me-lyek ennek okozói valának. Oh ! mily befolyást gyakorolhattak a költemények azon nép szelle-mére, mely saját templomaiban, hol a tizenkét törzs mint egy közös család Júdea valamennyi tájairól egybegyűlt, énekeivel kisérte e
költe-m é n y e k e t . (Folytatjuk.)
A művészet és az erkölcsiség.
3Dr d í s z t é r I m r é t ő l . I. F E J E Z E T .
Előzmények a psychologiából
1. Igen sok dologra nézve, a mit az emberek köz-meggyőződése a mindennapi tapasztalat folytán igaznak tart, szükségesnek látta a tudomány legalább is a mód-szeres kételyt alkalmazni, bogy a csalódás egész bizo-nyossággal kizárassék. — E g y r e nézve azonban ezt fö-löslegesnek találta ; arra nézve t . i., hogy a tapasztalás szerint a szép gyönyört, élvezetet okoz abban, a ki azt szemléli, megismeri. Lotze szerint a mióta a világ áll, a szépet a közömböstől vagy a r ú t t ó l nem más által különböztették meg, mint a szemlélőben előidézett tetszés, élvezet által. É s egy régi iró szerint mikor az ember
„szépet" mond, tulajdonképen „élvezetet" fejez ki, mert hiszen a szép nem lenne szép, ha nem okozna élvezetet.
Ez tehát a szépségnek egy ismertető jele, a mi által az magát legkönnyebben elárulja és létezésére az emberek figyelmét fölhivja.
Innét az aesthetika, mely különösen ezen fogalom-nak, a szépség fogalmának meghatározására törekszik, a szépnek ezen annyira szembeötlő sajátságát figyelmen kiviil nem hagyhatja. Nekünk pedig különös okunk van arra, hogy mindjárt kezdetben ezen sajátságát szem-ügyre v e g y ü k ; mert i m e ! — mikor a moralista ezt a szót : „élvezet," — hallja, lehetetlen mintegy nem
érez-nie, hogy oly dologról van szó, mely az erkölcsök do-miniumát igen könnyen betöréssel fenyegetheti.
Epen ezért szükséges, hogy mindjárt itt, kutatásunk küszöbén, az élvezetnek fogalmával, és — h a van neki, — különböző fajaival tisztába jöjjünk. Különösen ez utóbbi fontos; mert a szükséges megkülönböztetés nélkül azt, amit élvezünk, könnyen szépnek t a r t h a t n é k , mert hiszen
„élvezünk" ; holott annak a széphez, és a szépség-élve-zetéhez tulajdonképen semmi köze sincs.
') Greguss Ag. „Az aesth. érzésekről." „A szép tetszik, a r u t visszatetszik,- ez a mondás kimeriti az egész aesthetikát, csakhogy nem magyaráz meg semmit.14 (228 1.)
Mi tehát az élvezet ? — Arisztoteles szerint az élvezet valamely tehetségnek egészen szabad, akadály-talan, természetszerű működése. J) Olyképen van ugyanis lelkünk alkotva, hogy minden oly működésnél, melyet a lélek valamely tehetsége által egészen természetszerűen végez, — benne valami jó, kellemes érzés támad, a mit épen élvezetnek neveznek. — Aristoteles adott leirása tehát a psychologiai oknak a föltüntetésével történik ; rámutat, mi okozza azon lelki állapotot, a mit élvezet-nek nevezünk.
E g y m á s a l k a l o m m a l2) az élvezetet a következő módon határozza m e g ugyanezen tudós : „az élvezet a vágyó tehetségnek azon actusa (KÍv)]Gig), a mely akkor támad, midőn a vágyódó lény egy, természetének egészen megfelelő állapotban l á t j a m a g á t ; " — s világos, hogy ez akkor történik, mikor eléri azt, a mi után t ö -rekedett, vágyódott s ugyanekkor egyszersmind bekö-vetkezik az is, hogy valamely tehetség természetszerűen működik. I l y módon tehát ez az élvezet mintegy meg-nyugvásnak, kielégitettségnek tűnik föl előttünk.
Ezt szem előtt tartva, másrészt pedig tudva azt, hogy a lélek összes törekvéseinek alapmozzanata a szeretet, a mely minden vágyásnál mint annak legbensőbb csirája jelen van, él és működik :3) lehet az élvezetet oly módon is meghatározni, hogy az egy oly lelki állapot, mely akkor származik, midőn szeretetének t á r g y á t eléri s azt mintegy magáévá teszi.
Kérdéseket, melyeket ezen lelki állapotra, s általában az érzések-, jobban mondva az érzelmekre nézve a psycho-logia megvitatni szokott, — különösen, hogy váljon ezen lelki állapot befejezetté lesz-e ugyanazon tehetségben, mely-ből a vágyódások erednek, vagy pedig arra egy különös u. n. érzelmi tehetség fölvétele szükséges-e, — ilynemű kérdéseket i t t mellőzünk ;4) czélunk elérésére az adott meghatározások elégségeseknek látszanak s azért figyel-münket inkább az élvezet különféleségére forditjuk.
2. Aristotelesnek az első helyen adott meghatáro-zása alapul szolgálhat az élvezetnek fölosztására; a m i n t hogy a psychologusok is ezen az alapon szokták azt megkülönböztetni. — E szerint a hányféle a lelki tehetség, mely természetének megfelelő, minden akadálytól ment működést végez, annyiféle lesz az élvezet is. Szokás p e -dig organicus, érzéki és szellemi tehetségeket megkü-lönböztetni, és ez utóbbiak ismét a megismerő és a vá-gyó, akaró tehetségre ágaznak e l ;5) és e szerint az él-vezet vagy organigus, vagy érzéki, vagy szellemi, —
') Arist. Ethic. Nicom. 7. c. 12.
-) Arist. R h e t . I. c. 11. init. v. ö- Jungmann. Aesth. 85. §. 85. 1.
3) Greguss Ag. „A balladáról és egyéb tanulmányok." „Az aesth. érzésekről" 238. 1. i r j a : „A szeretet, legáltalánosabb érte-lemben, egyszerűen vonzódás. A m a g y a r ember (— más is —) ennélfogva a szeretet szót következetesen alkalmazza mindenre, a mi ő t , b a r m i magas vagy alacsony körben, magához vonja" stb.
4) 1. Jungmann. Aesth. 59. §. „Das Gremüth und das Ge-fühlsvermögen etc. Nr. 83—99. (I. kiad.)
5) Az „érzelmi tehetséget" figyelmen kivül h a g y h a t j u k , annál is inkább, m e r t a n n a k működését nem követheti az élvezet, azon egyszerű okból, m e r t ezen t e h e t s é g az élvezetnek székhelye. A te-h e t s é g e k n e k fönti osztályozása t e te-h á t az u j a b b psycte-hologia előtt ugyan nem tökéletes, de a jelen e s e t b e n nagyon is indokolt.
6*
és ez utóbbi vagy értelmi, vagy az igaz szeretetnekx) élvezete. Mindegyik csoportról néhány megjegyzést te-szünk.
Az ember tengéletét eszközlő erők-, tehetségeknek természetszerű működése a tapasztalat szerint mindig élvezettel j á r . — Egészséges ételek, italok, tiszta hegyi, erdei levegő, a fáradt testnek pihentetése, a hosszas szobai m u n k á t követő mozgás stb. mindez élvezetei okoz.
Mindezen fölhozott esetekben az organicus, vagy vegeta-tiv erők, nekik megfelelő s e mellett az egész orgánum egészséges fönnmaradását eszközlő functiokat végeztek, és az azokat kisérő élvezet az organicus élvezet, a mif testi (somaticus), vagy tengéleti (vegetativ) élvezetnek is nevezhetünk.
( F o l y t a t j u k . )
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
Budapest, jul. 14. A kath. alapok s alapítvá-nyok. — E becses lap hasábjain közelebb ? jegyű
tudó-sító ur foglalkozván T r é f o r t A. miniszter urnák, mint Budapest főváros IV. kerülete országgyűlési képviselő-jének tagadhatatlanul nagy jelentőségű beszédével, ne-vezetesen annak a katholikus vallás- s tanulmányi ala-pokra és alapítványokra vonatkozó részével, osztani lát-szik a szónok ama nézetét, hogy ez ügy országgyűlés elé vitessék.
Trefort A. ur ugyanis ezt mondta :
„Kívánatosnak tartom továbbá az alapok és ala-pítványok — rectius a vallási s tanulmányi alapok — rendezését, melyek katholikus czélokra vannak dispo-nálva, de országos alapok. Azoknak alkotmányos formák közti kezelését törvény által kell szabályozni, mert a mostani állapot, hogy az alkotmány keretén kívül álló testület azok íelett felügyeletet gyokoroljon, tarthatatlan s az alkotmányosság fogalmával ellentétben áll.8
A ? j e g y ű czikkiró pedig kifogást emelvén az ellen, hogy a miniszter-képviselő ez alapokat s alapít-ványokat bár katholikus czéluaknak, de „országosaknak"
mondotta, hozzáteszi: „Reméljük, hogy ez, (az alapoknak kath. jogi természete és nem országos volta) ha majd az országgyűlés vele foglalkozni fog — az igazsághoz hiven ki tog derittetni.8
Mindketten tehát az országgyűléstől várják néze-t ü k érvényesínéze-tésénéze-t, sőnéze-t hanéze-tározonéze-tnéze-tan az országgyűléshez felebbeznek.
Szerény véleményünk e felebbezésben sérelmet lát, még pedig ugy a katholika egyház antonomiája,
mint az apostoli magyar királynak, mint ez autonom egyház védnökének ebbeli jogai ellen.
A kath. egyház Magyarországon épp oly fogalom, mint bármely más, a törvény által elismert intézmény, melynek évezredes fennállása, a királyok s hongyülések által elismert jogi természete kizárja az országgyűlés
l) Kérem a t- olvasót, liogy a rszeretet" szót v a l a m i k é p e n az u. u. n e m i s z e r e t e t t e l („szerelem") ne azonositsa. — Mi ezt a szót általános, és n e m egy alsóbbrendű speciesre a l k a l m a z o t t
ér-t e l e m b e n veszszük. A g e n u s n a k és a speciesnek i l y n e m ű összeza-varása épen az aestlietikában n a g y o n k ö n n y e n igen n a g y tévedés forrása lehet.
beavatkozását annak belügyeibe. Ami nevezetesen az emiitett alapokat s alapítványokat illeti, tudjuk, hogy a vallásalap III. Ferdinánd korából veszi kezdetét és részint királyi kegyes adományból, részint, és pedig nagyobb részben az eltörlött zárdák s feloszlatott szerzetes ren-dek, u. m. a pálosok, kamalduliak ágostoniak, klárisszák összes vagyonából alakult, és egyházi külön adózások-ból, a kath. egyháznak j u t o t t úrbéri kárpótlásból és a magyarországi főpapság által külön fölajánlott s IX. Pius pápa által külön breve utján jóváhagyott tőkéből, nemkü-lönben a megüresedett püspökségek időközi jövedelmeiből szaporodott föl. A tanulmányi alapról pedig
hasonlóké-pen ismeretes, hogy az a „jezsuita tömegből8 veszi ere-detét és a Máriáról nevezett testületek s egyéb fölosz-lató tt szerzetesrendek vagyonával gyarapodott. Ez tehát mind oly vagyon, mely az országgyűlés jogkörén kivül
esik, épp ugy, mint a protestáns felekezetek alapjai s alapitványai, amelyeket ők maguk kezelnek, vagy mint a g ö r ö g nem egyesülteknek két nevezetes alapja, me-lyeket a felekezet szintén önkormányzatilag kezel. Annál kevésbé vihető pedig az alapok s alapítványok ügye az országgyűlés fóruma elé, minthogy az 1848-diki III. t. cz.
kimondta a jogegyenlőséget a vallásokra nézve ; ez pedig nem értelmezhető akkép, hogy ami katholikus vagyon, az a Csáky szalmája, ami ellenben protestáns vagy más felekezeti tulajdon, az nenyuljhozzám-virág mindenkire nézve. - Magának T r e f o r t A. miniszter urnák korábbi szavait s magatartását is lehet ő ellene felhozni. Emlé-kezetünkben van ugyanis a hajsza, melyet a 60-as s 70-nes években a kath. alapok s alapítványok jogi ter-mészetének „megvizsgálására8 kiküldött bizottságokkal az országgyűlésen éveken át űztek, amíg maga Trefort miniszter ur véget vetett annak és a legújabb időig évről-évre megakadályozott. 0 exciája legjobban tudja, mi okból tette azt ?
A jogi s illetékességi kérdés, kapcsolatban a kath.
egyház antonomiájával, annál fontosabb, minthogy azon percztől fogva, amint az országgyűlés hatásköre
elis-mertetik a kath. vallási s tanulmányi alap fölött dönteni, megvan a praecedens az összes kath. egyházi vagyon-nak az országgyűlés által tetszés szerint való felhasz-nálására, mint ezt a miniszter urnák ugyancsak a fővárosi IV. k e r ü l e t választóihoz intézett szavaiból is látjuk, hogy t. i. már a püspöki javadalmakat, és a szerzetesrendek va-gyonát is az országgyűlés által hozandó törvény által kí-vánja „szabályozni.8
A kérdés tehát az : ha a kath. egyház Magyar-országon bir az ő természetének megfelelő antonomiá-val, a vallási s tanulmányi alap sohasem eshetik az országgyűlés elbírálása alá; ha pedig nem autonom, hanem állam-egyház, mint a katholikus Magyarországnak elismert s beczikkelyezett uralkodó egyháza, akkor váj-jon mi j o g o n szólhatnának ügyeibe s vagyonába az or-szággyűlés, — hogy egyebet ne mondjunk — kálvinista, lutheránus, görög-szakadár, unitárius és zsidó tagjai ? U g y a n mit szólnának vagy tennének Debreczenben, Karlóczán vagy a budapesti dohány-utczában, ha mi katholikusok akarnánk dönteni a református, görög-szerb vagy zsidó alapvagyon ügyében?
RELIGIO. 45 É p p oly kevéssé lehet szó arról, hogy az
ország-gyűlés a kath. vallási s tanulmányi alapok ügyébe dön-tőleg befolyjon, ha tekintetbe vétetik az apostoli ma-gyar királynak, mint a mama-gyar kath. egyház fővédnökének
ebbeli joga. Nem t a r t j u k szükségesnek a patronatus jogának tüzetesebb fejtegetését, csak ismételjük az al-ternatívát : vagy patrónusa az egyháznak az apostoli magyar király, és a k k o r az országgyűlés nem vehet részt e pat-ronatus ügyeinek elintézésében ; vagy pedig nem ő többé a kegyúr, s akkor a kath. egyház Magyarországon, az 1848-diki fönnidézett törény értelmében, az ott el-ismert vallási jogegyenlőség alapján, épp oly önren-delkezési joggal bir, mint a protestánsok vagy görög-keletiek, és az országgyűlés hatáskörén kívül áll, akár-csak a reformátusok 1875-diki felekezeti újjászervezé-sének ügye, melyet a kormány az országgyűlés elke-rülésével terjesztett megerősítés végett király ő fel-ségéhez.
Ezzél tételünket bebizonyítottuk. H á t r a van azonban, hogy némi világot vessünk magára a tény kérdésére, mely a miniszter u r a t arra indította, hogy amaz alapok kezelésének ügyét az országgyűlés elé vigye.
0 excziája azt mondja, hogy a mostani állapot, hogy t. i . a z alkotmány keretén kívül álló testület amaz alap
felett felügyeletet gyakoroljon, t a r t h a t a t l a n s az alkot-mányosság fogalmával ellenkezik.
Pedig a miniszter ur maga hozta javaslatba nem-csak m a g á t az alapok kezelését ellenőrző bizottságot, hanem annak t a g j a i t is, ezek közt utóbbi időben saját alattas közegeit, majd szabadkőműves képviselőket. H a e bizottság az alkotmány keretén kivül áll, akkor Trefort A. miniszter ur követtette el a királylyal az alkotmány-ellnnes (!) dolgot. Egyedül ő, az alkotmányos felelős miniszter szavatol érte ; Ítélete első sorban őt m a g á t sújtja. De a miniszter ur túloz, sőt vét az apostoli király kegyúri jogai ellen, midőn az ő felsége által a kath.
alapok s alapítványok kezelésének ellenőrzésére történt bizottsági kinevezést az alkotmányosság fogalmával el-lentétbe állítja, holott a magyar alkotmány határozottan
elismeri a király kegyúri j o g á t és biztosítja ennek szabad gyakorlatát, maga a király ő felsége pedig koronázási eskü-jében hitet tesz az egyház jogainak s igazainak védelmére.
E g y b e n azonban igaza lehet — ha ugy a k a r j a — a miniszter urnák, abban ugyanis, hogy mindinkább tarthatatlannak bizonyul az alapok s alapítványok ke-zelésének mostani állapota ; és pedig azzá vált ép a miniszter ur s közegeinek ő felsége előtt is t a r t h a t a t -lanná vált ama magatartása folytán, amely megnehezí-tette, sőt lehetetlenné tette a bizottság leghivatottabb tagjainak azt, hogy az apostoli király által reájuk bizott ellenőrzésnek eleget tehessenek.
A miniszter ur nem részletezi ugyan, mily terje-delemben s mily czélra kívánja a mostani tarthatatlan állapotot törvény által szabályozni ; nekünk elég, ha az apostoli király, mint patrónus szabályozza a miniszter ur alatt másodízben tarthatatlanná lett állapotot, és pedig legfőbb védnöki jogának s kötelmeinek megfelelőleg, mint az a sz.-László-társulat közgyűlésének két év előtti elnöki beszédében körvonaloztatott, hol utalás történt e
visszás állapotokra s orvoslásul kimondatott, hogy e katholikusoknak illető hatóságaik s illetékes organumaik
u t j á n kell vagyonuk birtokába s ennek kezelésébe lépniök.
Reméljük, hogy a miniszter ur többé nem fog en-n a k ú t j á b a állaen-ni ; ha pedig — per superfluum — még az ő felsége által jóváhagyandó ezen u j kezelést régi szokás szerint törvénybe igtatni s beczikkelyeztetni akarná vagy azt keresztül viszi, a katholikusok háláját érdemeli ki s magának vele — monumentum aere perennius.
Fráter Laicus.
London. Manning bibornok a munkä méltóságáról s jogairól. — A „Tablet" közli a westminsteri bíboros é r s e k beszédét, melyet ő emja a legégetőbb társadalmi kérdésről, a Mechanics-institut helyiségében, Leeds váro-sában t a r t o t t . A beszéd leglényegesebb pontjait a kö-vetkezőkben adjuk vissza.
Szónok vázolván az ú j k o r iparának előhaladását, b e h a t ó b b a n fejtegeti e rendkívüli lendület okát.
Néme-lyek azt vélik, — úgymond — hogy e lendületet a tőke okozta. Ámde a tőkét megelőzi a képzettség és a szak-é r t e l e m az egyes iparágakban, melyek a tőkszak-ét megte-remtik. Azért másfelől a kézműves képzettségének és
ügyességének tulajdonifják az általános előhaladást. E n pedig azt állítom, hogy ezt is m e g kell előznie valami-nek, és ez — a munka. A r o p p a n t kereskedelmi jólét-nek első r u g ó j a s első tényezője a munka. A társadalmi fejlődés első hajnalhasadtakor a munka már javában f o l y t , mielőtt még töke lett volna. Nem akarom szoro-san meghatározni a „munkát" ; csak annyit mondok, hogy a munka lelki s testi erőink becsületes, teljes alkalmazása saját magunk s felbarátunk javára. Azt m o n d o m : „becsületes", „tisztességes"; mert nem veszem szá mba a munkát, amely felületes, megbízhatatlan, csa-l á r d . Azt mondtam, hogy erőink acsa-lkacsa-lmazása „tecsa-ljes"
legyen ; mert ha a munkás nem alkalmazza egész ere-jét, működése nem érdemli meg azt a nevet, hogy
„ m u n k a . " H a pedig nem dolgozik a saját javára, akkor az önmegsemmisítés; és ha nem dolgozik felebarátja javára, akkor ez önzés. A testi m u n k a bizonyos
értelem-b e n az ok, melynek létét köszönheti minden, ami van.
Természetesen meg kell azt előzni a szellemi munkának.
Az első embernek, aki horgot csinált, hogy halászszon, vagy tőrt vetett, hogy madarat fogjon, előbb gondol-koznia kellett. K o r u n k b a n talán nem sokra becsülik a puszta testi erőt ügyesség nélkül ; mert most többnyire ennek kell egyesülnie amazzal, sőt iparunk tudományosan ű z e t i k . Mindamellett igaz méltósággal bir a pusztán testi erővel véghez vitt munka ; mert aki ily módon
m ű k ö d i k saját s felebarátja javára, nemes és méltó éle-tet él, minthogy a neki e világon kiutalt állásban él.
"Munka a feltétel, melytől bárminemű javaknak megszerzése f ü g g e világon. A természet ugyan mintegy k e z ü n k b e adja adományait; a fák fejünk fölött hordják s n y ú j t j á k nekünk gyümölcseiket, de le kell ezeket szed-nünk ; az arany el van rejtve a föld méhében, a kőszén' egész hegyeket visel a hátán, de napvilágra kell azt hozni.
Es igy van az mindennel. Ismeretlen azonban előttünk,
hogy meddig terjed a föld termőképessége s termékenysége.
Kiszámitották, hogy János király idejében az angol föld termése csak egy negyedrésze volt a mainak. Honnan e k ü l ö n b s é g ? Munka, ügyesség, tőke, tudomány és ha-ladás a mezőgazdaságban lehetővé tették a nagyobb kihasználást. Ebből azonban kitűnik az is, hogy még nem értük el a lehetőnek határát. A talajjavításról szóló jelentés szerint Angliában 30 millió acre földterületből csak 3 millió acre van eléggé drainirozva. Azért ugy látszhatik, hogy a munka még fejlődésének hajnalát éli.
De a munka a mi fejlődésünknek is törvénye, a lélek s test fejlődéseé. Amint a munka a földet miveli, épp ugy miveli s czivilizálja az embert is. Pritchard az emberről szóló müvében ezt m o n d j a : „Ki tartaná azt lehetőnek, hogy a bushman (Ausztralia őslakója), aki barlangjában ülve pókot fogdos táplálékul, ugyanazon f a j t a ember legyen, mint a czivilizált angol, kivel London utczáin találkozunk?" É p p az imént utaltam a haladás törvé-nyére a föld termékeinél János király kora óta. É3 mi volt ennek o k a ? Nevezzék bár polgárosodásnak vagy műveltségnek, végül mégis csak munka az, melyet ön-magunkra forditottunk : önmagunk kiképzése és tökéles-bitése az.
A munka továbbá minden találmánynak a föltétele.
De szellemi tevékenységnek kell azt megelőznie ; ez oly törvény, melyet minden találmány története megerősit.
Ez oly tétel, mely önként foly. A találmányok lebonyo-lították s kifejtették a munka gombolyagát és az egyes fonalakat sok kéz közt osztották szét. A kabát, melyet viselünk, legalább huszonöt különböző kézen megy ke-resztül, mig elkészül ; bizonyítéka ez a muuka-felosztás-nak a legkisebb részletekig, amelyben még mindig to-vábbi szétválasztást foganatosítanak. Az előhaladás a gépismében a legbecsesebb segédeszközöket n y ú j t j a a munka előállítására, ugy, hogy azt lehetne gondolni, mintha nagy számú munkás kéz fölöslegessé vált volna.
Ámde a franczia Say M., aki tekintély a politikai köz-gazdaság terén, azt mondja, hogy a munkások — taká-csok és szövők — száma tiz évre a gépek behozatala óta negyvenszernél nagyobb lett, mint volt az időben, mi-dőn a szövő munka még kézzel folyt. A munka szapo-rodásával az ügyesség is előhaladott ; a találmányok egyre növekednek és képzeletünket túlhaladó minden-nemű tőke gyül össze. í g y csoportosult folytonosan az izom-erő, a szellemi erő és mekhanikai erő nagy összeg-ben, és ez országunknak igazi tőkéje, nem csupán a pénz. E k k é p kitágithatjuk fogalmunkat a tökéről. Azért a tisztes munkás nevét veszem igénybe ugy a férfiúért, aki a munka terére csak testi erejét hozza ügyesség nélkül, mint a másik férfiúért, aki ügyességgel, sőt tudományos képzettséggel jön o d a ; és azt hiszem, hogy ők mindnyájan, ha tisztességesek, vagyis ha szellemileg s erkölcsileg a saját s felebarátjuk javára forditják munkájukat, joggal tartanak igényt állásuk s a munka méltóságának tiszteletére.
Áttérek most előadásom második részére, a munka jogaira. Smith Ádám m o n d j a : „A jog, melylyel kiki bir
a saját munkájában, épp oly szent és sérthetetlen, mint a mily szent és sérthetetlen minden egyéb birtoknak eredeti alapja.
A szegény ember öröksége kezének ereje s ügyességében van, és ahol őt gátolják abban, hogy azokat ugy al-kalmazza, amint ő, felebarátjának károsítása nélkül, jónak látja, ott e legszentebb tulajdonjog nyilvánvaló megsér-tését követik el." Azért én első sorban a munkának ítélem oda a tulajdonjogot. Nincs személyes vagyon, mely oly jogosan a mi sajátunk volna, mint ez. Egy embernek az ereje s ügyessége annyira a sajátja, mint a vére. Jogászok szerint az ember akarata ingó vagyont képez, vagyis az kiséri őt az egész világon. É p u g y ma-gával hordja a munkás is amaz emiitett tulajdonát, mint készpénzt. 0 azon vásárolhat, ő eladhatja vagy felvált-h a t j a azt ; árát szabfelvált-hatja ; és e készpénzt vásárra vifelvált-heti, ahol neki tetszik. Shakespeare ecseteli az ily munkást.
A szegény ember öröksége kezének ereje s ügyességében van, és ahol őt gátolják abban, hogy azokat ugy al-kalmazza, amint ő, felebarátjának károsítása nélkül, jónak látja, ott e legszentebb tulajdonjog nyilvánvaló megsér-tését követik el." Azért én első sorban a munkának ítélem oda a tulajdonjogot. Nincs személyes vagyon, mely oly jogosan a mi sajátunk volna, mint ez. Egy embernek az ereje s ügyessége annyira a sajátja, mint a vére. Jogászok szerint az ember akarata ingó vagyont képez, vagyis az kiséri őt az egész világon. É p u g y ma-gával hordja a munkás is amaz emiitett tulajdonát, mint készpénzt. 0 azon vásárolhat, ő eladhatja vagy felvált-h a t j a azt ; árát szabfelvált-hatja ; és e készpénzt vásárra vifelvált-heti, ahol neki tetszik. Shakespeare ecseteli az ily munkást.