• Nem Talált Eredményt

VI. Az Ernst Múzeum megnyitása

VI. 1. Az épület programja

Az önálló múzeum létesítése érdekében Ernst már 1909-ben megtette az elsı lépéseket. A Nagymezı utca 8. szám alatti ingatlanra 1909. augusztus 18.-án letett 80 ezer korona foglalót, majd 1911. február 27-ig összesen 380 ezer koronát fizetett ki érte.466 1909. december 22-én négyemeletes bérház és „képkiállítási termek” létesítésére kért építési engedélyt a fıvárostól, de a terveket csak módosításokkal, másodszorra, 1911.

május 7-én fogadta el a tanács. Csak ekkor kezdhették el a kivitelezést, a kevéssé ismert Fodor Gyula építész tervei alapján.467 Az építkezés nyilván jelentıs anyagi áldozatokkal járt, melyet nem lehet pontosan tudni, mibıl fedezett Ernst. Az mindenesetre tény, hogy 1912 május-június folyamán az ı és felesége, Ekler Elza tulajdonában levı Üllıi út 53.

szám alatti bérházat eladták, mintegy 330 807 koronáért.468 Úgy tőnik azonban, még ez is kevés volt, mert ez év júniusában Ernst még 100 ezer korona kölcsönt kapott apjától.

Az épület 1912 április 29-én teljesen készen állt.469 A Világban április 6-án megjelent cikk ismertette és dicsérte az épületet, kiemelve elınyös fekvését: „jó forgalmi ponton van (...) ez a pezsgı, mozgalmas miliı azonban mindenesetre jobb, mint valami csöndes, de félreesı, elıkelı, de holt városi pont, ahogy a múzeumokat általában elhelyezni szokták.”470 Pedig tudjuk, hogy Ernst eredetileg a kialakulóban levı városligeti múzeumnegyedben képzelte el múzeumát. Miután a fıvárosi tanács bérleti kérelmeit elutasította, részben anyagi okokból kifolyólag dönthetett végül e belvárosi hely mellett,

466 A megvétel azért tartott ennyi ideig, mert az elızı tulajdonos cég, az Egyesült Magyarhoni Üveggyár rt.

felszámolás alatt állt. BFL VII. 12/D Pesti telekkönyvek Nagymezı utca 8. 29356. hrsz. 3941. sz. betét 467 BFL IV 1407/b Tanácsi iratok III.3970/1909 lev. sz. 111396/1909, 23682/1911, 27843/1911. Az építészrıl: Gerle János – Kovács Attila – Makovecz Imre: A századforduló magyar építészete. Bp., 1990. 50-51.; Tétényi Éva: Fodor Gyula építész munkássága. In: Városok és mőhelyek a száadfordulón. Konferencia a Kiegyezés utáni magyar építészetrıl (1867–1914). Bp., 2000. 165-167.; DÁVID 2002.

468 BFL VII. 12/D Pesti telekkönyvek Üllıi út 53/a-b 37117-37118 hrsz. 9225 és 11772 sz. betét

469 Ernst Lajos levele a Fıvárosi Tanácshoz 1912 október 3.-án. BFL IV 1407/b Tanácsi iratok III.3970/1909 lev. sz. 124639/1912.

470 Világ, III/83. 1912. április 6., 9.

ahol olyan épületet emelhetett, melyben a jövedelmezı bérház és a múzeum is helyet kapott. A bérház funkciója az volt, hogy eltartsa a múzeumot, bár mint utóbb látni fogjuk ehhez kevésnek bizonyult. Ugyanakkor 1900-ban a Mőcsarnokban megjelentetett indítványában megjegyezte, hogy tárlatoknak, idıszaki kiállításoknak alkalmasabb a városi miliı.471 Mivel múzeuma végül nemcsak győjteményének adott otthont, de benne tárlatokat is tervezett, ezért is választhatta a Nagymezı utcát, ahol ráadásul 1903-tól már sikeresen mőködtette kiállítótermét és mőkereskedését a Könyves Kálmán Mőintézet.472 A Japánhoz való közelség, az idıszaki kiállítások, a Könyves Kálmán eredményeinek példája és a bevételt biztosító bérház építésének szüksége mind közrejátszhattak a helyszín kiválasztásában.

Az építész, Fodor Gyula eredetileg a flandriai középkori és reneszánsz építészet tömegét, s historizáló részletformákat alkalmazta, s csak a végleges terven módosított. Az épület így leegyszerősített formáival, homlokzati tört ívekbıl összefőzött vonalával Lechner stílusához közelített. A többfunkciós épület magában foglalta a földszinten tervezett mozit: eredetileg kávéházat akart Ernst, de 1911-ben szerzıdést kötött a Projectograph részvénytársasággal, s nekik adta ki a termeket. Az emeleten az udvari szárnyban 14 múzeumi, a homlokzati fronton pedig négy, idıszaki kiállítások céljára szolgáló helyiséget alakíttatott ki, melyet 1922–1925-ben a télikert beépítésével bıvítettek.

473 Az emeleten lakások voltak, a legfelsı szinten pedig két – egy kisebb és egy nagyobb – mőtermet, melyeket Ernst legkedvesebb mővészbarátainak, Fényes Adolfnak s Zádor Istvánnak adott ki, valószínőleg ingyen.474

A nagyon tudatosan végiggondolt épületben az építészeti kialakítás és minden díszítıelem a győjteménnyel, Ernst nemzeti és modern mővészetrıl vallott felfogásával függött össze. A szecessziós bejárat két oldalán a jól ismert, ekkor még Bécsben ırzött Mátyás királyt és Beatrixot ábrázoló dombormővek másolatai a múzeum történeti győjteményére, jelen és múlt mővészetének összekapcsolódására és a mecenatúra terén Ernst elıtt lebegı történelmi példára utaltak. 475Koncepcionálisan a Mátyás dombormőhöz kapcsololódott az elıcsarnok reneszánsz jellegő kazettás, rozettákkal díszített mennyezete,

471 ERNST 1900 B

472 SZURCSIKNÉ 1985.171-172.

473 Az építéstörténetet lásd: DÁVID 2002.

474 Gömöry Judit írja ezt Kádár János Miklós szóbeli közlése alapján. GÖMÖRY 2002.218.

475 A dombormő sorsáról Mikó Árpád katalógus cikkét lásd: TÖRTÉNELEM-KÉP 2000. 232-233.

a fal mentén beépített szecessziós íveléső, Lechner Ödön által tervezett márványpadok pedig funkcionálisan a középkori ülıfülkéket idézték. Ez a historizálás ugyanakkor modern formában jelentkezett, s összességében egy korszerő, impozáns, dekoratív együttest alkotott. Az épület kiemelkedı dísze, a lépcsıház nagymérető üvegablaka volt, melyet Rippl-Rónai József tervezett és Róth Manó kivitelezett. Az enteriırök falainak kifestését a neves grafikus és a Japán asztal törzstagja, Falus Elek tervei alapján Bobitsch Arthur kivitelezte.476

A múzeum megnyitásáról a lapok május 9-én és 10-én számoltak be477, a Vasárnapi Újság május 19-i száma is lelkes cikkben tudósított a fontos eseményrıl, és két teljes oldalon fotókat közölt a múzeum enteriırjeirıl.478 Az egyik fényképen a lépcsıfordulóban Rippl-Rónai József színes üvegablaka látszik, melyet a Falus Elek által tervezett ornamentális falfestés keretez. Az ablak alatti márványposztamensen Pásztor János Munkácsy-szobrára ismerünk, s az ablak jobb oldali nıalakja, mely pontosan a Munkácsy-büszt felett helyezkedik el mintha Munkácsyt, a „Mestert” akarná megkoszorúzni.479 A posztamens elıtt a múzeum megnyitásakor elhelyezett csokor virág az egész együttest oltárszerővé tette, megerısítve a koszorúzási aktus kultikus jellegét. A mő jelentésének ilyen gazdagodása Ernst szemléletébıl következett, hiszen Rippl-Rónai csak egy szimbolikus jelentéső, árkádikus kompozíciót kívánt megvalósítani: élénk színő, idillikus kertben elhelyezett nıalakjai csak áttételesen – az egyik nıalak kezében tartott koszorú révén – utalnak a Múzsákra és a mővészetek otthonára. Ernst azonban ennél többet akart, mindenáron direkt összefüggésbe szerette volna hozni az üvegablakot múzeumának szellemiségével. Miután Rippl-Rónai ablakterveit megtekintette, levélben fordult a mővészhez: „A vázlat igen tetszik, csak egy kérésem lenne még, hogy a két álló alaknak drapériát adjál, mely színben igen jól fog kinézni, és esetleg a kezükbe lehetne valamit adni, mely az egyes mővészeteket jelképezné, miáltal összefüggésbe hozzuk a képet a helyiségek tartalmával és czéljával.”– írta. A koncepciója mellett mindvégig kitartó Rippl

476 Sz.K. [Sztrakoniczky Károly]: Az Ernst Múzeum. Magyar Iparmővészet, XV. 1912. 161-162.

477 Válogatás a cikkekbıl: ERNST MÚZEUM 1912 B. 478 Vasárnapi Ujság, LIX/20. 1912. május 19., 397-399.

479 Lázár Béla hagyatékéban két fotón látszik a Munkácsy-büszt, felirata szerint Pásztor János munkája.

MTA MKI Adattár MKCs-C-44/845/10.

dühösen ráfirkálta a lapra tömör véleményét: „Marhaság”480 Ernst szeme elıtt ekkor a Nemzeti Szalon dekorációs programja lebeghetett, ahol a Nagy Sándor és Kırösfıi Kriesch Aladár által tervezett üvegablakokon a nıalakok a mővészet virágát ápolták, s ahol az egész belsı díszítés a mővészet szent tavaszára, a ver sacrumra utalt.481 Ernst azonban rövidesen ennél is továbbment. 1912 februárjában Rippl-Rónai így panaszkodott Lázár Bélának a megrendelı elképesztı kéréseirıl: „Nem megyek én sem rendesen a Japánba, és nem is igen jövök össze az Ernszt-tel (aki most már – mikor készen van a dolog – nem bánná, ha Petıfy (sic!) helyett Mátyás király állna a meztelen nık között. Mit szól ehhez?

Én természetesen lefújtam, mint teljesen lehetetlent – egészen elmegy az ember kedve az együttmőködéstıl, ha ilyeneket kell zsebre dugni.)”482 Ezek szerint Ernst még legalább két, a maga rendszere szerint nagyon is logikusnak tőnı javaslattal állt elı. Anyagának egyik legkiemelkedıbb része a Petıfi-győjtemény volt, s Mátyásnak is külön termet szentelt múzeumában, sıt Mátyás, mint a mecenatúra terén legnagyobb történelmi példa a múzeum homlokzatán is helyet kapott. Rippl-Rónai azonban sikerrel állt ellen Ernst próbálkozásainak. „Megy a munka, ami ha akaratom szerint megy, igen jól fog sikerülni.

Gazdag színő – térben egyöntető üvegkép színorgiáját, ami nagy fontossággal bír az adott helyen” – írta levelében.483 Ernstnek nem maradt más választása, mint hogy ı maga ruházza fel az ablakot többletjelentéssel. Lehet, hogy az ablak elhelyezését követıen jutott eszébe, hogy a múzeum belsıépítészeti részleteinek tervezıjével, Lechner Ödönnel egy posztamenst alakíttasson ki alatta, melyre Munkácsy büsztjét helyezheti. Egész mővészetszemlélete és az Ernst Múzeum koncepciója is a múlt, a 19. század, és a 20.

század képzımővészete közötti folytonosságnak a gondolata köré épült, s ezt fejezte ki az üvegablak és az alatta elhelyezett Munkácsy szobor együttese is. Két generáció találkozott itt, az elızı és az új század mővészei, ráadásul mester és tanítvány. A program tehát megvalósult, s a múzeumba érkezı látogató, miközben az emeleti kiállítótér felé

480 Rippl-Rónai József levele Ernst Lajosnak, 1911. december 5. PIM Kézirattár V. 4320/66/9.; Ernst Lajos levele Rippl-Rónai Józsefhez, é.n. [1912.] MNG Adattár 5118/1950/III.71.; A megbízás körülményeirıl részletesebben: RÓKA 2002 B.289-290.

481 GELLÉR 2003.63-66.

482 Rippl-Rónai József levele Lázár Bélának. 1912. február 14. MNG Adattár 3651/939/32.

483 Rippl-Rónai József levele Lázár Bélának. 1912. február 14. MNG Adattár 3651/939/32

igyekezett, fokozatosan érzékelhette a múzeum üzenetét. Mátyástól Rippl-Rónaiig minden a magyar kultúra, s a régi és modern magyar mővészet kultikus tiszteletét fejezte ki.484

Ahogyan az üvegablak elkészítésének egyik fázisában a Nemzeti Szalon volt Ernst irányadó mintája, úgy valószínőleg a Múzeum belsı dekorációja is bizonyos mértékben összefüggött vele. A Falus Elek által tervezett újbiedermeier festés – ahogyan erre a kortársak is rávilágítottak – egyfelıl a kor nyugat-európai divatját követte, másrészt magyaros ornamentikája megfelelt a Japán-kör ízlésének, a lechneri dekorativitásnak is.485 Annak ellenére, hogy a dekoráció visszafogottabb, általában polgáriasabb volt, mint a Nemzeti Szalonban – Bálint Aladár joggal nevezte „otthon-hangulatúnak” –, a bordőrökben elhelyezett virágok, és Rippl-Rónai üvegablaka együtt a Nemzeti Szalonhoz hasonlóan, a tavasz, a frissesség, a mővészet szent tavaszának gondolatát idézhették fel.486 Falus a belsı festés mellett tulajdonképpen az Ernst Múzeum egész ekkori arculatát megtervezte: a múzeum logóját, melyet a katalógusokon és a levelezıpapíron is fejlécként használtak, és a katalógusok elsı sorozatának címlapját is, melynek tulipános díszítésében az épület dekorációján is felbukkanó, s a kritika által oly nagyra becsült magyaros ornamentika köszönt vissza. Falus grafikai és dekorációs munkája, Rippl-Rónai üvegablaka, – melyet Feleky Géza Theo van Ryssegberghe egy évvel korábban kiállított pannójához hasonlított – összességében kifejezte a nyugat-európai irányokkal lépést tartó, de hangsúlyosan modern magyar mővészet eszmeiségét.487