A gy ő jtemény kiállítása

igyekezett, fokozatosan érzékelhette a múzeum üzenetét. Mátyástól Rippl-Rónaiig minden a magyar kultúra, s a régi és modern magyar mővészet kultikus tiszteletét fejezte ki.⁴⁸⁴

Ahogyan az üvegablak elkészítésének egyik fázisában a Nemzeti Szalon volt Ernst irányadó mintája, úgy valószínőleg a Múzeum belsı dekorációja is bizonyos mértékben összefüggött vele. A Falus Elek által tervezett újbiedermeier festés – ahogyan erre a kortársak is rávilágítottak – egyfelıl a kor nyugat-európai divatját követte, másrészt magyaros ornamentikája megfelelt a Japán-kör ízlésének, a lechneri dekorativitásnak is.⁴⁸⁵ Annak ellenére, hogy a dekoráció visszafogottabb, általában polgáriasabb volt, mint a Nemzeti Szalonban – Bálint Aladár joggal nevezte „otthon-hangulatúnak” –, a bordőrökben elhelyezett virágok, és Rippl-Rónai üvegablaka együtt a Nemzeti Szalonhoz hasonlóan, a tavasz, a frissesség, a mővészet szent tavaszának gondolatát idézhették fel.⁴⁸⁶ Falus a belsı festés mellett tulajdonképpen az Ernst Múzeum egész ekkori arculatát megtervezte: a múzeum logóját, melyet a katalógusokon és a levelezıpapíron is fejlécként használtak, és a katalógusok elsı sorozatának címlapját is, melynek tulipános díszítésében az épület dekorációján is felbukkanó, s a kritika által oly nagyra becsült magyaros ornamentika köszönt vissza. Falus grafikai és dekorációs munkája, Rippl-Rónai üvegablaka, – melyet Feleky Géza Theo van Ryssegberghe egy évvel korábban kiállított pannójához hasonlított – összességében kifejezte a nyugat-európai irányokkal lépést tartó, de hangsúlyosan modern magyar mővészet eszmeiségét.⁴⁸⁷

is. Az enteriırszerő historizáló rendezés valószínőleg a Mőbarátok Körében már az 1890-es évek elején felmerült történeti szobasorozat-tervvel függött össze, ami végül ugyan csak az 1920-as években valósult meg az Iparmővészeti Múzeumban, de koncepciójának kidolgozása Radisics Jenı nevéhez főzıdik, akivel Ernst már a század végén jó kapcsolatban volt.⁴⁸⁸ Ugyanakkor már a millenniumi kiállítás Történeti fıcsoportjában is sor került a magánélet tárgyainak, s helyszíneinek megjelenítésére, s ez is hatással lehetett Ernstre, de a század végén külföldön megrendezett magángyőjteményi kiállítások is hasonló szellemiséget képviseltek.⁴⁸⁹ 1906-ban a Nemzeti Múzeum egyik tervezetében is szerepel az „interieur-szerő” kiállításrendezés, ami mutatja a mővelıdéstörténeti jellegő kiállítások iránti igényt, aminek részei a korabeli berendezési tárgyak.⁴⁹⁰ Az enteriırök Ernstnél egyrészt a nemesi győjtemények hangulatát idézték meg, másrészt komplex módon érzékeltették a különbözı történeti korszakokat. A kiállítóterekben a történelem valójában három szinten jelent meg. A fıszereplık Ernst koncepciójában a falon látható, s legnagyobb részben patetikus, historizáló mővek voltak, melyek a történelem nagy pillanatait mutatták be. A látványos történeti festmények hitelesítését szolgálták a tárlókban elhelyezett egykorú tárgyak és dokumentumok, melyek egyben lehetıséget nyújtottak a látogatóknak az elmélyülésre, a múlt értékes forrásainak tanulmányozására is. A bútorok, berendezési tárgyak utalásszerően a történeti életteret termtették meg, a magánélet szférájának beemelésével hozzájárultak a teljesség élményhez, és a múzeum termeinek intim hangulatához.

Történeti termek

A tizennégy terembıl tíz helyiség a millenniumi tervezetek szellemében a magyar történelem tíz évszázadának volt szentelve, de nem következetesen évszázadonkénti

488 LICHNER 2002.140.

489 Pl. 1898-ban Berlinben az Akadémián rendeztek középkori és reneszánsz magántulajdonban lévı mővekbıl kiállítást, ahol hasonlóan korabeli bútorokat helyeztek el az enteriırökben. Peter-Klaus Schuster:

Bodes als problem. In: Wilhelm von Bode als Zeitgenosse der Kunst. Zum 150 Geburstag. Nationalgalerie Staatliche Museen zu Berlin Ausstellung vom 9. Dezember 1995 bis 25. Februar 1996. (Ausstellung und Katalog: Angelica Wesenberg) Berlin, 1995.

490 KÖRMÖCZI 2002. 357.

bontásban, hanem értelemszerően a történeti tagolásnak megfelelıen. ⁴⁹¹ Az elsı teremben a Vezérek kora kapott helyet. Nagyrészt Székely Bertalan vázlatain, Vágó Pál és Feszty Árpád rajzain keresztül elevenedett meg a honfoglalás, a vérszerzıdés, Álmos, Árpád és a vezérek alakja. Árpáddal egyenlı súllyal jelent meg Attila az ábrázolásokban. A 19.

századi mővészek képein keresztül továbbélt a nemzettudatba mélyen belevésıdött hun-magyar rokonság elmélete. Ennek szellemében kapott helyet a hun-hun-magyar mondakörbıl a csodaszarvas regéje Székely Bertalantól, vagy Emese álma Paczka Ferenctıl. A szekrényben egyedüli egykorú történeti dokumentumként a pilinyi árpádkori temetı leletei voltak kiállítva.

A második teremben az Árpádházi királyok korának képeit helyezte el Ernst. Itt többnyire árpádházi szentek életébıl vett jelenetek voltak láthatók, 19. századi neves történeti festık tolmácsolásában, s közöttük legnagyobb számban Székely Bertalannak a pécsi székesegyház Mária-kápolnájához készített vázlatai szerepeltek. A teremben a millenniumi kiállítás szellemében a honalapító Szent István került a középpontba. A szent királyok ábrázolásai mellett helyet kapott Benczúr Gyula Bánk bánt ábrázoló tusrajza, I.

András koronázási jelenete és Than Mór Habsburgi Rudolf és Kun László találkozása a morvamezei ütközetben címő mővének vázlata is. Ennek kész változata 1873-tól a Nemzeti Múzeum képtárában függött, itt láthatta elıször Ernst. A kép keletkezése idején, s a késıbbiekben is egyértelmően a kiegyezésre utalt, mintegy történelmi elıképét nyújtva a magyarok és Habsburgok szövetségének.⁴⁹² A 19. századi mővészek munkái mellett egy Szent Erzsébetet és egy Szent Lászlót ábrázoló középkori faszobor is ki volt állítva.⁴⁹³ Ezek a tárlóban elhelyezett árpádkori oklevelekkel és pénzekkel együtt, az elızı terem honfoglalás kori leleteihez hasonlóan a történeti hitelesítést szolgálták. A terem egyik oldalán az ablakok között egy vagy középkori, vagy késıbbi, historizáló baldachinos szék a középkori várak berendezésére utalt.

A harmadik helyiségben a vegyesházi királyok korát megidézı anyagok kaptak helyet. Ernst felfogásában a Nagy Lajossal kezdıdı idıszak volt az elsı reneszánsz, mert

491 A továbbiakban a kiállítás ismertetése a következı alapján: ERNST MÚZEUM 1912 A;ERNST MÚZEUM 1912 B.,Ez utóbbi kiadványban számos enteriırfotó található, melyek alapján a berendezés rekonstruálható.

492 ARANYÉRMEK, EZÜSTKOSZORÚK 1995. 319.

493 A Szent Lászlót ábrázoló szobor látszik az egyik enteriırfotón. Vasárnapi Ujság LIX/20. 1912. május 19., 398. Mindkét szobor a győjtemény aukciójáról a Szépmővészeti Múzeumba, onnan a Magyar Nemzeti Galériába került. MNG Ltsz: 7596 és 7597, ERNST AUKCIÓ 1939kat. 690-691. (repr.)

„Magyarország ı alatta lett a leghatalmasabb országok egyike”⁴⁹⁴, s valószínőleg ennek köszönhetı, hogy Zsigmondnál sokkal nagyobb számban szerepeltek Nagy Lajos életébıl vett jelenetek. A falakon az Anjou uralkodók rézmetszetes arképei is láthatóak voltak, s bár a katalógus ezekrıl több adatot nem közöl, feltételezhetı, hogy a Nádasdy Mausoleum metszetei lehettek.⁴⁹⁵ A teremben külön csoportot képezett Kırösfıi Kriesch Aladár Zách Klára történetéhez készített sorozata, Székely Bertalan egyik tusrajzán pedig Toldi alakja is megelevenedett. A tárlókban szokás szerint oklevelek és egyéb forrásértékő tárgyak voltak bemutatva.

A Hunyadiaknak két teljes termet szentelt Ernst, amiben eltért az 1893-as millenniumi tervezet tagolásától. A Hunyadiak kora a század közepén és második felében a képzımővészetben különös jelentıséget kapott. Madarász Viktor 1859-ben festett Hunyadi László siratása címő képe – melyet a Nemzeti Képcsarnokot Alakító Egyesület azonnal megvásárolt, a Nemzeti Múzeumban állandóan ki volt állítva – a kortársak számára világos aktuális üzenetet hordozott. Az elbukott hıs alakja a történet hátterében az esküjét megszegı idegen uralkodóval egyértelmően az elvesztett szabadságharcra emlékeztette a nézıket. Ernst maga is így emlegette a festményt korábban idézett 1906-os szövegében, s nála a képnek már nemcsak ’48-as, de direkt aktuálpolitikai üzenete is volt.⁴⁹⁶ Ernst ennek az emblematikus mőnek megszerezte egy vázlatát és úgy állította ki, hogy a festmény felett a falon egy középkori angyalszobrot helyezett el. Ezzel a pietà kompozíciókat idézı kép körül valódi szakrális közeget teremtett: a földi – történelmi – szférában történik Hunyadi László áldozata, s az angyal jelenléte az égi áldásra és a feltámadásra utal. A festmény melletti gótizáló posztamensre szintén valószínőleg okkal állított egy középkori gyertyatartót. Ez egyrészt harmonizált a siratás jelenet kandellábereivel, másrészt olyan hatást keltett, mintha a „Hunyadi oltárkép” mellett egy templomi gyertyatartó funkcióját töltené be. A gyertyatartó, a háta mögött a múzeum keskeny ablakaival pedig a festmény hátteréhez hasonló templomi közeg benyomását keltette.

Ernst múzeumában külön termet kapott Mátyás. A nemzeti király – Szent István és Nagy Lajos mellett – a nagy magyar birodalom megteremtıjeként a birodalmi patriotizmus jegyében került be a 19. század közepén báró Mednyánszky Alajos nemesi Pantheonjába.

494 ERNST 1910.13.

495 BASICS 2002.123.;EGY GYŐJTİ2002.Kat. 213.

496 NEMZETI SZALON 1906 C. 5.; A képrıl még: ARANYÉRMEK, EZÜSTKOSZORÚK 1995. 244-245.

Mátyás alakja a század végén is része volt a Habsburg reprezentációnak, s így jelent meg a budavári palota Hauszmann-féle átalakításánál.⁴⁹⁷ Ugyanakkor Mátyás kora a nemzeti királyság és függetlenség eszményét, a nemzeti történelem aranykorát is jelentette az utókornak, s némi Habsburg ellenes éle is volt.⁴⁹⁸ Mátyásnak a millenniumi kiállításon bemutatott levele, melyben Bécs város kiváltságait erısítette meg, a magyarság hajdani, Habsburgokat is legyızni képes nagyságát példázta, éppúgy, mint Koroknyai Ottónak a millenniumi képzımővészeti tárlaton bemutatott Mátyás király bevonulása Bécsbe címő festménye, amit a lapok tudósítása szerint Ferenc József „hosszan szemlélt”.⁴⁹⁹ A Mátyás-kultusz a századfordulón függetlenségi jellegét megtartotta, de magyar birodalmi jelentése felerısödött, s elsısorban a nemzetiségekkel szembeni demonstrációt szolgálta. Ennek szellemében készült el és állították fel 1902-ben Fadrusz János monumentális Mátyás szobrát is Kolozsváron.⁵⁰⁰ Kifejezetten az asszimilációs politika szolgálatába állította Mátyás államának példáját a szabadelvő, ám az 1890-es évektıl az újkonzervatív ideológiával azonosuló Beksics Gusztáv. A magyar birodalmi gondolat, vagy magyar imperializmus eszméjének egyik szülıatyja 1905-ben adta közre Mátyás király birodalma és Magyarország jövıje címő munkáját, melyben arra a következtetésre jutott, hogy Mátyás uralkodása alatt az állam erejének titka két dologban rejlett: egyrészt a lakosság 70-80 %-a „fajmagyar” volt, másrészt Mátyás külpolitikájában felismerte, hogy a középdunai hatalom súlypontjának Magyarországnak kell lennie. Magyarország jövıjét tehát Mátyás példájának folytatásában látta, s ennek érdekében még határozottabb asszimilációs politikát javasolt, amivel létrehozható az egységes nemzetállam, s ezzel a biztos háttérrel a Monarchia perszonálúniós átalakítása, és a dunai magyar hatalom terve is megvalósítható.⁵⁰¹ Ernst részben valószínőleg a század elején virágzó és bizonyos

497 Sinkó Katalin: Magyarországi Habsburg reprezentáció 1900 körül. Kézirat.

498 SINKÓ 1983.188-189.

499 Budapesti Negyed, IV/1. 1996 tavasz, 352-353., 408.

500 A szobor állítása jelentıs esemény volt, melynek alkalmával reprezentatív díszalbumot is kiadtak. Mátyás király emlékkönyv kolozsvári szobrának leleplezése alkalmára. (Szerk.. Dr. Márki Sándor) Bp., 1902.;

Fadrusz szobrának forrásairól, értelmezésérıl: Marosi Ernı: „A tudományos ikonográfiai kutatásnak nagy mővészi eredménye” Fadrusz János Mátyás-arcáról. Korunk, 2003. december.

501 Beksics nem tartotta elegendınek a nyelvi asszimilációt, hanem faji beolvasztást várt el. Beksics Gusztáv:

Mátyás király birodalma és Magyarország jövıje. Bp., 1905.; Pikéthy Károly: Beksics Gusztáv. A szabadelvő magyar nemzeti gondolat publicistája. Kolozsvár, 1944.; A függetlenségi párti Hoisty Pál a balkáni terjeszkedéstıl azt várta, hogy Magyarország „Hatalmasabb állam lesz (…) mint a minı volt Hunyady Mátyás alatt.” ROMSICS 2004.139-142.; Rákosi Jenı 1899-ben a 30 milliós magyarság eszményét hirdette és egy új, Nagy Lajos korára emléketetı birodalom lehetıségét látta maga elıtt. GRATZ 1934.370-371.;SZABÓ 2003.

144-145.

tekintetben újabb jelentéstartalommal is bıvülı Mátyás-kultusszal összefüggésben döntött amellett, hogy külön helyiségben mutatja be a nagy magyar uralkodóra vonatkozó anyagát.

A terem legdominánsabb mőtárgya épp Fadrusz János kolozsvári Mátyás szobrának hatalmas feje volt, mely egy reneszánsz könyvszekrény tetején kapott helyet. A sarokban posztamensen állt Alexy Károly egészalakos Mátyás szobra, a falakon Liezenmayer, Than, Madarász és Székely rajzai, vázlatai és festményei mellett „Mátyás legrégibb rézmetszető arcképe” is ki volt állítva.⁵⁰² A szekrényekben a Túróczy és Schedel krónikák, Mátyásra vonatkozó egykorúnak nevezett könyvek, okmányok és érmek, valamint Kapisztrán János imádságoskönyve képviselték a hiteles dokumentumanyagot. A századelı politikai ideológiájával összefüggı Mátyás-értelmezés mellett Ernst számára az uralkodó, mint a mecenatúra terén legjelentısebb történelmi példa is fontos volt, ezért került a múzeum bejáratához dombormőve és ezért akarta, hogy Rippl-Rónai üvegablakán is megörökítse alakját.

A hatodik, török hódoltság korának termében a török háborúknak történeti festmények által közvetített heroikus jelenetei kerültek középpontba. Orlai Petrics Soma és Székely Bertalan mohácsi vészt ábrázoló képei, Székely II. Lajos holttestének megtalálása, Egri nık vázlata és Dobozi és hitvese éppúgy a magyarság hısiességének és Európa védelmében hozott áldozatának példái voltak, mint Székely Zrínyi kirohanása címő vászna. A falon a harcok jelenetein kívül Madarász Dózsa György portréja, és Dózsa népe címő képei a parasztháborúnak állítottak emléket. A legértékesebb darabja a teremnek egy 1613-as datálású magyar lovas vitézt ábrázoló akvarell volt.⁵⁰³ A tárlókban itt is a korszakra vonatkozó okleveleket helyeztek el, közöttük Zrínyi Miklós dokumetumokat, II.

Lajos mohácsi vésszel kapcsolatos okmányát, egykorú városábrázolásokat és viseletképeket. Werbıczy, a magyar nemesi identitás legfontosabb alakját necsak dokumentumok, de Izsó Mikós szobra is megidézte.

A hetes számú terem az Erdélyi fejedelmek kora címet kapta. Orlai és Madarász Ónodi országgyőlése, Székely Thököly búcsúja, Thököly és Rákóczi portéin keresztül a 17–18. századi függetlenségi mozgalmak, a kuruc kor elevenedett meg a látogatók elıtt. A jegyzék alapján úgy tőnik, itt már nagyobb számban szerepeltek egykorú mővek, köztük

502 FÖLDES 2002.199-201.; Mátyás legrégibb rézmetszető képének valószínőleg Franz Leopold Schmitter uralkodósorozatának egyik lapját tartotta, mely a győjtemény aukciójáról került be a Nemzeti Múzeumba.

BASICS 2002.123.;EGY GYŐJTİ2002.Kat. 298.

olyanok, mint Rákóczi fiatalkori arcképe, illetve számos korabeli kuruc ábrázolás. A tárlókban Tököly, Rákóczi, Bethlen Gábor, Báthory István okmányai kaptak helyet. A fıfalat Than Mór Nyáry és Pekry elfogatása címő festménye és alatta egy 18. századi menyasszonyi láda foglalta el, a következı terembe vezetı ajtó két oldalán Izsó Miklós Zrínyi Ilonát és Zrínyi Miklóst ábrázoló büsztjei, s egy Rákóczi korabeli karosszék volt elhelyezve.⁵⁰⁴

A nyolcadik és kilencedik helyiség Habsburg királyok kora I-II. címet viselte, és a nemzeti függetlenségi mozgalmak anyagai e termeken belül, mintegy „alternatív történetként” lettek elhelyezve. A VIII. terem az I. Ferdinándtól I. Lipótig tartó korszakot fogta át. Egykorú uralkodóportrék játszották benne a fı szerepet, s számos dokumentum, oklevél keretben, mint mőtárgy immár a falakra került. Emelett kisebb számban, de továbbra is jelen voltak a 19. századi mővek: Than Mór, Szemlér Mihály, Benczúr Gyula rajzai. A Wesselényi, Frangepán, Nádasdy és Zrínyi-féle öszeesküvések szereplıi képviselték a függetlenségi törekvéseket, s az egykorú olajfestményekbıl, Székely, és Madarász – Zrínyi és Frangepán a fogságban – mőveibıl álló anyag külön számozással önálló csoportot alkotott a teremben. A IX. helyiség a magyar történelem Mária Teréziától 1848-ig tartó szakaszát mutatta be. Than Mór és Székely kompozíciói mellett számos Mária Teréziát ábrázoló egykorú rézmetszet, magyar testıröket ábrázoló olajfestmény, magyar katonákat és viseletet megörökítı mő került a falakra, s itt is többségben voltak már az egykorú ábrázolások. A szekrényekben a Martinovich összeesküvés, a napóleoni háborúk dokumentumai és Mária Terézia levelei kerültek kiállításra. A szabadságharc emlékeinek szánt külön részben több Kossuth portré, Guyon Richárd, Klapka György, Türr István, Görgei Artúr és Batthyány Lajos arcképei mellett a nemzetért életét áldozó

„ismeretlen katona” típusa is megjelent Hahn Antal haldokló honvédot ábrázoló festményén. A terem koncepciója szerint a magyarok a 18. században a Habsburg ház hő szövetségesei voltak, ám a Martinovics összeesküvés levelezései, a szabadságharc emlékei már a megbomlott egyensúlyt voltak hivatottak bemutatni. Mindenesetre az a különös helyzet állt elı, hogy a függetlenségi és ’48-as érzelmő Ernst kiállításán a lojalitás példázata, a Vitam et sanguinem jelenete végsı soron egy térbe került a Kossuth portrékkal.

503 EGY GYŐJTİ2002.113.,Kat. 298.

A Habsburg királyok kora III., a tizedik terem Ferenc József és Erzsébet királyné korát mutatta be. Itt a fıfalon középen dekoratív neoreneszánsz keretben Zichy Mihály Erzsébet királyné Deák Ferenc ravatalánál címő festményének vázlata kapott helyet. A kép – különösen az Ernstnél fennmaradt kisebb, fıalakokra koncentráló verzió – a nemzeti hıs siratása típushoz, s végsı soron Madarász Hunyadi László siratásához kapcsolható.

Ráadásul Ernst itt is megismételte a Madarász-festménynél alkalmazott rendezést: a kerettel oltárkép-szerővé tett festmény felett egy lebegı angyalt helyezett el, ezzel megteremtve a kultuszkép szakrális közegét. A festmény kortársak számára érthetı üzenete szerint Deák halála után Erzsébet királyné a kiegyezés folytonosságának garanciája.

Nagymérető változata a század végéig a Nemzeti Múzeumban volt elhelyezve, majd átkerült a Történelmi Képcsarnokkal a Magyar Tudományos Akadémia épületébe. Elsı kontextusában, a Nemzeti Múzeumban, – ahol Ernst nyilván látta – a Habsburg terem fı képe volt, s azt sugallta, hogy a többi Habsburg portré általa, a kiegyezés – Deák és Erzsébet – által nyert legitimizációt a nemzeti pantheonban.⁵⁰⁵ Az Ernst Múzeumban hasonlóan Erzsébet és Ferenc József portréi övezték a festményt, amely Erzsébet tragikus halála után a királyné növekvı kultuszának tárgyává is vált. Ezt a jelentésréteget húzta alá a kiállításon Róna Józsefnek a kép alatti asztalon elhelyezett, Erzsébetet ábrázoló viaszszobra is. A teremben helyet kaptak Székely Bertalan 1867-es koronázást megörökítı mővei és a közelmúlt politikusainak portréi is. Andrássy Gyula, Deák Ferenc alakja mellett feltőnı, hogy csak szabadelvő politikusok portréi tőnnek fel a képek között pl. Szilágyi Dezsı, Tisza Kálmán, amit persze hosszas kormányzásukkal is lehet magyarázni. Tudjuk, hogy Glatz Oszkárral le akarta festetni a harcos függetlenségi Thaly Kálmánt, de mivel a történész-politikus nem tudott rendelkezésre állni, ez valószínőleg elmaradt.⁵⁰⁶ Mindenesetre kortárs, aktív politikusok nem szerepelnek a listán, sem Függetlenségi Párt vezére, Kossuth Ferenc sem Tisza István, ami óvatos távolságtartást jelez.

Az egész kiállítást tekintve az 1904-es Vágó-féle tervtıl nagyban eltérı koncepció regisztrálható. Míg ott a nemzeti függetlenségi mozgalmak kerültek egyértelmően a középpontba, itt a Habsburg-házzal szembeni ellenállás története az uralkodóház oldaláról

504 Dr. Körmöczi Katalin: Bútorok az Ernst-győjteménybıl. In: EGY GYŐJTİ2002.167.

505 Róka Enikı: Egy kultuszkép története. Zichy Mihály: Erzsébet királyné Deák Ferenc ravatalánál. In:

Zichy Mihály Kat. (Szerk.: Róka Enikı, Csicsery-Rónay István) Zala, Zichy Mihály Emlékmúzeum, Bp., 2001. 36-44.

506 Glatz Oszkár levele Ernst Lajoshoz. é.n. MNG Adattár Ltsz.: 5578/1354

bemutatott elbeszélés alá rendelve, kevésbé hangsúlyosan jelent meg. A változás magyarázata valószínőleg ismét a politikai körülmények alakulásában rejlik. Az 1906-ban hatalomra került függetlenségi koalíció 1909-re válságba jutott: belsı erıforrásai meggyengültek, a jelszavakat nem követték valós eredmények. Az önálló magyar bank körüli viták következményeként Ferenc József 1909 áprilisában lemondatta a kormányt, majd a Függetlenségi Párt belsı küzdelmei a párt két részre szakadásához vezettek. A koalíció bukását követıen ugyan újra kísérleteztek a megyei ellenállás megszervezésével, azonban eddigre világossá vált, hogy pusztán közjogi alapú politika nem vezethet eredményre. Egyrészt az udvar merev ellenállása miatt, másrészt azért, mert a koalíció bukását megelızıen a parlament elé került az uralkodóval kötött paktum, mely a valós követelések feladását tartalmazta, s a látványos politikai megalkuvások mellett ez is a függetlenségi eszme elértéktelenedését okozta. A megváltozott helyzetet tükrözte, hogy a meghirdetett ellenállás végsı soron kudarcot vallott, már nem lehetett tömegeket felsorakoztatni a közjogi szólamok mögé. A koalíció ’67-es tábora, akik a közjogi válság idején igazoltak át, Khuen-Héderváry kormánya mögé álltak, majd késıbb jelentıs részben újra Tisza táborában kötöttek ki. Az 1910-es választásokon a Tisza által szabadelvő alapon létrehozott Nemzeti Munkapárt gyızelmet aratott, s ez az uralkodó osztályok új koalíciójának létrejöttét jelezte ismét Tisza mögött. Andrássy feloszlatta az Alkotmánypártot, s onnan sokan átléptek a Nemzeti Munkapárt oldalára, bár Andrássy maga nem.⁵⁰⁷ A múzeum megnyitásának idejére tehát a függetlenségi ideológia látványosan megkopott. Bár nincsen ebbıl az idıbıl semmi adatunk Ernst politikai állásfoglalására vonatkozóan, de nem kizárt, hogy ı is érzékelte a függetlenségi politika kifulladását. Lehet, hogy eredendıen szabadelvő disszidens volt, csak a közjogi válság alatt állt át, és ekkora már – sokakkal együtt – ı is revideálta nézeteit. Mindenesetre tény, hogy az 1904-es Vágó testvérek-féle múzeumtervhez képest ez a kiállítás kevésbé hierarchikus, az elrendezés sokkal inkább mellérendelı. Az egész magyar történelmet nem a „nemzeti szenvedéstörténet” köré szervezve mutatta be, hanem az uralkodóház és a függetlenségi harcok története párhuzamosan jelent meg benne, mintha máshogy, reálisabban viszonyult volna itt a kettıs államisághoz. Ugyanakkor a kiállítás összességében továbbra is a történelem idealizált, mővészek által megelevenített felfogását tükrözte, s különbözı

507 GRATZ 1934.

részleteiben a nemzeti hısökhöz való kultikus viszonyulás is érvényesült. Ezt a rendezésben tetten érthetı szakrális felfogást tükrözi a megnyitó után kiadott illusztrált kis füzet bevezetıje is, mely párhuzamot vont a templomi képek és a múzeum között: „Ha a szegények bibliája volt a templomi freskók sorozata, a történeti festmények itt látható sorozata élı illusztrációja a magyar történetnek…”⁵⁰⁸ A magyar birodalmi gondolat, mely Ernst Mátyás kultusza mögött sejthetı, nem volt feltétlenül pártokhoz kötött: noha Mátyás kapcsán a szabadelvő Beksics propagálta, de hasonló eszmeiséget közvetített a függetlenségi Hoisty Pál, vagy Rákosi Jenı is. Ez a tény is mutatja, hogy a századforduló konzervatív nacionalista ideológiája lehetıvé tette számos ponton az átjárást a két poltikai pólus között.

Mővelıdéstörténeti termek

A millenniumi kiállítás mintájára Ernst múzeumában is külön termet kaptak a zenészek és színészek, valamint a magyar írók pantheonja is külön szobában lett elhelyezve. A kiállításnak ez a része a késıbbi színház, irodalom és zenetörténeti múzeum csíráit hordozta magában.⁵⁰⁹ Kazinczy portréja egy saját korát idézı empire asztalkán fogadta a látogatókat az írók termének közepén, másik irányból ugyanott Tinódi Lantos Sebestyén keretbe foglalt nemesi levele volt látható. A falakon Arany és Kölcsey arcképei kerültek központi helyre. Glatz Oszkár számos, Ernst közvetlen megbízásából készített rajza is ki volt állítva, így Mikszáth Kálmán, Rákosi Jenı, vagy Szana Tamás portréja. Székely Pulszky Károlyt ábrázoló rajza is itt kapott helyet. A tárlókban kéziratokat, s dedikált könyveket mutattak be.

Különleges része volt a győjteménynek a Petıfi-anyag, melynek 1912-ben önálló termet szentelt Ernst. Már az építészeti tér is mutatta a győjtemény ezen részének jelentıségét: ez volt az egyetlen helyiség, melyet íves boltozat fedett, mintegy jelezve, hogy a terem Petıfi szentélye kíván lenni. A kultikus viszonyulás a magyarság múltjához a kiállítás egészében megragadható, de talán itt fejezıdött ki a legközvetlenebbül. A nemesi-nemzeti hısök mellett Petıfi a polgári hıs ideálját testesítette meg, akinek kultusza a század végére hivatalossá vált. A Petıfi-kultusz – és általában a profán kultuszok – elfedve

508 ERNST MÚZEUM 1912 B.4.

a valós történelmi helyzetet és a társadalmi konszenzus hiányát látszólagos nemzeti egységet sugalltak, a nemzet önmitológiáját teremtették meg. A Petıfi Társaság ennek jegyében a leegyszerősített, ellentmondásaitól megfosztott, a nemzetért önmagát áldozó mártír Petıfi képét propagálta. A század végén a kultuszokra jellemzı szakrális felfogás nyilvánult meg a Petıfit ünneplı beszédekben, a befogadók ösztönös reakcióiban és az ereklyék győjtésében is, s ezzel a felfogással Ernst teljes mértékben azonosult s kifejezésre juttatta kiállításán is.⁵¹⁰ A Petıfi szobában kiemelt helyet kapott az ajtó felett Madarász Viktor Petıfi halálát ábrázoló népszerő festménye, melyen a haldokló költı a szentképekhez hasonló gesztussal égre emeli tekintetét, s utolsó erejével a földre írja:

„Hazám”. A kép Madarász Hunyadi László siratásához hasonlóan a nemzeti hıs pietà-típusú ábrázolásai közé tartozik, s Ernst a korábbiakhoz hasonlóan, a Hunyadi képnél már látott szakrális közeg megteremtésére törekedett. A mellette lévı falon közvetlen közel, a képpel egymagasságban, egy sötét drapéria elıtt keresztrefeszített Krisztus szobrot helyezett el a falra felerısítve, hangsúlyozva Petıfi nemzetért hozott áldozatának Krisztus passiójával való analógiáját. A falakon – mint Krisztus élete a templomi freskósorozatokon – a passióhoz vezetı út elevenedett meg. Orlai Petics Soma Petıfi szüleit megörökítı rajzai, a költı legkorábbi arcképe, majd Barabás Petıfi, mint nemzetır, Orlai Petıfi Debrcenben és Petıfi pesti lakásában, Vágó Pál Petıfi a szabadságharcban, Madarász Petıfi mint honvéd címő képei a költı éltének különbözı stációit mutatták be. Ezt számos illusztráció (pl. Zichy Mihály Jövendölés, Feltámadott a tenger illusztrációi, Székelynek az Apostolhoz készített rajzai), portré és Izsó Miklós és Dunaiszky Lırinc szobrai egészítették ki. A győjtemény egyik legértékesebb darabja a hiteles „ısképhez” legközelebb álló Jankó János rajz volt, melyet a mővész az ekkor elveszettnek hitt dagerrotípia után készített. A múzeum 1922-es újrarendezésekor Ernst a Petıfi szobáról külön kis katalógust adott ki, melynek bevezetıjében hosszasan, rengeteg anyagot felvonultatva, tudósi igénnyel taglalta Petıfi hiteles képmásának kérdését. Minden alapossága ellenére azonban az elemzésnél átlépett az intuitív megérzés és a szakrális asszociációk terepére. A Petıfi arcképek két különbözı ikonográfiai típusát különítette el: a szakállas és szakálltalan Petıfi arcképet, ami a Krisztus ábrázolások e kétféle típusát idézi fel, Jankó János rajzát pedig saját belsı

509 SINKÓ 1981.16.

510 KALLA 1994. 67-90.; Ratzky Rita: Petıfi relikviák – az idıben. In: Kegyelet és irodalom (Szerk.: Kalla Zsuzsa) Petıfi Irodalmi Múzeum Bp., 1997. 144-151.;KALLA 2002.;SINKÓ 1983.193.