Olvassuk csak el e pontra vonatkozólag Jób-nak fölséges szavait: „A hatalom és rettenés nála vagyon, ki egyességet szerez magasaiban.
Vájjon van-e száma seregeinek? és kire nem kel fel az ő világossága ? Megigazulhat-e az ember Istenhez hasonlitva, vagy látszhatik-e tisz-tának, ki asszonytól született? í m e ! a hold sem fénylik, a csillagok sem tiszták az ő szine előtt ; mennyivel kevésbbé az ember, ki rothadás és az ember fia, ki féreg?" . . .
Figyeljük csak meg Mózes'
2) fölsóhajtását:
Téríts m e g Istenünk, tekints miránk Erők U r a ! mutasd meg orezád, Ji,s üdvözül megtérve szolgád.
Dicső ! meddig veted meg hő imánk, Könyhullatás lesz-e kenyérünk, Ital gyanánt könvt mérsz-e nékünk ? Erők U r a fordulj felénk már, Megtérve ránk az üdv, a bék vár.
„Egyedül a zsidó költészet volt képes, mondja Herder idézett müvében, szétválaszthatatlan kap-csot képezni az ember és Isten, mint az emberi-nem atyja között; a többi költészet mind csak olyan képletes viszonyt állitott fel az istenekkel, a szellemekkel s a képzelt árnyakkal azon Lény-hez, ki a zsidó költészet alaphangja, tárgya s legfőbb czélja lőn." Majd ismét igy folytatja:
„Elévülhetlenek maradnak a jó és rossz fogalom harcza körül kifejlett eszmék, mint a bölcseség és erény örök forrásai, az erkölcsi tanítás kime-rítheti en kincstára, annál is inkább, mert bennök a szigorú igazság a költészet melegével van eny-hítve; a zsoltárok tudós s tudatlan, gyermek s agg előtt egyaránt érthetők."
( F o l y t a t j u k . ) ]) Jób, XXV. fej. 2 - 6 . v.
z) LXXIX zsoltár, 2 — 6. v., — melyet közönsége-sen neki tulajdonítanak.
A művészet és az erkölcsiség.
ZDr P i s z t e r I m . r é t ő l . B evezetés.
A mult év végső napjaiban részesültem abban a szerencsében, hogy a „Religio" t. olvasói előtt, egy con-cret eset alkalmából, a művészet és az erkölcsiségnek viszonyáról egy igénytelen tanulmányban véleményt koczkáztathattam s ugy tetszik, a t. olvasók között többen találkoztak, kik az ott elfoglalt, s röviden kifej-tett álláspontomat helyeselték.
Azonban, — quot capita, tot sensus, — más és pedig tekintélyes oldalról, nem sokára azután, hogy ta-nulmányom külön lenyomatban is megjelent, kinyilvání-tották, miszei'int a „t. író (már mint én . .) curiosus álláspontja és a moralitás valódi érdekei között kevés a a solidaritás " 2) Ezen époly gyengéd mint a mily szel-lemes megjegyzés arra szolgált, hogy a tanulmányom-ról szóló kritikára adott rövidke válaszomat a n. érd.
közönség szives figyelmébe ajánlja. Még a kritika is figyelmére méltatta azt, és pedig egy igen tekintélyes író és kritikus személyében.a)
Legyen szabad ezen kritikának főbb pontjait a le-hető legrövidebben jeleznem. — Kifogás alá esett első sorban az, hogy „kizárólag a szigorú erkölcsi szempon-t o szempon-t szempon-t a r szempon-t o szempon-t szempon-t a m irányadónak," és hogy ezszempon-t az erkölcsi szempontot is „kicsinyes elbirálásban" részesitettem. A mennyiben pedig a „széptanban és műtörténelemben ke-restem t á m p o n t o k a t " , annyiban ítéletem, — „a leggyörtr-gédebb kifejezést használva is, — elfogult, korlátolt és igazságtalan mert a tényeket vagy nem ismerem, vagy félremagyarázni igyekszem. — Továbbá „az egyoldalúság igen nagy foka szükséges ahhoz," hogy nézetemet a „szent-írás kiszakított mondataival is támogatni" törekszem; mi-kor „a m ü b a r á t előtt az egészen közönyös, mit mond nem-szépnek a szentírás." — A „legjobb idők alkotásain l á t h a t j a az ember a meztelen testnek legnagyobb cultu-sát," s az „ujabb franczia, olasz, spanyol képírók szintén a meztelen test ábrázolásával aratták és a r a t j á k ma is legszebb sikereiket;" s mindezek folytán az én állitásom, mely a művészetek virágzása- és hanyatlásának kor-szakaira vonatkozik, „épenséggel nem felel meg a való-ságnak." — Hogy a meztelen műremekek a szemlélőt carnalis élvezetre még csak gondolni se engedjék, ahhoz
— mint kritikusom állítja — csakis az szükséges, hogy a szemlélő az „aesthetikai productio tárgyát annak elő-terjesztési, ábrázolási módjától meg tudja különböztetni."
E g y é b k é n t „tagadhatatlan, hogy az ujabb művészek, különösen a francziák, több szabadságot engednek meg m a g o k n a k a meztelen test ábrázolásában ; ezeknél az érzéki elem előtérbe tolakodását" a kritika elitéli s a mellett constatálja, „hogy a valódi erkölcsi momentum igen is álapföltétele minden művészetnek. Ezt azonban a képzőművészeteknél a ruhában keresni annyi, mint nevetségessé tenni magát az alapigazságot."
') Religio 1$86. II. félév. 49. 50. 51. 52. sz. „Festmény a törvényszék előtt."
2) L. „Nemzet." Melléklet márcz. 10. számhoz.
s) L. Nemzet, márcz. 4. Reggeli kiad. Táreza.
Az orvosok beszélnek egy igen veszedelmes svmptomáról, a mit anaesthesiának neveznek. Az életnek k i -alvása, az életerőnek visszavonulása ez azon helyről, a hol arra a gyógyulás érdekében kiválóan szükség volna ; midőn t. i. a beteg már a legérzékenyebb érintésre sem ad fájdalom-kiáltásban jelt a bomlás és a reprodukáló erő közt folyó küzdelemről. Vannak tehát esetek, mikor a fájdalmas feljajdulás is igen örvendetes jel, t. i. a veszni nem akaró életnek jele, a még alkotó életerőnek szava. ^
És ha a legkisebb érintésre is igen erős a f e l j a j d u -lás, ez plane az életért való küzdelemnek biztos jele.
Nem analógiája ez annak, a mi az erkölcsi testü-leten, az emberek társadalmi életében szintén meg szokott t ö r t é n i ? Es egy seb érintését követő hangos följajdulás nem biztositék-e arra nézve, hogy a lélek még küzd, hogy egy jobb iránt való lelkesedésre még nem egészen képtelen, s bár szenvedésteljes küzdelmek árán, de mégis el fog jutni az igazság, az erkölcsi-ség tiszta egészerkölcsi-séges állapotának birtokába ? — S ha azután az orvos pokol-kővel is éget, hogy az egészséges vért a beteg testrészre vonzza, és annak a veszedelmes anaesthesiának bekövetkezését vagy lassitsa, vagy
meg-akadályozza : nem tesznek-e hasonló szolgálatot azok is, kik a társadalmi élet fönntartó erőit egy pontra irányít-ják, a hol t. i. a betegségnek, bomlásnak, föloszlásnak
nyomai mutatkoznak ?
Ezért jónak gondoltam, a már egyszer alkalmazásba vett pokol-követ másodszor is, és pedig erőteljesebben alkalmazni. S ez oknál szükséges lesz azon themába, melylyel a „Festmény a törvényszék előtt" foglalkozott, jobban elmélyedni, azt több oldalról kutatásunk tárgyává tenni, különösen pedig a művészetek, történetét gondosan kikérdezni : melyik oldalon van az igazság ?
E g y é b k é n t nem a jelzett kritika az, mely az egye-düli, vagy talán csak a kiválóbb alkalmat is szolgáltatta volna ezen ujabb tanulmány megírására. Már előbb, mint sem az megjelent, foglalkoztunk vele azon ünnepélyes enunciatiók alkalmából, melyeket az ország egyik legki-válóbb férfia tett a Kisfaludy-társaság 40-ik közgyűlésén, megnyitó beszédében. E nevezetes beszéd egyrészről a leghatározottabb hangon tesz óvást minden iramoralitás ellen, a melyet a művészet, különösen a költészet el-követhet, más részről pedig bizonyos souverenitást köve-tel a művészetnek, azon nevezetessé vált axiómában : Vart pour Vart, a művészet önmagának czélja.x)
Távolról sem akar tehát ezen tanulmány az előbbi tanulmányról szóló kritikának egyszerű ellenkritikája lenni, hanem az aesthetika alapeszméiből és a művészetek törté-netéből a k a r j a a művészet és az erkölcsiség viszonyát meg-világítani, és pedig oly módon, hogy némi psychologiai igazságok alapján (I. Fejezet) a legfontosabb u. n.
aesthetikai fogalmakat fogja kifejteni, és pedig két irányban, negativ és positiv irányban, a szerint, a mint az eredmények a józan philosophiával ellenkeznek, vagy összeférnek (2. és 3. fejezet); s ez alatt a művészetnek és az erkölcsiségnek viszonyát elég alkalmunk leend
£ beszédet a napilapok közölték. L. Nemzet. 1887: febr. 8.
reggeli kiadás. Tárcza.
szemlélni, minthogy az aesthetikai és a morális eszmék folytonos szembeállítása együtt jár ezen imént jelzett kutatásunkkal. — Az ily módon nyert fogalmak föl-használásával néhány elvi-jelentőségü megjegyzést te-szünk a szép-müvészetekre nézve, s miután ezekből meg-tudjuk, hogy mely részre kell a művészetek történetének a sanctiót megadnia, rövid, characteristicus vonásokban vázolni fogjuk a művészetek történetének nevezetesebb koiszakait. Ugyanitt fogjuk a meztelen művészetet is lehetőleg minden oldalról, az azt támogató összes ér-vek figyelemre méltatásával, megvitatás tárgyává tenni (4. Fejezet.). Azután átmegyünk az emiitett axiómának :
„a művészet önmagának czélja," megvizsgálására: váljon az ugy, a mint hangzik minden körülírás, minden korlátozás, minden megkülönböztetés nélkül odavetve, elfogadható-e ? s ilyen általános alakban nem teszi-e illusoriussá a leg-ünnepélyesebb óvástételt is bármely, a művészetben el-követhető erkölcstelenséggel szemben ? (5. Fejezet.) E g y kis „befejezésben14 végre az összes eredményeket összefog-laljuk, és azt a mi a művészetek érdekében különösen szivünkön fekszik, röviden elmondjuk. — Ez lesz tehát eszme-menete a jelen tanulmánynak.
Csak még egy pár megjegyzést. •— Itt-ott az esz-mék rugékonysága kényszeríteni fog minket egy kis digressióra, t. i. a művészet és a vallás közötti viszony érintésére. Azt hiszem azonban, hogy azok előtt, kik a gondolkodás alaptörvényei folytán kényszerítve erezik m a g u k a t mindennek és igy az erkölcsiségnek is biztos alapot keresni vagy egyszerűen föltételezni, ezen digressio a tanulmányban nem fog mint egy idegen, erőszakosan bevonszolt elem föltűnni.
Megjegyzem továbbá, hogy különös, majdnem ki-zárólagos figyelemmel csakis a képző-művészetekre, s ezek közül az építészet mellőzésével, a szobrászat és festészetre leszünk. Ezen korlátok alkalmazásának indo-kolása részben az alkalomban keresendő, a melyből a tanulmány Íratott, részben pedig abban, hogy
legkivá-lóbban ezen művészetek azok, a melyek, a mint az er-kölcsiséget legkönnyebben és legveszedelmesebb kiha-tással sérthetik, ugy a művészet és az erkölcsiség viszonyának megvitatásánál is leginkább érdemelnek figyelmet.
Végre távol áll tőlem a gondolat, hogy egészen önálló kutatónak akarjak föltűnni. A szempont és a csoportosítás u j ; az eszmék oly régiek, a mily régi maga az igazság ; egyébként pedig ugyanezek alaposabban és részletesebben földolgozva találhatók Jungmann Aesthe-tikájában, a mely müvet leginkább használtam ezen ta-nulmányom megírásánál. — S legyen szabad e helyt kissé a subiectivismusnak hódolnom, mikor ezen tanulmányom-mal a hála-, kegyelet és szeretetnek azon adóját akarom leróni, melylyel mint egykori tanítvány a jelen század egyik legmélyebb gondolkozójának s legszebb lelkű tu-dósa- és tanárának, Jungmann Józsefnek emléke iránt
tartozom.x) (Folytatjuk.)
Meghalt 1885. nov. 26. — Koporsojára a szt. Lukács-gilde (művészek szövetkezete) ez egyszerű de jelentőségteljes föl-i r a t ú koszorút t e t t e : „Dem chrföl-istlföl-ichen Aesthetföl-iker."
RELIGIO. 37
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
Budapest, jul. 15. A Sz.-István-Társulat tudo-mányos és irodalmi osztályának megalakulása. — Meg-áldatva ő szentségétől, megerősítve Magyarország bi-bornok-herczegprimása ő eminencziájától, buzdittatva és fellelkesítve dr Steiner F . praelatus-alelnök ur ő mlga remek és programmszerü elnöki megnyitó beszédje által, végre megalakult a Szt.-István-Társulat kebelében a tudom, és irodalmi osztály. Maga ez a tény örömet és lelkesedést kelt. Annyi évnek várakozásai, annyi h ó n a p -nak előkészítő munkálatai, annyi nemes szívnek reményei után most a kezdeten állunk. Szép és biztató egy
kez-d e t ! Leteszszük az Optimismus rózsaszínű szemüvegét és a realitás világosságánál nézzük meg a dolgokat.
Nem sok a mi történt, sőt vannak, kiknek nagyon kevésnek is látszik és mi sem mondjuk, hogy nincs igazuk, ha számba vesszük, hogy mit vártak. Ugy dologi, mint személyi szempontból lehet több kívánalmat is h a n -goztatni, azt, ugy látszik, a Szt.-István-Társulat illetékes körei legjobban érzik. A kezdeten nem állhatunk ott, hová csak hosszú és k i t a r t ó m u n k a után j u t h a t u n k . Oda pedig — az annyira ó h a j t o t t és h a n g o z t a t o t t tökély magaslatára — kezdet nélkül soha fel nem vergődünk.
A kezdet megvan ; mi lesz ezen kezdetből, az az osz-tály tagjaitól fog első sorban függni. Az egészséges fej-lődés, a józan haladás minden kelléke m e g van adva.
A czél magasztos, az egyesülés létrejött, a Magasságbeli áldása nem hiányzik — csak egy van, mit óhajtani,
remélni lehet, sőt kell, de a mi csak a jövőben fog be-bizonyulni, — az osztály tagjainak ü g y b u z g ó s á g a és tevékenysége.
Eddig számtalaszor azt hallottuk, hogy scopae dis solutae vagyunk. Most megalakult ama hatalmas, élet-képes jegeczedési pont, mely körül idővel csoportosulhat-nak mindazok, kik Isten szent egyháza szellemében és védelmében tollúkat diadalmasan érvényesitik. Az egye-sülés sokat, de nem mindent jelent. Az egyeegye-sülés, melyre szükségünk van és mely nélkül czélt nem érünk, az erők egyesülése, a tevékenység egyesülése. Ily
egye-sülés pedig kettő nélkül nem gondolható. Először az kell, hogy bátran szint v a l l j u n k : egyháziak épp ugy, mint világiak. Dr Steiner F. praelatus ő mlga. p r o g -r a m m j a e tekintetben] a központ. Szebbet és szebben nem lehet elmondani, mi a k a t h . irónak kötelessége, mi az i r á n y - és vezérelve, mi a főtörekvése, mint ezt dr Steiner F. praelatus ur ő mlga elmondotta.
Nincs forróbb óhajunk, mint hogy minden k a t h o -likus iró ezt a magasztos felfogású, csontig-velőig katho-likus és m a g y a r programmbeszédet nem csak olvassa, de felette ugy elmélkedjék, mint ezt a gyémánt-erős elvek, színarany igazságok oly nagyon megérdemlik. Haec meditare, in his esto, ezt kiáltanók esdve-könyörögve minden lelkes kath. írónknak. E s ha egyházi íróinknak épülésére és buzdítására szolgáland ezen remek elnöki szózat, kétszerte h a n g o z t a t j u k ezt világi kath. iróink számára, kik fájdalom — olykor j ó és helyes elvek mellett — nincsenek mindig abban a tárborban, hol az egyház zászlója leng és P é t e r utódjának bölcs szava
győzelemre vezeti a hősöket. Igen, bátor, nyílt színvallás az első ! T ö r t é n j é k mentől előbb, mentől teljesebben a discretio spirituum. Legyenek pro vagy contra, de állást foglaljanak már egyszer. Becsületesebb a harcz, frissebb az élet, lelkesebb a tevékenység, ha nyílt sisakkal egy-mással szemben áll a két t á b o r . Úgyis hiába tagadnók : Kain és Abel óta két t á b o r r a oszlik a világ. Minden elsimítás csak a j ó elem gyengítésére és a gonosz elem előnyére szolgál. Legyen világosság! Valljunk szint! Ala-punk a kinyilatkoztatás, vezérünk a világ tévmentes ta-nítója, zászlónk a hit, törvényünk a szeretet, fegyverünk az igazság !
Es ha így nyíltan és az egész világ előtt egy és ugyanazon t á b o r b a szállottunk, a k k o r lássunk a m u n k á -hoz. Se kislelkűség, se önkicsinylés ne hátráltassa lépé-seinket. V a n n a k jeles, kitűnő erőink a tiszteletreméltó ö r e g g á r d á b a n épp ugy, mint a törekvő fiatal nemze-dékben. E g y e s e k n e k elégtelenségét az egyesülés ereje k á r p ó t o l j a . Csak nem kellene csüggedni. A kik velünk azt a k a r j á k elhitetni, hogy a k o r y p h a e u s o k nem a kereszt á r n y é k á b a n állanak, azok csak önbizalmunkat a k a r -j á k csökkenteni, vagy törekvő embereinket az
ellentá-b o r ellentá-b a kergetni. Nem a k a r u n k neveket említeni, nézzen
o ' mindegyik körül a világban és szives lesz azt mondani,
hogy igazunk van.
Az ész, a tehetség, a szorgalom, a lángész monopoliu-m á t nemonopoliu-m ismonopoliu-merjük. S bár nemonopoliu-m t a g a d j u k azt el monopoliu-másoktól — jóllehet nem vagyunk hajlandók ezt oly nagy dimensioban elismerni, mint ezt a clique reklám-csinálása hajlandó fel-t ü n fel-t e fel-t n i — a magunk számára is reklamálunk annyifel-t, mennyi minket j o g g a l illet. S ha kitűnő embereink egyrészt folyton tanulmányozva és haladva a kor szinvonalán megma-radni iparkodni fognak, másrészt állandó és folytonos tanulmányaik eredményeit oly vonzóan és kellemesen f o g j á k érvényesíteni, mint ezt másoknál és másutt ész-leljük, a k k o r nem messze lesz az idő, hogy lehetetlenség lesz minket ignorálni és jeleseinket semmibe sem venni.
Igen, becsületes, kitartó munka által emelkedni fog a tud. és irod. osztály tekintélyben és becsülésben. Azzá lesz, mivé azt t a g j a i n a k munkálkodása fogja fejleszteni.
S ha most, m i k o r ezen a téren egy szebb jövőnek minden előfeltétele meg van adva, az nem fog hiányozni, mi nélkül mi sem sikerülhet : a becsületes, kitartó munka, a k k o r nem sokára eljövend az idő, mikor a legnemesebb ambitió t á r g y á t f o g j a képezni kath. irodalmi férfiú szá-m á r a , hogy t a g j a lehessen a Szt.-István-Társulat tud. és irodalmi osztályának.
U g y l e g y e n ! ? V e s z p r é m . Hivatalos intézkedések a főpásztor
el-hunyta alkalmából. —
A veszprémi egyházmegye t. papságának üdvöt az Urban!
Dr Kovács Zsigmond, megyés püspökünknek, ő cs. és ap. kir. felsége v. b. t. tanácsosának, a felséges magyar királyné kanczellárjának, az l. oszt. vaskorona-rend lovagjának, bekebelezett hittudornak f. évi junius hó 28-án, délutáni fél 6 órakor, élte 67-ik, áldozársága 43-ik, püspöksége 19-ik, veszprémi püspöksége 10-ik
évében tüdővész következtében történt elhunytával vesz-prémi egyházmegyénk főpásztor nélkül maradván, ne-hogy a megyei ügyek kezelése és a kormányzat fennaka-dást szenvedjen, egyházi törvényeken alapuló j o g u n k n á l fogva a halálozás utáni 4-ik napon, azaz f. hó 2-án összegyűlvén, káptalani helyettesül általános szavazat-többséggel méltóságos és főtisztelendő Pribék István lorymai felszentelt püspök, székesegyházi olvasó-kanonok és koppáni prépost urat megválasztottuk.
Miről az egyházmegye t. papságát ezennel hivata-losan értesitjük.
Veszprém, 1887. évi julius hó 3 - á n .
A veszprémi káptalan.
Krisztusban kedves Testvéreim!
Nagyméltóságú és Főtisztelendő Kovács Zsigmond, egyházmegyénk felejthetetlen főpásztora, ki tiz éven ke-resztül a szent Evangélium szellemében ezen egyházme-gyét annyi szeretet-, odaadás- és szelídséggel párosult bölcs belátással kormányozta, hosszú, de a l e g n a g y o b b keresztényi türelemmel s önmegadással elviselt betegség s a haldoklók szentségének apostoli buzgóságu á j t a t o s fölvétele után f". évi junius hó 28-án délután fél 6 óra-kor, élete 67-ik évében átköltözött a boldog örökkévaló-ságba. A nagy veszteség fölött érzett fájdalommal szivünk-ben elmondhatjuk mi is, Krisztusban kedves Testvéreim :
„íme leesett a mi fejünk k o r o n á j a ; ránk nehezült az Urnák keze, árvák lettünk atya nélkül." — Árvák lettünk atya nél-kül ; mert ime „megtörtek a szemek, melyek évek hosszú során át virasztottak lelki üdvünk felett, kihullott a főpap kezéből a pásztorbot, melyet oly atyai kegyességgel h o r -dozott," megszűnt dobogni a szeretetben kiapadhatatlan atyai sziv, mely tiz évvel ezelőtt beköszöntő beszédje alkalmával a boldogult főpásztor ékesszóló ajkaira ezen feledhetetlen szavakat sugallta : -Látom körülöttem sze-retett hiveimet, nyáját az U r n á k , mely az ő vérével van megjelelve, az örök életre megváltva; mely éhezi és szomjazza az igazságot, mely vezérletemre bizatott s melyért, ha kell, életemet, véremet is feláldozni tartozom.
— Vajha áldozat lehessek Krisztusban kedves r o k o -naimért !" — Ez a nagy, ez a lángoló ker. szeretet, melylyel a boldog emlékű főpásztor ezen egyházmegye minden hive iránt mindenkor viseltetett, amint legdrá-gább, legféltettebb kincsünk volt a boldogult főpásztor életében, ez lesz elhunyta után, meg vagyok róla győ-ződve, legszentebb örökségünk, szivünk mélyén kegyelettel ápolt emlékünk! Az örök világosság f é n y e s k e d -jék neki !
Az igy elárvult egyházmegyénk kormányzására az egyházi törvények értelmében a ft. káptalan által f. hó 2-án t a r t o t t káptalani ülésben káptalani helyettessé meg-választatván, én a bennem helyezett megtisztelő bizalom előtt meghajolva, 12 év után, újólag átveszem az egy-házmegye ideiglenes kormányzását.
Az egyházmegye t. papsága részéről előbbi két évi ideiglenes kormányzásom alatt tapasztalt s előttem örökre feledhetetlen buzgalom és odaadás, melylyel engemet nehéz tisztemben akkor az egyházmegye összes papsága osztatlanul támogatni szives volt, azon reményre jogosit fel, hogy az egyházmegye t. papsága ma is szent
hiva-tásának megfelelő szeretettel, készséggel, a hivatalos teendőkben való pontossággal, az egyházi fegyelem szi-gorú megtartásával ismét meg fogja nekem könnyíteni elvállalt nehéz feladatom teljesítését.
Mindenek előtt viszonzásául azon nagy szeretetnek, melylyel boldog emlékű főpásztorunk irántunk minden-kor viseltetett, siessünk leróni a holdogult főpap iránt hálás kegyeletünk adóját.
Miért is ezennel elrendelem, hogy Istenben boldo-gult, feledhetetlen emlékű Főpásztorunk lelke nyugal-máért a szokásos két szentmise-áldozaton kívül a ha-lála után 30-dik napon, vagyis a f. julius hó 28-án az egyházmegye minden plébánia templomában ünnepélyes Requiem tartassék Liberával s erről a hivek eleve a szószékről értesíttessenek. Továbbá az egyházmegye g y á -szának külső jeléül a püspöki szék betöltéséig a hiva-talos levelek fekete pecséttel zárassanak le.
Végül k ö n y ö r ö g j ü n k a legfőbb pásztorhoz, az árvák, a szomorodottak Atyjához, a vigasztalás örök forrásához, hogy elárvult egyházmegyénknek adjon mi-előbb U r u n k Jézus Krisztus szive szerint való főpásztort.
E végből a trienti szent zsinat és a S. Rit. Congr.
határozatai értelmében ezennel elrendelem, hogy az egy-házmegye valamennyi plébánia- és a szerzetes-házak mellett levő templomaiban a legméltóságosabb oltári-szentség kitétele mellett f. julius 31-én ünnepélyes szentmise mu-tattassék be, „de Spiritu Sancto," mise után pedig a miséző áldozár a „pro eligendo Pontifiee" miséből vett s ezen alkalomhoz megváltoztatott imádságot s három Miatyánkot és 3 Üdvözlégy Máriát imádkozzék el a hivő néppel. — Továbbá az egyházmegye minden világi és szerzetes áldozó-papja ünnep és köznapokon, ugy az ünnpélyes, mint a csendes szentmisében a rendes imád-ságokhoz fűzze hozzá kellő változtatással a „pro eligendo Pontifiee" mise imádságait (Collecta) mindaddig, mig az u j főpásztor kinevezése tudomására jő.
Veszprémben, 1887. julius hó 3-án.
Pribék István, püspöki-helyettes.
Szabadka. Felhívás Szabadka katholikusaihoz a pápai jubileum alkalmából :
0 szentsége XIII. L E O pápának félszázados ál-dozári jubileuma megünneplése végett a magyarországi
0 szentsége XIII. L E O pápának félszázados ál-dozári jubileuma megünneplése végett a magyarországi