Külföldi képz ı m ő vészet

In document Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ RÓKA ENIK (Pldal 107-118)

III. Ernst és a Nemzeti Szalon

III. 7. Külföldi képz ı m ő vészet

Ernst igazgatósága alatt a külföldi mővészet bemutatása szintén a tudatos program része volt. A magyar mőpártolók és mővészek e kiállítások révén találkozhattak a közelmúlt és jelen nyugat-európai törekvéseivel. Ezzel a hazai képzımővészet is tágabb, európai horizontot kapott, s a legprogresszívebb mővészet megismerése inspirálóan hatott a magyar alkotókra. A külföldi kiállítások sora a 18. századi angol és 19. századi barbizoni

372 L-s A-d [Lakos Alfréd]: Hová menjenek a fiatal festık, Párizsba vagy Rómába? Magyar Szó, 1907.

augusztus 23., 2-3.; Réti István: Tizennégy esztendı a nagybányai festıkolónia életébıl. Nagybánya és Vidéke, 1909. október 31., 1-2. Mindkét cikk Tímár Árpád győjtése.

373 A. E. [Ady Endre]: Magyar világ Párizsban. Párizsi levél. Budapesti Napló, 1907. április 3., 6. Tímár Árpád győjtése.

374 NEMZETI SZALON 1908 A.;NEMZETI SZALON 1909 A

mesterektıl a francia posztimpresszionistákig ível, s ha nem is tökéletes sorrendben követték egymást e tárlatok, 1901 és 1907 között rajtuk keresztül a 19. századi európai festészet történetének legfontosabb irányai kirajzolódtak.

Az Országos Képzımővészeti Társulat nemzetközi kiállításain rendszeresen szerepeltek külföldi kortárs mővészek, de ezekben nem érvényesülhetett semmilyen koncepció, mert az anyag összetétele attól függött, hogy kik – mővészek, mőkereskedık – és mit küldtek a budapesti kiállításra. Képeik a tárlatok anyagába betagozva lettek bemutatva meglehetısen esetlegesen. A kivételek közé tartozik néhány olyan eset, amikor a tárlatok anyagán belül elkülönítve szerepeltek mővészek, vagy csoportok. Ilyen volt az 1903-as tavaszi tárlat francia terme, ahol Kunffy Lajos válogatásában Maurice Denis, Manet, Monet, Sisley, Pissaro, Puvis de Chavannes, Renoir mőveket láthatott a közönség.375 Csak elvétve rendeztek a Mőcsarnokban győjteményes kiállítást külföldi mesternek, ezek közül kiemelkedik, s talán a legprogresszívebb kísérletnek tekinthetı az 1895-ös Water Crane kiállítás. Abban a rövid idıszakban tehát, amikor Ernst vezetése alatt állt a Nemzeti Szalon, a külföldi mővészeti kiállítások tekintetében szinte nem volt versenytársa. A szisztematikus európai történeti bemutatók látogatottság szempontjából eredményesek voltak, és jelentıs társadalmi presztízst is jelentettek a Szalonnak. A mővek értékesítése szempontjából pedig – nem lévén versenytárs – kifejezetten sikeresek voltak.

A külföldi kiállítások rendezésének feladatát Ernst távozását követıen rövidesen a Mővészház vette át.376

Valójában Ernst ebben a tekintetben is a Hock-korszak örökségét folytatta, hiszen még Hock idejében, s valószínőleg Andrássy közremőködésével került sor 1901-ben az elsı nemzetközi kiállításra, ahol a francia akadémia mővészei mellett Puvis de Chavannes, Carrière és Andrássy győjteményébıl Corot, Dupret, Millet, Troyon, Diaz stb. alkotásai voltak láthatók, de az is lehet, hogy a Mőcsarnok 1903-as kiállítása inspirálta Ernstet hasonló vállalkozásra.377 Ernst végül 1904 januárjában rendezte az elsı ilyen tárlatot.

„Hosszas utánajárással sikerült a külföldrıl közel száz darab angol és francia mester

375 GESKÓ–MOLNOS 2003. 17.; Tavaszi nemzetközi kiállítás. Országos Magyar Képzımővészeti Társulat.

Bp., 1903

376 Pl. 1910-es Nemzetközi impresszionista kiállítás. A Mővészházról lásd: Zwickl András: „A modern törekvések gyızedelmes elırenyomulása.” – Osztrák mővészet a mővészházban. In: Az áttörés kora. Bécs és Budapest a historizmus és az avantgárd között. (1873–1920) I. Budapesti Történeti Múzeum, Kat. (Szerk.: F.

Dózsa Katalin) Bp., 2004. 461-471.

377 GESKÓ–MOLNOS 2003.17.

mőveit megszereznünk.”– írta valószínőleg Ernst a Szalon éves jelentésében, s hozzátette, hogy a kiállításnak köszönhetıen jelentıs erkölcsi és anyagi sikert könyvelhetett el a Szalon magának.378 A „Mővészettörténeti kiállítás” címe jelezte az anyag történeti távlatát és mintegy megelılegezte a Szalon következı években felvállalt küldetését a mővészet nemzetközi eredményeinek történeti bemutatására vonatkozóan. Az anyag angol részében Turner tizenöt mővét külön szakaszban, valamint Reynolds, Bonnington, Sir Thomas Lawrence, Gainsborough, Constable stb. képeit lehetett látni, s a katalógusban, gondolva a magyar közönségre minden mővésznél rövid életrajzot közöltek. A katalógus és valószínőleg a kiállítás is Turner mőveivel indult, akit a szöveg az „elsı impresszionisták egyikének” nevezett.379 Turner az impresszionizmushoz vezetı festıi törekvések egyik szálát példázta, míg a másikat, a barbizoni iskola francia mővészei képviselték. A barbizoniaknál Daubigny, Corot, Diaz de la Pena, Théodore Rousseau, Courbet mőveit, valamint Delacroix két olajképét lehetett látni, s ez utóbbiak valószínőleg azért kerültek a végére, mert némileg kilógtak a sorból. Constable számos tájképe a francia anyagban szerepelt, utalva az angol és francia törekvések hasonlóságára a 19. század elsı felében.380 A kiállítás francia része végsı soron megteremtette az 1902-es Paál László kiállítás nemzetközi kontextusát, világossá téve az európai és magyar mővészet közötti összefüggéseket.

1905-ben Hans Makart mőveit mutatták be a karácsonyi tálaton belül. Ernst a katalógus bevezetıjében párhuzamot vont „három világraszóló zseni”, Munkácsy, Matejko és Makart között, „akik mind azt a célt tőzték maguk elé, hogy nemzetük érzelmeit és vágyait örökítsék meg”. Nem stílus, mőfaj, vagy téma, hanem kizárólag a nemzeti érzés megléte alapján kapcsolta össze a három mővészt. Hangsúlyozta, hogy mindhármukat az Oszták-Magyar Monarchia „I. Ferenc József nagy alkotása” adta a világnak, s Makart a dualizmus megkötésében az osztrák birodalom fellendülését látta. Makart dekoratív, színekben tobzódó mővészetét elemezve hozzátette: „Persze ezek az idık letőntek s most más világot élünk, amelyben nem az ábrándokat keressük, hanem a valót érezzük és látjuk

378 A Nemzeti Szalon Évkönyve 1903. Bp., 1904. 8.

379 Budapesten a Fı utcai Andrássy-palotában volt egy Turner festmény (Velence látképe), melyet Ifj.

Andrássy Gyula apja győjteményébıl örökölt, aki Londonból hozta magával a képet. GESKÓ–MOLNOS 2003.

21.; The „Sacco di Budapest” and depredation of Hungary 1938–1949. (Compiled by László Mravik). Bp., 1998. 141-142.

380 NEMZETI SZALON 1904 D

meg csupán, de nincs már messze az idı, amikor újra visszaesünk Makart ideális szép világába. Mert ez a világ folyása s ez a mővészet történelmében is így van. A küzdelmes realisztikus idık után kimerültség következik s ezt nyomon követi az élet újraébredése, amely a pompa és nagyszerőség jegyében virágzik, de ebben a jegyben bukik is el.” E vázolt körforgásszerő mozgás az olvasót visszaterelte a jelenhez, majd Ernst egy újabb virágkor reményét fogalmazta meg: „Makartnak ez a képe, a >Tavasz< legyen elıhírnöke a mai sulyos viszonyok között a közeli jobb idıknek, midın majd nem kell többé keservesen küzdenünk azért, hogy nemzetünk kivánságait és ideáljait minden vonalon elérhessük!”381 A szöveg csak néhány hónappal a közjogi válság korábban említett eszkalálódása elıtt íródott, s az a különös helyzet állt elı, hogy a dualizmus korának osztrák festıfejedelme, Makart mővészetének ismertetése végül Ernst függetlenségi álláspontjára való utaláshoz vezetett. Ernst kissé nyakatekertnek tőnı okfejtése azonban nagyon is logikus: a pozitív jövıt a függetlenségi ellenállás vezetıi sem a dualizmus felrúgásában, az Ausztriával való szakításban, hanem a nemzeti érdekek erıteljesebb érvényesítésében, illetve a Monarchia súlypontjának Magyarországra helyezésében látták. Az Ausztriával közös közelmúlt kulturális eredményeinek hangsúlyozása tehát nem zárja ki a függetlenségi aktuálpolitikai állásfoglalást, különösen, hogy Munkácsy Makart mellé helyezésével a a szövegben a nemzeti kompenzáció is megtörtént.

A külföldi kiállítások szempontjából az új palota nyitóéve, 1907 volt a leggazdagabb. Tavasszal Gauguin, nyáron Courbet mőveit, télen pedig francia impresszionista anyagot mutattak be. A Gauguin kiállítást nagy várakozás elızte meg.

Lázár Béla lapjában, a Modern Mővészetben egy ismeretlen szerzı – talán épp a szerkesztı Lázár – már 1905-ben felhívta a figyelmet egy cikkben Gauguin mővészetére, hivatkozva Maurice Denis 1903-ban, a Mőcsarnokban kiállított mőveire, s utalva Denis festıi világának gauguin-i forrására.382 Czóbel Béla ugyanebben az évben a párizsi ıszi szalonról szóló ismertetésében már Gauguin és Van Gogh követı fiatalokról számolt be.383 Igazán az 1906-os Gauguin és Courbet retrospektív anyagot bemutató párizsi ıszi szalonról szóló híradásoknak köszönhetıen került Gauguin az érdeklıdés homlokterébe, s a kritikusok

381 NEMZETI SZALON 1905 G.5-7.

382 N.N.: Paul Gauguin. Modern Mővészet, I/1. 1905. október, 49-52. Tímár Árpád győjtése

383 Czóbel Béla: Levél a párizsi ıszi szalonról. Modern Mővészet, I/2. 1905. november. o.n.; A mőcsarnoki téli tárlatról beszámoló ismeretlen szerzı hasonlóan a „Gauguin-Van Gogh tanítványok párizsi sikereire”

hivatkozik. N.N.: Téli tárlat. Modern Mővészet, I/2. 1905. november, 97.

hamar felismerték az összefüggést a Párizst megjárt fiatalok mővészete és a francia posztimpresszionizmus között.384 Zboray Aladár Kernstok Kertben címő mővét a Nemzeti Szalon palotaavatóján „Gauguines”-nek nevezte, az 1907 tavaszán az Urániában megrendezett Márffy–Gulácsy kiállítás kapcsán már folyamatosan szó volt Gauguin-hatásról a kritikában.385

A Nemzeti Szalon meglepıen gyorsan reagált a párizsi fejleményekre, s ennek egyik oka talán a hazai mővészeknél is regisztrált francia posztimpresszionista hatás lehetett. Gerı Ödön várakozással teli soraiban épp azt a problémát vetette fel, hogy a kritikusok minden újszerő mővet a „Gauguin” jelszóval illetnek, s a közeledı Gauguin-kiállítástól a fiatalok francia mesterhez való viszonyának tisztázását várta.386 A másik ennél egyszerőbb, s praktikusabb ok, hogy az anyag 1907 márciusában Bécsben, a Galerie Miethkében volt kiállítva, s innen könnyen – és nyilván viszonylag olcsón – meg lehetett szerezni.387 A kiállítás május 12-én nyitott meg, megrendezésére pontosan a viharos májusi Szalon-közgyőlés idején került sor, ami meglehetısen kiélezte a konzervatív és modern irányzat képviselıi közötti viszonyt. A Szalon reprezentatív emeleti termeiben Gauguin, Émile Bernard, Maurice Denis, Louis Valtat, Cézanne, Jean Puys mőveit, egy Manet és egy Courbet festményt lehetett látni. A földszint eredetileg is grafikáknak tervezett termeiben kaptak helyet Signac, Seurat, Marquet, Theo van Rysselberghe, Gauguin, Matisse, valamint számos magyar mővész rajzai és sokszorosított grafikái, s a magyarok közül néhány olajfestmény is.388 A magyar anyag a lista alapján inkább a Szalon elégedetlen mővészeinek a „hatástalanítását” szolgálta, s nem egy koncepciózus, a francia mővekhez

384 A számos híradás közül a legismertebb: Fülep Lajos: Salon d’Automne. In: FÜLEP 1974.418-424.

385 Zboray Aladár: Az uj Nemzeti Szalon. Magyarország, XIV/59. 1907. március 9., 2-4.; Bányász László:

Márffy és Gulácsy képei. Ország-Világ, 1907. XXVIII/13. március 31., 257-258.

386 „Az általános kritika mindig jelszót választ, hogy azt, amiben még nem állapodott meg, vele jellemezze.

A fiatalok jellemzésére most a Gauguin jelszót választotta. Mindent, amin vagy megütközik, vagy csak csudálkozik, mindent, ami újszerő s amit már ezért is meg nem értett: gauguinesnek mond. E kritikai kényelem folytán egész sor fiók-Gauguinre tettünk szert. Néhány nap multán módunkban lesz a valóságos Gauguint megláthatni, s akkor majd a nagyközönség is meggyızıdik róla, hogy nem minden gauguines, ami vagy érthetetlenül vagy másképpen modern. Meg fogja látni, hogy gauguinesnek mondott festıink jó részének színskálája, foltelosztása, vonaljárása más, mint a mesteré. Annak a néhány nagy tehetségő ifjúnak megbecsülése érdekében, akinek sajátos eredményekre szert tenni sikerült, kívánatos, hogy az új jelszó hamarosan sutba kerüljön.” g. [Gerı Ödön]: A tavaszi tárlat. A Hét, XVIII/18. 1907. május, 5302. Tímár Árpád győjtése.

387 Molnos Péter mutatta ki a Galerie Miethke és a Nemzeti Szalon tárlata közötti összefüggést. MOLNOS GESKÓ 2006. 106-107.; „A világhírő franciák képei most egy bécsi mőkereskedınél vannak kiállítva. Onnan hozza le és állítja ki a kollekciót a Nemzeti Szalon tavaszi kiállításával kapcsolatosan.” N.n.: Gauguin és Cézanne a Nemzeti Szalonban. Budapesti Napló, 1907. április 6., 9. Tímár Árpád győjtése

alkalmazkodó válogatást tükrözött.389 Jellemzı, hogy Malonyay Dezsı a kiállításról szóló kritikájában épp ezeket a magyarokat értékelte, és a maga biologista szemlélete alapján, s A fiatalok 1906-os kötetének bevezetıjében már kifejtett nézeteinek megfelelıen

„betegesnek” titulálta francia neo- és posztimpresszionisták munkáit.390 A kiállítás a sajtót radikálisan két csoportra osztotta, nagyjából ugyanazok a törésvonalak rajzolódtak ki, mint a majd egy évvel késıbb rendezett MIÉNK-tárlat kapcsán. A konzervatív elítélı hangok mellett erıteljes volt a Gauguin-értık tábora is, s ez utóbbiakhoz tartozott Lázár Béla is.

Cikkeiben a francia mővészek jelentısége mellett foglalt állást, elıadást tartott a Nemzeti Szalonban Gauguin mővészete és annak tanulságai címmel, valamint még ebben az évben nagyobb Gauguin-tanulmányt közölt egy belga lapban.391 Lázár Szalon-beli elıadásának bevételét a Herczeg Ferenc vezette Petıfi-Ház javára fordították, s ez nyilván összefüggött Ernstnek a Petıfi-Házzal kapcsolatos – késıbbiekben ismertetett – személyes aspirációival.392 A Petıfi-Ház berendezése mögött a századvég Petıfi-kultusza húzódott meg, mely jórészt a konzervatív nacionalista ideológia talaján virágzott, s vált hivatalossá az 1880-as évektıl.393 A két „ügy” összekapcsolása jól mutatja, hogy a modern mővészet – sıt, ez esetben a radikálisan modernnek számító külföldi mővészet – propagálása és a nemzeti kultuszok támogatása bıven megfért egymással Ernstnél.

Az 1907 június elején megrendezett budapesti Courbet-tárlat – a Gauguin-kiállításhoz hasonlóan – az elızı évi párizsi retrospektív után kurrensnek mondható. A tavaszi kiállításon csak egy Courbet nıi arckép volt látható, s Malonyay szarkasztikusan meg is jegyezte, hogy „az alibi igazolása végett”, mintegy a posztimpresszionisták származástörténetét megmutatandó, s azok legitimizálásának az érdekében válogatták be az

388 NEMZETI SZALON 1907 C.

389 Boros Judit: „Ez az ember lett a mővészet választóvize…” Thorma János és az 1907-es Gauguin-kiállítás.

Thorma János 1870–1937. Kiskunhalas, 2003. 126.

390 Malonyay Dezsı: Nemzeti Szalon. Budapesti Hirlap, 1907. május 11., 10.; MALONYAY 1906. 10-14.;

Bárdos Artúr rámutatott a franciák és magyarok „különös összeházasításának” disszonanciájára. Bárdos Artúr: Gauguin és a többi. A Nemzeti Szalon tavaszi kiállítása. Egyetértés, 1907. május 11., 14-15. Tímár Árpád győjtése.

391 Lázár Béla: Anarchista mővészet. A Nemzeti Szalon kiállítása. Magyar Szó, 1907. május 11., 1-3. Tímár Árpád győjtése.; Ugyanez a cikkivágat Lázár Béla hagyatékában MTA MKI Adattár MKCs-C-I-44/1071.;

Lázár Béla: Gauguin. L’Art Moderne, XXVII/49-51. 1907. december 8, 15, 22., 385-387., 393-395., 401-403.; Ugyanezt a következı évben megjelentette Párizsban: Lázár Béla: Gauguin. Paris, 1908., valamint a Mővészet folyóiratban.: Lázár Béla: Gauguin. Mővészet, VII/1. 1908. 34-43.

392 Budapesti Hirlap, 1907. május14., 18. Tímár Árpád győjtése.

393 KALLA 1994.72-73.,80.

anyagba.394 A sajtóban megjelent híradások szerint júniusban kb. hét-tíz Coubet kép volt látható, többek között a Birkózók, mely késıbb a Hatvany-győjteménybe került.395 A kritikusok egyrészt hangsúlyozták, hogy a modern mővészet „ennek a nagy mesternek a vállán épült fel”, s felismerték a szándékot, hogy a Gauguin-kiállítás után Courbet mőveivel a Szalon vezetıi a modern mővészet gyökereit kívánják bemutatni a budapesti közönségnek. Másrészt épp a Gauguin-tárlat közelsége mutatott rá, hogy az egykori forradalmár mővészete a maiak tükrében immár mennyire klasszikusnak tőnik. Lázár Béla megfogalmazása szerint Courbet olyan, mint akit „az idı már megemésztett”.396 Márkus Géza a kiállításról szóló ismertetésében Courbet festıi eljárásának Munkácsy és Paál mővészetével való összefüggéseire is utalt, s ez mutatja, hogy a Courbet anyag lehetıséget adott arra is, hogy a magyar modernek közé sorolt mővészek európai kontextusba kerüljenek.397 Ezen az úton lépett tovább Lázár Béla is, aki inspirációt merítve a budapesti Courbet-bemutatóból, 1908-ban közreadta A modern mővészet kezdetei címő tanulmányát a Mővészetben, melyben Munkácsy, Szinyei és Leibl mővészetét a francia mesterrel összefüggésben tárgyalta. Lázár Courbet Munkácsyra – és az egész müncheni körre – tett hatását hangsúlyozta, ellentétben a korabeli német szakirodalommal. Elsısorban Meier-Graefe-vel vitatkozott hevesen, aki Munkácsyt Leibl-tanítványnak aposztrofálta. Lázár ezzel a cikkével valójában a francia-német kultúrharcba kapcsolódott bele, s egyértelmően a francia oldalon. Nem véletlen, hogy írását három évvel késıbb épp franciául jelentette meg, az sem csoda, hogy hangzatos címével – Courbet et son influence à l’étranger – sikerült rá francia kiadót találnia, s hogy a francia kritika oly nagy lelkesedéssel fogadta.398

394 Malonyay Dezsı: Nemzeti Szalon. Budapesti Hirlap, 1907. május 11., 10.; Már A fiatalokban összefoglalta a neoimpresszionisták származástörténetét, s elemezte hol léptek át „a túlzás” mezejére.

MALONYAY 1906.10-11.;

395 MOLNOS GESKÓ 2006. 107.; MRAVIK 2003.144-146.; N.n.: A Nemzeti Szalon nyári kiállítása. Pesti Hírlap, XXIX/130. 1907. június 2., 8.

396 Lázár Béla: Egy kizsákmányolt anarkista – A Nemzeti Szalon Courbet kollekciója. Magyar Szó, VIII/131.

1907. június 5., 8.; Lázár cikke késıbbi, harmincas években íródott részekkel együtt újraközölve: Lázár Béla:

Kis írások nagy mővészekrıl. Bp., 1942. 66-83.; Róka Enikı: A realizmus válaszútjai. In: Modernizmusok.

Kat. (Szerk.: Bakos Katalin, Ulrike Gauss, Róka Enikı) Magyar Nemzeti Galéria, Staatsgalerie Stuttgart. Bp., 2004. 77-78. 16.j.; „Courbet képeit ma már a régi felháborodottak is kegyeletesen nézik. Most másoknak szánják az átkaikat és szidalmaikat.” Gerı Ödön: A Nemzeti Szalon nyári tárlata. Pesti Napló, 1907. június 2., 15-16. Ez utóbbi Tímár Árpád győjtése.

397 (m. g.) [Márkus Géza]: Nemzeti Szalon. Magyar Hirlap, 1907. június 2., 11. Tímár Árpád győjtése.

398 LÁZÁR 1908.;Meier-Graefe az Entwicklungsgeschichte der moderne Kunst címő mővében fejtette ki a Leibl-tanítvány Munkácsyról nézeteit. Lázár néhány évvel késıbb elégedetten konstatálta, hogy az Entwicklungsgeschichte új kiadásában az ı franciául közreadott cikkének hatására, valamint az 1914-ben az Ernst Múzeumban rendezett Munkácsy-kiállításnak köszönhetıen Meier-Graefe változtatott álláspontján.

Lázár írásain keresztül a Courbet-recepció kérdése tehát, mint mővészetörténeti probléma egy tágabb, európai kulturális kontextusba ágyazódva győrőzött tovább, s „startpontja” úgy tőnik a Nemzeti Szalon Courbet-tárlata volt.

Június közepén a Nemzeti Szalon nyári kiállítása újabb teremmel bıvült, ahol a francia impresszionisták mőveit állították ki. Monet, Pissaro, Raffaëlli, Sisley, Degas és Daubigny képei mellett egy Courbet tájképet és két Gauguin mővet mutattak be.399 Az újonnan megnyílt Szépmővészeti Múzeum az itt láthatóak közül rövidesen Daubigny, Sisley és Pissaro egy-egy képét meg is vásárolta Durand-Rueltıl.400 Legközelebb a karácsonyi tárlaton belül kerültek kiállításra francia impresszionisták, s Ernst Lajos az újabb bemutatót azzal indokolta, hogy a korábbiakról „hiányzott a francia mővészet két olyan nagy mestere, mint Manet és Renoir, akiknek bemutatása nélkül helyes fogalmat a modern francia mővészetrıl alkotni nem lehet.” Itt egy kicsit ugyan tévedett Ernst, hiszen Manet egy képe korábban már látható volt a Gauguin-kiállításon de fontosabb ennél a szándék, a teljesség igénye: „Hogy tehát a magyar mőbarát közönséggel s a mővészekkel a francia naturalista és impresszionista irányt teljes egészében megismertessük ez alkalommal nagy utánajárással sikerült a most kiállított kollekciót megszereznünk s egyuttal bemutatjuk a modern szobrászmővészet legnagyobb mesterének Rodinnek rajzait is…”– írta Enst bevezetıjében.401 Többek között Delacroix, Corot, Millet, Degas, Renoir, Boudin, Puvis de Chavannes, Jongkind, Manet, Monet és Berthe Morisot képei szerepeltek az összesen 44 francia mővet felvonultató bemutatón, s közöttük volt Puvis de Chavannes Magdolnája, melyet Kohner Adolf ekkor vásárolt meg győjteménye számára.402

A külföldi kiállítások szervezésében nyilván az adódó lehetıségek, a véletlen is közrejátszott, – pl. Gauguin kiállítás éppen Bécsben volt – mégis áttekintve a Nemzeti Szalon 1907-es sorozatát úgy tőnik, mintha ebben az évben különösen szisztematikusan

LÁZÁR 1916.19.; Lázár Béla: Courbet et son influence à l’étranger. Paris, 1911.; Lázár könyvének francia fogadtatásából egy eklatáns példa: „Munkácsy à Paris, Leibl en Bravière, Szinyei en Hongrie devaient mettre à profit la bienfaisante influence de Courbet et devenir les rénovateurs de la peinture moderne.” Lázár Béla átirata a korabeli kritikákból. Lázár Béla naplója. MTA MKI Adattár MKCs–C–I–44/237/44.

399 N.n.: Nemzeti Szalon. Budapesti Hirlap, 1907. június 15., 11.; N.n.: Impresszionisták kiállítása. Budapesti Napló, 1907. június 15., 10. Mindkét cikk Tímár Árpád győjtése.

400 GESKÓ–MOLNOS 2003.19.;MOLNOS GESKÓ 2006.107.

401 MOLNOS GESKÓ 2006.107.;NEMZETI SZALON 1907 E.A Rodin anyag Bölöni György közvetítésével került a Szalonba, Bölöni személyes, szinte baráti kapcsolatban állt Rodin-nel.BÖLÖNI 2005.;Itt nincs mód rá részletesen kitérni, de Rodin rajzmővészete nagy hatást gyakorolt az „ultramodern” fiatalokra. Ennek az összefüggésnek az elemzése további kutatásokat igényel.

402 NEMZETI SZALON 1907 E.

készültek volna a kortárs és közelmúlt külföldi mővészetének bemutatására. Erre utal Ernstnek az év végi kiállítás kapcsán írt bevezetı szövege is, melyben a teljességre való törekvés szándékát foglmazta meg, s így látta a helyzetet 1907 decemberében Lengyel Géza kritikus is: „A Nemzeti Szalon nem elıször ismerteti a magyar közönséggel a friss, új európai mővészi irányok úttörı vezéreit. Milyen megbecsülni való, milyen hasznos ez a tanítás. (…) a Nemzeti Szalon az idegen mővészeket programszerően hozza ide, iskolát állít össze belılük (…) A mi mővészeink, legalábbis Munkácsy óta, mind Párizsban igyekeznek a megéréshez eljutni. Mennyire szükséges tudnunk: kinek a társaságában, kiknek a hatása alatt növekedtek.”403 Ez utóbbi mondatával Lengyel azt fogalmazta meg, ami valószínőleg a Szalon vezetıségét is részben motiválta: szándékuk a magyar mővészet európai kapcsolódási pontjainak megismertetése volt.

Noha a kiállítások nem idırendben tárták a budapesti közönség elé a nyugat-európai mővészet folyamatát, a bemutatók 1907-ben olyan gyorsan követték egymást, hogy a mőértık és a közönség számára könnyen kirajzolódhatott a modern európai festészet fı áramlatainak íve. A kiállítások ismeretterjesztı, ízlésnevelı szándéka és szerepe vitathatatlan, de valószínőleg ennél konkrétabb funkciójuk is volt. A karácsonyi kiállítás kevesebb, mint egy hónappal elızte meg a MIÉNK bemutatkozását, s a MIÉNK-tárlat beharangozása már 1907 karácsonya elıtt, tehát a nemzetközi kiállítással egyidıben megkezdıdött.404 A sorozat záródarabjának idızítése, valamint Ernst bevezetıjének a címe – Francia naturalisták és impresszionisták – a MIÉNK-kel való összefüggésre enged következtetni. Mintha a nemzetközi tárlatok tudatosan arra (is) szolgáltak volna, hogy elıkészítsék a talajt a MIÉNK számára, az európai kontextus megteremtésével mintegy elıre legitimizálják a mővészcsoportot. Ha e kiállítások felıl nézzük a MIÉNK-et nagyon is logikusnak tőnik a „gauguinista” jelzıvel illetett „ultramodern” mővészek szerepeltetése a csoporton belül. Persze felvételük a MIÉNK-be több dologgal függött össze, s részben személyes kapcsolatokon alapult, de résztvételük kitőnıen beilleszkedett a Nemzeti Szalon által az 1907-es év folyamán nyújtott európai összképbe. Különösen elgondolkodtató, hogy a MIÉNK toborzó levelének megfogalmazására, melyben Czóbel és Márffy már szerepeltek, néhány héttel a Gauguin-kiállítás megnyitása után került sor.

403 Lengyel Géza: A Nemzeti Szalon. Budapesti Napló, 1907. december 10., 2-3. Tímár Árpád győjtése.

404 Híradások 1907. december 22-én. Budapesti Hirlap, 1907. december 22., 15; Pesti Hirlap, 1907.

december 24., 7. Tímár Árpád győjtése.

A magyar naturalista és impresszionista irány „bevezetésére” 1903-tól, Ferenczy Károly kiállításától, s a Modern Magyar Mővészek-sorozat indulásától kezdve szisztematikusan került sor a Nemzeti Szalonban. Az 1907-es év kulcsfontosságú volt, hiszen egy – ellentmondásoktól sem mentes – folyamat következményeként ekkor váltak adottá a feltételek a csoporttá alakuláshoz. A MIÉNK létrejöttében alapvetıen a hazai mővészeti szcénán zajló események játszottak szerepet. Ezzel párhuzamosan 1904-tıl, de nagy lendülettel és igazán fajsúlyosan 1907-ben megjelentek a Nemzeti Szalonban a naturalista, impresszionista és posztimpresszionista európai irányzatok is. A MIÉNK alakulása, és készülı elsı bemutatkozása szinte pontosan egy idıbe esett az európai kiállítási program megvalósításával: e kettı nemcsak erısítette egymást, hanem valószínőleg kölcsönösen hatott is egymásra. A magyar mővészeti életben regisztrálható fejlemények így közrejátszhattak az európai kitekintés igényében, s a budapesti bemutatókra elhozott anyag megválasztására is befolyással lehettek. A megrendezett Gauguin-kiállításnak könnyen lehet, hogy szerepe volt abban, hogy néhány „ultramodern”

fiatal is bekerült a csoportba, az európai mővészet megismertetése a közönséggel pedig mintegy „elıkészítette a terepet” a MIÉNK, s azon belül a legfiatalabbak mővészetének befogadásához.405 Ez a jól felépített rendszer mindenképpen sikeresen mőködött: 1907-re a mővészeti közéletet a naturalista, impresszionista és „gauguinista–ultramodern” törekvések foglalkoztatták, s eredményességébıl nem von le semmit az a tény, hogy épp e kiállítási program következményként polarizálódott a mővészeti kritika és közélet.

A kritikusok e program megvalósítása mögött Ernst személyét sejtették: „Ismételten fölemlítem a Nemzeti Szalon igazgatójának nagy érdemét, aki céltudatosan, fáradhatatlan buzgalommal szolgálja a mővészet ügyét s gondoskodik arról, hogy a magyar közönség megismerkedjék a külföld legnagyobb mestereivel.”– írta Zboray Aladár 1907-ben.406 Noha láthattuk, hogy a század elején Ernst a nacionalista ideológia harcos képviselıje volt,

405 Ezeket az összefüggéseket forrásokkal nehéz alátámasztani, a fennmaradt megfogalmazások inkább általános jellegőek. A Nemzeti Szalon valószínőleg Ernst tollából származó éves választmányi jelentésében, így foglalták össze szándékukat: „…hogy az általános kiállítások nagyobb érdeklıdést keltsenek, arra törekedtünk, hogy idınként a mővészeti világot érdeklı külföldi kiállítások itt Budapesten is a közönség bírálata elé kerüljenek. Így rendeztük a rendes tavaszi kiállítást, amelyre elhoztuk Gauguin, Cézanne és a francia neoimpresszionisták egy csoportjának képeit, megtartottuk a rendes nyári kiállításunkat, melyet Courbetnak a „Birkózók” címő nagy festményének bemutatásával tettük érdekesebbé s ugyanakkor a francia modern mővészet úttörıinek néhány érdekesebb és kiválóbb mőveibıl is adtunk a közönségnek egy kisebb kollekciót.” A Nemzeti Szalon Évkönyve 1907. Bp., 1908. 6.

In document Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ RÓKA ENIK (Pldal 107-118)

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK