III. Ernst és a Nemzeti Szalon

III. 1. Az el ı zmények

A Nemzeti Szalont a mőcsarnokkal elégedetlen festık egy – Margitay Tihamér és Roskovics Ignác körül kialakult – csoportjának a kezdeményezésére 1894-ben alapították A magyar mővészek és mőpártolók egyesülete – Nemzeti Szalon néven.249 Létrehozása mögött nem annyira mővészi, mint inkább egzisztenciális, érdekképviseleti okok húzódtak meg, s alapítása nem jelentett igazi szecessziót. Noha egyfajta generációs elkülönülés érzékelhetı volt, az alapítók nem fogalmaztak meg új esztétikai célokat, vagy egységes mővészeti programot. Nem a szakításon, hanem a folyamatosságon volt a hangsúly, s – Munkácsy ünneplésével és Zichy mővészete elıtti tisztelgéssel – az elıdökhöz való kötıdést demonstrálták. Igyekeztek magas rangú és pozícióval rendelkezı pártfogókat megnyerni, s hangsúlyozták, hogy nem akarnak szembeszállni a Képzımővészeti Társulattal, szerepüket inkább a Társulat munkájának kiegészítésében jelölték meg. 250 Céljuk valójában a mőpiac kiszélesítése volt, a rendszeres tárlatokkal, vidéki kiállításokkal nagyobb támogatást, s reménybeli vásárlóközönséget kívántak biztosítani a magyar mővészeknek. Egy 1894-bıl fennmaradt katalógus tanúsága szerint az idıszaki kiállítások között „állandó mőkiállítást” tartottak nyitva, ahol a mőveket meg lehetett vásárolni.251

A Szalon díszelnöki pozíciójának betöltésére gróf Zichy Jenıt kérték fel, elnökké Vastagh Györgyöt, alelnökké pedig Margitay Tihamért és Endrıdi Sándort választották.252 A Szalon anyagi válsága miatt 1898-ban ırségváltás következett be, az elnöki posztot az egyébként neves mőgyőjtı, ifjabb gróf Andrássy Gyula foglalta el, az alelnökök Feszty Árpád és Hock János szabadelvő párti képviselı lettek. Hock vette maga mellé Rózsa Miklóst, aki 1904-ig a Nemzeti Szalon titkári teendıit látta el.253

A Szalon tárlatain résztvevık nagy része a mőcsarnoki szalonfestészettıl cseppet sem eltérı irányt képviselt, ám a katalógusokban fel-felbukkan egy-egy modernebb mővész

249 DÉRY 1904.8-9.

250 TÍMÁR 2002.412-413.

251 NEMZETI SZALON 1894.

252 N.N.: Nemzeti Szalon. Pesti Napló, XLV/72. 1894. március 13, 7-8. Közli: TÍMÁR 2002.426-428.

253 DÉRY 1904.18,29.;LÁZÁR 1904.;A Nemzeti Szalon Évkönyve 1898. Bp., 1899. 5-6.; Adatok a Nemzeti SZalon tízéves történetéhez. MNG Adattár 3565/939

neve is. Az 1897-es „rendkívüli kiállítás” katalógusa azonban már elsı látásra feltőnıen eltér a többitıl. Virágornamentikával borított és rajzolt betőkkel írt, merített papírra készített litografált címlapját Rippl-Rónai József tervezte, s a mővész harmincöt alkotásával – többek között Hock János portréjával – szerepelt a kiállításon. Valószínőleg ezt a kivételes tárlatot a mővészek modern mővészeti demonstrációnak szánták, s ezért kérték fel a párizsi modern irányzatok ismerıjét a plakát és címlap elkészítésére, valamint részvételre.254

Hock az alapítók szellemében a kortárs tárlatok, vidéki bemutatók mellett a nagy elıdök anyagából győjteményes kiállításokat rendezett. 1899-ben a Markó-család és Wagner Sándor255, 1900-ban Székely Bertalan mőveit láthatta a közönség. Ez utóbbin nemcsak a kiállított mővek egy részét lehetett megvásárolni, de az elsı teremben bemutatott „festmény-szalagok” – fríztervek – kivitelezését is meg lehetett rendelni.256 Ernst nemcsak a Székely-kiállításra adott kölcsön győjteményébıl anyagot, de 1900-ban a nemrég elhunyt Munkácsyra emlékezve 1879-es Munkácsy Önarcképét is bemutatta a Szalon, ami mutatja, hogy a „Hock-aerá”-ban már szoros kapcsolata volt az intézménnyel.257 A Markó-kiállítás kapcsán pedig már megfogalmazódott az a törekvés, melyet Ernst is a késıbbiekben többször hangsúlyozott, hogy a győjteményes kiállítások célja a mővek megmentése a hazai győjtık számára.258 A nagybányaiakat kezdettıl fogva támogató Hock 1899-ben helyet adott Hollósy és tanítványai kiállításának is, s a kitőnı szónok hírében álló alelnök a katalógusban „a magyar mővészet Rákóczy indulójának egetverı hangjával” hívta harcba híveit. 259 E felhívás és a feltartóztathatatlan hév mögött, amivel bevezetıjében érvelt egy súlyos, s évekig eltartó konfliktus húzódott meg.

1898-ban Hock János megjelentette Mővészi reform címő mővét, melyben heves támadást intézett a Mőcsarnok és a Benczúr vezette Mintarajziskola ellen, ami óriási vitát kavart. Benczúr kezdettıl távol maradt a Szalontól, ami jelezte ugyan a frontvonalakat, de

254 NEMZETI SZALON 1897.; Földi Eszter: Plakát a Nemzeti Szalon kiállításához, 1897. In: Rippl-Rónai József győjteményes kiállítása. Magyar Nemzeti Galéria Kat. (Szerk.: Bernáth Mária, Nagy Ildikó) Bp., 1998.

437-438.; Ez Rippl-Rónai talán elsı alkalmazott grafikai munkája. Bajkay Éva: Rippl-Rónai József, a modern magyar litográfia atyja. In: Modern magyar litográfia 1890–1930. A sokszorosított grafika száz éve I. Kat.

(Szerk.: Bajkay Éva) Miskolci Galéria, Miskolc, 1998. 53.

255 NEMZETI SZALON 1899 A; NEMZETI SZALON 1899 B. 256 NEMZETI SZALON 1900 A.

257 Déry Béla nevezi „Hock-aerá”-nak.DÉRY 1904.17.;NEMZETI SZALON 1900 B. 8. kat. 41.

258 A Nemzeti Szalon Évkönyve 1898. Bp., 1899. 8.

259 SZÜCS 1997.8-9.;NEMZETI SZALON 1899 D.

az alapítók éppen ezt a konfliktust igyekeztek elkerülni, amikor csupán alternatív lehetıségként és nem ellenszalonként definiálták magukat. Ez a békés helyzet szőnt meg, s a mővészek tömegesen léptek ki a Szalonból. 260 A könyv körüli vita hosszan győrőzött, 1899-ben Hock a parlamentben felszólította Wlassics Gyula kultuszminisztert, hogy „akik az ı nemzeti munkáját akadályozzák és a gáncsvetést a mővészet terjedése ellen folytatni akarják, azoktól vonja meg az állami támogatást, mert ezek úgy sincsenek rászorulva.”261. Kijelentése mély felháborodást keltett a mővészek körében.

Az állandó hírlapi csatározások kereszttüzében lévı Nemzeti Szalon megrendült helyzetét 1901 elején tovább nehezítette, hogy a nagy reményekkel frissen alelnökké választott László Fülöp néhány hónapnyi regnálás után lemondott tisztségérıl. Az esetet Lyka Károly kommentálta a Mőcsarnok hasábjain. Véleménye szerint a tárlatok mővészi színvonalát tartotta képviselhetetlennek László, s ezért diszkréten külföldi elfoglaltságaira hivatkozva távozott. A neves mővész lemondása találgatásokra, s a Szalon, valamint Hock terveinek és munkájának bírálatára adott alkalmat. Elsı és legfontosabb célpontja a kritikáknak az általános színvonaltalanság volt, azután a vidéki kiállítások fıvárosinál alacsonyabb minıségét ítélték etikátlannak a cikkírók. De mély ellenérzést keltett a szerzık többségében az is, hogy Hock külföldi mővészeket kíván hamarosan bemutatni, holott a Szalon célja épp a hazai mővészet pártolása, s a külföldi versenytıl való megóvása volt.

Hock indulatosan és vagdalkozva reagált a támadásokra, ami nem segítette elı a helyzet konszolidálását.262 Szana Tamás a Nemzeti Szalont kritizálva szintén bekapcsolódott a vitába, s az ıt ért heves támadásokra való reagálásként is többen kiléptek a Szalonból.263 Ezek után jött az újabb botrány: Ujváry Ignác „felgöngyölítette” az 1900-as párizsi világkiállítás magyar képzımővészeti osztályának anyagáról vehemens kritikát megjelentetı, s ezzel többeket megsértı Gabriel Mourey kapcsolatait. Kiderítette, hogy a francia kritikus tollát Hock János és a hozzá közel álló, Párizsban élı festı, Szikszay

260 Bende János: A mővészeti egyesületek története. Kézirat MTA MKI Adattár MDK C-II-20191-192.;

Mőcsarnok IV/4. 1901 január 20, 60-65.; Adatok a Nemzeti Szalon tízéves történetéhez MNG Adattár 3565/

939.; HOCK 1898.; DÉRY 1904.; SZÜCS 1997.9-11.

261 Ambrozovics Dezsı idézi az Országgyőlési Naplóból. Amrozovics Dezsı: Válasz Maszák Hugó úrnak.

Mőcsarnok, IV/7. 1901. február 10, 123.; Megjelent:: N.N.: Mővészet a képviselıházban. Mőcsarnok, II/13.

1899. április 16., 179.

262 Lyka Károly: A Nemzeti Szalon válsága. László Fülöp esete. Mőcsarnok, IV/4. 1901. január 20.,60-62. A sajtóból idézett cikkek, a Szalon hivatalos nyilatkozata, valamint szerkesztıi kommentár u.o. 62-65.

Ferenc irányították, noha a korábban felmerült vádat Hock tagadta. Valójában az a nagy hévvel beharangozott „világtárlat”, amivel éppen tekintélyét igyekezett visszaszerezni – s amit ugyanaz a „Mourrey úr” közvetített és rendezett – világította meg Hock kapcsolatrendszerét. A kiállítás február 16-án meg is nyílt a Nemzeti Szalonban, s többek között olyan mővészek alkotásait lehetett látni, mint Benjamin Constant, Dagnan Bouveret, Paul Albert Besnard, Jules Chéret, Jean Paul Laurens és Jules Breton. Ám Hock propagandája visszafelé sült el, a sajtó rávilágított, hogy Mourey busás hasznot húz a tárlatból, s nem a magyarokért lelkesedik, hanem a Kelet felé terjeszkedı francia mőpiacot képviseli. Az újabb botrányok hatására további hat mővész lépett ki a Szalonból. 264

Az elfajult helyzetet Andrássy Gyula a mérleg nyelvének szerepét játszva igyekezett megoldani, s közremőködésével a mővészek és Hock között létrejött egy különös paktum.

Eszerint Hock három évre visszavonul a Szalontól, ebbıl két évig „szabadságra megy”, amennyiben megválasztják. Erre az idıre a paktumot aláíró mővészek „bevonultak volna”

a Szalonba, és a vezetést Ernst Lajos vette volna át.265 Az 1901. április 20-án tartott rendes éves közgyőlésen a Mőcsarnok szerzıje szerint mindenki azt várta, hogy e megállapodás alapján Hockra szavaznak a tagok. Ám nem így történt. Andrássy Gyulát természetesen megválasztották elnöknek, de a mőpártoló alelnök Vészi József, a mővész elnök pedig Csók István lett. Hock Jánost tehát kibuktatták a Szalonból. Az elsı választmányi ülésen ügyvezetı igazgatónak Ernst Lajost választották, a titkári teendıket Andrássy javaslatára továbbra is Rózsa Miklósra bízták. Ernst a személyi kérdések megtárgyalását követıen elıadta programját, mely szerint a Szalon évente két nagy kiállítást rendez „új és eredeti mővekbıl”, ezen kívül egy-két kiállítást „jelesebb mővészek munkáiból”.266

263 Lyka Károly: A Nemzeti Szalon támadásai. Mőcsarnok, IV/5. 1901. január 27.,77-78. A sajtóból idézett cikkek, a kilépık hivatalos nyilatkozatai u.o. 78-82¸ Az üggyel foglalkozott a Magyar Képzımővészek Egyesülete is. A Nemzeti Szalon ügye. Mőcsarnok, IV/6. 1901. február 3.,101-103.

264 Ujváry Ignác: A Nemzeti Szalon „világtárlata”. Mőcsarnok, IV/7. 1901. február 10, 117-122.; N.N.: A Nemzeti Szalon világtárlata. Mőcsarnok, IV/8. 1901. február 17. 129-132.; LÁZÁR 1904.

265 Mőcsarnok, IV/16. 1901. április 28., 222-223.; A paktumnak fennmaradt egy piszkozati és egy eredeti példánya is. A kettı lényegében csak annyiban különbözik, hogy az Ernst győjteményi pecséttel ellátott piszkozaton van még egy pont, amit már ezen a lapon is kihúztak, és a késıbbire már rá sem került. Eszerint 500 koronás aranyérmet alapítottak volna a tavaszi és téli tárlaton elıször kiállított legjobbnak ítélt magyar mőnek. Az egyezség másik, 18 résztvevı által aláírt példányából kiderül, hogy Hock zsőrizéseken, igazgatósági és választmányi üléseken nem vesz részt. Külön kihangsúlyozza az egyezség, hogy Hock „az egyesület bensı mővészi ügyeinek hírlapi megvitatásától tartózkodik.” Mindkét irat 1901 márciusra datálva.

MNG Adattár Ltsz.: 5439/1954/1-2.

266 Mővészeti igazgató Bruck Miksa lett, igazgatósági tagok: Kardos Gyula, Kézdi-Kovács László, Kammerer Ernı. N.N.: A Nemzeti Szalon évi rendes közgyőlése. Mőcsarnok, IV/16. 1901. április 28,

222-Ernst a fennmaradt alapító jegyzék szerint azonnal tagja lett a Nemzeti Szalonnak.267 1900-ban a Mőcsarnok címő lapban néhány cikket tett közzé az olajnyomatok terjedésének káros hatásáról, valamint mővészeti neveléssel, mőpiaccal kapcsolatos gondolatairól. A két indítvány a magyar mővészet jövıje érdekében címő írásában felhívta a kereskedelmi és a vallás és közoktatásügyi minisztert, hogy – francia mintára – tiltsa be az olajnyomatos képek gyártását és behozatalát, mert „szinte ijesztı mértékben való elterjedése” okozza, hogy a mővészek alig tudnak megélni, s „intelligens és gazdag emberek lakásai is telis teli vannak” ilyenekkel. 268 Másik, talán legérdekesebb javaslata szerint Keleten – Bukarestben, Belgrádban és Szófiában – kellene magyar kiállításokat rendezni, s érvelésében leginkább a mőpiac gazdasági viszonyainak elemzésére helyezte a hangsúlyt. Mivel hazai mővészeink száma az utolsó tíz évben annyira fölszaporodott, hogy sem a kormány, sem a magánemberek nem tudják eltartani ıket szükségessé vált a vidék bevonása a mőpiacba, ám a vidéki tárlatok szervezése sem oldotta meg a problémát. A terjeszkedés véleménye szerint elengedhetetlen, de Nyugat felé

„tért hódítani” a nagyfokú verseny miatt lehetetlen, ezért vetette fel a keleti tartományokban rendezendı magyar kiállítások eszméjét, mert „így csaknem minden kétségen felüli az, hogy mővészetünkkel ott úgy anyagilag, mint erkölcsileg egész szép sikereket érhetnénk el.”269 Magában az ideában már benne van a kulturális expanzió gondolata, természetesen nem függetlenül a magyar gazdasági terjeszkedés irányától és a Monarchia balkáni politikájának aktualitásaitól. Az Ernst cikkére válaszoló ismeretlen szerzı ezt egészen világosan megfogalmazta, amikor egy éppen folyamatban lévı, s Ernst elképzelésétıl független, de hasonló célokat maga elé tőzı kiállítás kapcsán így írt: „Ha meg Erdélyi Béla bukaresti tervére gondolok, akkor az Árpádok magyar birodalmát látom, mely idefőzte Rómát, Bosnyákországot és Havasalföldet. Miért is ne válhatna ez újból valóra a mővészet térképén? Ha igaz, amit Arany László hirdet, hogy még egyre tart a

223.; DÉRY 1904. 22-24.;Ernst 1907-ben, terészetesen saját szerepét hangsúlyozva úgy emlékezett vissza, hogy neki sikerült rávennie Andrássy Gyulát, hogy maradjon meg az elnöki poszton. NEMZETI SZALON 1907 A.6.

267 Nemzeti Szalon alapító tagjainak jegyzéke: MTA MKI Adattár MKCS-C-I-5/8231/1. Ugyanakkor sem az 1894-es sajtóhíradásokban, sem a Nemzeti Szalon által kiadott jegyzékekben, sem az 1912-es almanachban nem szerepel a neve az alapítók taglistáján. A Nemzeti Szalon Évkönyve 1897. Bp., 1898.; NEMZETI SZALON ALMANACH 1912.

268 Ernst Lajos: Két indítvány a magyar mővészet jövıje érdekében. Mőcsarnok, II/19. 1900. május 20., 264.

269 Ernst Lajos: Két indítvány a magyar mővészet jövıje érdekében. Mőcsarnok, II/19. 1900. május 20., 265.

húnok „csatája”, de nem többé íjjal s kelevézzel, hanem a kultúra békés fegyvereivel, akkor mért ne vezetnénk mi ismét hódító sereget a Balkánra?...”270

A kulturális terjeszkedés e terve mögött is a fentebb már említett magyar birodalmi gondolat elmélete húzódik meg. Ez az újkonzervatív historizáló ideológia a történelmi alkotmány és az államalkotó képesség alapján a magyarság Monarchián belüli vezetı szerepét tételezte, s a Monarchiának jelentıs szerepet szánt az európai egyensúly fenntartásában. Az egyensúlyi pozíció lényege pedig, hogy elválasztja egymástól a német és szláv népeket, de egyben a híd szerepét is játssza a nyugati mőveltséget közvetítve kelet felé. Az ebbıl fakadó következtetés a Monarchia népei közötti magyar hegemónia ideológiája és a balkáni expanzió szükségessége volt.271 A balkáni terjeszkedésben érdekelt gazdasági körök a nacionalista sajtóval karöltve népszerősítették az elméletet, ami így eljutott a közbeszéd szintjére. A magyar birodalmi gondolatnak a mővészet területére vonatkoztatott változata, mint láthattuk felbukkant Lázár Béla elsı világháború alatt íródott programmővében is. Ott azonban némileg elvontabb formában jelentkezett, s túllépve a balkáni ambíciókon, az elsı világháború nacionalista közegében európai horizontot kapott.

Lázárnál a nemzeti mővészet egyéni, a nyugat európai fejlıdéshez hozzáadó különleges kvalitásai teszik lehetıvé azt, hogy a jövıben az európai porondon vezetı szerepet töltsön be a magyar képzımővészet. Ebben a magyar mővészetet a Balkánra exportáló elképzelésben azonban nem a kvalitáson, a nemzeti mővészet sajátos karakterének az erején van a hangsúly, inkább a mőkereskedelmi gazdasági érdeken és a kulturális erıdemonstráción. Ez utóbbi természetesen legalább annyira szól a balkáni államoknak, mint – Bukarest és Belgrád esetében – a hazai nemzetiségeknek, hiszen siker esetén azok saját anyaországukban lennének kulturálisan „legyızve”. Noha Ernst felvetése egy egyszerő, praktikus és gazdaságilag indokolt javaslatnak tőnik, ideológiai töltete vitathatatlan, amit jól mutat, hogy az ismeretlen szerzı megjegyzésére reagálva elégedetten kommentálta, hogy indítványa „általános elismerésre talált”, s nem tiltakozott a mőpiacból kiinduló javaslatának kulturális expanzót hangsúlyozó interpretálása ellen.272

270 K.K.: Egy laikus levél a szerkesztıhöz. Mőcsarnok, III/31. 1900. december 16., 541. Erdélyi Béla a Szegedi Képzımővészeti Egyesület igazgatója volt.; Pauer Károly: Magyar mővészeti kiállítás Bukarestben.

Mőcsarnok, IV/2. 1901. január 6., 25-26.

271 SZABÓ 2003.144-145.

272 Ernszt Lajos: Válasz V. E. úr Mővészet és közerkölcs címő cikkére. Mőcsarnok, IV/3. 1901. január 13., 38.; Abban a légkörben született ez a javaslat és valósult meg a bukaresti kiállítás, melyben Hoisty Pál „Nagy

A következı, Három indítvány a magyar mővészet jövıje érdekében címő cikke kapcsán több válaszcikkbıl álló polémia alakult ki, s ráirányította a figyelmet Ernstre.

Írásával abba a vitába kapcsolódott bele, melyet Wlassics Gyula 1899-es intézkedései váltottak ki. Wlassics javasolta, hogy a középiskolákban a tanárok minden tárgynál ügyeljenek a „mővészi érzék felkeltésére”, valamint diákjaikkal látogassák a tárlatokat. S hogy mindezt szakszerően tudják végezni az egyetemen tanfolyamokat indíttatott, ahol a tanárok mővészettörténeti képzést kaphattak. Emellett elrendelte, hogy a minisztérium olyan magyar mővészettörténet könyvet írasson, melyet használni lehet az oktatásban, a múzeumokat pedig felhívta, hogy készítsék el győjteményi katalógusaikat.273 Wlassics intézkedéseire reflektálva jelentette meg a kritikusi ambíciókat tápláló, ekkor még középiskolai tanár Lázár Béla A mővészi nevelés a középiskolában címő röpiratát274, s kezdett iskolájában maga is mővészettörténeti oktatásba.275 Ernst a Mőcsarnok hasábjain reagált Wlassics reformjaira. Véleménye szerint az ifjúságot nem mőcsarnoki tárlatokra kell vinni, hanem a múzeumba, ami érthetıbb számukra, mert ott az anyag „iskolák és lehetıleg tárgy szerint” van elrendezve, s ne tanárok, hanem múzeumi szakemberek vezessék ıket. A múzeumok ne egyszerően leíró, hanem magyarázó katalógusokat adjanak ki, hogy minden látogató számára érthetıvé váljon az adott kép „mővészeti és történeti jelentısége”. Ezen kívül felvetette, hogy a Társulat a részletfizetéses rendszer bevezetésével jobban tudná értékesíteni a mőveket.276 Cikkét többen félreértették, s azt gondolták a tárlaton látható „nuditásoktól” félti az ifjúságot. Válaszában részletesen megindokolta álláspontját: nem az a baj, hogy meztelen figurákat látnak, hanem hogy nem veszik így komolyan a képzımővészetet, nem tanulnak belıle, hiszen „a tárlatokon rendesen sok kezdı és kiforratlan mővész munkái vannak kiállítva, továbbá mivel tárgy szerint sincsenek rendezve, hanem össze van keverve arckép, tájkép, történelmi kép.”277

Magyarország” eszményét megfogalmazta. 1902-es elképzelésében magyar szupremácia alá tartozna Szerbia, Bulgária, Bosznia. GRATZ 1934.372-373.

273 Wlassics Gyula mővészeti politikája. Mőcsarnok, II/13. 1899. április 16. 177-178.

274 LÁZÁR 1899 B

275 A VII. kerületi állami fıgimnáziumban tanított Lázár irodalmat és mővészettörténetet, majd összeállította a diákok számára oktatási célra alkalmas mővek jegyzékét is. Cikkivágatok Lázár Béla hagyatékából. MTA MKI Adattár MKCs-C-I-44.

276 ERNST 1900 B.

277 Ernszt Lajos: Válasz a „Három indítvány” címő cikkem ellen fölhozott kifogásokra. Mőcsarnok, IV/1.

1901. január 1, 12-13. E cikkében megemlíti, hogy például többek között Vaszary Aranykorát a fiatalok ceruzával összefirkálták.; V.E. [Vajda Ernı]: Mővészet és közerkölcs. Mőcsarnok, IV/2. 1901. január 6.,

27-Mások vele szemben éppen arra hoztak példákat, hogy a tárlatok látogatása pozitív hatást vált ki a fiatalokból.278 Mindenesetre a fiatalok mővészi kultúrára való nevelésének fontossága 1912-ben, múzeuma katalógusának bevezetı szövegében is visszaköszönt, a részletfizetéses rendszert pedig a Nemzeti Szalon igazgatójaként késıbb alkalmazta is.

1901-ben Ernst a mővész és közönség igényeit vette számba. Cikkében hangsúlyozta, hogy „ezt a hideg viszonyt melegebbé” kell tenni, méghozzá úgy, hogy a mővész engedményt tesz a tárgyban, azaz az unalmas tájképet benépesíti, ami érdekesé teszi képét. Ezzel piacképessé teszi mőveit, egyben mintegy ráneveli a nézıt a finomabb részek mővészi értékeinek felismerésére. Másik probléma véleménye szerint az volt, hogy a festık túl magas árat szabnak képeiknek, s mivel „hiányzik az a gazdag középosztály, mely külföldön annyit tesz a mővészetért”, végül nem tudják mőveiket eladni.279

Ezek a megjelent javaslatok, szervezésre, mőtárgyeladásra, mővészi nevelésre vonatkozó írások közrejátszhattak abban, hogy a Nemzeti Szalon vezetıi posztjára jelölték.

A mővészek úgy érezhették, hogy olyan józan és praktikus emberrel állnak szemben, aki kitőnıen átlátja a hazai mőpiacot, s a Szalon vezetıjeként érdekeiket jól fogja tudni képviselni. Támogatottságát mutatja, hogy a Hock megbuktatását követı választmányi ülésen az új vezetık és a mővészek szavaztak bizalmat neki, „a jeles mőtörténész és ismert nevő amatır”-nek.280 Megválasztása után sikerült meggyızie a kilépett mővészeket, hogy térjenek vissza, s viszonylag hosszú termékeny és békés idıszak következett be a Szalon életében. Az elcsendesedett viharok után a Szalon az állami támogatásból újra a Képzımővészeti Társulattal azonos mértékő, 8000 koronás összeggel részesült, amire különösen nagy szükség volt, mert az intézmény pénzügyi átvételénél kiderült, hogy majd 40.000 korona hiánya van a Szalonnak.281

28.; Ernszt Lajos: Válasz V. E. úr Mővészet és közerkölcs címő cikkére. Mőcsarnok, IV/3. 1901. január 13., 38-39.

278 V.E. [Vajda Ernı]: Mővészet és közerkölcs. Mőcsarnok, IV/2. 1901. január 6, 26-28.; V.E. [Vajda Ernı]:

Az ifjúság a tárlaton. Mőcsarnok, IV/2. 1901. január 20, 65-68.

279 Ernszt Lajos: Miért vásárolnak nálunk aránylag oly kevés képet. Mőcsarnok, IV/4. 1901. január 20. 70-71.

280 N.N.: A Nemzeti Szalon évi rendes közgyőlése. Mőcsarnok, IV/16. 1901. április 28, 222-223.

281 A mővészet a költségvetéseben. Mőcsarnok, IV/30. 1901. december 1.,368.; A 8000 koronás állami szubvenciót 1899-tıl kapta az intézmény.; A Nemzeti Szalon Évkönyve 1899. Bp., 1900. 5., 9.; DÉRY 1904.

21.

In document Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ RÓKA ENIK (Pldal 77-85)

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK