• Nem Talált Eredményt

III. Ernst és a Nemzeti Szalon

III. 6. A Nemzeti Szalon új otthonában és a MIÉNK

Ernst a vázlatokat, rajzokat egy-egy életmő szerves részeként kezelte, és mint a mővész keze nyomát ırzı, s az alkotófolyamatba betekintést nyújtó alkotásokat győjtésre méltónak, s kiállításra alkalmasnak tartotta. Ezzel lényegében eljutott a grafika autonómiájának felismeréséig. Személyes elkötelezıdése is körejátszhatott abban, hogy szerepet vállalt a korszak kritikusai, s kultúrpolitikusai által felkarolt, s oktatási-szervezeti kereteit éppen ekkor elnyerı grafika népszerősítésében is.327 Késıbb az Ernst Múzeum győjteményes kiállításain egyenrangúan szerepeltek a mővészek festményei mellet rajzaik, s otthont adott számos mővész grafikai kiállításának, valamint a Magyar Rézkarcolók Egyesületének is.328 Okkal emlékezett meg 1913-ban Dömötör István Ernstrıl, mint aki

„különös passzióval” rendszeresítette a grafikai tárlatok sorozatát.329

kávéház szerzıdését a fıváros meghosszabbította, így csak az épület egy részének birtokba vételére volt lehetıség. Ekkor fordult Ernst a Vágó-testvérekhez, hogy próbálják megoldani nehéz feladatot, hogy a kávéház is megmaradjon és megfelelı kiállítóterek is rendelkezésre álljanak. Eközben a Nemzeti Szalon vállalkozását Bárczy István polgármester, az 1906-ban kinevezett új kultuszminiszter, Apponyi Albert, valamint Koronghi Lippich Elek is felkarolta. A kultusztárca 57.000 forinttal, a fıváros pedig 50 éves ingyenes használati jog biztosításával támogatta az ügyet.331

Az építészeknek tehát dönteniük kellett, hogy alkalmazkodnak-e a neoreneszánsz formákhoz, vagy valami radikálisan új mellett határoznak. Vágó László és József ez utóbbit választották, s a keleti rész meghagyva a nyugati szárnyban a földszinten és az emeleten végig kiállítótereket alakítottak ki. Az emeleten mobil falakat alkalmaztak, a földszinti – grafikáknak és szobroknak szánt – kiállítótereket felülvilágítással látták el.A nyugati oldalra monumentális fıbejáratot helyeztek, s a kaput körülölelı ívet mozaikkal, és eozin mázas Zsolnay kerámiával díszítették. Felette a lépcsıfeljáróban elhelyezett, Kırösfıi-Kriesch Aladár és Nagy Sándor tervei szerint Róth Miksa által kivitelezett hat üvegablak Ernst és a kortársak megfogalmazása szerint a „a Mővészet Apotheosisát”

ábrázolta, hat nıalakot jelenített meg, amint a „mővészet virágát” nevelik, gondozzák.332 Az épület átalakítása egy meghatározott program szerint történt, ami a Nemzeti Szalon Ernst idején képviselt, s a minisztérium által is pártfogolt mővészetszemléletét közvetítette. A szecessziós struktúra, az építészeti részletek, a dekoráció a szándék szerint mind a „magyaros” mind a „modern” kategóriáinak megfeleltek, s a Lechner Ödön által kijelölt irányt képviselték.333 Az épület tehát a modern nemzeti stílus létét bizonyította, s ezt ünnepelték benne a kritikusok is: „a Nemzeti Szalon, mint a fiatal magyar mővészet otthona nem fogadhatott el más megoldást, minthogy mővész otthona is: új, magyaros,

331 NEMZETI SZALON 1907 A. 10-11.; A Szalon évkönyvei szerint a megállapodás 1905-ben jött létre a fıváros és a mővészeti intézmény között a kioszk átalakításáról, s a beköltözést eredetileg 1906 ıszére tervezték. A megállapodás szerint évi 10.000 koronát kellett kártalanításként fizetni a bérlınek öt éven keresztül, de 1957-ig a Szalonnak ingyenes épülethasználati joga volt.A Nemzeti Szalon Évkönyve 1905. Bp., 1906. 11.; A Nemzeti Szalon Évkönyve 1906. Bp., 1907. 6-7.

332 Zboray Aladár: Az uj Nemzeti Szalon. Magyarország, XIV/59. 1907. március 9., 2-4.; Az üvegablak felirata: „Mővészet virága / ismerjük, szeressük / gonddal megápoljuk / erejét növeljük / nemessé neveljük / lelkünkké fogadjuk.” GELLÉR 2003. 62-66.

333 „… a tervezı építészeket is az vezette, hogy modern, de lehetıleg magyar stylusban épüljön fel az új épület. Ezen óhajuk fényesen sikerült, amennyiben a Lechner által megkezdett modern magyar építészeti stylus folytatódik.” Ernst Lajos: A Nemzeti Szalon új kiállítási palotája. In: NEMZETI SZALON 1907 A.13.

modern legyen.”334 Hauszmann Alajos az átépítést több fórumon megtámadta, így a Szalon átalakítása kapcsán két iskola, s két generáció egy épületen csapott össze. Ernst nemhogy nem hallgatta el az építés körüli viharokat, hanem külön hangsúlyozta azt palotaavató katalógus bevezetıjében, mintegy a megvalósult épülettel bizonyítva a modern nemzeti irány létjogosultságát, sıt diadalát. Eljárását Hauszmann védelmére kelve többen kritizálták, pedig valószínőleg okkal tért ki a Hauszmann-konfliktusra ilyen részletesen:

egyértelmővé akarta tenni az elkülönülést.335 A kritikusok jól érzékelték az épület demonstratív jellegét. Malonyay Dezsı az építészeti váltást hangsúlyozta: „csataüzenet akar ez lenni a maradi építés mővészietlensége ellen”, a Vasárnapi Ujság szerzıje pedig a

„Janus-arczú” épületben és a kiállításban egyaránt egy nemzedék küzdelmét látta: „Az épület egész kiképzése szinte tüntetıleg hirdeti a modernségre való törekvést, mintha harczi kiáltása akarna lenni a fiatal mővésznemzedéknek. A mit aztán (…) a kiállítási termekben látunk: az már szinte hadüzenet számba megy minden maradiság, minden olyan szellem ellen, a melyet a mővészek nyelvén az >akadémia< gúnyosan ejtett neve alatt értenek.”336

A palota nyitó kiállítása – melyet Vaszary János igényes plakátjával hirdettek – az építészeti programra rímelt: ambíciója a modern magyar mővészet bemutatása volt.337 Ernst a katalógus bevezetıjében világosan megfogalmazta a tárlat genezisét: „Modern magyar mővészeink győjteményes kiállításával érte el a Nemzeti Szalon nagy sikereit. (…)

334 Kézdi-Kovács László írta ezt, s odáig ment, hogy Ernstet ördöngıs kitartása miatt, s mert a lehetetlent megvalósította maró iróniával Mefisztónak, Vágóékat „isteni erıvel” rendelkezınek, Andrássyt és Apponyit pedig „atyaisteneknek” nevezte. Az épületet „arany kapus mővészpalota” címmel értékelte. Kézdi-Kovács László: A Nemzeti Szalon új otthonában. Pesti Hírlap, XXIX/59.1907. március 9. 8.; „Vágó László és József (…) tudja, hogy a nemzeti stílus egységesen, harmonikusan meg fog születni, sıt kezdik dokumentálni, hogy már meg is van, már itt is van!”;K.M.[Komor Marcell]:A Nemzeti Szalon. Vállalkozók Lapja, XVIII/11.

1907. március 13., 5.

335 Ernst katalógus bevezetıjét Komor Marcell meglehetısen tapintatlannak ítélte, véleménye szerint Hauszmann szemponja is érthetı és elfogadható volt, hiszen egy általa tervezett épület radikális átalakításáról volt szó. Ernst Lajos: A Nemzeti Szalon új kiállítási palotája. In: NEMZETI SZALON 1907 A.11-12.;K.M.

[Komor Marcell]:A Nemzeti Szalon. Vállalkozók Lapja, XVIII/11. 1907. március 13., 5.; Gerı Ödön is kitért a Hauszmann-vitára. Gerı Ödön: Az uj Szalon. Pesti Napló, LVIII/59. 1907. március 9., 2-4.; A Magyar Építımővészek Szövetsége ülésén Bálint Zoltán tiltakozott Ernst eljárása ellen. N.N.: A Nemzeti Szalon háza és Hauszmann Alajos. Pesti Napló, 1907. március 17., 16. Tímár Árpád győjtése; A Nemzeti Szalon épületérıl még: Ernszt Lajos: A Nemzeti szalon uj kiállítási palotája. In: Magyar Mővészeti Almanach VIII.

évf. Bp., 1908. 77-79.; MTA MKI Adattár C-I-5/8843-8844. 1080-87; 8827; Gábor Bognár: The History of the National Salon. In: Artists’ Studios and Exhibition Spaces. 2. (Ed.: Katalin Keserü, Zsófia Németh) Ernst Museum, Bp., 2003. 199-209.

336 Malonyay Dezsı: A Nemzeti Szalon házavatása. Budapesti Hírlap, XXVI/59. 1907. március 9., 10.; N.N.:

A Nemzeti Szalon új épülete. Vasárnapi Ujság, LIV/11. 1907. március 17., 211.

Ezek a sikerek adtak különösen erıt és bizalmat egyesületünk vezetıségének, hogy egy nagyszabású s a modern mővészeti igényeknek megfelelı új kiállítási palotát építsünk magunknak. Hogy modern mővészeink csoportkiállításával nyitjuk meg új palotánkat csak a legcsekélyebb elismerés és köszönet akar lenni, amelyet irántuk egyesületünk érez. Évek óta tárgyalnak és tervezgetek már, hogy egy csoportba alakulva rendezhessék kiállításaikat, hogy (…) a polgári és a modern mővészet közti különbséget feltüntethessék. (…) Már többször állottak közel tervük megvalósításához, de úgy látszik nem bírtak megfelelı és célszerő kiállítási helyiséget találni. Ahogy azonban megkezdtem a győjteményes kiállítások rendezését s ahogy azoknak szép sikerei voltak: bizalommal lettek további mőködésem iránt, hogy nemsokára megfelelı és a mővészetükhöz méltó kiállítási épületben állandóan és csoportosan léphetnek fel. (…) Már megvan a modern mővészet fényes új otthona, melynek elsı kiállítását azoknak a modern mővészeknek mőveibıl óhajtottam rendezni, akik eddig győjteményes kiállítások keretében mutatták be mővészetüket a Szalonban.”338 A szövegbıl kiderül, hogy a csoportos kiállítás a Modern Magyar Mővészek-sorozatból született, s elıször a Szalon életében itt fogalmazódott meg a tárlatokon jelen lévı „polgári mővészettıl” való elkülönülés.339 Emellett az idézet még egy kulcsfontosságú megjegyzést tartalmaz: a csoporttá alakulás és közös fellépés szándékát. A Modern Magyar Mővészek kiállításaitól tehát egyenes út vezetett a palotaavató tárlathoz és – mint látni fogjuk – a MIÉNK-hez.340

A csoportos kiállítás, melynek anyagát Ferenczy Károly válogatta, egyben azt is jelentette, hogy a Szalon tagságának nagy része nem mutatkozhatott be a palotaavatón, ami már elırevetítette a késıbbi konfliktusokat. Kézdi-Kovács László cikkében meg is jegyezte, hogy az eset „250 magyar festımővész közül 225-öt felingerelt a Szalon ellen, azon egyszerő oknál fogva, mert tapintatlanságnak tartják azt, hogy egy uj magyar mővészotthon felavató kiállításából a magyar mővészek összességét kizárják.”341 Az Ernst bevezetıjében hangsúlyozott elkülönülés, mely magában hordta a szecesszió gesztusát valójában egy demonstratív „bevonulás” volt a szándékoltan modern szellemben épített

337 Földi Eszter: „…modern plakátot csinálni…” In: Vaszary János (1867–1939) győjteményes kiállítása.

Kat. (Szerk.: Veszprémi Nóra) Magyar Nemzeti Galéria, Bp., 2007. 117., kat. 298-299.

338 Ernst Lajos: Modern Magyar Mővészek. Elsı csoportkiállítás. In: NEMZETI SZALON 1907 A.19-21.

339 Ez alatt minden bizonnyal a mőcsarnoki, szalonfestészetet értették.

340 Tímár Árpád kimutatta az 1907-es palotaavató és a MIÉNK közötti összefüggést. TÍMÁR 2008.

Szalonba. Lehetıséget erre a „modernek” immár viszonylagos elfogadottsága, valamint egy kissebb puccsal felérı akció teremtett. A modern-sorozat sikerei alapján joggal gondolhatták a szervezık, hogy a kritika pozitívan fogja fogadni a tárlatot, már csak a palotamegnyitóra tolakodó többi Szalon-tagot kellett semlegesíteni. Ferenczy vállakozott arra, hogy a választmány határozata ellenére véghezvigye tervét, de ehhez szüksége volt Ernst támogatására is, aki az építkezés miatti elfoglaltságokra hivatkozva egyszerően nem hívott össze ülést, amíg a tárlat meg nem nyílt.342 Ernst nyilván Ferenczy mellett állt, de egyenlıre még ügyesen lavírozott.

A tárlaton összesen huszonegy mővész mőveit lehetett látni: Csók István, Ferenczy Károly, Ferenczy Valér, Fényes Adolf, Hatvany Ferenc, Iványi Grünwald Béla, Jávor Pál, Kacziány Ödön, Kernstok Károly, Kosztolányi Kann Gyula, Magyar-Mannheimer Gusztáv, Mednyánszky László, Nyilassy Sándor, Perlmutter Izsák, Réti István, Rippl-Rónai József, Stobentz Frigyes, Szinyei Merse Pál, Thorma János, Vaszary János, Zombory Lajos, közülük heten szerepeltek már önálló kiállítással a Modern Magyar Mővészek-sorozaton.

Ferenczy koncepciója Ernst bevezetıje szerint az volt, hogy „lehetıleg egy mővészeti irányt képviselık kerüljenek össze az elsı csoport-kiállításon minél jobb mővekkel”343. Gerı Ödön írásában éppen ezt a csoportos fellépést emelte ki, szerinte ez a tárlat pont ennek köszönhetıen „élmény”, s „nem igaz, hogy az a kiállítás a legjobb, amely minden nézınek valami tetszetıset nyújt.” Ebben az utóbbi megjegyzésében ha burkoltan is, de benne van a többi tárlat kritikája, s következı sorai egyértelmővé teszik állásfoglalását a modern szellemő csoportkiállítások mellett: „Az egyformán festık nem érdekelnek bennünket, míg az egyformán forrongók iránt lázas, izgalmas az érdeklıdésünk.”344

Bár Kézdi-Kovács Ferenczyvel szembeni elfogultságáról tett tanúbizonyságot, amikor a mővész képeinek néhány darabját „elrajzoltnak” illetve „színben nyersnek”

nevezte, az egész kiállítást a sajtóban megjelent kritikákkal összhangban pozitívan értékelte, kiemelve az anyag egységes plein air jellegét.345 Pedig Kézdi-Kovács a konzervatív vonalat, valamint a sértett mővészeket képviselte, tehát Ernst reménye, hogy a

341 TÍMÁR 2008.57.;Kézdi-Kovács László: A Nemzeti Szalon új otthonában. Pesti Hírlap, XXIX/59.1907.

március 9. 8.

342 N.N.: Botrányos mővész-közgyőlés. A „hóbortos” és a „komoly mővészek”harca. Pesti Hírlap, 1907.

május 7. 6-7.

343 Ernst Lajos: Modern Magyar Mővészek. Elsı csoportkiállítás. In: NEMZETI SZALON 1907 A.19-21.

344 Gerı Ödön: Az uj Szalon. Pesti Napló, LVIII/59. 1907. 1907. március 9., 2-4.

tárlaton szereplık immár vitathatatlan tekintélyek, s megfelelı mértékben elfogadottak, s ezért a kiállítás alapvetıen sikeres lesz, beigazolódni látszott. Lázár Béla például egy külön kis füzetben ünnepi pátosszal elemezte a kiállítást, s szövegében ismét a nemzeti karakter megragadására helyezte a hangsúlyt: a kiállító mővészek munkáiban „a magyar karakter elsı alapjellemvonását” az „İszinteséget” vélte felfedezni. 346 Neki, a palotaavató a „Szent Tavasz” eljövetelét, egy új kor kezdetét jelentette, míg Fülep a „ver sacrumról” az ifjúság kiseprőzésére asszociált. Fülep nem a frissességet és fiatalságot, vagy a tüntetı modernizmust emelte ki kritikájában, hanem egy valaha új, de mára már elaggott mővészetet látott a tárlat anyagában, s összességében egy korszak lezárásaként értékelte.347 Konzervatív oldalon is voltak, akik kissé fanyalogtak, de a többség kitőnınek tartotta a tárlatot.348

Kézdi-Kovács írásának végkicsengésébıl, a „száz jó magyar mővész”-re tett megjegyzésébıl sejteni lehetett, hogy a mővészek nem bocsájtanak meg.349 Ernstnek sikerült elérnie a katalógus bevezetıjében említett elkülönülést, ám ez a Szalon többi tagjának rovására történt, s így nem maradhatott megtorlás nélkül. A sértettségen túl az anyagi érdek mozgatta a Szalon tagságát. Az elsı összehívott közgyőlésen, május elején a kiállítás kockázatát magára vállaló Ferenczyt kibuktatták az alelnöki pozícióból, s vele távozott Jánossy Béla győjtı és Rózsa Miklós is. A viharos hangulatú ülésen Ferenczy – aki képeit igen magas áron értékesítette, s ezzel csak növelte az iránta meglévı ellenszenvet – nem tagadta, hogy vétett az alapszabály ellen, sıt a mővészet arisztokratizmusát szegezte szembe az ıt a demokrácia megsértésével vádolókkal. A közgyőlés elıtt a tagok egy csoportja Ferenczyék ellen hangoló röpiratot küldött körbe, s ebben így jellemezték a fennálló helyzetet. „El akarnak őzni mindenkit a Szalon alapítói

345 Kézdi-Kovács László: A Nemzeti Szalon új otthonában. Pesti Hírlap, XXIX/59.1907. március 9. 8.

346 LÁZÁR 1907.6-7.

347 „A tegnap még fiatal mővészet ma kissé kikenve-kifenve, megráncosodva, fáradtan, fásultan, örömtelenül kínálja magát az aranykapu mögött. A csírázás és a kezdet helyett a Szalon kiállítása a megérést és befejezést jelenti.” Éles kritikájában a pozitivizmussal kapcsolatba hozott impresszionizmus ellenesség érzékelhetı. Két mővészt értékel csak pozitívan Kernstokot és Rippl-Rónait. Fülep Lajos: Nemzeti Szalon. In: FÜLEP 1974.

189-192.;Fülep változó Rippl-Rónai értékelésérıl: Tímár Árpád: A mőkritikától a mővészetfilozófiáig. In:

Sub Minervae nationis praesidio. Tanulmányok a nemzeti kultúra kérdéskörébıl Németh Lajos 60.

születésnapjára. (Szerk. ELTE BTK Mővészettörténet Tanszék) Bp., 1989. 208-213.; TÍMÁR 2008.57.,59.

348 „A Nemzeti Szalon már becsesebbet, szebbet is produkált, s nézetünk szerint az új mővészeti otthont impozánsabb kiállítással lehetett volna felszentelni.” N.N.: Nemzeti Szalon. A Kor, I/7. 1907. április 1., 26.;

„A kiállítást állandóan igen sokan látogatták és a képek közül igen sokat megvásároltak.” N.N.:

Képzımővészet. Budapesti Hírlap, 1907. április 3. 10. Mindkét cikk Tímár Árpád győjtése.

349 Kézdi-Kovács László: A Nemzeti Szalon új otthonában. Pesti Hírlap, XXIX/59.1907. március 9., 8.

közül, hogy az új palotában a maguk számára magyar szecessziót csináljanak.”350 Az elkülönülés szándéka mindenki számára nyilvánvaló volt, különösen a palotaavatón résztvevık mőcsarnoki tavaszi tárlatról való távolmaradását követıen.351 Azt azonban nem gondolhatták komolyan, s inkább ijesztgetésnek szánhatták, hogy a palotaavatót egy valódi

„lefoglalás” követhet. Az építkezéssel eladósodott Szalon ezt semmi esetre sem engedhette volna meg magának. Azt, hogy menyire nem mővészi, hanem személyes – Ferenczy elleni – fellépésrıl és pénzügyi kérdésekrıl volt szó, jól bizonyítja, hogy a tagság végül a modernek „atyjának” tartott, s a kiállításon ismét sikert aratott Szinyeit választotta meg Ferenczy helyére.352 A konzervatív oldal egységes fellépése a – szintén elsı ízben egységesen fellépı s valóban antidemokratikusan elıtérbe kerülı – modernekkel szemben vitathatatlan. A választmányban valóban jelentıs pozíciókra tettek szert, de ez önmagában még nem jelentette a Szalon kizárólagosan konzervatív irányba tolódását. Csak a frontvonalak rajzolódtak ki a gazdasági érdek és – egyenlıre csak másodsorban – a mővészi értékrend mentén. Noha Ernstet a tagok vérmesen lehurrogták, amikor megpróbált Ferenczy védelmében egy régebbi határozatra hivatkozni, melyben a kiállítások rendszerének megváltoztatása már felmerült, de valójában senki nem próbálta meg ıt ellehetetleníteni, vagy elmozdítani. İ maga ugyan megkísérelte elhagyani a Nemzeti Szalont, s a Történelmi Képcsarnokban szerezni állást, de ez végsı soron nem sikerült neki.353 Pozíciójában maradt, s így a választmányon belül továbbra is biztosítani tudta az álatala preferált mővészek bemutatását. A következı két évben ı és Szinyei volt a garanciája annak, hogy a korábban érvényesített modern szellem továbbra is jelen legyen a Szalon kiállításain.354

A helyzet kiélezıdése közrejátszott a MIÉNK megalakulásában. Ugyanakkor gyökerei korábbra vezethetıek vissza, fokozatosan formálódott a Nemzeti Szalon győjteményes kiállításainak eredményeként az igény, hogy a modern mővészek együttesen lépjenek fel, s maga a palotaavató is ennek volt a demonstrációja. A kiállítás körüli botrány

350 N.N.: Botrányos mővész-közgyőlés.A „hóbortos” és a „komoly mővészek”harca. Pesti Hírlap, 1907.

május 7. 6-7. Tímár Árpád győjtése.;TÍMÁR 2008.61-64.

351 TÍMÁR 2008.59-61.

352 Szinyei csak 1909-ben mondott le alalnöki tisztségérıl. SZINYEI 1990.132.

353 SzM Adattár 1084/1907.

354 Lázár Béla: Kavarodás a mővészet körül. Magyar Szó, 1907. május 7., 6.; N.N.: Botrányos mő vész-közgyőlés.A „hóbortos” és a „komoly mővészek”harca. Pesti Hírlap, 1907. május 7. 6-7. Tímár Árpád győjtése.

csak az utolsó lökést adhatta meg ahhoz, hogy szervezkedni kezdjenek. A viharos ülés motiválhatta a konzervatívoktól való erıteljesebb elkülönülést és a nagyobb érdekérvényesítés érdekében a csoporttá alakulást, s erre biztatta ıket számos kritikus is.355 Valószínő, hogy a Szalon teljesen konzervatív fordulatától tartottak amikor a tömörülést kezdeményezték, de ez ekkor nem következett be, s néhány pozíciót még tartani tudtak.

Ezért nem teljesen egyértelmő, hogy a Szalon ellenében jött létre a MIÉNK, s ezt mutatja, hogy kezdetben az Ernst vezetése alatt álló Szalon adott otthont kiállításaiknak.356

1907 májusában a MIÉNK-be meghívottak Szinyei, Ferenczy és Rippl-Rónai aláírásával egy levelet vehettek kézbe, melyben a „kiállításoknak önálló és független rendezését” jelölték meg célnak, s ez jórészt meg is valósult késıbb a Nemzeti Szalon keretein belül.357 Az év végén a sajtóban megjelent a megalakult csoport tagjainak névsora:

Csók István, Czóbel Béla, Ferenczy Károly, Ferenczy Valér, Fényes Adolf, Glatz Oszkár, Iványi-Grünwald Béla, Kann Gyula, Kernstock Károly, Magyar-Mannheimer Gusztáv, Márffy Ödön, Olgyay Ferenc, Réti István, Rippl-Rónai József, Strobentz Frigyes, Szinyei Merse Pál, és Vaszary János.358 Közülük nyolcnak volt győjteményes kiállítása a a Szalonban korábban, s a tizenhétbıl tizenhárman már jelen voltak a palotaavatón is, s Olgyay is csak betegsége miatt nem állított akkor ki. Gyakorlatilag tehát a MIÉNK törzse már 1907 elején összeállt. A palotaavatón részt vevı 21 mővész közül néhányan kiestek, de vannak közöttük olyanok – Perlmutter, Hatvany, Jávor Pál – akik a MIÉNK kiállításokon vendégként szerepeltek késıbb, tehát szoros kapcsolatuk megmaradt a mővésztársasággal. Még a palotafelavatót ismertetı cikkében Lázár Béla megemlítette, hogy „Márffy, Cserna, Gulácsy s fıleg Czóbel Béla szerencsésen egészítették volna ki a kiállítást”, s Lázár véleményét osztották mások is.359 Rippl-Rónai és Szinyei támogatásával Czóbel és Márffy beléptek a MIÉNK-be Gulácsy pedig, bár nem lett tag, de rendszeresen kiállított velük. A három új tag közül Ferenczy Valér természetesen apja közbenjárására

355 TÍMÁR 2008.64.

356 Parádi Judit tanulmányában Lázár Béla cikkére hivatkozva a Szalonból való kivonulás lehetıségét és a MIÉNK megalakulását szorosabb kapcsolatba hozza. PARÁDI 2006.123-124.;1907 októberében, hivatalos megalakulásukat követı cikkekben már jelzik, hogy a Nemzeti Szalonban fognak kiállítani. N.N.:

Képzımővészet. Budapesti Hírlap, 1907. október 27., 15.; N.N.: Magyar Szecesszió. Egyetértés, 1907.

október 27., 11. Ez utóbbi cikkben ugyan felmerül az esetleges szakítás lehetısége, de megjegyzi a szerzı, hogy egyenlıre meg tudtak állapodni a Nemzeti Szalonnal. Mindkét cikk Tímár Árpád győjtése.

357 MNG Adattár 8198/1955. Idézi: ROCKENBAUER 2006.27.

358 N.N.: Képzımővészet. Budapesti Hirlap, 1907. október 27., 15. Tímár Árpád győjtése; Mővészet, VI.

1907. 412.

került a csoportba.360 İk képviselték – a kiállításokra meghívott vendégekkel együtt – a késıbb oly sokat emlegetett legfiatalabbakat.

A MIÉNK mozaikszó megszületésében talán nemcsak a stílusirányokat körülhatároló szavak lerövidítése játszott szerepet. A csoport gerincét azok a mővészek tették ki, akiknek munkáit a század elsı évtizedében már vitathatatlanul a nemzeti mővészet részének tekintettek. A miénk/mienk kifejezés, egészen egyszerően azt is jelentette, hogy magyarrá lett modern mővészet. Zboray Aladár éppen a palotaavató kiállításról szóló kritikájában írta le ilyen értelemben a szót: „ez a sok modern, látni tudó, érezni akaró, mővészi problémákat fejtegetı mővészember mind magyar, mind a mienk.(…) A modern magyar mővészet határozottan a külföldtıl kapta impresszióit s aki holnap végignézi a Nemzeti Szalon kiállítását, egy-két képet leszámítva csak magyar képet fog ott találni.”361 Így élcelıdtek a hírlapírók a „miénk” kifejezéssel késıbb is az elsı MIÉNK kiállításról írt kritikákban különbözı töltettel. Kézdi-Kovács László szerint a

„MIÉNK elsı óriási hibája, hogy nem a miénk. Vagyis a magyarsághoz semmi köze. Ez nem modern magyar mővészet, hanem a nemzetköziség, az idegen mővészi bálványok utánérzésének mővészete. Ha Londonba ilyen kiállítást küldünk a modern magyar mővészet cégére alatt, akkor az angolok jogal hihetik, hogy a magyar fajból kiveszett a nemzeti érzés.”, vagy másik oldalról Malonyay Dezsı szerint „európai szintre emelkedett magyar mővészet, ez a miénk”.362

A MIÉNK 1908-as és 1909-es kiállításain az új generáció fellépése váltotta ki a legtöbb kritikát, s jelölte ki a határt a már elfogadott és a még radikálisan új, s oly sokak által elutasított mővészi felfogás között.363 A fiatalok által bemutatott, s egyértelmően francia hatásokat tükrözı posztimpresszionista – „ultramodern” – mővek nyomán az utánzás, a külföldi hatások kritikátlan befogadásának toposzát ismételték, ami

359 r.-a. [Lázár Béla]: A Nemzeti Szalon megnyitása. Magyar Szó, 1907. március 9., 7. Tímár Árpád győjtése 360 ROCKENBAUER 2006.27.

361 Zboray Aladár: Az uj Nemzeti Szalon. Magyarország, XIV/59. 1907. március 9., 2-4.

362 Kézdi-Kovács László: A „MIÉNK” csoportkiállítása a Nemzeti Szalonban. Pesti Hirlap, 1908. január 11., 6-7.; (Md) [Malonyay Dezsı]: M.I.É.N.K. Budapesti Hirlap, 1908. január 11., 9-10. Mindkét cikk Tímár Árpád győjtése.;TÍMÁR 2008.73.

363 A helyzetet jól jellemezte, hogy Balló Ede 1908-as Velázquez-másolatainak Nemzeti Szalon-beli kiállítása is Balló szándéka szerint a fiatalok mesterségbeli fogyatékosságaival szembeni demonstrációvá vált, s a konzervatív tábor szócsöve, Kézdi-Kovács László is így értelmezte. RÉVÉSZ 2004. 26. Ernst már a Történelmi Képcsarnok század végi bemutatóinál felismerhette a másolatok jelentıségét, s mint győjtı is szembesült ezekkel saját történeti anyagánál is. Késıbb 1924-ben az Ernst Múzeumban újra bemutattak egy nagyobb anyagot Balló másolataiból. NEMZETI SZALON 1908 E .;ERNST MÚZEUM 1924 E.

összekapcsolódott az 1907 tavaszán rendezett Gauguin-kiállítás viharos fogadtatásával is.364 Nem csak a kifejezetten konzervatív szerzıknél bukkantak fel ezek a kritikai megjegyzések, Lyka Károly, Bárdos Artúr, Lengyel Géza is megemlítette a külsıségek utánzásának problémáját.365 Bár ez a ritkán jelentkezett a nemzeti mővészet problematikájával ötvözve, helyenként mégis találkozunk olyan cikkekkel, melyekben a fiatalok fellépése alkalmat adott arra, hogy megfogalmazzák a nemzetközi hatások hazai hagyományokba való illesztésének kívánalmát. Ilyen dimenziót kapott például Malonyay Dezsı cikkeiben, aki a „Cézanne – Van Gogh – Gauguin epidémia áldozatainak rángatózásait, Czóbel Béla megmosolyogni való titánkodását” elítélte, s a fiatalok elé példaként állította az elızı generáció nemzeti szellemő mővészetét. Ezért a nagybányaikak mintájára javasolta, hogy a „Ismerkedjenek meg mővésznövendékeink a külföld remekeivel, de gondjuk legyen rá, hogy el ne szakadjanak hazulról, hogy elég erıs legyen bennük a magyar érzés s a magyar öntudat már akkor, amikor idegenbe indulnak.”366 Malonyay számára itt volt a határ: a posztimpresszionista hatást már nem tudta beilleszteni nemzetkarakterológián alapuló koncepciójába, s éppen az általa veszedelmesnek tartott túlzott idegen befolyás példáját látta benne. Egy másik, ismeretlen szerzı a hagyományos nemzetkarakterológiai elemekhez nyúlt, amikor a jellegzetes magyar józansággal és a magyar Alföld hatásával hozta kapcslatba azt, hogy a szolnokiak és nagybányaiak „a külföldi mővészek vívmányait a magukévá tették”, s ezzel a józansággal helyezte szembe az „ultramodernek”, különösen Czóbel „gauguineskedı, emészthetetlen vízióit”.367 Lázár Béla a MIÉNK második kiállításáról írt füzetében éppen ellenkezıen magyarázta a

„legifjabbak” fellépését: az európai mővészetet magyarrá tevı idısebb generáció példájából kiindulva egy organikus fejlıdést vázolt. Véleménye szerint a deformációig eljutott merész fiatalok mővészete is „magyar ritmusra fog felépülni”, s „magyar színharmóniák szintézisét hozza a jövı”. A Rippl-Rónait követı és az európai dekoratív

364 Tudatosan kerülöm a Magyar Vadak, és használom helyette a posztimpresszionista, vagy a korabeli

„ultramodern” kifejezést ennek a generációnak a munkáira. Ennek részletes magyarázata szétfeszítené a dolgozat kereteit.

365 Bárdos Artúr: M.I.É.N.K. Egyetértés, 1908. január 11., 1-3.; Lengyel Géza: Új tárlatok. Huszadik Század, IX/1. 1908. január, 67-70.; Lyka Károly: Magyar naturalisták és impresszionisták. Uj Idık, 1908. január 19., 78-79. Mindhárom cikk Tímár Árpád győjtése.; PARÁDI 2006.125.

366 (Md) [Malonyay Dezsı]: M.I.É.N.K. Budapesti Hirlap, 1908. január 11., 9-10. Tímár Árpád győjtése.

367 „Ez az önmegtartóztatás egyik fı erénye, aminthogy ennek ellenkezıje nagy hátrányára van Czóbel Bélának, akinek a képeit a magyar közönség nem fogja bevenni soha. Rippl-Rónai, Czóbel és Vaszary, no