módok találgatása által siettesse annak megoldá-sát, melyet az egész világ ugyis szűkségesnek elis-m e r ; az seelis-m elis-méltó az ügyhöz, hogy elis- meg-fontolatlanul elfogadjuk e vagy ama, meglehet t á n a legjobb szándékból eredt nézetet, bár oly -elfogadhatónak és plausibilisnek látszassák is első tekintetre lenni; de mindenekelőtt az szük-séges és hangsúlyozandó a kath. sajtó által, hogy elvek álláspontjára helyezkedjünk és a változat-lan igazság világánál szóljunk, ha kell, az ügyhöz, megemlékezve mindig arról, hogy: „nobis, qua militibus pro duce ; ducis autem est: pro victoria
p v g n a r e D r . Való.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
Budapest, julius hó végén. I f j ú bűntettesek s a modern iskola. —
A vallástalan, vagy mint leplezetten mondani szok-ják, a felekezetnélküli iskola balkövetkezményeit a köz-erkölcsökre nézve elejétől fogva igyekezett megszivlelé-sül ajánlani a kath. sajtó mindazoknak, kiket illet; de szavát nem igen vették tekintetbe, ha ugyan le nem hurrogatták.
Most oly adatok s nyilatkozatok kerülnek a nyilvá-nosság elé, melyek amaz intelmeket bőségesen igazolják.
így Macé, hosszabb időn át volt párisi rendőrfőnök
„Un joli monde" (Gyönyörűséges világ) czim alatt sok évi tapasztalatait bocsátja közre, amelyek igazolják a tényt, hogy a bűntettesek száma roppant méretekben terjed, fortélyuk s furfangjuk bámulatba ejtő módon emelkedik, és hogy különösen az ifjúság körében hallatlan sok ujon-czot szed a gonosztevők nagy serege. Macé, Franczia-ország egyik kiváló kriminalistája, csak személyes ta-pasztalatain alapuló Ítéletét fejti ki könyvében.
Ebben párbeszéd alakjában ama kérdést veti föl, vájjon a jelen viszonyok között remélhetni-e e baj tovább-terjedésének megakadályozását? A rendőrfőnök a pár-beszédet unokaöcscsével folytatja, aki nem akarja osztani nagybátyja „pesszimista" reményvesztettségét, ellenkező-leg azt véli, hogy „a tankötelezettség emelni fogja a tömegek erkölcsiségét s apasztani fogja a büntettek s vétségek számát," hivatkozván Hugo Yiktor e szavára:
„Világosítsák föl a főket s nem lesz szükség a fővételre."
Ezzel szemben Macé megjegyzi: „1831 óta a fők nem voltak hiányában a fölvilágositásnak (éclairage) és hires költőnk meg lehet elégedve ; ma csak ritkán veszik va-lakinek a fejét ; de a büntettek az oktatás elöhaladásá-val csak szaporodtak és most elöhaladásá-valóban kiszámíthatatlan arányokat öltenek."
') Prov. Cap. XXI. 1.
Szabad-e azonban ebből arra következtetni, hogy az oktatás veszedelmet képez és ezt inkább korlá-tozni, semmint fejleszteni kellene ? Bizonyára nem. A kér-dés csak azon fordul meg, hogy mit oktatnak s ezt hogyan tanitják ? Egészségtelen oktatás méreggé válha-tik s ártalmasabban hathat mint a túlságos tudatlanság.
Macé igy nyilatkozik e tekintetben :
„A mai nevelés nem nyújt biztosítékot az erkölcsi-ség tekintetében. Az igaz, hogy most oktatnak — jól beszélni ; de nem volna-e jobb, ha a gyermekek becsü-letesen cselekedni tanulnának. A polgári erkölcs kézi-könyvei által nem fogják visszahozni a megbánást s magábaszállást, miután a jámbor fivéreket s nővéreket (szerzeteseket s apáczákat) az iskolákból kiűzték és a vallásos meggyőződést elnyomták. Azt hiszik-e a mai reformátorok, hogy az ifjúság eléggé okos arra, hogy a ve-zérre ne szoruljon és önmagának alkothasson erkölcstant?
Nem, ezt ne higyjék ! Ha az ifjúság ma az élet szük-ségeivel, a szenvedélyekkel s szegényes segédeszközeivel megküzdeni kénytelen, nem birja többé a vallás mentő segédkezét. Hugo Viktor, aki minden tévedései daczára gyakran igen szerencsés kifejezésre juttatja a magasztos igazságot, melynek ifjúságában szolgált, eme gondolatot a következő mondatba fűzi össze: „ A tudatlanság többet ér, mint az áltudomány. A népet, mely dolgozik s szenved, oktassátok a hitre egy jobb életben.
Macé-t, a tapasztalt praktikust különösen azon kö-rülmény ejti rettegésbe, hogy a gonosztevők közt többes számban van az ifjúkor képviselve. „Husz év előtt — úgymond — tolvajaink mind idősebb emberek voltak ; ma ellenben rettenetes koraérettséggel birnak; 12 éves korukban zsebbmetszéssel foglalkoznak, 15 évvel be-törést űznek, 20 évvel már gyilkosok, akik eddig isme-retlen kegyetlenséggel öldökölnek." Macé emlékeztet a Seine-raegyei esküdtszék altal közelebb halálra itélt Rös-sel és Ducret nevü fiatal gyilkosokra, kik mindaketten borzalmat keltő hidegvérrel s állatias vadsággal mészá-roltak le két szerencsétlen n ő t ; az idősebb 20, a fiata-labb 18 éves volt.
Macé unokaöcscse azonban ellenveti, hogy „a nyo-mor szüli a bűntényt," Aki a társadalmi nyonyo-mort meg-szünteti, az a bűntényeket is megsemmisíti. — „Ez té-ves, válaszol Macé ; többnyire semmi köze hozzá az éhség-nek. A gyermek nem azon kezdi, hogy darab kenyeret vagy ruhát lopjon; első lopását vagy szivaros vagy késes boltban követi el. Nem a nyomor viszi az ifjúságot a gonosz tettek útjára, hanem a luxus és a concupis-centia, a csábítás, különböző alakjában. „Mostani tör-vényhozóink — úgymond Macé — a laissez-faire s lais-sez-dire (hagyjuk tenni, hadd beszéljen) elvének hivei ; ők a szabadság s művészet ürügye alatt önmagára hagy-ják a tanuló ifjúságot anélkül, hogy ellenőrzést gyako-rolnának a kikiáltókkal, kiállítókkal s a legegészségtele-nebb czikkek árusaival szemben. A lyceumok s nevelő intézetek bejáratainál fényképeket árulnak színésznőktől, Éva mezében, szöveggel." . . .
Nem folytatjuk az idézetet ; de áttérünk egy po-roszországi rendőr-hivatalnoknak „Die Verbrecherwelt von Berlin" (A berlini bűntettesek világa) czimü
mü-vére, melyben nagy nyomatékkal hangsúlyozza a gyer-mekek jobb erkölcsi s vallásos nevelésének szükségét avégre, hogy a jövőre nézve a b a j elharapózásának eleje vétes-sék ; addig is indokoltan kifejti annak szükségét, hogy csak jó rendőrség, szigorú igazságszolgáltatás és kemény büntetések segélyével lehet azon némikép lendíteni. A rendőrséggel a bűntények megelőzését, a másik kettővel a büntettek elkövetésétől való elriasztást véli elérhe-tőnek.
A bécsi „Vaterland" is panaszkodik, hogy. a bűn-tények nyugtalanító mértékben szaporodnak, és hogy az ifjúság sokkal nagyobb jutalékot szolgáltat a gonosz-tevők seregéhez, mint valaha, mióta az iskola elválasz-tatott az egyháztól. De számbeli adatokat nem közöl.
Magyarországon sem birunk pontos statisztikai adatokkal a fiatal gonosztévők számának szaporodásáról, de a legutóbbi husz év alatt elkövetett nagyobb bűn-tények szerzőinek nagyobb része fiatalabb korúakból állott, nevezetesen a gyilkosságok s rablások elkövetői közt volt több husz éven alóli ifju. A fiatal bűntettesek szaporodását m u t a t j a különben ama tény is, hogy az állam nálunk a javító intézeteket kénytelen volt szapo-rítani, ahol ama kriminális bűntények s vétségek szer-zői helyeztetnek el, akikre ifjuságuk miatt a büntető törvénykönyvben kiszabott büntetést nem lehet alkal-mazni. Különben mi sem bizonyítja a felekezet nélküli iskolának balvégzetű hatását az ifjúság erkölcseire, mint ama tény, melyet Békey J . budapesti tanfelügyelő hiva-talos kimutatásában megállapított, hogy ugyanis a fő-város ifjúsága részben annyira elvadult, hogy a szokásos iskolai büntetések hiábavalóknak bizonyultak, miért is sürgette a valláserkölcsi nevelés hatványozását; minek íolytán Budapest fővárosa községi iskoláiban 22 hitok-tatói állást rendszeresített is.
E tények mind a felekezetek nélküli iskolákat íté-lik el. Fráter Laicus.
AgOSta (Augsburg), julius 26. A vallásügyi béke Poroszországban. — Az itteni egyházmegyei lap (Pasto-ralblatt) igen érdekes czikket hozott a XIII. Leo böl-csesége s a Centrumpárt kitartása folytán Poroszország-ban közelebb létrejött^egyházpolitikai törvényekben le-fektetett vallásügyi békekötésről, melyben vázolván a Róma s Berlin közt folytatott béketárgyalások különböző, e lapok hasábjain már ismertetett fordulatait, a k ö f e t -kező végkövetkeztetésekben adja elő az e r e d m é n y t :
„Nincs szükség bizonyítékra az iránt, hogy a pápa szilárd s legelhatározottabb akarata, hogy az egyház szabadságának elve szorosan fentartassék. Ha már most XIII. Leo az államnak bizonyos engedményeket j u t t a t o t t a „tolerari posse" határaig, ebben csak ama nagy bizalom vezérelhette, melyet Poroszország egyházmegyéinek vi-harokban kipróbált papságába helyez. Igaz ugyan, hogy nagy veszély rejlik abban, hogy a páholy szellemétől
áthatott vagy érintett protestáns állami tisztviselők százai minden elgondolhatót meg fognak tenni, miszerint a pap-ság egyházi érzületét a legalsóbb fokra lenyomják, és mint-hogy az állam messzire beleárthatja kezét a kanonoki állomások s püspöki székek betöltésébe ; igen komoly a
veszély, hogy a papság a papnevelő intézetektől kezdve lassan s mélyrehatón demoralizáltathatik ; azt azonban még sem mondhatni feltétlenül bekövetkező esetnek, hogy e demorálizácziónak csakugyan jőnie kellene, és pedig azért nem, mivel a clerusnak valóban papi egyházias szelleme minden ellenséges törekvést meghiúsíthat. Magukon a papokon áll, vájjon az állam az idő folyamában fontos-nak vagy jelentéktelennek fogja-e tekinteni a bejelentési kötelezettséget (a kinevezendő lelkészekre nézve) vagv az állami felszólamlási jogot (ugyanazokra vonatkozólag.)' A poroszok már bölcsőjükben katonák. Szeretik a hatá-rozottságot; érzékük van a fegyelem iránt, hajlamuk is a közös eljárásra. Ha a poroszországi papság férfias szilárdsággal s törhetlen eltökéltséggel ragaszkodik az egyház elveihez, ugy hogy a minden áron m a g a s a b b r a törö ambitiosus egyének legfölebb „fehér hollókként"
jelntkeznek s mintegy pelengérre vannak állítva, a k k o r a dolog nem vehet b a l f o r d u l a t o t . Mert akkor c s a k h a m a r minél többen az intéző körökben ama nézetre fognak jutni, hogy az állam emiitett fölszólamlási joga — mint Bismarck a porosz p a r l a m e n t b e n mondta — olyas „brim-borium" (sallang), m i n t h o g y az hiábavaló fáradság az államtól, nem akadván a papság közt, aki a harmincz ezüst pénzt meg akarná érdemelni. Kár volt kérdő ive-ket kiadni az egyes papok minősitvényének följegyzésére ; elég. lett volna, egyetlen egy kérdő ivet k i b o c s á -tani együttesen m i n d n y á j u k r a nézve, lévén egyik olyan, mint a másik.
Poroszország papsága teljességgel följogosít ily reményre, és ha ehhez valaki külön malasztot érdemelt ki magának, akkor ez a poroszországi papságnak j u t osztályrészül a nyilt kulturharczban elviselt szenvedések fejében.
A világi katholikusok vallásos magatartása is hatalmas befolyást g y a k o r o l h a t az irányban, hogy az e m i i -tett veszély ködfátyol g y a n á n t majd szétfoszlik. Amint a népnek vallási támasza a derék papság, épp ugy maga a clerus, mint Kopp fuldai püspök is megjegyzé, felemel-kedhetik vagy demorálizálódhatik a népnek vallásos vagy ellenkező hangulata által. E tekintetben bő ta-pasztalatot szereztünk az úgynevezett ó-katholiczizmus idejében.
Egyébiránt, ha a vallásügyi békekötés az állam részéről csak annyi volna, mint „a fegyverek pihente-tése a vivó téren," tekintetbe veendő az, hogy az egy-ház is bir kellő szellemi fegyverekkel a czélra, hogy esetleg ártalmatlanná tegye a papságot, amely az egy-ház becsületét s szabadságát föláldozni akarná. Ha az állam birja a fölszólamlás jogát neki nem tetsző papok kinevezése ellenében, az egyháznak még megelőzőleg megvan a legelemibb fölszólamlási joga bárki ellenébenT
ugy hogy végső esetben veto-ját akkép is érvényesítheti,, hogy a „bérenczet" a pásztorok közt felfüggesztheti vagy kiközösítheti.
Az iránt pedig nem foroghat fenn semmi kétség,, hogy a katholikus nép inkább külön adományokból pótolná a lelkész javadalmazását, semhogy üdvét az egyház által megbélyegzett „bérenczre" bizza. A levegő
RELIGIO. 79 hosszú időre tisztázva volna, mihelyt néhány eset
elő-f o r d u l n a . Azért mindeme veszélyekkel szemben bizvást m o n d h a t j u k : „ T a n mitől f é l j ü n k , de nem r e t t e g ü n k ! "1)
IRODALOM.
,,A h a l o t t é g e t é s r ő l " czimü m u n k a , melyet kiváló i r o d a l m i becséhez képest a „ R e l i g i ou mult, j u l i u s hó 27-ikéről kelt (8-ik) s z á m á n a k irodalmi r o v a t á b a n kie m kie l t ü n k , — mint m a g á n uton értkiesülünk — kie r g a a b -solvendas intentiones is k a p h a t ó . A kik t e h á t birni ó h a j t j á k , f o r d u l j a n a k annak tudós szerzőjéhez : Dr. C s e m o c h JánOS, pápai t. k a m a r á s és h g p r i m á s i t i t k á r úrhoz, E s z t e r g o m b a .
= T a x i i Leo, volt szabad gondolkozónak ö n v a l l o -m á s a i . Szerző engedélyével franczia eredetiből fordította
dr. Gsápori Gyula. E s z t e r g o m , 1887. Buzárovits Gusztáv bizománya. N a g y 12-rét 440 és I X . 11. Ara 2 frt.
Taxii L e o (családi néven : Jogand-Pages Gábor) j e l e n müvének a j á n l á s á t ó l f ö l m e n t szerzőnek a f r a n c z i a
irodalom terén m á r eddig is kivivott hirneve, a melyre u g y a n az igazság elleni, 17 éven át, é p p oly vak d ü h v e l mint elszántsággal f o l y t a t o t t k ü z d e l e m b e u , a s z a b a d -g o n d o l k o z ó k t á b o r á b a n t e t t szert, de a mely mé-gis tag a d h a t a t l a n u l bizonyíték arra, hotagy Taxii, e l v o n a t k o z -t a -t v a a jelen m ü v é i g k ö v e -t e -t -t gonosz irányá-tól, e g y i k e a legtehetségesebb s l e g t e v é k e n y e b b franczia í r ó k n a k ; m e r t ugyanis el nem f o g a d h a t ó , h o g y valaki kiváló szellemi t e h e t s é g hiányában, csupán csak i s t e n t e l e n s é g e és a k a t h . egyház elleni vad dühe által 17 éven á t oly bálványává v á l h a t o t t volna a franczia szabadgondolko-zóknak, mint a milyenné é p p e n Taxii Leo lett irodalmi t e r m é k e i f o l y t á n . T a x i i jelen müvének t á r g y a és czélja jelezve van már m a g á b a n („önvallomás") czimében és
m é g i n k á b b k ö r ü l vannak azok irva s kifejezésre hozva a La Harpe-tói származó és „zárszóként" (435. lapon) idézett eme s z a v a k b a n : „ E g y ember elég szerencsétlen volt s évek hosszú során át káromolta a szent vallást, melyet maga az Isten hozott az embereknek. Ugyanezen Isten egy pillanatban kegyelmének csodájával megragadja, megvilá-gosítja lelkét és szivéhez beszél ; a fátyol lehull szeméről
•és kereszténynyé, bűnbánó kereszténynyé levén — j e l e n önvallomásaiban — beismeri, hogy élete a leggyalázato-sabb és legbünösebb tévedések sora volt még az emberek szemében is. Ég felé emeli szemeit s ama hosszú megátal-kodást összehasonlítja Istennek jóságával, aki nemcsak kiszabadította, hanem ha megtérése őszinte és állandó, még kegyelmet is ígér neki ...."
vOh én Istenem ! — igy f o l y t a t j a — tudom, hogy ez igazságok, melyeket itt leírok, egész életemnek kárhoz-tatása. Te vagy, aki reájuk tanítottál, és én oly hosszú időn át elfelejtettem azokat és fölvilágosultnak tartottam magamat ! Olyan a szenvedélyek elvakultsága, hogy én nem értettem azt, ami ma oly egyszerűnek és világosnak látszik! Te egy pillanatban szemeimet fölnyitni
méltóz-') E czikk jellemzésére szolgál a m a tény, hogy egy ürese désbe j ö t t k i r . p a t r o n a t u s i j a v a d a l o m r a hetven s e g y n e h á n y p a p p á l y á z o t t . E n n e k m e g g á t l á s á r a egyik püspök m e g h a g y t a , h o g y m i n d e n p á l y á z ó 14 n a p p a l f o l y a m o d v á n y á n a k b e n y ú j t á s a előtt, e s z á n d é k á t n á l a bejelentse. A „Rel." Szerk.
tattál. Fejezd be a munkát én Istenem ! S miután meg-mutattad büneiniet, taníts meg rá, miként kell azokat tőlem telhetőleg jóvá tennem, s ha irgalmasságod is ugy akarja : adj reá időt és eszközöket ; és a vallomás, melyet most itt teszek, legyen hasznára testvéreimnek, akik közül egyik sem volt oly nagy bűnös, mint én. Hadd mondják velem együtt : „Cognovi Domine, quia aequitas judicia tua.u —
Í m e ! ez az alapgondolat és a szellem, melyben Taxii, sz. Á g o s t o n h o z hasonlólag, a szabadgondolkozók között, az e g y h á z elleni heves küzdelemben eltöltött eddigi életéről őszinte Vallomást tesz, — oly vonzó és é r -dekfeszítő irmodorban, amely kiváló m é r t é k b e n b í r j a miudazon t u l a j d o n s á g o k a t , m e l y e k e t a f r a n c z i a nespritu -nek és előadási „elán--nak nevez, s a melyek a franczia irodalmi t e r m é k e k e t e l ő t t ü n k oly kedvesekké, m a j d n e m f ö l ü l m u l h a t a t l a n o k k á teszik.
E z e k előrebocsátása u t á n i m m á r a f o r d í t ó n a k kell mindenekelőtt is teljes elismerésünket es l e g f o r r ó b b há-l á n k a t k i f e j e z n ü n k azon, t á r s a d a há-l m i viszonyainkba ava-t o ava-t ava-t és ezekeava-t szem előava-tava-t ava-t a r ava-t o ava-t ava-t finom érzékéérava-t, a melylyel e n a g y o n is kor- és alkalomszerű m u n k á n a k honi n y e l v ü n k r e való f o r d í t á s á r a vállalkozott ; másodszor pedig azért, h o g y a j ó fordítás nem könnyű f e l a d a t á t
oly kitűnő sikerrel m e g o l d o t t a .
Azon k ö r ü l m é n y ugyanis, h o g y Taxii e müvében az e g y h á z és a n n a k szolgái s szent intézményei ellen vak dühvel harezoló, kérlelhetlen ellenségeink iszapos, piszkos k ü z d t e r é t és aljas harczolási m o d o r á t a legille-t é k e s e b b közvelegille-tlenséggel és legille-t á r g y i l a g o s s á g g a l legille-t ü n legille-t e legille-t i fel s rólok a f á t y o l t lelebbenti : a forditó oly berzasztó per-spectivát t á r fel ez ellenséges ü z e l m e k r ő l a m a g y a r közönség előtt is, a melyekről, daczára annak, h o g y igen sokban a francziákéhoz hasonló társadalmi viszo-n y o k b a viszo-n élüviszo-nk — eddig v a j m i kevesekviszo-nek volt s vaviszo-n f o g a l m u k s a melyektől, rólok mint ördögi a k n a m u n -k á r ó l a jelen m ű b ő l i m m á r t u d o m á s t szerezvén, lehe-tetlen, h o g y u t á l a t t a l és megvetéssel el ne f o r d u l j o n mindaz, akiben a becsületnek és tisztességnek csak p a -r á n y i szik-rája is él. De más-részt a f o -r d i t ó a h á l á -r a le-k ö t e l e z e t t m a g y a r le-közönségnele-k e m ű b e n a fegyverele-k oly t á r h á z á t is szolgáltatja, a melynek egy világi és m é g kevésbé egy p a p k ö n y v t á r á b ó l sem szabad hiányoznia.
Quoniam non est nobis colluctatio adversus carnem et sanguinem : sed adversus principes et potestates, adversus mundi rectores tenebrarum haium" . . . ( E p h . V I . 12.)
Fokozódik pedig a f o r d í t ó n a k ez időszerű mű m e g -választásában nyilvánuló finom t a p i n t a t a iránti h á l á n k és elismerésünk az által, h o g y Taxii müvének m e g m a g y a r i -t á s á -t ugy eszközöl-te, miszerin-t a r r a nézve semmi kívánni valót sem h a g y o t t h á t r a . A m a g y a r nyelv szellemének megfelelő kifejezések és szórend alkalmazása körüli, m o n d h a t n i , a g g á l y o s szorgossága, a szókötés folytonos s z e m m e l t a r t á s a , m a g o k n a k a kifejezéseknek választékos-sága, az írásjeleknek az é r t e m é n y r e nézve oly fontos s kellőleg kevesek által m é l t á n y o l t helyes alkalmazása : valamint egyrészt a r r ó l t a n ú s k o d n a k , h o g y Taxii m e g -m a g y a r i t ó j a a -m ű f o r d í t á s oly nehéz s épp ezen oknál fogva kellőleg csak kevesek által kezelt tisztének teljes
tudatában és niveau-ján áll ; másrészt bizonyságot tesz-nek a nagy szorgalom- és munkáról, melyet dr Csápori-nak Taxii ily minden igényt kielégítő müforditására for-dítania kellett.
A mii kiállítása irodalmi becséhez méltó s Buzá-rovits esztergomi könyvnyomdáját újból a legelőnyösebben ajánlja. Dr. Való.
VEGYESEK.
— A pápa ö szentségének felajánlott chinai ju-bileumi ajándék. Az angol „ The Tablet" folyóirat a következőket irja : Az ajándéktárgyak közt, melyeket a szent atyának a katholikusok szeretete felajánl, egyikéül a legérdekesebbeknek tekinthetjük azt, melyet de Maria Mihály j . t. atya, a Gergely-féle egyetem tanulmányi fel-ügyelője f. hó 8-án nyújtott át ő szentségének Sica Lajos j. t. atyának nevében. Sica atya ugyanis, aki 46 év óta mint buzgó hitküldér működik Chinában és a shanghai-i Mária-congregatiónak igazgatója, a szent atyához fölira-tot küldött e társulattól, amely Shanghai legelőkelőbb családaihoz tartozó 80 ifjúból áll. A felirat, mely a chinai művészet remekének tekinthető, chinai betűkkel, sárga atlaszon van írva, körülvéve arany és színes se-lyem szálakból kivitt legfinomabb himzés által. A felirat szövege egy hírneves tudós tollából való és mellékelve van hozzá a latin fordítás. A sárga selyem darab, chinai mód szerint, könyv alakjában van összehajtva és egy 40 centi-meter magas s 28 centicenti-meter széles fehér atlasztokba van zárva, a mely egyik oldalán a társulat, másikon pedig XIII.
Leo pápa czimerét tünteti elé arany, selyem és gyöngy kivitelű hímzésben, megfelelő chinai antik-irásu jelmon-datokkal. A felirat és tokja ébenfából készült szekrény-kében van elhelyezve, amely nagyszerűen faragott dom-borművű alakokkal ékeskedik. A domborművek legna-gyobbja a szekrényke födelére van alkalmazva és a római pápa dicsőítését akként jelképezi, hogy egy kőszikla csúcsán a Tam-wam, vagyis a madarak királya (hasonló a mi sasunkhoz) trónol, mely a napba néz és Krisztus-nak helytartóját jelezi, aki a Vatikán ormáról hasonló-képpen az igazság napjába néz, és az egyház kor-mányzásában ettől megvilágoeittatik. A kőszikla kö-rül annak csúcsán és a hihetetlen finomsággal metszett virágos cserjék ágai között 53, különféle nemű és nagy-ságú madárka van feltüntetve, melyek hódolati helyzetben a Tam-wam felé fordulnak és a Mária-társulat tagjait symbolizálják, mint a kik szintén mindenkor készek Krisztus helytartója minden kívánságának és intésének engedelmeskedni. J o b b felül egy aranybetűs felirat ol-vasható, mely a szent atyát dicsőíti és a jelképes dom-borművet magyarázza. Köröskörül a szekrénykén egy szallag kígyózik körül, a melyen szintén dombormüvileg : gyümölcs, fák és a chinai zeneművészet különféle szerei, mint: dob czitara, hegedű stb. vannak elétüntetve. A tiszta ezüstből készült lakat előre lefüggő zár alakjában, kulcs helyett sajátságos készülékkel bir. Két kicsiny,
egymás fölé keresztben tett pálczikából áll ez, a melyek közül az egyik akként van a zárra alkalmazva, hogy csak a másik segélyével emelhető fel. Mindkét pálczika azonban ugy van elrejtve, hogy csak aki a titokba be van avatva, nyithatja fel a zárt. A záron négy chinai betüjegy van vésve, melyek jobbról bal felé olvasva e szavakat tüntetik elé: „Pu-tien-tum" (latinul: „Cum toto orbe communis veneratio.") A szent atya — írja a fennevezett „The Tablet" — nagyon örült a chinai művészet ezen remekén.
— Depretis olasz miniszterelnök, ki ha tehetség tekintetében nem is, de ravaszság és jellemtelenségre nézve Cavourral és Mazzinival egy categoriába sorozhatór és a ki „ t r a n s f o r m i s m u s á v a l " az összerabolt Itáliát j o g állammá (fából: vaskarika) akarta átalakítani, mult j u -lius hó 30 án, 76 éves korában Stradellában meghalt.
Az olasz liberális lapseregnek joga van őt dicsőí-teni ; mert a „stradellai vén róka" mindenha méltó volt hozzájuk.
— A szabad kath. és az állami iskolák. Buisson Nándor, a franczia elemi iskolák főfelügyelője most adta ki az 1885 — 6. tanévről szóló adatokat, melyekből azon érdekes tényt olvashatni, hogy ezen tanévben az állami iskolák növendékei ismét 14.088 tanulóval apad-tak, míg a szabad k a t h . iskolák növendékeinek száma 7652-vel gyarapodott. Ezen idő alatt 233 u j szabad kath.
iskolát létesítettek ; az állam pedig, noha a növendékek száma egyre fogy, 337 u j iskolapalotát emeltetett. Az állami tanítók száma 768, a kath. iskoláké 548-al sza-porittatott. Az állami iskolák mindegyikében 1 igazgató és 7—8 tanító működik, és minden tanerőre 6—6 vendék esik; a k a t h . tanítók mindegyikére 20—25 nö-vendéket számithatni. 1884-ben az állami iskolák tanerői-nek fizetése 97.173,000 frankra, 1885-ben 98.138,000 frankra rúgott. Mily rengeteg összeget költ a franczia köztársaság arra, ami bajainak egyik kútforrása és amit elébb-utóbb keserűen fog megbánni a franczia nép !
— Két érv a német socialista törvények ellen. BebelT
a német socialisták vezére így érvel: „A socialismus atheismusát akkép helyezik előtérbe bizonyos birodalmi és hitfelekezeti pártok, hogy eljárásuk után indulva, azt kell hinnünk, hogy többi közt a socialisták isten-tagadása az, ami feljogosítja a kormányokat a socialismus elnyo-mására. De mint t e h e t i jogosulttá a socialista törvénye-ket e párt atheismusa ? Nem terjesztetnek-e büntetlenül isten-tagadó müvek, pl. Strauss Dávid iratai?" Igaz s éppen azért lesújtó argumentum. E g y másik ezeket
a német socialisták vezére így érvel: „A socialismus atheismusát akkép helyezik előtérbe bizonyos birodalmi és hitfelekezeti pártok, hogy eljárásuk után indulva, azt kell hinnünk, hogy többi közt a socialisták isten-tagadása az, ami feljogosítja a kormányokat a socialismus elnyo-mására. De mint t e h e t i jogosulttá a socialista törvénye-ket e párt atheismusa ? Nem terjesztetnek-e büntetlenül isten-tagadó müvek, pl. Strauss Dávid iratai?" Igaz s éppen azért lesújtó argumentum. E g y másik ezeket