RELIGIO.
KATH. EGYHÁZI ÉS IRODALMI FOLYÓIRAT.
MDCCCLXXXm
M Á S O D I K F É L É V .
KIADÓ-TULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ:
B R E Z N A Y B É L A ,
j ß s Z T E R G O M - F O M E G Y E I Á L D O Z Ó P A P , H I T T U D O R , K. M. T U D . E G Y E T E M I N Y . R. T A N Á R , PÁPA Ő SZENTSÉGE T. KAMARÁSA.
B U D A P E S T ,
R U D N Y Á N S Z K Y A. K Ö N Y V N Y O M D Á J Á B Ó L .
1887.T A R T A L O M - J E G Y Z É K
a „Religio" 1887. II. félévi folyamához.
I. Vezéreszmék, szózatok és tanulmányok.
Kovács Zsigmond, f . 1.
Szebb jövő reményével. Szerk. 1.
Tisztázzuk hitelemzésünk módszerének elveit és gyakor- lati kivitelét. Boromisza I.-tól. 1, 2, 3.
Protestáns lelkész-e Schleier János Márton, a „Volapük"
u j nyelv a l a p i t ó j a ? Gyurikovits M.-tól. 1.
Dr Steiner F. praelatus elnöki beszéde a Sz.-I.-Társ. tu- dományos és irodalmi osztályának alakuló gyűlésén. 2.
A szentírás költészetéről. Csicsáky L-től. 2, 5, 6, 7, 8, 9.
Simor JánOS bibornok, Magyarország herczeg-primása és esztergomi érsek pásztorlevele XIII. Leo pápa ő szentsége arany miséjének megünnepléséről. 3, 4.
A művészet és az erkölcsiség. Dr Piszter L-től. 5, 6, 7, 8, 9, 11, 12, 15, 21, 22, 23, 24, 26, 27, 29, 32, 34, 37, 47, 48, 51, 52.
A római kérdés. Dr Való S.-tól. 10.
XIII. Leo pápa ő szentségének levele Rampolla Márián bibornok-államtitkárhoz. 11, 12.
A pesti főtemplom története a török távozása után 1686—
1702. Némethy L.-tól. 13, 14. M A magyar nemzet vallási és nemzeti hivatásáról. Károly
J . apátkanonoktól. 15, 16.
Bonnaz Sándor csanádi püspök aranymiséjének emlékére.
Dr Csősz I.-től. 17.
A papság némely teendőiről. S c h l a u c h LÖrincz nagy- váradi püspök ur ő exciája székfoglaló főpásztori be- széde megyéje papságához, 18, 19.
A * * * kert. Kálmán K.-tól. 20.
Elnöki beszéd, melylyel m. és ft. Márkus Gyula pápai ' praelatus ur az országos kath. tanitói segélyalap köz- ponti bizottságának ülését aug. 25-én megnyitotta. 21.
A pistojai álzsinat s annak következményei. Dr Kazaly I-től. 22, 23, 24, 25.
Mélt. és ft. Bende Imre püspök ur beszéde. 26.
Deák Ferencz. Szerk. 27.
Vallás nélkül nincs igazi műveltség. Dr Steinberqer F -tői.
27, 28, 29.
A sz. rózsafüzér havára. 27.
a pesti főtemplom történetéből néhány nevezetesebb ese- mény, az 1686—1703. terjedő időszakból. Némethy L.-tól. 30.
A Jézustársaságbeliek lelkészkedése Pesten (1703—1710).
Némethy L.-tól. 31, 33. >
„Régi magyar házassági j o g . " Dr Hamvas-ió\. 32, 33, 34.
V
V
v
B á r á n y i P á l pesti plébános élete. Némethy L.-tól. 35.
Szenteknek egyessége. Irsik F.-től. 35.
A kereszténység és a liberalismus. Gyurikovits M.-tól. 36.
A kir. Curia egy' bigamiára vonatkozó végzése. 36.
A lelkipásztorkodás köréből. 36.
A latin classicai nyelv- és irodalmi tanulmányokról. Dr Part I-tól. 37.
Felelet a lelkipásztorkodás köréből feltett két kérdésre.
Zsemlics l.-tól. 38.
Legyen világosság ! Varga J.-tól. 38.
Még egy felelet a lelkipásztorkodás köréből tett két kér- désre. Dr Városy Gy.-tól. 39.
Válasz kritikusomnak. Dr Giesswein S.-tól. 39.
Események a pesti főtemplom történetében 1703—1710.
Némethy L.-tól. 40, 41.
Magyarország katholikusai. 42.
Két felirat XIII. Leo pápához Magyarországból áldozó- papi jubileuma alkalmából. 43.
E g y római zarándoklatról. Dr Lassú L.-tól. 43.
Magyarország napja a Vatikánban. Szerk. 44.
Római tudósítónk a magyar zarándoklatról. 44.
Visszaemlékezés a nov. 20-iki kath. nagygyűlésre. 44.
A magyar zarándokok fogadtatása a pápa által. 45.
Sanctissimi Domini Nostri Leonis divine providentia P a p a e X I I I . Allocutio habita in consistorio die 25.
Novembris. 45.
Sanctissimi Domini nostri L e o n i s divina providentia Papae X I I I . Allocutio habita ad Hungaros die 30. Novem- bris. 46.
A magvarok a Vatikánban. 46.
Leo P P . XIII. 47.
Dante politikájáról. Csicsáky I.-től. 47.
Legkegyelmesebb királyi intézvény. 47.
A csoda lehetősége. Dr Szvetics A.-tól. 48, 49, 50.
A legegyszerűbb karácsonyi ajándék. Szerk. 51.
A vallás és tanulmányi alapokra felügyelő s azok keze- lését ellenőrző időleges biróság gyűlése. 51.
A második római zarándoklat. 52.
E g y kis visszapillantás. Dr Purt l.-tól. 52.
Ephemeris publica „Religio" Leoni XIII. Pontifici Maxi- mo. 53.
Sanctissimi Domini nostri L e o n i s divina providentia P a - pae XIII. Allocutio habita ad Hungaros die 30. De-
embris. 53.
XIII. Leo jubileumára. Árvay S.-tól. 53.
II. Egyházi Tudósítások.
a) Belföld.
Budapest. A fővárosi IV. kerület orsz. képviselőjének beszéde. 1. — A Sz.-I.-T. tud. és irod. osztályának távirata XIII. Leo pápához. 2. — Az apostoli szent- szék és Magyarország. 3. — Történeti emlékezet oká- ért. 4. — A Sz.-I.-T. tud. és irod. osztályának meg- alakulása. 5. — A kath. alapok és alapítványok. 6. — Szomorú statisztika. 7. — A pápa jubileuma és a világi kormányok. 8. — A társadalmi kérdés Magyar- országon. 9. — I f j ú bűntettesek s a modern iskola.
10. — Az egyházi vagyon szekularizácziójának átka.
11. — A vasárnap megszentelése mint reklám 12. — Szentséges atyánk levele Rampolla Márián bibornok államtitkárhoz. 13, 14, 19, 20, 21, 22, 23, 24. — Szent István napja. 15. — A sajtó Leo pápának a biboros államtitkárhoz intézett leveléről. 18. — A nagyváradi nagy napok után. 19. — A polgári házasság kísértete.
20. — A papság számának csökkenése Olaszországban és az aktiv katonakötelezettség általában Európában.
21. — Windhorst beszéde a német katholikusok XXXIV. nagygyűlésén Trierben. 23. — Magyarország a pápa előtt. 25. — Az ötéves országgyűlés küszö- bén. 27. — A kongrua-ügy. 28. — Crispi Bismarcknál.
29. — Az anabaptisták terjedése. 29. — A kulturegy- letek kongressusa. 30. — Kilátásaink. 31. — A lel- készi congrua. 32, 33, 34. — A magyar főváros roha- mos népesedése és a munkások pastoratiója. 32. — A pápai nuntius levele. 35. — Pápai jubiláris kiállí- tás a fővárosban. 36, 37, 38, 39, 40, 45. — Taktika.
37. — A vallás és oktatásügyi minisztérium 1888-iki költségelőirányzata 39. — A római kérdés a magyar delegatióban. 41. — Katholikus nagygyűlés. 42. — A kath. nagygyűlés a liberális sajtó néhány tagja előtt.
43. — A capetowni püspök a Jóreményfokáról. 43.
— A budapest fővárosi képviselőtestület. 45. — A füg- getlen erkölcs. 46. — A római nagy napok után. 47.
Elégtétel. 52. — A pápa jubileuma. 53. — Az „Osser- vatore Romano" szerkesztőjének levele. 48, 53.
Csanádi egyházmegye. Főpásztori szózat szentséges atyánk XIII. Leo pápa jubileumára vonatkozólag. 7. — Néhány adat a magyar - pécskai katholikusok lelki gondozásának történetéből. 43. — Két u j templom felszentelése. 44.
Egri é r s e k i egyházmegye. Főpásztori szózat XIII. Leo pápa aranymiséjének megünnepléséről. 9.
Erdélyi egyházmegye. Főpásztori szózat XIII. Leo szent- séges atyánk 50 éves papi jubileuma alkalmából. 11.
Esztergom. Szózat. 27, 28.
Győri egyházmegye. Corona aurea. 23.
Kalocsai főmegye. A zomboriak Haynald bibornok- hoz. 46.
Kassa. Főpásztori körlevél. 26. — Oszi élmények. 34, 36, 37, 38. — Az u j püspök beiktatása. 45.
Közép-Zemplén. A munkácsi egyházmegyéből. 21.
Nagyvárad. Dr Nogáll János, telsz, püspök ur ő mél- tóságának beszéde. 18.
Nagyszombat. Az érdem jutalma. 41.
Onnan, a honnan. Lutheránus gravamenek. 20.
Paks. Hálás beszámolás. 4.
Rozsnyó. A Kósa-Schopper árva- s kórház. 16, 17. — A püspök köszönetet mond a papságnak az örömnyilat- kozatokért. 21.
Sátoralja-Ujhely. „Pápai kísérletek" — és az a rend- szeres felekezeti dressura." 30, 31, 32, 33.
Szabadka. Felhívás Szabadka katholikusaihoz a pápai jubileum alkalmából. 5.
Szeged. Szép ünnepély. 27.
S z é k e s f e h é r v á r . Főpásztori szózat ő szentsége XIII. Leo pápa ötven éves áldozári jubileuma alkalmából. 14. 15.
Ungvár. Csodálatos az isteni Gondviselésnek működése. 21.
Veszprém. Kovács Zsigmond gyászjelentése. 1. — A főpásztori körlevél a pápa jubileumára vonatkozólag.
1. — Hivatalos intézkedések a főpásztor elhunyta al- kalmából. 5. — Szabó György kanonok s plébános be- széde. 25.
b) Külföld.
Ágosta. A vallásügyi béke Poroszországban. i 0 .
B é c s . Az osztrák katholikus iskola-egyesület. 13. — Dr.
W o l a f k a Nándor sz. istvánnapi egyházi beszéde a ka- puczinus atyák templomában. 1 7 , 1 9 , 2 0 . — Dr. Schlauch Lőrincz nagyváradi 1. sz. püspök ur beszéde a magyar delegatió előtt a római kérdésben. 42.
Berlin. A német katholikusok idei nagygyűlése és a kath.
nép hangulata. 16. — Az egyházpolitikai helyzet és a protestantizmus Németországban. 33.
ChatilLon-SUr-Marne. II. Orbán pápa szobrának felszen- telése. 29.
Dublin. Az Írországi helyzet vallás-erkölcsi tekintetben. 35.
Egyesült-Államok. Cleveland Grover elnök proklamácziója az Egyesült-Államok népéhez a „hálaadás napjának"
megszentelése iránt. 40. — A munka lovagjainak rendje és a szocziális kérdés. 47, 48, 49, 50, 51.
Frankfurt a Majna mellett. „A reformáczió áldásai." 26.
Liège. A szocziál-ügyi kongresszus. 28.
London. Angolország összes szerzetesnőinek hódolata. 2.
— Manning bibornok a munka méltóságáról s jogáról. 6.
Nápoly. Az egri főegyházmegye Nesztorának tisztelgése XIII. Leo pápa ő szentségénél. 11.
Páris. Gróf de Mun Albert a kath. szocziális mozgalom jelentőségéről és a katholikusok kötelmeiről. 3. — D'Arc Janka, az orleans-i szűz canonisatiójának ügye, a franczia akadémia s a szentek tisztelete. 25.
Porosz-Szilézia katholikusainak nagygyűlésén 7.
Róma. Manning bibornok a sz.-szék s Anglia közt helyre- állítandó diplomacziai viszonyról. 8. — Az olasz katho- likusok actiója a római kérdés ügyében. 22. — Cano- nisatio és bucsuk. 38. — Az országos magyar zarán- doklatról. 45. — Királyunk ő felsége küldöttjének fogadtatása XIII. Leo pápa ő szentségénél. 50.
Svájcz. A svájczi püspöki kar felirata a pápához és ő szentsége válasza. 24.
Trier. A németországi katholikusok XXXIY. nagygyű- lésének programmja. 5. — A német katholikusok idei XXXIV. nagygyűlése. 25. — A német katholikusok idei nagygyűlésének fontosabb határozatai. 26.
Toulouse. Katholikusok nemzetközi tudományos kon- gresszusa. 52.
III. Katholikus Egyleti Élet.
A Sz.t-I.-Társulat tud. és irod. osztályának alakulóülése. 2.
A pécsi kath. legényegylet házának átalakitására begyült adományokról jelentés. 5.
Az 1886. évi számadás a magyarországi lat. és gör. szert, róm. kath. tanitók segélyalapja vagyonáról 13.
A létesítendő országos katholikus tinitói árvaház évi szám- adás kivonata. 15.
A győri élő lelki rózsafüzér társulat. 15.
A Budapest jobbparti kath. legény-egyesület. 22.
Az erdélyrészi róm. kath. státusgyülés tárgysorozata 23.
A Szefft-István-Társulat. 25, 31, 34, 35, 41,* 42, 49.
A Szent-László-Társulat. 26.
A nagyszombati vicariátus területén lakó róm. kath. ta- nitók egyesülete. 28.
A nagyszombati vicariátus területén lakó róm. kath. ta- . nitók egyesülete október hó 27-én Nagyszombatban tartott IV. nagygyűlésének lefolyása. 38, 39, 40, 41.
Az egri egyházmegyei irodalmi egylet. 45, 46.
A győri kath. legény-egylet élete köréből. 50.
*
A pápai jubileum ügyében. 9.
A magyarországi kath. tanférfiak római zarándoklata ügyében. 19.
A magyar országos római zarándoklat a pápai jubileum alkalmából. 20.
Az erd. kath. Statusgyülés. 30.
Felhívás az országos római zarándoklat ügyében. 34.
Kath. nagygyűlés a Rómába indulandó országos zarán- doklat megnyitásául. 39.
Felhivás szentséges atyánk X I I I . Leo pápa aranymiséje alkalmából Rómába rendezendő zarándoklatra. 44.
A második magyar zarándoklat a pápához. 50.
V. Irodalom.
A „Havi szónok", „Borromaeus", „Jézus szentséges szi- vének hirnöke", „Szűz Mária virágos k e r t j e " , „Kath.
hitoktatás", „Bölcseleti Folyóirat", „A legszentebb ró- zsafüzér Királynéja", „Magyar Sión", „Jó pásztor",
„Katholikus világu, „Katholikus szemle", „Népnevelő",
„Korunk", „Téli Esték" czimü folyóiratokról, ill. heti- lapokról. 4, 9, 25, 30, 33, 36, 38, 41, 46, 51, 52.
Dr Popu J. Comparatio ethicae catholicae ad ethicam protestanticam, rationalisticam illamque antiqui Testa- menti. 1.
Darvas 0. É g i koszorú imákból és énekekből. 1.
A magyarországi papi imaegyesület É r t e s í t ő j e . 1.
Abbé Lémann müve a zsidó kérdésről. 5, 6.
Ephemeris Parochorum. 7.
Dr Cser noch J. A halottégetésről. 8, 10.
Csaplár B. Révai Miklós kéziratban h á t r a h a g y o t t egy- házi beszédei. 9.
Mészáros K. Egyházi beszéd a Szent-László-Társnlat véd- szentjének évünnepére. 9.
Tewrewk A. Állatkínzás és állatvédelem. 9.
Mentő lapok a purgatoriumi lelkek javára. 9.
Dr Csápori. Taxii Leo, volt szabadgondolkozónak önval- lomásai. Ism. dr Való. 10.
Dr Bobitsek F. Lacordaire végrendelete. 12.
Iskolai értesítők. 12, 15.
Dr Ozorai J. Az egyházi vagy praedialis nemesek és birtokuk. 13.
niensis. 14.
Bobok J . A püspöki általános helynök. 15.
Kálmán K. Regnum Marianum. 18.
Irsik F . A tanuló. 21.
A „Szent Család" képes népnaptára. 22.
Csippék F. Katholikus világ. 25, 30, 36.
Veszely K. Az unitáriusok Erdélyben. 26.
Dr Steinberger F. Vallás nélkül nincs igazi művelt- ség. 26.
Dr Giesswein S. Mizraim és Assur tanúsága. 26.
Boncz F. A lelkészi congrua.
Fonyó P . A hitelemzéstan elemei. Ism. Dr Purt I. 31.
Die vatikanische Ausstellung in W o r t und Bild. Ism. Dr Wolafka N. 34.
Szabad F . Ünnepi és alkalmi szent beszédek. Ism. Top- lánszky B. 36.
Br. Rosner E. Régi magyar házassági jog. Ism. Dr Hamvas. 38, 39, 40.
A Szent-István-Társulat kiadványai. 41.
Ipolyi A. Műtörténeti tanulmányok. 41.
Dr Schnierer A. Emlékbeszéd dr Pauler Tivadar fe- lett. 42.
Dr Kiss J . A keresztény vallás áldásai. 42.
Füssy T. XIII. Leo pápa élete. 43. Ism. Bécséi V. 52.
Dr Karácsonyi. Szent Gellért csanádi püspök élete és müvei. 44.<_
Zimándy I. Ébresztő hangok. 44.
Scholz I. A tanitóképezdei oktatás reformja és metho- dikája. 44.
Dr Szvetics A. Jézus föltámadásának valósága. 44.
Paszlavszky S. Alkalmi örömhangok.
Csicsáky I. Beatrice, mint az egyház jelképe Dante di- vina Commedia müvében. 45.
Biggel-Kunszigethi. A kereszt diadala. 45.
Vie de Léon XIII, son siècle, son pontificat, son in- fluence. 46.
Rudnyánszky Gry. Jézus. Ism. Dr Purt I. 47, 48.
Oltványi P . Tájékozó Útmutatás. 48.
Bosty K. Mária Lant. II. Oszi virágok. 48.
Dr Stanczel F . Ultramontán levelek. 48, 50.
A kritikáról a kritikusnak. Dr Giesswein S. 51.
Hivatalos, Vegyesek.
Megjelenik e lap heten- ként kétszer : szerdán és szombaton.
Előfizetési dij : félévre helyben s posta-
küldéssel 5 írt.
Szerkesztő lakása .'Buda- pest, VIII., József-körut 50., hova a lap szellemi részét illető minden kül-
demény czimzendő.
RELIGIO.
KATH. EGYHÁZI S IRODALMI FOLYÓIRAT.
NEGYVENHATODIK ÉYFOLYAM.
Előfizethetni minden kir. postahivatalnál ; Budapesten a szerkesz- tőnél, és Radnyánszky A. könyvnyomdájában, IV., Papnövelde-atcza 8. sz. alatt, hova a ne- taláni reclamatiók is, bérmentes nyitott levél-
ben, intézendők.
Budapesten, julius 2
1.II. Félév, 1887.
TARTALOM : Vezéreszmék és Tanulmányok : Kovács Zsigmond. — Szebb jövő reményével. — Tisztázzuk hitelemzésünk módszerének
A főpásztori körlevél a p á p a j u b i l e u m á r a vonatkozólag. — Irodalom : Comparatio kékből. — Vegyesek. — Fölhivás előfizetésre.
Egi
f
KOVÁCS Z S I G M O N D
— 1820—1887. -
A nagy időket látott veszprémi püspöki vár termeibe tizenkét év után újra bekö- szöntött a halál.
Nm. és ft. dr Kovács Zsigmond, Isten és az apostoli szentszék kegyelméből vesz- prémi püspök, ő csász. és ap. királyi felségének val. belső titkos tanácsosa, Magyarország felséges királyné-asszonyának kanczellárja, a jeles vaskorona-rend I. oszt. lovagja, bekeb- lezett hittudor, Pécs szab. kir. város tisztb. polgára — fekszik ravatalán.
Sokáig érlelte a halál : végre menthetetlenül letiporta.
Mai számunkban megjelenő főpásztori levele szép hattyúdal, méltó befejezése püs- pöki életének.
Ha valahol : itt Magyarországban kimondhatatlanul kényes a kath. egyház főpász- torainak helyzete.
Kovács Zsigmond, a ki szintén, mint jobbára minden nagyobbszabásu szellem, csak magával hasonlitható össze, azok közé a főpapok közé tartozott, kik érzékkel, értelemmel és akaraterővel birnak a kényes helyzetek hullámai fölött uralkodni, habár ez nem min- denha s mindenben sikerült magasröptű igyekezetének. De hiszen a maga egyszerűsé- gében oly igazán megmondotta már a Jézus követéséről szóló arany könyv irója: „Nemo est in mundo sine aliqua tribulatione vei angustia, quam vis rex sit vei papa." (L. L c. 22.)
Élte alkonyán a nag}' szellemű veszprémi püspök, kinek élete a papi pálya legkiválóbb stadiumain több érdemkoszoru elnyerésével futott végig, testileg már megtört alak vala ; ámde lelke soha sem szűnt meg amaz örök eszmékből táplálkozni, melyeknek fénysugaraiból sz. Jeromos a következő férfias jellemet alkotta magának tulajdonul és nekünk utánzás végett például: „Justi et fortis viri est, nec adversis frangi, nec prosperis sublevari, sed in utroque esse moderatum."
A magas eszmékben, nemes érzelmek és töi^kvésekben gazdag szellem lefizette a test adóját; és most már, a földiekből kivetkőzött, átszellemült püspök — Isten oltá- rain buzgó imák tárgya, melyek mind abban az egy őskeresztény óhajban olvadnak össze angyali melódiává:
Isten irgalmasságából békességben nyugodjék ; és az örök világosság fényeskedjék neki!
1
Szebb jövő reményével!
„ Semper f u t u r o r u m b o n o r u m spes p r a e s e n t i a i n c o m m o d a levius f e r r e facit." S. Joan. Chrys. H o m . 17.
super Gen.
A gyönyörű mondásokban gazdag Salvianus- nak van egy ily mondása az élet és a remény viszonyáról. „Omnia in rebus humanis, úgymond, spe futurorum agunt: vita quoque ipsa kaec temporaria spe alitur ac sustinetur."
Evvel kezdjük, t. olvasó, az uj félévet!
Mert kétszeresen nagy okunk és szükségünk van nekünk, Magyarország katholikus papságá- nak, az Istenbe vetett remény ápolására :
először, „ut praesentia incommoda," melyek elég számosak és súlyosak s a jövőben még
szaporodni készülnek, „levius feramus;"
másodszor, hogy miután Magyarország a szellemi és anyagi átalakulás korszakot jelző pro- cessusán megy keresztül, lelkünkben legyen a nyakunkra égett nagy társadalmi munka idején a jóravaló röstséget mivel leszoritani s a lelkek megmentésének, Magyarország keresztény rege- neráeziójának munkájában, a sziveket mivel táp- lálni, a csüggedés ellen mivel támogatni — ma-
gunkban és másokban.
Midőn azon-ban kellemetlenségekről és ba- jokról szólunk, koránsem azokat értjük, t. olvasó,
melyeket a világ t a r t kellemetlenségeknek, vagy a melyekkel magán emberek magán életükben kénytelenek találkozni. Nem! Előttünk az em- beriség javáért, a hivek lelki-testi jóléteért élni-halni kész lelkipásztor ama kellemetlenségei és bajai lebegnek, melyeket a nemzetek apostola, lánglelkének amaz ismeretes felsikoltásába fog- lalt össze: „Quis infîrmatur, et ego non infir- mor? quis scandalizatur, et ego non uror?"
1)
Oh igen ! nekünk, Krisztus Urunk megjelení- tőinek kell lennünk az emberiség körében, nem- csak az ő papi méltóságának külső feltüntetése, hanem az ő, mindeneket átható, mindeneket megvilágositó, javitó, tökéletesitő, megbékéltető és boldogitó szellemének kiárasztása által.
Es ez a Krisztus szeretetének lángoló buz- galma az emberek lelki-testi jóléteért.
Krisztus Urunk feláldozott miijdent, felál- dozta önmagát az emberiség j a v á é r t : nekünk is nem aranyat, nem ezüstöt illik első sorban Isten dicsőségére s a hivek lelki üdvének ál- dozatul hoznunk; nekünk magunknak áldozatnak
*) IL Cor. XI. 29.
kell lennünk, mert nevünk is az áldozatról van véve.
Ennek az áldozó, önmagát oda áldozó sze- retetnek egyik kötelességét jelezte Krisztus Urunk a pusztában, midőn a lelki-testi táplálékra rászorult tömegre veté tekintetét, mondván :
„Misereor super turbam, quia iam triduo sus- tinent me!"
1)
A kath. nép egynémelyikünktől nem három nap, de talán már évek óta várja, hogy megszán- juk ezt a hitszomjban tikkadó, lelkileg-testileg, erkölcsileg-anyagilag veszni indult nemzedéket és pusztuló hazáját. Vájjon érezzük-e Isten iga- zában, mit tesz az: „misereor super turbam, quia iam triduo sustinent me?!"
Az apostoli atyák iratait kellett forgatnom e napokban. Barnabás levelében a következő in- tésre bukkantam: „Ne in vobismet ipsis involuti vobis solis vivatis tamquam iam justificati, sed in unum convenientes conquiratis id, quod omnibus prodest. Dicit enim scriptum: Vae, qui sunt pru-
dentes apud seipsos et coram se sapientes."
2) Ebben én ismét csak arra ismertem, a mit évek óta hirdetni nem szünök meg soha, t. i., hogy addig, míg mi, kath. papság, magunk és hiveink körében a minden oldalú egyleti társas életet fel nem virágoztatjuk : addig mi in nobis- met ipsis erimus involuti, nobis solis vivemus, azaz magunkra leszünk kényes pillanatokban hagyva, el leszünk szigetelve s fejünk fölött mint Damocles kardja száz és ezer „vae" fog függni;
mig ha hiveinket megnyerjük az egyleti élet különféle irányú társas actióinak, ka hiveinkkel
„in unum convenientes conquiremus (együtt ve- lük fogjuk keresni) azokat, mik mindnyájunknak javára válnak, ha betetőzésül a plébániai egyház-
megyei kath. egyleti társas életnek meghonosít- juk és évenkint lelkesen gyakoroljuk a kath. nagy- gyűlések t a r t á s á t : akkor a fenyegető „vae" helyett minden papnak, minden lelkipásztornak, a ké- nyelem hősi feláldozásáért mily jól fog esni itt ez életben lelkiismerete szavában, ott a siron tul, a Mindenható Isten ajkairól hallani: „Euge serve bone! Euge!"
A lelkek, a társadalom, — Magyarország meg- mentése fáradhatatlan munkájának lelki örömét öntse ki reánk az irgalmas Isten túláradó ke- gyelmében !
Matth. VV. 32.
2) C. IV. n. 10, 11. Opp. SS. P P . ap. ed. Funk.
1881. T. I. p. 82.
3 RELIGIO.
Tisztázzuk hitelemzésünk módszerének elveit és gyakorlati kivitelét!
B o r o m. i s z a , I s t v á n t ó l .
a) A bibliai történet elbeszélése és szakaszokra osztása a
„Népisk. Hitelemzéstanban."
Mint sajátszerű jellemvonás tűnik fel a „N. H."-ban, hogy többször mellékes dolgokra vonatkozólag aprólékos tanácsokkal szolgál: o t t ellenben, hol a hitelemzés lé- nyege forogván kérdésben, a részletes utbaigazitásra való kiterjeszkedés okszerű követelmény volna, csak könnyedén á t s u r r a n . Pl. 92. §. 1. p . jegyzetben igy ir :
„Igen helyesen f o g cselekedni (a tanitó és hitelemző), ha azon szavakat, kifejezéseket és részleteket, melyek magyarázatot, vagy bővebb kifejtést igényelnek, kézi könyvében szines irónnal aláhúzzaEz az eljárás czél- szerü lehet ugyan, de épen nem olyan, melynek a j á n - lásától nem sajnálná az ember a z t az ötödfél sornyi helyet, melyet oly szükségtelenül foglal el e tankönyv- nek szánt műben ; főleg miután a bibliai előadásban leglényegesebb dolog, a történet elbeszélése, épen csak föl van emlitve, mintha ennek ilyen vagy olyan kivitele kérdésbe sem jöhetne vagy pedig a helyes elbeszélési mód, az általános elvek alapján, már magától értődnék.
nAz előadásnál — irja u . o. 2. p. — a történet élénk és tagolt elbeszélésére fektesse a fősúlyt." E n n y i az e g é s z ! Ebből aztán értse meg valaki, h a tudja, hogyan kell a bibliai történetet j ó l elbeszélni ? Melyik hitelemző nem találna akárhány módot a külön magyarázandó szavak szemeltartására ? D e hányan nem találják el maguktól, habár komolyan elmélkednek is, a czélirányos elbeszélés mikéntjét, kivált h a félrevezettetve, főgondjukat a szó- fejtegetésre, s a hiterkölcs igazságok kiböngészésére, magyarázatára, bővebb kifejtésére a k a r j á k forditani ? Szándékosan forditom el figyelmemet a „tagolt" elbe- szélésnek n e m tudom miféle értelmezhetőségétől, m e r t hiszen szabatosság dolgában az egész munka, daczára hogy tankönvynek van szánva, meglehetős gyönge lábon á l l ; hanem annál inkább leköt az elbeszélés élénksége.
Ha a „Népisk. Hitelemzéstan" szerint — a mint valóban kell is — csakugyan az élénk elbeszélésre he- lyezendő a fősuly, k á r , hogy e főfontosságu dolognak kellő véghezvitelére némi u t m u t a t ó szabályokat n e m nyújt ; még nagyobb kár, hogy példájával maga tereli ferde irányba a főszabály értelmét éppen ott, hol a he-
lyesen felfogott élénk elbeszélésre mind az éledő lelki tehetságek táplálása, mind az érdeklődés felköltése, meg- őrzése, s az esemény könnyű elsajátítása tekintetében legnagyobb szükség van t. i. áz alsóbb osztályokban. E
hiányt és e jóakaratú ugyan, de a hitelemzés elméletére és gyakorlatiságára egyaránt káros félrevezetést, réSZle- t e s h i t e l e m z é s tanban, nem lehet megjegyzés nélkül hagyni.
Szól ugyan a „Népisk. Hitelerozéstan" az általános részben ( 6 2 - 6 6 . §§) az élénkség eszközeiről, de ezek csak egyes képzetek és fogalmak ismertetésére vonat- koznak. A bibliai történet kezelésénél különösen helyén volna az ide vonatkozó sajátlagos módokat és azok al- kalmazását néhány pontban, bármily tömött kifejezések-
kel legalább fölemliteni. I t t ugyanis nem egyes, önálló képzetek és fogalmak megvilágositása, élénkitése forog fönn, hanem történetnek, folyó események olyszerü el- beszélése, mely a könnyen szórakozó gyermek figyelmét hosszabb gondolatsoron keresztül lekötve tartsa, gyönge értelmét a fölfogásban fönnakadás nélkül munkálkod- tassa, képzelmét a kialakuló kéz naiv színezetével gyö- nyörködtesse, kedélyét az erkölcsi szép és r u t iránt kellő érzetre, a csodálatos iránt tiszteletre s b á m u l a t r a gyújtsa, a k a r a t á t a j ó példák vonzó erejével istenes cselekedetek önálló véghezvitelére édesgesse s a rossz példák vészteljes undokságával a bűntől elriaszsza, ellene harczra, győzelemre vértezze. S mindezt nem kitérő magyarázatokkal, különváló buzditó beszédekkel kell a biblia előadójának elérnie, hanem lehetőleg az események egyszerű elbeszélése által. Ezen, az összes lelki tehetsé- gekre, valamint a gyakorlati életre rendkivüli hatást g y a k o r l ó egyszerű eszköznek használata nem közönséges figyelmet érdemel. Tüzetesebben meg kell ismertetni a módot, melyen egyedül képes nagy czéljainak meg- felelni.
Nem akarok túlzásba menni, mintha a módszer- tani elmélettől merőben az alanyi kivitelhez tartozó szabályok felhordását óhajtanám, mert hisz ez lehetet- lenség ! hanem részletes hittani módszertantól annyi mindenesetre elvárható, hogy részint a t a n t á r g y t e r - mészetét, részint a tárgynak a gyermeki tehetségekhez való viszonyát, részint végre a tanfokozatot szemei előtt tartva, oly irányzó szabályokat adjon, melyek, h a egye- bet nem, legalább azt eredményezzék, hogy az elbeszélés módja az emiitett szempontok egyikével se j ö j j ö n össze- ütközésbe s a biblia feladatainak megoldását ne hátrál tassa, meg ne hiusitsa. Nem tagadom, hogy m a g u k b a n a bibliai eseményekben, a természetes történeti érdekes- ségen kivül, mint Isten igéjében, már megvan bizonyos fensőbb erő, mely nagyban segit a bibliai előadás ered-
ményeit létrehozni : de másrészről az is bizonyos, hogy a hitoktatónak avatatlan eljárása ezeknek u t j o k a t v á g - h a t j a , a mennyiben ezen fensőbb erőnek a gyönge gyer- mekben hivatott munkásságát akadályozni képes — ellenben a ki a népiskolai bibliai elbeszélés czélra ve- zető kellékeivel tisztában van ; a ki a bibliai élénkítés eszközeit ismeri, az minden nehézség nélkül eléri a bibliai előadás fönt jelzett czéljait. Mester legyen azért a biblia elbeszélésében a hitoktató ! H a evvel megnyerte a nö- vendékeket, az igazságok szárazabb fejtegetését is szi- vesebben s nagyobb figyelemmel fogják hallgatni a j - kairól. S ő t hozzá teszem azt is, hogy a mely hitoktató itt eltalálta a helyes módot, az a katekizmus magya- rázásában is — b á r m e n n y i r e különbözik egyébként a két tárgy kezelésének módja — könnyebben rövidebben s nagyobb sikerrel j á r h a t el. Es pedig először az imént emiitett oknál fogva ; másodszor, mert a kellően kidom- borított történetben e g y tekintetre fölismerik a gyer- mekek a kátéban ismertetett hit-erkölcsi vonást ; har- madszor, mert a ki megtanulta szóáradat nélkül egyszerű, összefüggő elbeszélés által sokoldalulag, érdekesen hatni a gyermekek lelki tehetségeire és valláserkölcsi érzületére, az még több ügyességet fejthet ki egyes igazságok, kép-
1*
zetek és fogalmalc ismertetése és gyakorlati értékesítésénél, mint a melyek egyrészt lényegüknél fogva közelebb es- nek, közvetetlenebbül járulnak e hitelemzés czéljaihoz;
másrészt legapróbb részletekre szétbonthatok sőt szét- bontandók lévén, az eszméknek és gondolatoknak f ü g - getlenül is megálló, nagyon szük körére szoríthatók.
Tapasztalás által bebizonyított igazság, hogy az elbe- szélésben ügyes hitelemző szájából egy szóval tett utalás
több hasznot eredményez, mint e talizmán birtokában nem levőnél a hosszura n y ú j t o t t oktatás. A m a n n a k káté magyarázata hasonlít a legizletesebben elkészített ételhez, melyben a különböző iJlatu, izü és hatású fűszerek ugy vannak elegyítve, hogy sem az egyik, sem a másik nem érezhető ki különösen, hanem kellemes egységben j á - rulnak jótevőleg a test táplálásához ; emezé ellenkezőleg
olyan, hogy daczára a fűszernek, daczára, hogy minden megvan benne, bizonyos izetlenség érzik rajta, mit pótlásokkal hiába iparkodunk helyrehozni. Nem lehet jó hitelemzö, a ki a biblia elbeszélésében járatlan. Azért,
ha r a j t a m állna, minden hitelemzőt a r r a buzdítanék, hogy mindenekelőtt ebben tökéletesítse magát. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy a biblia elbeszélése fölötte áll a katekizmus magyarázatának, hanem, hogy az abban ta- núsított ügyesség leghathatósabb eszköz lesz a hitelemzői működésben.
Helyén volna ezek után, hogy elmondjam : mely irányadó szabályokat vélek szükségeseknek vagy leg- alább alkalmatosoknak a bibliai történet czéltudatosan élénk elbeszélésére ; mindazonáltal ezt a következő czikk számára tartván íönn, előbb áttérek egy másik lényeges pontra, mely az elbeszélés élénkségével szoros kapcso- latban áll s melyen a „Népisk. Hitelemzéstan8 fölüle- tessége szintén nagyon meglátszik.
Az elbeszési élénkségnek egyik nagy ellensége a történet szertelen földarabolása lévén, vissza kell utal- nom a 92. §. 2. p o n t j á r a , hol a SN . H." a történet ré- szekre osztásáról ezt m o n d j a : „A nagyobbaknál az e^yes történeteket egészen elmondhatja (a hitoktató), a kiseb- beknél azonban m e g f e l e l ő szakaszokban." Ezen útmu- tatásnak első fele világos, de nem föltétlenül helyes ; mit akar azonban a „megfelelő" szakaszokkal, bajos volna megérteni. Az idézett hely első részére az a meg- jegyzésem, hogy, habár bibliai t a n k ö n y v ü n k1) elég figyelemmel van is arra, hogy tulhosszu történetek ne kerüljenek egy czikkbe, mindazonáltal több, egy czikkbe szorított oly történet fordul elő benne, melyeknek elő- adása közben még a nagyobbacska gyermekeknél is ta- nácsos szünetet tartani. E r r e két körülmény készti a
h i t o k t a t ó t : vagy a történet nagyobb kiterjedése, pld. az izraeliták kiköltözése, az izraeliták a pusztában, Sámuel, Dávid, Dániel stb) ; vagy bonyolultabb viszonyok, nevek, idézetek összehalmozódása (pld. R u t h története. Izrael népének meghasonlása, Jézus keresztelkedése és megki- sértetése). A mi 'pedig a „megfelelő szakaszokat" illeti, vagy homályos marad e kifejezés, vagy félrevezeti az ol-
I t t a közép bibliát t a r t o m szemeim előtt, részint mert a IY. osztályúak is érthetők a nagyobb gyermekek a l a t t , részint, mert a nagy biblia aligha használtatik valahol tankönyvül az elemi iskolában. E r r e alkalomadtán még visszatérek.
vasót. Kérdés támad ugyanis a gondolkodóban : minek feleljenek m e g eme felosztási szakaszok ? A gyermekek képességének vagy a történeti csoportosulásnak, vagy mindkettőnek együttesen ? T e h á t azt is jelentheti a fenti kifejezés, hogy tekintet nélkül a fölveendő történet szer-
ves egészére, természetes részeire, ezek összefüggésére, a kisebb gyermekeknél ugy gondolomra kevesebbet, a va- lamivel nagyobbaknál valamivel többet mondjunk el egy- folytában az eseményből. E szerint pld. a II. osztályban a legkevesebb mozzanatból álló, legkisebb történetet is akár négy-öt szakaszba oszthatjuk, vagyis annyiba, a h á n y mozzanatocska, majdnem a hány mondat fordul elő benne.
Hogy mily könnyű ily általános frázis utmutatása mellett még a gyakorlottabb hitoktatónak is eltévednie, meglátszik magán a „Népisk. Hitelemzéstanu többször em- lített mintaleczkéjén {292. I). Kell-e ugyanis egysze- r ű b b alkotású történetet keresnünk, mint a minő Izsák feláldoztatása ? Egész t a r t a l m á t ez az öt rövidke moz- zanat k é p e z i : 1. Isten megparancsolja Ábrahámnak, hogy fiát áldozza fel neki Mária hegyén. 2. Á b r a h á m e nehéz parancsot teljesítendő, Izsákkal és az áldozathoz szükséges eszközökkel fölmegy a hegyre. 3. Izsák felál- doztatását az angyal megakadályozza. 4. Isten ígérete.
5. A fennakadt kos lesz az áldozati t á r g y . Kérdem : vájjon tehát a kis gyermekeknek m e g f e l e l ő l e g ötfelé kell-e tépni ê történenetet ? B á r h o g y a n értem a Népisk.
Hitelemzéstannak „megfelelő szakaszokban" kifejezését, e követelmény egészen helyesnek látszik. íme, a máso- dik osztályban kis gyermekek vannak, kik általában nem képesek sokáig feszülten figyelni ; e szerint tehát pár mon- dat utan már meg kellene állanunk s kémlelnünk; ugy, de a történet is természetszerűleg ugy mozzanatból áll : ez méginkább megerősíteni látszik az aprózó szakolás he- lyességét. Holott ez bizony nagy t é v e d é s ! Ha az elbe- szélést élénkítő leírásokat, párbeszédeket, az erkölcsi h á t t é r t feltüntető vonásokat is beszámítjuk, még akkor is elég rövid lesz az említett t ö r t é n e t arra, hogy egy- szerre, vagy legfölebb két részre osztva, állítsuk a II.
osztályú gyermekek elé. Szem előtt kell tartanunk a fokozatot, mert kétségtelen, hogy az első vagy második osztályú gyermek nem képes annyi ideig egyfolytában figyelni, annyi vonást megtartani mint a hatodik osztá- lyú ; de e szempont maga nem elég a szakolás megej- tésére. Az aprólékos szétdarabolással ugy szétszórjuk a történetet, hogy a gyermekek nem lesznek képesek meg- találni a részek közti fonalat s azokat egészbe összeállí- tani. í g y elraboljuk figyelmöket, kedvöket s érdeklődé- süket, melylyel egyébként annyira csüngnek a bibliai történeteken még akkor is, ha az előadott darabocskát rögtön utánbeszéltetjük. E b a j nagyobbodik, ha mint a
„Népiskolai Hitelemzéstan" jelzett minta-leczkéjében is történik, minden kisded szakasz kezdetén lélektani s a végén hiterkölcsi reflexiókba merülünk. Es a kibontó- kérdések x) serege nem hogy elősegítené a szétlazitott mozzanatok összeszedését, hanem m é g i c \ á b b akadályozza.
Hisz ily eljárás mellett valósággal fejreesett az a köve- telés, hogy az elbeszélés élénk legyen.
*) Erről később szándékozom szólni.
RELIGIO. 5 Élénkség — a inint itt kell érteni — és szétszórás
nem összeillő fogalmak. A ki tisztában van az élénkség fogalmával, annak mindenekelőtt tudnia kell, hogy ez több, mint a világosság ; emez az értelemnek, amaz a képzelemnek szolgál ; a világosság a t á r g y a t láthatóvá, az élénkség a láthatót színessé, fényessé teszi. Első tehát, hogy a dolog kellő világosságban láthatólag kialakuljon ; következőleg, ha valamely bibliai eseményből csupán, sok magyarázattal s még több kérdéssel egymástól elkü- lönitett, s még hozzá fölösleges szavak ködébe burkolt, egyes vonásokat m u t a t u n k elő a gyermeknek, a bibliai kép ki sem idomulhat előtte. 0 nem l á t h a t j a a képet, mert az egyik vonás elmosódik, mire a másikra kerül a sor. Hova lesz akkor az élénkség, a képzelem égi gyö- nyöre, mikor az értelem azt sem t u d j a : mi az tulajdon- kép, a mit a töredékben hallott ? Nem érthetem itt azt, hogy egy szájnyitásra vagy egy mondatban állítsuk elő az egész történetet mert itt időszerinti egymásutánban végbemenő dologról van szó ; hanem azt értem, hogy egyfolytában hallhassa, értelmével és készeimével követ- hesse a gyermek az elbeszélést mindaddig, mig abból nem egy-két gondolat, hanem egy végbement esemény, történet (dákul ki.
Áll ez az elv még ott is, hol a biblia a katekizmus- sal kapcsolatban taníttatik.
í g y járván el, képpesé teszszük a gyermekeket arra, hogy a kisebb történeti egészeket nagyobb egészbe össze- foglalhatják. Es ez természetes. Mert az elsajátított egyes történetek között minden következő folytatása levén a megelőzőnek, a természetes egymásután világos kapocs lesz előttök. A r r a pedig nem támaszkodhatunk, hogy azután majd összeállítjuk számukra a szétszórt töredéke- ket, mert ha erre utóbb szükségünk van, akkor az előbbi
előadásra foditott idő és fáradság kárba veszett.
Ismerni kell a t a n t á r g y természetét. Egészen más az, mikor a katekizmusi igazságot részleteire bontva megvilágosítjuk s áttekintés végett összegezve ismét a növendékek elé a d j u k . Itt az aprózás világosítja meg a magvas igazságot ; de a bibliánál a csoportosításból is- merjük meg az eseményben szereplő egyes alakokat sőt az egyes (erkölcsi) vonásokat. Kiveszem az előre bocsá- tandó magyarázatokat, melyek az elbeszélés megértésé- hez föltétlenül szükségesek. Fölöslegesnek tartom álli- tásom bevitatását, de meg nem állhatom, hogy megvi- lágositásul ne hozzak fel egy hasonlatot. Ha valamely képet, melyen több alak szerepléséből előállott jelenet van ábrázolva, meg a k a r u n k szemlélni, bizony nem álla- podunk meg kizárólag az első alaknál, vagy annak egyes részeinél, vagy mi több, az első ecsetvonásoknál: hanem, ha nem túlságos nagy terjedelmű vagy tömérdek csoportú a kép, — mert ez esetben átfogható, kisebb, de magá- ban is egész képet alkotó csoportokra osztjuk első szemléletünket is, — egyfolytában áttekintjük az egész alakcsoportot, az ábrázolt egész jelenetet. Ezt megtévén, szívesen időzünk azután egész az ecsetvonásokig leszálló részletezés mellett, minthogy már ismerjük az egyes ala- kok szereplését; s így van érdek, mely bennünket a részletes vizsgálódásra vonz. (Vége köv.)
Protestáns lelkész-e Schleier János Márton, a
„Volapük" uj nyelv alapitója?
Ismert szokásuk a protestánsoknak dicsekedni az ő jeleseikkel, égig magasztalni mindazt, ami protestán- soktól származik. De azt is nem egyszer tapasztaltuk már, hogy még a katholikusok közöl is sokakat, kik akár nagy tudományosságuk, akár hős tetteik által vi- lág-hírnévre tettek szert, maguknak eltulajdonítani sze- retik, sőt ebbeli passiójuk annyira elragadja őket, hogy m é g a reformatio előtt élt híresebb férfiakból is néhá- nyat saját t a g j a i k u l akarnák tekinteni.
Ily tapasztalások után nem árt kissé óvatosaknak lennünk a prostans Írókkal szemben — e tekintetben is. í g y például Szabó Károly „Az Osztrák-Magyar mo- narchia írásban és k é p e k b e n " 19. füz.) Zrínyi Miklóst a szigetvári hőst lutheránus vallásunak mondja : pedig az, már mint horvát bán is, mindenki által katholikus- n a k tartatott. De a legújabb eset még jobban illustrálja a protestáns írók ezen szabadalmát. Ugyanis a Képes Folyóirat" XII. füzetében Schleier János Márton, ki a
„Volapük* u j nyelv kitalálása által mondhatni már világhírűvé lett, protestáns lelkésznek állíttatik, holott a leghitelesebb német lapok után tudjuk, hogy ő ka- tholikus áldozár1 ki a bádeni nagyherczegség Ober- landa nevü városban 1831-ben születvén, a gymnasiumi tanulmányok bevégzése után a freiburgi kath. egye- temben a bölcsészetet és kath. theologiát hallgatta, az- után 1856-ban áldozárrá felszenteltetvén, több helyen lelkipásztorkodott, mig 1875-ben Litzelstettenben — Constanz mellett — plébános lett. Ez életrajzi adatok na- gyobb hitelességére hivatkozom a minden tekintetben so- lid „Christlich-paedagogische Blätter" f. évi 5. és 10 számában „Schleier Weltsprache ( „ V o l a p ü k " ) czim alatt megjelent ismertető közleményeire.
Nyitra, 1887. junius 22.
Gyurikovits Mátyás.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
f V e s z p r é m . A veszprémi székesegyházi káptalan és az egyházmegye papsága mélyen megszomorodott szív- vel jelentik nagyméltóságú és főtisztelendő Kovács Zsig- mond, veszprémi megyés püspök, bekebelezett hittudor, ő császári és apostoli királyi felsége valóságos belső tit- kos tanácsosa, a felséges magyar királyné kanczellárja, a v a s k ^ o n a rend első osztályú lovagja, Pécs szab. kir.
város tiszteletbeli polgárának élete 67-ik, áldozárságának 43-ik, püspökségének 19-ik, veszprémi püspökségének 10-ik évében tüdővész következtében, a» halotti szentsé- gek ájtatos felvétele után folyó évi junius hó 28-án délután V26 órakor t ö r t é n t gyászos elhunytát. A meg- boldogult tetemei julius hó 1-én reggeli 9 órakor fognak a püspöki székesegyházban tartandó engesztelő szentmise áldozatok után — kivánsága szerint — a veszprémi székesegyház sírboltjában nyugalomra téteni. Veszprém- ben, 1887. junius 29. Az örök világosság fényeskedjék neki ! Áldás emlékén !
Budapest, jul. 2. A fővárosi IV. kerület orsz. képvi- selőjének beszéde. — Van még néhány pont, melyekre legalább röviden reflektálnunk kell.
Itt először is az egyházi javak kérdését a k a r j u k érinteni. A beszéd erre vonatkozó részlete igy h a n g z i k :
„Oly állapotok után, melyek a váczi és nagyváradi püspök halálával napvilágra j ö t t e k , gondoskodni kell az egyházi, káptalani és szerzetes javak kezelésének el- lenőrzéséről épületek, erdők, adófizetés tekintetében, mert a püspök csak haszonélvező : kötelessége tehát a kor- mánynak ügyelni, hogy a püspök utódja e javak hasz- nát élvezhesse.
Meg kell szüntetni azon visszás állapotot is, hogy a püspökök többnyire adósságokkal kénytelenek pályá- j u k a t kezdeni, miután a püspökségnek többnyire semmi- nemű fundus instruktusuk nincsen, ugy hogy még a re- zidencziát is üresen találják."
Mi bizonyára igen mélyen fájlaljuk az egyházi javak körül felmerült visszásságot. Mi tudjuk, hogy az egyházi javadalmak patrimonia pauperum ; azt is tudjuk, hogy sem önmeggazdagodásra, sem önkényelem nagyobbitására nem adattak és ma sem adatnak és azért annál kevésbé arra valók, hogy akár vétkes mulasztás, akár egyéb vét- kes ok miatt megterheltessenek ugy az illetők, mint az utódok rovására. De azt is tudjuk, hogy az éremnek két oldala van, hogy az emiitett szomorú esetek ellenében felhozhatók más örvendetes tények. A szónok, ki oly jól tudta felhozni az árnyoldalakat, kétségtelenül ismeri a fényoldalakat is ; tudja kétségkívül, hogy vannak nagyobb egyházi javadalmak, melyek a gazdaság mintaképei gya- nánt szolgálhatnak első sorban az államnak ; bogy van- nak egyházi javadalmak, melyek helyes gazdálkodás és a lehető legnagyobb jövedelmezés által tömérdek sok jónak forrásaivá lettek ; hogy vannak püspökségek, melyek átadás alkalmával oly jól állanak, hogy zavarba jönnek a kultuszminisztériumban, mivel nincsenek abban az állapot- ban, hogy a velők való bajlódást kifizethetnék. Országosan ismert tényekre hivatkozunk, ha reáutalunk az ország bíbo- ros főpapjának, főm. Simor János bibornok esztergomi érsek valóban példányszerü minta-gazdaságára, vagy a csanádi, nvitrai, győri, egri, szepesi stb. kegyelmes főpásztorok épp oly helyes gazdálkodására, mint rendkívüli áldozat- készségére, vagy ha — minden alávaló denuntiatio elle- nére — látjuk, hogy a szatmári püspökség átadása alkal- mával nemcsak semminemű deficit nem mutatkozik, ha- nem ellenkezőleg a Nagyváradra áthelyezett kegyelmes főpásztor javára oly plus mutatkozik, hogy ez valóban zavarba ejti az illető közegeket. Ily és hasonló tények- kel szemben, m e l l e k r ő l csak kell, hogy a kultuszminisz- tériumban épp ugy tudomással bírjanak, mint a felhozott sajnos esetekről, elenyészik az a néhány bármennyire is sajnálatraméltó és legkevésbé sem helyeselhető eset, hogy valóban nem indokolt és nem igazságos eljárás egy-két eset miatt oly kemény vádat hangoztatni egy tiszteletre- méltó testület ellen, mely mint régente, ugy ma is egy- házunk büszkesége és hazánk disze. Kuratéla alá helyezni a püspöki és egyéb egyházi javadalmakat, az talán mégis csak nagyon erős dolog és hozzá még éppenséggel nem
„liberális," mihez — ugy reméljük — a törvényhozás
komolyabban gondolkodó és higgadtabban itélő többsége beleegyezését aligha fogja adni.
Különben nem nagyon tanácsos ezt a dolgot erő- sebben feszegetni, mert arról, hogy miképp keletkeztek bizonyos desolált állapotok, sokat lehetne ám irni és bi- zonyára azoknak volna legkevésbé örömük benne, kik oly nagyon szeretik azt emlegetni.
A „kongrua és a p á r b é r ü g y é t " is emlegeti a mi- nister ur, hogy ezt rendezni kellene. J ó hogy felhozta, mert valóban már azt gondoltuk, hogy el van temetve az ügy. Ugy talán mégis csak van kilátás reá, hogy feltámad e fontos kérdés — persze olyképp, hogy egész- séges megoldást nyerjen.
Végül még „két társadalmi betegséget" érint az irott beszéd : a p á r b a j t és az öngyilkosságot. E r r e nézve igy nyilatkozik :
„A párbajok mig Angliában egészen kimentek a divatból, a nyugati civilizáltabb országokban ritkábbak lesznek, nálunk divatba jönnek és nem szorítkoznak a katonai vagy arisztokratikus körökre, a tanárok, tanítók és tanfelügyelők is kezdenek verekedni. I t t a törvényt szigorúan kellene végrehajtani s a duellumok ritkábbak lesznek.
Az öngyilkosságok nagyobb számmal fordulnak elő, mint valaha; nem igaz azonban, hogy előbb nem fordultak volna elő, de nem jöttek mindig köztudomásra ; előfordultak már a keresztes h á b o r ú k idejében, más idő- ben ritkábbak voltak az öngyilkosságok, de annál g y a - koribb volt mások meggyilkoltatása vagy megmérgezése, vagy a birói gyilkolások, mint az inkviziczió eljárása, vagy XIV. Lajos dragonádái s a rémuralom Ítéletei. Ha az öngyilkosság bizonyos kedélyes (!) betegség ; a leg- több esetben erkölcsi gyavaság, menekülés az élet b a j a i és nehézségei elől. b a j o k a t direkte törvényekkel orvo- solni nem lehet, de h a t h a t n a e tekintetben az egyház, az iskola és az irodalom."
Vájjon szigorú törvények egyedül képesek meg- szüntetni a p á r b a j m á n i á t , arra mi igennel felelni nem merünk. Ha a vallási meggyőződés hozzá nem járul ; akkor csakugyan hiába várunk javulást erre a két társa- dalmi betegségre nézve. Az öngyilkosságra vonatkozó részlet felett mondjon ítéletet maga a nyájas olvasó. ?
Veszprém. Föpásztori körlevél a pápa jubileumára vonatkozólag : —
Krisztusban kedves Testvéreim és Fiaim!
Az anyaszentegyház ellenségei már kárörvendve hirdették, hogy a földi birtokaitól megfosztott pápaság trónja roskadoz, hármas koronája fénye homályosul s lelki hatalma az enyészethez közeledik. S íme a mun- kálkodásában csudálatos isteni Gondviselés oly eseménye- ket támaszt, melyek az egyház szebb korszakaira emlé- keztetnek, s a folyó évi deczember hó 31-én szentséges atyánk XIII. Leo pápa ötven éves áldozársága jubileu- mával a történelem oly napot jegyez lapjaira, melynek fényessége a kárörvendő ellenségeket elnémítja, az áll- hatatosaknak örömünnepet, a kétkedőknek, csü£,gedők- nek bizodalmat, vigasztalást készít.
Vész- és viharok közt rendületlenül ült sziklatrón-
RELIGIO. 7 j á n Krisztus helytartója, fájdalommal, de nyugodtan te-
kintve elpártolt fiai után. Vigasztalást merített isteni alapitója ígéretéből s az evangeliumi gazdag aratásból a pogány és vad népek között. S íme védő szárnyai alá látja sietni sok p á r t ü t ő gyermekét. S meghallván segélykiáltásukat: „Segits bennünket, mert mindnyájan elveszünk !" k i n y ú j t j a kezét a szorongó nemzetek felé.
Kik egykor tanácsot ültek ellene, a királyok okul- tak ; tanultak, a kik a földet Ítélik. Népkormányzó gond- jaikban tanácsért járulnak a bölcseség székéhez ; törvé-
nyes dolgaikban ítéletért az igaz ítéletet tevő bíróhoz;
viszálykodásaikban békéltetésért a békességet szerző ki- rályhoz. Ünnepét ünnepükké teszik s legutolsó, legsze- gényebb alattvalójukkal együtt ünnepelvén a kereszténység közös atyja áldozó papsága ötvenedik é v f o r d u l ó j á t : meg- hajolnak a trón előtt, mely látta t r ó n j u k és hatalmuk keletkezését s állani fog akkor is, mikor az ő hatalmuk- ról, győzedelmeikről már csak a történelem fog beszélni.
Mert ennek a trónnak alapja a hit és igazság; támasza, erőssége a hadseregeknél erősebb szeretet.
Mert szegénynek, gazdagnak, kunyhónak, palotának, népeknek, fejedelmeknek egyformán ünnepe lesz az ezen esztendő utolsó napja ; fényes nyilvánulása az egész világ katholikus hívei hűségének, ragaszkodásának, sze- retetének az anyaszentegyház feje iránt s magasztos tanúbizonysága a megromolhatatlan katholikus egységnek.
Az országokat, népeket marczangoló vallási, politikai, társadalmi párttusák közepett, országok határain, tenge- reken, válágrészeken keresztül kezet n y u j t u n k Krisztus- ban testvéreinknek s egy hitben, egy szeretetben, s a katholikus egység központjához való törhetetlen ragasz- kodásban egyesülve, félelem nélkül állunk a fenyegető veszélyek közt, bizva isteni Mesterünk Ígéretében : „Ne féljetek, én meggyőztem a világot."
S a szent atya jubileumát ünneplő népek, országok közt nem lesz utolsó a hála és s z e n t e t érzelmei nyilvá- nításában Mária országa, mely a szentszéktől l z apostoli koronával ennek gyöngyeinél drágább kincseket, a ke- resztény polgárosodás áldásait nyerte s akkor volt leg- erősebb, legboldogabb, ellenségei előtt legfélelmesebb, midőn fiai egyek voltak a hitben s tántoríthatatlanok hűségükben az anyaszentegyház fejéhez.
A legközelebb mult évben volt alkalmunk a szent- széknek hazánk iránt való hervadhatatlan érdemeit a török j á r o m alól történt fölszabadításában, valamint je- lenleg uralkodó szent atyánk hozzánk való atyai szere- tetét és gondoskodását magasztalni. Most csak azon bölcs intézkedését akarom érinteni, melynél fogva vati- káni palotája levéltárát a magyar tudósok számára ke- gyesen megnyitotta. Az ekként napfényre hozott okmá- nyok nem egy történeti tévedést fognak helyre igazítani, sok balitéletet el fognak oszlatni, napnál fényesebben bebizonyítván, hogy a szentszék atyáskodó gondjainak, hozzá való hűséges ragaszkodásunknak s hitünk azon egységes kötelékének, mely bennünket N y u g o t népeihez fűzött, köszönhető állami fenmaradásunk s azon sze- rencsésebb helyzetünk, melyet, Kelet országai mellett, E u r ó p a müveit és szabad nemzetei közt elfoglalunk.
A szentséges atya ötvenéves áldozári jubileuma
megünneplése m ó d j á r a nézve, elfogadom a jubileumi országos nagy bizottság ide csatolt jegyzőkönyvi kivona- taiban foglalt eljárást, mely szerint a szentatyának
1. hódolati aláírások,
2. pénzadományok gyűjtessenek.
E végre minden plébániában öt vagy több tagu bizottságot alakítsanak a lelkészek, melyek az ő veze- tésük alatt a hódolati aláírásokat az idehajlitott s e czélra szolgáló normális iveken, a nagybizottság utasí- tása szerént, a pénzaláirásokat pedig szintén ezen utasí- tás értelmében, közönséges papír iveken eszközöljék akképpen, hogy az adományozott pénzöszeg is kiírassák.
Mind a hódolati, mind a pénzaláirási ivek, a begyült adományokkal együtt f . évi október hó l-ig az esperesi hivatalok u t j á n hozzám küldendők. Krisztusban kedves Fiaim, a lelkipásztorok föladata leend híveiket társadalmi uton s a szószéken, különösen szent P é t e r és szent Pál ünnepén alkalomszerű szent beszédben hathatósan buz- dítani, hogy szent atyánk iránti hódolatukat, tiszteletüket s ragaszkodásukat mennnél számosabb hódolati aláírással s erejükhöz mért szeretetadományokkal tanúsítsák.
Minthogy pedig legkedvesebb adomány lesz szent atyánk szemeiben bugó imádságunk az anyaszentegyház győzedelmeért s á j t a t o s könyörgésünk, melyet ő érette a Mindenhatónak bemutatunk : elrendelem, hogy a f.
1887. évi deczamber hó 31-ik napján, a hivek előzetes értesítése mellett, egyházmegyénk minden plébánia és szerzetes templomában ünnepélyes szent mise tartassék
„Te Deummal" s collecta imádsággal a p á p á é r t ; a meg- előző napon deczember hó 30-án pedig déli órákban a harangok meghúzásával figyelmeztessék a hivő nép a kö- vetkező nap ünnepélyességére. Ezen kivül a deczember 31-ik n a p j á t megelőző, továbbá ugyanazon napot kö- vető, három vasár- vagy ünnepnapon szentmise végezté-
vel a legméltóságosabb oltári szentség kitétele mellett a Ciboriumban, lelkipásztor és hivek mondják el ájtato- san a Jézus szent nevéről szóló litániát öt Miatyánk, öt Üdvözlégy és egy Hiszekegy-gyei s ezen imádsággal a s z e n t - a t y á é r t : „Örök Mindenható Isten, könyörülj a te szolgádon XIII. Leo pápánkon s igazgasd őt kegyel- mesen az örök boldogság utján, hogy a te szent adomá- nyod szerént azt kívánja, ami Te előtted kedves és azt egész erővel teljesítse. Amen."
Kelt Veszprémben, 1887. junius hó 16-án.
Zsigmond s. k. püspök.
I R O D A L O M .
*** Gomparatio ethicae catholicae ad etbicam protestanticam, rationalisticam illamque antiqui Tes- tamente Disertatio inauguralis concinnata a Dre Joanne Popu. Szamojvariní, typis typographiae dioecesanae 1887.
8-r 186
Gondosan kidolgozott, magvas értekezés, melylyel szerző a bécsi egyetemen nyert hittudori fokozatat.
= Égi k o s z o r ú imákból é s é n e k e k b ő l . A kath.
i f j ú s á g számára szerkesztette Darvas Orbán sz. Benedek-r.
tanár. Sopron, 1887. 18-r 128 1. Ara 50 kr.
T a k a r o s kis hitbuzgalmi zsebkönyv a legszüksége- sebb imákkal és énekekkel. Melegen ajánljuk.
= Megjelent: A magyarországi papi imaegyesü- let Értesítője. I. évf. 2. szám: Győr, 1887 1 iv, 17—32 lap. E g y évf. ára 1 f r t .
Komoly, érdekes, tanulságos, lelki épülésre alkalma«
a tartalma. Becsületére válik a szerkesztő Y a r g a János lelkiigazgató urnák.
= Irodalmi jelentés. „Jézus Krisztus e s z m é n y - , képe" czimü, nagy 8-adrét iven 193 lapra terjedő munka kapható alulirt szerzőnél erga persolvenda 6 sacra, vagy 1 f r t 20 kron. Kelt Szatmártt, 1887. Dr Steinberger Ferencz, tan. kép. igazgató.
VEGYESEK.
— A Szent-istván-Tdrsulat tudományos é s iro- dalmi o s z t á l y a f. hó 2-án megalakult. Előre jelezzük dr Steiner F ü l ö p társulati alelnök ur megnyitó remek be- szédét, mely mint phárosz, korszakot alkotó befolyással fog világitani az uj katbolikus irodalmi alkotás sokat igérő pályáján.
— A belga katholikusok ugyancsak hozzá láttak a társadalmi kérdés megoldásához. De körmükre is égett ám ez az ügy. Folyó évi szept. 4—7 ig lesz Liègeben a második katholikus társadalmi congressus.
— Sz. Péter és Pál napjára ezidén is megjelent egy pápai emlékérem X I I I . Leo pápasága tizedik évének emlékére. Az Insulae Carolinae szigetek ügyében t á m a d t spanyol-német confliktus békés elintézése van az érmen megörökítve. Az érem egyik oldalán a pápa képe lát- ható, „Leo X I I I . P o n t . Max. Anno Decímo" körirattal.
A másik oldalon középen a religio nemtője jobbról bal- ról Német- és Spanyolország nemtőinek kezét egymásba helyezi. A képcsoport alatt a religióra vonatkozólag ez olvasható: „Pacis arbitra et conciliatríx." A körirat ezen az oldalon így szól: „Controversía de Insulis Carolinis ex aequitate redempta diremta."
— Id'ók jele. Istóczy kijelentette, hogy az antise- mita párt koránsem oszlik szét, hanem „néppárt" vagy
„keresztény n é p p á r t " nevet fog fölvenni.
— Janssen nagy müve a német nép történetéről a középkor végén és az u. n. reformáczió idejének kez-
detén, franczia fordításban nem sokára eljut a második kötetig. Mily korszakot alkotó mü az u. n. reformáczió megítélésében ez a Janssen müve, m u t a t j a az, hogy Németországban a protestánsok egy egész nagy egyletet alakítottak Anti-Janssen-Gesellschaft czimmel a valóban reájok, illetőleg történetírásokra nézve rettenetes könyv ellen, mely valóságos bevehetetlen arzenálja a katholikus hit- és egyházvédelemnek. Csak azon csodálkozunk, hogy mi Magyarországban, hol a protestantísmus talán még magasabban h o r d j a az orrát, mint magában Németor- szágban, a hol született, Janssen hatalmas müve kellően értékesítve nem lett.
— Francziaorszagban józanabb eljárást kezdenek megindítani az ország kormányán levő államférfiak. A
Rouvier-kabinet belügyministere, Spuller köriratot in- tézett a préfetekhez, melyben megparancsolja, hogy a&
iskolák elvilágiasitását a b b a n h a g y j á k .
— Megnyugtatással idézzük Berzeviczy Albert a vallás- és közoktatásügyi ministerium államtitkárának programmbeszédéből a következő nyilatkozatot: „Az ál- lami iskola sehol sem jelenti a tanítás teljes külön választását a vallásos neveléstől ; állami iskoláinkban eddig is (azóta a mióta, a szerk.) a leggondosabb in- tézkedés történt mindenütt a vallásoktatás biztosítására nézve, a mint hogy általán az az állam, a mely az ifjúság neveléséből s különösen a nép neveléséből a val- lást száműzni akarná, önmaga ellen merényletet követne el." Nagyon helyes n y i l a t k o z a t ; csak terjessze ki az állam a vallásos nevelést — az egyetemi ifjúságra is !
— Áthelyezések a pannonhalmi sz. Benedekrendben 1887/8-ra: P a n n o n h a l m á n tanár Szabó Iván; hitszónok és tanár Récsei Volfgang. Esztergomban tanárok Kucz- mann Fülöp, Mérei Kálmán, Várkonyi Odilo, Győrött tanár Bódiss Justin. Sopronban szónok és tanár Beck Julián. Kőszegen ünnepi szónok Freh Alfonz, vasárnapi szónok és német nyelvtanár Schedl Henrik, tanár Serédi Antonin. Bakonybélben lelkész Mesterházy Imre. Tihany- ban könyvtárnok Pilissy Viktorin. Zala-Apátiban alper- jel Szabó Szilveszter, levéltárnok és Esztergálon hitelmző Récsei Viktor. Szent-Ivánban lelkész Mann Honór.
-— A vallás vigaszaihoz semmit sem lehet hason- lítani. Meggyógyítják azok a lélek minden sebét s még az éjbe borult léleknek is nem ritkán visszaadják az öntudat világát. Miksa, Mexikó volt császárjának, felsé- ges urunk-királyunk öcscsének neje, Sarolta császárné, férje utáni bánatában elveszté elméje világát. Evek hosszú során át a téboly éjszakája nyomta el m e g t ö r t lelkében az ész használatát. Legújabban örömhír érke- zett. Lelkének éje kezd eloszlani és a magas hölgy kezd foglalkozni az élettel. Szentséges atyánk, a pápa jubileu- mára, egy egész kápolna felszerelésén dolgozik, és a tárgyakhoz a rajzot mind maga készítette. (A Schweiz_
Kirchz. után.)
— Nagyon kapóra jött a budapesti képes zsidó napi lapoknak (keresztény egy sincs), — a paksi katasztrófa.
Nap-napután nem közöltek egyideig egyebet, mint képeket a „hivők (!) borzalmas utolsó útjáról." A czélzatosság mondhatni szemtelenül kirivó. Különben sincsen p á r j a ennek a budapesti zsidó képes napisajtónak. Holmi fiatal sihederek, kik az esémények színhelyét még hírből sem ismerik, pár perez álatt „hü" képet rajzolnak neked bármely eseményről. A keresztény nép pedig fizeti és csakúgy, nyeli ezt a falsificált szellemi táplálékot !
Fölhivás előfizetésre.
I t t levén a félév vége, bizalommal k é r j ü k m. t. féléves előfizetőinket a második félévre j á r ó összeg szives beküldésére.
A kik n e t á n még háti-alékban volnának, legyenek szivesek a tartozást törleszteni. Az előf. feltételek a lap czimlapján olvas- hatók.
Kiadótulajdon és felelős szerkesztő : Breznay Béla, hittudor, k. m. tud. egyetemi ny. r. t a n á r . Budapest, 1887. Rudnyánszky A. könyvnyomdájából. (Papnövelde-utcza 8. sz.)
