volt benne, és nem annyira a támadók bölcses-sége, mint inkább talán a védelmezők hibái miatt gyengült annak befolyása. A világ ma in-kább, mint valaha, a hivők szive és Isten közé áll és miután saját boldogságát elvesztette, irigyli azt másoktól. A legfőbb jót, mely az el-enyészhetetlenség jellegével bir, muló világi él-vezetekkel akarja megrontani. „Legyetek olyanok mint a kisdedek," — mondja édes üdvözitőnk
— „legyetek tiszták, ártatlanok, boldogok"; — a világ ezt megforditja s oda törekszik, hogy a lélek az anyagiakban elmerülvén, a magasabb élvezeteket elhanyagolja.
E törekvések ellen kell a p a p n a k működnie és semmi alkalmat sem szabad elmulasztania, bogy hi veit felvilágosítsa s a tévtanok hirdetőit tőlük távol tartsa.
E r r e a papnak — kiváltkép pedig a lelkipásztornak — számtalan alkalom kínálkozik, — mint : a szószék, a gyermekek és felnőttek hitoktatása, — melyekkel ha okosan tud bánni, lehetetlen, hogy lelkipásztori teendői-nek üdvös gyümölcsét ne lássa.
A szószék a papra nézve ugyanaz, a mi a tanár-nak a kathedra, a magvetőnek a szántóföld, a kertésznek a kert. S ő itt annál biztosabban működhetik, mivel nem a saját, hanem Krisztus t a n á t adja elő, mi által meg van adva neki mind a beszéd tárgya, mint pedig ebben megtalálja a korlátokat, melyeken tul gondolataiban és kitéréseiben nem mehet. A hiu szellemek — bármikép is legyenek bölcseletig kiművelve — itt nem találnak tért arra, hogy tüntetőleg oly dolgokat adjanak elő, me-lyekkel a világ tapsait megnyerhetnék. Az evangélium inkább egyszerűsége és annak kellemes és érthető fej-tegetése által, mint virágos nyelv vagy magas röptű ér-vek által tündöklik ; s nagy tévedés azt föltételezni, mintha a kultura már oly általános volna, mint az ma uton-utfélen hirdettetik. Ritka dolog, hogy a szellemek ugyanegy helyben egyforma műveltséggel bírnának, a nép pedig nem bölcsészeket, hanem tanítókat kíván.
A hívek felfogásához alkalmazkodni, ez az, miben a p a p n a k ki kell tűnnie és valamint a műveltebb hallga-tók műveltebb előadást várnak, ugy a kevésbé müveitek a szónoklat szoros szabályai szerint szerkesztett és eről-tetett magas beszédekből nagyon csekély vagy épen semmi hasznot sem fognak húzni. Ebből látható tehát, minő szorgalmat kell kifejtenie a papnak s mily körül-tekintőnek kell lennie, midőn egyházi beszédre készül és igaz marad mindig az : h o g y a ki munka nélkül lép a szószékre, az becsület nélkül száll le onnan. Szent Jeromos pedig azt m o n d j a : „mielőtt beszélnél, tanulj"
és ismét: „sok ideig tanuld meg azt, a mit tanítani akarsz." 2)
De nem pusztán a szószékről, hanem minden más
adandó alkalommal kell tanitauunk. „A népnek értelmi és erkölcsi tökélesitése" : ez legyen jelszavunk, ez legyen feladatunk ; mert csak az fog vallásos életet élni, csak az fogja szívvel-lélekkel magát vallásának hivéül vallani, a ki annak magasztossságát átérti.
í m e ! ez azon végtelen n a g y tér, melynek megmű-velésére emberi erő alig elégséges. A hívek szellemi és erkölcsi szükségletei oly nagy számúak, hogy egyenkint nem is sorolhatók fel. A jó pásztornak az a jelvénye — mint isteni Megváltónk mondá — „hogy ő megismerje juhait és juhai is megismerjék őt." Az orvosok nem ugyanegy gyógyszert rendelnek a különféle betegségek-nél ; a mint valakinek különleges természete és a beteg-ség sajátlagos jellege kívánja, a szerint rendelik az or-vosságot ; t o v á b b á , hogy üdvösen alkalmazhassák a gyógyszert, szükséges, hogy a család, az állás és a lefolyt élet körülményeit tüzetesen ismerjék. Éppen igy van a lelkipásztorkodásban. Miután a vallás első sorban az emberi lélek betegségeinek gyógyítására törekszik, a lelkipásztornak is, a ki az Isten által adott életrendszert van hivatva életbeléptetni, ismernie kell minden hivét, ismernie híveinek hajlamait, szokásait, erényeit, bűneit, ismernie azok sajátságait. H o g y ez mily nehéz feladat, könnyen látható. A megromlott emberi természetnek annyi tévedései vannak, híveink főkép ma annyi csábit-gatásnak vannak kitéve, ellenségeink már annyi konkolyt hintettek vetéseinkre, h o g y nem annyira a lelkek veze-téséről, mint inkább a szivek visszahóditásáról kellene beszélnünk. De éppen ez nagyobb ösztönül szolgáljon kötelességeink lelkiismeretesebb teljesítésére. Mert na-gyobb dicsőség az elveszett j u h o t visszavezetni, mint a hü j u h o k a t megőrizni ; és ki tudja, vájjon nem a mi hibánk folytán vesztek-e e l ! Azonban vesztek légyen el azok a kornak befolyása következtében vagy pedig saját hibánk folytán, — e bajnak gyógyítására minden igye-kezetünket kell fordítanunk.
Tagadhatlan ugyan, hogy rossz időket élünk ; ámde vájjon Krisztus U r u n k az egészségesekért jött-e és nem inkább a betegekért ? és ha rosszak az idők, nem azért rosszak-e, mivel hogy az emberek rosszak? Mily szép mondata van erre vonatkozólag sz. Ágostonnak : „Azt mondjátok, alkalmatlan idők, nehéz idők, nyomorult idők vannak. Éljetek j ó l . . . V a j h a nem bővelkednénk a rossz emberekben, és nem bővelkednénk a rosszban sem. Mi magunk vagyunk az idők, a milyenek mi vagyunk, olyanok az idők. H a jól élünk, jók lesznek az i d ő k . M i n -den kor geniusa az emberek gondolkozásmódjában és érzelmeiben nyilvánul, s az emberiség életének időszakai nem az események különfélesége, hanem a korszellem és az uralkodó elvek és tanok szerint osztálvozandók : az események, melyek valamely kort jellemeznek, csak kö-vetkezményei, — hogy ugy mondjam, — virágai az ural-kodó eszmék- és érzelmeknek. A ki csak az eseményeket tekinti, az a felületen marad, és csak az képes korát megérteni, a ki az okozatból az okra tud visszamenni.
Korunk szelleme a vallásosság hanyatlása és az
1) Máté 18. 3.
2) N e p o t i a n h o z i r t levele 52. r.
O János 10. 14.
2) 311. beszédjében.
RELIGIO. 147 ezzel lépést t a r t ó erkölcsi közönyösség. Le kell
szállan u szállan k e j e l e szállan s é g f o r r á s á h o z , h o g y e r e d m é szállan y szállan y e l m ű k ö d -hessünk. B á t r a n szembe kell szállanunk e b e t e g s é g g e l , m ű k ö d j ü n k erőmegfeszitéssel ; ne h a g y j u k el b á t o r t a l a n g y ö n g e s é g g e l a beteget, ha talán a r á g a l m a z ó k l á r m á j a elnémítani is kívánna b e n n ü n k e t . N e m a mi ü g y ü n k ez, hanem az Istené. A hol annyi ellenséggel állunk szem-ben, o t t a n n á l szilárdabban kell állanunk, hacsak nem a k a r j u k meghiúsítani a r e m é n y t , melyet Isten, e g y h á z és híveink b e n n ü n k helyeznek. N e m é r t e m ez alatt a poli-tikai h a r c z o k a t , h a n e m é r t e m a társadalmi küzdelmet, — azon harczot, mely a lelkek m e g m e n t é s e czéljából vitetik és a mely a r e á n k bizott hivek lelki üdvére szolgálhat.
E b b e n én kezet fogok veletek, n y ú j t s á t o k ti is nekem kezeiteket, és „ha Isten velünk, ki ellenünk ?" I g y az-tán erősek leszünk s é r d e m e k e t f o g u n k szerezni az egyház és a haza i r á n t . Ezen ö s s z h a n g z a t b a n rejlik erőnk, és ezzel szemben „a p o k o l k a p u i sem győzedel-m e s k e d h e t n e k . " 2) E z e n ö s s z h a n g z a t o t mindenek f ö l ö t t a j á n l j a sz. Ignácz v é r t a n ú : „Illik — ú g y m o n d — h o g y m i n d n y á j a n a p ü s p ö k k e l e g y e t é r t é s b e n l e g y e t e k ; olya-nok legyetek mint egy é n e k k a r , melyben a h a n g o k az Istenben egybeolvadván, e g y h a n g ú l a g dicsőítsétek az A t y á t J é z u s Krisztusban, h o g y m e g h a l l g a s s o n b e n n e t e k e t és
abból, a mit üdvösen cselekedtek, m e g i s m e r j e , h o g y fiának t a g j a i v a g y t o k . B o l d o g a b b a k lesztek, h a p ü s p ö k ö -tökkel egyesültök, valamint az egyház egyesül J é z u s Krisztussal és J é z u s Krisztus az Atyával, h o g y igy mind-nyájan egyek l e g y e t e k . " ( E p h e s u s i a k h o z i r t levelében.)
T u d o m , h o g y nem h i á n y o z n a k t ö r e k v é s e k , m e l y e k ezen összhangot m e g z a v a r n i ó h a j t j á k és m e g s z a k í t a n i a m a k ö t e l é k e t , melyek b e n n ü n k e t ellenségeinkre nézve félelmesekké tesz. D e azok, a kik ezen t ö r e k v é s e k sikerében biznak, nem ismernek t i t e k e t . A k a t h o l i k u s p a p -ság fő nélkül önvesztét készítené elő ; és ha a viszony, mely a p ü s p ö k és p a p s á g a k ö z ö t t fennáll, m e g s z a k a d n a , ez m a g a után vonná az e g y h á z szervezetének és a hierarchicus r e n d n e k m e g z a v a r á s á t . A kötelék, mely b e n n ü n k e t e g y m á s h o z fűz, a m a titokszerü egyesülés, mely Krisztusnak az ő e g y h á z á v a l való összeköttetésé-ben b i r j a f o r r á s á t . Az egyház, mely Istentől örök időkre lőn a lelkek vezetésére rendelve, örök időkre egyesitette a p ü s p ö k ö t a p a p s á g g a l , m i n d k e t t e n az oltári szentség-ben birván szentség-benső egyesülésük erejét. S a z é r t az egyház ellenségeivel és a féktelen r á g a l m a k k a l szemben l e g y ü n k szilárdak a szereretet kötelékében. T u d j a meg a világ, hogy én a kormányzó, ti pedig hü társaim v a g y t o k , kiknek mindegyike a s a j á t h a t á s k ö r é b e n minden k ö t e l -mét hiven teljesíteni k í v á n j a ; t u d j a m e g a világ, hogy mi csak egy h a t a l o m u t á n t ö r e k s z ü n k , azon hatalom után, mely a j á m b o r életmódban, az ü g y b u z g ó s á g b a n s ez erények tisztaságában b i r j a erejét ; t u d j a m e g a világ, hogy bennünk még ma^_is érintetlenül fennáll az apos-toli hit és állhatatosság.
De mindezek titka a kölcsönös szeretetben rejlik.
E s én nem kételkedem kimondani, hogy mélyen érzem, Sz. P á l rómaiakhoz i r t levele 8. 31.
2) M á t é 16. 18.
mily szoros k ö t e l é k csatol hozzátok, és h o g y másrészről b e n n e t e k b u z g ó h e l y e t t e s e i m e t , hü s e g é d t á r s a i m a t , a n é p okos vezetőit és l e g j o b b b a r á t a i m a t f o g o m feltalálni. É n a szivek, az a k a r a t és az erők ezen egységében s a j á t dicsőségemnek, s az e g y h á z és haza j a v á n a k zálo-g á t l á t o m .
S z e r e t e t t h a z á n k b a n ma m é g a béke áldásaiban r é -szesülünk. E béke a mi r é s z ü n k r ő l bizonyára nem f o g m e g z a v a r t a t n i , k i k a világi h a t a l o m m a l e g y e t é r t é s b e n és szoros viszonyban k í v á n u n k maradni, az egyház és állam k ö z ö t t a b é k é t ó h a j t j u k ; kik azon fáradozunk, h o g y a király i r á n t i h ű s é g , a h a z a iránti szeretet, a t ö r v é n y e k i r á n t i e n g e d e l m e s s é g s a k o r m á n y h a t ó s á g iránti tisztelet minden, g o n d u n k r a bizott hivő kebelében n ö v e k e d j é k . Á m d e a t á r s a d a l o m , melyben élünk, a l a p -jaiban ingadozik, és csak Isten, ki a „sziveket és vesé-ket vizsgálja," t u d j a a perczet, melyben a hullámok csendes p a r t j a i n k h o z is e l é r n e k .
Mi leeud e k k o r a mi sorsunk, és mik lesznek a k k o r teendőink, e r r e nézve a t ö r t é n e l e m szolgál irányadóul.
R o s k a d o z i k ott az épület, a hol g y ö n g e az alap.
A mi a l a p u n k Krisztus, k i h e z mind papi m é l t ó s á g u n k , mind h i v a t á s u n k ö n t u d a t a csatol ; ha ez a l a p megdől, a k k o r közel az elesés. B é k é s időben a h i v a t á s á r ó l m e g -feledkező p a p a m e g v e t é s t á r g y a , f o r r a d a l m i időkben pedig egészen el f o g esni. N e m az e g y h á z f o g elveszni, h a n e m mi veszhetünk el.
A mi a l a p u n k t o v á b b á : az e g y h á z iránti szeretet, azon szeretet, mely nem i s m e r J ú d á s t , a hol nincs áruló, h a n e m a hol csak egy közös ügy, egy tör-vény, egy czél uralkodik : az e g y h á z n a k j a v a s a lel-kek üdve.
A mi a l a p u n k : rendületlen r a g a s z k o d á s a római szentszékhez, melyhez a világ összes e g y h á z a i n a k csatla-kozniok kell, h a a k a t h o l i k u s névre méltók a k a r n a k lenni.
Most pedig, mielőtt beszédem végére j u t n é k , sza-bad legyen mély h á l á m a t k i j e l e n t e n e m neked, méltóságos p ü s p ö k és k á p t a l a n i h e l y n ö k ur ! azon f á r a d a l m a i d é r t , melyekkel m o s t m á r másodízben e dicső e g y h á z m e g y e k o r m á n y z á s á t vezetted. A n a g y l e l k ű e k k ö z ö t t bizonyára első az, a ki a b b a n t ű n i k ki, hogy feledve s a j á t j a v á t , t e v é k e n y s é g é t m á s o k j a v á n a k szenteli. Benned pedig annyi áldozatkészség, a k o r m á n y z á s t e k i n t e t é b e n annyi éles látás, v é g r e annyi j ó s á g nyilvánult, h o g y én m a az i r á n t a d t a n ú s í t o t t köztiszteletnek jelenlétedben a legna-g y o b b készsélegna-glegna-gel adok kifejezést s erről szívesen teszek t a n ú s á g o t . E g y ó h a j o m a t k í v á n o m m é g jelezni, s ez a z : h o g y d r á g a tanácsaiddal ezután is s e g í t s é g e m r e lenni szí-veskedjél.
A mit t o v á b b á tőletek, tiszteletreméltó testvéreim ! kérek, ez az : h o g y ti — e dicső székesegyház k á p t a l a -n á -n a k t a g j a i és méltóságai — kik az egyház törvé-nyei szerint k o r m á n y t a n á c s o m a t képezitek, engem testvéri sze-r e t e t t e l f o g a d j a t o k . A mi ü g y ü n k közös : h o g y tudniillik v i r á g o z z a n a k azon intézmények, melyeket elődeink e me-g y e j a v á r a a l a p í t o t t a k . L e t ű n t e k a férfiak, kik erények-ben t ü n d ö k ö l t e k , — mi követni f o g j u k példáikat, hogy
19*
hasonló erények gyakorlata által a megyének hasznára legyünk, hogy utódainknak tiszteletreméltó emléket h a g y -junk és buzdítást a mi követésünkre. E n mindenkor di-csőségnek fogom tartani magamra nézve, hogy oly ér-demdús és erényekben gazdag férfiak között ülhetek, kiknek lelkülete a méltósággal, melyet elfoglalnak, egy magaslaton áll.
Végre szívből üdvözöllek titeket kedves testvéreim és fiaim ! kik részint a gyermekek nevelésében, részint a papnövendékek kiképzésében vagy a lelkipásztorkodásban segítségemre lesztek. Minden, a mi a nap alatt él s mo-zog, változó és múlékony ; — az egyház is számtalan vihartól hányatva, ma is a világ támadásainak van ki-téve; reánk nézve sem fog e tekintetben kivétel tétetni.
Nekünk is küzdenünk kell kül- és belellenséggel. Küz-denünk kell azon szellem ellen, mely azokat, kik kezünk alatt vannak, tévútra vezetni törekszik ; — a ti erénye-tek, a ti ügyességtek azonban minden ellenséget távol fog tartani, megvédi a várfalakat és megőrzendi a gond-jaitokra bizott lelkeket. Ez fog nektek halhatatlan nevet szerezni. Nehéz dolog, „a mesterségek mestersége, a lel-kek vezetése," de ha ebben lelkiismeretesen buzgólkodtok, nagy dicsőség és maradandó tisztelet vár reátok.
„A békeség Istene pedig maga szenteljen m e g tite-ket mindenképen, hogy a ti egész elmétek, leltite-ketek és testetek feddhetetlen maradjon a mi U r u n k Jézus Krisz-tus eljövetelére. A mi U r u n k Jézus KriszKrisz-tus kegyelme legyen veletek. Amen."
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
Budapest,
szeptemker 2. Szentséges atyánk levele Rampolla Márián bibornok-államtitkárhoz. I I I ,x) — A kath. népek és államok egyenkinti felsorolása után szent-séges atyánk áttér a nem-katholikus államokra, névsze-rint Angliára, Oroszországra, Amerikára és a Keleti országokra. Angliára vonatkozólag tartózkodó szentséges atyánk nyilatkozatában, amit különösen hangsúlyoz, azt kétségkívül az ir népre való tekintetből m o n d o t t : „hi-vatalból tartozunk — igy mond XIII. Leo — legfőbb apostolkodásunk minden gondoskodásával Anglia nagy-számú kath. alattvalóinak." Ezen rövid néhány szóval egyrészt alaptalannak és igazságtalannak állítja oda szentséges atyánk a nem ritkán Brittaniában felhangzott vádat, hogy a szentszék túlságosan avatkozik N a g y -Brittania belügyeibe. A szentszék „hivatalból" tartozik gondoskodni híveiről, akár kath. akár nem-kath. hata-lom alattvalói. De másrészt ezen gondoskodás természe-tét és kiterjedését is jelezte, hogy ez t. i. „legfőbb apostolkodásából" származik, következőleg nem arra használható, mint ezt nem kevesen óhajtanák Angliában, hoffv a kath. ireket jogos és méltányos törekvéseiktől letiltva feltétlen odaadásra kényszeritse a sok tekintet-ben még mindig elég szűkkeblű és elfogult anglikán pártok törekvéseivel szemben. A hivek közös atyja gyermekeinek üdvéről gondoskodik, de hatalmát ellenük és elleneik érdekében soha fel nem használhatja.L. „Religio" 14 sz. aug. 17.
Oroszország tekintetében szentséges atyánk csak arra szorítkozik, hogy kiemelje „a nehéz helyzetet, a melyben az egyház és a kath. alattvalók vannak," és mely helyzet az apostoli szentszék gondoskodását „szük-ségessé és alkalomszerűbbé" teszi. Ez a néhány szó a hivatalos Oroszorországnak sehogy sem tetszett. Veritas odium parit. A hivatalos Oroszország nem szereti, ha urbi et orbi megmondják, mit különben az egész világ tud. /Struczmadár politikát kiván folytatni ugy befelé, mint kifelé.
Pedig, ha minden állam helyesen cselekszik, hall-gatva és követve szentséges atyánk bölcs tanácsát, akkor kétszerte nagyobb és szentebb Oroszország kötelessége ezen irányban. A cseréplábu éjszaki koloszszus kath.
alattvalói vallási szabadságának tiszteletben tartása és megvédése által oly szövetségest nyerne, mely hatalmas gátnak bizonyulna a felforgató áramlattal szemben. Ha azonban a caesaro-papismustól elvakítva az elnyomatásban
keresi dicsőségét, akkor jelentékenyen gyöngiti önmagát és mindenesetre nem szaporítja minden áldozatra kész védőinek számát. A k a t h . lengyeleken annyi évtizeden keresztül gyakorolt vandalismus büntetlenül nem marad-h a t ; mentől későbben, annál borzasztóbban fog bekövet-kezni a visszafizetés — usque ad ultimum quadrantem.
V a j m i keservesen fogja Oroszország egyszer megsiratni, hogy a pápának — E u r ó p a minden hatalmasságai között legjobb és- legönzetlenebb j ó a k a r ó j á n a k — szavára nem h a j t o t t ! . . .
Az oceánon tul is tekint szentséges atyánk. S örömmel nyugszik az egyház legfőbb kormányosának szeme „ A m e r i k a sok államán", melyekre nézve köteles-ségének vallja „gondozni a vallás gyarapodását ott, a hol már bőségesen rendezkedett." Mily vigasztalás! Ama veszteségeket, melyeket a hitetlenség vagy állammin-denhatóság a régi világban okoz, bőségesen kárpótolva l á t j a szentséges atyánk az u j világban, hol valóban igen örvendetes módra gyarapodik ugy extensive mint inten-sive az egyház. Minden különczködése és sajátsága mel-lett Amerika sok tekintetben okosabb és méltányosabb, mint a vén E u r ó p a . Sem az egyház terjedését nem gá-tolja, sem pedig illetéktelen kézzel be nem avatkozik belügyeibe. Sem bizalmatlanságot nem ismernek, sem gyámkodást nem gyakorolnak. E s ezzel megelégszik az egyház. Van benne annyi örökké ifjú isteni erő, hogy önmaga terjeszkedik és virágzik, ha erőszakosan nem nyúlnak szervezetébe, és van benne annyi önuralom és igazság, hogy nem arrogál magának, mi hozzá nem tartozik. Amerika elő példa reá.
Végre kifejezést ad szentséges atyánk egy óhajának, mely dicső pápaságának egész évtizedén keresztül oly gyakran és oly élénken felhangzott. „Azon népeket, me-lyek szerencsétlenül elszakadtak, az egyesülésre felhivni."
Ha mindenkor az egyház gondoskodását képezte az unió létesítése, ha dicső emlékű IX. Pius pápa ez irány-ban mindeuha tevékeny volt, akkor mégis tagadhatatlan, hogy X I I I . Leo pápa legkiválóbb gondjainak egyikét mindenkor képezte és ma is képezi a szent unió létesí-tése és kiszélesbilétesí-tése. Bölcs tekintete a jövőbe tekint é3 innét merit mindenkor ujabb és erősebb impulsusokat,
RELIGIO. 149 hogy ezt a nagy müvet omni data occasione folytassa.
Korlátolt eszűek nem egyszer fennakadtak már szentsé-ges atyánk ezen valóban nagyszabású aotióján, de a kik messzebb látnak és mélyebben gondolkodnak, csak egy kivánságot ismernek ezen irányban, hogy szentséges atyánk magasztos óhajait és ernyedetlen törekvéseit mielőbb mentől fényesebb siker koronázza ! (Folyt.) ?
Budapest, aug. 30. A nagyváradi nagy napok után.
— Szt. László városa, mely két év l e f o l y á s a alatt két temetést látott kivonulni a p á r j á t ritkitó püspöki pa-lotából, de j u r e et de facto u j főpásztort bir. Szt. Ber-talan napján foglalta el ünnepélyesen N a g y v á r a d nagy-nevű püspöke a Szaniszlók fényes örökségét. S igazán nehezünkre esik eldönteni, kinek g r a t u l á l j u n k i n k á b b ; Nagyvárad egyházmegyének, hogy ily kiváló nagynevű főpásztort nyert, vagy a ritka jeles tulajdonokkal ékes-kedő főpapnak, hogy az Ur szőllőjének oly kiváló műkö-dési térrel biró részét nyerte.
Mind a kettőnek gratulálunk. Nagyvárad büszke lehet főpásztorára. Hire ismeretesebb, neve tiszteltebb, semhogy gyarlóságunk magasztalására szorulna. A főpap, az államférfiú, a szónok, a tudomány és művészetek ápo-lója és kedvelője, a szelidlelkü kormányzó, a finom mo-dorú főúr, dr Schlauch L. ő excja hazánk határain tul is elismerést vivott ki magának, becsületet a magyar névnek. Főpásztori működése, nyilvános szereplése kivált a Főrendiházban, szebbnél-szebb szónoklatai, melyek foly-tonos emelkedettségben a legmagasabb szinvonalon álla-nak, egyházunk érdekeinek nyilt védelmezése, szüksé-geink, óhajaink és aggodalmaink őszinte hangoztatása,
eminens munkaereje, nemes t e t t v á g y a , bölcs áldozatkész-sége az erényekben és érdemekben oly annyira gazdag magyar püspöki k a r egyik legismertebb és legtiszteltebb tagjává teszik. A gonoszság gálád t á m a d á s a i is csak arra szolgáltak, hogy az iránta való ragaszkodást még nyil-vánvalóbbá, fényes nevét még r a g y o g ó b b á tegyék. A felhő elborítja, de el nem temeti a napot. Eloszlik a felhő és elpárolog, de a nap m e g t a r t j a helyét, r a n g j á t és fényét . . . Aki a szatmári utolsó napokat látta és a nagyváradi első napokat, az meggyőződhetett, hogy az aljas rágalom csak növelte a tiszteletet és fokozta a ragaszkodást.
Es azért Nagyváradnak újból gratulálunk u j fő-pásztorához, ki az ősrégi püspöki széket u j fénynyel és dicsőséggel ékesíteni a mint akar, ugy tud is és f o g is. . . .
De vájjon Nagyvárad nmélt. u j püspökének ne ki-vánjunk-e szerencsét u j arájához ? Fényes örökségnek neveztük fentebb és ezt itt ismételjük. Fényesnek mond-juk, nem annyira anyagi szempontból, mert e tekintet-ben tisztábban vélünk láthatni sokaknál, de fényesnek magasabb szempontból. Fényes egyházi, kulturális és humanitárius érdemekre nyilik elég tér ott, hol a k a t h . hit terjesztése és szilárdítása, a kath. nevelés s kivált a kath. nőnevelés szélesebb körökben való meghonosítása, O 7 az elaggott és nyugalomra érdemes papság helyzete és egyéb nagyfontosságú ugy egyházi, mint nemzeti czél épp annyi méltó tárgya egy ily nagy szellem
működé-sének, mint megannyi hervadhatatlan dicsőséget biztosító alkalom a főpap működése számára. Az erényekben, t u d o m á n y b a n és tapasztalatban oly annyira jeleskedő székeskáptalan, mely oly fényesen adott kifejezést hódo-latának és ragaszkodásának, a buzgó, odaadó nemeslelkü p apság, mely annyi hűséggel és kitörő lelkesedéssel fogadta püspök-atyjának első szavait, a hivők tisztelete és szeretete, mely annyi bensőséggel csüngött ajkain, a
más hitűek bizalma és öröme, mely félreismerhetetlen módon nyilvánult, könnyíteni fogják a nagyszellemü fő-pap működését, ki fő-papságához intézett szavaiban oly
bölcsen mondá : „ E r g o crux Christi ante omnia et su-per omnia, dein observantia in geminam potestatem a Deo constitutam, demum fidele vestrum adjutorium — his suffultus tutior ibo" és népéhez oly elragadóan szólott : „Nem habozom kimondani : hogy minden izem-ben katholikusnak, szivem minden dobbanásában ma-gyarnak vallom magamat, egyházamnak odaadó szolgája, királyomnak mindig hü alattvalója vagyok. Jelszavam a szeretet" . . .
N a g y várad ! N a g y vár reád ily főpásztor vezetése alatt, kihez állandó engedelmesség, tisztelet, bizalom és
szeretet fűzzön ! Faxit Deus ! ? B é c s . Egyházi beszéd. — Folytatás.
I. Az elmúlt század hitetlenségére korunk közö-nyössége következett. A nyilt támadást az aknamunka váltotta fel. Nem annyira offensiv, mint inkább corrosiv az u j áramlat. N e m rohamos támadás, hanem a féreg müvéhez hasonló, mely a fenséges tölgyfa bensejében pusztit. Csendesen, de annál á r t a l m a s a b b a n ; titkon, de a n n á l veszélyesebben. A vallás dolgában szellemi
maras-fflutkn sinlcdő t o i u n k nem igen képes megérteni és f e l f o g n i első szent királyunk apostoli buzgalmát, mely-ly el minden módon a szent hitet terjeszteni és szilárdi-t a n i i p a i k c d o szilárdi-t szilárdi-t . Talán ábrándozásszilárdi-t, ferde poliszilárdi-tikászilárdi-t vagy k o r l á t o l t s á g o t l á t abban, hegy sz. István népének bol-d o g s á g á t a vallásra f e k t e t t e és talán mosolyogva tekint vissza egy korra, melyben a legelső magyar ember egy-ú t t a l a legvallásosabb is volt, melyben a királyi legfőbb
h a t a l o m m a l az életszentség párosult, melyben a korona 1 egszebb zománczát a keresztényi erények tökéletessége
képezte. Századunk közönyössége nélkülözhetni véli a v a l l á s t ; ugy véli, hogy el l e h e t nélküle az egyén, a csa-lád, a társadalom, ámbár, mig az általános felvilágosult-ság n a p j a fel nem r a g y o g , addig kegyelemből tűrni lehet éppenséggel a múltból származó örökséget.
Sz. István épp ellenkezőleg gondolkodott. A mit k o r u n k oly könnyen nélkülözhetőnek tart, az az ő sze-mében legszükségesebb volt. Természetes, hogy az egyik téved : vagy korunk, vagy sz. István ; s hogy melyik
Sz. István épp ellenkezőleg gondolkodott. A mit k o r u n k oly könnyen nélkülözhetőnek tart, az az ő sze-mében legszükségesebb volt. Természetes, hogy az egyik téved : vagy korunk, vagy sz. István ; s hogy melyik