Budapest, szeptember 13. Szentséges atyánk levele Eampolla Márián bibornok-államtitkárhoz. VI. — Ha, mint szentséges atyánk kifejtette, az apostoli szentszék oly annyira szükséges szabadságának és függetlenségének biztositékát Isten rendelése szerint a világi souveraini-tásban birta és bírja, akkor önmagából folyik, hogy ezt védelmezni, vagy ha, mint ez a jelen ecetben áll, de facto elveszett, minden módon visszaszerezni a pápá-nak legszentebb kötelessége. Ugy a világi souverainitás czélja és rendeltetése, mint a pápaság kezdetén ünnepé-lyesen letett eskü szentsége egyaránt súlyosan kötelezik a pápát, hogy az apostoli szentszék világi souverainitása érdekében mindent megtegyen, a mi hatalmában áll. Hiu reménykedés és a helyzet teljes félreismerése az a nem ritkán felmerült gondolat, hogy a pápa önként lemond világi uralmáról. Téved, ki igy vélekedik a p á p á r ó l és még jobban téved, ki X I I I . Leo pápának ily eljárást tulajdonítani merészel. S hogy a világ e tekintetben sem-minemű illusióban ne ringassa magát, szentséges atyánk a legkétségtelenebb módon tönkre teszi mind ama lég-várakat, melyeket a liberális világ a pápa és külö-nösen XIII. Leo pápa állítólagos engedékenységére épí-tett. Egyenesen „őrültségnek" mondja azt feltételezni,
„hogy ők (a pápák) magok egyezzenek abba, hogy a világi souverainitás föláldozásával eldobják azt, mi ne-kik a legdrágább és legértékesebb" t, i. : „az egyház kor-mányzatának tulajdonképeni szabadságát, amelyért előd-jeik minden alkalommal olyan dicsőségesen harczoltak."
Világosabb módon nem lehet szólani. S ha a pápa újból hangsúlyozza, hogy kötelességét el nem fogja mu-lasztani, hogy „a megegyezés és béke"' helyreállítására más utat nem talál ; ha azt állítja, hogy az egész katho-likus földkerekség addig nem fog nyugodni, mig igazsá-gos követeléseinek igazat nem fognak adni : akkor
egy-RELIGIO. 173 részt szentséges atyánkat a szentszék függetlenségeért
harczoló p á p á k dicső sorában mint teljesen egyértelmű és mindenre elszánt vezért l á t j u k , másrészt pedig halljuk a kath. földkerekség közös atyjának szavát, ki gyerme-keinek érzületéről mélyen meg van győződve.
Eddig thetice bebizonyította szentséges atyánk az apostoli szentszék világi souverainitásának szükséges-ségét, valamint a pápák erre vonatkozó kötelességeit.
Most polemice sorra veszi a beható sokoldalú discussió folyamán felmerült javaslatokat, ezeknek főbbjeit kellő világításban helyezve és igazságosan megbírálva. Alta-lánosságban azt mondja nagy pápánk, hogy minden olyan mód vagy javaslat, mely nem a teljes souverai-nitás helyreállítását czélozza és „bármely csábító külszín alatt a p á p á t valójában csak függőségi helyzetben h a g y n á " , csak hiábavaló és haszontalan kísérlet. Mert eltekintve a rendezés ilyen módozatában rejlő igazságtalanságtól, nem kétes, hogy más, mint gyökeres változás, semmi-képp sem biztosítja állandóan az apostoli szentszék hely-zetét. N a g y pápánk maga utal oly eshetőségekre, me-lyek nem is igen valószínűtlenek, „midőn a pápa hely-zete még rosszabb lesz." Ott vannak a felforgató elemek nagy számban, ott a háborús események, ott az igen könnyen beállható számtalan bonyodalmak, melyek vajmi könnyen tönkre tehetik a p á p a s á g függetlenségét, mely csak a többség kegyelmétől f ü g g . Nem is kell más csak legyen oly k a m a r a - t ö b b s é g , mely a pápaság iránt gyűlölettel van telve — és az a mostani Olaszországban a mostani választási rendszer mellett nem is olyan ne-héz dolog — és a pápaság egy igazságtalan, de alaki-lag teljesen k o r r e k t parlamenti határozat által nemcsak mindent elveszíthetne, mint kegyelemből nyert, de talán még sokkal rosszabb helyzetbe j u t h a t , mint addig volt.
Bizonyos időközökben változó parlamenti többségek ke-gyelmére állandó békét építeni nem lehet. H á t ha még a háborús események és bonyadalmak egész soro-zatát veszszük, melyre Olaszországban minden pillanat-ban várhatunk : mi lesz akkor a pápával ? Nemde az első „hőstett" volna a pápának bántalmazása és f ü g g e t -lenségének megszorítása ? . . .
Igen bölcsen mondja szentséges atyánk, hogy a pápák „a függés örökös veszélyének" voltak és lesznek kitéve, valahányszor világi souverainitásuk megszűnt vagy megszűnik. A pápaságra csakugyan egyedül ez az alter-nativa áll : vagy teljes világi souverainitás és ezzel igazi szabadság és függetlenség, vagy pedig tűrni a jelenlegi helyzetet és ezzel a mostani helyzet tarthatatlan voltát még fényesebben bizonyítani és ily módon a megoldást siettetni. Vagy teljes souverainitás vagy semmi !
X I I I . Leo pápa továbbá reflektál ama számításra, mely az időtől remél mindent olyformán, hogy „a jelen állapot a tartósság következtében elviselhetőbbé válnék."
Mert vannak — és pedig nemcsak könnyelmű em-berek — kik azt vélik, hogy mentől tovább t a r t a jelenlegi állapot, annál biztosabban fog vele a pápa ki-békülni. A megszokottságot kényszerűségnek tekintik, melynek a pápa okvetlenül fog hódolni. Igaz, hogy sok
dolgot meg lehet szokni, az is igaz, hogy változhatatlan-nak t a r t o t t helyzetbe — bár nehezen — de mégis
be-éli magát az ember, mert kell ; de ezen esetben nego paritatem.
Sem a pápa, sem az egyház a jelenlegi helyzetbe bele nem törődhetik, ezt meg nem szokhatja, mert „a szabadság ügye a pápára és az egész katholikus egyházra nézve főéletérdek," mint szentséges atyánk bölcsen mondja.
A mi életérdek, még pedig „főéletérdek," az feledésbe nem mehet, sem a fölösleges számába nem eshetik. — Sem a pápa, sem az egyház nem tekintheti a jelenlegi állapotot változhatatlannak, olyannak, mit másképp ala-kítani hatalmát túllépné, mert kik a változhatatlanságot az erő hiányából levezetni akarnák, „vagy nem ismerik vagy tetetik magukat, hogy nem ismerik az egyház lé-nyegét s nem t u d j á k , mily nagy a pápaság vallási, er-kölcsi és társadalmi hatalma, melyet sem az idő kinövé-sei, sem az emberek hatalmának túltengése meg nem g y ö n g í t h e t n e k , " mint szentséges atyánk igen helyesen
mondja. (Vége köv.) ? Róma, a u g . végén. Az olasz katholikusok actiója a
római kérdés ügyében. —
Az olasz katholikus kongresszus állandó bizottsága m e g t e t t e a kezdeményezést kiterjedt mozgalom megindí-t á s á r a , melynek czélja az egész félszigemegindí-tről megindí-tömeges kér-vények u t j á n támogatni X I I I . Leo pápa legújabb erélyes föllépését a p á p a s á g világi függetlenségének visszaszer-zésére, hogy ekkép kísérlet t ö r t é n j é k legálisnak kény-szerűségből is elismerendő uton a hivatalos Olaszorszá-got reá birni, hogy megtegye ama jóvátételt, melyet a souverain pápa tűrhetetlen helyzete megkövetel. E töme-ges kérvények hivatva vannak arra, hogy a majdan egy-begyűlő parlament elé terjesztessenek f. é. november hóban. Ha sikerük lesz, ez közvetlen bizonyitéka lesz a
népesség való érzelmei befolyásának azokra, kik magu-kat képviselőinek nevezik. H a ez utóbbiak azonban ellent-állanának a való közvélemény áramlatának, mégis meg-marad a tény, az olasz katholikusok u j a b b s csattanó nyilvánulása és követelése a sz. szék elévülhetetlen j o
-gainak tényleges visszállitása iránt és ezzel egyszersmind a „legális" Olaszország tétetnék felelőssé az oly súlyos, mint vészes helyzet következményeiért.
A szóban lévő kérvényeket az olasz katholikus kon-gresszus egyházmegyei s tartományi bizottságai fogják gyűjteni, melyeknek központi s állandó főbizottsága e czélból a következő körlevelet intézte ama vidéki bizott-ságok elnökeihez :
„Elnök u r ! A souverain pápa nem szűnik panasz-kodni a helyzet miatt, melybe a szekták működése által j u t o t t , amely helyzet összeférhetetlen lelki tekintélye és apostoli, egyetemes tisztének gyakorlásával. A hivők közös atyjának panaszai az egész világ igaz katholiku-sainak panaszai is, akik sértve vannak a dolgok ez álla-p o t » által s fenyegetve vannak számos károsodástól.
„Az olasz katholikusok érzületének nem szabad különböznie, s hála Istennek, nem is különbözik más nemzetekbeli testvéreink érzületétől ily nagyfontosságú kérdésben. Mi több, reájuk nézve ujabb indokok járulnak
azokhoz, melyeket a hit sugal a katholikus egyház min-den fiának, tiltakozandó az elnyomatás ellen, mely alatt
fenséges fejük s pásztoruk szenved. A hazaszeretet élénk érzelme indítsa őket tehát arra, hogy saját hazájuktól eltávolítsák még látszatát is annak, mintha ők volnának annyi rossznak szerzői. Látván a romlást, melyhez Olasz-ország közeledik, fentartván a szabadkőművesség által czélba vett müvet, amaz egy óhaj kél a hivők szivében, vajha a Jézus Krisztus helytartójának megszabaditsására irányuló kivánság egyesüljön s azonosuljon a polgároknak hazájuk üdve s újjászületése iránti óhajával !
„Kötelességünk tehát ez iránt akaratunkat nyilvánítani.
Ez pedig annál alkalmasabbnak látszik, amikor a szent atya maga adta ez imént az ösztönzést hozzá május 23-diki allocutiójával, avégből, hogy kezdjék meg a jó-vátételt a szent szék irányában, ami egyszersmind áldás volna Olaszországra nézve.
„A cselekvés különböző alakjai közt ott van a kér-vényezés az országgyűléshez.
„Ez nincs ellentmondásban a törvényhozó és poli-tikai élettől való tartózkodással, mely a mi köteles-ségünk. A képviselők, habár nincsenek is általunk megválasztva, tényleg nem szűnnek meg kötelezettek lenni arra, hogy az egész nép érdekeinek eleget tegyenek.
Nem t a g a d h a t j á k meg tehát a katholikusok kívánságai-nak meghallgatását, akik oly nagy részét képezik e népnek. A kérvények törvényesen s hatályosan fogják hallatni szavunkat ott, hová személyünk nem léphet be megengedett módon, és a hol belépvén, a jelen viszonyok között csak igen keveset érhetnénk el.
„A jelen esetben, kérvényünk az igaz Olaszország szava lesz, amely visszhangoztatja a pápa szeretetteljes szavát, aki azoktól, kik a törvényes Olaszországot kép-viselik, követeli végét Péter szorongattatásának és a haza megoszlásának.
„Az állandó főbizottság tehát az egyházmegyei bizottságokhoz elküldi a kérvény szövegét, hogy lehe-tőleg minél nagyobb számú aláírást szerezzenek.
„Bologna, 1887. jul. 23.
Az állandó főbizottság : Venturoli Marcellin, elnök, Casoni J., titkár."
E körirathoz a központi állandó bizottság j e g y -zetet csatolt, melyben az általános szabályokat körvo-nalozza, melyek szerint az aláírások gyűjtendők és a kérvény a képviselőház elé terjesztendő. A kérvény szö-vegét következőkép szerkeszté ugyanama bizottság :
„Képviselő ur !
„Bölcseségében s hazafiságában ön nem teheti, hogy meg ne értse, miszerint a pápaság és Olaszország közt, egyik-nek s a másiknak ellenségei által fölidézett egyenetlen-ség nem t a r t h a t sokáig anélkül, hogy a nemzet s egy-ház nagy károsodást ne szenvedjenek.
„Következésképen mi mint katholikusok s olaszok kifejezzük önnek amaz igen élénk ó h a j u n k a t , hogy a nemesszivü fölhívás, melyet XIII. Leo, szentséges atyánk nem régiben egy atya s egy olasz szeretetével a mi hazánkfiaihoz intézett, amelyet kiválóan szeret — gon-dosan fogadtassék, visszaállítván a háromszáz mil-lió lélek s sziv fenséges fejét, az olasz polgárok leg-elsejét s leginkább tiszteletreméltóját, ama helyzetbe,
amelyben ne legyen semilyen hatalomnak alattvalója és teljes s igaz szabadságot élvezzen, mint az igazságosság megkívánja és amint az föltétlenül megfelel az olasz nép polgári s társadalmi érdekeinek. Nem szabad hinnünk, hogy a pápaság s Olaszország közt annyira óhajtott ezen kibékülés elé akadályokat gördíthessenek azok, akik kezükben t a r t j á k szülőföldünk jövőjét. Sőt meg vagyunk győződve, hogy nemes hazaszeretet érzetének sugallatából kiszolgáltatni fogják amaz igazságot, melyet nem tagadhatnak meg a római pápaságtól, s hogy ekkép az olasz nemzetnek kijelölt eme jótéteményt biztosí-tani fogják."
E mozgalom várható sikerének első föltétele min-denesetre az aláírásokkal ellátandó kérvények tömegétől f ü g g . Számokkal ezt most kifejezni nem lehet ; de két mozzanat n y ú j t h a t némi tájékozást az elérendő tömeges aláírások terjedelmére nézve.
Első az, hogy a közelebb lefolyt községi képviselő választásoknál, amelyekben résztvenniök szabad, holott a parlamenti képviselő választásokban való résztvételt a pápa nem h a g y t a jóvá, a katholikusok tetemes győ-zelmet vivtak ki nemcsak R ó m á b a n , hanem az olasz félsziget legtöbb nagyobb városában. Lévén pedig a vidék — egyes kivétellel — még konzervativebb mint e városok, és meg lévén állapítva, hogy a parlamenti képviselőválasztó joggal bíró polgároknak csak két ötödrésze gyakorolta mult alkalommal is e j o g á t : köny-nyen kiszámithatjuk, hogy a fönnebb említett kérvénye-zés, a mi a résztvétel tömegességét illeti, nagyobb ará-nyokat fog ölteni, mint a hivatalos Olaszország urai szeretnék.
Tartanak is tőle : és ez a másik körülmény, amely az u j olasz katholikus actió nagy jelentőségét bizonyitja.
Az olasz kormány félhivatalosai, a „Riforma" s a „Po-polo Romano" nem merik ugyan a kérvényezés jo-gának megszorítását sürgetni, de vad dühhel kelnek ki a kath. társulatok s szövetkezetek ellen, követelvén a kormánytól — uruktól a fizetett tollak — gyakoroljon nagyobb felügyeletet s ellenőrzést azokkal szemben, nyil-ván ama czéllal, hogy a fönemlitett kérvényekre az alá-írások gyűjtését legalább megnehezítse, minthogy végkép megakadályozni nem bírja. A „L'Opinione" annyira fél a kath. kérvényezés actiójától, hogy tekintettel a fön-jelzett községi választásoknál a katholikusok által kivívott
sikerekre, azt mondja, hogy az egész országra kiterjedő eme kérvényezés illetőleg aláirás-gyüjtés XIII. Leo esz-méje, melylyel a gyakorlatban kísérletet akar tenni a katholikus választó polgárok számának';hozzávetőleges meg-állapítására, hogy kedvező körülmények között majdan a parlamenti képviselőválasztásokban való résztvételt megengedvén, döntő befolyást gyakorolhassanak Olasz-ország belügyeinek rendezésében.
Bármint legyen, az olasz katholikusoknak ez idő szerint a pápaság világi területi souverainitása vissza-állítására irányuló kérvények minél tömegesebb aláírása által kell a pápa jogai mellett nyilatkozniok és ameny-nyire rajtuk áll, a pápaságon elkövetett erőszakot jóvá-tenniök.
RELIGIO. 175
KATH. EGYLETI ÉLET.
= Meghívót kaptunk a Budapest jobbparti kath.
l e g é n y - e g y e s ü l e t uj helyiségeinek (II. ker., Apor-utcza 4, sz., vagy fő-utcza 6. sz., a magyar északkeleti vas-pálya-társaság u j palotájában) vasárnap, f. évi szeptember hó 18-án tartandó felavatási és megnyitási ünnepélyére.
Reggeli V2g órakor összejövetel az egyesületi helyiség-ben. 8 órakor indulás a t. kapuczinus atyák plébánia templomába, ahol a tagok szt. misét hallgatnak, mely alatt az egyesületi dalárda énekel. Visszamenet a zászló elövitele mellett a helyiségbe, melyet nagyságos és ft.
Cselka Nándor prépost esperes ur lesz kegyes beszen-telni. Diszgyülés. Délután 6 órakor zeneestély, utána
közvacsora és befejezésül 12 óráig táncz. A közvacsorára j e g y e k 16-ikáig (50 kr.) válthatók Contin Alajos urnái, IV., zöldfa-utcza 13. sz. a. és az egyesületi helyiségben.
Műsor. K a r m e s t e r : Maczák Manó ur. 1. Nyitány, zon-gora. 2. „Prolog" szavalja Contin A. I. dékán. 3. „Isten dicsőítése" férfikar Beethoventől, énekli az egyl. dalárda.
4. „Duette" előadják K a r g Róza és Erzsi* kisasszonyok.
5. Hegedű-magány Kador Sándor* úrtól. 6. Költemény szavalja Rully Józsa* k. a. 7. „ M i k á d ó " trio, éneklik
K a r g Róza, I r m a és Erzsi* kisasszonyok. 8. „Egyveleg"
Sturm Ferencz tanártól, cziterán előadja szerző ur.* 9.
Népdalok, énekli Staud Ferencz. 10. Magány jelenet, előadja Klotzbücher K. ur. 11. Népdalok, zongorán elő-adja Hebentanz Ferencz ur.* 12. „Serenada" Gr-dur — Bragatól (sopran, cello, zongora) előadják K a r g Irma k. a.,* Barna N.* és Maczák M. urak. V é g ü l : „Nagy némaképlet", mely alatt az egyleti dalárda E r k e l „Hvm-nusát" énekli. Kezdete 6 órakor.
IRODALOM.
= Megjelent a „ Szent Család képes népnaptára" az 1888-iki szökö-évre. V. évfolyam. Szerkeszti és k i a d j a : Két pécs-egyházmegyei plébános. Budapest. Szent-István müintézete. — Ara : 30 kr.
A „Szent család" képes n é p n a p t á r á n a k eddigi négy évfolyama és az ezen idő alatt elért ritka népszerűsége s általános elterjedése az országban, fölöslegessé teszik ezen ép oly kitűnő katholikus szellemben szerkesztett, mint a magyar naptárak között páratlanul álló külső kiállítással is dicsekvő naptárnak minden további a j á n -lását részünkről. A két derék pécs-egyházmegyei áldozár, kik közül az egyikre kegyelmes főpásztora időközben papnövendékeinek lelki vezetését bízta, mindent elkövet-tek, hogy ez V-ik évfolyam is, mind béltartalmára, mind külső kiállítására nézve, az előbbi évfolyamokhoz méltólag sorakozzék. Jelesebbnél jelesebb népszerű, ismeretter-jesztő czikkek és költemények foglaltatnak benne. A mi
pedig a nagy számban előforduló képeket és díszítéseket, különösen az előlapon díszelgő, a kis Jézust imádó három napkeleti királyt ábrázoló szines képet illeti : ezek az előbbi évfolyamok illustratióit is meghaladják correct és gyönyörű előállításukban és szép beköszöntőül és ajánló-levélül szolgálnak az ezen évben Budapesten létesült
Szent-István müintézetének. Dr. —ó
— Fölhívás megrendelésre ily czimü m u n k á r a : „Be-t e g e k k ö n y v e " egyú„Be-t„Be-tal lelkészek és be„Be-tegápolók hasz-nálatára. A győri f t . egyházmegyei hatóság jóváhagyá-sával. — Fönnjelzett munkánk czélja : megadni a bete-geknek azon folytonos vigaszt, melyre embertásaink közöl leginkább ők szorulnak ; egyúttal őket, — ha veszik az U r n á k hivó szózatát, — boldog halálra előkészíteni, s haláltusájokban segélyezni.
Müvecskénk tehát első sorban a betegnek szól ; ezek megtalálják benne mindazon buzdítást és lelkesítő példákat, melyek alkalmasoknak látszanak a beteg ke-délyét arra indítani, hogy készséggel megnyugodjék Istennek kedvelt szent akaratában ; mi az ő állapotában e g y e n l ő : összes kötelmeinek teljesítésével. E mellett megtalálják azon i m á k a t és á h i t a t g y a k o r l a t o k a t is, me-lyek egyátalán a vallásos sziv szükségletét képezik, még-is különös tekintettel a betegség állapotára. — Szól ezután könyvünk a lelkipásztoroknak is ; ezeket illeti ugyanis mindenekelőtt, vigasztalni a betegeket és se-gélyezni a haldoklókat. Ok megtalálják itt, az ehhez
legszükségesebb vigasztaló okokat és szentegyházunk szokásos segédszereit, azon beosztásban, melyet, — saját több évi tapasztalásunk, úgyszintén több idevágó szak műnek egybevetése után, — vékony hozzáértő te-hetségünk szerint, a legczélszerübbnek, a legajánlato-sabbnak találtunk. — Ritkán van azonban a lelkész oly helyzetben, hogy betegét gyakran látogathassa, buz-díthassa, s a haldoklókat segélyezhesse ; különösen na-g y o b b hitközséna-gekben, hol folyvást bokros teendők kör-nyezik, s a betegek száma is sokszor jelentékeny. N e m sürgősen ajánlatos-e tehát, a mennyire lehet, az ő he-lyettesítéséről gondoskodni? I g e n , ez az egyház óhaja.
Azért tartalmazza szerkönyve is ezen utasítást: Ha a lelkész a betegek látogatásában törvényesen akadályozva van, midőn például sokan vannak, ugy gondoskodjék, hogy ezen tisztet j á m b o r erkölcsű, és keresztény sze-retettel eltelt világi egyének végezzék. — Ezen egyének a betegápolók szoktak lenni ; s azért ezek azok, kiknek könyvünk szintén különösen szól. U g y vélekedtünk, ha j á m b o r világiak (betegápolók) szükség esetében helyet-tesithetik a lelkészt a beteg oldalán, s különösen a hal-doklóknál, ugy csak kívánatos lehet oly, a nép nyelvén szerkesztett segédkönyvről is gondoskodni, mely magában foglalja legalább a főbb tudnivalókat és utasításokat arra nézve, hogy ily egyének a betegek ápolásánál s a haldoklók segélyezésénél, szent és szeretetteljes köteJ-müknek némi sikerrel megfelelhessenek.
Ez a hármas czél, melyet a B. K. maga elé tűzött ! Ily irányú dolgozatnak egybeállítását jónak láttuk annál inkább is, m e r t hazai vallásos irodalmunk idevágó u j a b b mü nélkül szűkölködik ; a régiebbek pedig ma már bajjal örvendenek használatnak, s talán nem is fe-lelnek j u e g többé a kitűzött czélnak. A mit egyes na-gyobb imádságos könyvek nyújtanak, az a legszüksége-sebbekre is csak hézagosan szorítkozik.
Másutt ez nem igy van ! A német irodalom például, bővelkedik e nemű termékekben. Alig múlik el év, hogy egy-egy idevágó u j a b b könyv meg ne jelennék; mig a korábbiak gyors egymásutánban számos kiadást érnek.
A szerzők között v a n n a k : G a l a r a B e r n á t brixeni herczegpüspök ; a t u d o m á n y o k oly oszlopai, m i n t : H e r g e n -r ö t h e -r b i b o -r n o k , s a csak n e m -r é g elhunyt P . H a -r i n g e -r ,
római consultor ; kik nem r ö s t e l t é k , — félbeszakítva t u -dományos b ú v á r l a t a i k a t , — ily semmi t u d o m á n y o s s á g o t , legfölebb némi szorgalmat igénylő müvek Írására szen-telni fényes t e h e t s é g ü k e t , s oly becses idejöket.
É s csakugyan ! lehetne-e f o n t o s a b b valami, mint a betegeknek és h a l d o k l ó k n a k lelki segélyezése? Hisz a kinek jó h a l á l t szereztünk, annak mindent megszerez-tünk ! N e m csodálkozhatunk azért sz. Alfonz mondásán, ki u g y t a r t j a : „A felebaráti szeretet összes cselekményei között Isten előtt egyik sem oly kedves, mint e m b e r t á r -sunknak j á m b o r h a l á l r a való előkészítése, segítése."
A m o n d o t t a k b a n , u g y hisszük, m u n k á n k m e g j e l e -nése eléggé indokolva van.
A „Betegek Könyve" 16-r. alakban mintegy 25 ivre t e r j e d ő t a r t a l o m m a l , legkésőbb szeptember végén k e r ü l ki sajtó alól. Megrendelési ára, czimképpel s m á r v á n y -szegélyű vászonkötésben 1 f r t 20 kr., n ö v e n d é k p a p o k n a k , n a g y o b b s z á m u megrendelésnél, 80 kr. ; g y ű j t ő k , 10 pél-dány után, a szokásos tiszteletpélpél-dányban részesülnek ; a szétküldés azonban a megrendelők t e r h é r e t ö r t é n i k . A
műnek rendes, úgyszintén bolti ára 1 f r t 60 kr. lesz.
A megrendeléseket, czimemre, szeptember 15-ikéig kérem eszközölni.
L o r e t t o (Sopron m.) 1887. J é z u s sz. Szivének ü n -nepén. Mohi Adolf\ p l é b á n o s .
VEGYESEK.
*** Urunk k i r á l y u n k ő f e l s é g e T ő k e - T e r e b e s e n kétszer szólott a k a t h . papsághoz. Megjegyzendő, h o g y ő felsége csak a k a t h . papsághoz és a t ö r v é n y h a t ó s á g o k küldöttségeihez intézett nyilatkozatait olvasta ; a többi küldöttségekhez könyv n é l k ü l beszélt itt is. T e r e b e s e n , mint mindenütt szokta, a klérus k ü l d ö t t s é g é t legeiül fo-g a d t a ő fölséfo-ge. A küldöttséfo-g vezetője B u b i c s Z s i fo-g m o n d püspök e következő üdvözlő beszédet intézte ő f e l s é g é -hez : „Cs. és ap. kir. felség ! L e g k e g y e l m e s e b b u r u n k ! E n g e d j e felséged h a t á r t a l a n kegyelmével, h o g y a kassai e g y h á z m e g y e r ó m . k a t h . p a p s á g a l e g m é l y e b b a l a t t v a l ó i h ó d o l a t á t és t á n t o r i t h a t l a n hűségét k i r á l y u n k és u r u n k lábaihoz letegye. Szent h i v a t á s u n k h o z képest k é r j ü k a Mindenhatót, hogy felségedet és az uralkodó házat min-den áldásával tetézze és boldogítsa, hogy felséged még az évek hosszú során át dicsőségesen uralkodva, hü né-peit erényeikben, vallásukban és szabadságukban virág-zón láthassa. Ö r ö m ü n k e t kifejezve, h o g y felséges u r u n k és királyunk magas személye előtt m e g j e l e n h e t t ü n k , kér-j ü k cs. és apostoli kir. felségedet, hogy e g y h á z m e g y é n k e t
*** Urunk k i r á l y u n k ő f e l s é g e T ő k e - T e r e b e s e n kétszer szólott a k a t h . papsághoz. Megjegyzendő, h o g y ő felsége csak a k a t h . papsághoz és a t ö r v é n y h a t ó s á g o k küldöttségeihez intézett nyilatkozatait olvasta ; a többi küldöttségekhez könyv n é l k ü l beszélt itt is. T e r e b e s e n , mint mindenütt szokta, a klérus k ü l d ö t t s é g é t legeiül fo-g a d t a ő fölséfo-ge. A küldöttséfo-g vezetője B u b i c s Z s i fo-g m o n d püspök e következő üdvözlő beszédet intézte ő f e l s é g é -hez : „Cs. és ap. kir. felség ! L e g k e g y e l m e s e b b u r u n k ! E n g e d j e felséged h a t á r t a l a n kegyelmével, h o g y a kassai e g y h á z m e g y e r ó m . k a t h . p a p s á g a l e g m é l y e b b a l a t t v a l ó i h ó d o l a t á t és t á n t o r i t h a t l a n hűségét k i r á l y u n k és u r u n k lábaihoz letegye. Szent h i v a t á s u n k h o z képest k é r j ü k a Mindenhatót, hogy felségedet és az uralkodó házat min-den áldásával tetézze és boldogítsa, hogy felséged még az évek hosszú során át dicsőségesen uralkodva, hü né-peit erényeikben, vallásukban és szabadságukban virág-zón láthassa. Ö r ö m ü n k e t kifejezve, h o g y felséges u r u n k és királyunk magas személye előtt m e g j e l e n h e t t ü n k , kér-j ü k cs. és apostoli kir. felségedet, hogy e g y h á z m e g y é n k e t