Kortárs kiállítások, külföldi m ő vészet

feltőntek új nevek is: Herman Lipót, Pólya Tibor a Japán mővészasztal társaságából, Zádor István, mint Ernst barátja és a Nagymezı utca 8. lakója állított ki. Koszta József, Deák-Ébner Lajos kiállításával a múzeum a Szalonban már elkezdett szolnoki hagyományokat bemutató sort folytatta, a realista-naturalista irányt Mednyányszky, vagy pl. Tornyai János képviselte. A Munkácsy-tradíció 1918-ban Rudnay Gyula és Pásztor János – az Ernst Múzeum Munkácsy-szobrának alkotója – közös kiállításában jelent meg. A nagybányai mővészetet a MIÉNK törzstagjain kívül Thorma János, a szobrászatban pedig Ligeti Miklós reprezentálta.⁵⁴⁸

Ahogyan a korábbi idézetek már jelezték Lázár viszonya az új nemzedékhez nem volt egyértelmő. A MIÉNK fiataljait még támogatta, 1910-ben a Galilei körben rendezett vitaesten az absztraháló mővészet jelenlétét konstatálta a Nyolcaknál, s Kernstok mőveiben is ezt vélte felfedezni, ahogyan „régebbi festésének minden segédeszközét elveti, hogy megteremtse a világnak értelemmel való elvonatkoztatását”⁵⁴⁹ 1916-ban A modern mővészet jövıjében azonban már határozottan kikelt a Nyolcak ellen. Valószínőleg 1910-es párizsi tanulmányútja és a Mővészház Nemzetközi impresszionista kiállítása jelentett nála fordulatot megítélésükben. 1911 elején született írásaiban Picasso kubizmusát a primitivizmus eltorzulásának és „mővészi játéknak” nevezte, Matisse Táncát pedig rafinériának.⁵⁵⁰ 1916-os sarkos ítélete a Nyolcakról éppen Matisse követésének elutasításán alapult. Nem kizárt, hogy Vaszary véleménye is hatással volt rá, aki elsısorban a fiatalok mesterségbeli tudásának hiánya miatt állt az 1909-es szakításkor az idısebb nemzedék mellé.⁵⁵¹ Mindenesetre Kernstok 1917-es kiállításának bevezetıjében elég világosan megfogalmazta, hogy számára akkor elfogadható az „elvonatkoztatás”, ha nem utánzáson, hanem a természet megfigyelésén alapul: „A világháború kitörésének pillanata forradalomban találta a festészetet. Az impressziók közvetlen visszaadásával szemben egyesek az értelmi belátások számbavételét, a természetbenyomások véletlenségeitıl való elvonatkoztatások keresését, a formák egymásközti viszonyának erısebb hangsúlyozását

548 Lázár szerint Ligetit „egészen benne élve a nagybányai festık világában, ahol a fényprobléma állott homloktérben, – elsısorban a levegıhatás alatt megváltozott formajáték érdekelte.” ERNST MÚZEUM 1913 C. 5.

549Modern mővészet. Egyetértés, 1910. január 18., 13. Tímár Árpád győjtése.

550 Hivatkozik a Mővészház kiállítására és Picassónál tett személyes látogatására is. Lázár Béla: Mővészi torzszülöttek. Uj Idık, 1911. XVII/8. február 19., 203-204.; Lázár Béla: Modern primitívek. Uj Idık, XVII/11. 1911. március 12., 278. Tímár Árpád győjtése.

551 KOPÓCSY 2007.138.

követelték. E követelésben volt sok igazság. Szemben az iskolává süllyedt impresszionizmussal helyet követeltek a mővészi munkában a természetet gondolkodva felfogó, megértı, harmóniákban összefoglaló mővészi alakitásnak. Csakhogy az uj igazság – hogy észrevétessék – tulzott, tuhajtott és végletes formában jelentkezett. Mihamar akadtak hivei, akik csakis ezt a külsıséget, a tulzott megjelenései formát és annak is csak az olcsó külsıségeit utánozták és a mesterséges zajjal, melyet csaptak, szinte az uj igazságot magát veszélyeztették. A futurista, expresszionista, kubista formák mögött – ezt mi jól láttuk az elsı perctıl fogva! – egészséges mag is rejtızködött, mely a természetnek uj oldaláról való megfigyelésében és ábrázolásában fog kicsucsosodni.” Lázár véleménye szerint Kernstok újabb mővei ennek az „érett gyümölcsei”, s a Mővészházban utolsó kiállításán „stiluskeresésben még erısen ingadozott, de mi már akkor láttuk, hogy harmóniához fog jutni, ha, megırizve az elért eredményeket, a természet megfigyelésén okult müvészi leegyszerüsitésig fejlıdik.”⁵⁵² A késıbbi esetek mutatni fogják, hogy Lázár – noha itt elvileg nem zárta ki az avangárd irányzatokat – valójában már nem tudta ıket elfogadni, s mindvégig kitartott alapvetıen naturalista-impresszionista értékrendje, s a természetbıl való kiindulás elve mellett.

1913-ban elıször Sonnenfeld Zsigmond győjteményébıl láthatott nagyobb külföldi anyagot a budapesti közönség, közöttük Greuze, Lépine, Meissonnier, Corot, Pissaro, Decamps, Courbet, Prud’hon, Ribot, Rousseau, Raffaelli, Rodin mőveit, majd ısszel sor került a nagy francia bemutatóra is.⁵⁵³ A XIX. század nagy francia mesterei címet viselı tárlaton a mővek java része „Dr. Eissler H. úr” bécsi győjtı tulajdonából került ki, de volt közöttük Nemes Marcell és Kohner Adolf anyagából is néhány darab a maradékot pedig eladásra szánták. A majd száz képbıl álló kiállításon szerepelt Goya, Ingres, Delacroix, Manet, Daumier, Millet, Decamps, Millet, Courbet, Carpeaux, Whistler, Géricault, Turner, Constable, Puvis de Chavannes, Corot, Daubigny, Monet, Berthe Morisot, Sisley, Vuillard, Bonnard, Gauguin Van Gogh, Manguin, Van Donghen, Signac, Picasso, Toulouse-Lautrec, Roussel, Denis, Cézanne, Bonnard, Berthe Morisot és Delacroix. Két teremben mellettük két híres francia grafikus, Chares Méryon és Paul Helleu munkáit mutatták be illeszkedve a grafika népszerősítésének század elejétıl felvállalt programjába, másrészt kevéssé tıkeerıs vásárlókört célozva meg.A tárlat valójában egyben átívelte azt a

552 ERNST MÚZEUM 1917 E. 3-4.

korszakot, melyet a század elsı évtizedében Ernst kiállítások során keresztül mutatott be a Nemzeti Szalonban. Lázár ugyan nem rajongott a kortárs francia mővészet legradikálisabb irányzataiért, megismertetését azonban fontosnak tarthatta, s a katalógus bevezetıjében Picassóról is óvatos távolságtartással nyilatkozott. A kiállítás jelentıségét – egyben jövedelmezıségét – mutatja, hogy a Szépmővészeti Múzeum Delacroix, Constable festményeket, egy Millet rajzot, valamint Gauguin Fekete sertések és Toulouse-Lautrec Ezek a hölgyek az ebédlıben címő festményét is ezen a tárlaton vásárolta meg. ⁵⁵⁴

Az anyag nagy része már 1913-ban is Bécsbıl érkezett, a világháború kitörése azonban valószínőleg nehezebbé tette a francia mőtárgyak áramlását és bemutatását a központi hatalmak országaiban. A politikai helyzettel függhetett össze, hogy a következı, 1916-ban megrendezett külföldi kiállítást német és oszták mővészeknek szentelték. Német és osztrák mesterek és magyar követıik (Than, Gerhardt) címő tárlaton egészen különleges anyagot tártak a látogatók elé. Az osztrák mővészet a biedermeier nagymesterektıl indult, s a bevezetıben Lázár rávilágított Waldmüller premodern átértékelésére, aminek köszönhetıen az osztrák mővészet is, mint egy folytonos történet került bemutatásra.

Waldmüller, Feuerbach, Amerling, Danhauser, Füger, Romako, Eybl, Kanus, Lieder képei mellett Kohner Adolf győjteményébıl Pettenkoffen és Tina Blau mővek képviselték a naturalista-plein air törekvéseket. Ebbe a válogatásba illesztették be Than és Gerhardt mőveit is. A német részben Liebermann, Slevogt, Corinth, Marées, Menzel, Stuck, Kollwitz mőveit állították ki, s a nagyterem mellett az „üvegházban” is bemutattak néhány Feuerbach, Jakab Alt, Pettenkoffen, Makart, Waldmüller, Menzel alkotást.⁵⁵⁵

A magyar mővészet európai kontextusba helyezésének koncepcióját fogalmazta meg Lázár Béla 1916-ban A magyar mővészet jövıje címő munkájában, s sajátos módon ennek lehetıségét éppen a Szépmővészeti Múzeumról való leválásban látta. „Maga a Szépmővészeti Múzeum tehát a régi és külföldi mővészeti győjtéseket tartsa meg – a magyar anyagnak Magyar Mővészeti Múzeumot kell teremteni, mely fényesen képviselje és mutassa be nemzetünk mővészi kulturáját” – írta.⁵⁵⁶ Véleménye szerint azonban a magyar múzeumban is szerepelne külföldi mővészet, de ennek a válogatása két szigorú szempont

553 ERNST MÚZEUM 1913 A.;ERNST MÚZEUM 1913 E.

554 ERNST MÚZEUM 1913 E.; GESKÓ–MOLNOS 2003.18-19.;SzM Adattár Ltsz.: 1914/927 555 ERNST MÚZEUM 1916 C

556 LÁZÁR 1916.122.;Lázár 1915-ben már elıadást tartott a magyar mővészet jövıjérıl, s ennek folyamán kristályosodhatott ki 1916-ban kiadott könyvének szövege. ERNST MÚZEUM 1917 A.

szerint történne: „amennyiben megvilágítja a magyar mővészet kapcsolatait, azt, hogy mely külföldi mester hatott a magyarra s másodsorban, hogy mely külföldire hatott a magyar.”⁵⁵⁷ Így Cogniet, Courbet, Rethel, Böcklin, Bastien-Lepage, mint hatást gyakorlók szerepelnének, s ez mutatná, hogy „a magyar mővészet mindenkor a nagy európai áramlatokban élt és fejlıdött”, ugyanakkor bizonyítaná, hogy „a magyar mővészetnek igen erıs nemzeti jellege van”.⁵⁵⁸ Másrészt Munkácsy európai mővészetre tett hatását lehetne bemutatni Liebermann, Uhde és Chase néhány képével. Lázár múzeumterve valójában a kultúrharc jegyében fogant, koncepcióját a „magyarság kulturteremtı erejének” bizonyítása alakította, s célja a nemzeti büszkeség szolgálata lett volna.

1919. február 25-én, a Károlyi-kormány utolsó hónapjában került sor Lázár Béla ötven éves születésnapjának, egyben huszonöt éves írói jubileumának megünneplésére a Royal szállóban. Az ünnepi alkalommal beszédet tartott Ligeti Miklós, Diener-Dénes József, Ferenczi Zoltán; Kunfi Zsigmond, Kernstok Károly és felolvasták Lukács György üdvözletét is. Ernst Lajos ezt követıen a kor hangulatának megfelelıen „rámutatott arra, hogy a forradalmi szellem a mővészetben mindent megelızıen nyilatkozott meg s ez alaklommal Lázár Béla nevére az Ernst-Múzeum közeli grafikai kiállítására három díjat tőzött ki.” A beszédeket követıen Lázár Béla foglalta össze munkásságát, s az Ernsstel való együttmőködésrıl így emlékezett meg: „Ez könnyen ment, aminek két oka volt. Ernst Lajos, aki oly nagy hozzáértéssel és szeretettel gyüjtötte össze a magyar kultúra multjának emlékeit, megértette azt a felfogásomat, mely a magyar modernséget történetünk folyamán végighaladó törekvésnek tünteti fel, mert hiszen a magyar mővészet minden korban jelentısen megnyilatkozott, sajnos, ez a kérdés még nincs kellıleg kifejtve. De másrészt Ernst Lajos abban a törekvésemben is támogathatott, hogy az intézet a magyar modernség szolgálatába álljon, hisz ı már a Nemzeti Szalonban tiz éves igazgatósága alatt ugyanazon irányt szolgálta.” Saját tevékenységét és céljait, egyben nauralista-impresszionista mővészi ideálját pedig röviden így foglalta össze: „Jelentett harcot az akadémikus mővészet, a konvencióvá jegecesedett formulák ellen – követelte az impresszionista látás, a pleinair, a természet egyéni interpretálásának jogát. Ezek az ideálok még mindég a messzi távolban állnak elıttünk, küzdünk hát értük tovább is.”⁵⁵⁹

557 LÁZÁR 1916.129.

558 LÁZÁR 1916.130.

559 Lázár Béla ünneplése 1869–1919. Bp., 1919.

1919-ben a Tanácsköztársaság idején „magyar forradalmárokra”, Táncsics Mihályra és Dózsa Györgyre vonatkozó mőtárgyakat kért a hatalom kölcsön Ernsttıl, majd rövidesen szocializálták az intézetet, és a mőtárgyakat köztulajdonba vették. A kiállítások szüneteltek, Ernstet pedig – Lázár Béla szerint – „üldözték”. Ennek ellenére a forradalmakat különösebb veszteség nélkül vészelte át a múzeum.⁵⁶⁰ 1912-tıl rendszeresen tartottak a múzeumban felolvasásokat, melyeknek témája is sok esetben valamelyik külföldi nagy mester életmővének ismertetése volt. Az elıadások a klasszikus mővészetrıl, a modern képzımővészet problémáiról, mőgyőjtésrıl, nemzeti mővészetrıl és irodalomról szóltak. Az elıadók között magyar mővészettörténészek (Ybl Ervin, Farkas Zoltán, Felvinczi Takács Zoltán, Lázár Béla) mellett neves külföldi szakértık (Meier-Graefe, Dr.

Biermann) és is felbukkantak. Egyik alkalommal Bartók Béla zongorán adta elı magyar rapszódiáját az érdeklıdıknek.⁵⁶¹

560 A mőtárgykölcsönzés apropója a Nemzeti Múzeumban a magyar forradalmárok emlékeibıl rendezendı kiállítás volt. Lásd: Ernst Lajos és Lázár Béla levele a Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtárosának 1919 április 19. OSZK Kézirattár Levelestár; LÁZÁR 1922. 13.

561 Uo. 23-24. ERNST MÚZEUM 1916 B.