( F o l y t a t j u k . )
A művészet és az erkölcsiség.
IDr I F i s z t e r I r r ^ r é t c l . (Folytatás)
Második helyen emiitettük az érzéki élvezetet. A lélek érzéki tehetségeiként az öt külső érzéket, az
n 137. zs. 2) 125. zs.
RELIGIO. 51 ezen öt érzéket összekötő sensus intimust, és az ezen
érzékek eredményeit (érzéki képek) különböző módon földolgozó egyéb erőket, m i n ő k : a phantasia, vagy ima-ginatio, memoria (érzéki), szokták fölsorolni. H a tehát ezen tehetségeknek akármelyike szabadon, természetének megfelelőleg működhetik, előáll az élvezet, s ez az ér-zéki *) élvezet. A tavasz-mezők első zöldje, az alpesi tavak azur-szine kellemesen foglalkoztatja a látó-érzéket ; a fuvola ezüsthangja, egy kellő távolból hangzó és összhangzó ének kellemesen hat a halló-érzékekre ; egy szabályosan, simára esztergályozott elefántcsont-golyót szívesen for-gat az ember kezeiben ; — mindez érzéki élvezet, mely ezen vagy azon érzéki működést kiséri.
Az érzéki és vegetativ élvezetnek egymáshoz való viszonyára nézve kettő érdemel figyelmet. — Először az, hogy habár azok, tekintve a psychologiai alapot, melyen a megkülömböztetés nyugszik, egymástól épugy lényegesen különböznek, a mint különböznek az érzéki és a vegetativ erők : mindazonáltal nem egyszer annyira egymásba olvadnak, hogy azok egymástól való elválasz-tása éppen nem, megkülönböztetése pedig csak élesebb reflexió által lehetséges. Nevezetesen áll ez az inkább tenyészeti, mint szellemi életnek szolgálatában álló három érzékre, t. i. a tapintás, izlés, szaglás érzékére nézve. A természet bölcs alkotója ugy intézkedett, hogy nem egyszer az, a mi a tenyészeti életre kedvező, egyszersmind érzéki élvezetet is okozzon. Igy pl. az egészséges ital vagy étel nem csak a táplálkozás, hanem az izlés és szaglás tehetségeit is kellemesen foglalkoztatja ; az érzéki élvezet összeolvad a vegetativ élvezettel. — De e mellett előfordulnak olyan esetek is, a mikor ugyanezen élvezetek különbözősége nagyon is szembeötlő — a beállt ellentétek m i a t t ; pl. az édes méreg érzéki élvezetet okoz ugyan, de a vegetativ élve-zetnek éppen az ellenkezőjével párosulva; ugyanez áll a kábitó illatról stb.
Azután mi sem ismeretesebb a psychologiából, mint a phantasiának szoros összeköttetése a tenyészeti élet erőivel. Annak befolyása, közvetetlen hatása ezekre, a legszembetűnőbb módon nyilatkozik. S ezért történhetik,
hogy a phantasia természetszerű működését kisérő érzéki élvezet igen gyakran együttjár a vegetativ élvezettel, éppen, mert a phantasia valamelyik vegetativ erőt (pl. egy olyan erőt, mely nem az individuum, hanem a f a j fönn-tartására irányuló szerepkörrel bir) indifferentismusából erőteljesen kilendít s azt működésbe hozván, a vegetativ elvezetet — közvetve — eredményezi.
Ezen két megjegyzést a többi között azért is tesz-szük, hogy némi magyarázatát adjuk annak, miért neve-zik néha a tisztán vegetativ élvezetet is érzékinek, s viszont, miért nevezzük itt-ott a magában véve és ere-detében érzéki élvezetet testinek, carnalisnak.
A harmadik helyen emiitettük a szellemi, és pedig az értelmi élvezetet. Eléggé tudva levő dolog az, hogy az értelem vagy máskép a fensőbb, a szellemi megismerő tehetség functióit a fogalom alkotás, itélés,
következ-Az „érzékit" sokszor h a s z n á l j u k a v e g e t a t i v élvezet jelzé-sére ; o k á t a d n i f o g j u k .
tetés, rendszeresités logikai formáiban végzi, s mind-annyiszor, valahányszor azok könnyedén, szabadon, aka-dály nélkül mennek végbe, — jól esik az a léleknek, vagyis értelmi élvezet származik. T e h á t egy tiszta, vi-lágos, teljes fogalomnak könnyed megalkotása; egy Íté-letnél a ratio sufficiens gyors átértése ; az okoskodásnál
a logikai consequentia villámszerű átpillantása, egy systema alkotó elemeinél az összekapcsolódási pontnak a lélek előtt történő fölvillanása, — mindez értelmi zetet okoz ; s általában, Aristoteles szerint, mindig élve-zetes az, ha valamit megtanulunk, m e r t ezáltal mindig egy, (eszes) természetünknek megfelelő állapotba j u t u n k . S hogy ez az értelmi élvezet néha egész az elragadtatá-sig fokozódhatig, azt mindenki tapasztalhatta, a ki szel-lemi dolgokkal rendesen foglalkozik s m u t a t j a Archi-medes „heureká"-ja.
3. Mielőtt az utolsó helyen emiitett, és az igazi szeretet élvezetének nevezett speciesre átmennénk, egy kis kitérést, illetőleg visszatérést engedünk meg m a g u n k n a k . Imént, az élvezet meghatározásánál, a harmadik helyen, a következővel t a l á l k o z t u n k : „az élvezet lelki állapot, mely akkor származik, mikor a lélek szeretetének t á r g y á t eléri s azt mintegy magáévá teszi."
Azt mindenki tudja, hogy a psychologusok, de kü-lönösen a moralisták kétféle szeretetet szoktak megkü-lönböztetni, az egyik az igazi, a tiszta, a tökéletes, az érdeknélküli, az önzetlen szeretet ; nevezik még a jóakarás, a barátság szeretetének ; végre mondják tulajdonképeni szeretetnek is. E r r ő l majd később.
A másik szeretet pedig nem-igazi, önző, tökéletlen (amor mercenarius. — concupiscentiae.)
A szeretet ezen megkülönböztetésének alapja épen nem a kisebb vagy nagyobb erőteljesség, intensivi-tás, melylyel az föllép ; mert hiszen sokszor a leghe-vesebb szeretetet találjuk önzőnek. — A megkülön-böztetés alapját inkább az képezi, váljon Bi mit sze-retünk, önmagában birt sajátságánál fogva vonzza-e a lelket, vagy pedig egy más, tőle különböző, de vele összefüggésben levő sajátságánál, pl. valamely hatásánál f o g v a ; a mely utóbbi esetben tulajdonképen már nem is az érdekelt dolgot szeretjük, hanem azt a tőle kü-lönböző sajátságot, pl. a hatást, s csak ennek a ked-veért, — és nem mint Aristoteles mondja : avrov svsxa, ccvtov — önmagáért, s önmagában szeretjük azt.
Ez az utóbbi, a nem-igazi, a tökéletlen szeretet, az érdek szeretete. S m e g h a t á r o z h a t ó : „a lélek positiv törekvése vagy vágyódása, melynek tulajdonképeni tár-gyát és végső czélját nem maga az a dolog képezi, a melyre ezen törekvés irányul, hanem inkább azon hatás, melyet eszközölni a dolog képes és alkalmas.2)"
H a már most minden élvezetnél, — mint fönnebb érintettük, — a s z e r e t e t3) közrejátszik ; mert minden élvezet ugy származik, hogy a lélek eléri azt, a mit szeret^ a mi után vágyódik : ugy előáll a kérdés,
val->J Arist. E k e t . I. c. 11. n. 21.
2) J u n g m a n n . Aesth. 53.
3) Kérem ezen szónak azon é r t e l m é t , m e l y e t f ö n n e b b hang-súlyoztunk, élesen a. szem e l ő t t t a r t a n i .
2*
jón tehát önző, vagy igazi szeretet-e az, mely a vegata-tiv, az érzéki, és az értelmi élvezetnél szerepel?
Nagyon könnyű belátni, hogy itt az önző szere-tettel van dolgunk. A szeretet ugyanis itt nem irányul egyenesrn és közvetetlenül pl. a megismert igazságra, hanem a vele járó hatásra, t. i. az értelmi élvezetre ; és mert az igazat megismerni élvezettel jár, törekszünk, vá-gyódunk azt megismerni, vagyis azt nem önmagáért, hanem az okozott élvezetért szeretjük ; és ha az igaz-ságot önmagáért is szeretjük, és ekkor is támad élvezet A lélekben, — ez nem lesz értelmi élvezet, legalább is kizárólagosan nem, hanem egy más élvezet az, a mely-ről majd később leszen szó. — Epigy az érzéki élvezet-nél, a lenyugvó nap után szelíden fölragyogó esti csil-lagot szívesen nézzük, és pedig azért, mert a szemeket kellemesen gyönyörködteti ; a szeretet, a vágyódás itt sem irányul a csillagra önmagáért, hanem a szemekben okozott érzéki élvezetért. S ha valaki, pl. a csillagász nem ezen élvezetért vágyódik látni az esti csillagot,
hanem, hogy kutatásait folytathassa, ismét csak önző lesz ez a vágy, ez a szeretet, t. i. az értelmi élvezet kedveért. — Hasonlóképen a tiszta, alpesi levegőt sze-r e t j ü k , mesze-rt beszívni azt, élvezetet nyújt, t. i. vege-tativ élvezetet. — Nem mintha ezen fölsorolt és minden egyéb dolgot nem lehetne igazán és önzetlenül szeretni, hanem addig, míg az élvezet kizárólagosan akár
vege-tativ, akár érzéki, akár értelmi : a tárgy felé vonzódás tulajdonképen és első sorban nem a tárgy, hanem a hatás, t. i. a n y ú j t o t t élvezet után való vonzódás, s a mennyiben ezt a vonzódást az általános „szeretet" szóval jelöljük, — az nem lesz igazi, hanem önző szeretet.
4. Az önző szeretet végső eredményében vissza-háramlik a szerető subiectumra, s nem állapodik meg azon tárgynál, melyre vonatkozik; és épen ezért van meg benne az önzés. A tiszta, igazi szeretet pedig épen azért önzetlen, mert bár az én szeretete mint minden lelki mozgás, vágyódás alapmozzanata, itt sem hiányoz-hatik, — de azért a dolog szeretetével oly módon forr egybe, hogy attól m a g á t mint czélpont el nem különíti.
Innét pl. Aristotelesnél ezen tiszta szeretet következő jellemzése : abban áll az igazi szeretet, hogy az ember másnak, a kit szeret, azt, a miről tudja, hogy neki jó, kívánja ; és pedig nem azért, mert ily módon mint egy eszközzel saját javát eszközölhetné, hanem azért s any-nyiban, mert és a mennyben az, annak, a kit szeret, töké-letesedését és boldogságát mozdítja e l ő . I n n é t a ba-rátság szokott körülírása : másnak j ó t akarni azért, mert az neki jó, és nem mert a szeretőnek jó ; — vagy : melynek czélja annak java, a kire épen a szeretet vo-natkozik. — Tudvalevőleg a barátság a tiszta szeretetnek egyik alakja, mikor t. i. a szeretet tárgya egy eszes lény, (amor amicitiae.)
Ezen szeretet tehát saját tárgyában mintegy meg-állapodik, abban czél- és n y u g p o n t j á t leli föl. Hogy a dolognak, mely a szeretet t á r g y á t képezi, melyik saját-sága az, mely a mint ezen szeretetet, ezen vonzódást, ezen lelki mozgást megindította, ugv a megnyugvás, a
kielégitettség állapotába el is vezette, — ezt említeni is fölösleges azok előtt, kik a philosophiában némi j á r -tassággal birnak ; ez t. i. nem más, mint a dolog jósága, és pedig azon jósága, mely nem a dolgon kivül áll, pl.
annak valamely hatása különösen, hogy valakiben él-vezetet alkalmas kelteni, hanem magában a dologban levő, s azért méltán benső jóságnak nevezhető sajátsága ; legyen ezen sajátság egyébként physikai természetű, avagy az erkölcsi rendhez tártozó.
Az igazi szeretet tehát valamely dolognak önma-gában es önmagáért való szeretete ; melynek valódi tu-lajdonképeni t á r g y á t és végső czélját tehát épen azon dolog képezi, a melyre ezen szeretet vonatkozik.
5, Ezek után átmehetünk az utolsó helyen emlí-tet élvezetnek, az igazi szereemlí-tet élvezetének jellemzésére.
Mindenesetre t ú l h a j t o t t askesis, és a psychologiában nem nagyon jártas morál volt az, mely a XVII. század-ban minden szeretetet, mint önzőt, elítélt, mihelyt annak kíséretében élvezetet vett észre. Az igazi szeretet szintén lelki működés ; és ha minden könnyed, szabad, természet-szerű lelki működés élvezettel jár, mikép lenne psycholo-gice megfejthető az, hogy csupán ez egyetlen működésnek kell az élvezetet kizárnia ? — Ellenkezőleg, ha a lélek a dolgoknak benső — akár physikai, akár erkölcsi jó-ságát szereti, ha t. i. ahhoz nem valamely a dolog által okozott, vagy okozható vegetatív, érzéki, vagy értelmi élvezet kedveért, hanem ezen benső jóságtól indíttatva, vonzódik, vágyódik : ezen lelki működést is szükségképen kisérni fogja bizonyos tetszés, a megelégedettség, meg-nyugvás bizonyos érzése ; és ez az igazi szeretet élvezete.
A különbség csak az, hogy az érzéki, vegetativ, értelmi élvezetnél ez az élvezet vagy tényleg, vagy gondolatban („secundum intentionem") de mindenesetre természeténél fogva, megelőzi a szeretetet ; itt pedig az igazi szeretet élvezeténél, természeténél fogva követi-, ott a sorrend ez : élvezet, szeretet ; itt pedig a sorrend ez : szeretet, élvezet.
Azoknak érdekében, a mikért ezen psychologiai előzményekkel a t. olvasó türelmét és figyelmét fárasz-tani kénytelenek vagyunk, fontossággal bír egy psycho-logiai mozzanat, mely az igazi szeretetből fakadó élvezet f o g a l m á b a n figyelmen kivül nem hagyható. S ez az, hogy valamint ezen élvezetet, ugy annak forrását az igazi szeretetet is mindig értelmi működés előzi meg, a mely t. i. a dolognak jóságát, — a szeretetnek t á r g y á t — a lélek előtt megjeleníti. Hogy ezen megismerési actus csakugyan az értelmi s nem valamelyik érzéki tehetségé, abból vi-lágos, hogy t á r g y á t a jóság képezi, a jóságot pedig látni, hallani, képzelni stb. nem lehet, hanem csak az abstrac-tióra képes szellemi, értelmi erő tudja azt a lélekben megjeleníteni. S igy ezen élvezet psychologiai processusa a következő : valamely a lélekbe felvett phantasma alap-ján az értelem észreveszi, szemléli, megismeri a dolog benső (akár physikai, akár erkölcsi) jóságát ; ezt nyom-ban követi az igazi szeretet, és ettől elválaszthatlanul bekövetkezik az élvezet.
( F o l y t a t j u k . ) i) Arist. R h e t , II. c. 4. n . 2.
RELIGIO. 53
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
Budapest,
jul. 19. Szomorú statisztika. — Nyolcz napja, hogy a főv. közigazgatási bizottság ülésén a fő-kapitányság jelentése felolvastatott, melynek többi rész-leteit mellőzve, egyre szorítkozunk e helyen. Maga a jelentés t. i. kiemeli szomorú jelenség gyanánt, h o g y azelmúlt félesztendőben a rendőrségnek a többek között 3108 személvlyel volt dolga, kiknek rendes foglalkozá-suk van, kiket tehát „semmiesetre sem a nyomor vagy szükség vitt a bűntett elkövetésére. Szomorú jelenség az is, hogy a gonosztevők lisztáján nem kevesebb, mint 104 tizenhat éven alóli gyermek fordul elő."
Mindenesetre szomorú statisztika ! A túlságos h u -manitástól vezetett igazságügy, mely a büntettek sta-tisztikájában csak az agy különféle, kimenthetetlen mű-ködéseit látja, mindenesetre legalább részben fényes czáfolatot nyert abban a tényben, hogy egy félesztendő alatt 3108 bűnös is akadt, kiket semminemű nyomor vagy inség nem vezetett büntettek elkövetésére. H a nem a nyomor, hát mi az oka ezen bűntetteknek ? Az agytömecsek rendetlen kiválasztása vagy mozgása ? Köny-nyü és könnyelmű theoria, mely minden komoly alapot nélkülöz. A haekelianus felfogás szerint érthető, de a baekelianus alapelvek t a r t h a t a t l a n s á g a miatt el nem fo-gadható. Nem a k a r u n k itt bölcseleti fejtegetésekbe bo-csátkozni, csak egy a r g u m e n t u m o t ad hominem akarunk érinteni. Ha igaz az a felfogás, hogy az agytömecsek mozgása idézi elő a mi elhatározásainkat, ha tehát ezek bennünk, de nélkülünk jönnek létre, akkor eo ipso vége van a szabad elhatározásnak és következésképp a beszá-mithatóságnak. Ha nincs szabad elhatározás, beszámitha-tóság sincsen, tehát büntetés sem alkalmazható. A k k o r ily szerencsétlen egyéneket tőleg sajnálni, de büntetni sem-miképp sem lehet. Vége van tehát minden igazságszol-gáltatásnak. A mit pedig még a legnagyobb humanisták sem fogadnak el. H a tehát sem a nyomor, sem szabad elhatározástól teljesen független agy tömegmozgás a bün-tettek keletkezésénél számba nem jöhet, akkor csak egy maradhat fön, mint elegendő ok : a szabad akarattal való visszaélés, a bün, a szenvedély. A bűn, a szenve-dély t a n y á j a pedig a hitetlen ész, a vallástalan sziv, következőleg csak hitetlenségre és vallástalanságra ju-tunk, mint, a büntettek legutolsó k u t f o r r á s á r a . A főv.
főkapitányság jelentésének első része, mely konstatálja, hogy 3108 egyén nem a nyomortól űzetve az igazság-szolgáltatás kezébe került, tehát nem egyéb, mint annak bevallása, hogy vallási és erkölcsi tekintetben szép
fővárosunk nem halad, hanem hanyatlik. Mi ezért t e r m é -szetesen nem a főv. főkapitányságot teszszük felelőssé, hanem azt a szellemet, mely vagy két évtized óta köz-életünkben lábra kapott ; azt a szellemet, mely a vallást g ú n y o l ó , fitymáló és kisebbítő irányból erkölcstelen egyéneket, romlott gonosztevőket nevelt. S ha megdöb-benve észleli ezt a tényt a gondolkodó ember, akkor nem lehet bensőbb és forróbb óhaja, mint megszüntetni azt a piszkos forrást, melyből oly szomorú jelenségek származnak. „Adjátok vissza a vallást a népnek" mondá egy izben az öreg Vilmos császár és valóban senki sem
mondhatja, hogy az a g g uralkodót más indok vezette, mint a nép elvadulásából merített tapasztalat-parancsolta szükségérzet. Mikor fognak minálunk ily önbeismerésre ébredni ? Pedig enélkül csak tovább haladunk ama lej-tőn, melynek végállomása a vallási és erkölcsi nihilismus, utolsó végpontja az anarchia. Erudimini, qui judicatis terram ! . . . .
A másik szomorú jelenség az, hogy 104 tizenhat éven alóli g y e r m e k fordul elő a gonosztevők lisztáján.
Valóban rettenetes h a l a d á s ! Elijesztő kilátás a j ö v ő r e ! Ha a fiatal nemzedék már oly korán fog a bűnös élet-hez, mi lesz ennek a folytatása ? Mi nem akarunk vá-dakkal előállani ; mi t u d j u k , hogy a főváros nagyon sokat költ a t a n ü g y r e ; azt is tudjuk, hogy az oktatás-nevelés vallás-erkölcsi irányára u j a b b időkben minden elismerésre méltó áldozatokat hoz, de egyet el nem nyom-hatunk, azt t. i., hogy a roppant veszélyeknek kitett, szülőiktől gyakran egészen elhagyatott gyermekek szá-mára, különösen pedig azok szászá-mára, kik már valamikor a rendőrséggel összejöttek, mi sem történik. Javitó in-tézetre nagy szüksége volna a fővárosnak. Mit is használ az, ha a rendőrség elfogja a fiatal gonosztevőket, ha m e g is bünteti, de ha javításuk érdekében mi sem tör-ténik ? Mi lesz az ilyen fiatal gonosztevőből, ki ha meg is lett büntetve, talán még mint nagyobb és ügyesebb gonosztevő kerül ki, mint a milyen volt büntetése előtt.
Valóban minden meggondolásra és megszívlelésre méltó dolog volna az, a serdülő fiatalság számára, mely a fő-város kivált szegényebb utczáit minden felügyelet és ellenőrzés nélkül betölti, oly intézet létesítése czéloz-tatnék, melyben a gonoszság első csirái gondos kezelés által kiirtatnának, vagy pedig a nagyszámú veszélyek ellen biztos menhelyet találnának, kik még romlatlanok, de minden pillanatban a vétek és a bün ösvényére el-tévedhetnek. Ily szempontokból t e k i n t j ü k mi a főv. fő-kapitányság idevágó jelentésének szomorú sztatisztikáját.
p
Csanádi e g y h á z m e g y e . Föpásztori szózat szentséges atyánk XIII. Leo pápa jubileumára vonatkozólag. —
A katholikus lapok állandó rovatot vezetnek egy a folyó 1887. év utolsó napján bekövetkezendő esemény-ről, mely első sorban az egész világon elterjedt katho-likus egyház fiainak fiúi kegyeletök nyilvánítására szol-gáltat kiváló alkalmat, de mint az érkező hirek tanúsítják, a nem katholikus országok és nemzetek részéről is ér-deklődő figyelemben részesül ; s igy feltehetem, hogy mindenki tudja, miszerint szentséges atyánk XIII. Leo f . évi deczember hó utolsó napján áldozárságának félszá-zados évfordulóját ünnepli.
Midőn az atya örömünnepet ül, a gyermek sem mulaszthatja el, hogy az ünnepben az atya iránti szeretet és ragaszkodás által indittatva és az isteni gondviselés iránti hálával eltelve részt vegyen. Ha tehát a katho-likus egyház közös atyja és Krisztus Urunk földi hely-tartója dicső áldozárságának félszázados emléknapját ünnepli, mi is a világegyház összes tagjaival együtt örömünnepet üljünk és tegyük az által az eseményt magunk részéről is emlékezetessé, tudván azt, hogy
Anyaszentegyházunknak ereje a sokféle elnyomatás és üldöztetéssel szemben az Isten által n y ú j t o t t védelmen és isteni Megváltónk Ígéretén kívül a tagoknak a kö-zös főhöz való tántoríthatatlan ragaszkodásában is rejlik ; és hogy X I I I . Leo Krisztus földi helytartói közül az, ki, habár kénytelen volt az ellenséges elnyomatás szomorú örökségét elődjétől átvenni, ennek fokozódását napról napra szemlélni, és mint fogoly saját házának falai közé visszavonulni, az egyház- és vallásellenes áramlat és durva erőszak által szorongatva is képes volt bölcses-sége és Istenbe vetett erős hite által az egyháznak és a vallásnak uj fényt szerezni.
A katholikus egyház fiai ez okból vetekedve sietnek közös atyjuk örömünnepében szivök minden érzelmeivel résztvenni és ezen részvétöket a gyermeki szeretet által sugalt adományokkal tanusitani. Mi is siessünk tehát szeretettel és gyermeki ragaszkodással övezett Atyánknak ezen ünnepélyes alkalomból szelUmi és anyagi adomá-nyainkat lábaihoz letenni.
Hogy ez ünnep Magyarország mint a R e g n u m Marianum részéről méltóképen megülessék, a magyar katholikus egyház főpásztorai és befolyásos világi hivei részéről országos mozgalom indult meg, közgyűlés t a r -tatott, határozatok hozattak és egy szűkebb végrehajtó bizottság alakíttatott. Mi lesz a hozott határozatok alap-ján a teendő, alább részint már most előadatik, részint esetleg külön intézkedésben közhírré fog t é t e t n i : ez al-kalommal csak arra kívánom a T. Cz. lelkész urakat felhívni, hogy az esemény bekövetkezését és ennek a katho-likus egyházra kiható nagy fontosságát híveikkel a szó-székről tudassák és őket szellemi és anyagi adományok
nyújtására hajlandókká tegyék.
A szellemi adományok állanak a buzgó imában, melyet az anyaszentegyház szabadsága és felmagasztal-tatásáért, valamint szentséges atyánk jólétéért Istenhez intéznek ; az anyagi adományok állhatnak a művészet és kézműipar mindazon termékeiből, melyek az isteni tisz-teletnél használhatok, és R ó m á b a n , ha kellő időre oda elküldetnek, nyilvánosan ki is állíttatnak. A ki azonban egyházi használatra szolgáló ilyen művészi és iparczik-keket nem nyújthat, az adhat péterfilléreket, mindenki tehetsége és fiúi kegyeletének sugallata szerint, meiylyel az anyaszentegyháznak mindenéből kifosztott és szoron-gatott legfőbb pásztorát segélyezi, hogy egyházfejedelmi magasztos feladatát Isten dicsőségére és a lelkek üdvére minél szélesebb terjedelemben megoldhassa. E részben tehát már most a következőket rendelem :
1. A hivek a szószékről a pápai jubileum fontos eseményére figyelmesekké tétetvén, buzgó imára hivassanak fel szentséges atyánk XIII. Leóért. Ezen imák különösen
azok, melyeket egyesek szivök sugallata szerint végezni akarnak, lehetnek különfélék ugyan, névleg azonban kí-vánom: hogy vasár- és ünnepnapokon a nagymise végén a legméltóságosabb oltári szentség az áldoztató kehelyben kitétetvén, a miséző előimádkozása mellett közösen három
„Miatyánk" és „Üdvözlégy" és a misekönyvben foglalt
„Miatyánk" és „Üdvözlégy" és a misekönyvben foglalt