III. Ernst és a Nemzeti Szalon

III. 4. Modern Magyar M ő vészek

19. századi mester elıtt tisztelgett, aki – mint Munkácsy, vagy Zichy – külföldön szerzett elismerést a magyar mővészetnek. Madarász szinte személyes ügye volt Ernstnek, benne a

„magyar nemzet vértanúinak és a nemzet szabadságáért küzdı hısök”-nek a festıjét látta.295 A Madarász-kiállítással a retrospektív tárlatok egy fontos sorozata lezárult. A múlt magyar mővészeinek bemutatóját olyan győjteményes kiállítások követték, melyeket immár a modern mővészet nagyjainak szenteltek. A nagyívő koncepció, a múlt és jelen közötti folytonosság kifejezése a kiállításokon keresztül megvalósult.

Szinyei csak a sorozat harmadik részében, 1905-ben került sorra, s Ernst a katalógus bevezetıjében hangsúlyozta, hogy csupán praktikus okok miatt nem ı lett az elsı. Pedig „Szinyei Merse Pál kollektív kiállításával kellett volna kezdeni a modern magyar mővészek kiállításának sorozatát a Nemzeti Szalonban, aki nemcsak hazánkban, hanem külföldön is azon elsık közé tartozott, akik a modern mővészetnek hirdetıi és úttörıi voltak.”299 Szinyei munkásságáról szóló rövid összefoglalásában Ernst a mővész eredendıen erıs színérzékét emelte ki, valamint megfogalmazta azt a gondolatot, mely Malonyay és Lázár késıbbi monográfiáinak is kiindulópontja volt: a mővész megırizte egyéniségét az ıt ért erıs hatások, fıleg Böcklin befolyása ellenére is. A kiállításnak óriási jelentısége volt, hiszen elıször lehetett együtt látni Szinyei életmővét. A mővész is jól érzékelte a tárlat súlyát: „Így ha minden összegyül azt hiszem elég complett collectiót mutathatunk be a Budapesti publicumnak, – ítéljenek – dıljön el már egyszer a Szinyei kérdés, – érek-e valamit vagy sem?”– írta 1904-ben Ernst Lajosnak.300 A legendás 1896-os fordulópont és az 1900-as párizsi világkiállításon aratott siker után ez a kiállítás volt a kövekezı, talán legjelentısebb lépcsıfok Szinyei fogadtatásának szempontjából, s a tárlat nyomán Szinyei vitathatatlan atyamesterévé vált a magyar modernizmusnak.301 Ennek szellemében Ernstnek késıbb, saját múzeumában sikerült megvalósítania azt, amire itt még nem volt lehetısége: Szinyei tárlattal indította a kiállításokat, kijelölve ezzel a frissen megnyílt múzeum programját.

A Modern Magyar Mővészek sorozatának két következı darabja a szolnoki mővésztelep alkotói közül válogatott. Ennek a történeti megalapozása már 1903-ban megtörtént, amikor egy nagyobb Pettenkofen anyagot mutattak be az ıszi tárlaton belül.302

szerepet vitték, s azt ma is irányítják.” NEMZETI SZALON 1904 C; Fülep szerint csak külföldi sikereinek köszönhette pozitív fogadtatását. Fülep Lajos: A mővészet útvesztıje. In: FÜLEP 1974.31.

299 NEMZETI SZALON 1905 A.3.

300 SZINYEI 1989.213.;SZINYEI 1990. 128-129.

301 Lásd pl. Bölöni kritikáját: BÖLÖNI 1967.11-13.; „s íme teljes nagyságában kaptuk vissza, a modern mővészetnek egyik nagy munkását s a magyar képírás legjobbjaiból való nagyot.” FÜLEP 1974.39-47.;A Nemzeti Szalon-beli kiállítás sikerének eredményeként az 1905. április 30-án tartott közgyőlés – Székely Bertalan és Madarász Viktor mellett – Szinyeit a Nemzeti Szalon Egyesület tiszteletbeli tagjává választotta.

Jegyzıkönyv a Nemzeti Szalon mővészeti egyesület 1905. április 30-án tartott rendes évi közgyőlésérıl.

MNG Adattár 14093/60.

302 DÉRY 1904.27.;Az I. teremben tizenhárom Pettenkoffen olaj, akvarell, pasztell. NEMZETI SZALON 1903 D;Pettenkoffen jelentıségét a Szalon választmányi jelentése így foglalta össze: „Pettenkoffen osztrák létére sok ideig élt közöttünk s annyira megszerette a magyar földet és levegıt, hogy képeinek legsajátosabb tárgyait a magyar népéletbıl merítvén, ı volt az elsı, aki népünket és sajátosságait a mővészet számára fölfedezte.” A Nemzeti Szalon Évkönyve 1903. Bp., 1904. 7.

A szolnoki mővésztelep a 19. századi mővészeti tradícióba ágyazódó modern magyar mővészet, s ezzel az Ernst szemléletében meghatározó mővészeti folytonosság példája volt.

A negyedik kiállítóról, Olgyay Ferencrıl szóló katalógus bevezetıjében ez különös hangsúlyt kapott, s feltőnt az ismert séma is, mely szerint a Olgyay a hazai földre visszatérve vált igazán jelentıs alkotóvá. „Azon képei, melyeket második idıszakában Münchenben készített, a német tájak szinességét adják elénk és még mindig – hogy úgy mondjam – kemények e mővei s önönmagát még itten sem találta meg egészen; (…) Szolnok volt azonban az a hely, ahol a benne rejlı finom színérzék kifejezésre jutott és ahol megértette a természet mindent megigézı fönségét. Szolnokon fejlıdött igazi modern magyar mővésszé Olgyay Ferenc, azon a Szolnokon, melyet Pettenkofen fedezett föl a magyar képzımővészetre nézve…”303 Ugyanebben az évben, 1905-ben rendezték meg Fényes Adolf kiállítását a sorozat ötödik részeként. Ernst Fényes szegényemberek ciklusát a beköszöntı szövegben „nemzeti szempontból” értékelte, s mivel a magyar témákat örökített meg képein, „Fényest bátran mondhatjuk egyik legeredetibb és legmagyarabb modern festınknek.” – írta.304

A sort 1906-ban Magyar-Mannheimer Gusztáv kiállítása folytatta. Az Ernst által

„igazi festı-zseni”-nek nevezett mővészt a katalógusban kiemelt kolorizmusa, valamint velencei sikerei tehették méltóvá arra, hogy ebbe a rangos mezınybe bekerüljön.305 1906 februárjában következett a korábban említett Iványi Grünwald Béla kiállítás, s a mővész Ernst kommentárja szerint, mint a nagybányai mővésztelep tagja vált a modern nemzeti mővészet harcos zászlóvivıjévé. 306 Jellemzı, hogy a kiállítást egyébként dicsérı Fülep Lajos szinte kizárólag Ernst korábban elemzett aktuálpolitikummal áthatott bevezetıje ellen kelt ki. „Két baja van csak: a Nemzeti Szalon rossz világítása és a katalógus elıszava, mely az igazgató úr tollából cseppent ki. Minden jó lélek dicséri az Urat. De ez egy kicsit mégis sok.” – írta.307

A Modern Magyar Mővészek nyolcadik bemutatóján Vaszary János anyagát tekinthették meg a látogatók. Ernst a katalógus bevezetıjében a nemzetközi példákat, a

303 NEMZETI SZALON 1905 C.6.

304 Gerı Ödön is Fényes Adolfot tartotta az abszolút magyar festınek ugyanebben az évben kiadott könyvének szövege szerint, de nem témái, hanem közelebbrıl meg nem határozott magyar festésmódja miatt.

GERİ1905. 25.;NEMZETI SZALON 1905 F. 305 NEMZETI SZALON 1906 A

306 NEMZETI SZALON 1906 C.

francia impresszionistákat elemezve jutott el Vaszary mővészetéhez kimutatva, hogy ıt is a szín és fényproblémák foglalkoztatták, s ebben a külföldiekkel egyenrangúvá vált.

Miközben pályaívét megrajzolta, Vaszary stilizáló munkáit „csak egy izgatott és folyton kutató mővészlélek következményei”-nek nevezte, s mintegy kitérıként értelmezte az alapvetıen kolorista mővész életmővében.308 Vaszary minden bizonnyal ennek a kiállításnak az alkalmából készítette el azt a „barátságképet”, melyen a Modern Magyar Mővészek-sorozat résztvevıi mellett Ernst Lajost is megörökítette, s amely a modernek csoportos fellépésének fontos dokumentuma.309

1908-ra Glatz Oszkár győjteményes kiállítást terveztek, de ez végül nem valósult meg.310 Az 1907-es palotaavatót követıen László Fülöp, Kacziány Ödön és Márk Lajos mőveinek győjteményes bemutatásával folytatódott a Modern Magyar Mővészek-sorozat, s ebben nem kell feltétlenül konzervatív irányba való eltolódást látnunk. László Fülöpöt vitathatatlanul kora legjobb arcképfestıjének tartották, s Ernst is modellt ült neki 1907-ben, amikor a mővész a kiállítás emlékére megörökítette vásznán a Szalon igazgatóját.311 Ernst Kacziány Ödönt is nagyra becsülte, ı kapta a Szalon elsı Ernst-díját, Márk Lajost pedig egyértelmően modern festınek tartotta. Lázár Béla az 1907-es palotaavatóról kifejezetten hiányolta Márk mőveit312, Ernst pedig a Szalon katalógusának bevezetıjében hangsúlyozta, hogy Márk stílusával egészen különleges helyet vívott ki magának a modern mővészek között, témaválasztása pedig – a fıváros „szép asszonyait”, „leányait” festi meg – eltér a többi magyar mővészétıl, akik a „magyar tárgyat és embert” örökítik meg. Valójában Ernst szövege azt mutatja, hogy nem annyira az urbánus téma, mint Márk könnyed festıisége, a szín és fényhatások megragadása teszik alkalmassá arra, hogy a modern mővészek sorába kerüljön313, s valószínő, hogy ez a festıiség az oka a másik két mővésznél is annak, hogy résztvevıi lettek a rangos sorozatnak.

307 Fülep Lajos: Iványi-Grünwald Béla. In: FÜLEP 1974.162.

308 NEMZETI SZALON 1906 D.

309 DÖMÖTÖR 1913.1. kép;KOPÓCSY 2007.137-138.

310 Glatz Oszkár levele Ernst Lajoshoz. 1907. július 23. MNG Adattár Ltsz.: 5594/1354.

311 László Fülöp: Ernst Lajos arcképe, 1907. olaj, lemezpapír, J.j.l.: Ernst Lajosnak baráti tiszteletel collectiv kiállításunknak emlékéül. Bécs 1907. László Fülöp. MNG Ltsz.: 55.1.; NEMZETI SZALON 1907 B.;Gábor Bellák: Philip de László in Hungary. In: A Brush with Grandeur. Philip Alexius de László (1869–1937) Kat.

(Ed.: Sandre de Laszlo) Christies, London, 2004. 18-19.

312 (r.-a.) [Lázár Béla]: A Nemzeti Szalon megnyitása. Magyar Szó, 1907. március 9., 7.

313 NEMZETI SZALON 1907 D.5-7.Ugyanakkor Márk rajzait is nagyra becsüli Ernst, egy nagyobb anyagot be is mutat a Nemzeti Szalon.

A Nemzeti Szalon sorozatával lényegében párhuzamosan jelent meg ugyanaz a modern szemlélet a Könyves Kálmán Szalon tárlatain. A Könyves Kálmán 1904-es

„Modern magyar festık” tárlatán – mely az 1907-es Nemzeti Szalon palotaavató elızményének tekinthetı – a Szalon törzsgárdája jelen volt: Fényes, Glatz, Iványi Grünwald, Kosztolányi Kann, Kernstok, Magyar-Mannheimer, Mednyánszky, Olgyay és Rippl-Rónai. A két intézmény párhuzamos propagandája erısítette a modernek pozícióit, ugyanakkor a Könyves Kálmán részben a Szalon konkurrenciáját is jelentette ebben az idıszakban. Ezt Rippl-Rónai példája mutatja legjobban: a mővész már 1903 körül jó kapcsolatban volt a Könyves Kálmán Mőkiadóval, s valószínőleg ennek köszönhetı, hogy 1906-ban győjteményes kiállítását is ott, és nem a Nemzeti Szalonban rendezte. 314

A Modern Magyar Mővészek kiállítássorozat bevezetıiben Ernst igyekezett a mővészeket nemzetközi kontextusba helyezni, a pályák ismertetésénél mindig megemlítette azokat a külföldi mővészeket, akik hatást gyakoroltak a magyarokra. Ugyanakkor a hangsúlyt a modern magyar mővészeknek a külföldiekkel való egyenrangúságára helyezte, s kiemelte egyediségüket, önállóságukat. Minden alkalmat megragadott, hogy kitérjen a mővek nemzeti jellegére, s ezt alapvetıen a témában tudta megragadni, de nála is megjelent a Lázár által is emlegetett „magyar szín” és „magyar forma” fogalma. A Modern Magyar Mővészek sorozat címlapjára elıszeretettel választott valamilyen magyaros témájú mővet. Így példul a Vaszary-katalóguson a Részes aratókat, vagy Iványi esetében a Bércek között címő festményt reprodukáltatta, s ez utóbbi különösen tudatos koncepciót sejtet. A magyaros történelmi jelmezbe öltöztetett mulatozó alakok Iványi képén az Ernst győjteményében megidézett történelmi múltat, egyben a katalógus bevezetıjében hangsúlyozott nemzeti jelleget is reprezentálták. A 18. századi jelmezek épp a függetlenségi harcok idejét idézték, melyet a katalógus bevezetıjének harcos függetlenségi szövege aktualizált.

314 TÍMÁR 2008.50-53.;SZURCSIKNÉ 1985.172-173.;ZSÁKOVICS 1998.;KOPÓCSY 2007.137-138.

In document Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ RÓKA ENIK (Pldal 88-93)

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK