33r. IE5iszter I m r é t ő l . (Folytatás),
14. A hallottak után nern minden aggodalom nélkül kérdezi az ember, vájjon a sensualismusnak jut-e eszébe, hogy aesthetikai alapeszméi és elvei az erkölcsiség m e g nem ingatható alapeszméi és elveivel coliisióba j ö h e t -nek ; és ekkor mily módon lesz-nek a művészet és az erkölcsiség érdekei kiegyenlítve ? — Ez azonban nekünk, kiknek „curiosus" álláspontunk, adhat aggodalomra o k o t ; a valódi bölcsész, kinek sikerült m a g á t holmi kicsinyes tekintetek alul emanczipálni, ezen ugyan fönn nem akad.
Mert először is, a sensualistikus erkölcstan gondos-kodott olynemü elvekről, melyek segélyével az érzékileg kellemes (a „szép") sens, értelemben föltétlenül h a r m o -nizál az erkölcsi jóval. Mert mi az e r é n y ? — „Az erény nem más, mint minden hajlamnak harmonious kielégítése és a gyönyörnek lehető legállandóbb élvezése." E z a
meghatározás ugyan m á r 2000 éves, mert Aristippus iskolájának („cyrenäi" iskola) egyik képviselője állította f ö l ; de változatlanul magáévá tette azt a sensualismus, és annak alkalmazása most is ugyanaz, mint volt azelőtt akár Socrates idejében. A mint Bürke szerint a „szere-tetnek" t á r g y a a „másik nemnek szépsége," u g y a sophista Hippias szerint a „tulajdonképeni szépség egy szép leány." x)
Azután meg ha ily módon talán nem lehetne min-den kételyt a „szép" és az „erkölcsi jó" viszonyára nézve eloszlatni, u g y a fölmerülhető ellenvetések teljes meg-oldására készen t a r t ezen aesthetika egy finom megkü-lönböztetést. A szép ugyanis lehet épenséggel igaz is, jó is ; megtörténhetik hogy pl. egy költemény vagy egy szép beszéd az igazság és jóság törvényeivel megegyez ; de ez a megegyezés épen nem szükséges arra, hogy aesthe-tikai élvezetet keltsen; söt nagyon is lehetséges ez azon megegyezés nélkül.**) E s : „a költeményben nincs tiltva az, ami erkölcsellenes, hanem csak az, a mi aesthetika-ellenes." 3) Sőt a zenére nézve ezen megkülönböztetés azt eredményezheti, hogy valamely egyébként vallásos tartalmú zenemű képes lesz „aesthetikai áhítatot" ébresz-teni, bár nem lesz képes arra, hogy „egyházias áhítatot"
keltsen.1) Röviden: azok, kik nem szándékoznak „curio-sus" álláspontjukat a sensualistikus állásponttal fölcse-rélni, itt-ott „kicsinyes elbírálás" helyett inkább okul-janak azon különbségen, mely az „aesthetikai szép" és az „erkölcsileg jó" közt van, h a mindjárt ez a „kü-lönbség" egész az ellentétességig potentirozza is magát.
15. Még élesebben jellemzi magát ezen szempontból a sens, aesthetika, mikor a „fenség" fogalmát állapítja
meg. Vessünk ide egy pillantást.
Schiller 5) „erkölcsileg fenségesnek" találja a bűn-bánatot, az önkárhoztatást, „és pedig a legmagasabb
') Plato. Hippias, mai.
s) Krug. A e s t h e t i k . 8. §. Anmerk.
3) Jungmann. Aesth. 318. §.
4) 1lanslick. Musikalische Stationen 4. 1. köv.
5) „Über den Grund des Vergnügens a n tragischen Gegen-ständen."
mérvűt is," mikor t. i. az „kétségbeesés" l e s z ; és igy a
„fenség" netovábbja éppen akkor f o g eléretni, mikor valaki ezen kétségbeesésben „életét önkezűleg kioltja Igaz, hogy Schiller ezt olymódon fejtegeti, mintha épen ez által az ember a legtökéletesebben elismerné az er-kölcsi törvény kötelező erejét ; de éppen ebben nyilvánul erkölcsi Ítéletének teljes romlottsága. S másrészt minket csak a tény érdekel, hogy a legmagasabb aesthetikai élvezet Schiller szerint összefér avval, a mit mindenki erkölcsileg rossznak mond, az öngyilkossággal.
Vischer szerint*) „Az emberi természet azon erejer
melynél fogva az a k a r a t a szenvedélyek hatalmát mint eszközt képes felhasználni, hozza magával, hogy az erköl-csileg rossz fenséges lehtt."
Innét azután a következtetés: „az Isten ellen való lázadás" valami nagyon „fenséges" dolog, mert i t t „a gonosz eljutott a legmagasabb fokra, és a legvégsőbb consequentiáig."
Teljesen ezt tanitja K r u g is, -) valami „fölemelő és tetsző" azon gondolat, „hogy az ember szabad akara-tával képes magának az istenségnek is ellenszegülni."
Nüsslein s z e r i n tä) az erkölcstelen nem zárja ki a fenségest" és „heroismuson föltalálható a fenségesnek, h a b á r nem mindig az „erkölcsösnek bélyege;" „Medea, Catilina és sok száz szörnyetege a világtörténetnek"
„fenséges jellemeké
S végre Ficker 4) : „Valamely nagy, fenséges jellem aesthetikai méltatásánál annak benső (erkölcsi) értéke vagy értéktelensége nem j ö h e t számba, hanem csupán-csak az a k a r a t e r ő nagysága."
Ilyenek olvasása elkomoritja az embert ; pedig a sensualismus nem érdemli meg azt, hogy miatta busulásnak adjuk fejünket. S azért az előbbi hallottak h a -tásának ellensúlyozására megemlitem ugyancsak a „fen-ségesnek" egy másik, szintén sensualistikus fölfogását, a mely Bürkénél található : „Minden a mi alkalmas arra, hogy a félelem vagy veszély gondolatát ébreszsze föl bennünk, s igy minden, a mi valamiképpen borzasztó, vagy ilyen borzasztó dolgokkal rokon, vagy a mi a borzalomhoz hasonló módon hat a lélekre: mindaz fen-séges, vagy forrása a fenségesnek." A fenségesnek ha-tását pedig a következő módon magyarázza B ü r k e : h a a fenség okozta ijedés, borzalom, rázkódás nem annyira erős, hogy az az organismust romlással fenyegesse,
„akkor ezen rázkódások, mivel a finomabb és durvább edényeket a veszélyes és nehézkes dugultságtól megszaba-dítják, kellemes érzéseket k e l t e n e k ; nem épen gyönyört, hanem a jótékony borzalom egy nemét, a mely egyszerre nyugalom is, rettegés is." — E r r e — mondja J u n g m a n u ,
— a legjobb kritika, mely A. W . Schlegelnél olvasható :
„da müsste man das E r h a b e n e in der Apotheke kaufen."
16. E g y é b aesthetikai fogalmaknak sensualistikus irányba» való fejtegetését lesznek szívesek t . olvasóim elengedni. ítéletet alkothatunk annafc értékéről a
raon-1) „Über das Erhabene und Komische." 75. 1. és Aesthetik I. 107. §.
2) Aesthetik. 25. §. Anmerk. 118. 1.
3) Lehrbuch der Kunstwissenschaft. 86—7. §.
4) Aesthetik. 30. §.
15*
dottak után ; s talán a mily mérvben nem kedvező lenne az itélet a sens, aesthetikára nézve, oly mérvben hiszem, hogy a meggyőződés szilárdult az ezen fejezet elején fölállított tételünk igazságát illetőleg. S azért még csak egy megjegyzést.
Az eszmék világában is ugy van, mint az anyagi világban ; a mint a hegyről gördülő követ nehéz meg-állítani futamodásában, mig a legalacsonyabb pontot el nem é r t e : éppúgy valamely világgá bocsátott eszme, valamely mozgásba hozott elv nem szokott megállapodni addig, mig összes consequential le nem vonatnak. A X V I I I . század elején az angol sensismus eszméket r e p r o -ducált az elmúlt classicus világ romjai alól ; ezen esz-méket tovább fejtegette a X V I I I . és XIX. század mate rialismusa, s ha nem csalódunk, napjainkban a darwinis-mus megállapodásra j u t t a t t a azokat, csak azért, mert lefelé azokat tovább fejleszteni nem lehet. Bergx) meg-győződése szerint „Darwin tanai a szépség eredetére tisztább világot vetettek," és most már lehet reményleni, hogy Darwin kutatásai után sikerülni fog, a mi eddig nem sikerült, „a szép tudományos theoriáját megalkotni."
Lássunk egy pár kísérletet.
A zenét illetőleg pl. arra tanít meg bennünket a darwinismus, hogy „a h a n g első sorban arra szolgált, hogy a különböző nemek képesek legyenek egymást föl-találni ;a s azért „ezeket a zeneszerü hangokat és r y t h -musokat fél-ember őseink leginkább a nöszülés idején használták ; s a mint azután ezen zenészeti nőkeresést több generation át egész ösztönszerűen űzték, történt, hogy ezen zenei hangok éneklése és hallása végre bizo-nyos majd szelid, majd heves, de a szerelmi vágytól min-dig kéjtelin áthatott érzésekkel párosult." E r r e a legvilá-gosabb érv az, hogy őseinknél valamint egynémely majom fajoknál „a nők éneklése későbbi eredetű mint a férfiaké,"
mert hiszen a himeknek volt szükségök erre a zenére, hogy nőt szerezzenek maguknak. „Szorosan véve a tücs-kök és békák szintén zenélő teremtmények, mert con-certjük alkalmával éppen azon gyönyörérzelmeik van-nak, mint nekünk, embereknek."
Ennél még szellemesebb a szinek élvezetének meg-fejtése. „Fél-ember őseink kizárólagosan vagy nagyobb részt különböző gyümölcsökkel táplálkoztak. Mivel pedig a gyümölcs szinben a lombtól és az égtől különbözik, azért őseinknek mindig kellemes egy tünemény volt az, mikor az őserdőkben t a r k a pontokat vettek észre, me-lyek világos vagy sötét, vörös, sárga, narancs, kék, ibo-lya stb. szinben a zöld lombozattól és az ég kék vagy szürke színétől elütöttek. Ezen ösztönszerű tetszelgés a tarkaszinü dolgok iránt . . . az emberi lélekbe mélyen belevéste magát, s azután is megmaradt, és az utó-dokra átöröklött, akkorra is, mikor már kevésbé volt gyümölcscsel való táplálkozásra utalva az ember, és most már akkor is jelentkezik, mikor nem éppen ennivaló dol-gokon jelentkezik."
H á t a „szépség ideálja," az ember szépségének megfejtése milyen lehet Darwin szerint? — ,A más nem-hez tartozók kéjteljes érzést keltenek bennünk, a mely
érzés csakhamar vágyódássá fokozódik, s ez voltaképpen nem más, mint gyönge előérzése a szerelmi kéjnek. Most már ezen érzés egyesül a lélekben a szépség typusával, a b b a bele veti magát, ugy hogy, habár gyengébben, és a nemi elemre való emlékezés nélkül is, akkor is föltá-mad bennünk, ha csinos gyermekeket, vagy velünk egy-nemű személyeket látunk." x) „A fructibus eorum cogno-s c e d illocogno-s." (Sz. Máté. V I I . 16.)
( F o l y t a t j u k . )
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
Budapest, aug. 20. Szent István napja. — Az országos ünnepély, első szent királyunknak napja, nagy, honalkotó emlékeket kelt föl minden gondolkodó ma-gyarnak elméjében s szivében. Volna-e nemzeti létünk, népünk t a g j a volna-e a keresztény polgárosult családnak, államiságunk birna-e biztos alappal, ha Isten nem tá-maszt egy magyar Mózest Géza vezér fiában, Vajkban, a keresztség által Istvánban, a magyarok első nagy ki-rályában, aki a pogányság pusztájából kivezette népét az államalkotó s nemzetfentartó keresztény cultura ter-mékeny virányaira ! Es Magyarország ama polczon ál-lana-e, melyen ma van, ha sz. István Konstantinápolyba fordult volna, ahelyett, hogy egyenesen Rómának, a p á p á n a k hódolt ?
E tekintetben csak az elfogultság maradhat taga-dásban annyira, hogy még fölvilágosultabb protestáns iróink is megegyeznek abban, hogy Róma, a pápaság volt a magyar állami lét dajkája, és hogy hazánk s nemze-tünk a balkánfélszigeti szláv népek sorsára jut, ha sz.
István Byzancznak adott volna elsőséget, amelyhez a Kárpátok alatt lakó szlávok, tehát a magyarsággal szo-rosan érintkező népek, részben már az u j magyar hon polgárai — amennyiben e szót használni lehet — már régebben tartoznak vala, akiket részben az első magyar királynak kellett a katholikus, a latin szertartásra téríteni.
Magyarország Rómának köszönheti megalapítását s fönmaradását az évszázadok viharai közepette ; Ró-mának köszönheti, hogy a szomszéd népek s államok nem osztozhattak meg hazánkon, sőt inkább a pápaság befolyásának hódolva a pogány tatár s török pusztítások alkalmával segélyére voltak a magyar nemzetnek, amely viszont védbástyája volt az egész nyugati keresztény-ségnek mindaddig, amig a vallásegység megbontásával megbomlott a nemzeti, politikai, állami egység.
Sz. István emlékének ünnepe, első szent királyunk n a p j a első sorban nemzeti ünnep, megülése hazafias kö-telesség, a hála adója, rnelyçt a vett s folyton gyümöl-csöző jótéteményekért le kell róni. A magyar katholiku-sok örömmel eleget teszek e kötelességnek ; sajnálni kell
azonban, hogy a protestánsok kivonják magukat alóla, és hogy utóbbi években a katholikus főnemesség és ér-telmiség követi e példát, amennyiben sz. István napjá-nak méltó megünneplésétől tartózkodik.
Augusztus 20-dika ős Buda várában ma már nem
•) „Die Lust an der Musik" (Berlin. 1879.) J) L. Jungmann. Aestlietik. 206. §•
RELIGIO. 117 egészen országos, nem is fővárosi ünnep, legfölebb a
kis terjedelmű vár ünnepe, melyre nép még gyüle-kezik, de csak annyi mint hétköznap, ha katonabanda játszik.
Pedig Budavárában vannak nagyobbára a minisz-tériumok több ezer hivatalnokkal, vannak a katonai hatóságok, a Duna másik p a r t j á n , Pesten töméntelen sok a biróság, a közigazgatási hivatal, iskola s másnemű hatóságok, melyek ritka kivétellel távollétük által t ü n -dökölnek az országos ünnepen. A miniszter urak közöl egy-kettő, a főbb polgári s katonai tisztviselők nagy számából szintén néhány, azután egy-két t a n á r : maroknyi gyülekezet az, amely sz. István j o b b á t kiséri ! Lehe-tetlen elfojtani a sóhajt e kisded számú ünnepi menet láttára ! Nincs talán busz diszruhás ur abbau ; oly fájón esik látni azt a néhány díszmagyart, elgondolván : nincs már többé magyar Kárpátoktól Adriáig ? !
Valóban a papság majdnem van annyi, mint a vi-lági elem az országos ünnepi menetben : hol van Ma-gyarország első szent királya napján ?
Aki Budavárába jő e napon, nem láthatja M a g y a r o r -szágot. Pedig kevesebb hálával tartozunk-e ma honalkotó királyunk emlékének, mint az időben, mikor egész Ma-gyarország megjelent e napon ős Buda ormán hódolni a dicsőséges jobbnak ? ! Megfeledkezik-e a nemzet egykori nagyságáról? Kihalt-e a nemzeti érzület a jelenkor fér-fiai kebléből ?
Annál is inkább sajnálatos az országos ünnepnek ez elhanyagolása, mivel az akkor történik, midőn a Tisza-kormány ez országos ünnep t ö r v é n y b e igtatására vonatkozó javaslatával a parlamentben s a protestáns felekezeteknél kudarczot vallott, amidőn ez utóbbi ténynek visszahatást kellett volna keltenie a kath. magyarság köré-ben és a reá következő sz. István napjára Budára kellett volna gyűjtenie nemzetünkből mindazokat, akik első királyunkban Isten kiválasztott szentjét, a magyar ál-lami s társadalmi lét megalapítóját, a nemzeti cultura s géniusz szülőjét tisztelik. Ezzel tartozunk a nagy fe-jedelem emlékének, de ö n m a g u n k n a k is mint katholiku-sok, szemben a protestánsok s hitközönyös katholikusok tüntetésével szent István napjának országos megülése ellen. Talán remélhető vala, hogy oly országos hitvallás, oly tekintélyes nyilvánulás megtöri a szűkkeblű ellen-szenvet ; különben is dokumentálta volna azt, hogy a
protestánsok nélkül is m e g t a r t h a t ó az országos ünnep.
E g y é b i r á n t a Tisza-kormányt nem lehet kimen-teni a következetlenség vádja alól, amidőn ugyanazok a miniszterek, akik a törvényhozás u t j á n kötelezővé a k a r -ták tenni sz. István napjának megülését, maguk sem ünnepelik meg azt, holott ama föllépésükkel erkölcsi kötelezettséget vállaltak magukra, hogy ők első sorban megfogják tartani azt, amit az egész országra nézve valláskülönbség nélkül helyesnek Ítéltek. A jó példa t a -lán nagyobb hatással leendett, mint a törvény.
Es ily példa király urunk ő felségétől m é g nagyobb befolyást gyakorolna a nemztre : a magyar király sz.
István utódja gyanánt viseli az „apostoli" nevet s jel-leget, valamint birja ennek összes jogait és mint ilyen ő az első az összes keresztény fejedelmek közt, mint az
kitűnik XIIL Leo pápának az u j bibornok-államtit kárhoz intézett leveléből, hol uralkodónk mint apostoli fejede-lem első helyen említtetik és e megtiszteltetés, mely közös a nemzettel, sz. István országos ünnepén a l e g -méltóbb módon találhatna viszonzásra.
Akkor az ünnep valóban országos volna, az elejtett törvényjavaslat daczára, mely különben ama másik er-kölcsi kötelezettséget rótta a kormányra, hogy ő királyi felségének tisztelettel a j á n l j a a megjelenést sz. István napján Buda várában, a nemzeti ünnepen, miáltal szen-tesítést nyert volna Tisza K. miniszterelnök urnák ál-lamférfiúi bölcs s jó szándéka ez országos ünnepre nézve, amelyet hitfelei a törvényhozásban meghiúsítottak.
Talán a jövő évben megvalósíthatná e szerény j a -vaslatot, melyet a sz. István, első apostoli királyunk iránt való nagy tisztelet sugal. Fráter Laicus.
S z é k e s f e h é r v á r . Föpásztori szózat ö szentsége XIII.
LEO pápa ötven éves áldozári jubileuma alkalmából. — (Vége).
Krisztusban kedves fiaink és híveink ! XIII. Leo pápa ő szentsége ez év deczember 31-én fogja áldozár-ságának 50 éves jubileumát az egész keresztény világ részvéte és hódolata között ünnepelni. Ezen magasztos ünnepen hazánk, az apostoli Magyarország is méltóan akarván résztvenni, nemzeti hagyományainkhoz és ősi hitünkhöz illő mozgalmat indított meg a hivők kegye-lete, mint azt az ide mellékelt jegyzékből is l á t h a t j á t o k . Ezen országos mozgalom mellett azonban egyházme-gyénk is külön ki akarván mutatni szeretetét és hódola-t á hódola-t szenhódola-tséges ahódola-tyánk, dicsőségesen uralkodó XIII. Leo pápa iránt, még külön intézkedéseket is tettünk, a me-lyeket az országos jubileumi nagybizottságnak f. évi május 26 án »tartott értekezletéből felvett s minden plé-bánia számára egy p>éldáuyban ide mellékelt jegyzőkönyv nyomán a következőkben hozunk t u d o m á s t o k r a :
1. A hódolati aláírások számára ő eminentiája, Magyarország bibornok herczegprimása által, egyöntetű-ség s z e m p o n t j á b ó l , külön ivek lévén kijelelve, azokból egyházmegyém minden plébániája számára két-két ivet mellékelek.
Ez ivekre kizárólag csak hódolati aláírások g y ű j -tetvén, az aláiró nevén kivül semmit mást irni nem szabad,.
Minthogy pedig a hódolati aláírási iveknek az a rendeltetése, h o g y azok az egész országból összegyűj-tetvén, az országos jubileumi nagybizottság által Rómába küldessenek, különös gondot fordítson a nt. lelkészkedő papság arra, hogy emiitett ivek össze ne gyurassanak és tisztán kerüljenek vissza.
E végből legczélszerübbnek látszik az aláírások gyűjtését magában a plébánia-hivatalokban, a nt. lelkész urak személyes felügyelete alatt eszközölni (a névaláírás a három columna között történik), mindazon elővigyázati rendszabályokat foganatosítván, melyek ajánlatosaknak látszanak arra, hogy a hódolati aláírási ivek rendelteté-sük helyére tisztán legyenek eljuttathatók.
H o g y pedig a hódolati aláírási ivek, mielőtt innét a központból az országos jubileumi nagybizottsághoz
átszármaztathatnának, itten kerületek és plébániák sze-rint könnyen osztályozhatók legyenek, a nt. lelkész urak minden ivre fel fogják jegyezni legfelül : „Székesfehérvári egyházmegye", alája p e d i g : „N. esp. kerületi N . plé-bánia."
2. A jubileumi nagybizottság fentemiitett h a t á r o -zata szerint, ő szentségének 50 éves áldozári jubileumát a hódolati aláírásokon kivül még pénzadományok fel-ajánlása által is kivánja megünnepelni.
E czélból felhivom a nt. lelkészkedő papságot, hogy plébániájuk területén ö szentsége javára szeretet-adományokat gyűjtsenek.
E pontnál igen helyén lesz a hivő népet röviden tájékoztatni a felől, hogy mi oka annak, hogy szent-séges atyánk az ő lelki gyermekeinek istápolására szo-rul. Helyén lesz felemliteni azt is, hogy szentséges atyánk dicső elődei, a római pápák, midőn szent Péter örök-ségének, világi birodalmuknak birtokában voltak, vala-hányszor édes magyar hazánkat nagyobb csapás érte, az édes hazánkat ért csapás enyhítésére, és különösen, midőn a törökök uralkodtak m a g y a r hazánk felett, ha-zánknak a török iga alóli felszabadítására milliókat ál-doztak. — és hogy ha mi, mindenéből kifosztott és egyedül lelki gyermekei szeretete által fentartott szent-séges atyánk súlyos helyzetének enyhítéséhez filléreink által járulunk, csak némi kamatait adjuk vissza azon roppant összegeknek, melyeket szentséges atyánk dicső elődei sok megpróbáltatáson keresztül ment őseinknek határtalan atyai szeretettel és soha meg nem fogyatkozó bőkezűséggel n y ú j t o t t a k .
Az atyai szeretetnek ilyetén viszonzása annyival könnyebben eszközölhető részünkről, minthogy a jubi-leumi nagybizottság a szentséges atya számára aláírandó összeg minimumát 5 krajczárban állapította meg, hogy az áláirásban és igy a szeretetadományban a szegény-sorsú emberek is részt vehessenek.
A szeretetadományok feljegyzésére bárminő p a p í r használható. A gyűjtés legalkalmatosabban a hódolati aláírásokkal egyidejűleg eszközölhető. A nt. lelkészkedő papság buzgalmától fog függeni, hogy a magyar nép-nek szentséges atyánk, a római pápa iránt szive mélyében
mindenkor gondosan táplált szeretete és hithű ragaszko-dása hervadhatatlan érdemű tettekben is nyilvánuljon.
3. Ugy a hódolati aláírási ivek, valamint a szere-tetadományok összege (az ivekkel együtt) az egyes nt.
lelkészi hivatalok által, két hét leforgása alatt, a kerü-leti nt. esperesi hivatalokhoz lesznek átteendők ugy, hogy a hódolati aláírások, a szeretetadományok és az azokat feltüntető aláírási . ivek a nt. esperes urak- által e körlevél kézhezvételétől számítandó három hét alatt e püspöki hivatalhoz áttétethessenek.
Minden egyes nt. lelkész ur, a plébániájában be-gyült szeretetadományok összegét az aláírási ivek végén fel fogja tüntetni, hogy ezen összeg a püspöki körleve-lekben annak idején közölhető legyen.
A nt. kerületi esperes urakat felkérem, hogy a kerületükből beérkezett hódolati aláirási iveket és sze-retetadományokat az ezeket feltüntető ivekkel együtt egyszerre küldjék be, és hogy a hódolati aláirási iveket
külön és akként csomagolják, amint azok innét szét-küldettek.
4. Ez évi deczember hó 31-én, mint amely napon ünneplendi az egész katholikus világ szentséges atyánk, X I I I . Leo pápával szívben, lélekben egyesülve az ő fél-százados áldozári jubileumát, minden
plebánia-templom-ban alkalmi szentbeszéd és ünnepélyes szentmise „Te Deum"-mal tartassék. E l ő t t e való napon pedig esteli 5 órakor az összes plebánia-templomokban fél órán át minden h a r a n g meghuzassék, hogy az ájtatos hivek a bekövetkezendő ünnpélyre és annak magasztos voltára ez uton is figyelmessé tétessenek.
Jelen körlevelem a kézhezvétel után következő első vasárnapon a szószékről egész terjedelmében felol-vasandó lészen.
Reménylem, Krisztusban kedvelt Fiaim ! miszerint ez ünnepélyes alkalmat fel fogjátok használni arra, hogy bizonyságot tegyetek ország-világ előtt azon szeretettel-jes ragaszkodásról, kegyeletről, odaadó hűségről,
Reménylem, Krisztusban kedvelt Fiaim ! miszerint ez ünnepélyes alkalmat fel fogjátok használni arra, hogy bizonyságot tegyetek ország-világ előtt azon szeretettel-jes ragaszkodásról, kegyeletről, odaadó hűségről,