köztársasági kormány igazságtalan és egyházellenes eljárásának j e l -lemzésére. Az 1802-iki cultusbudget,vagyis az, amely közvetlenül a concordatum megkötése után terjeszettett be, 1.258,000 frankra r ú g o t t . H o g y ily csekély volt ez évben a cultusbudget, abban találja magyarázatát, mert nem léteztek papok, a kiket fizetni lehetett volna. T u d -valevőleg Francziaországban 1791-től 1802-ig nem tör-téntek papszentelések és azok közül, a kik 1791-ben ordináltattak, sokan részint megölettek, részint szám-kivettettek ; egy csekély rész elhagyván a papi állást megházasodott. Ez országban, a melyből a kath. egyház oly sokáig száműzve volt, ez időben tulajdonképen két kath. egyház létezett, egy igazi és egy úgynevezett ál-lamegyház, E két egyházat időfolytával egy közös hier-archia alá kellett hozni, amely okvetlenül szükséges fusio azonban m a g á r a az első consulra nézve sem volt k ö n n t ü feladat, a kiről pedig t u d j u k , hogy czéljai el-érésében nem sok teketoriát csinált és annak keresztül-vitelében, a mit magának czélul tűzött, ki, ritka ener-giát és akaraterőt tudott kifejteni.
E s mégis csak több év lefolyása után sikerült neki az egyházi organizácziót foganatosítania, ugy hogy csakis 1805-től kezdve lehet rendezett, szabályszerű cultus-budgetről szó. — Az első császárság alatt, 1812-ben a legnagyobb cultusbudget 18 millió f r a n k o t tett ki ; a restauratio idejében 1830-ban 36í/2 millió f r a n k o t ; F ü -löp Lajos uralkodása alatt, 1848-ban 40 millió f r a n k r a szállt fel és a második császárság alatt, 1869-ben a cul-tusbudget elérte a legfőbb s z á m o t : 54.632,936 frankban.
1872—1884-ig középszámitással kitett 53l/2 millió frankot ; 1884. évben ellenben 51.407,000 frankot tett ki ; az előbbi évhez képest 2.098,000 franknyi csökkenéssel. Ezen összevetéseknél azonban mindig szem előtt tartandó azon körülmény, hogy a pénz értéke és vele az életfentartási föltételek az utóbbi 80 év alatt lényegesen változtak és az általános drágasággal a pénz értékének általános csök-kenése is lépést t a r t o t t ; ugy hogy csak egy példát idéz-zünk, azon 9000 frank, melyeket 1848-ban a képviselők
raandatumuk után magoknak kikötöttek, aránylag jelen-tékenyen több volt, mint a 9000 franknyi összeg, melyet napjainkban a senatorok és képviselők húznak. — Az 1885-ik évi cultusbudgetből a kormány csak 400,000 franknyi levonást indítványozott ; minthogy azonban a közigazgatás minden ágában nagy takarékosságnak kelle keresztülvitetnie, a cultusbudget is 3.464,760 franknyi törléssel 47.620,306 frankra szállíttatott le. Daczára azon-ban ezen jelentékeny törlésnek, a bizottság további 3 mil-lió franknyi törlést hozott javaslatba ; ugy hogy az 1885 ik évre előirányzott cultusbudgeti hitel 44.682,406 frankot tett • tehát 10 millióval kevesebbet, mint 1869-ik évben.
E cultusbudgeti számtételek előre bocsátása után Jules Simon ezeket mondja : „En vagyok az első, a ki elismeri, hogy a rendes budget-nél megtakarítások eszközölhetők ; csakhogy ezeknek a kellő időben és helyen, és valamivel több igazságossággal és állampoli-tikai okossággal kellene történniök. 40,000 frank töröl-tetett az általános egyházi közigazgatási költségeknél ; 65.000 frank az érsekek és püspökök fizetésénél ; 80.000 frank azok ingó vagyonánál. Továbbá nevezetes összegek törültettek azon tételeknél, melyek eddig a székes-egyházak és egyházmegyei épületek stilszerü fenntar-tására fordítattak." Itt azon megjegyzést teszi J u l e s Simon, hogy a gothicus stílben épült műemlékek és templomok Francziaország legszebb ékességeihez tartoz-nak, és hogy kincsét, büszkeségét képezik azon váro-soknak, amelyekben állanak. S azért, midőn például a rheims-i nagyszerű cathedralisra eddig előirányoztatott hitel 100.000 frankkal csökkentetik, nem nevezhető
lég-ből kapott állitásnak, ha az mondatik, hogy ekként ezen pompás műremek az összeomlás veszélyének van kitéve. A rengeteg törlés, mely az egyházmegyei épü-letek, papneveldék fentartására szükséges összegeknél tétetett, maga után f o g j a vonni, hogy az azokra később fordítandó összegek szaporodni fognak. A Saint-Denis-i ős-apátság eltörlésével a közigazgatási nehézségek és kiadások a jövőben szintén megszaporodnak ; mert — úgymond — nem szabad megfeledkezni arról, hogy a püspökök elmçzdithatlanok ; egy püspök csak a maga jó szántából köszönhet le. H a már most egy leköszönt püspöknek nyugdijat akarnak adni, — a mi nagyon nehéz, minthogy egyháziak számára nyugdíj-alap nem létezik: mit lehet váljon nyerni egy oly apátságnak, minő volt a Saint-Denis-i eltörlésévél, — a hová tudva-levőleg addig a nyugdíjba vágyó vagy helyezett püspökök vissza szoktak volt vonulni ? Maga a püspökök is mindig nagy különbséget tettek egy kétértelmű állásban levő nyugdíjas püspök és a Saint-Denis-i őskáptalan első rangú kanonokja között. Ugyanezen következtetést lehet vonni az egyházmegyei káptalanokra nézve, melyek nyugdij-alap hiányában a plébánosoknak ilyenül szolgáltak. Nem hozakodom elő — folytatja Jules Simon — a biborno-kok kártalanításával azon esetben, hogy ha püspöki szék-helyeink eltöröltetnek. Meg kell jegyeznem azonban, hogy kevés politikai érzékre és belátásra vall az, hogy ha a kormány örömmel mond le azon befolyásáról, me-lyet az egyházfejedelmek választásáuál a p á p á r a és egyházügyi politikájára gyakorolhatna. Végül megjegyzi
még, hogy az érsekek és püspökök már eddig is leszál-lított fizetésén újból további levonások történtek. Mindez
— ugy mond Jules Simon — fölötte szomoritó : mert az elkeseredettség és a sok kellemetlenségek, melyek a kormány ez eljárásból származnak, semmi arányban sem állanak azon kis összegekhez, a melyek ez által megta-karittatnak. De Francziaország székesegyházai és épí-tészeti műemlékei leomolhatnak ; a templomokat hadd tartsák fenn, ha akarják a h i f e k ; a püspökök élhetnek oly egyszerűen, mint a vidéki plébánosok ; ámbár be kell vallani — ugy mond, — hogy az előbbiek, jöve-delmük legnagyobb részét, a keresztény felebaráti sze-retet müveire fordítják, mindez megtörténhetik ! Es jól-lehet e rendszabályok a legfőbb fokban nyomasztók és igazságtalanok, minthogy az igazsággal és az ország valódi érdekeivel ellentétben állanak, mégis sokan, hogy csak a olericalismus elleni szájhősöknek engedelmesked-j e n e k , szó szerint megszavazzák azokat. Még az előb-bieknél is érzékenyebb és sujtóbb azon intézkedés, mely-lyel a papneveldékben eddig létezett ingyenes helyek megszüntetésével, továbbá az alsó papságot ért fizetés megszorítások és levonások folytán az egyházat köz-vetve károsítják. A katholikusok elleni ezen hármas igazságtalanságban elegendő ok fekszik azok elkesere-dettségére, a mi nagy b a j és szerencsétlenség.
„Mindazáltal, teszi hozzá Jules Simon, nekem sem jogom, sem kedvem e helyütt a katholikusok nevében beszélni ! E n a kormánynak az egyházzal és ennek p a p -ságával szemben érvényesített ez intézkedéseit csak poli-tikai szempontból szemléltem és beszéltem m e g ! Tudom jól, hogy clericalis politikáról fognak vádolni ; minthogy azonban tudatában vagyok annak, hogy én a clerus fö-lénye és befolyása ellen a politikai dolgokban mindig küzdöttem, jelenleg is küzdök és életem végéig küzdeni fogok, keveset törődöm az ily vádaskodásokkal, annál kevésbé, minthogy azok magok, a kik ilyen állításokkal előhozakodnak, legjobban t u d j á k , hogy hamisak. E n azonban, mint liberális és mint jó állampolgár, ismétlem, hogy a papneveldékben dívott ingyen helyeknek meg-szüntetésével a papság száma napról-napra csökkenni fog ; hogy a plébánosok most is már csekély fizetésének 72,000 frankkal, az ideiglenes plébánosokénak és vicariu-sokénak pedig 2.224,000 frankkal való apasztása folytán 40,000 papnál több a nyomornak szolgáltatik ki. Ezek az ily folytonos igazságtalanságok és elnyomatások által, amelyek törvényhozókra és politikai férfiakra nézve a legfőbb mérven illetlenek, a köztársasági kormány elleni gyűlöletre h a j t a t n a k ! E n távol attól, hogy azon nézete-k e t oszszam, melyenézete-k a parlamentben, sőt magonézete-kban a kormánykörökben uralkodnak, azon tanácsot adtam volna a köztársaságnak, hogy inkább a plébánosok ügyét k a -rolja föl, neki a legszükségesebbet h a g y j a meg és igy
biztosítsa helyzetét, a melylyel most nem bir."
„Avagy elnyomni, eltörülni akarják-e a vallást ? — igy zárja a szerző.— Hiszik-e, hogy nyernek e mellett ? Avagy reménylik-e elérhetni ezt ? Ha pedig erre reményök nincs és nem is lehet józanul ; ha meg vannak győződve arról, hogy papok mindig voltak és lesznek, — kérdem, nem áll-e közvetett érdekökben, — egészen eltekintve a
val-RELIGIO. 87 lási érdekekből — hogy azok épp oly bánásmódban
ré-szesüljenek, mint a többi állampolgárok, hogy ők épp ugy, mint mi a köztársaság igazságosságára és jó indu-latára számolhassanak, hogy ne kényszeríttessenek és ne hajszoltassanak minden módon oda, hogy ellenségeinkké legyenek."
Ezek im szavai a parlamenti életben és liberális elvekért való küzdelemben megőszült harczosnak, a ki immár életének alkonyán, tapasztalatokban gazdagon, óvja honfitársait egy oly uton való további haladástól, a mely előbb-utóbb örvénybe szakad és a melyre csakis egy, Qz egyház és ennek szolgái elleni sátáni, vak gyű-lölet léphet, anélkül hogy meggondolná a következmé-nyeket, melyek abból származnak. — Daczára azonban azon, a mily régi épp oly történetileg beigazolt képletes beszédnek, mely által a megrabolt egyházi vagyon a szarka által csillogó fém gyanánt fészkébe vitt üszőkhöz h'asonlittatik, a mely mind a kicsinyeket mind a fészket összepörzsöli ; daczára, hogy ezer évnél régibb történeti tények tanúskodnak a mellett, miszerint mindazon feje-delmek, államférfiak és parlamentek, melyek az Isten egyháza ellen égbekiáltó igazságtalanságokat követnek el, saját magok számára ássák meg a sirt ; még is újból meg újból látjuk ismétlődni, — egyik országban több, másikban kevesebb eredménynyel, az egyház elleni oly merényleteket, melyeknek az a czéljok, hogy annak élettevékenységét megakasz9zák, sőt ha lehetséges volna
egészen megsemmisítsék . . . Ezek után mi is csak azt kérdjük, találnak-e megszívlelésre nálunk Jules Simon e szavai? Adja Isten, hogy ne valósuljanak aggodalmaink!
_ _ _ •
Erdélyi e g y h á z m e g y e . Föjpásztori szózat XIII. Leo szentséges atyánk 50 éves papi jubileuma alkalmából. — Az erdélyi egyházmegye Tisztelendő Papságának és kedves híveinek Istentől Üdvöt és Áldást !
Szentséges atyánk XIII. Leo pápa folyó 1887. év deczember 31-én fogja ötven éves papságának jubileu-mát ünnepelni.
E nagy nap méltó ölömet gerjeszt sziveinkben és a r r a hiv fel mindnyájunkat, hogy csodálatunknak, gyer-mekded szeretetünknek és tántoríthatatlan ragaszkodá-sunknak tiszteletteljes kifejezést adjunk a nagy pápa iránt, kinek fényes szelleme, nagy tudománya, bölcsesége, mindenre kiterjedő figyelme, béke szeretete és az egyház felvirágoztatására irányzott kitartó munkássága az egész müveit világnak csodálatát vivta ki, kitűnő helyet jelel-vén számára a legnagyobb pápák sorában, kik valaha
Jézus Krisztusnak dicsőségteljes anyaszentegyházát kor-mányozták.
Valóban XIII. Leo pápa, a mi szentséges atyánk.
Isten szive szerinti főpap, mert minden igyekezete, minden törekvése oda irányul, hogy a megváltásunkért felfeszitett Jézus Krisztusnak, isteni üdvözítőnknek szent tanítása szeplőtelenül megőriztessék s a világ minden részeiben elterjesztessék és megszilárdittassék ;
az isteni félelmen alapuló és abból irányt és tápot nyerő tudományoknak pártfogója és előmozditója, ki ismételten kiadott körrendeleteiben nem csak azon
böl-cseség felkarolására és mivelésére ösztönöz, melyet szent T a m á s az angyali tudor utolérhetetlen elmeéllel tanított,
— nemcsak intézeteket alapított tudományszomjas i f j a k oktatására és nevelésére, — nemcsak a legmagasabb egyházi polczra emeli a tudomány és isteni félelem er-nyedetlen mivelésében kitűnő férfiakat : hanem, a mit édes magyar hazánk is örök hálával fog mindenkor em-legetni, megnyitja a Vatikánnak világhírű könyv- és irattárait, hogy azokból g a z d a g ismeretkincseket merít-hessenek mindazok, kik e téren köszhaszonra munkál-kodni havatva vannak ;
nemes békefejedelem, ki lelki gyermekeit Jézus ta-nításainak s az erkölcsi törvényeknek magaslatára emelni, az országok és népek között felmerült vitás kérdéseket kiegyenlíteni s a tévedezőket az égbe vezérlő igaz ú t r a terelni törekszik, mindeneknek mindene lévén, hogy m i n d n y á j u k a t Krisztusnak s az örök üdvnek megnyerje.
Méltán hirdeti azért a szentek gyülekezete e nagy pápának, a keresztény világ a t y j á n a k dicsőségét és ör-vendezve siet méltóan megünnepelni a nagy és kedves napot, melyen ő szentsége ötven éves áldozári
jubileu-mát meg fogja tartani.
A m a g y a r katholikus egyház is az örvendezők s a kegyeletes örömet tettekben nyilvánítók diszes sorába lépett, midőn a főmagasságu bibornok herczegprimás urnák kezdeményezésére, Budapesten főmagasságu dr Haynald Lajos bibornok kalocsai érsek urnák elnöklete alatt t a r t o t t értekezletben, miként a megfelelő számú példányokban mellékelt jegyzőkönyv tanúsítja, a követ-kező határozatokban állpodott meg :
a) hogy a püspöki megyék területén bizottságok állíttassanak be p á p a ő szentsége félszázados jubileuma minél méltóbb megünneplésére ;
b) hogy üdvözlő ielirat fog pápa ő szentségéhez küldetni, melynek szövegét a bíboros hcrczegprimás f o g j a megállapítani ;
c) hogy péterfillérek gyűjtése fog rendeztetni külön aláírási iven, a legcsekélyebb adomány öt k r a j c z á r -ban állapíttatván meg.
Ezeket előre bocsátva egyházmegyén tisztelendő lelkipásztorait szeretettel kérem és az U r b a n kötelezem :
1-ször, hogy ezen k ö r i r a t o m a t , annak vétele után következő vasárnapon, a kedvelt híveknek a szószékről tudomására hozzák, és őket a nagy pápa iránti szeretet és hódoló ragaszkodás tényeiben való buzgó részvételre lelkesítsék ;
2-szor, hogy a kebli egyházi tanácscsal egyetértve néhány tagot jelöljenek ki, kik
a) az üdvözlő felirathoz a mellékelt iven aláírásokat, b) külön g y ű j t ő iven pedig péterfilléreket g y ű j t -senek ;
a r üdvözlő felirathoz csak a most emiitett ivek használtassanak, és gondos ügyelet fordittassék arra, hogy a papirivek tisztán, összehajtás vagy gyürés nélkül az illető esperesi hivatalhoz és onnan legfeljebb folyó évi szeptember hó 15-ig a püspöki hivatalhoz küldessenek ;
a péterfillérek jegyzésére külön ivek használtassa-nak, melyeken a folyó szám, az adományozó neve s az adományozott péterfillér rovatai használtassanak, ezen
ivek és a plébániánként begyült összeg az espereshez küldendők, ki azokat legfeljebbb 1887. november hó 15-ig hozzám fogja beküldeni ;
3-szor, hogy a jubileum napján ünnepélyes hálaadó szent misét tartsanak, buzgó szivvel kérvén híveikkel együtt az Istent, hogy szentséges atyánkat X I I I . Leo p á p á t mennyei oltalmában részesítse, adjon neki erőt és szent
3-szor, hogy a jubileum napján ünnepélyes hálaadó szent misét tartsanak, buzgó szivvel kérvén híveikkel együtt az Istent, hogy szentséges atyánkat X I I I . Leo p á p á t mennyei oltalmában részesítse, adjon neki erőt és szent