Előfizethetni minden kir. postahivatalnál ; Budapesten a szerkesz-tőnél, és Rndnyánszky A. könyvnyomdájában, IV., Papnövelde-utcza 8. sz. alatt, hova a ne-taláni reclamatiók is, bérmentes nyitott
levél-ben, intézendök.
Budapesten, julius 13. 4, II. Félév. 1887.
T A K T ALOM : Vezéreszmék és Tanulmányok : Simor János bibornok, Magyarország herczeg prímása és esztergomi érsek pásztorlevele. — Egyházi Tudósítások : B u d a p e s t : T ö r t é n e t i emlékezet okáért. — P a k s : Hálás beszámolás. — Irodalom : Havi szónok. —
Vegyesek. — Szerkesztőségi telefon.
SIMOR J Á N O S
bibornok, Magyarország herczeg-primása és esztergomi érsek
PÁSZTORLEVELE
X I I I . L E O P A P A
ő szentsége
A R A N Y M I S É J É N E K
M E G Ü N N E P L É S É R Ő L . (Vége.)
A mi különösen Magyarországot illeti, hazánk tör-ténelme a múltban annyira összeforrt a pápák történel-mével, hogy annak majdnem minden egyes lapja, a pápák Magyarország iránti szeretetének fényes bizony-sága , ugy hogy joggal mondhatta dicsőn uralkodó szent atyánk : rA z apostoli szentszék soha sem h a g y t a el a magyar nemzetet, valahányszor küzdenie kellett a keresztény vallás és erkölcs ellenségeivel." *) A századok viharai között megőrzött ezer éves alkotmányunk leg-erősebb alapköve a római szentszék eg^ik intézkedésére támaszkodik. Első királyunk sz. István meg lévén győ-ződve a keresztény hitnek jótékony hatásáról s saját nemzete, de a külföld előtt is magának nagyobb tekintélyt óhajtván szerezni, királyi méltóságról kezdett g o n -dolkozni. Ennek elérésére, az akkori szokás szerint csak két ut állott nyitva ; az egyik a császár, a másik a római pápa. A bölcs király tudta, hogy azok, kik ez ügyben a császárhoz folyamodtak, nemzeti függetlensé-gük rovására kegyuraiknak hűbéreseivé lettek ; ennek kikerülésére dicső fejedelmünk önkényt határozá el ma-gában, hogy a fölvett s nemzete által is elismert ki-rályi méltóságot a római pápa megerősítésével biztosi-tandja, bizonyos levén arról, hogy akik azt ily módon szerzik, a római pápától csak a lelki dolgokban f ü g g n e k . II. Sylvester pápa örömmel teljesité a király kívánságát s megküldé a koronát. Koronás királyaink ez időtől használták, később X I I I . Kelemen által megerősített apostoli királyi czimöket s maga a pápa ekkép
nyi-') „Quod multum."
latkozott szent királyunkról : „Én apostoli férfiú vagyok, de ő méltán Krisztus apostolának mondatik.u *)
Ezen időtől fogva a pápák mindig előszeretettel viseltettek Magyarország iránt ; százados harczainkban soha sem voltak hivebb szövetségeseink a pápáknál.
Hazánk szükségletei s saját tehetségükhöz képest, min-dig segítségünkre voltak. Majd üdvös tanácsokkal szol-gáltak királyainknak és nemzetünk vezérfiainak ; máskor ismét összeköttetéseket hoztak létre köztünk és más nemzetek között, ily módon nemcsak szövetségeseink számát, de hazánk védelmi erejét is szaporítván. Adtak pénzt, küldöttek katonát, fegyvereket, követeik által iparkodtak kiegyenlíteni a kitört viszályokat, általában egy alkalmat sem mulasztottak el, hogy hazánk és nem-zetünk iránti szeretetöket kimutassák.
Midőn a t a t á r o k pusztítása által hazánkra mért iszonyú csapás tudomására j u t o t t IX. Gergely pápának, az ellenségtől üldözőbe vett királyának két vigasztaló levelet irt, melyek egyikében ekkép biztatja ő t : „Mi tenéked és a fönnevezett Magyarországnak ily szükség idején segédkezeinket meg nem tagadván, sőt meg sem tagadhatván, foganatos segedelmet és Isten sugalmából üdvös tanácsokat is adandunk ; s midőn személyedet és családodat a mi és a szent Lélek oltalmába fogadjuk, neked és mindazoknak, kik a kereszt jelét fölvévén ugyanazon tatárok ellen az érintett országok oltalmára menendnek, azt a kiváltságot engedjük és azon bucsut n y u j t j u k , mely a szentföldért harczolóknak a közzsinat határozatánál fogva engedtetik." -)
A pápáknak hazánk iránti résztvevő gondossága azonban csak akkor tünt föl a maga egész fényében, midőn a győzedelmes török hadak, a keleti római biro-dalom r o m b a dőltével egyenesen Magyarországot tűzték ki hódításaik további czéljául. í g y midőn Mohammed szultán 1455-ben győzedelmes hadaival Szerbiába betört s N á n d o r f e j é r v á r megszállására nagy előkészületeket tett, III. Callixt pápa az ország egybegyűlt rendeitől segedelemre szólittatván, követei által egész Európában .
') Palma, N o t i t i a e R. H. 0 . I. 197. 1.
2) Fejér, Cod dipl. t. CV. v. 9. 218. 1.
keresztháborút hirdetett s Carvajal b i b o m o k o t és K a -pisztrán J á n o s t 40,000 harczossal küldötte, kik a vitéz Hunyady Jánossal egyesülvén Belgrádot megmentették.
Mellőzöm II. Piusnak e tekintetben szerzett érdemeit s II. P á l pápát emlitem meg, aki Mátyás királynak a cseh h a d j á r a t folytatására 50,000, maid ismét 18,000 ara-nyat k ü l d ö t t ; IV. Sixtus p á p a pedig 200,000 darab aranyat j u t t a t o t t a király kezeihez, midőn ez a törököt megverte. S mit szóljak X. Leóról, ki a király fölsegélye-zésére, nemcsak nagy mennyiségű gabonát, 1000 font lőport s egyéb védelmi szereket, hanem azonkívül még 20,000 darab aranyat is küldvén, azon nevezetes szavakat mondá, hogy ő a magyar nemzetért és országa védel-méért nemcsak minden vagyonát, de életét is kész föláldozni. *)
Bámulatra méltó a római p á p á k n a k és m a g y a r -országi követeiknek a szerencsétlen kimenetelű mohácsi csata előtti működése. Mindent elkövettek, hogy hazánk-tól a fenyegető veszélyt elhárítsák, az előnyomuló győ-zedelmes török hadsereget további hódításaiban megakadályozzák. A pápai követeknek l e g ú j a b b időben n a p -fényre hozott jelentései telvék hazánk iránti odaadó szeretetüknek bizonyítékaival. „Akkor általában elismer-ték, hogy a bandériumok között a pápáé áll a legválo-g a t o t t a b b emberekből és van lelegválo-gjobban fölszerelve. Több előkelő ember fennen hirdette, hogy „a pápa t a r t j a fönn az országot, mely nélküle már elveszett volna."
Burgio pápai követ 1526. évi julius hó 16-án kelt jelen-tésében elmondva, hogy a zsoldosok toborozása, a vég-helyek ellátása ügyében mit tett, m e g j e g y z i : „Ha Ma-gyarország ez évre m e g m e n e k ü l , ő szentsége joggal dicsekedhetik, hogy egyedül ő mentette m e g . "2) Egyik kiváló történészünk az ez alkalommal a pápa által or-szágunkba küldött segélyadományok összegét 400,000 f r t r a teszi,á) s megjegyzendő, hogy a mohácsi csatában 4000 pápai katona lelte sírját.
A mohácsi vésznap után, melyet a költő méltán nevez nemzeti nagylétünk nagy temetőjének, a nemzet életereje, szívósságával és a jövőbe vetett hit erejével, majd fegyvereinek vitézsége, majd diplomatiai össze-köttetései által elhárítja az enyészetet, sőt a maroknyi nép a nyugati keresztény civilisatio megmentésében a legkiválóbb tényező marad, de nem a pápák segélye nél-kül. Az egykor virágzó K a r t h á g ó romjai fölött vad beduinok száguldoznak ; szilaj paripáik nyomában pusz-tulás és nyomor ütötte föl tanyáját. Hazánkra is hasonló sors várakozott, ha mentő keresztény kezek irt, balzsa-mot nem hoznak a megsebzett nemzeteknek, ha a föl-állhatásra segédkezet nem n y ú j t a n a k . E segéd és mentő kezek a pápák is. VII. Kelemen pápa 100,000 aranyat majd fegyveres erőt küld az ország védelmére. V. Pius a török elleni harcz folytatásához 50,000 aranynyal járul, V I I I . Kelemenről pedig magok az ország rendei
elismerték, mily nagy köszönettel tartoznak neki, midőn 1596-ban a pozsonyi országgyűlésből ekkép fejezik ki köszönetüket: „Nem ismerünk szentebb kötelességet,
') W a g n e r , A n n a l e c t a Seep. p. I I . 819. 1.
2) M o n u m e n t a Yatic. H u n g á r i á é . Series sec. torn. I. C'XLVII. 1.
3) Pray, Annales etc. p. Y. 92—101. 1.
mint hogy Szentségednek méltó és örök hálát mondjunk sokat h á n y a t o t t szegény hazánknak tanúsított rendkívüli jótéteményeiért. O Felségén kivül nem volt halandó, ki szerencsétlen országunknak nagyobb segélyt nyújtott volna, mint Szentséged. Bárcsak ugy fordulna sorsunk, hogy Szentségednek és az apostoli szentszéknek nagy kegyeiért méltó hálát mutathatnánk és visszafizethetnénk amit nyertünk."
Számos példát idézhetnék még hazánk történelmé-ből V I I I . Kelemen pápa u t á n i időtörténelmé-ből. Mindnyájuk he-lyett azonban álljon itt még XI. Incze pápa, a kiről a mult évi ünnepélyek alkalmával is megemlékeztünk. XI.
Incze pápának áldozatkészsége, buzgalma, állandó, soha el nem csüggedő kitartása tette lehetővé Magyarország és fővárosának a török iga alóli tölszabaditását. A vati-káni levéltárból hazai tudósaink által kiadott okmá-nyok minden egyes sora ékesen szóló tanúbizonysága e nagy pápa rendkívüli ügybuzgóságának, melylyel hazánk ü g y é t fölkarolta. Nagy anyagi áldozatok, előnyös szö-vetségek megkötése, a kitörő félben levő belviszályok elhárítása, a hadvezérek között kiütött egyenetlenségek kiegyenlítése, a fejedelmekhez intézett buzdításai által a kivívott győzelemnek egyik legelső tényezőjévé tette m a g á t .x) E győzelemről maga szentséges atyánk ekkép emlékezik meg a hozzánk intézett körlevelében: „Az apostoli szentszéknek része volt, pedig nem utolsó része, a szóban forgó nagy és szerencsés eseményben, a mely a három év előtt ugyanazon ellenség fölött Bécsnél kiví-vott dicső győzelemnek következménye volt s e győze-lem, melytől kezdve a mohamedánok hatalma Európában hanyatlásnak indult, nagyrészt s joggal tulajdoníttatik Incze pápa apostoli gondoskodásának." 2)
A hazai történelemből vett példák záradékául le-gyen még említve, hogy egy multszázadbeli irónak számításai szerint a pápák V. Piustól kezdve egészen XI. Kelemenig vagyis 1566 —1700-ig 16.000,000 scudit vagyis 32,00,000 rajnai forintot küldöttek a törökök elleni harcz sikeres folytatására. S midőn a hatvanas évek elején hosszantartó szárazság következtében hazánk gazdag t á j a i r a is beköszönt a nyomor, IX. Pius pápa, jóllehet maga is mindenéből kifosztva, 10000 lírával j á r u l t az inségggel küzködők segélyezéséhez, XIII. Leo
pápa pedig egyike volt az elsőknek, kik Szeged lakói-nak, midőn az árviz mindenüket tönkretette, segítségére siettek. O szentsége 10,000 lirát küldött e czélra ha-zánkba. E g y i k is másik is szegény volt ; birtokaik ellen-séges kézen s mégis szegénységükben sem feledkeztek meg hazánkról.
Különösnek tűnhetik föl azonban előttetek, Krisz-tusban kedves Híveim, hogy én nektek csak a pápák által n y ú j t o t t anyagi előnyökről szólok s nem emlitem jótetteik szakadatlan lánczolatában ama magasztos jóté-teményeket, melyeket ők a lelki dolgokban is nyújtot-tak hazánknak. Ámde meg kell említenem, hogy az ő áldozatkészségöknek, jótékonyságuknak hátterét, a hit
') L. M o n u m e n t a Yatic- H u n g á r i á é . Ser. sec. torn. 2.
2) Circul. Dioec. Strigon. 1886. 122. k. 1.
3) L. A be'csi K u r i r n a k 1788. évi jul. 2-án k. 52. számát 574. 1.
RELIGIO. 27 terjesztése s azzal kapcsolatban a műveltség fentartása
képezte. Ismeretes ugyanis, hogy a kereszténység m e g -honosodásával őseink a müveit népek sorába léptek, és
viszont a hol sikerült a kereszténységet kiirtani, ott ismét a barbárság sötét éjszakája nehezedett a nemze-tekre. Nézzétek csak Éjszak-Afrikát. A kereszténység elterjedésével virágzásának t e t ő p o n t j á r a j u t o t t . A kereszt jelvénye alatt gyorsan fejlődő városokban egymás után keletkeztek az iskolák, szelidültek az erkölcsök, virág-zásnak indultak a szépmüvészetek. Mihelyt azonban a barbárok betörésével a kereszténység elpusztult, vele együtt sirba szállott a civilisatio ; az egykor virágzó ország oly sivataggá változott, hogy egykori hires vá-rosainak helyeit is csak bosszú kutatások után s akkor is csak megközelitőleg sikerült megállapítani. Hasonló sorsra j u t o t t a k Ázsiának virágzó tartományai és vá-rosai. A keresztényság elpusztulásával elpusztult a mű-veltség is.
De nem is szükséges oly messze mennünk. A ve-lünk szomszédos keleti birodalomhoz tartozó egykori tartományok még most is sinylik a keresztény hit elnyo-matásának gyászos következményeit. Ugyanazon sors várt hazánkra, ha abban a kereszténység elpusztult volna.
E rövid vonásokból is l á t h a t j á t o k k. H. mily nagyok a pápák érdemei nem csak a hitterjesztés, hanem a pol-gáriasodás, a társadalmi rend és műveltség terén is, s mennyi hálával tartozik nekik Magyarország. Es X I I I . Leo pápa hiven halad dicső elődeinek nyomdokaiban.
Az egész világra kiterjedő apostoli működését bámulják nemcsak a katholikusok, de a más vallásbeliek is. N e m lesz az ismeretlen előttetek sem k. H., mindazonáltal most, midőn aranymiséjének megünneplésére készülünk, mintegy koszorúba fonva akarom elétek állítani uralko-dásának főbb mozzanatait. Uralkouralko-dásának kezdetén vissza-állítja Skótországban a katholikus hierarchiát s betetőzi az elődje által megkezdett nagyszerű müvet. U g y a n -azon évben ápril 21-én m e g ú j í t j a a IX. Pius által az egyház elnyomatása ellen emelt tiltakozást 2) s deczember 28-án figyelmezteti a társadalmat a socialisták részéről fenyegető veszélyekre s óva inti a fejedelmeket, hogy az egyházban található tekintélyre támaszkodva, ellen-álljanak mindent fölforgató t a n a i k n a k .3) A reá követ-kező évben 1879. f e b r u á r 15-én megnyitja az égi kegye-lem forrásait, általános jubileumot h i r d e t ;4) augusztus 4-én kibocsájtja örökké nevezetes körlevelét, melyben a különféle bölcsészeti tanokat ismertetvén, sürgeti aqui-nói sz. Tamás bölcsészetének visszaállítását, 5) mely hogy azóta ismét visszanyerte a tudományokban az őt meg-illető diszes állást, XIII. Leo pápának érdeme. 1880-ban védelmére kel a keresztény házasságnak s fölsorolja a polgári házasságból a társadalomra háromló károkat, valamint a hazasság felbontásának szomorú következmé-n y e i t ;0) ugyanazon évben kellő dicséretben részesiti a
') Ex suprem. A p o s t o l a t u s apice 4. Mart. 1878.
2) E p i s t Encycl. „Inscrutabili."
3) „Quod Apostoliéi muneris."
4) Litt, apóst. „Pontifices Maximi."
s) L i t t . Encycl. „Aeterni P a t r i s . "
e) Ep. Encycl. „Arcanum."
francziaországi üldözött szerzetesrendeket.*) A következő évet ismét általános jubileummal nyitja m e g ,2) majd a társadalom kormányzására annyira szükséges tekintély védelmére kél, figyelmeztetvén a fejedelmeket és a földi h a t a l m a s s á g o k a t , hogy az egyház által n y ú j t o t t eszközö-ket lelkiismeretesen fölhasználják, mit ha elmulasztanak, önmaguk és országaik fogják k á r á t vallani.a)
1882-ben Olaszországra forditja tekintetét, hol, miként mondja, „a szerzetes rendek házaikból kiűzve, az egyház vagyona lefoglalva, a polgári házasság behozva, az i f j ú -ság nevelésénél az egyház ki lett zárva" 4) s hogy annyi bajok ellen kellő orvosságról gondoskodjék, ajánlja sz.
Ferencz harmadik rendjét. 5) Meg lévén győződve, hogy a katholikus egyháznak nincs nagyobb ellensége a tudat-lanságnál és a történeti tények elferditésénél s hogy megmutassa, mennyire nem fél az egyház az igaz t ö r t é -nelemtől, megnyitja e tudományos világ kutatásainak a vatikáni levéltárakat.< !) Elődeinek példája szerint 1884.
április 20án elitéli a szabadkőmives s egyéb titkos t á r -sulatokat azon nagyfontosságú körlevelében, a melyet annak idején veletek fordításban is közöltem.7) Később atyai tekintetét a keresztény államok szervezetére for-ditja, kimutatván, hogy csak a kereszténységen mint rendületlen alapokon állhatnak fönn biztosan az államok és hogy az ú j k o r i elméletek és az azok alapján szervezett államok semmi biztos támpontot, alapot nem n y ú j -tanak. 8) Ugyanazon évben mint be'kebiró lép föl E u r ó -p á n a k két hatalmas állama között s bölcseségével mind-két fél teljes megelégedésére elintézi a Károly szigetek miatt kitört viszályt. N é m e t o r s z á g hatalmas kanczellár-jához intézett levelében el nem mulasztja ismét kiemelni,
hogy „a római szent-széknek tekintélye mennyit nyom a pusztán világi természetű ügyek elintézésében is. 9)
A mult évi j a n u á r 6-án levelet intéz Poroszország püspöki karához s reményének ad kifejezést, hogy az egyház és állam között évek óta duló harcz be fog fe-jeztetni 10) és hogy föltevésében nem csalódott, bizonyítja az időközben csakugyan beállott j o b b állapot. Ugyanazon esztendőben intézi hozzánk atyai szózatát azon apostoli körlevél a l a k j á b a n , melyet az alkalommal is többször emiitettünk s mult évben veletek k ö z ö l t ü n k .i r)
Ezekből is látjuk már, hogy XIII. Leo pápa hiven teljesiti világra szóló hivatását, de nem minden akadály nélkül. Ezen apostoli missiójuk teljesítésében egészen a legújabb időkig saját birtokukra és ezáltal függetlensé-gökre támaszkodhattak a pápák.
Kérdezitek talán, hogyan k a p t a a pápa az ő birto-kát ? Szent P é t e r mint szegény halász érkezik Rómába ; ő és utódjai egészen Melchiades pápáig vértanúi halált
„ P e r l e c t a e a Nobis libenter."
2) „Militans Jesu Christi Ecclesia."
3) L i t t . Encycl. „ D i u t u r n u m . "
4) Ep. Encycl. „Etsi Nos."
6) E p i s t . Encycl. „Auspicato concessuni."
6) „Saepe n u m e r o considérantes,"
7) „ H u m á n u m genus."
8) „ I m m o r t a l e Dei."
9) E p . „Cum de Carolinis iasulis."
10) „Jam p r i d e m Nobis in votis erat."
!') Cire. ADioec. Strigonien. 1886. 115. 1.
2*
szenvednek, de a népek előtti tekintélyük, világi birtokuk napról-napra nő ! Ugyanazon sugallat, mely hajdau sz.
P é t e r t Rómába vezette, a császárokat eltávolitja onnét.
Egyszerre csak odább állanak ; t r ó n j u k a t máshová teszik át, Milánóba, Páviába, Ravennába, Konstantinápolyba.
Mely titkos erő készteti őket távozásra R ó m á b ó l ? Bizonyára Isten keze, ki R ó m á t arra szánta, hogy Jézus Krisztus helytartójának lakóhelye legyen ; de a katholikus kegyelet is, a népek hódolata a pápák iránt, és a ke-resztény illendőségnek az a gyengéd érzete, hogy a pápa nem lehet alattvalójuk nekik, kik fiai.
Rómában mai napig is fönnáll ama nagyszerű dia-dalív, melyet Róma város tanácsa Nagy Konstantin csá-szárnak emeltetett. A még most is olvasható fölirás
szerint az istenség sugalmára (instinctn divinitatis) győzte le N a g y Konstantin ellenfelének hadait. Mit jelentsenek e szavak „istenség sugalmára," arról Eusebius egykorú
történetíró leírásából értesülünk. Eusebius szerint ugyanis N. Konstatin a neki fölállított szoborra az U r szenve-désének jelvényét, a keresztet állíttatta föl e fölirással :
„Az üdvösség e jelvényével, mely a valódi erénynek jele, várostokat a zsarnoki iga alól fölszabadítottam és a senátust és a római népet visszaadván szabadságának, nemességének előbbi fényét és diszét visszaállítottam.8
Es a nagy császár mindannak daczára, hogy a város annyira el volt neki kötelezve, annyira kedves volt előtte, mégis soha sem lakott benne állandóan, hanem a biro-dalom székhelyét Byzánczba tette át, mely tőle nyerte Konstantinápoly nevét. De utódai sem laktak többé ál-landóan Rómában és a történelem tanúsága szerint ha a császárok és királyok Rómába jöttek, nem máskép jöttek mint vagy ellenségei a pápának, vagy hogy ál-tala megkoronáztassanak, vagy neki hódolatukat bemu-tassák. 2)
A császárok távoztával a hivek kegyelete csakha-mar észrevette, hogy a pápa nem oldhatja meg missió-j á t anyagi eszközök nélkül. Már a missió-jeruzsálemi
egyház-nak megvoltak a maga szükségletei, amit észrevevén a hivek, jöttek és fölajánlották adományaikat. „Mindazok, kik mezőket vagy házakat birnak vala eladván, elhozák azok á r á t és az apostolok lábaihoz tevék." 3) E czélból rendezte sz. P á l apostol is missiói ú t j á b a n a gyűjtése-ket, hogy az egyház és hivek szükségleteit födözhesse.
De mindez elégtelen volt. A kereszténység terjedésével nőttek a pápák gondjai, de növekedett a hivek szeretete is. Sz. P é t e r utódjának fölajánlották házaikat, átenged-ték kertjeiket, földjeiket, falvakat és városokat, ugy hogy a pápák idők multával, R ó m á n a k nemcsak főpásztorai, de urai is lettek. Közben előrontanak a barbárok s velők a városok kirablása; a lakosság menekszik; a tehetetlen és távol lakó császárokhoz hasztalan folyamodik ; s a mi kezdetben csak a népség vallásos gyöngédségéből és gyer-meki kegyeletéből származó adományozás vala, most szük-séges átengedés annak kezeibe, ki az általános pusztulás között a föld népét egyedül képes védeni, m e g m e n t e n i .4)
>) Eusebius Hist. Eccl. X. 9.
-') L i t t . p a s t . J o a n n i s Card. Simor, S t r i g o n i i 1882. vol. I I . 106. s k . 1 3) Apóst. Csel. 4. 3 4 - 3 5 .
4) Bougaud. A kereszténység és k o r u n k IV. k . 488. 1.
Igv lőn a pápáé Róma. A katholikus kegyelet volt tehát az, a mely Rómát a pápának adta ; de a birtok nemcsak a pápáé volt, hanem az egész katholikus keresztény vi-lágé. Innét van, hogy a konstanczi zsinati atyák a pápai államot nemcsak a támadások ellen védelmezték, hanem a X I V . üléstől kezdve vagyis 1415. évi julius 4-étől egé-szen Y. Márton megválasztatásáig, azaz 1417. évi novem-ber 11-ig, a széküresedés egész tartama alatt, mint az egyetemes katholikus egyház tulajdonát külön küldöttek által kormányozták. E követek egyike volt az akkori pécsi prépost i s . E birtokból födözték a pápák az egy-ház kormányzásával j á r ó nagy kiadásokat és annak bi-rása biztosította nekik az egyház kormányzásában any-nvira szükséges függetlenséget is.
Idők folytán azonban megváltozott a helyzet. Az egyháznak a titkos társulatok zsoldjába szegődött ellen-segei, a szentszék iránti kegyeletökben megfogyatkozott katholikusok, elvették mindazt, a mit buzgó elődeik ad-tak és a p á p á t saját palotájában fogolylyá tették. Róma nem többé lakóhelye a pápának, hanem börtöne ; amit a katholikus kegyelet a pápának adott, azt nem tudta a katholikus kegyelet megtartani. Hatalmas fiai hallgattak et non aperuerunt os suum. Fogolylyá lett a szent atya saját házában, mert nem szabad az, a ki házát el nem h a g y h a t j a anélkül, hogy meg ne gyaláznák ; fogolylyá oly annyira, hogy még halva sem vihetik ki házából bántalmazás nélkül, amint az IX. Pius tiszteletreméltó hullájával történt, melyet a Tiberis piszkos hullámaiba akart dobni a felbőszített tömeg.
A római pápák veszélyeztetve látván függetlensé-güket, soha sem szűntek meg minden rendelkezésükre álló módon tiltakozni a pápai államok s Róma meg-támadói ellen. A történelem fényesen tanúskodik, mily hősies kitartással védelmezték a katholikus egyház e tulajdonát és ellene állottak : III. István Aistulph Ion-gobard királynak, I. Hadrián Dezső szintén a longobár-dok királyának, VII. Gergely IV. Henriknek, III. Sándor I . Frigyesnek, I X . Gergely és IV. Incze II. Frigyesnek, VI. Pius a franczia köztársaságnak, VII. Pius I. N a -póleonnak. Számtalanok IX. Pius és XIII. Leo pápák-nak a pápai állam és Róma városápápák-nak elfoglalói elleni tiltakozásai. „Szó van ama fejedelemségnek erőszakos elfoglalásáról, igy panaszkodott IX. Pius pápa 1860.
évi szeptember 20-án t a r t o t t allocutiójában, mely az isteni Gondviselésnek különös intézkedése folytán jutott a római pápának, hogy apostoli hivatalát az egész egy-házban a legteljesebb szabadsággal gyakorolhassa. A mely szabadságra minden pápának a legnagyobb gondot kell fordítania, hogy maga a pápa semmiféle világi ha-talom befolyásának alávetve ne legyen s minden tekin-tetben biztosittassék a világi fejedelmek vallási békéje.
S azért legyenek a fejedelmek meggyőződve, hogy ügyeink közösek s hogy a nekünk nyújtott segély által nem csak a mi, de saját jogaiknak épségben tartását is
S azért legyenek a fejedelmek meggyőződve, hogy ügyeink közösek s hogy a nekünk nyújtott segély által nem csak a mi, de saját jogaiknak épségben tartását is