VII. Az Ernst Múzeum kiállítási programja 1912–1919 között

VII. 1. Az indulás éve, 1912

Az 1912. május elején tartott megnyitó már jelezte a kijelölt irányt: az eddigre kodifikálódott naturalista-impresszionista modern magyar mővészetnek kíván elsısorban otthont adni a múzeum. Szinyei Merse Pál retrospektív kiállításával indult a sorozat, melyet az utcai front termeiben rendeztek, s mellette Gara Arnold grafikái voltak láthatóak.525 Ernst már 1905-ben, a Nemzeti Szalonban Szinyei tárlatának bevezetıjében hangsúlyozta, hogy a modern magyar mővészek kiállításának sorozatát Szinyeivel kellett

523 LÁZÁR 1922. 4.

524 LÁZÁR 1922. 15.

525 Az épületrıl már 1912. április 6.-án megjelent egy cikk, de a múzeum megnyitásáról csak május 9-10-én írtak a lapok.

volna kezdeni.526 Ezt valósította meg saját múzeumában akkor, amikor Szinyei mővészetének jelentıségében már senki sem kételkedett. Lázár Béla a katalógusban a Szinyei-értékelés legfontosabb elemét, francia festészettel való egyenrangúságát, ugyanakkor a mester önállóságát emelte ki: Ma már külföldön is elismerik, hogy a mikor a vezérnek hirdetett francia festészet kiszélesbítette a festıi lehetıségek határait, volt egy magyar festı, aki ugyanolyan eredményre jutott, egyedül, más utakon haladva, a maga zsenijébıl, mint a hogy Goya és Guardi is, egymásról mit sem tudva, egyidıben oldották meg az impresszionista tömegfestés problémáját.”527 A bevezetıben megfogalmazott célja a bemutatónak az volt, hogy a Szépmővészeti Múzeumban látható anyagot kiegészítsék, s az ifjúkori mővekkel és rajzokkal hozzájáruljanak az eddig tismertekhez. Szinyei elismertségét jelezte és a megnyitó fényét növelte, hogy ekkor és itt adta át gróf Zichy János kultuszminiszter Szinyeinek a Szent István-rend kiskeresztjét.528

A múzeum második kiállításán Kernstok Károlynak a debreceni vármegyeházára készített Hét vezér címő üvegablak-terveit mutatták be. A történeti mőfaj modern alkalmazása valójában Ernst 1910-ben megfogalmazott eszméjének, a történeti téma életképességének volt a bizonyítéka. De nemcsak Ernst, a progresszív kritikusok is így értékelték, pl. Bölöni György az „elsı modern magyar történelmi festmény” születését ünnepelte benne.529

1912 szeptemberében kora divatos spanyol festıjének, Ignacío Zuolagának és angol grafikusának Frank Brangwynnak anyagából rendeztek nagyszabású tárlatot az Ernst Múzeumban. Camille Mauclair katalógusban közölt bevezetıjében Zuolaga mővészetében hangsúlyozta annak spanyol jellegét és Manet mővészetébıl való származását.530 A grafika pártolásának már a Nemzeti Szalonban is meghirdetett programjába illeszkedett a Brangwyn bemutató, s Ernst 1900-as olajnyomatokkal szemben írott cikkének szellemében a bevezetı szöveg szerzıje – Ernst vagy Lázár – Angliát példaként állította: „Anglia az egyetlen ország, ahol oly társadalmi osztály lakásának falain, melyeken mindenütt másutt közönséges fényképek vagy színnyomatok dísztelenkednek, igazi rézkarcokkal

526 NEMZETI SZALON 1905 A; A múzeum megnyitásáról és a Szinyei kiállításról: Vasárnapi Ujság, LIX/ 20.

1912. május 19., 397-399.

527 ERNST MÚZEUM 1912 C. 528 LÁZÁR 1922. 9.

529 BÖLÖNI 1967.363.;SZÜCS 2002. 231.; ERNST MÚZEUM 1912 D.

találkozunk.”531 Az Ernst Múzeum kulturális, de egyben kereskedelmi vállalkozás is volt.

Ettıl a tárlattól kezdve a katalógusok tanúsága szerint a hallban, az „üvegházban” – azaz télikertben, amit a húszas években kiállítótérré alakítottak át – idırıl idıre különbözı festményeket, szobrokat, iparmővészeti tárgyakat mutattak be, melyeket meg lehetett vásárolni.532

Fényes Adolf 1912 okóberi bemutatkozása az Ernst Múzeumban a Szinyeivel kezdıdı sort folytatta és visszautalt a Nemzeti Szalon Modern Magyar Mővészek sorozatának koncepciójára. Lázár Béla Fényes mővészetének nemzeti vonásait hangsúlyozta a katalógusban, s a mővész „magyarszinharmóniáiról” így írt:

„Harmóniájának elemeit a mi világunkból meríti. Magyaros voltukat mindenki fölismeri.

Nemcsak egyéni voltukat.”533 Hivatkozott a MIÉNK-re, s a csoport feloszlásának okaira is:

„Amig ezek a kiállítások egységes szellemü mővészek mőveinek harmonikus egybeállításai voltak, a kiállítás összhatását, de az egyes mesterek fejlıdési fokozatait zavartalan odaadással figyelhettük meg. De amikor az impresszionista és naturalista törekvésekbe idegen, sıt ellentétes áramlatok ékelıdtek be, a felbomlásnak nem lehetett utját állani.”534 Bár nem ítélte el az „ultramoderneket”, némi távolságtartást azért itt kiérezhetünk velük szemben a szövegbıl.

A rajz jelentıségét emelte ki Lázár Vadász Miklósnak, Az Est lapok rajzolójának az élet „örökké szomjas megfigyelıjének” novemberben rendezett kiállítása alkalmából.535 Egy évtizeddel késıbb ezt a tárlatot, valamint az egy évvel késıbb megrendezett Ligeti Miklós kiállítást mint újítást említette, mert „ elıször mutattak be egy grafikust majd egy szobrászt, – s kiderült, hogy lehet rajzokat és lehet szobrokat is külön, önmagukban, nemcsak mint kiegészítést, nagy élvezettel szemlélni, csak a bemutatás módja legyen megfefelı”.536

530 „Mővei elıtt érezzük, hogy itt egy fajt, egy országot – a vizionárius erejével és a realista megfigyelésével – ábrázoltak.”; „ı a spanyolság legintenzívebb kifejezése.” ERNST MÚZEUM 1912 E. 6., 9.

531 ERNST MÚZEUM 1912 E.

532 Ebben az esetben a kiállítással kapcsolatban bemutatásra került Csók István Önarcképe, melyet az olasz kormány felkérésére a firenzei Uffizi képtár önarcképgyőjteménye számára készített, valamint Róna József Savoyai szobra, az „üvegházban”pedig „Ó-kínai festmény és szoborgyőjtemény”, valamint Munkácsy, Paál László egy-egy képe, Sámuel Kornél és Szentgyörgyi István szobrai. ERNST MÚZEUM 1912 E.19.

533 ERNST MÚZEUM 1912 F.5-6.

534 ERNST MÚZEUM 1912 F. 3.

535 ERNST MÚZEUM 1912 G.3-4.

536 LÁZÁR 1922.9.

Az évadot decemberben egy kisebb francia impresszionista kiállítás zárta, s mivel az anyag alig tett ki harminc darabot, mellé kerülhetett Herman Lipót, a fiatal „barock-mővész” tárlata is. Manet, Courbet, Monet, Renoir, Monticelli, Gauguin, Signac, Vuillard, Toulouse-Lautrec festményeinek és grafikáinak a Szalon korábbi tárlataihoz képest jóval szerényebb bemutajója amolyan elsı kísérletnek tekinthetı az Ernst Múzeumban, melyet egy évvel késıbb egy jóval fajsúlyosabb tárlat követett.537 A Japán-mővészasztal körébe tartozó Herman beválogatása a francia tárlat mellé nem mővészi szempont szerint, inkább valószínőleg ad hoc módon történt.

Az elsı év mérlegét megvonva látható, hogy Ernst és Lázár a Nemzeti Szalonban kialakított koncepciót folytatta mind a magyar, mind a külföldi kiállítások tekintetében.

Ugyanakkor már itt is – Herman bemutatója nyomán –, érzékelhetı, ami a késıbbiekben is a kiállítások rendezésében szerepet játszott, hogy nem csak mővészi szempontok, de a személyes kapcsolatok is befolyással voltak a program kialakítására. A kiállítások mellett a múzeum megnyitásától fogva külön kereskedelmi tevékenységet is folytatott, s felvállalta a népszerősítés feladatát is. A kiállításokhoz kapcsolódva neves mővészeti írók, szakértık elıadásokat tartottak, de helyet kapott a kortárs modern irodalom is a programokban. Így Ybl Ervin Zuolagáról, Olgyai Viktor Brangwynról, Feleky Géza Fényes Adolfról tartott felolvasást, de a résztvevık meghallgathatták Szép Ernı költeményeit és Kemény Simon novelláit is az írók elıadásában.

In document Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ RÓKA ENIK (Page 158-161)

Related documents