Modern nemzeti m ő vészet. De hogyan?

írókra és kritikusokra az igazán jelentıs feladat, hiszen megfelelı érvrendszerrel teoretikusan nekik kellett megalapozni ezt az integrációs folyamatot. A nacionalista ideológiával alapvetıen azonosuló, s a mővészetet is ebbıl a szempontból megközelítı szerzık tollán az eredendıen erısen konzervatív töltető nemzetkarakterológia lett az a fegyver, mellyel paradox módon mégis sikerrel lehetett képviselni a modern nemzeti mővészet ügyét, legalábbis egy bizonyos határig. S ez a határ – úgy tőnik – a század elsı évtizedének „ultramodern” törekvéseinél húzódott.

írásain kívül valójában csak a Nemzeti Szalon és az Ernst Múzeum programja az, aminek alapján Ernst szemlélete körvonalazható.

A korszak mővészeti írói számára az egyik alapkérdés a modern mővészet és a nemzeti jelleg kapcsolata volt, s a nemzeti vonások körülhatárolásával összefüggésben a külföldi hatások befogadásának mikéntjét, és mértékét igyekeztek meghatározni. A nemzeti kultúra autochton, vagy receptív jellege, azaz zártságának illetve nyitottságának a kérdése az 1890-es években a kultúrharc jegyében és a nemzetkarakterológiával összefüggésben került a középpontba.¹⁷⁵

Beöthy Zsolt, Pekár Károly, Palágyi Menyhért, Malonyay Dezsı

Beöthy Zsolt 1896-ban A magyar irodalom kis-tükre címő könyvében ugyan elismerte, hogy a magyar mővelıdés nyugati „eszméket és formákat” is befogadott, de véleménye szerint erıs nemzeti sajátságainknak köszönhetıen ezeket mindig képes volt saját képére formálni. Az autochton „magyar lélek” feltételezésébıl a nemzeti elsıbbrendőség eszméje, és a nemzeti különállás gondolata fakadt, aminek eredményeként a mőalkotásokat nem egyetemes léptékkel mérte, hanem a nemzeti jellem szempontjából vizsgálta.¹⁷⁶ A „magyar szellem folytonossága” volt a fontosabb számára, ezért a kortárs irodalomban is azt értékelte, ami nem a külföldi áramlatokat utánozza, hanem azokra reflektál, de a nemzeti hagyományokba illeszkedik.¹⁷⁷ Beöthynek – aki Lázár professzora volt – ez a kötete

175 A történettudományban már az 1860-as évektıl dúl a vita a tudomány egyetemes illetve nemzeti jellege körül. Az egyik párton Toldy Ferenc, állt, aki a modern „egyetemes igényő” tudományt és a nemzeti érdeket egymást kizárónak tartotta, a másik oldalon Eötvös József, akinek vélekedése szerint a tudomány nemzeti hivatását csak egyetemes értékkategóriák szerint tudja teljesíteni. R.VÁRKONYI 1973.203-204.

176 NÉMETH 1970. 366-368.; Konzervativizmusa és nacionalizmusa miatt a század elejének modern írógenerációja elítélte, s mítikus volgai lovasát kigúnyolta. Hatvany Lajos „a magyar irodalom haladásának kerékkötıjét” látta benne. Hatvany Lajos: Beöthy Zsolt. In: Hatvany Lajos: Irodalmi tanulmányok. Bp., 1960.

251.

177 „Amit idegenbıl, a mővelıdésben elıtte járó nyugattól vesz, azokat az eszméket és formákat is mindig akként módosítja és idomítja, hogy a magyar nemzeti érdekek szolgálatára minél alkalmasabbá tegye.”

Máshol: „Sokuk szelleme már nagyobb fogékonyságot mutat a külföld áramlatai, mint a magunk valója iránt:

hol vaskos, hol csillogó rajzaik nagyobbára utánzatok. Azonban épen az önállóbb tehetségek, kikhez az irodalom jövı felfedezése főzıdni szokott, úgy a lírában, mint az elbeszélés terén megırizték a magyar szellem folytonosságát, változó alakokban kifejezıdı erejét. A jelen iránt való teljes fogékonységuk mellett kapcsolatosak elıdeikkel és elıdeik elıdeivel.” BEÖTHY 1896.5,178.

fennmaradt Lázár Béla hagyatékában, s Lázár e vonatkozó passzusokat fontosnak ítélhette, hiszen rendre aláhúzta ıket.¹⁷⁸

Pekár Károly – mint hő tanítvány – ugyanarról az elméleti alapról indult, mint Beöthy. A nyugati befogadás lehetıségét elvileg ugyan nem zárta ki, az idegen hatásokat azonban csak „meghonosítva” tartotta elfogadhatónak.¹⁷⁹ A korábban már említett A magyar nemzeti széprıl címő 1906-ban megjelent nemzetkarakterológiai munkájában a magyar föld és faj az autocton nemzeti kultúra forrása, tehát minden, ami ezzel kapcsolatos eleve nemzeti, s minden, ami elveszti kapcsolatát vele, kívül kerül a nemzeti kategóriáján.

Képzımővészeti koncepciója is erre épült: a magyar tájkép, életkép, történeti festmény témájánál s ábrázolt alakjainál fogva nemzeti.¹⁸⁰ Azok a mővek azonban, amelyeken ilyen módon magyar vonás nem felismerhetı – így pl. Markó Károly festészete –említésre kerülnek ugyan, de lényegében kizáródnak a diskurzusból.¹⁸¹ Munkácsy Krisztus-trilógiáját azzal a kissé nehézkes okfejtéssel sikerült megmentenie a nemzeti mővészet számára, hogy Munkácsy Siralomházában a „nemzeti magyar, a sírva vigadó magyar lélek borúja” tőnik ki, s „ezért lesz ı hivatott festıje Krisztus kínszenvedésének”¹⁸². Hosszas leírása közben persze hallgatott arról, hogy több nemzeti vonást nem tud e mővekben felfedezni, ám annál nagyobb vehemenciával vetette bele magát a Honfoglalás faji típusainak elemzésébe.¹⁸³ Tanulmányának végén – Thorma János és Csók István életképeit leszámítva – elsısorban a mőcsarnoki festık mőveit említette, s nyíltan állást foglalt a „plein-air-ista és szecessziós külföldieskedı áramlatokkal” szemben.¹⁸⁴ E könyvében azonban néhány elutasító megjegyzést leszámítva valójában nem érintette a befogadás kérdését. Csak a halála után

178 MTA MKI Adattár MKCs-C-44. Lázár könyvei a hagyatékban külön leltári szám nélkül szerepelnek.;

Lázár említi Beöthyt önéletrajzában: MTA MKI Adattár MKCs-C-44/218.

179 „Amilyen kívánatos ez idegen hatások érvényesülése, annál kárhoztatandóbb, ha e hatások szolgai módon hatalmukba kerítik a nemzeti mővelıdést. A külföldieskedés, az idegen-majmolás ellen tiltakoznia kell a nemzeti mővelıdésnek.” Az „idegen elemeket sajátunkká kell tennünk, magunkba kell olvasztanunk, fajunk, nemzetünk sajátos bélyegét ütnünk rá. Csak így válik az idegen elem javára a nemzeti mővelıdésnek.”.

PEKÁR 1916.4.; PERECZ 1998.64.;PERECZ 2008.172.

180 Így kerül be az elbeszélésbe Dürer, aki ugyan német festıvé lett, de atyjának arcképén kimutatható a

„magyaros típusz”. PEKÁR 1906.263.

181 „Ha még olyan kiválók is e tájképek, rajtuk magyar vonást, motivumot egyáltalán nem találunk.” PEKÁR 1906. 264-265.

182 PEKÁR 1906.270.

183 A kompozícióról: „Tiszta, világos, érthetı, mint a puszták képei, hol tiszta, átlátszó a levegı. A puszták fia nem képzelıdik, szereti a valóságot, tisztán, élesen látja ennek minden részletét.” Tehát Munkácsy megkapja a dicsı „puszták fia” címet. PEKÁR 1906.276-278.

megjelent Magyar kultúra címő munkájában foglalkozott behatóbban a témával, s ebben közrejátszhatott a polgári radikálisokkal való szakítása, akiknek „nemzetközivé kisajátított tudományos felfogásával” nem tudott azonosulni. Írása szerint a fajok közötti kultúrharcban elengedhetetlen, sıt a megmaradás feltétele a nemzeti és kulturális egység létrehozása, s ez csak a külföldi vívmányok asszimilálásával és a faji jelleggel ellenkezık elvetésével lehetséges. „Odajutottunk tehát, hogy nemcsak a kulturát nemzetinek kellett kijelentenünk, hanem a valóságban nincs is, nem is lehet más, mint nemzeti kultúra. Csak egy faj, egy nemzet hozhatja létre azt, amit kulturális fejlıdésnek nevezünk.”¹⁸⁵ Elvileg tehát nem zárta ugyan ki a recepciót, valójában azonban a kultúrát kizárólag nemzetinek tartotta, s alapvetıen zárt kultúraeszményben gondolkodott.

Palágyi Menyhért filozófus és esztéta cikkeiben már az 1880-as évektıl egy nyitott, ugyanakkor kritikai befogadáson alapuló kultúraeszmény mellett foglalt állást. Elvetetette a nemzeti elzárkózást, s fontosnak tartotta a külföldi tudományok és kultúra befogadását, de hangsúlyozta e recepció kritikai jellegét. A „nyugati szellem eltévelyedéseinek”, nyugati divatok „bódító italai”-nak direkt átvétele véleménye szerint a nemzeti szellem sivárrá válását eredményezi, de a különbözı áramlatok és elméletek magyarosan átalakítva, a fordítás, magyarázat és kritika fázisain túllépve részét képezhetik a magyar tudománynak.

Sıt, így léphet kölcsönhatásba a nyugati tudománnyal, s válhat tényezıjévé az általános európai haladásnak.¹⁸⁶ Az új magyar tudományosság és kultúra iskolateremtıjének,

„jelképének” a szociológia területén Széchényi Istvánt, a képzımővészetben Székely Bertalant tartotta.¹⁸⁷ Választásai jelzik alapvetıen konzervatív beállítottságát.¹⁸⁸ Székelyt elsısorban teoretikus képességei, esztétikai, filozófiai képzettsége és erkölcsi érzéke

184 PEKÁR 1906. 315. Építészetben, bár részletesen nem elemzi Lechner mőveit, legalább kitér az Iparmővészeti Múzeumra. Lechner e munkájában, Bálint és Jámbor párizsi pavilonjában és a királyi palota Hauszmann-féle belsı dekorációjában a „népiesen magyar építészeti stíl” kialakulását regisztrálja. Uo. 126.

185 PEKÁR 1916.124.

186 BOGDANOV 2004. 97-99.; PERECZ 2008. 172-175.; A kritikátlan befogadást láthatta a Huszadik Század szellemi közegében, s egyrészt ezért lépett ki 1906-ban a Társadalomtudományi Társaságból. Másrészt míg Palágyi a nemzetet a fejlıdés legmagasabb fokának tartotta, Pikler Gyula és Jászi Oszkár elmélete szerint létre fog jönni egy magasabb integrációs forma, nagyobb egység, mely úgy fogja meghaladni a nemzetállamot, mint az a feudális széttagoltságot. Ez olyan szemléleti eltérést jelentett Palágyi nemzeti gondolatától, mely lehetetlenné tette a résztvételt a Társaságban. SZABÓ 2001. 142, 147.; SZABÓ 2003. 238-239.

187 A „nemzet örekvéseinek egyes emberekben, mint jelképekben kell kifejezésre jutniuk” Idézi: BOGDANOV 2004.106.

alapján találta alkalmasnak arra, hogy a nemzeti mővészet atyja legyen. Történeti festészetében Palágyi egyenesen a nemzeti festészet megnyilvánulását látta, s kimutatta, hogy erkölcsi kiválóságának következményeként, s magyar lelkébıl eredıen a mővész elkerülte a németre jellemzı túlzott vonalhatást és a szláv exaltáltságot.¹⁸⁹ Abban a gondolatban, hogy Székely e két szélsıség követése helyett egy egyensúlyt tudott létrehozni, s hogy ez „Székely Bertalan egészséges, magyaros mővészeti álláspontja” a századforduló nemzetkarakterológiai toposzát lehet felfedezni, mely szerint a magyar jellem vonása az erkölcsi emelkedettség mellett a józanság, a szélsıségek kerülése, a középút keresése.¹⁹⁰ Véleménye szerint a jövı festészete a történeti festészet, s elképzelése találkozott Székely ambícióival. Székely kapcsán kifejtett képzımővészeti esztétikájának alapgondolatai, elvont és konkrét kategóriái, valamint fantáziaelmélete ösztönzıleg hatott Lázár Bélára, aki Székely vázlatairól írt 1912-es cikkében felhasználta ezeket a fogalmakat, immár a Palágyi-féle elmélettıl elrugaszkodva.¹⁹¹ A mővészi képzelet struktúrájának elemzése végigvonul Lázár életmővén és egy többszáz oldalas opus megszületéséhez vezet, mely azonban nyomtatásban sosem jelent meg.¹⁹²

Malonyay Dezsı ugyan nem zárta ki a külföldi hatások befogadását, egy bizonyos mértéken túl azonban károsnak ítélte azokat. A magyar képírás úttörıi címő, 1905-ben megjelent könyvének mővészéletrajzaiban – melyeket számos Ernst győjteményébıl származó mővel illusztrált –, minden életmővet a nemzeti jelleg szempontjából vizsgált, s éppúgy mint Pekár, azokról a mővészekrıl, akiknek mővein nem tudott nemzeti vonást felfedezni hangsúlyozta, hogy kívül állnak a magyar mővészet kategóriáján. Ezek olyan alkotók – Mányoki, Markó, Brocky – akik életük java részét külföldön töltötték.¹⁹³ A hazai talajtól, gyökerektıl való elszakítottság lett Malonyay Munkácsy-monográfiájában a mővész hanyatlásának oka, s ennek kapcsán hangzott el „a kozmopolitizmus Herkulese

188 A Széchényi-kultusz ekkor jelent meg, mint az újkonzervatív liberalizmus-kritika eleme. Eszerint ha Széchényi konzervatív-patriarchális szociálpolitikája megvalósul, ez meggátolta volna a nemesi középbirtok tönkremenetelét, mely a szabadverseny miatt következett be. SZABÓ 2003.232-233.

189 SZİKE 1999.322.

190 SZABÓ 2003.148.

191 Lázár Palágyin kívül hivatkozik Riegl-re és Worringerre is. Lázár Béla: A mővészi képzelet. Mővészet, XI/7. 1912. 257-263.; SZİKE 1999.329-330.

192 E mőnek, s forrásainak végigkövetése Lázár életmővén egy másik doktori témája lehetne. Mindenesetre a legkorábbi írásaiban is már felbukkan. A kézirat a Lázár hagyatékban megtalálható MTA MKI Adattár MKCS-C-4/399-402.

193 MALONYAY 1905.o.n. A kötetben megjelentetett mővészönarcképek jelentıs része Ernst tulajdona volt, de több vázlatot is reprodukált anyagából Malonyay.

fojtotta meg a mi daliás Anteusunkat” sokat idézett mondata, mely már magában rejti a Malonyay-féle programot.¹⁹⁴ Eszerint a magyar mővész sajátítsa el a mestersége fogásait külföldön, de éljen itthon, mert „egész ember, egész mővész sohase lesz az idegenbe szakadt magyarból (…) [mert] hiányzik mőveibıl teljesen, vagy pedig apránkint vész ki belılük az éltetı nemzeti jelleg”.¹⁹⁵ Hazatérve pedig „tanulja meg ezt a földet, ezt a népet”, s így védekezni lehet „az idegen sablonok, az idegen irányok inváziója ellen”.¹⁹⁶ Ezen az alapon minden mővész, aki hazatért, visszakapcsolódott a magyar kultúrába integrálhatóvá vált a nemzeti mővészetbe. Noha valószínőleg Malonyayra hatott Pekár Károly munkája, ezen a ponton gyökeresen eltért tıle. Pekár teljesen elutasította a plein air törekvéseket, Malonyay azonban ezeket beemelte konstrukciójába. Szinyei, Ferenczy, Iványi, Katona, Magyar-Mannheimer „csak annyit tanultak az idegen mővészektıl, amennyire kultúrájukhoz szükségük volt, de amennyi egyéni fejlıdésükben meg nem zavarta ıket”.¹⁹⁷ Malonyay elképzelései sok tekintetben rokonságot mutatnak Hock Jánoséval, aki néhány évvel Malonyay köteteinek megjelenése elıtt, 1898-ban így fogalmazott: „amely mővészetben a fajszeretet és vele együtt a nemzeti érzéseknek kultusza satnyul, ott vérszegény a mővészet is, mert nincs benne faji erı és nemzeti karakter. (…) Minden nemzet becsülje meg a saját mővészetét és idegenbıl csak anyagot vegyen kölcsön, amelyet a fajában rejlı talentumosssággal nemzeti alapokon tovább építhet”¹⁹⁸

Az egyéni Malonyaynál eredendıen nemzeti, s a szándékolt idegenné válás vonja csak magával az egyéniség elvesztését. De ha valaki megırzi egyéniségét egyben nemzeti karaktere is sértetlen marad, kivéve – mint Munkácsy példája mutatja – , ha túl sok idıt tölt külföldön. Ezért – bár melegen ajánlotta a magyar táj tanulmányozását – a nemzeti karakter nála nem mőfajhoz, vagy témához, hanem egyéniséghez kötött, s így lényegében bármiben jelentkezhet. Az egészséges egyéniség megtestesítıje Malonyaynál Szinyei, aki befogadva a különbözı környezetébıl érkezett hatásokat, mégis megırizte eredendıen magyar dzsentri karakterét. Malonyay érvelésében a nemzeti jellem egyik negatív vonása, a – talán Pekártól kölcsönzött – magyar fatalizmus lett az oka annak, hogy Szinyei több évtizedre

194 Gosztonyi Ferenc: Két fejezet a Munkácsy-recepció történetébıl. Enigma, XII/43-44. 2005. 74.; SINKÓ 1989.196-197.

195 MALONYAY 1905.o.n.

196 MALONYAY 1906.29-30.

197 MALONYAY 1906.26.;MALONYAY 1905.o.n.

198 HOCK 1898.173-175.

visszavonult a festészettıl, azaz az elmélettel különös módon épp a nem festés magyarsága nyert alátámasztást.¹⁹⁹

Lázár Béla

Lázár Béla az európai szellemi és mővészeti hatások befogadását elengedhetetlennek tartotta, s 1899-ben írott cikkében az európai kortárs mővészet bemutatásában látta a mővészeti társulatok feladatát.²⁰⁰ Néhány évvel késıbb, az 1901-es téli tárlatról szóló kritikájában már kísérletet tett a nemzeti és modern fogalmának tisztázására. A nemzeti jellem nála nem állandó, hanem a fajkeveredés által változik, s a korszakban szerinte még nem olvadtak egybe a hazánkba került „népfajok”, ezért nincs is még egységes mővészi kultúra. A megfogalmazott ideálból, hogy a mővészek „magyar szellemben modern mővészetet fejezzenek ki” véleménye szerint egyenlıre csak a modern adott. A modernség alapvetıen az új színfelfogásban ragadható meg, s ebben a magyar festészet „már modern lett, de még nem magyar”.²⁰¹ Ám már megfigyelhetık azok a közös vonások, amelyekbıl mégis kifejlıdhet a jövıben a nemzeti mővészet, s itt megragadhatóak azok az elemek, melyek késıbb Lázár mővészi nemzetkarakterológiájának a bázisát képezték. Eszerint a

„sírva vigad a magyar” jellegzetes magatartásából „az érzések szenvedélyes megnyilatkozása” következik, s ebbıl fakad a magyar festészet sajátos vonása, a kolorizmus.²⁰² A milieu pedig ennek tökéletesen megfelel: a „magyar levegı tiszta fénye”, a „magyar napsugár sárgás ragyogása”, a „magyar ég gazdag felhızete”, „magyar klíma” és a „magyar föld topográfiája” mind lehetıvé teszik a magyar kolorizmus megszületését.²⁰³

199 A gondolatmenet Malonyay elsı, 1903-mas Szinyei cikkében nagyjából kész, csak a fatalizmus és a dzsentri kifejtése hiányzik. Malonyay Dezsı: Szinyei Merse Pál. Mővészet, II. 1903. 225-232.; Pekár a

„magyar fatalizmust”, „nemtörıdömséget”, „megnyugvást” keleti vonásnak tartja. PEKÁR 1906. 85.;„Ami mővészünk magyarságának lényegét illeti, az nem lehet egyéb, mint éppen az a belsı egyensúly, mely néha fatalizmussá lustul. Veszi az életet úgy, amint az élet ıt magát idomítja; az ár ellen nem úszik, nem megy bele komplikációkba.” MALONYAY 1910. 33.; Mikszáth szerint Szinyei „A gentry életrevalóságának bizonyítéka.”

M-th K-n [Mikszáth Kálmán]: Szinyei Merse Pál. Vasárnapi Ujság, LIII/5. 1905. február 4., 73-75.

200 LÁZÁR 1899A.7,9. A cikkben éppen azt kifogásolja, hogy a mőcsarnok kiállításán nem szerepelnek a

„vezetı festıegyéniségek”, így nehezen tudja a modern mővészi törekvéseket a közönség megítélni.

201 LÁZÁR 1901. 242-246.

202 Malonyay és Lázár karakterológiájának összefüggéseirıl: SINKÓ 1989.197.

203 Tompa, Petıfi és Arany kapcsán Beöthy Zsolt Lázárhoz hasonlóan fogalmaz: „Megszületik az új kornak az a költészete, mely jellemzı színeit és illatát magyar földbıl és magyar levegıbıl kapja.” BEÖTHY 1896.

155.

Lázár tehát kezdetben némileg más ideológiai alapról indult, mint Beöthy, Pekár, vagy Malonyay. Noha tételezte a nemzetkarakter létezését, de ezt eredetileg nem tartotta változtathatatlannak, s az egységgé olvadt nemzet lététıl tette függıvé. Eszménye feltétlenül nyitott, egyenlıre se kritikai befogadásról, sem elzárkózásról nincsen nála szó.

Programmá tette a modern nemzeti mővészet karakterológiai definícióját és ennek érdekében teljesen ellentmondva korai írásainak késıbb mégis feltételezte az egységes nemzetkarakter létezését, s igyekezett a változatlan nemzeti elemet megragadni a modern magyar mővészet nagy elıdjeinek tekintett alkotók mőveiben. İ sem tudta kivonni magát Beöthy és a többi kortárs hatása alól, amikor 1903-as Paál monográfiájában a mővész származása okán a székelységet visszavezette egészen a pusztai nomádéletig. A székely jellem megragadására olyan karakterológiai toposzokat használt, melyekkel valójában Paál személyiségét igyekezett alátámasztani, s amelyek néhány oldal különbséggel egymásnak ellentmondó vonásokat hordoztak.²⁰⁴ Ugyanakkor már ebben az írásban felmerült a késıbb nagy pályát befutott képzelet fogalom, mint az egyéniséget és fajt tükrözı állandó, a környezeti hatásokra sem változó elem. Paált eszerint faji tulajdonságaiból és személyes vonásaiból táplálkozó képzelete vezette a tájképfestés felé, ahol „veleszületett kolorisztikus hajlandósága kifejlıdött”. ²⁰⁵

Egy bı évtizeddel késıbb Szinyei monográfiájában a sárosi táj emlékével hozta kapcsolatba a Majálist. Malonyayhoz hasonlóan hangsúlyozta, hogy a mővész az idegen hatások között is meg tudta ırizni faji eredető vonásait, ami Lázárnál nem más, mint a

„színfelfogás”, az „otthon színei”.²⁰⁶ Szinyeivel persze könnyő dolguk volt a szerzıknek. A mindenki által idézett történet szerint Szinyei ugyanis anélkül fedezte fel a plein air-t, hogy látta volna a francia mővészek munkáit, s amikor törekvéseikrıl hírt kapott rádöbbent, hogy ugyanazt akarják a franciák is, mint ı. Vagyis életmővének kulcsfontosságú fordulata nem közvetlen idegen hatásra, hanem saját belsı indíttatásból következett be, s ez csak megerısítést kapott a külföldi törekvések megismerésével. Tökéletesen megfelelt ez a motívum annak a gondolati sémának, vagy inkább vágyképnek, mely a modern nemzeti

204 Mélabúra hajló/derült kedélyő, szófukar/aranyos humorú, fojtott indulatok/fellobbanó szenvedélyesség.

Nem véletlen, hogy Alexander Bernát épp ezeket kritizálta meg a könyvrıl szóló recenziójában. LÁZÁR 1903.

24,38.;Alfa [Alexander Bernát]: A tájkép. 1903. Cikkivágatismeretlen helyrıl. MTA MKI Adattár MKCS-C-I-44. ltsz.n.

205 S a végszó: „Magyar volt színei komorságában, felfogása komolyságában, érzései viharos lángolásában.”

LÁZÁR 1903.51.,76.,147.

206 SINKÓ 1989.197.;LÁZÁR 1913.80.,85.

mővészetet szerves, egyben az európai mővészettel egyenrangú fejlıdésben képzelte el. A kérdés innentıl már csak az volt, hogy a mővész géniusz e radikális fordulata mögött miként húzódik meg a nemzeti géniusz, s ebben tértek el az interpretációk is egymástól.

Lázár kortárs mővészekrıl a tízes években írott cikkeiben fel-felbukkan a szenvedélybıl fakadó „magyar szín”, vagy a „nemzeti stílus”, de ezek nem nyernek részletesebb kifejtést.²⁰⁷ Írásai azonban lassan összeállnak egy történetté, melyben a közelmúlt magyar mővészete és a jelen szerves folyamatot képeznek. Lyka Károly megfogalmazása szerint Lázár „kereste az összefüggést a tegnap és a ma közt s megtalálta néhány kimagasló géniuszban.”²⁰⁸ Nagyobb összefoglalásra csak az elsı világháború alatt vállalkozott, s ebben a mőben – nevezzük inkább terjedelmes röpiratnak –a fent említett szerzık nemzeti kultúráról vallott elképzeléseinek elemeire ismerhetünk. A magyar mővészet jövıjének hangvétele a háborús cikkek nacionalista propagandáját idézi, s mintegy harcba hív a magyar mővészetért. Ambíciója Pekáréhoz hasonló: összefoglalni a nemzet „hatalmas” munkáját a mővészet területén, s lehetıleg kidomborítani magyarságát.

Ebben a szándékban minden rendszer nélkül Mányoki végre magyarrá lett, Borsosból „itt-ott kicsap magyar temperamentuma”, Markó pedig „faji jelleg híján (…) zamatját vesztett gyümölcs”. Az „áradó érzés heves lüktetése a magyar mővészet alapsajátossága”²⁰⁹, de emellett a „magyar lélek”, „magyar érzés”, „magyar táj” és „magyar szín” vissza-visszatérı motívumok a szövegben. Munkácsy elemzésénél Lázár Malonyay érveit visszhangozta a hadiállapotnak megfelelı ízléssel átfogalmazva: „A mővész ott nagy, ahol érintkezik a hazai talajjal, – de ha engedi, hogy azt kirántsák alóla, ellenfelének könnyő diadalt aratni rajta.”²¹⁰

A külföldi hatásokat továbbra is fontosnak tartotta, sıt panaszkodott, hogy nem lehet idegen mővészetet látni Budapesten, de – elıször itt – határozottan támadta a tiszta kozmopolitizmust, mely szerinte gyökértelenséget jelent. Az üres külsıségek átvételének egyik oka szerinte, hogy csak az általa konkrétnak nevezett, a természet megfigyelésén alapuló naturalista szemlélet érvényesült a hazai mővészoktatásban, s azok a mővészek,

207 Pl. Csókról: a „napsugártól feléled az ı mővészetében is a nemzeti stílus”. Ferenczyrıl: „…színei elfojtott szenvedélyének kitörı ereje nem magyar-e?”LÁZÁR 1912. 33., 48

208 LÁZÁR 1912. 9.

209 LÁZÁR 1916.27.

210 Ferenczy példáján keresztül is ezt gondolatot fejti ki Lázár, szerinte hazatérésének köszönhetıen teljesedett ki a mővész pályája. LÁZÁR 1916.12-15.,20.

akiket a dekoratív, monumentális stílus, az absztrakt felfogás vonzott, „Matisse és iskolájának bódító mérgét szívták magukba, de kellı alap hiján, azokat meg nem értették és naturalista látásukat abstrakt felfogásba beszoritani nem tudták”. „Így kerültek ifjaink Matisse pusztító hatása alá, s a nyolcasok irányát egy egész mővésznemzedék megsínyli.”²¹¹ Könyvének ez a kitétele jól mutatja Lázár sarkosan elıször itt megfogalmazott nemzeti mővészetfelfogásának alappozícióját: mindaz, ami valamilyen módon nem szervesen következik a hazai fejlıdésbıl, avagy nem tud abba visszakapcsolódni, számára felületes utánzás. Rippl-Rónai mővészete képviseli az ellenpéldát. Ripplre Lázár szerint hatott ugyan Gauguin dekoratív felfogása, „de ebbıl a rokonságból nem lett szolgai alárendelés. Az ı magyarosan áradó érzése új szinformához juttatta.”²¹²

Lázár írásában kiteljesedik Beöthy ideája, a nem utánzó, hanem a hatásokat beépítı, átformáló, szerves nemzeti mővészet. Az asszimiláció általános erejének bizonyítékaként szolgál a szövegben a képzımővészeti asszimiláció, s a „magyar impresszionizmus” jeles példája lebegett a szerzı szeme elıtt, mint ami képes volt arra, hogy „elmagyarosítsa, mégpedig igen sok árnyalatban, gazdag változatosságban” a külföldi hatásokat.²¹³ De Lázár ennél is továbbment. Ahogyan Rippl világmővészetet csinált, úgy a feladat „kimagasló egyéniségek által a világkultúra csúcspontjait megalkotni (…) egy szóval világmővészetet csinálni”– hangzik programja.²¹⁴ Lechner, aki a Feszl-féle építészeti ornamentika használatának hagyományát folytatta azzal, hogy népmővészeti elemeket alkalmazott épületein, Lázár szerint szintén egy világmővészeti alapot hozott létre, „mert a német és angol, a francia és olasz egyaránt felhasználhatja, persze mindenik a maga népmővészetébıl merítve ihletét, ilyképp az internacionális szerkezeti alapnak nemzeti íző formanyelvvé való nemesítését hozhatja létre.”²¹⁵ Annyira messzire azért nem merészkedett Lázár, hogy a világ mővészetének magyarosítását tőzte volna ki célul: „nem, mi nem akarjuk a világot elmagyarosítani” – írta egy helyen. ²¹⁶ A magyar mővészek e

211 LÁZÁR 1916.25.,79-80.Bálint Aladár a könyvrıl szóló kritikájában éppen ezt a passzust emelte ki, s ezen törekvészek tisztaságát hangsúlyozta. Bálint Aladár: A Magyar mővészet jövıje. Nyugat, IX/14. 1916. 142-143.

212 LÁZÁR 1916.23.

213 LÁZÁR 1916.20.

214 LÁZÁR 1916.28.

215 LÁZÁR 1916.51.

216 LÁZÁR 1916.64.

kultúrnacionalista modell szerint kijelölhetik egész Európa számára a modern mővészet új irányát, körvonalazhatják annak új lehetıségeit. Egyfajta mővészeti expanzió megvalósításának lehetıségét vázolta itt Lázár, mely a nemzeti és modern elemek szerves egységbe foglalásán alapul, s melyen keresztül a magyar mővészet programot és mintát nyújthat. Lázár elképzelésésnek egyik ideológiai forrása a magyar birodalmi gondolat – vagy magyar imperializmus – elmélete lehetett, ami a nemzetiségi mozgalmakkal, az összmonarchiai magyar hegemónia gondolatával és a balkáni expanzióval összefüggésben az 1890-es években jelent meg. A háborús gyızelem illúziójában új életre kelt ez a századfordulón néhány prominens szerzı tollán – Beksics Gusztáv, Hoisty Pál – kidolgozott eszme, mely Rákosi Jenı publicisztikájának köszönhetıen széles körben elterjedt, s nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a háborúba lépı ország közvéleménye túlértékelte a nemzet erejét, s nem látta reálisan az ország helyzetét.²¹⁷ Lázár itt ennek finomított, európai horizontú kulturális verzióját, a magyar mővészeti expanzió gondolatát vetette fel.

A magyar birodalmi gondolat eszmekörébe illeszkedett, annak leszármazottja volt a turáni mozgalom, melyre Lázár kitért könyvében. Lechner építészete és az építészeti ornamentika kapcsán utalt a Turáni Társaság tevékenységének jövıbeli feladatára, a keleti építészet formakincse kutatásának fontosságára. Az 1910-ben alakult Turáni Társaság eszmeileg az 1890-es évek keleti eredetkultuszához kötıdött, s a magyarság ıshazájának, a rokon nomád népeknek a tudományos kutatását tőzte ki célul. Tudományos jellegén túl azonban a turanizmus szélesebb politikai-ideológiai kontextusba ágyazódott: a magyarság hegemón szerepét hangsúlyozta, s feladatát a kelet és a nyugat közötti kulturális közvetítésben jelölte meg. Szélsıséges leágazásában a turáni népek magyar vezetés alatti egyesülésével a magyar világuralom elképzeléséig, kulturális területen pedig a nyugattól való elzárkózásig is eljutott. Az elsı világháború alatt a Monarchia balkáni politikájával összefüggésben fontos ideológiai szerepet kapott, amit jól mutat, hogy a Társaság 1916-os újjászervezésére már a kultuszminisztérium égisze alatt került sor. ²¹⁸ Lázár ebbıl az ideológiai konglomerátumból a nemzeti fomakincs forrásainak feltárását, azok építészeti

217 Rákosi Jenı gondolatait más vonatkozásban idézi Lázár könyvében. LÁZÁR 1916.72.;ROMSICS 2004.

139-143.;SZABÓ 2003.144.

218 A századvég ısmagyarság-kutatásához való kötıdését mutatja, hogy választmányi tagja volt Vámbéry Ármin, a türk eredet irányának vezetı történésze. Mint propagátor itt is fontos szerepet kapott Rákosi Jenı. SZABÓ 2003.292-297.

In document Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ RÓKA ENIK (Pldal 56-70)